2015. március 3., kedd

Minden jó vagy mégsem?

Az október rekord gyorsasággal telt el.Próbáltam szinte minden szabad percem, csak Leigh társaságban tölteni .Vacsi, mozi, filmezés nálunk stb. ..átlagos dolgokat. Minden percem vele akartam tölteni,jobban megismerni.

Hétfő reggel kissé nehézkesen indultam meg az iskolába. Nick nem jött velem ,nem volt első órája.Agatha mióta hazajött, még többet dolgozik,sosincs itthon.A suliba érve, nem láttam a barátaim. Elég hűvös volt odakint, így hát inkább bementem az épületbe. Az aulába megláttam Nathanielt és Daket beszélgetni. Úgy döntöttem amíg nem érkezik meg a csapatom, addig odacsapódok hozzájuk.
-Sziasztok. -köszöntem a két fiúnak.
-Gyönyörűségem neked is Szia. -szólalt meg Dake.
Már csak kuncogni tudtam rajta. Az elején még idegesítő volt a nyomulós stílusa,de mára már megszoktam.
-Szia Reina. -köszönt Nath is.-Hogy vagy?
-Fáradtan. Nem sok kedvem volt ma jönni ,ráadásul a többieket se láttam.
-A teremben nézted már őket?
-Nem. Odáig még nem jutottam. És amúgy nektek milyen volt a hétvége?
-Nagyon jó, de ha nem haragszol gyönyörűm,most le kell lépnem láttam valakit. ..-mondta Dake és elviharzott.
-Az előző kérdésedre válaszolva, ugyan olyan volt a hétvégém mint mindig.-válaszolta Nath
-Mert milyen szokott lenni?
-Főleg inkább tanulással telik.Fontos számomra, hogy jó Főiskolára vegyenek fel.Ezért átlagon felül kell teljesítenem.
-Te mindig ilyen komoly vagy?Néha el sem hiszem, hogy Amber a tesód. Annyira különböztök.
-Sokan mondták már ezt nekem. De nem akarok másmilyen lenni,azt hiszem.
-Nem élhetsz örökre könyveket bújva, Nath.Amit keresünk , azt nem olvasva fogjuk megtalálni.Merj egy kicsit változtatni. Majd én.segítek. -indultam a terem felé. Hátra néztem, értetlenül nézett rám.
-Jössz már? -kérdeztem.Rám mosolygott és elindultunk a terembe. Beérve meglepő látvány fogadott .Amber produkálta magát. Szegény Violát oltotta, hogy tetszik neki Alexy.Viola csak lehajtott fejjel ült,és hallgatta.
-Állj le Amber. Nem veszed észre, hogy ezzel megbántod? - léptem Viola mellé.
-Húzz el innen, neked nem osztottam lapot. -mondta gyűlölettel a szemében.
-Nem megyek innen sehova, Viola a barátnőm és nem hagyom, hogy ezt csináld vele.
-Ki lennél te, hogy megmond mit csinálják? Á,tudom is már,te csak egy szajha vagy.-megindult felém. Elindultam én is, jöjjön aminek jönni kell, agyonütöm.Nathaniel lépett közénk.
-Hagyd abba Amber,ne csináld a cirkuszt. -mondta neki Nath mérgesen és lefogta.De mintha süket fülekre talált volna,ugyan úgy folytatta.
