Hazugság És Érzelem

Csütörtök reggel van ...Sosem lesz vége a hétnek. Általában ha iskolában vagy, és csütörtök van, ez a nap telik el a leglassabban.Mintha valaki megállítaná az időt, hogy minél később jöjjön el a péntek, és a hétvége.És mi itt tartunk pont . Negyedik óra előtti szüneten vagyunk, német óra előtt. A baráti társaságunk a teremben maradt, ott baromkodtunk,mivel szakad az eső kint. ...Rosa, éppen Lysel és Kimmel beszélget,Armin és Alexy veszekednek, valami játék miatt. ..Viola szokásához híven rajzol.Én Irissel és Castiellel beszélgetek.A tetős sztori óta, nagyon jó a kapcsolatom Castiellel. Jó barátra leltem benne,és szerintem az érzés kölcsönös.
-Na de Reina, hogy mondhatsz ilyet Castielnek. -mondta Iris kicsit meglepetten.
-Ha egyszer az igazat mondom. Egy pasi,hogy festheti a haját?Ez olyan meleges, dolog. -nevettem fel, és Castielre néztem,aki csak fogta a fejét,hogy milyen hülyeségeket beszélek.
-Mondjuk van benne valami.Alexy is festi, és ő is meleg. De mindenki tudja, hogy Cast nem meleg. Ezt már bizonyította egy párszor. -nevetett fel Iris
-Most komolyan a hajam színéről, és a melegekről kell beszélnünk? - szólt közbe Cas
-Igen,mert engem érdekel, hogy miért fested a hajad? Megnéznélek inkább az eredeti hajszíneddel.-mondtam, közben Castre néztem.
-Ó az nem lenne jó ötlet, még a végén belém szeretnél. -nevetett fel, és vállon veregetett.
Mi Irissel felnevettünk.

-Én meg komolyan kérdeztem. Miért? -mondtam neki.
-Majd ha jó kislány leszel, talán majd egyszer válaszolok a kérdéseidre. -azzal hátra dőlt a széken.
-Hmmm,akkor sokáig kell várnom,a francba. -nevettem és leültem mellé,mert eddig a padunk előtti pad tetején ültünk Irissel.
Iris is visszament a helyére,lassan bejöttek a többiek is. Becsengővel pedig a tanár is.Nem szeretem a németet , olyan bonyolult nyelv. De nagy nehezen végig ültem az órát. Már csak egy órát kell kibírni,és mehetünk haza. Szünetben, mindenki elment a büfébe venni valamit. Nekem nem nagyon volt kedvem, mondtam Rosanak, hogy menjen nyugodtan,én visszamegyek a terembe. Visszamentem és csak Lys ült a padjába, valamit írogatott a jegyzetfüzetébe. Leültem mellé.
-Mi jót csinálsz? -kérdeztem
-Próbálok egy új dalt összehozni. De nincs most ihletem. Castiel meg nyaggat, hogy mikor írom már meg. -mondta a jegyzetfüzetébe hajolva
-Majd jön az magától,ne görcsölj.De ha már itt tartunk,már kérni szerettem volna tőled valamit, mióta tudom, hogy te írod a dalaitokat.
-Mit szeretnél? -kérdezte és felém fordult.
-Hogy is mondjam, szeretném ha írnál nekem valakiről dalt. Nem kell megzenésíteni, semmi, csak a szöveget szeretném. Megtennéd?-nagy boci szemekkel néztem rá.
-Nem kell így nézned azért, hogy megtegyem.- nevetett fel. -Neked szívesen teszem. Barátok vagyunk.De ki az a személy?
-Öhm..Szóval. ..Az anyukámról szeretnék. -mondtam kicsit búsan.
-Nem probléma. Vedd úgy, hogy már meg is van írva. -mondta komolyan. -De tudnom kéne pár infót róla, hogy eltudjam kezdeni.
