2015. március 26., csütörtök

" Szeretlek "



                  



Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem. Gyorsan felkeltem az ágyból, majd a fürdőbe siettem. Kerestem egy fájdalom csillapítót,majd beálltam a zuhany alá, a gondolataim a tegnapon jártak. Leigh majdnem elrabolt...Mi lett volna ha sikerül neki? Bele se merek gondolni. Hogy lehet egy emberben ennyi gyűlölet? Teljes szívéből gyűlöl engem és Castielt... Túl naiv vagyok, de bárcsak tudnék rajta segíteni. Leigh beteg, segítségre szorul.
Kiszálltam a zuhany alól magamra tekertem a törölközőm majd visszamentem a szobába. Felhúztam a redőnyt hogy legyen egy kis világosság a szobába. Tegnap óta elég sok hó leesett. Keresni készültem valami ruhát, lassan indulni kellett volna a suliba ez az utolsó nap. A szekrényemhez indultam amikor odapillantottam az ágyam felé, majd kiszúrtam a félig lelógó Castielt az ágyamról. Nem is vettem észre hogy itt aludt mellettem, még reggel sem amikor felkeltem. Egyből el is felejtettem hogy sietni kellene a suliba. Mosolyogva bemásztam mellé, majd megpusziltam az arcát.
- Kelj fel Castiel. Elkésünk a suliból. - simogattam meg az arcát.
Lassan kinyitotta a szemét, rám nézett azokkal a gyönyörű szempárokkal, amitől egyből elszállt minden gondom.


- Jó reggelt Boszi. - mosolygott majd magához húzott. - Ugye tudod, hogy ezt a törölközőt könnyen letudom kapni rólad? Úgyhogy máskor ne mássz be mellém így ha csak nem akarsz egy szexi alkamatt tőlem. - ravasz mosolyra húzta a száját.
- Hjajjj te kora reggel is már erre gondolsz? Amúgy meg azt hittem haza mentél.
- Haza akartam.Mikor feljöttél pihenni,utánad jöttem.Már aludtál akkor, nem tudtalak itt hagyni a tegnapiak után. Melletted akartam lenni. Inkább befeküdtem melléd.
- Örülök, hogy itt maradtál. Tegnap nagyon nehéz napom volt. - ráhajtottam a fejem a mellkasára, de gyorsan visszahúzta a fejem,hogy a szemembe tudjon nézni. Megsimogatta a sebem, nagyon furcsa arca volt. Sosem láttam még ilyennek. Szemei az arcom minden pontját végig pásztázták.
- Nagyon féltem tegnap Reina. - kezdet bele, de inkább abbahagyta,fejem a mellkasára tette és szorosan átölelt.
- Castiel mi a baj? Nagyon furcsa vagy. Nem sokszor hívsz a rendes nevemen. Csináltam valamit? - felakartam emelni a fejem de visszanyomta.
- Te mit csináltál volna bolond? Nem vagyok furcsa,csak akárhányszor a tegnapra gondolok elfog a félelem. Nem voltam melletted, és ez dühít. Leigh simán elrabolhatott volna, és ez mind miattam van. Amikor meghallottam a telefonban a hangod,tudtam hogy valami baj van. Miután elmondtad mi történt szinte remegtem a dühtől. - fejem felemelte ismét,mélyen a szemembe nézett. - Szeretlek Boszi. Nem akarom hogy bajod essen. Megígértem neked hogy Leigh nem fog többet bántani, de nekem se sikerült betartanom a szavam.
- De én már…
- Ssss én beszélek. Mostantól jobban fogok rád vigyázni, melletted leszek mindig. Nem érdekel ha nem tetszik majd a dolog. Te vagy az akit még a saját családomnál is jobban szeretek, bármire képes vagyok érted. Soha nem akarlak elengedni.Magamhoz akarlak láncolni, azt akarom minden reggel mellettem ébredj, az én feleségem legyél, a gyerekeim anyja. Te legyél a mindenem amit sose veszíthetek el.
- Cas… - mutató ujjait az ajkaimra rakta.
- Ssss. - Nem éreztem még senki iránt így, te vagy az első aki előtt így felvállalom az érzéseim mielőtt te beléptél az életembe csak egyszer voltam szerelmes.De az ehhez amit most irántad érzek,a fele se volt.Te miattad képes voltam megváltozni, olyan énem hoztad elő amit már rég eltemettem magamban. Nem akarlak elveszíteni soha,te általad lettem jobb ember,és te miattad akarok még jobb lenni.Kérlek hagyd,hogy vigyázzak rád csak ennyit kérek.
- Vigyázhatsz - csak ennyit tudtam mondani .Szorosan megöleltük egymást. 

