Az ígért Vörös lovagunk szemszöge :)

 Sziasztok: ) Itt a megígért Castiel szemszög. 
Remélem mindenkinek tetszeni fog. :)
A rész is készül nyugodjon meg mindenki :D 
Sietek vele ígérem. :D 










                                      Castiel




Unottan mentem be a terembe, semmi kedvem nem volt egész nap itt ülni. Az éjszakai találkám elhúzódott egy kicsit. Bementem a terembe már szinte mindenki bent volt. Haladtam a padom felé ,mikor akaratlanul is Reina helyére néztem. Nem volt még bent, pedig már csak pár perc volt az óra kezdetéig. Egyből arra gondoltam, hogy biztos történt vele valami este ,mikor otthagytam.
- Castiel ne foglalkozz vele. - mondtam magamnak, majd leültem a helyemre amit meg is bántam egyből.
- Castiel, magyarázatot várok. Mi van már megint veled? - szegezte egyből a kérdést nekem Lys.
- Semmi, csak most hagyjál. Fáradt vagyok. - leraktam a fejem a padra.
- Nekem nem tudsz hazudni. Gyerek korunk óta ismerjük egymást. Láttom ha van valami bajod. - folytatta.
Felemeltem a fejem és mérgesen ránéztem.
- Szálljatok már le rólam. Se te, se Reina senki ne foglalkozzon velem.
- Teljesen kifordultál magadból Castiel. És Reina ? Vele meg mi bajod? Olyan rideg vagy vele is, pedig a barátunk. - dühösen forgattam a szemeim rá, majd válaszolni akartam. Ekkor lépett be a terembe Reina. Gyorsan leült a helyére, és Rosával kezdtek el beszélgetni. Nem válszoltam Lysnek, inkább letettem a fejem a padra aludtam. Nem tudott izgatni se a tanár ,se senki álmos voltam. Az első három óram így telt el. Szünetekben kimentem cigizni, majd órákon aludtam. Kicsengettek a harmadik óráról, de nem volt kedvem felállni, amúgy is lyukas óra lesz. Aludni akartam még. Hallottam, hogy körülöttem beszlégettek,Reina, Rosa meg Lys hangját véltem felfedezni. Nem törődtem velük, próbáltam aludni. Már majdnem újból elaludtam, amikor valaki megütötte a vállam.
- Castiel kellj fel. - hallottam Rosa, hangját. Mérges lettem, hogy senki nem hagy békén.
- Mi a szart akarsz? Nem látod, hogy alszom? - feleltem mérgesen.
- Mond el nekem mit akar Lys ,Reinatól?
Felemeltem a fejem,ránéztem Rosára majd körbe a terembe. Előbb még hallottam őket. Hova lettek?
- Hova lettek? Előbb még hallottam a hangjukat? - kérdeztem egy kicsit meglepetten. Lys nem az a fajta aki csak úgy elcipeli a csajokat.
- Felmentek az ének terembe, Lysander beszélni akart Reinával, majd mondta neki, hogy ott várja. - felelte idegesen. Nem tudom mit akar tőle Lys, gondolom engem tárgyalnak ki.
- Nem tudom mit akar. Nem érdekel. Hagyj inkább aludni. - majd visszaraktam a fejem a padra.
Ez az őrült nő megfogta a karjom ,és felráncigált. Dühösen néztem rá. De az ő szemei szikrákat szórtak.
- Nem érdekel, hogy aludni akarsz. Mi a fene bajod van Castiel? Miért lettél ilyen rohadék megint? - dühös lettem nagyon. Nem igaz, hogy mindenki velem van elfoglalva.
- Az az én dolgom. Ne akarj tudni rólam semmit. Menj és foglalkozz, inkább a barátnőddel. - ordítottam rám.
Nem nagyon hatotta meg, sőt inkább állta a gyilkos tekintettem.
- Akkor Reinával miért csinálod ezt? Két napja még olyan nagy barátja voltál. Most meg keresztül nézel rajta.
- Mondtam,ne avatkozz a dolgaimba. Lehet eltünni amíg szépen mondom. - rácsaptam az asztalra, majd mutattam az ajtóra.Ebből a beszélgetésből itt lett elegem. Ez a hülye tyúk meg csak mondta a magáét.
