"Titok"

Esther? - kérdezte a mély férfi hang.
Olyan szinten nem mertem mozdulni, hogy talán még levegőt sem vettem. Bella szaladt felém, Démonnal a nyomában.
- Uram van valami gondja a barátnőmmel? -kérdezte Bella amikor mellém lépett. Megnyugodtam,hogy ő is itt van mellettem, majd megfordultam.
Szőkés barna hajú, kék szemű 40-es pasas állt előttem. Erőteljesen a szemembe nézett,majd csalódottan elfordította a fejét.
- Elnézést, csak összekevertem valakivel. Bocsánat ha megijesztettem. - próbált sűrű elnézést kérni.
- Máskor ne hozza ránk a frászt. - nyelvelt neki Bella.
A férfi ránézett majd elmosolyodott.
- Látom anyád génjeit örökölted. Caroline beszélt mindig így velem. - mosolygott továbbra is ránk.
Egymásra néztünk Bellával egy mi a franc van nézéssel, majd már csak azt vettük észre ,hogy a férfi elment. Néztünk utána de semelyikünk nem mert utána szólni.
- Ez ki a franc volt? - kérdeztem meglepetten.
- Fogalmam sincs. Soha nem láttam még. Azt sem tudom, honnan ismer engem meg anyát.
- Tudod mi volt a furcsa?
-Mi? -nézett rám értetlenül
- Anyám nevén hívott.Tuti rá értette,mert a második nevem soha nem használom .Ezek szerint ismeri az én anyám is?
- Na ez elég furcsa… Van egy pasas akit soha nem láttunk, ismeri a szüleinket meg valószínű minket is, ha tudta kinek a lánya vagyok. De mi azt se tudjuk ki a franc?
- Szerintem Carolinet kellene megkérdezni.
- Abba biztos lehetsz. Engem ne ijesztgessen semelyik barátja se. - itt már elnevette magát, majd elindultunk hozzájuk.
Démon rekord sebességgel, rontott be a házba, majd lefeküdt a helyére. Castiel a kanapén ült tévézett.
- Anya hol van?? - kérdezte Bella mérgesen.
- Elment egy barátnőjéhez. Majd jön azt mondta. Mi van elég ideges fejet vágsz?
- Az, hogy a szívbajt hozta ránk Car egyik barátja.-mondtam majd leültem Castiel mellé.
- Barátja? Mit csinált? - kérdezte kicsit idegesen
- Bella nem volt mellettem,elindultam megkeresni.Majd anyátok barátja a szívbajt hozta rám, mikor hirtelen megállított. Utána kiderült összekevert mással, bocsánatot kért és elment. De közben még megjegyezte Bellának, hogy olyan mint az anyja. Úgyhogy innen vettük, hogy biztos ismeri.
- Esküszöm titeket nem lehet sehova elengedni egyedül. Ha ketten vagytok mindig történik veletek valami.
- Ez van öcsi. De holnap elkapom anyát. Megmondom neki, hogy a haverjait tanítsa meg arra, hogy ne kövessenek ártatlan lányokat. - felelte mérgesen Bella majd beviharzott a szobájába.
- Miért érzem azt, hogy nem csak ez a baja? -nézett rám Castiel.
Felálltam intettem neki, hogy jöjjön majd beindultam a szobájába, ő pedig hűségesen követett. Elterültem az ágyon, mellém feküdt, és rám nézett.
- Nos? -kérdezte
- Összekaptunk. Teljesen felhúzta magát azon, hogy rákérdeztem arra ,hogy tetszik e neki Nick?
- Tetszik neki? Tudnék róla, nem valami jól leplezi az érzelmeit.
- Ezért jöttem rá én is .Beszélgettünk a buliról, aztán feljött Nick meg a csajok témának. Egyből furcsán nézett. Ugyan olyan fejeket vágott, mikor én néztelek téged akkor az nap. Mikor Yvettel enyelegtél.
- Megnéztem volna akkor az arcod. -nevetett fel.
- Egyáltalán nem volt vicces .Tudod milyen szar érzés volt? - néztem mérgesen rá.
- Tudom. Szerinted nekem, mikor az a kis köcsög csókolgatott, hogy esett?
- Sejtem, ugyan úgy ahogy nekem.De ne is beszéljünk róluk. - felé fordultam majd átöleltem.
- Szerintem se beszéljünk róluk. Bellával meg majd megbeszélitek.
- Úgysem hagyom annyiban. - vigyorogtam rá.
- Úgy látszik a Davis-ek nagyon bírják a Clair ikreket. Te meg én, Bella és Nick. Vicces. - majd nevetve megcsókolt.
- Ellenállhatatlanok vagyunk. - kuncogtam.
- Azt már tudom. Most is alig bírok neked ellen állni. Főleg, hogy anyám sincs itthon, Bella meg tuti nem fog bejönni, nagyobb a kísértés. - lassan végig simította kezét a combomon.

Az érintése melegséggel töltötte el minden porcikám.Közelebb húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Kezét egy percre sem vette le a combomról, inkább tovább merészkedett a fenekemig. Mikor ajkai a nyakamra tévedtek,elkezdtem lehúzni róla a pólóját, amiből egy kis segítséggel ki is bújt. Ugyan ezt tette ő is, a hasamat csókolgatva segített le rólam felsőt. Visszatért az ajkaimra és vadul vette birtokba őket. Ajkaimról ismét a nyakamra tért, és szép lassan haladt lefelé ,amikor a hasam tájékát csókolgatta egyre lejjebb és lejjebb, a forró ajka szinte égette a testem. Szép lassan a nadrág gombomhoz nyúlt de a hasam addig is csókolta. Innen már tudtam nincs visszaút. Ahogy a nadrágom húzta lefele, csókokkal árasztotta el a lábam, a nadrágomat követve. Ajka a combom közepére ért, bizsergés járta át a testem . Castiel csak perverz mosolyra húzta a száját és tovább csinálta. A testem összes porcikája már égett a vágytól,hogy meg kapjam. Mire lehúzta a nadrágom, már csak arra vágytam, hogy újra megcsókoljon. Magamra húztam majd csókolni kezdtem én is az ajkát és a nyakát.Kigomboltam a nadrágját, szenvedélyesen megcsókoltam, lerúgta magáról a felesleges ruhaneműt, majd hirtelen ismét magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. A csókja, szinte égetett és feltüzelt. A lábammal átkulcsoltam a csípőjét és elkezdtem simogatni Először a hátát fel alá, utána az oldalánál folytattam. Azt akartam, hogy minél hamarabb az övé legyek. Már éppen a melltartómmal babrált, amikor hirtelen kinyílt az ajtó.
- Azt a kibaszott k**rva eget… - káromkodott Bella.
Castiel hirtelen legurult rólam, majd magára húzta a takarót,így eltakarva a bokszerben uralkodó állapotokat. Kínomban gyorsan egy párnát kaptam magam elé.
- Mi a fészkes fenéért nem tudsz kopogni,vagy egyszerűen csak a szobádba maradni? - ordított rá Castiel
Bella zavarában még mindig az ajtóban állt, fogta a kilincset és minket nézett.
- Én… azt akartam csak… ahh Reina hagytam neked a fürdőbe ruhát. - majd megfordult kiment.
Castielre néztem aki tajtékzott a dühtől. A fejét fogta és morgott maga elé.
- Ismét a te hibád. - kínomban elnevettem magam. - A kulcs a zárban dísznek van?
Morcosan rám nézett, mondani akart valamit de inkább hátradőlt az ágyban. Odamásztam mellé majd megpusziltam.
- Nem érdekel Clair mit mondasz erre. Szépen kiveszünk egy szobát valahol, mert már nem bírok magammal. Ott legalább nem zavar minket senki.-
Nevetnem kellett a kijelentésen.
- Benne vagyok. Megyek fürdeni,és ne gyere utánam, nem tudom ki lenne a következő aki ránk nyitna.
- Olyan ideges vagyok, hogy most tényleg nem akartam utánad menni. - majd felkönyökölt és várta a pusziját. Gyors megpusziltam majd elmentem fürdeni. Mikor végeztem Castiel is elment fürdeni, elővettem addig a telefonom. Írtam Agathának egy smst, hogy nem alszom otthon. Mire Castiel visszaért már bevackoltam magam, aludni készültem. Befeküdt mellém, átölelt hátulról.
- Tudod még a szexnél is jobban örülök annak, hogy itt alszol mellettem. - suttogta majd megpuszilta a vállam. A derekamon pihenő kezét átkulcsoltam az enyémmel.
- Én is. Szeretlek ,jó éjt.



                                 ***


Másnap mikor kinyitottam a szemem, az én vörös hercegem látványa fogadott. Békésen szunyókált még, nem akartam felkelteni. Csendben kimásztam az ágyból, felvettem a Bellától kapott ruhákat, majd kimentem a konyhába. Caroline már fent volt épp kávézott.
- Szia Reina. Kérsz egy kis kávét, vagy reggelit? - kérdezte vidáman.
- Egy kávé jól esne. Köszönöm .- mosolyogtam rá.
Kiöntötte a kávét, majd leültünk az asztalhoz.
- Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva
- Nagyon jól. De miért?
- Csak kíváncsi voltam. A ti korotokba már nem sok idő jut az alvásra… - mondta sejtelmesen
- Ohh leesett, nyugi Car a fiad tartja még a távolságot. Nem ugrunk fejest a dolgokba.
- Tényleg? Jó ezt hallani, úgy szeretnék rád vigyázni ahogy Esther tenné, ezért is kíváncsiskodtam. - mondta megkönnyebbülten.
- Köszi az aggódást. Mielőtt tovább haladnánk a témába, felvilágosítás se kell. Tudok mindent ,orvos se kell, szedek gyógyszert, úgyhogy unokád se lesz még .- nevettem el magam. Caroline is jó ízűen felnevetett.
- Úgy látom akkor feleslegesen féltelek. Mintha anyádat hallanám. Ugyan olyan a stílusotok ,ő is mindig előre látó volt.
- Car…
- Mond nyugodtan.
- Tegnap este mikor elvittük Démont sétálni,találkoztunk egy férfival.A szívbajt hozta ránk, majd a szavaiból azt vettük ki, hogy ismer téged. Sőt valószínű anyát is mert az ő nevén szólított engem.
- Ki volt az? - kérdezte idegesen.
Meglepődtem a reakcióján.
- Nem mondta meg a nevét. De magas szőkés barna, kék szemű, elég helyes férfi volt.
- Nem tudom ki lehetett. - felelte mérgesen.- Remélem nem ijesztett meg annyira titeket.
- Én egy kicsit megijedtem. De Bella tudod milyen, őt nem lehet könnyen megijeszteni. -mosolyogtam.
- Igen, erős jelleme van. De most nekem el kell mennem.Nem baj? Sietek haza, sürgős dolgom akadt. - gyorsan felpattant majd felöltözött és elment.
Furcsáltam a viselkedését. Hirtelen dolga akadt, amint ez a fickó szóba került?
Egy ideig még a konyhában ültem.Caroline viselkedésen gondolkoztam. Majd Bella szobája felől hangokat hallottam, felálltam majd szobája felé vettem az irányt. Akkor lépett ki az ajtón pont mikor nyitottam volna ki az ajtót. Egymásnak ütköztünk.
- Auu. - fogtam meg a fejem.
- Bocsi… Fáj?
- Csak egy kicsit, de nem vészes. Beszélni akartam veled. Ne haragudj a tegnapiért.
- Ezt majd megbeszéljük. Most dolgunk van. - megfogta a kezem és Car szobájába húzott.
- Ha jól hallottam anya elment igaz?
- Igen. De mit keresünk itt?
- Egész este azon a férfin agyaltam. Valahol láttam már Reina tuti. Olyan mintha egy régi fényképen láttam volna már. Ezért jöttünk ide, megbizonyosodni, hogy jól emlékszem.
- Beszéltem reggel Carrel de azt mondta nem ismeri. Szerinted hazudott?
- Majd kiderül. Gyere.
Előkotort a szekrény tetejéről egy dobozt. Mindenféle régi képek voltak benne.