-Rólad is tudnék pár dolgot mondani,teszed itt a szentet, közben meg csak egy ringyó vagy. Azt hiszed nem tűnt még fel nekem,hogy enyelegtél szünetekben Lysanderrel? Meg Castiellel? Most meg még a bátyám is kell?Hát abból nem eszel szivi. Főleg nem Castielből, ő az enyém, bármi áron,te nem vagy ellenfél nekem. -hangja tele volt gyűlölettel.
-Ezt most megbánod. ...-mondtam ,félre löktem Nathanielt,és olyan pofont kevertem le Ambernek, hogy még nekem is zsibbadt a tenyerem.Mikor feleszmélt, hogy mi történt, egyből indult felém.Indultam én is,de ekkor Nath lefogta Ambert, engem pedig valaki hátulról lefogott, és kiráncigált a teremből. Vörös tincseket láttam a szemem mellet, Castiel volt az.Felráncigált a tetőre,de még nem eresztett el.Próbáltam kiszabadulni öleléséből.Vissza akartam menni ,kiakartam tépni Amber összes hajszállát.Érezte, hogy még mindig feszült vagyok és próbálok kiszabadulni karjaiból.Egyre erősebben szorított.Hirtelen mintha minden haragom elszállt volna,nyugalommal töltött el ölelése.Akartam, akartam még, hogy öleljen, hogy ne engedjen el soha.
-Befejezted a hisztit? -szólalt meg.
-Igen. ..asszem. ..-elengedett, maga fele fordított.
-Miért hagytad, hogy így felhúzzon? Kit érdekel mit gondol? Én,és a többiek is tudjuk,hogy milyen vagy, senkit nem érdekel Amber mit állít.
-Tudom...de...
-Vagy az zavart amit rólam mondott? -húzta vigyorra a száját. Vállon boxoltam.
-Szeretnéd mi? -mosolyogtam
-Inkább te kellenél, mint ő.
-Pedig idézem" bármi áron az enyém lesz". Ne nézz így rám. Ezt mondta. - és kinevetett.
-Na jó,inkább menjünk. -fogta meg a karom és húzott maga után. Megálltam ,ő kérdően nézett rám és elém állt.
-Mi a baj? Nyugi nem hagyom, hogy bármi történjen. Nick ki is nyírna,ha a közelemben esne bajod. -felemelte államnál fogva a fejem.Egymás szemébe néztünk.
A szemei megint rabul ejtettek,mint az első nap.De nem gondolhatok ilyenre. Nekem ott van Leigh. De az is igaz, hogy vele nem érzem ezt. Akárhányszor a szemébe nézek,nem varázsol el úgy mint Castielé.
Továbbra is egymást tekintetében voltunk elmerengve.
-Cas...köszönöm, hogy nem hagytad. ..-nem tudtam befejezni, mert átölelt.
-Jó ha tudod ,hogy rám mindíg számíthatsz. Nem hagyom, hogy hülyeséget csinálj.A barátom lettél, és a barátok kitartanak egymás mellett. - és egy puszit nyomot a fejemre.
Barátok? Miért csak ezt az egy szót jegyeztem meg? Miért zavar ez az egy szó?