-Hát anyukám sajnos meghalt. -kezdtem szomorúan.-Mindig vidám nő volt,szerettem a szemébe nézni, olyan megnyugtató érzés töltött el olyankor. Tudtam,hogy mindig számíthatok rá. De aztán megváltozott minden. Távolság tartó lett.Sokszor éreztem azt, hogy mintha elhagyott volna,pedig végig ott volt mellettem. Csak szeretném elmondani valahogy az érzéseim, hogy megmutassam ki lettem ez a pár hónap alatt,hogy az életem teljesen megváltozott és vele együtt én is.De nem vagyok író, ezért kértem a te segítséged.-fejeztem be.
Nem kérdezett semmit, csak megértően nézett rám. Után valamit elkezdte írni a füzetbe.
Amikor elkezdődött ez az egész história, apa és köztünk, anya teljesen megváltozott. Nem nagyon állt szóba velünk, főleg azok után mikor apa kijelentette, hogy talán nem is az ő gyerekei vagyunk.Mintha minket is okolt volna azért, hogy apám bekattant.Nem tudom miért, de ezt érezem.Soha nem tudtam megbeszélni vele ezt a dolgot. Mindig kitért a válasz elől.Pedig én nagyon szerettem, és a mai napig bánom, hogy nem tettem apám ellen semmit, hogy megvédjem anyát. De már kár ezen rágódni, ami történt megtörtént. Inkább Lys felé fordultam, még mindig jegyzetelt.
-Talán eszedbe jutott már is valami? -kérdeztem, de ő csak felemelte a mutató ujját, hogy várjak.Pár percig még írt, után rám nézet.
-Szerintem pár nap,és meglesz amit kértél.-mondta
-Ilyen gyorsan? Szuper vagy ,köszönöm. -mondtam és megöleltem,nagy vigyorral az arcomon.
-Ti meg mit csináltak? -kérdezte valaki
Elengedtem Lyst. Cast és Rosa állt mellettünk. Elég furcsán néztek ránk.
-Semmit. Csak Reina kért tőlem egy szívességet, ennyi.-mondta Lys,Cast szemébe.
-Milyen szívességet? -kérdezte a vörös kíváncsian
-Az a mi dolgunk. -válaszolta Lys.
Nem is mondtam még neki, hogy nem akarom, hogy a többiek tudjanak róla,de ő mintha a fejembe látott volna. Köszönöm Lysander, hogy szavak nélkül is megértesz.
-Akkor csak titkolózzatok. -vágta be Rosa a durcát, és leült a helyére.
Gyorsan átültem mellé. Castiel is leült a helyére.
-Ne gondolj semmi rosszra Rosa. Kérlek- mondtam neki, miközben magam felé fordítottam, hogy a szemébe nézhessek. -Ígérem elfogom mondani ,hogy mit kértem tőle,de nem itt.Oké?
-Jól van. De el kell mondanod, nem hagylak addig békén. -mondta és átölelt.
-Tudom én is ,hogy nem hagysz addig békén.
Az utolsó órának irodalom volt.A tanárnő kitalálta, hogy találomra mond egy szót, és a kiválasztott személyének el kell mondani, a szóról a véleményét.Imádkoztam,hogy ne valami ostoba szót kapjak. Elég sokat nevettünk, néhány szó körül írása közben, amiket a többiek mondtak.Naná, hogy Amber volt a legviccesebb.
-Amber.Maga szerint mit jelent a szépség?
-Na Tanárnő, ez a nekem való kérdés. -húzta ki magát, és vigyorgott.-A szépség az egy tág fogalom.Bárkiből lehet szépet csinálni, de attól még ugyan olyan nyomi marad.Szépnek születni kell,mint ahogy én. Már csecsemőnek is gyönyörű voltam.-dicsekedett.
Nath a fejét ingatta csak ,Amber válasza után.Rosaval már levegőt is alig kaptunk, annyira nevettünk. Oldalra néztem Cast és Lys felé, akik szintúgy nevettek.
-Köszönöm az érdekesnek nem tűnő választ, kisasszony.-ingatta meg a fejét a tanárnő. -Lássuk a következő szót. ..Barát. Aki válaszol Castiel.
