Próba és Békülés

A Castiellel való konyhás incidens óta,eltelt 2 hét. Nem igazán beszéltem azóta vele,inkább kerültem. Úgy voltam vele ,jobb tartani a távolságot. Bár amennyire sikerült elkerültem ,de nem tudtam mindig. Szinte minden napos vendég lett nálunk.Az időjárás is megváltozott ,a nyárias meleget, felváltotta az őszi,hűvös idő. Jobban megismerkedtem Nick haverjával, Leigh-al.Nagyon rendes srác, és mint kiderült sok közös van bennünk.Eközben a többi osztálytársammal is jobban összebarátkoztam. De az első számú barátnőm Rosa maradt. Megismertem a pláza cicákat is az osztályból .Amber aki a főnöknek hitte magát ,szinte elviselhetetlen. Így nem is beszéltem velük sokat.Mint kiderült Nathaniel húga.Ott volt még Kentin és Dake is. Kentin egy nagyon aranyos fiú, de nem az esetem.Dake meg hát,hogy is mondjam, minden szünetben megkérdezi, hogy lennék e a barátnője,de mindig finoman visszautasítom.Ott volt még Stefan, Tyler és Dajan, nem nagyon törődtek semmivel ,a kosarazásnak éltek.De mindegyik fiú, valami isteni jól nézett ki. És ott van a mi Lysanderünk.Az óra közti szünetekben elég sokat beszélgetünk. Amilyen szótlan fiúnak tűnt, nem gondoltam, hogy valaha beszédbe elegyedek vele.Kiderült ,ő és Nathaniel ,Castiel társa abba a bandába ,amit Cast mondott. Sokszor mondta, hogy el kell mennünk Rosaval egyszer ,egy próbájukra, de valahogy nem kívántam ,a Castiellel való össze zártságot egy pincében. És most pedig itt tartunk,az utolsó óra előtti szünetben, ülünk kint az udvaron Rosaval, Lyssel és Alexyvel.
-Jajj csajok ne csináljátok már ,gyertek el a mai próbára. Ígérem Castielt pórázra kötöm ,ha eljöttök Reina. -mondta Lys
Olyan jó barátságba lettem Lysanderrel, hogy ő is tudja már a konyhás sztorit Castiellel. Persze nem tőlem tudta meg hamarabb ,hanem attól a baromtól.De én is elmondtam,a saját verzióm.
-Na Reina menjünk már ,én már kíváncsi vagyok nagyon rájuk, hogy hogyan játszanak. -rángatott meg Rosa boci szemekkel. Úgy rángatott azt hittem lefordulok a padról.
-Na jó legyen, elmegyünk. De csak azért, mert ha nemet mondok ,Rosa kitépi a karom.-mondtam és mind felnevettünk.
-Jujj de jó- örült Rosa
-Akkor háromkor találkozunk a suli előtt, megvárlak titeket oké? - kérdezte Lys
-Renben- mondtuk egyszerre Rosaval.
Becsengettek és nagy szenvedések árán végig ültük az utolsó órát. Rosa a suliból egyből hozzánk jött. Megebéltünk, elköszöntünk Agathatól, és indultunk is. A kapu előtt már Lysander várt minket.
-Sziasztok lányok. Milyen pontosak vagytok, pont három óra. Általában a lányok késni szoktak. -mondta nevetve
-De mi nem. Mi szeretünk pontosak lenni. Mi sem szeretjük ,ha megvárakoztatnak. -felelte Rosa
-Akkor menjünk! -szólt Lys és belénk karolt.
Úgy mentünk le teljesen a pincéig.Útközben még viccelődött, hogy sose ment még sehova ,két ilyen jó csajjal karöltve . Mi meg csak nevettünk rajta. Mikor beléptünk a pincébe Nathaniel épp a dobokat szerelgette, Castiel meg a gitárját babrálta.
-Sziasztok- köszönt Lys és a két fiú egyből ránk nézet.
-Na mi van hoztál közönséget is? -kérdezte Cast és rám nézet.
-Neked is Szia Castiel. -köszöntem flegmán ,erre csak vállat vont ,és folytatta a gitár babrálását.
Nathaniel is üdvözölt minket. Lys hozott nekünk két széket,leültetet minket,és elkezdték próbát. Nem voltak rosszak, sőt nagyon is jók voltak. Rosa úgy nézte Lysandert miközben énekelt, hogy azt hittem lefolyik a székről.Tényleg jó hangja volt, Nath jól dobol, Cast pedig csak úgy bűvöli a gitárt,mint a csajokat.