                                  *

Órák végeztével, mindenki elindult haza.Amberrel nagy ívben elkerültük egymást egész nap.Ha nem volt muszáj nem néztünk egymásra.
A suli kapujában álltam Rosaval ,beszélgettünk.
-Holnap nincs kedved velem eljönni egy helyre? -kérdeztem barátnőm
-De persze, hova?
-Az egyenlőre titok, mert lebeszélnél róla.
-Miről? Mit akarsz csinálni?
-Majd meglátod. -mosolyogtam. Lys és Castiel lépett mellénk.
-Sziasztok.-köszönt Lys- Reina délután ráérsz? Elkészültem azzal amit kértél.-mondta felém fordulva.
-Máris? Tényleg pár nap alatt megcsináltad.-ujjongtam
-És mi még mindig nem tudjuk miről van szó.-mondta Cast mérgesen
-Majd megtudjátok ígérem.-mondtam rá és Rosara nézve.
-Gyertek el délután a próbára. Majd ott megmutatom. -szólalt meg Lys
Rosaval egymásra néztünk és bólintottunk. Megbeszéltük a részletek és elindultunk haza. Rosa Lysanderrel, jobbra, mi pedig Castiellel balra.
Egész úton beszélgettünk. Kiderült Bella betartotta a szavát és kikérdezte Cast, hogy miért kapta fel annyira a vizet azon az este.
-És mit mondtál neki? -kérdeztem kíváncsian
-Azt amit neked. Fáradt voltam.
-És ő is elhitte?
-Persze, hogy nem.De várj mi van?-nézett rám értetlenül, most eset le neki mit kérdeztem,és ő mit válaszolt.
-Nevettem- Látod milyen könnyű csőbe húzni.Én sem hittem el,de inkább nem firtattam tovább, örültem, hogy megbeszéltük. Most sem folytatom tovább, majd elmondod egyszer az igazat ha akarod.
-Ravasz egy nőszemély vagy Clair. -mondta elismerően.
Kiabálást hallottunk a hátunk mögött. Megfordultunk Nick és Leigh jöttek felénk. Cast arckifejezése megváltozott mikor Leigh-ra pillantott.Odaértek hozzánk. Leöklöztek Castiellel, én pedig egy csókot kaptam Leightól. De nem tudtam figyelni a csókra .Az érdekelt, hogy Castielt miként érinti a csókunk.Lekicsinylően nézett ránk aztán elfordította a fejét. Ennyire nem érdekli, vagy talán rosszul esett neki?
Tovább indultunk, Cast leszakadt tőlünk a házuk előtt. Megbeszéltük, hogy négykor találkozzunk előttük, együtt megyünk a próbára. Mi is hazaindultunk. Leighnak nem tetszett az ötlet, hogy én is megyek.
-Figyelj én elmegyek akkor is.Kértem Lysandertől egy szívességet és a próbán mutatja meg.-mondtam neki feldúltan, miközben leültem mellé a nappaliba a kanapéra.
-Miért nem hozza el ide? Minek kell neked menned?Utálom ha azzal a nagyképű gyerekkel látlak.
-Ezt fejezd be légyszi, alig pár hete vagyunk együtt és máris féltékenységi jelenetet rendezel? Castiel a haverom, ahogy Lysander is.Nincs köztünk semmi.
-Majd lesz. Castiel tudja, hogy hálózza be a csajokat.Kihasznál és eldob.
-Hát kösz,ez jól esett,ennyire bízol bennem?Amúgy meg elég furcsa ez a dolog,mert ő is ugyan ezt állította rólad.
-Hogy merészelte az a kis...-ökölbe szorította a kezét.
-Talán igaz? Te is csak azt akarod?
-Most lett elegem ebből a beszélgetésből. Elmegyek. Csinálj amit akarsz. -fogta a kabátját és elindult kifelé.
-Jobb elfutni a problémák elől igaz? -kiabáltam utána. -Menj csak nem érdekel.Köszi, hogy ennyire bízol bennem.-már csak annyit hallottam, hogy az ajtó csapódik. Mit gondol rólam ő is?Hogy egy cafka vagyok aki odaadja magát egyből. És lehet Castielnek igaz volt? Hiszen nem válaszolt a kérdésemre hanem elfutott. Tényleg csak erre ment volna ki neki a játék? De valahogy nem éreztem magam összetörten,pedig most vesztem össze a barátommal.
Hallottam, hogy az emeleti lépcső reccsen. Gondolhattam volna.
-Nick gyere elő. Tudom,hogy végig hallgatóztál. -mondtam a lépcső felé fordulva.Előmászott.
-Jól vagy?-kérdezte
-Persze semmi baj.Minden férfi hülye.
-Figyelj! Én is féltékeny lennék,ha a barátnőm Castiellel menne valahova. Tudja mindenki milyen.
-Ne fogd a pártját.Mért nem lehet elhinni, hogy csak barátok vagyunk, az én részemről is és az övéről is?
-Mert Castiel nem ilyen Reina.A haverom,nem akarok róla rosszat mondani,de te meg a húgom vagy .Csak akkor barátkozik egy lánnyal ha akar tőle valamit és, ....-itt szavába vágtam
-Majd ha így lesz neked adok igazat. De most úgy érzem őszinte velem,és nem tudsz jobb belátásra bírni. Leigh pedig nem bízik bennem,és ez így már nem jó kezdés a kapcsolatunkban.
Sarkon fordultam és otthagytam. Nem érdekelt, hogy mondani akart e még valamit.