Cas egyből abbahagyta a nevetést,és komoly arccal nézet a tanárnőre.
-Nézzük akkor" Barát" . A barát az , aki kedvel engem és törődik velem. Áldozatokat is hajlandó hozni értem, akárcsak én érte. Meg lehet bízni benne,és a véleményemet megoszthatom vele, és nem hagy cserben akkor sem, ha valamit elcseszek. Barát aki minden esetben kitart mellettem. SEMMI sem ingatná meg az igaz barátomba vetett hitemet. Továbbá abban is biztos vagyok, hogy nem veszteném el soha, hacsak nem tennék valami olyasmit, ami nem fér bele a barátról kialakított képbe.-fejezte be Cas
Rosaval csak néztünk rá kikerekedett szemekkel.Ilyen szavakat, még nem hallottunk tőle.A tanárnő elismerően bólintott, aztán rám nézet. Nyeltem egy nagyot.
-Reina.A te szavad a Hazugság.
-Rendben. Szóval a Hazugság. Sokféle képen értelmezhetjük. Hazudni nem csupán azt jelenti, hogy kitalálunk valamit. Azt is jelenti, sőt főképpen azt, hogy mást mondunk, mint ami van, érzelmi vonatkozásban pedig azt is, hogy valaki mást mond, mint amit érez.
-Ezt, hogy érted? -kérdezte a Tanárnő
- Van, amikor saját magadnak hazudsz, például, hogy "nem vagyok beteg", vagy"csak barátként szeretem" közben meg teljesen mást érez az ember.Ezt tesszük mindnyájan,minden áldott nap, és csak azért, hogy leegyszerűsítsük az életet.Az emberek folyton hazudnak. Hazudnak, hogy jobban érezd magad. Hazudnak, hogy ők jobban érezzék magukat. Viccből is hazudnak.Nekem ez a véleményem.- mondtam és hátra dőltem a székemen.
 -Köszönöm kisasszony. Már csak öt perc maradt az órából, úgyhogy szabad foglalkozás van arra a pár percre. -mondta a Tanárnő
Mindenki elfoglalta magát arra a pár percre, kicsengő végeztével pedig elhagytuk a termet.
Castiellel hazafelé vettem az irányt.
-Mi volt órán ez a nagy szöveg, a hazugságról? -kérdezte Cas
-Mi lett volna? Én csak válaszoltam. -vontam vállat
- Érdekes válasz volt. Talán nekem is hazudtál már?
- Neked? - nevettem - Sohasem mernék.
- Mért nem hiszek neked?
- Az a te bajod vöri.
- Hányszor mondjam még, hogy ne hívj így. Szöszi.
- Ha te se mondod többet, hogy Szöszi.Vagy hívjalak Cast cicának? - nevettem el magam.
-Meg ne próbáld. Elég ha az a bolond nő úgy hív. Nem fogja fel az sem, hogy sosem lesz a csajom.
- Jajj most mért? - nevettem. -Deborah nagyon szép lány a maga módján, a csillám tetkóival. -mondtam. Már a hasam fogtam úgy nevettem
- Akkor neked adom, nekem nem kell az a nő.Nem az olyan lányok jönnek be, mint ő.-mondta komolyan. - Amúgy mit csinálsz este?
- Nem tudom még. Mert?
-Van kedved eljönni velem valahová?
Kicsit furcsán néztem fel rá. Mit akar vajon?
- Ha nem akarsz semmi perverz dolgot csinálni, akkor benne vagyok.
- Nyugi ,nem áll szándékomban. -mondta mosolyogva - Csak nincs kedvem este, egyedül otthon ülni.
-Benne vagyok akkor. Mikor akarsz menni?
- Nyolc felé?
- Remek. Hol találkozunk?
-Megyek érted .Na, de itthon is vagyok. Jó kislány legyél addig. - kócolta össze a hajam, és a házuk felé vette az irányt.