Nem számított már az,hogy iskolába kellene menni,se Leigh se senki.Annyira vártam,hogy kimondja azt az egy szót amit minden nő szeretne hallani.Most már biztosabb voltam benne,hogy ez a kapcsolat ami köztünk van a sors kötötte.
Abban a pillanatban olyan közel akartam lenni hozzá,amennyire csak lehetséges.Azt akartam,hogy soha ne hagyjon el.Az életem részének akartam abban a percben,másnap és mindörökké.Szükségem van rá,mint még senki másra.
- Lógjuk el az utolsó napot. Amúgy sem szeretném ha látná mindenki,hogy mi történt veled.
- Benne vagyok.Teljesen rossz embert formálsz belőlem.- nevettem és egy gyors csókot akartam a szájára adni,de nem engedett el.

Rám nézett,száját nevetésre húzta,majd arca komoly lett,de nem úgy mint mikor mérges ez valami más volt.Szemembe néz mélyen aztán a számra,majd vissza.A szívem egyre gyorsabban ver,ajkunk össze ér,lágyan,puhán.Csókja édes a legédesebb.Nem akarok mást, nem akarok olyan életet amiben ő nincs benne.



                                                          ***


Végül nagy nehézségek árán csak bejutottunk a suliba,bár nem volt sok kedvem hozzá,hogy mindenki kérdezősködjön,hogy mi történt a fejemmel meg ilyesmi.Persze akárhányszor valaki megakarta tudakolni mi történt,Castiel ott volt mellettem és kimentett.
Az utolsó nap sem volt valami nagy szám.Első két órában kidíszítettük a termeket ahogy azt diri kérte,megtartották a karácsonyi műsort majd mindenki mehetett haza.
Castiel és Nick mint hűséges testőrök követték minden léptem,a suliba is és hazafelé is.Még nem zavart ez az aggódás,de valószínűnek tartom később már jobban fog.
Mivel este Nick lemondta a randit Rosával,így ma délután jött el suli után.
- Nick nem gond ha elrabolom még Rosát egy kicsit ? Utána a tied lehet.- lökdöstem arrébb a tesóm Rosa mellől mikor beértünk a házba.- Addig te trécselj Castiellel.
- Cicám vidd nyugodtan,úgyis beszédem van a bátyáddal.

Megfogtam Rosa karját majd felcipeltem a szobámba.Bevacckoltuk magunk az ágyamban,mint a testvérek összebujtunk.
- Reina mit érzel?Tudom hogy egész nap nem akartál senkivel beszélni erről de én a barátnőd vagyok.Érdekel,hogy vagy?- fordult velem szembe Rosa
- Nem nagyon akarok már erről beszélni,értsd meg. Nem vagyok jól tényleg,nem szerettem őt,de akkor is fáj,hogy ezt csinálja velem. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy félek.Ma hiába volt mellettem mindig valaki,tízszer körbenéztem ,hogy nem látom e valahol.Tudom,hogy lecsukták de akkor is félek még mindig.Nem akarom,hogy ezt Cas vagy Nick megtudja érts meg,csak jobban aggódnánk.Elakarom felejteni a tegnapot örökre.
- El is fogjuk,majd én nem hagyom hogy erre gondolj.-pimasz mosolyra húzta a száját és elkezdte csikizni a hasam. Nevetésem szinte bezengte az egész házat,mikor Rosa lenyugodott végre nyugodtan terültem el az ágyon.
- Amúgy akkor most ez komoly a bátyámmal? 
- Nem tudom még.Tény,hogy az az este óta sokat gondolok rá,annyira kedves és annyira jó szívű,mellesleg nagyon szexi is.-kuncogta 
- De szereted is?És Lys? Őt nem szereted?
- Szeretni nem szeretem még,de jobban megakarom ismerni Reina.Van valami benne ami vonz,amikor a közelemben van érzem,hogy lángol az arcom az szívem szinte néha kihagy dobbanni.Tudom Lysnél is ilyeneket éreztem,de valahogy az utóbbi időkben már nem néztem rá olyan nagy rajongással.Semmilyen jelet nem kaptam felőle,így biztos vagyok benne,hogy engem is csak barátként szeret.
Megakarom próbálni Nickkel és látom rajta,hogy én sem vagyok számára közömbös.
- Én nem vagyok semmi jónak az elrontója tudod,remélem igazad van és tényleg többet érzel a tesóm iránt mint Lys iránt érzel.Csak annyit kérek,ha nem leszel bele tényleg szerelmes ne folytasd tovább vele,ő nagyon tudd szeretni és fájna látni ha szenvedne.
- Persze,ezt mi is megbeszéltük már.Ha nem alakul ki az a fúú de nagy érzés akkor nem folytatjuk.
- Akkor üdv a családban sógornőm.- széles vigyorral az arcomon megölelgettem ahogy ő szokott engem.
- Azért ezt nem gondoltuk volna.Tudjuk mennyire imádjátok egymást de ennyire?- szólalt meg hirtelen Nick az ajtóból.
Rosa arca elkomolyodott,én pedig nevetve jól fejbe vágtam Nicket egy párnával.
- Ezt most mért kellett te ostoba? -kiáltotta nekem mérgesen.
Odaszaladtam elé és megpusziltam.
- Megmondtam már,hogy szokja le a hallgatózásról.
- Megjegyeztem.Amúgy se hallgatóztunk igaz Cas?
- ÁÁ nem semmit nem hallottunk.- mosolygott sejtelmesen Castiel
- Miért nem tudsz legalább egyszer hazudni a kedvemért te idióta?- ordította Casnek majd odaállt mellé és egy tocckost nyomott le neki.
- Ezt,hogy merészelted? Nem tudod ki vagyok?
- Hogy ne tudnám ki vagy.A húgom kiscicája aki csak dorombolni tud.
- Most meghalsz...- ordította Cas majd leterítette Nicket a földre.
Nem tudtam eldönteni,hogy játékból csinálják,vagy tényleg verekedtek.
- Na elég volt fiúk.- szóltam rájuk,de nem is törődtek velem.Odaálltam melléjük majd belemarkoltam mindkettő hajába.
- Áuu ez fáj enged el.- mondták szinte szinkronban.
-Befejeztétek?-bólintottak majd leültem közéjük.- Jól gondold meg Rosa,hogy akarsz e ebbe a családba tartozni?Ezek őrültek.
- Még jó hogy.Én se vagyok százas,tökéletesek vagytok számomra.-majd nevetve beleült Nick ölébe.
Szegény tesóm teljesen elvörösödött,de utána büszkén ölelgette előttünk Rosát.
- Gyere már ide te is Boszi.-húzott Cas is az ölébe.
- Na most,hogy mindenki lenyugodott elmondhatom miért jöttünk.- szólalt meg Nick.- Arra gondoltunk Castiellel,hogy mi lenne ha a hétvégén kikapcsolódnánk?
- Mire gondolsz?- kérdeztem
- Tudod van Agathának a hétvégi háza innen nem messze,lemehetnénk oda pár napra.Kell egy kis nyugalom annyi minden történt,hívhatnád a barátaidat is.Nagy a ház elférnénk,meg nem unatkoznánk.
- Nem rossz ötlet.Rosa benne vagy?
- Nem tudom anya elengedne e?
- Majd azt bízd rám.Akkor hívhatok akár kit? Mikor akarsz menni?-kérdeztem Nicktől. 
- Holnap.Agathát majd lerendezem én nyugi,te csak szervezd be a barátaidat.
- Rendben.