                                         *

Megérkeztünk Castiellel a próbára. Többiek már lent voltak a pincébe.
-Végre, hogy itt vagytok! -mondta köszönés helyett Rosa
-Neked is szia csajszim. -puszit nyomtam az arcára
-Castiel kezdhetünk? -kérdezte Lys
-Igen. -kezébe vette gitárját és belekezdtek.
Ismét fantasztikusan játszottak. Egy rossz szavam nem lehet rájuk. Nem is értem, hogy miért nem fedezte őket még senki fel?A próba végeztével Rosaval megtapsoltuk őket. Hűségesen meghajoltak. Mi ketten csak nevettünk rajtuk.Nathanielnek sürgős dolga akadt, Lys kezébe adta a kulcsokat és lelépett.Mi pedig Rosaval szedtük a cuccainkat és indulni készültünk.
-Reina. -szólt hozzám Lys- Nem felejtettél el valamit?
-Ja tényleg amit kértem tőled. Ideadod?
-Itt van tessék. Szeretném, ha most olvasnád el. Kíváncsi vagyok a véleményedre.
Bólintottam Lysandernek, majd olvasni kezdtem.


                                    Ha fáztam hóban, térdig vízben,
                                    Ha gyűlt sok könny az arcomon.
                               Mondd, mért nem fogtál gyengéd kézzel?
                                        Egy hurrikán, mi elrabolt.

                             S csak vitt a szél, hisz hagytad, hogy fújjon,
                                     Hogy nélküled nőjek majd fel.

                                        Mama, ugye hallasz még?
                                           Már betakar a távol.
                                 Légy itt újra, ha a gyertyaláng ég!

                                       Mama, ugye hallasz még?
                                           A szemem is látod?
                                            Mond, mit szólsz?
                                             Hát ez lettem én!

                                  A szívem kertje fényben úszott,
                                      S csak nyári zápor öntözte.
                                Az arcomra tiszta mosoly kúszott,
                                 De ezt sem láthattad a ködben.

                          Csak vitt a szél, hisz hagytad, hogy fújjon,
                                  Hogy nélküled nőjek majd fel.

                                     Mama, ugye hallasz még?
                                        Már betakar a távol.
                             Légy itt újra, ha a gyertyaláng ég!

                                     Mama, ugye hallasz még?
                                        Már betakar a távol.
                             Légy itt újra, ha a gyertyaláng ég!
 
                                     Mama, ugye hallasz még?
                                        A szemem is látod?
                                         Mond, mit szólsz?
                                          Hát ez lettem én!
                   

Miközben olvastam,a könnyeim is eleredtek.Rosa aki olvasta velem együtt átölelt, még ő is meghatódott. Amint végig olvastam, odamentem Lyshez és átöleltem.
-Köszönöm. Ez sokkal jobb lett mit akartam.-zokogtam
-Nem kell köszönöd.De tudnod kell, hogy be kell tanulnod ezt a dalt.Annyira jó lett szerintem, hogy kár lenne nem megzenésíteni. -mondta mosolyogva.
-Ne bolondoz én nem tudok énekelni.
-Ha tudsz ha nem,akkor is megtanítom neked.
Ránéztem Lysanderre és csak bólintottam.
Összeszedték ők is a holmijukat és elindultunk haza.
Castiel mondta,hogy átjön hozzánk valamit meg kell beszélnie Nickel. Hazaértünk,egyből a szobám felé vettem az irányt.
Lecuccoltam és a laptoppal a kezemben ráhasaltam az ágyra.Felnéztem a közösségi hálóra, volt pár üzenetem ,de nem voltak érdekesek. Leigh sem írt. Biztos azt várja, hogy én kérjek bocsánatot. Még mit nem.
Valahogy mégsem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ennyire nem érdekelt a Leigh-al való vitám.Talán tényleg nem ő a hozzám való? Vagy csak időt kellene adnom magunknak, hátha beleszeretek? De az már eleve nem jó ha így indítok neki.Mindenképp beszélnem kell vele.
Gondolataimból az rázott ki, hogy valaki vagy valami elkezdte csikizni a talpam.Hátra néztem.
-Castiel!-kiáltottam rá. -Te meg mit keresel itt?
-Csak jöttem elköszönni,már megyek haza.
-És ezt ilyen sunyi módon kell intézni? Majdnem a szívbajt hoztad rám. Mi van ha jól pofán rúglak miközben csikized a talpam?
-Nem ,nem,te olyat nem tennél velem.-mosolyra húzta a száját.
-Na jó, köszönj és menj. Fáradt vagyok. - elindult az ajtó felé. Feltápászkodtam az ágyból és megszólaltam.
-Neked ez az elköszönés?Se szó ,se beszéd nélkül lelépsz? - ránéztem és csak nevetett.Közelebb jött hozzám.
-Kíváncsi voltam a reakciódra. Olyan kiismerhető vagy béby.
 -Nem ismersz még te engem. ..-kacagtam. Puszit nyomtam az arcára, amitől teljesen elvörösödött.-Kedves barátom ,megkaptad amiért jöttél, lehet menni.
-Honnan tudod, hogy egyáltalán ezért jöttem?Lehet, hogy másért.
-AAA.- emeltem mutató ujjam fel. -Csak ennyi jár.
- Tudom, csak húzom az agyad. Na de akkor megyek. -közelebb húzott magához és lassan megpuszilta az arcom.Utána a fülembe súgta
- Jó éjt,Kedves barátnőm.
Elengedett és kiment a szobából. Kezem automatikusan a puszi helyére raktam.Olyan forró volt az ajka, és ahogy a fülembe súgott megdermedt a testem.Ez a puszi valamiért többet ért nekem száz Leigh csóknál. Nem ,Nem lehet, hogy többet érezzek.Nem vehet le a lábamról megint . De mi van ha már megtette. ...