-Na milyen volt csajok?-kérdezte Lys
-Nagyon,Nagyon jó!-tapsolt örömében Rosa
Lys csak mosolygott rá
-Hmm szerintem is jók vagytok- mondtam
Castiel csak röhögött a megjegyzésemen.
-Mit nevetsz vöröske?-kérdeztem gúnyosan
-Téged! Úgy csinálod mintha értenél a zenéhez. -mondta ő is gúnyosan,és nevetet tovább.
-Lehet, hogy nem értek hozzá ,de tetszeni tetszhet.-vágtam rá már szikrázó szemekkel.
- Chö nem izgat neked mi tetszik. -
-Na jó gyerekek,elég legyen.-szólalt meg Nath is.Szúrós pillantásokat küldött Cast felé, aki csak mérgesen ránézett.
-Játszunk még valamit,aztán menjünk,üljünk be valahova,ha van kedvetek ? -kérdezte Lys mindenkitől.
-Nekem mindegy- vont vállat Cas.
Mi pedig helyeslően bólogattunk Rosaval.
-Én viszont nem tudok menni -szólalt meg Nath
-Jól van .Akkor játszunk még valamit,és mehetünk. -mondta Lys
A próba végeztével,elindultunk ki a suliból. A kapuba elköszöntünk Nathanieltől,és elindultunk egy közeli klubba. A klub tele volt fiatalokkal. Leültünk egy asztalhoz,a fiúk pedig hoztak mindenkinek egy üdítőt. Lys és Rosa nagyon jól elbeszélgettek, én és vöröske,csak hallgattuk őket,és néha beleszóltunk. Castiel kitalálta, hogy billiárdozzunk. Mondanom sem kell,a fiúk teljesen lealáztak minket. Amikor én voltam Rosa ellen,Lys segítet neki.
-Csalás ha segítesz neki!- mondtam durcásan. Ők csak kinevettek. Castiel jött oda segíteni nekem.
-Gyere,majd én segítek neked.-szólt és maga elé húzott .A dákóra rakta a kezem, a kezemre pedig az ő kezét,elhelyezkedtünk,és mondta közben, hogy mit csináljak.Egy pár lökést együtt csináltunk meg. A végére már,szerintem pipacs vörös lehettem,mert Lys és Rosa csak mosolyogtak rajtam.Éreztem Castielen, hogy most nincs semmi hátsó szándéka, így nem zavart, hogy hozzám simul. Még örültem is neki be kell valljam. Mikor már kellőképpen meguntuk a játékot ,még beszélgettünk egy kicsit, és mindenki indult hazafelé. Lys és Rosa együtt indultak haza, én pedig Castiellel. Lassan beértünk az utcánkba, mikor megszólalt.
-Nincs kedved feljönni? -kérdezte vigyorogva
-Azt hittem ezt már megbeszéltük. Engem nem fogsz az ágyadba vinni.
-Ki említette meg az ágyam. Te gondolsz most is rosszra.
-Mert nem így van?
-Nem. Én csak felajánlottam, hogy nincs e kedved feljönni, mint egy barát.
Elgondolkodtam,na legyen.Ha rám mászik,maximum lerugdosom.
-Jól van menjünk. Bízom benned.
-Mindenkiben már az első napon megbízol? -Kérdezte, miközben az ajtó felé mentünk.
- Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne tegyem.
- És ha az illető csalódást okoz?
- Ahhoz is rövid, hogy megbánjam.De ha csalódást okoz, onnan nincs visszaút.Elvesztett.
Az utolsó mondataim után elmosolyodott.
Ahogy beléptünk a bejárati ajtón,egyből a nappali tárult a szemem elé, ami egybe volt nyitva a konyhával. Naná, hogy Amerikai stílusú. Volt egy hosszú folyosó a nappalival szemben, volt pár ajtó arra,gondolom a szobák, meg fürdő lehetet arra.Helyet kínált a kanapén,ő pedig töltött italt magunknak. Kinéztem az udvarra néző üveg ajtón,és láttam egy hatalmas kutyát. Úristen de cuki volt. Ott állt az üveg előtt ,és nézett befele.Szegény beakart jönni. Ránéztem Castielre,aki jött az üdítőkkel a kezében felém, lerakta az asztalra a poharakat,és leült mellém.
-Hagy engedjem be lécci a kutyád. Nézd milyen szomorúan néz. -mutattam a kint lévő kutyára
-Szerintem nem jó ötlet,Démon nem szereti az idegeneket.
-Engem szeretnek az állatok. -jelentettem ki büszkén
-Ha megakarod ölteni magad akkor hajrá, nem állok az utadba.