- Igen elmegyek,nyugodj meg. Egy igazi bunkó paraszt vagy. Csak hálát tudok adni az égnek, hogy Reina kitudott téged verni a fejéből. Nem érdemelnéd meg egy olyan lány szerelmét,mint ő.Te csak bántani tudod az embereket, nem értesz semmi máshoz. Szerencse, hogy Reina is rájött, hogy milyen vagy. - ordította nekem.
Teljesen ledöbbentem, ő engem? Nem az nem lehet, tudtam volna róla ha bejövök neki. Biztos csak hazudik, hogy jobban felmérgeljen.
Felkapta a táskáját, majd a szemeivel próbált megölni.
Megragadtam a két karját, nem hagytam ,hogy elmenjen. Az igazat akarom hallani.
- Hazudsz. Reinat sosem érdekeltem,csak mint barát.
 - Jajj ,és te ezt elhitted? Vagy ennyire vak vagy? Igen érzett irántad valamit. De ő is tudta milyen vagy, minden lánnyal csak szórakozol.Hiszen vele is kikezdtél egy nap után. Csak ő mert tovább lépni, és nézd meg boldog Leigh-al. Te pedig maradhatsz a cafkáiddal, és remélem a magány lesz a te társad örökre,mert ezt érdemled. - kirántotta kezét az enyéim közül majd elindulta. A gondolatok össze-vissza cikáztak a fejemben. Igazat mondta érzem. Én marha még csak észre se vettem. Elüldöztem Leigh karjaiba, és most vele boldog. Nem tudom felfogni, még mindig nem.
- Hallod Cas. - kiállított Rosa .Egyből ránéztem.
- Remélem egyszer majd rájössz, hogy a viselkedéseddel elűztél egy olyan lányt magad mellől, aki értéklet is téged valamire. Neki nem kellett volna a pénzed, a kocsid,vagy amid van, neki csak a szíved kellett volna. De te ezt is elbasztad. Bántsd meg ahol tudod, nézz át rajta, őt már nem érdekled. - nem tudtam megszólalni, csak néztem Rosára, ő csak fogta magát és kiment.
Kibírhatatlan volt az az égető érzés ami a szívemet nyomta. Percről-percre rosszabb lett. Az első kérdések egyike, hogy tízes skálán mekkora a fájdalom? Azt nem tudtam volna megmondani.
Felültem a padra ,és gondolkoztam. Nagyon dühös voltam magamra, amiért hagytam hogy így legyen. Én voltam az, aki mit sem sejtve elüldöztem magam mellől. Ott ültem a padon, és tudni akartam, amit minden ember tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről. Miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulett kerék forog? Ha jelentek még neki valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelentek, akkor hogyan viseljem el?
Nem tudtam egyről a kettőre jutni. Önmarcangolásomból az ajtó nyitódása rázott ki. Hátra fordultam, Armin állt ott.
- Csá. Csak szólni jöttem, hogy elmarad a többi óránk, mert… - nem nagyon hallottam mit mondott ezek után, fogtam a táskám és elhagytam a termet.
Idegesen lépkedtem kifelé a suliból. Egy idióta vagyok. Annak a nyomorultnak a karjaiba löktem Reinat, és most ő boldog vele. Mindezt magamnak köszönhetem, a tapló viselkedésemnek. De mostmár vége,hiába rágom át magam százszor a történteken, nem lesz változás. Ha ő tovább tudott lépni nekem mért ne menne?
Mikor hazaértem senki nem volt otthon még. Bella még biztos a suliba van. Nekik még óra volt mikor szóltak ,hogy léphetünk. Elővettem a telefonom, majd felhívtam Nicket.
- Csá haver, kijöttél már a suliból? -kérdeztem mikor felvette.
- Ja ,most csengettek ki. Hazafelé tartok. Mondták, hogy senkinek nem lesz több órája.
- Akkor eléd megyek. Menjünk el valahova. Unom magam nagyon.
- Oké ,akkor haladj. Nemsokára ott vagyok nálatok.
- Oké, indulok. - letettem ,majd felkaptam a kabátom és indultam.
A házunk előtt összefutottunk, majd megbeszéltük hogy beugrunk abba a klubba ahol múltkor voltam Reinával és Lyssel.