                                      ***
Éppen a házunk előtt voltam, már nyitottam volna ki az ajtót,mikor valaki megfogta a vállam.Nem mertem mozdulni se.Aztán a valaki megszólalt.
-Azért ilyen rémisztő nem vagyok. Téged aztán, könnyen ki lehetne rabolni, ha így lefagysz és mozdulni sem mersz. Azt hiszem jobban kell rád vigyáznom. -fejezte be. Megfordultam.
-El is várom, hogy jobban vigyáz rám Leigh. -mondtam - Megijedtem nem számítottam rád.
-Gondoltam egyet és eljöttem, ma nem volt sok órám. Nick meg mondta, hogy neked csak öt órád lesz ma.
- Ilyenkor nem bánom, hogy a tesóm pletykál. Az ilyen váratlan meglepetéseket szeretem.- Közelebb mentem hozzá átöleltem,és megcsókoltam. Vasárnap óta nem találkoztunk .Sokat volt az iskolában, dolgoznia is kellett.Átadtam magam a csókjának, olyan felemelő érzés volt, hogy azt elmondani nem tudom. Egyszerre volt tele szenvedéllyel,és érzésekkel, de valahogy nem éreztem azokat a bizonyos pillangókat a gyomromban,és ez zavart. Lehet azért mert még nagyon az elején járunk a kapcsolatunknak?
                                     *
 A német könyv felett görnyedtem.
-Nem igaz, én nem értek ebből egy szót sem.-vágtam a tankönyvhöz a tollam.
-Mi az amit nem tudsz? Segítek! -kelt fel Leigh az ágyamból.

-Ezt. ..-toltam elé a könyvem.
-Ez a legegyszerűbb te butus .-mondta nevetve- Ezt ide írod, azt meg oda, és máris értelmes mondatot kapsz. -mutogatta, hogy mit hová írjak.
-Ja,- nevettem- Buta vagyok én a némethez.
-Nem vagy buta, csak szőke!- nevetett ,és elkezdet hátrálni tőlem.
-Nem menekülsz, mit mondtál ?-indultam meg felé nevetve.Már az ágyam mellett járt, amikor elé álltam és rálöktem.Egyből ráugrottam és elkezdtem csikizni.
-Hagyd abba kérlek, Reina. -alig kapott levegőt.
-Most megkapod a magadét szépfiú.- sátáni kacajjal felnevettem, és folytattam. Mintha hirtelen erőre kapott volna, megfogta a kezem és fordított a helyzetünkön, én kerültem alulra, a kezem a fejem felé szorította.
-Na most mit lép kisasszony?-mondta ördögi vigyorral
-Két választásod van!Az első, szépen elengedsz és meghálálom. A második, durvább nem akarod tudni.De a kicsi Leigh fogja bánni. -nevettem miközben egymás szemébe néztünk.
-Akkor inkább az elsőt választom.De a második gonosz húzás lenne tőled. Nem akarod te azt bántani.- mondta perverz mosollyal és elengedett, lefeküdt mellém.
-Valóban nem szeretném bántani- nevettem fel.-Szükséged lesz még rá az életben.
-Na én most azt hiszem behajtom a hálám.Gyere csak ide. .-magához húzott,lábamat az ő lábára húzta és megcsókolt.
Vad csókcsatába kezdtünk. Keze elkezdte felfedezni a testem minden porcikáját. Élveztem nagyon is.Végig simítottam izmos mellkasán a pólón keresztül, után alatta is. Keze a fenekemet simogatta,utána áttért a pólóm alá, ahogy megfogta mellem ,megszólalt bennem a vészharang.
-Ne Leigh. ..-toltam el magamtól .
-Bocsi, csak elragadtattam magam. Tudom, hogy még alig pár napja járunk. Nem is gondoltam rá nyugi, hogy lefeküdj velem ma este. Csak a szituáció amiben voltunk, magával ragadott.
-Dehogy is haragszom.Azt a szituációt én is élveztem, nagyon is. Csak tényleg nem szeretnék pár nap után,máris az ágyba kikötni.