                                                             ***

Még tegnap délután lebeszéltem Kimmel,Violával,Alexyvel,Arminal,Lyssel és Bellával,hogy jöjjenek.Persze mind igent mondtak. Izgatottan készülődtünk Rosával össze reggel.Mondanom se kell már reggel nyolcra itt volt,annyira várta már,hogy menjünk.
- Jajj mikor jönnek már a többiek?- sóhajtozott majd a szekrényem kitárta és kutatott.
- Tízre jönnek nyugi.Addig még van időnk.Kimet próbálnám elérni de nem veszi fel.Azt mondta lehet elhívja Tylert is, nem tud várni szilveszterig.- feleltem Rosának miközben a telefonom nyomkodtam.- Amúgy mit keresel ?
- Valami dögös rucit neked.
- Minek? -néztem rá furcsán
- Mi minek? Van egy olyan érzésem,hogy ezen a hétvégén megtörténik végre köztetek a dolog Castiellel.Ezért kell valami jó kis fehérneműt keresnem neked,amibe elcsábíthatod.-kuncogott.
Teljesen elvörösödtem ez a nő a fejembe lát.
- Nem kell keresned,már bepakoltam.-válaszoltam.Hirtelen kikapta a fejét a szekrényemből majd széles vigyorral a száján elém állt.
- De huncut vagy Reina Clair.Te már ki is tervelted mi? Én meg azt hittem majd nekem kell noszogatni téged.
- Nem kell noszogatni.-csaptam nevetve a vállára.- Majd csak annyi lesz a feladatod,hogy tartsd a bátyám kordába.Tud időzíteni tudod.
- A gondjaimra bízhatod.- mosolygott sejtelmesen
- Jajj a tesóm,nem vagyok kíváncsi a fantáziálásodra.
- Áhhh én nem arra gondoltam.Hogy gondolhatsz ilyenre?Még két napja vagyok vele csak.
- Bezzeg engem egy fél nap után elráncigáltál orvoshoz.Lehet nekem is azt kellene tenni mielőtt indulunk.
- NEM!Nem fog történni semmi.Majd ha komolyabbra fordul a kapcsolat elmegyek orvoshoz.Nem akarom sürgetni a dolgokat. A másodikat már józanul akarom megtenni,és úgy hogy teljesen felkészültem rá.-  mondta
Elvigyorodtam és összedörzsöltem a két tenyerem.
- Azért bepakolok egy túl élő csomagot nektek,hogy ne minket zaklassatok ha rátok törnek az állati ösztönök.-nevettem
- Egyre jobban hasonlítasz Castielre te őrült.Neki vannak mindig ilyen perverz gondoltai.- gonosz tekintettel megindult felém.
- Csak az igazságot mondom.-mondtam nevetve majd elszaladtam előle.
Tíz előtt nem sokkal megérkeztek a többik is.Kivéve Armint.
- Alexy,Armin nem jön?- kérdeztem Alexyt miközben pakoltuk ki a cuccokat.
- Nem.Azt mondta nincs kedve.Tegnap óta nagyon furcsán viselkedik.Valami történt a suliba azóta nem lehet hozzá szólni.Még nekem se mondja el.
- Nem láttam rajta semmit.Mindig ott volt velünk,semmi furcsa nem történt vele.
- Passsz de úgyis kiderítem nyugi.-mosolygott és átölelt.
- Indulhatnánk végre?Ide fagyok.-kiáltott nekünk Cas.
- Megyünk,nem kell kiabálni.- kiáltottam vissza neki.
- Akkor majd jövünk nénikém.Vigyázz magadra.-fordultam Agatha felé.
- Érezzétek jól magatokat.- puszit nyomott az arcomra.
Karon ragadtam Alexyt és a kocsihoz mentünk.
- Én vezetek.-álltam Cas mellé és kikaptam a kulcsot a kezéből.
- Felejtsd el.Soha nem engedem,hogy a kocsim vezesd.Még élni akarok.
- Mi az,hogy még élni? Amúgy se tudod merre kell menni,én meg igen.Talán még jobb sofőr is vagyok mint te.
- Akkor sem, nem bízom egy olyan képességeibe aki még a biciklivel is elesik.Úgy hogy pattanj be mellém és ülj nyugodtan.
- Ez nem ér.Akkor az egyszer estem el,és te azt örökre felhánytorgatod? Amúgy meg semmi köze annak ahhoz,hogy hogy vezetek.-mondtam felháborodva.
- Még ma elindulnánk? Majd lerendezitek ezt ott.-kiáltott Nick a másik kocsiból.
- Ezzel nincs vége Davis.Bosszúm édes lesz.- vigyorogtam rá.
- Remélem köze van a bosszúdnak egy piros fehérneműhöz.- gonoszan mosolygott,magához húzott.Az arcom lángolt.Honnan tudja?
- Ne vágj ilyen fejet cicám,mondtam már,előttem nem tudsz titkot tartani.- a többiekből akik a mi kocsinkba ültek kitört a nevetés.
- Fogjátok be. Nyertél te vezetsz.- ki bújtam a karjaiból majd beültem az autóba.