                                           ***
                            Castiel

Ahogy kiléptem Reina szobájából fura érzés kerített hatalmába. Mit csinálok? Ez a lány nem akar tőlem semmit, mégis futok utána.Nem, nem folytathatom ezt tovább. Nem olyan vagyok aki fut egy lány után. Általában ők jönnek utánam.Be kell fejeznem ezt.Én aki imádja a nőket bolondítani, 2 hónapja rá sem nézett másik nőre Reinan kívül. Ebből elég,nem leszek egy nyálas kisgyerek,aki csak várja, hogy észrevegyék. Volt egy kis fellángolásom iránta, de most ennek vége.Ha fáj, ha nem tovább kell állnom.Ő úgyis Leigh játékszere, nekem pedig sürgősen keresnem kell egy kis szórakozást.
Elindultam az egyik közeli szórakozóhelyre.Ez a hely általában tele van mindenre kapható cicababákkal. Leültem a pulthoz, rendeltem egy italt, utána körbenéztem milyen a felhozatal. Találtam is kedvemre valót, egy fekete lány ült az egyik boxban a barátnőivel.Odamentem hozzájuk és kedélyesen elbeszélgettem velük. Hamar feltűnt ,hogy a feketének nem vagyok közömbös.Pár pohár ital, és egy kis szövegelés után, már mindenre kapható volt. Mikor már nyeregbe éreztem magam, felhívtam magamhoz. Még szinte be sem léptünk a házunk ajtaján, már ott falni kezdtük egymást.Gyorsan kinyitottam az ajtót, felkaptam és bevittem a szobámba. Jól esett érezni, hogy újra a régi vagyok. Szinte állat módjára szedtem le a csajról a ruháit, és tettem magamévá.Dolgunk végeztével, még próbált kedveskedni, de nem nagyon érdekelt. Mutattam neki hol az ajtó, lehet hazamenni. Lehordott minden, szemétnek és elviharzott. Minden úgy megy ahogy régen. A csajok jönnek, mennek.Érzelmek nincsenek és ez nekem így jó. Elégedetten dőltem el az ágyon. Lehunytam a szemem, de akkor egy kedves, mosolygós arc villant be.
 - Reina ! - kiállítottam ,és felültem.
Reina arca mikor ma a puszit kapta tőlem.
Akárhányszor eldöntöm, hogy továbblépek, van bennem egy rész, ami képtelen elengedni őt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése