2015. június 30., kedd

" Fájdalmas amikor a közelembe vagy "




  Legalább száz indokot tudtam volna mondani, amiért most nem kellett volna itt lennem, de egyik sem tűnt jelentősnek amellett az ok mellett, ami az ittlétem mellett szólt. Remegve és félve a következményektől ültem a kanapén, Castiel pedig velem szemben. Csak bámultuk egymást. Olyan volt, mint egy játék kettőnk között. Hallgatunk és néztük egymást. Ez volt a mi játékunk.
Soha nem gondoltam volna, hogy eljön ez a pillanat. Hogy szemtől szemben fogok még egyszer állni vele. Annyi mindent akartam neki mondani, de egy szó sem jött ki a torkomon. Nehezen tudtam magam kontrollálni. Még mindig megrémisztett az az érzés, hogy ha a közelemben van nem tudok parancsolni az érzéseimnek.
Nem tudtam hol kellene kezdenem, hogyan kellene elmondanom azt a sok fájdalmat, amit tőle kaptam. Egyszerűen szenvedtem, és rettegtem, hogy mi lesz, ha mindketten megszólalunk.
Látszólag őt is ezek a kérdések nyomasztották. De ő sokkal erősebb és magabiztosabb volt nálam. Láttam rajta, hogy elérte azt a pontot, hogy nem bír tovább csendben maradni. Rám szegezte szürke szemeit, amitől a szívem egy hatalmasat dobbant.
- Sajnálom - mondta letörten.
- Azt hiszed ezzel el van intézve? Hogy ettől a szótól elfelejtek minden fájdalmat amit akkor éreztem? - kérdeztem tőle megvetően.
- Tisztában vagyok vele, hogy nem. Ne kezelj hülyeként - mordult rám.
- Ne kezeljelek úgy? Mégis mit vársz, mit kellene tennem? Annyi mindenen mentem keresztül az elmúlt hónapokban, hogy azt el sem tudod képzelni. Te elhagytál, kiderült az apám nem az apám, Rayen megakar ölni és még sorolhatnám. De te nem voltál mellettem, mert jobbnak láttad önzőnek lenni, és lelépni a világ másik felébe. Erre meg most azt mondod, hogy sajnálom ? Hát ez kibaszottul kevés nekem - álltam fel mérgesen és körbe körbe járkáltam a nappaliba.
Dúltam a dühtől, de nem akartam kitörni. Jobban körülnéztem a lakásban, minden ugyan úgy volt ahogy anno hagytuk. Régi érzések töltöttek el. Mi történt volna akkor, ha ideköltözöm Castiellel? Talán akkor is elhagyott volna?
- Mindent tudok. És nagyon is szenvedtem amiatt, hogy nem voltam melletted azokban az időkben. De nem tehettem mást, hidd el.
- Mindent tudtál? Gondolom, már akkor áruló volt Rosa - fordultam felé.
- Nem ő volt - hajtotta le a fejét. - Rosa véletlenül került mellénk. Aznap amikor hazajöttünk, és Lyssel ide vettük az irányt útközben találkoztunk vele. Először meglepődött, aztán minden átkot ránk szórt, majd Lys meggyőzte, hogy hallgasson meg bennünket. Hitt nekünk, és valamilyen szinten talán meg is bocsájtott. Én kértem meg rá, hogy még ne szóljon neked arról, hogy itthon vagyok. Felakartam készülni rendesen erre a beszélgetésre. De sohasem gondoltam volna, hogy pont a stúdióba fogunk találkozni. Rosa egy szóval sem mondta, hogy te vagy Takuma új énekesnője.
- Ez mind szép és megható, de nem érdekel. Nekem nem tudsz olyan magyarázatot adni, amitől meggondolnám magam. Tudod, hogy mi történik, ha egyszer elveszíted a másik bizalmát? Az, hogy soha többé nem hiszel majd annak az embernek! Ha akkor hazudott, most mért ne tenné ugyanazt? Elérted azt, hogy innentől kezdve, soha többé nem lehetek biztos benned - néztem lekezelően rá.
Ökölbe szorította a kezét és idegesen jártatta a lábát. Nagyon jól tudtam, hogy a nemtörődöm stílusommal rendesen feltudom őt húzni. Egy pillanatra megijedtem, amikor felállt és dühösen rám nézett. Ahogy közelebb lépett hozzám még jobban megrettentem. Megragadta a karom és a fotelba dobott. Mérgesen fölém hajolt és leszorította a két kezem a karfára.
- Engem pedig az nem érdekel, hogy téged hidegen hagy a dolog. Akkor is elfogom mondani mi történt valójában - mondta nekem indulatosan.
Lélegzet visszafojtva hallgattam a mondandóját. Nem mertem még megmoccanni se. Éreztem, hogy minél többet tudok meg a valós okokról, annál jobban kezdek ellágyulni. Ijedten észleltem, hogy már nem is haragszom rá úgy igazán, szívből, ahogy  haragudnom kellene az ellenségemre. És ez szíven ütött. Annyira közel volt az arca az enyémhez, hogy bármelyik pillanatban megcsókolhatott volna. Szörnyű érzés volt ezt érezni, miközben nekem új életem lett Noahval. Úgy éreztem magam mint egy áruló cafka, aki egy hihető mese hallatán egyből odaadja magát egy másik férfinak. De nem tehettem ezt. Nem élhettem vissza Noah szerelmével. Én már hozzá akartam tartozni, és nem Castielhez.
- Mindent érted tettem, mert szeretlek! - mondta megkönnyebbülten, majd elengedte a karom. Gyorsan felálltam a fotelból és tisztes távolságra álltam tőle.
- Ezt te sem gondolod komolyan, hogy az apád összeállt az én apámmal? Ez abszurdum.
- Pedig így van. Azt mondta ha elhagylak, akkor segít nekem abban, hogy Rayen ne tudjon neked ártani. De akkor még nem tudtam, hogy ez egy csapda volt, azért hogy eltávolítson mellőled. Kiakart engem vonni ebből a játékból. Mindig csak védeni akartalak, és nem akartam, hogy bármi bajod essen. Ezért fogadtam el amit mondott. Tudtam, hogy nehéz lesz neked is és nekem is, de én tényleg azt gondoltam, hogy az apám segít nekem az apád ellen. De csalódom kellett. Minden amit tettem hiába való volt. Elvesztettem a családom és téged is ő miatta - mondta elcsukló hangon és közelebb jött hozzám.
- Ez engem már nem érdekel. Csak lépj tovább Castiel, ahogy én tettem. Ne kapaszkodj többet a múltba mert már hiába való. Nem szeretlek már. Boldog vagyok Noahval. Kérlek hagyj minket békén - fordítottam hátat neki.
A bensőmet égették azok a mondatok, amiket az imént kiejtettem. Még magam sem hittem el, hogy aminek igaznak kellett volna lenni, csak egy hazugság volt. Persze boldog vagyok Noahval, de az nem igaz, hogy nem szeretem már Castielt. Csak elengedtem.
Felvettem a kabátom és az ajtó felé indultam. Nem tudtam meddig tudom még fent tartani ezt a nemtörődöm stílust. Bármelyik percben összetörhetett volna az álarcom, és akkor végleg megadtam volna magam neki. De nem akartam. Attól, hogy megmagyarázta a dolgokat, az nem változtat semmit azon, hogy teljesen összetörte szívem, és szenvedtem miatta.
- Rettegj csak az érzéseidtől, zárd el őket, tegyél úgy, mintha nem lennének, és azon kapod majd magad, hogy semmi sem oké. Hazugságban élsz, próbálod nem észrevenni azt, ami nyilvánvaló, hogy még te is szeretsz engem  - szólt hozzám amint az ajtó elé értem.
- Vigyél vissza a stúdióba és ne szólj hozzám többet. Részemről lezártam ezt a kapcsolatot. Csak tűnj el az életemből, mert nagyon fájdalmas amikor a közelembe vagy - mondtam neki zaklatottan.
Csak azt kívántam, hogy tűnjön el a szívemből, a fejemből és a szemem elől örökre. Ezek az érzések amiket még mindig iránta érzek, csak el kellene, hogy tűnjenek.
Ahogy kinyitottam az ajtót, hirtelen megragadta a karom, magához húzott, majd megcsókolt. Hihetetlen erő volt abban a csókban, hihetetlen érzések szabadultak fel bennem, csak egy  aprócska érintéstől és csóktól.
- Nem érdekel ha azt gondolod, hogy fájdalmas körülöttem lenned. Mert az a helyzet, hogy nem fogok eltűnni - mondta remegő hanggal amikor szétváltak ajkaink. Megérintette az arcom két oldalt, és a homlokát az enyémnek támasztotta.
- Sajnálom Reina, több milliószor fogom neked ezt elmondani. Sajnálom. Én tényleg csak veled voltam boldog. Én megbántam, amiért elhagytalak. Utálhatsz és gyűlölhetsz, de ne mond hogy tűnjek el. Sosem tudnálak újból magadra hagyni - ölelt át szorosan.
 Álltam ott mint egy megkövült szobor, és nem tudtam szóhoz jutni. Fájdalmas és szomorú emlékek kötnek hozzá, de sosem fognak eltűnni. Ez a bizonyítéka annak, hogy sosem tudtam teljes szívemből megutálni.  Éreztem Castiel könnyeit a nyakamon lecsordulni, amitől én is elgyengültem. Azok a könnyek, amiket mindig is magamban rejtettem, most előtörtek. Az eszemet teljesen elvesztettem és már csak a szívemre hallgattam. A lehető legszorosabban átöleltem és magamhoz húztam. 