-Na gyere ide te boszorka.-húzott maga mellé és átölelt.- Nem akarom, hogy ezen rágódjunk, inkább rakd be azt a filmet, nézzük azt . Nekem az is elég, ha ölelhetlek . - egy puszit nyomot a homlokomra.
-Oké. Akkor mindjárt jövök, tartsd melegen addig a helyem- kacsintottam rá.
A filmből azt hiszem az első 20 percet láttuk, vagy még annyit sem.Ismét csókcsatát vívtunk, de tudtuk, hogy most csak ennyit szabad. Nagyszerűen éreztem magam vele.Talán még Castielt is sikerült a gondolataimból száműzni, azokra a percekre. Tudja mindig, hogy mit akarok és, hogyan.Mit kell mondania,és mit nem.Azt hiszem nála jobb pasit nem is találhattam volna. Jól döntöttem, hogy adtam magunknak egy esélyt. De vajon sikeres lesz ez a kapcsolat?
Hét óra fele Leigh hazament .Kicsit rosszul éreztem magam azért, hogy nem mondtam el neki, a ma esti programom Castiellel. De nem akartam vele összekapni. Pontban nyolckor itt is volt értem Cas.
-Uhh,de csinos valaki. -mondta és végig nézett rajtam. Nem tudom mit képzelhetett el rajtam, de nem voltam kiöltözve. Farmer nadrág, fehér színű pulóver, és fekete bőr kabát volt rajtam.
- Köszi, ha ez neked kiöltözésnek számít. -mondtam mosolyogva ,és elindultam. Követett ő is.
- Kocsival jöttem. -mondta, és mutatott egy fekete BMW-re.
- Te azt gondolod, hogy én beülök melléd? Soha! - vágtam rémült fejet.
- Nyugi elég jól vezetek. Már rég megvan a jogsim. 18 évesen elég jól vezetek. -mondta büszkén, és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Ránéztem ,és beültem. Majd ő is beszállt.
- Amúgy, ne hazudj .Még nem vagy 18.- mondtam ,miközben elindult.
- De pár hónap és az leszek. - vigyorgot.
- Még mindíg nem mondtad el, hogy mikor buktál meg? - néztem rá kíváncsian
- Általános, elsőben.
Ahogy kimondta ezt a mondatot, rám tört a nevetés, éreztem ,hogy a könnyeim is potyognak.
- Hogy lehet megbukni első osztályban? -mondtam, és törölgettem a könnyeim.
- Akkor se voltam már minta gyerek. Ennyi. - mondta semlegesen.
- Úgy látom, nem nagyon hat meg a dolog.
- Már nem izgat, ha kinevetnek, tőled meg nem is vártam más reakciót.
- Bocs, de nem bírtam volna ki nevetés nélkül. - hátra dőltem .Lassan megérkeztünk egy gyönyörű szépen kivilágított parkba. A város ezen részén még nem is jártam. Leparkolt, és kiszálltunk a kocsiból.
- Na milyen szép helyre hoztalak?
-kérdezte kíváncsian
- Nagyon szép hely tényleg. Nem is tudtam ,hogy tudsz te ilyen helyeket. Hány csajt hoztál már ide?
- Egget,téged. -mondta mosolyogva és átkarolt.
- Ohh ezt vegyem megtiszteltetésnek?
- Veheted. Na gyere, üljünk le valahova.
Elindultunk egy szépen kivilágított fa alatti padhoz. Leültünk. Először csak nézelődtem, majd Castielre néztem aki engem bámult.
- Már megint bámulsz! -mondtam
- Csak tetszik, hogy te tudsz örülni az ilyen dolgoknak is. Ha más csajt hoztam volna ide ,egyből bevágta volna a sértődést.
- Innen látszik, hogy én nem vagyok olyan, mint a kis barátnőid. - próbáltam mosolyogni rá, de nagyon zavarban voltam. Miért hozott engem ide? Miért mond nekem ilyeneket? Nem nagyon tudtam másra gondolni csak ezekre.