Na itt egy kicsit felhúztam magam,és csak azért is kinyitottam a terasz ajtót. A kutya szinte rekord sebességgel beszaladt. Először odament Castielhez,és megnyalogatta a kezét, a vöröske pedig mosolyogva megvakarta a fülét. Aranyosak voltak. Utána a kutya rám nézett,és elindult felém, Vöröske felállt, gondolom azért,ha támad a kutya leszedje rólam.De csak odaült elém,és a nagy szemeivel nézett.Lehajoltam ,és megsimogattam én is a fejét. Erre ő arcon nyalt. Csak nevettem rajta. Castiel pedig csak elismerően bólintott.
-Látod még élek. Nem evet meg a kutyád! -mondtam neki
-Igazad volt belátom.Démon eddig mindenkit meg akart enni akit idehoztam, de úgy látszik te más vagy. ..-mondani akart még valamit,de ekkor nyílt a bejárati ajtó. Egy vörös hajú lány lépet be rajta. Nagyon szép volt ,magas, vékony ,szép arcú lány. Már a suliban is láttam párszor. Végzős asszem. A barátnője lenne? Na akkor ez gáz lesz, hogy mit keresek én itt a pasijával .Belépett,és egy kicsit megszeppent.

-Sziasztok- köszönt és rám nézett. Elmosolyodott.
Castiel csak bólintott neki,és leült a kanapéra. Most mi van,nem értek semmit. A lány odajött hozzám. Most fog megölni biztos. De csak rám nézett,és mosolygott. Ezt a mosolyt láttam már valahol. ..
-Te vagy az öcsém barátnője? -kérdezte,én meg azt hittem összeesem. Barátnője? Öccse? Úristen leeset.Az a mosoly,azért volt ismerős,mert olyan mint Castielé,csak lányban.Nem is tudtam, hogy van egy nővére.
-Nem,nem vagyok a barátnője, csak egy osztálytársa, és az egyik haverja húga.
-Te vagy Nickyyy húga? -kérdezte nagy mosollyal az arcán,és megölelt. Én ránéztem Castre,aki olyan fejét vágott, hogy "hagyd magad hamarabb szabadulsz. ".
-Örülök, hogy megismerhetlek. Az én nevem Izabella, de a barátaimnak csak Bella, hívj te is így oké?
-Rendben. Amúgy én Reina vagyok.
-Azt már tudom. -mondta, és viccelődve megpöckölte az orrom.
-És honnan?
-Nick mondta.
-És mit mondot még a kedves bátyám rólam?
-Az titok.
Nem is faggattam erről tovább.Még egy kicsit beszélgettem vele. Miután a nővére hazajött,szinte egy szót sem tudtam Castiellel beszélni. Egyfolytában beszélt Bella.
Ránéztem az óramra,és már 7 óra volt.
-Azt hiszem nekem ideje mennem. -mondtam és indulni készültem
-Máris ? -kérdezte Bella- Na jó, de majd a suliba elkaplak,és folytatjuk.
-Rendben. -mondtam mosolyogva majd vettem a cipőm, és a dzsekim.
Castiel felállt és kinyitotta az ajtót.
-Ne kísérjelek haza? -kérdezte
-Nem kell,haza találok nyugi. Öt percre lakom,tudod.
-Sötét van már,jobb lenne,ha elkísérnélek.Nehogy valami bajod legyen.
-Nyugi,nem lesz.
-Amúgy. ..-kitolt a folyosóra,és becsukta az ajtót. -Bocs a múltkori eset miatt,csak elvesztem az eszem,ha jó csaj van mellettem.
-Ezt vegyem bóknak, és bocsánat kérésének is?
-Ahogy akarod.Nekem mindegy.De szeretném,ha barátok lennénk.Mindenkinek jobb így.Közösek a barátaink,és nem szeretném, ha feszültség lenne köztünk,ha egy társaságba vagyunk.
-El van felejtve.
-Oké, akkor holnap találkozunk.
-Nem hinném, holnap szombat,nincs suli.
-Ki beszélt arról, hogy a suliban találkozunk.
-Ja tényleg,a második otthonod lett az otthonom. Na de megyek.Szia. -reflexből nyomtam egy puszit az arcára,amitől egy kicsit elpirult.
Intettem, és elindultam. Tényleg otthon voltam öt perc alatt. Felszaladtam a szobámba, lezuhanyoztam,és indultam aludni. Egész jó kis nap volt,ez a mai. A próba, a klubba, és Castielnél is elvoltam. Talán ott éreztem magam a legjobban.Jó lenne,ha minden így menne tovább. De minden jó véget ér egyszer. Az élet játékai kiismerhetetlenek.