- Reina kell egy kis víz?Olyan vörös vagy mint Castiel haja.- röhögött Kim.Mérgesen hátra fordultam hozzá,de még jobban nevettek Alexyvel és Tylerrel.
- Senki ne szóljon hozzám amíg oda nem érünk.Értve vagyok?- hátra dőltem az ülésen,majd durcásan összefontam a karom a mellkasom előtt.
- Ne duzzogj már,ilyenkor olyan szexi vagy.- vigyorgott kajánul Cas és megsimította a combom.
A többiek még jobban nevetek hátul.
- Ha most rögtön nem indulsz esküszöm soha nem is fogod látni azt a ruhadarabot.
Nevetett egyet rajtam,összeborzolta a hajam majd elindultunk.
Egész úton én voltam a nevetség tárgya,hogy engem milyen gyorsan zavarba tud hozni Castiel,meg este nagy ívben elkerülik a szobánkat nehogy olyat halljanak ami megrontja a lelkivilágukat.Mintha meg kellene rontani őket,Kim perverzsége még Castielén is túl tesz.
A városba érve,még bementünk a hipermarketba venni némi ételt és alkoholt Nick és Lys unszolására.
A fiúk az alkoholt,mi a kaját vettük meg a lányokkal .
Gyorsan végeztünk a kaja bevásárlásával,így még körbe jártuk a csajokkal a boltot.
- Kim? Az minek neked? - álltam szorosan barátnőm mellé és vigyorogtam rá.Egy csomag óvszert emelt le a polcról.
- Hátha nem csak  neked lesz jó éjszakád.Tudod a csóktól függ.
 - Te nem pazarlod az időd.- nevetett Viola.
- Nem ám egyszer vagyok fiatal.Az meg hogy mit gondolnak rólam,nem érdekel.Nem vagyok egy útszéli ringyó,csak kiakarom használni a fiatalságom.
-Senki nem nézett annak.-veregette meg a vállát Bella.
- Akkor rakok még a kosárba párat,ki tudja kinek milyen éjszakája lesz.-néztem Rosára majd belesöpörtem a kosárba még pár darabot.
Nevetve mentünk a pénztárhoz a fiúk még nem voltak sehol,de jobb is ne lássák hogy egy rakat óvszert vásároltunk.Kifizettük amit mi vettünk majd kimentünk a kocsihoz.A fiúk már ott voltak.
- Azt hittem ezek még bent vannak.-morgolódott mellettem Bella.
-Nem baj.Csak ne tartsd szemelőt azt a szatyrot amibe a készlet van.Ennyi.- súgta oda Kim
Bella gyors a kocsihoz sunnyogott majd eldugta a szatyrot a táskájába.
Mind beszálltunk majd folytattuk az utunkat.
A ház  a várostól egy pár kilométere volt,egy csendes kis erdőszéli részen.
Gyerek koromban amikor Agathához jöttünk nyaralni sokat jártunk le ide.Nyáron nagyon szép hely.
Most először járok itt télen,de valami eszméletlen szép így is ebben az évszakban.
A fiúk kipakolták a cuccainkat a kocsiból,mi lányok pedig a ház felé indultunk.
- Mégis mióta nem voltatok itt? Ki tudja milyen állapotok uralkodnak bent.- kérdezte Rosa
- Nyugi nyáron mikor ideköltöztünk lejöttünk pár napra,akkor kitakarítottunk.Azóta max csak por meg pókok lehetnek.- feleltem miközben a kulcsot elővettem.
- Pókok?? Ilyen helyre hoztatok ? Haza akarok menni...- rémült meg Kim
- Ne már Kim,egyből kiábrándulok belőled.Pont te nem ijedhetsz meg holmi kis pókoktól.- próbálta viccesre venni Viola,de Kim mérgesen nézett rá.
- Majd ha az ágyadba mászik,ne kérj segítséget tőlem.-duzzogott
- Elég legyen szórakozni jöttünk.Irány befele.- Bella kikapta a kulcsot a kezemből majd kinyitotta az ajtót.
Lökdösődve befurakodtunk az ajtón,majd körül néztünk.
- Istenem nem látok pókot.Köszönöm.- könnyebbült meg Kim.
A csajok szétszóródtak a házban körülnézni,én pedig felmentem az itteni szobámba.
Minden ugyan úgy volt még ahogy nyáron hagytuk.Pár fénykép még lógott az ágyam felett anyáról.
Kezembe vettem őket és elöntöttek az emlékek.Olyan jó volt gyerek ként itt lenni.Sosem voltam szomorú ha ide kellett jönni,itt távol vagyunk mindentől,a várostól az emberektől a rossz dolgoktól.
De el kell engednem őt,levettem a képeket majd kerestem egy kis dobozt amibe belerakhatom.
Fáj de sokszor megfogadtam már,hogy elengedem, de eddig nem tudtam.Sok fájdalmas emlék és szép is köt anyához.Nem akarom elengedni de megteszem,mert kell.Mert a jövő felé kell néznem,ami még boldog is lehet.



                                                          Bella


Miután mindenki elfoglalta a szobáját és kipakoltunk,a csajokkal csináltunk egy kis ebédet.
Örültem neki,hogy Reina elhívott legalább nem kell otthon unatkoznom.Másrészt kicsit feszélyezve éreztem magam Nick és Rosa miatt.Hazudtam Reinának és még magamnak is Nickről.Mikor ideköltöztek csak egy átlagos fiúnak tartottam,aki az öcsém barátja.De ahogy jobban megismertem,megkedveltem.Hogy mondhatnám el neki mit érzek?Főleg most,hogy Rosa a barátnője.Túl sokáig vártam.
Soha nem volt még egy kapcsolatom se, egy szörnyű régi emlék beárnyékolja az életem.Ezért nem tudok egy fiú közelébe se férkőzni.Félek,hogy újra átélném azokat a borzalmas dolgokat.De Nick más mint a többi fiú,vele talán újra tudtam volna kezdeni mindent.
A délután nagy részét a szabadba töltöttük, igaz nagyon hideg volt,de egy kis hócsatára bármikor kaphatóak vagyunk.
- Gyere ide mögém itt nem látnak meg..- húztam le magam mellé Reinát.
Nicknek és Castielnek feltett szándéka volt teljesen eláztatni minket.
- Mit csináljunk? Mégis csak két fiú,erősebbek nálunk.A többiek meg nem segítenek.Látod ,hogy iszkolnak befelé a házba?-mutatott a barátaink felé ,akik inkább bemenekültek mint ,hogy vizesek legyenek.Csak mi négyen maradtunk kint.
- Castielt könnyű lefegyverezni,egy kis csábos mosolyt mutatsz felé,egyből elgyengül.Akkor tudsz támadni.Nick a nehezebb,nem könnyű leteríteni.Na de tied Cas, enyém Nick.Pont háttal állnak nekünk gyerünk.- Reina bólintott és Cas háta mögé lopózott,nem tudom mit súghatott a fülébe,de tesóm egyből megtört.Ezt gyors kihasználta és ráugrott amitől mindketten a hóban landoltak.
Oda osontam Nick mögé,annyira nézte és nevetett a Reina -Castiel pároson,hogy nem vett észre.
Megakartam fogni a kabátja hátulját,de hirtelen megfordult.Bepánikoltam ahogy kajánul rám vigyorgott.Hátrálni kezdtem,de felbuktam valamiben.Belekapaszkodtam Nick sáljába,nem volt felkészülve rá ,hogy belecsimpaszkodom.Mindketten elvesztettük az egyensúlyunk és elestünk.Pont rám esett.Arca olyan közel volt az enyémhez,hogy a szívem egyre gyorsabban vert.Belenéztem abba két gyönyörű kék szempárba,és nem tudtam levenni a szemem róluk.Soha nem volt még ilyen közel hozzám.Szemei tanulmányozásából áttértem az ajkaira,olyan tökéletesek szinte hívnak ,hogy csókolj meg.Biztos vagyok benne,hogy észrevette,hogy végig mérem.
- Bocsi,nem tudtam megtartani magam.- szólalt meg, majd felakart állni.
 Kezeim mintha maguktól működtek volna,megragadtam a kabátját és visszahúztam magamhoz.
Fejem felemeltem,lassan közelítettem felé ő is közeledett,szemeim becsuktam és vártam,hogy végre megtörténjen az amit olyan rég várok...

 

6 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó lett! :D Várom a folytatást ;) :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D :D Köszii :) Most hamarabb jön majd :D

      Törlés
  2. Szia én irtam az elözö részhez is na mindegy nagyon jo lett nagyon tehetséges vagy várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  3. Köszi szépen :D Vasárnap lesz folyti :D

    VálaszTörlés