A következő pillanatban az ajka ott volt az enyémen, és én már nem küzdöttem ellene. Nem azért, mert ezerszer erősebb nálam, hanem azért, mert az akaraterőm abban a pillanatban porrá omlott, amint az ajkunk találkozott. Ez a csók nem volt olyan, mint az emlékeimben élők, és ez részemről nagyon rendben volt így. Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserébe a pillanatól, amennyit csak lehet. Így hát visszacsókoltam, a szívem összevissza vert, elfulladva kapkodtam a levegőt. Teste az enyémnek feszült, és boldog voltam, mert nincs az a szenvedés, amit ne viseltem volna el mindezért cserébe. 




                                                                      Rosa




Pár nappal ezelőtt olyan boldog voltam, hogy mindent megbánás nélkül csináltam. De ez csapda volt! Én azt hittem jót cselekszem, de pár pillanattal később a pokolban találtam magam. Soha nem akartam hazudni Reinának, de úgy véltem ez a legjobb döntés számára és Castiel számára is. Végig hallgattam Castiel meséjét, de nem bízom meg a történet valódiságában százszázalékosan. De egyvalamiben biztos vagyok. Őrülten szereti Reinát és bármit elkövetne azért, hogy újra együtt legyenek. Részben megértettem Castiel érzéseit. Időről időre mind követünk el hibákat. Olyasmit teszünk, amit aztán kétségbeesetten próbálunk helyrehozni, és meg nem történtté tenni. Ő most a lehetetlent akarja helyrehozni.
Nem tudtam ülni a babérjaimon a stúdióban. Kol minden egyes gyilkos pillantása felém megőrjített. Tudtam, hogy elfog mesélni mindent Nicknek. De ezzel nekem kell szembenéznem. Azt akarom, hogy tőlem hallja az igazságot, és ne pedig Koltól. Ha Reina és Castiel visszaér, a barátnőm úgysem hallgatott volna meg. Ezért inkább fogtam magam, és leakartam zavarni ezt a beszélgetést gyorsan, köztem és Nick között. Percekig csak álltam és nyomtam a csengőt az ajtó előtt, de nem jött ki senki. Furcsálltam, hogy nincs itthon senki, mert Nick azt mondta nem megy sehova mert Kol, Reinával van, Noahnak pedig dolga van. Arra gondoltam, hogy biztos alszik ezért nem jön le. Elővettem a kulcsom amit Reinától kaptam, és bementem a házba. Csendben Nick szobája felé vettem az irányt. A kilincsre tettem a kezem és vettem egy nagy levegőt. Túl kell esnem rajta bármi történjék. Lenyomtam a kilincset majd beléptem a szobába.
Rezzenéstelen arccal néztem rá az ágyban hancúrozó Nickre és Bellára. Amint észrevettek szétrebbentek mint a madarak, és rémülten néztek rám.
- Rosa - szólalt meg Nick ijedten, majd maga köré csavarta a takarót és felkelt az ágyból.
A testem remegett minden egyes levegő vételtől. Iszonyatos erővel csapott le rám. Megcsalt. Ő volt az egyetlen ember, akiről sohasem gondoltam volna, hogy ezt megteszi. Tudtam, hogy kívülről jól mutattunk. Az igazság azonban az, hogy soha nem éreztem azt az összhangot közöttünk, mint amilyen Reina és Castiel között volt. Mindig az volt az érzésem, hogy színjátékot játszunk. És most valahogy ez az érzés megvalósult.
- Szóval ezért távolodtál el tőlem? Ez annyira szánalmas. Mégis mióta csináljátok ezt a hátam mögött? - kérdeztem Nicktől zaklatottan. Olyan erővel szorítottam már a kilincset, hogy az ujjaim falfehérek voltak. Kíváncsi is voltam a válaszára meg nem is.
- Nem így akartam, hogy megtudd. Elakartam neked mondani, de nem volt még elég bátorságom - válaszolt halkan Nick. Szemeink találkoztak és ekkor megfordult a fejemben, hogy odaállok elé és jól felpofozom. De engem más fából faragtak. Bármennyire is fájt a dolog, én nem vagyok egy gyenge nő, akit csak úgy ellehet tiporni.
Rájuk néztem még egyszer, majd megfordultam és kimentem a szobából. Az ajtóban még megálltam.
- Tudod Nick, sok boldogságot kívánok kettőtöknek. Miattam nem kell aggódnod, megleszek. Akkor ezennel szabad vagy, semmi sem köt már hozzám - mondtam határozottan majd becsuktam az ajtót.
Lassan sétáltam le a lépcsőn. Ahogy haladtam lefelé, a könnyeimet úgy engedtem el. A szívem halkan tört  össze. Azt hittem, jobban fog fájni. Azt hittem, hangosabb lesz minden másnál. De nem volt hangosabb egy suttogásnál. Egy pillanat alatt megtörtént, és csak annyira fájt, mint egy apróbb pofon. Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy Nick megfog csalni, nem hittem volna neki. Annyira csodálatosnak tűnt a kapcsolatunk, hogy sosem vettem észre, hogy egy álomvilágban élek. De én tényleg szerettem őt, mindennél jobban. Csak egy hiba volt az egészben. Mindig én voltam az övé, de ő soha nem volt az enyém. Még akkor sem amikor mellettem volt.
Csendesen becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, majd körbenéztem magam körül.
- Egy darabig nem igen kell jönnöm ebbe a házba. Elvesztettem Nicket és Reinát is. Milyen szánalmas. Pár óra leforgása alatt, mind a kettejüket elvesztettem - gondoltam magamban, majd lassan elindultam. Hirtelen ajtócsapódásra lettem figyelmes, majd valaki megfogta a karom. Nick volt az. Maga felé fordított, majd szembe kellett néznem a fájdalmas tekintetével.
- Mondtam, hogy nem kell aggódnod! - szólaltam meg nyugodtan mintha mi sem történt volna.
- Rosa, kérlek. Nem mehetsz el így. Hallgass meg. Annyira nem akartam, hogy így történjenek a dolgok - kezdett nyugtalanul magyarázkodni.
- Nick, felfogtam. Tudhattam volna, hogy sosem szerettél ki Bellából. Azt is tudhattam volna, hogy ha együtt éltek, majd ki fog alakulni köztetek valami. Csak vak voltam és nem akartam észrevenni az igazságot.
- Te tudtad, hogy én szerelmes voltam belé? - kérdezte meglepetten.
- Persze! Már a tavalyi karácsonyi kiruccanásunk óta. Hallottalak Reinával beszélni a dologról. De azt hittem, hogy én elég leszek ahhoz, hogy elfeledd. De sajnos kevés voltam - mondtam, majd lassan kihúztam a kezem a kezei közül.
- Én... én... tényleg szerettelek. Nem hazudok, de az elmúlt pár hétben újból elkezdtem vonzódni Bellához. Nem akartam, de legyőztek az érzéseim. Én tényleg boldog voltam veled, de...
- Nick! Hagyd abba - szóltam rá erélyesen. - Csak hagyj most magamra. Nem akarok tudni semmilyen részletről a ti kis kapcsolatotokban. Ne aggódj, én nem vagyok Reina. Nem fogok olyan lenni mint ő volt, amikor elhagyta Castiel. Egyet kérek. Egy ideig kerüljük egymást - néztem fel rá, majd gyengéden átöleltem.
Magam sem értettem miért tettem ezt, de nem mehettem el úgy, hogy ezt nem teszem meg. Óvatosan visszaölelt ő is. Percekig csak így álltunk, de semelyikőnk nem szólt egy szót sem.
- Szerettelek... úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé ! - suttogtam a mellkasába majd elsírtam magam. Ellöktem magamtól, majd gyorsan hátat fordítottam neki, és elfutottam. Zokogtam mint egy kislány, és még hallottam ahogy Nick a nevem kiabálja. De nem akartam megállni, nem akartam hogy lássa mennyire megviselt valójában az ölelése. Minden hiányozni fog. Minden ami ő volt.
A parkban leültem egy padra és kisírtam minden bánatom. Egyedül maradtam, és senkivel nem tudtam megosztani most a fájdalmam. Ilyen esetekben Reinát hívtam volna először, de ő most gyűlöl és fontosabb dolga is van, mint velem foglalkozzon.
Csak néztem ki a fejemből amikor egy kéz érintette meg a vállam. Könnyes szemekkel felnéztem és meglepetten vettem észre, hogy Lysander volt a kéz tulajdonosa.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem miközben törölgettem a könnyeimet.
-Nem tudtam megvárni amíg Castiel visszaér a stúdióba. El kellett mennem a suliba elintézni a visszaíratásunkat. De veled mi történt ? Miért sírsz? - kérdezte aggódva.
- Most szakítottunk Nickkel - mondtam szipogva.
- Az lehetetlen. Azt hittem ti egy tökéletes pár vagytok - mondta meglepődve.
- A tökéletes pár olyan tökéletes volt, hogy Nick csak úgy megcsalt Bellával.
- Bellával? Ezt nem hiszem el - meredt maga elé Lys komoran.
- Sajnálom Lys. Tudom, hogy reménykedtél abban, hogy kibékülhetsz vele, de úgy látszik te is hoppon maradtál mint én - fogtam meg a kezét nyugtatóan. Kikapta a kezét a kezemből, majd átkarolta a vállam és magához húzott. Fejét az enyémnek támasztotta, majd így ültünk percekig.
- Miattam ne aggódj. Az enyém teljesen más tészta, mint a ti kapcsolatotok volt. De ne makacskodj itt nekem. Annyira higgadtan beszélsz itt nekem a dolgokról, mintha nem érdekelne, hogy mi történt. Pedig nagyon jól tudom, hogy belül mennyire szenvedsz - mondta, majd gyengéden felemelte a fejem az államnál fogva és a szemeimbe nézett. - Tudod jól, hogy bennem megbízhatsz. Barátok voltunk régen és remélem azok vagyunk még most is.
A szavai elgondolkoztattak. Mélyen legbelül tényleg rejtettem az érzéseimet.
- Olyan hülyének érzem magam! - néztem mélyen a szemeibe, majd szorosan átöleltem. Végre kiakartam adni magamból a sok keserűséget. Örülten szorongattam az ingét, majd sírni kezdtem.
- Nincs miért szégyenkezned. Örülj, hogy tiszta szívből tudtál szeretni valakit.
- De gyűlölöm őt Lys! - mondtam zokogva.
- Ezt csak most mondod, de nagyon jól tudom, hogy valójában nem gyűlölöd őt - mondta, majd meg simogatta  a arcom.
 - Miért ne gyűlölném? A legrosszabbat tette velem, amit ember a másikkal megtehet. Elhitette, hogy szeret, és szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész! - emeltem a tekintetem Lysre, aki csak sóhajtott egy nagyot, majd visszanyomta a fejem a mellkasába.
- Tudom, hogy Nick szeretett téged. Jobban mint gondolnád. De sajnos némelyik ember szíve, olyan gyorsan változik mint az évszakok. Talán nem ő volt számodra az igazi. Akivel tényleg elkötelezhetnéd magad. Fiatal vagy még, és számtalan új szerelem lesz még az életedben. Ezért ne csüggedj annyira, én itt leszek melletted és mindenben támogatlak.
- Biztos, hogy segíteni fogsz? - szipogtam.
- Megígérem. Most az egyszer nem fogok hibázni. Rosa - fogta meg a két vállam és eltolt magától. Elszánt vigyorral a szemembe nézett, majd megfogta a két kezem.  - Nyugalom. Mindennek eljön majd az ideje, és én itt leszek melletted, hogy támogassalak. Egy értékes dologról beszélünk, a szívedről. Egyébként sem fogom engedni, hogy bárkinek odaadd!
Melegséggel töltöttek el Lysander szavai. Egy apró mosolyra kényszerített az, ahogy arcvonásait néztem. Annyira távolinak tűnt, hogy valaki szavai így tudjanak rám hatni, de Lys megcsinálta. Többé már nem féltem és tudtam, hogy segíteni fog nekem túljutni a nehézségeken. Rá kellett jönnöm, hogy ő tényleg egy igazai barát.
- A szívemet hivatalosan töröttnek nyilvánítom, és téged nevezlek meg támaszomnak! - vigyorodtam el, majd ismét hozzábújtam és immár könnyek nélkül tudtam pihenni egy kicsit a mellkasán.



                    
                                                                      Nick


Némán bámultam a házunk előtt a rohanó Rosa után. Legszívesebben utána rohantam volna, de már semmi értelme sincs. Az érzéseimet felé még nem feledtem el, és nagyon kínzott az a tudat, hogy összetörtem a szívét. Bárcsak lett volna elég erőm, már az elején bevallani neki az érzéseimet, amiket Bella iránt érzek. A lelkiismeretem  kegyetlenül marcangolt. Egy utolsó aljas szemétládának éreztem magam.
Mikor már teljesen eltűnt a szemeim elől Rosa, lassan visszamentem a házba. Bella már a nappaliba ült és idegesen várt rám.
- Most mi lesz Nick? - kérdezte tőlem aggódva. Belenéztem könnyes szemeibe. Annyira fájt őt is így látnom. Csendben odasétáltam hozzá, és leültem mellé.
- Azt hiszem, most már felesleges titkolóznunk - emeltem a tekintetem a plafonra, majd hátradőltem a kanapén. - Felfogom vállalni a kapcsolatunk. Nem élhetünk örökké bujkálva csak azért, mert félünk mások mit fognak nekünk mondani.
- Nagyon jól tudom. De van egy olyan érzésem, hogy sok embert fogunk elveszíteni - hajtotta le szomorúan a fejét Bella.
Felemeltem a kezem, majd magamhoz húztam.
- Ha tényleg így lesz, akkor azt jelenti, hogy ők sosem szerettek senkit. Akik voltak már szerelmesek érteni fogják, hogy mi szeretjük egymást és nem követtünk el akkora bűnt.
- Én akkor is félek. Reina, Kol és Noah mind neheztelni fognak ránk.
- A fiúk miatt ne aggódj. Ami viszont Reinát illeti, azt hiszem nekem kellene először beszélnem vele - sóhajtottam egy nagyot, majd elővettem a mobilom.
- Szerintem Rosa már mindent elmondhatott neki. Végül is a legjobb barátok - mondta nekem Bella szomorúan.
- Ha így is van, én akkor is megpróbálom felhívni. Hátha nem beszéltek még - mondtam miközben kikerestem Reina számát, majd hívni kezdtem.




                                                                       Reina



Lehetetlen helyzetbe kerültem. Az elmém, próbált kikerülni Castiel csókjai közül, de sikertelenül. Az egész testem megadta magát ennek az édes, és hívogató érzésnek. Ezekben a percekben tudatosult bennem igazából, hogy testileg és lelkileg is még mindig hozzá vagyok kötve.
Nagyot dobbant a szívem, de nem akartam hinni neki. Már úgy éreztem, hogy megszabadultam mindentől, ami hozzá kötött, hogy túl vagyok a nehezén, de tévedtem.
Már percek óta rezget a telefon a zsebemben, de Cas továbbra is szorosan tartott a karjai között, és szenvedélyesen csókolgatott. Féltem. Féltem, hogy Noah rájött, hogy Castiellel vagyok. Mikor levegőhöz próbáltunk jutni mind a ketten egy hosszú csók után, esélyt láttam arra, hogy félre lökjem őt.
- Ne ellenkezz! Most már te is tudod, hogy még mindig akarsz engem. A csókjaid elárulták nekem, hogy megbocsájtottál - mondta Cas lihegve, majd hátrébb állt tőlem.
- Megbocsátok neked, de ez másfajta megbocsátás. Castiel - néztem egyenesen a szemeibe. - Lehet hogy még mindig vonzódok hozzád testileg, de nem fogom engedni azt, hogy ugyanaz az ember kétszer is összetörje a szívem. Ne várd, hogy újra kezdjük. Még ha miattam is tetted amit tettél, az akkor sem változtat azon a tényen, hogy te megölted a szerelmünk. Én tényleg új életet kezdtem Noahval.
- És mi értelme van egy olyan fiú mellett élned, akit nem szeretsz teljes szívedből? - lépett közelebb hozám haragos tekintettel.
- Mert benne megbízom. De benned soha többé nem fogok. Akármit is jelentsen az, ami most történt közöttünk, én elfogom felejteni, mintha meg sem történt volna. Jobb lesz ha te is úgy teszel.
- Ami történt közöttünk, az megtörtént, és te sem tudod  meg nem történtté tenni. Szóval tagadhatod, szíved annál inkább kimondja majd az igazat. Vagy gondolod, magadnak tudsz hazudni? - mondta majd még közelebb lépett hozzám. Testünk összeért, amitől ismét megborzongtam. - Igenis szeretsz még engem. Nem Noaht, hanem engem. Ha akarod, hát akkor játsszuk ezt a macska egér játékot. Benne vagyok. De én fogok győzni, mert előbb vagy utóbb te is befogod látni, hogy te hozzám tartozol. Mindennél jobban fogsz majd rám vágyni, és én majd akkor itt leszek, várni foglak.
Lélegzetem is elakadt attól, amit mondott. Játékot akar játszani? Soha, de soha nem fogom azt hagyni, hogy nyerjen. Be fogom táplálni  magamba, hogy ezek után Castiel megszűnt létezni. Nekem létezni. Akkor is, ha miatta éreztem életemben először, hogy remeg a bőröm körül a levegő. Pedig most is remeg, attól a nézésétől, ahogy rám néz. Egyszerűen nem tudok neki megbocsájtani. Darabokra törte a szívem, és minden egyes szilánk fájó sebet ejtett, amelyek még ma is fájnak, ha arra a napra gondolok amikor elhagyott. A fájdalmaim felett nem hunyhatok szemet. Ez fog erőt adni abban, hogy én nyerjem a játékot.
Magabiztosan álltam a kihívó pillantásait. Szinte szikrázott a levegő közöttünk. A mobilom ismét elkezdett rezegni a zsebembe. Most már kicsit nyugodtabb szívvel szakadtam el Castiel pillantásától, majd elővettem a telefon.
- Mit akarsz Nick? - szóltam bele a telefonba, majd Castielre pillantottam. Meglepetten nézett, rám majd a mutatóujját a szája elé rakta jelezve, hogy ne mondjak Nicknek semmit róla.
- Beszéltél már Rosával? - kérdezte a tesóm zaklatottan.