- Hahó Reina ,itt vagy ?- legyezte meg a kezét előttem Cas
- Igen, csak elgondolkodtam.
- Szeretek ide járni. Ez olyan átlagos hely. Mikor anyám meg apám veszekedtek ,ide jöttem. Itt nem zavart senki, nem szólt hozzám senki.
- Biztos rossz lehetet neked akkoriban. - mondtam, és felé fordultam.
- 13 éves voltam akkor ,annyira nem bántott már a dolog. Csak nem szerettem hallgatni az ordibálást.
- Nekem nem tudsz hazudni, igenis bántott. Ugyan ezt átéltem én is.
- A ti szüleitek is ilyenek voltak? Nem nagyon tudok róluk semmit. Nick nem mond semmit.
- Nem csodálkozom, nagyon megviselte amit apa tett. - válaszoltam neki. Nem is fogtam fel hirtelen, hogy mit is mondtam.
- Miért? Mit csinált? -kérdezte. Felnéztem rá, sóhajtottam, és belekezdtem a mondandómba. Tudtam, hogy ő az akinek elmerem mondani, aki nem fogja tovább adni senkinek. Türelmesen végig hallgatott, lehajtott fejjel meséltem neki, többször is felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek. Párszor letörölt egy egy könnycseppet az arcomról. Mikor végeztem, magához húzott, és átölelt.
- Ezt nem tudtam.Bár lehet én is titkoltam volna, ha ez velem történik. Ne aggódj, senkinek nem fogom elmondani. Bízhatsz bennem.
- Köszönöm. - csak ennyit tudtam mondani. Még szorosabban öleltem. Biztonságban éreztem magam a karjaiban, mint minden ölelkezéssünkor. Tudom, hogy helytelen ilyeneket gondolnom, miközben Leigh a barátom, de ilyen helyzetekben elfelejtem, hogy ő van nekem.Lassan megnyugodtam, elengedtem Castielt.
- Na, de nem szomorkodni jöttünk nem? - kérdeztem tőle egy erőltetett mosollyal.
- Nem bizony. Gyere. - felállt, és nyújtotta a kezét nekem. Egy percig haboztam ,de aztán megfogtam .

Kéz a kézben sétáltunk a park másik felébe , ami tele volt árusokkal. Kaptam egy vattacukrot, és lassan visszamentünk a kocsihoz. Hazafelé még sokat nevettünk, egymás hülyeségein. A házunk előtt még váltottunk pár szót.
- Jól éreztem magam. -mondtam mosolyogva
- Én is.Majd máskor is tarthatnánk ,ilyen baráti estét,ha Leigh nem haragszik meg.
- Őszintén, a mait sem mondtam el neki.
- Máris titkolózol előtte, Clair? -kérdezte egy sunyi mosoly kíséretében.
- Nem tudom miért, de nem mondtam el neki,nem akartam vitát. - vontam vállat. - Na de megyek. Még egyszer köszi - egy puszit nyomtam az arcára, és hátra se nézve bementem a lakásba. Őszintén, nem is mertem visszanézni, valahogy azt a puszit ösztönösen adtam neki. Tetszett ez az oldala Castielnek. Bár tudom, hogy ostobaságot csinálok, hogy ilyen közel engedem magamhoz, miközben nekem ott van Leigh, de bizonyítani akartam saját magamnak, hogy már semmit sem jelent nekem. A módszer sajnos nem vált be, és nekem egyszerűen nem ment a fejembe, miért futok egy olyan ember után, aki nem kér belőlem,aki csak a barátom akar lenni. De ha Castiellel vagyok, elfelejtem ,hogy Leigh létezik, kikapcsol az agyam, és csak Castielre gondolok. Sajnos az ember minél jobban próbálja tagadni az érzéseit, annál jobban felszínre törnek. Ilyenek vagyunk mi emberek, hazudni könnyebb mint beismerni az igazat.