Bella csak úgy dobálta ki a képeket belőle, én megnéztem néhányat. Volt amin anya és Caroline volt. Sőt nagyon sok olyan kép volt. Anya mindegyiken olyan boldognak tűnt. Viszont a doboz legalján megtalálta Bella azt a képet amit keresett. Kivettem a kezéből. Anya volt rajta meg az a férfi, csak fiatalként. Meglepődve néztem Bellára.

-Caroline  igen is ismerte azt a férfit. De miért hazudott?
- Nem tudom ki lehet ez a pasi, hogy anya hazudott róla.De jobban megfigyelve a képet, nekem nem épp barátnak tűnnek.
- Hát… - jobban szemügyre vettem a képet. - Lehet igazad van.
Vissza akartam rakni a képet, de kiesett a kezemből. Ahogy felvettem megláttam, hogy van valami írva a hátuljára. Tipikus férfi írás volt. "Always and Forever" .Bella elmosolyodott.
- Biztos, hogy nem csak barátok voltak!
- Mesélt egy két gimis szerelméről, meg a képeiket is mutatta, de róla nem láttam.
- Azt hiszem anyát hiába kérdezzük.Ha azt mondta nem ismer ilyen férfit, nem fog semmit mondani. De miért titkolózik? Ki lehetett ő? Meg kell tudnunk, most már nagyon kíváncsi vagyok én is.
- Szerinted akkor én? Az anyámról van szó. És mégis, hogy derítjük ki?
- Azt majd én megoldom. Azzal ne törődj. Már van egy tervem…
- Castiel? Neki is el kellene mondanom. Szerinted?
- Felejtsd el. Tudod nagyon, hogy csak lebeszélne róla. Nem engedne bele semmilyen nyomozósdiba. Amíg nem tudunk biztosat ne mondj neki semmit.
- Nem szeretnék hazudni neki Bella...
- Megakarod tudni ki az a pasas?
- Meg…
- Akkor nincs más választásod.


           
                                                                     Caroline

Lehet Reina furcsálta egy kicsit a viselkedésem, de amint elmondta, hogy mi történt tegnap este nagyon ideges lettem. Persze, hogy tudtam ki az a férfi. De nem mondhatom el neki. Lassan 18 éve cipelem ezt a titkot, és eddig jól is őriztem.
Egy közeli lakótelep felé vettem az irányt. Nagyon jól tudtam, hogy itt fogom megtalálni. Kiszálltam a kocsiból, majd az egyik lépcsőház 4 emeletére mentem fel. 18 évvel ezelőtt is itt élt. Biztos vagyok benne, hogy most is itt lesz. Egy pillanatra megálltam az ajtó előtt. A múlt szinte újra lepörgött a szemeim előtt. Azon a napon is ugyan így álltam az ajtaja előtt. Erőt vettem magamon és kopogtam.
Hosszú percekig várakoztam, mire meghallottam, hogy elfordul a zárba a kulcs. Majd lassan kinyílt az ajtó.
- Caroline? Te itt?
- Angel. Rég láttalak. Beszélnünk kell. Most! - majd félrelöktem az ajtóból és bementem.
A lakás elég lepusztult volt. Mindenhol szét dobálva a szennyes ruha, étel maradékok szanaszét.
- Hogy tudsz te így élni? Hova süllyedtél Angel?
- Nekem ez jutott. Nem az a nagy pompa amibe te élsz. De bökd ki, hogy mit akarsz? Ennyi év után, biztos nem a lakásom kinézetéről jöttél csevegni.
- Igen nem arról. Hallottam a tegnapi kis akciódról.Mégis mit kerestél a lányok közelében?
- Csak arra jártam. De megláttam a parkba a lányod barátnőjét. Ugyan úgy nézett ki távolról mint Esther. Muszáj volt megbizonyosodnom róla, hogy ő az vagy csak már hallucinálok.Tudom, hogy meghalt, de…
- Angel, ne menj  Reina közelébe. Megértetted?