- Nem beszéltem vele, és nem is akarok egy darabig. Jelenleg árulónak tekintetem - válaszoltam hideg hangnemben.
- Valami történt? Miért áruló? - lepődött meg a bátyám.
- Majd hamarosan rájössz te is. Addig nem mondok semmit. Úgyis elmondja majd neked, ha találkoztok.
- Ez itt a gond - halkult el a tesóm hangja. - Nem hiszem, hogy akar még ebben az életben látni engem.
Meghökkenve néztem fel Castielre, aki szintúgy megvolt lepődve. Annyira közel állt hozzám, hogy Nick minden szavát hallotta.
- Mit csináltál, te féleszű? - kérdeztem mérgesen.
Bármennyire is haragszom Rosára, nem tudok nem törődni vele. A legjobb barátnőm, és mindig mellettem állt, jóban rosszban.
- Reina! Jól figyelj arra, amit most mondani fogok. Lehet utálni fogsz és gyűlölni, de meg kell értened engem is. Tudom, hogy az elmúlt időszakban csúnyán viselkedtem veled, de kérlek hallgas végig - hadarta el a tesóm.
- Mondjad már!! - kiáltottam a telefonba.
- Én...én... Ma szakítottunk Rosával. Már egy ideje van valaki más akit szeretek. Ma Rosa rájött a kapcsolatunkra és kidobott - mondta zaklatottan.
- Miiiiiiiiiiii?? - kérdeztem értetlenül. - Te megcsaltad. Hogy volt pofád ehhez te baromállat. Pont te prédikáltál nekem Noahval kapcsolatban, erre te sem vagy különb. Mégis kivel?
- Nincs értelme tovább tagadnom. Én szeretem Bellát és vele csaltam meg Rosát! - jelentette ki a tesóm.
Köpni nyelni nem tudtam. Hát végül igazam lett. Pedig annyira szerettem volna hinni abban, hogy csupán csak képzelgek. Castiel ökölbe szorított kezekkel állt előttem. Nagyon meglephette az, hogy a tesóm és Bella mégiscsak egymásra találtak.
- Nick és Bella? Ez lehetetlen - mondta Castiel mérgesen. Hirtelen a szája elé kaptam a tenyerem, és reménykedtem benne, hogy Nick nem hallott semmit.
- Ezt a hangot... ezt a hangot ezer közül felismerem. Castiel - mondta idegesen. -  Visszajött az a barom és te vele vagy Reina? Hová raktad az eszed már megint? Azonnal mond meg hol vagytok, érted megyek.
- Nem avatkozz a dolgaimba. Inkább törődj a saját kis szappanoperáddal. Kollal nemsokára hazamegyünk és beszélünk. De egyet jegyezz meg - kezdtem mérgesen. - Ha egy szót is mersz szólni Noahnak, akkor megígérem, hogy pokollá teszem az életed - mondta, majd mérgesen kinyomtam a telefont.
Castielre néztem, aki elgondolkozva állt előttem.
- Ez meglepett - nézett rám.
- Engem nem. De hagyjuk most ezt a témát. Vigyél vissza a stúdióba, most azonnal - nyitottam ki ismét az ajtót, majd a lifthez léptem.
Castiel felvette a kabátját, majd bezárta az ajtót. Zsebre dugott kézzel sétált mögém, majd átölelt.
- A játszma mostantól kezdődik - suttogta a fülembe, majd megfordított és megcsókolt. Olyan hirtelen történt minden, hogy reagálni sem volt időm. Csak egy gyors csókot adott az ajkaimra, majd eleresztett. Önelégülten állt előttem és perverzen mosolygott rám. Elöntött a düh, amiért máris elvesztettem az első csatát. Felemeltem a kezem és pofon akartam vágni, de elkapta a csuklóm. Szikrázó szemekkel néztünk egymásra, amikor megszólalt a lift jelzője. Kikaptam a kezem az övéből, majd megfordultam és vártam, hogy kinyíljon az ajtó.
Amikor végre kinyílt, a szívem vad dobogásba kezdett attól, hogy megláttam ki van benne. A testemen remegés futott végig, ahogy az arcára néztem és alig bírtam megállni két lábon.
- Noah! - mondtam halkan...