Szinte az egész napot ott töltöttük, billiárdoztunk, meg dumáltunk. Nem tudom, Nick mit tud most a jelenlegi kapcsolatomról Reinával, de nem akartam rákérdezni. Ha ő nem mond semmit, akkor biztos nem tud semmiről. Nem tudom mennyi lehetet már az idő mikor láttam, hogy Yvett és pár barátnője jött be. Nickel egymásra néztünk majd leültünk a csajok mellé.
Yvett olyan mint Amber, összekéne kötözzni őket olyan egyformák. Yvett annyiban jobb annál a cafkánál, hogy néz ki valahogy. A bánatom ellen, legjobb módszer egy ilyen csajt megszerezni. Nem kellett sokáig beszélnünk, gyorsan belement ,hogy feljön hozzám. Persze ezért lekellett ígérnem a csillagokat is neki, de majd meglátjuk megéri -e?
Mielőtt bementünk volna a házba, tartottam neki egy kis bemutatót, hogy mi várja majd ha velem marad. Kapkodta a levegőt a lehengerlő csókom után. Tudtam innen sima az út. Ahogy benyitottam a házba, és körülnéztem azt hittem megáll bennem a vérkeringés. Anyám itthon, na szép. De az még a legkevesebb Bella és Reina is ott ült a kanapén. Hogy mászok ki ebből?
- Anya… hát te? - kérdeztem zavarodottan.
- Szia kisfiam. Mi én? Ha hazaérnél időben, meg felvennéd a telefonod, tudnád hogy itthon vagyok. - mondta mérgesen anyám majd elénk állt. - Ő a barátnőd? - hirtelen azt sem tudtam mit mondjak. Dehogy az, az kéne még.
- Nem a barátnőm, egy haver. - idegességemben a tarkómat vakartam. Yvett bosszúsan nézett fel rám. Neki épp nem ezt mondtam.
- Haver? Na szép mondhatom.Odakint még nem az voltam. Akkor én léptem is. Elnézést a zavarásért. Viszlát. Szia Bella, szia Reina. - sarkon fordult majd elment.
Idegesen lettem.Anyámnak is,és Reinának is pont most kellett itt lennie.
- Éhes vagy kisfiam? - törte meg anya a csendet.
- Nem vagyok. - morogtam majd ránéztem Reinára- Te, hogy hogy itt vagy Clair?
- Én hívtam át vacsorázni, hogy anya megismerje.- felelte Bella
- Igen, nagyon aranyos kislány, de nem nagyon kellett megismernem ,mert már ismertem. - mondta anya majd leült Reina mellé.
- Ismerted? Akkor tudnék róla. - honnan ismerné Reinat, én is alig két hónapja ismerem, azóta meg nem is volt itthon anya.
Elmesélt valami történetet, hogy ismerte a szüleit, meg barátok voltak. Na pompás, ez az átkozott sors nem akarja, hogy ez a csaj kilépjen az életemből.
- Nah Clair, gondoltad volna, hogy a szüleink jóban voltak? Milyen irónikus. - gúnyolódtam
Nem akartam gúnyosan mondani, de így jött ki. Ez van.
- Azt hiszem ideje mennem.- szólalt meg Reina majd rám nézett . - Nincs kedvem most a gúnyolódásod hallgatni.
- Nem gúnyolódtam beképzeld magadnak.
- Legalább ne hazudj, pont nekem nem. - csattant fel.
Ne hazudjak? Mikor ő hazudott nekem, hogy csak barátként szeret? Nem tudom tudta -e már ,hogy a kis barátnője elszólta magát? Valószínűleg nem, akkor nem jött volna át. Ahogy visszagondoltam a reggelre ideges lettem.
- Én ne hazudjak? Nem tudom ki az aki mióta ismer hazudik nekem.Te ne mondj rólam semmit. - mordultam rá, majd elé álltam.
- Nem tudom miről beszélsz. Nem hazudtam neked soha.Te teljesen megbolondultál az elmúlt pár napban. Nem tudom mit ártottam neked amivel kiérdmeltem, hogy keresztül nézz rajtam.
- Gondolkozz el kislány, hogy miben hazudtál nekem. Mert igen is hazudtál. A viselkedésemhez pedig semmi közöd, azt csinálok amit akarok.
 Nem vagy te senkim, hogy megmond mit csináljak. Csak egy kaland lettél volna semmi több, te sem érsz többet mint a többi nő. - ordítottam neki.
Hazudtam, de ő is hazudott nekem. Nem bírtam elviselni a gondolatott, hogy azzal a nyápiccal boldog, én meg milyen mélyre süllyesztettem magam miatta. Nem érdemelte meg amit mondtam, de kicsúszott a számon.Ránéztem, de bár ne tettem volna. Egy pillanatig átláttam a mély, kék szemében izzó, hitetlenkedő dühön. Fájdalom volt mögötte. És a tudat, hogy fájdalmat okoztam neki, égetett, mint a sav.Mindet vissza akartam csinálni abban a percben ahogy az arcát megláttam. Megdöbbentem annyira elgyötört, fájdalmas arca volt, és olyan hihetetlenül vad és gyönyörű, hogy megint fellobbant bennem a vágy, hogy megérintsem. Könnyek szöktek a szemébe. Ekkor egy hatalmas pofont kaptam tőle.

- Dögölj meg Castiel. Soha többet ne merj hozzám szólni, sem megérinteni. Halott vagy számomra.- ordította ,majd fogta a kabátját és kilépett az ajtón.