- Reina? Nem az nem lehet, hogy ő volt. Felismerném a…
- Szerinted ki volt? Ki hasonlíthatna annyira Estherre mint a lánya? Most, hogy tudod ki volt ő,ne keresd fel. Se őt se Nicket. Boldog gyerekek most, én vigyázok rájuk. Pont úgy ahogy Esther tenné. Annyit szenvedtek az elmúlt időszakban, ne akard te is felkavarni az életük.Ők azt hiszik nem tudom az igazságot Esther haláláról, és nem is fogom háborgatni őket ezzel. Elvesztették az szüleiket, még azt sem dolgozták fel rendesen.Ne akard, hogy máris a múlttal keljen megint foglalkozniuk. Minden jó így ahogy van Angel. Rayen börtönben, a gyerekek Agathánál.
- Azt akarod, hogy itt üljek ölbe tett kézzel ?Soha! - csattant fel. - Eleget vártam. Engedtem Esthernek, hogy elmenjen Rayennel, és mi lett a vége? Megölte. Elvesztettem akkor mindent, mikor elköltözött.Ha nem tartasz vissza akkor, hogy ne menjek utána még most is élne.
- Ne engem okolj. Nem tudtam, hogy Rayen képes lenne megölni Esthert. A barátnőm volt, én csak a legjobbat akartam neki. Mégis mit tettél volna ha utána mész Amerikába? Ha ilyen gyilkos hajlama volt Rayennek, már akkor megölte volna ha te kiteregeted a szennyest. Sőt még téged is megölt volna.
- De mit hittetek mégis? Hogy örökre titokban maradhat ez a dolog? Szerettem Esthert,majd bele bolondultam, hogy Rayen felesége lett. Az pedig végleg padlóra küldött,mikor elment és megtudtam, hogy az két gyermek akiket nap mint nap láttam mikor még itt laktak, az én véreim voltak. Ők az én gyerekeim, nem Rayené. Jogom van hozzájuk.
- Jogod az lehet van. De ha egy kicsit is szereted őket, a háttérbe maradsz.Olyan fiatalok még Angel, ne kelljen egymás után többször és többször összetörniük.Tudom, hogy egyszer úgyis kiderül az igazság, de most még nem állnak készen. Nick lehet, de Reina nem. Annyira törékeny egy lány, teljesen összezuhanna ha kiderülne. Csak annyit kérek várj még.Látom most már minden nap,amióta a fiam barátnője, és tudni fogom mikor jön el az idő, hogy elmondjuk nekik.
- A fiad barátnője? Ezt, hogy engedhetted? Még olyan fiatal.
- Angel. Ma holnap 18 éves Reina. Nem gyerek már, a fiam pedig boldoggá teszi. Szeretik egymást. Én nem állok az útjukba. Ne akard, hogy a múlt megismétlődjön.
- Igazad van. De Caroline,nem várhatok örökre.
- Kérlek, csak egy kis időt bírj még ki. De addig ne menj a közelükbe. Ha Agatha meglát, nem tudom mit csinál.-felálltam és az ajtó felé indultam. Mielőtt kiléptem volna az ajtón visszanéztem. Angel olyan összetörten ült a kanapén. Hova lett az az erős, magabiztos férfi aki volt? A múlt sebei rajta látszanak meg a legjobban. Barátok voltunk valaha. Jóban rosszban kitartottunk egymás mellett. Amikor a Esther és Angel szülei tiltották a kapcsolatukat,én mellettük álltam. Mikor Esther férjhez ment itt voltam Angelnek.De én okoztam neki a legnagyobb fájdalmat is, amikor elmondtam neki a gyerekekről az igazságot.
- Angel! Megígérem neked, vigyázok rájuk. Légy erős kérlek, és szedd össze magad. Azt akarod, hogy a gyerekeid egy lepukkant embert ismerjenek meg? - a szemembe nézett, elmosolyodott. Mosolyogtam én is majd kiléptem az ajtón.
Tényleg igaz, a múlt elől hiába fut az ember mindig útól éri. Csak bízni tudok benne, hogy a gyerekek elég erősek lesznek hozzá, hogy megtudják az igazságot a szüleikről. Helyre kell hozni a fiatalkori hibáinkat, de még nem most. Nincs itt az ideje.