17 megjegyzés:

  1. Jujjjjj!! >< Minnél elővb hozd a folytit!:o Nagyon tetszett ez a rész is :) de remélem Noah nem szakít majd Reinával :(

    VálaszTörlés
  2. Mivaan?
    Mivaaaaan?? :o
    Nemár, az istenért, ez túl izgalmas!
    Gyorsan folytiiit!!! *o*

    VálaszTörlés
  3. Ennek így kellett befejeződnie xD
    Próbálom minél hamarabb hozni :D

    VálaszTörlés
  4. Sofiaa annyira, de annyira imádom a blogod! :3 Én eltudnálak képzelni mit könyv író :) És ha egyszer tényleg lesz egy könyvet elsők között veszem meg :'3 De most komolyan tényleg értesz az íráshoz :) További sok sikert a bloghoz ;) :*

    VálaszTörlés
  5. Nagyon joooo. Folytasd minnél hamarabb. Egyre jobban irsz. Ha meg ennel is akkor te istencsászár leszel. Egyszerüen imádom a blogodat. Nem lehet megunni. Mindig tudsz valami ujatt. Hamar folytasd!!!!!

    VálaszTörlés
  6. OMG O.O *.* :D nagyon siess a kövi résszel !!!! ♥♥♥

    VálaszTörlés
  7. Pinkey IPSZILLONNAL2015. július 2. 9:31

    Sies pls a kovi reszel oan jo hogy nem tudok meg a konyvemel se foglalkozni baccus XD

    VálaszTörlés
  8. Pinkey IPSZILLONNAL2015. július 2. 9:33

    Ja es ne Noah val jojjon osze mar akor sirni fogok D:

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm szépen lányok a sok kedves gondolatot :D Annyira örülök, hogy ennyire szeretitek a blogot :D
    Próbálok sietni a következővel, de nem sok időm jutott még rá :/ Egy kicsit lefoglalt a másik blogom :) De megpróbálom minél hamarabb hozni :) Addig is kitartást :D

    VálaszTörlés
  10. És most melyik blogod irását csinálod?? Ennek vagy a másikét. Mert nekem a másik is nagyon tetszett. Hozd valamelyiknek a folytatását !!!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindkettőt csinálom, de eddig úgy néz ki, hogy ezzel hamarabb kész leszek :)

      Törlés
  11. Jujci!!Szegény Noah :( Vele legyen!! Ha Noah szakít Reinával, felakasztom, megdobálom paradicsommal és akkor megeszi a kutyám. Mert igen , a kutyám szereti a paradicsomot :o na de elmondom mi történt amikor még nem olvastam el, csak a címét láttam:
    Tök nyugisan telefonozok. Unatkozok. Nics semmi érdekes :/ Feljövök a blogodra egy halvány reménységgel. Nini, van új rész!!! Örömömben elkezdtem futkosni és ugrálni, de amikor a levegőbe boxoltam , akkor vettem észre hogy a tesóm hülyének néz xd igy inkább nagy örömmel elkezdtem olvasni . :))))
    Ui.: Nick egy nagy rakás szemét :/ Reina meg Noah pedig ne szakítsanak. Lécciiii
    By: miri :)
    Ui2xd.: Nagyon jó a blogod nekem nagyon tetszik! ÉS PONT ITT ABBAHAGYNI??!! Nagyon gyorsan folytit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na most nevettem azon, amit írtál xD Nagyon nagy :D :D Tetszik ez a reakció, ha új részt látsz meg xD xD Lassan kész vagyok vele nyugi :D

      Törlés
  12. Kapsz tőlem egy díjat!
    http://lilielete2.blogspot.hu/2015/07/eletem-2-blog-1-dija.html

    VálaszTörlés
  13. Remélem még hétvége elött sikerül hoznod.: ) Már nagyon kíváncsi vagyok mi lesz ebből az egészből.:) És egyszerűen nem hiszem el, hogy Castiel visszajött *-* Annyira örülök neki.:3

    VálaszTörlés