" In saecula saeculorum" vagyis "mind(örökkön) örökké"

Négy nap telt el azóta, hogy megtaláltuk Bellával azt a képet. Carolinet nem kérdeztük többet arról a képről. Bella biztos volt benne, hogy úgysem fog semmit mondani. Viszont az ő tervéről még mindig nem tudok semmit. Mindig ugyan az a válasza majd megtudom ha kész a teljes terv. Csütörtök van, két nap és végre itt a karácsonyi szünet.Mindenki nagy lázban van, vásárlás ,sütés meg az ilyenkor szokásos dolgok. A csajokkal megbeszéltük, hogy suli után elmegyünk a plázába még a maradék ajándékokat megvenni. Ajándék… hadilábon állok velük. Nicknek és Agathának már megvettem, sőt Alexynek is találtam. De Castielnek és Rosának még semmit.
 - Jaajjj Nath milyen ajándéknak örülne egy fiú? Segíts!! - siránkoztam Nathanielnek miközben leültem mellé. Castiel nem volt még bent 0.órában edzésük volt, így ma Irissel jöttem suliba.
- Castiel igaz?
- Ahha… Semmi nem jut eszembe, minek örülne.
- Jól meggondoltad kitől kérdezed? Castielnek és nekem teljesen más az érdeklődési körünk.
- Jajj azt tudom. De mégis csak fiú vagy. Hmm? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Hát… Kedvenc bandájának cd-je vagy ilyesmi… szereti a csuklópántokat… valami ilyesmibe gondolkozz.
- Ezek nekem is eszembe jutottak. De olyan sablonosak. Valami különlegeset szeretnék neki.
- felnevetett- Különlegeset? Akkor szerintem neked örülne a legjobban. Add magad ajándékba.
- De kis perverz lettél. -csaptam a vállára.
- Majd kitalálsz valamit. Kreatív vagy. - mosolygott rám.
- Valamit ki az biztos. Délután a csajokkal úgyis megyünk vásárolni. Csak találok valamit.
- Kérd Rosa segítségét, ő az aki ért az ajándékokhoz.
- Ha semmi nem jut eszembe magamtól az lesz.- végszóra belépett a terembe az imént említett személy,a tesóm és Castiel társaságában.
- Bébyyyy. Sziaaa. - ugrott a nyakamba Rosa amint felálltam Nath mellől.
- Úristen szombat óta nem láttál , és megvagy őrülve?
- Nem hiányozhat a legjobb barátnőm?
- Hiányozhat, de azért ne fojtsd meg. Nekem még szükségem van rá. - húzott ki Rosa öleléséből Castiel. Majd magához húzott. - Jó reggelt Boszim.-  nyomott egy gyors csókot a számra.
- Neked is. - vigyorogtam rá majd újból megcsókoltam.
- Nem igaz,hogy még itt is ezt csináljátok,én megyek inkább. Elég otthon néznem titeket. Ti nem gondoltok a szinglikre? - viccelődött Nick. 
- Minek gondolnánk? Szerezz te is egy ilyen jó csajt magad mellé, és elfelejted egyből a szinglik érzéseit. -felelte Cas. Nick féloldalas mosolyra húzta a száját, de mielőtt felelhetett volna, az ofő jött be a terembe.
- Mr.Clair, ha megkérhetem hagyja el a termet. Menjen a saját osztályába. - szólt Nickhez
- Megyek már Tanár úr nyugodjon meg. - nézett Mr. Willsonra, majd Rosához fordult. - Este akkor jó?   - Persze, majd 8 fele megyek.- mondta Rosa mosolyogva. Nick bólintott majd lelépett. Meglepődve ültem le Rosa mellé.
- Ez mi volt?
- Mi mi volt?
- Mit csináltok ti este Nickel? Hova mész nyolcra?
- Áthívott filmezni.Hozzátok megyek nyolcra.
- Most akkor ez mi?? Randi? És Lys?
- Tudod a múltkori eset után gondolkodtam. Lysandert tuti nem érdeklem úgy ahogy szeretném. Nickkel pedig kötöttünk egy egységet. Igaz két hónapot adtunk magunknak, hogy összejöjjünk szívünk választottjával. De nem látunk rá sok esélyt, hogy ez össze fog jönni. Így arra jutottunk tegnap, hogy jobban megismerjük egymást, aztán lesz ami lesz. - suttogta, mert már az ofő minket méregetett. Nagyokat pislogtam Rosára. Nem akartam elhinni amit hallok. Ő és Nick? És Bellával akkor mi lesz? Hisz biztos vagyok benne, hogy bejön neki Nick. Itt most nagy kavarodás van…
Nehezen lezavartunk 5 órát, a hatodik óránk tesi volt. A fiúk kosaraztak, a lányok pedig kidobóst játszhattak. A két csapatkapitány én és Amber lettünk. Mondhatom nagyon örültem neki. Gyorsan fogyatkozott mindkét csapatból a játékos, a végére csak én és Amber maradtunk.
- Felkészültél az utolsó ütközetre ?- szólt gúnyosan Amber.
- Már rég. Élvezett lesz kiütni téged, és ismét elkönyvelni magamnak, hogy legyőztelek. - húztam gonosz mosolyra a szám. Amber kitartóan állta a tekintetem, majd támadásba lendült. Sokáig dobáltuk egymást, de sehogy se tudtuk eltalálni a másikat. Egyre több labda került a kezünkbe. Hogy honnan? Kentin és Dajan adogatta befelé az összes labdát nekünk. Arra a tényre, hogy mi ketten maradtunk utoljára még a fiúk is abbahagyták a kosarazást. Mindenki körénk gyűlt. Amber olyan szinten vágta a labdát, hogyha az eltalál biztos eltörik valamim. Láttam a szemébe a gyűlöletet, ha lehetett volna egy labdával agyon vág.
- Jól nézd meg Castiel. A kis cafkádat most eltiprom. - vetette oda Castnek Amber egy csábosnak hitt mosollyal.
- Majd meglátjuk ki tipor el kit. - kiáltottam neki,felkaptam két labdát az egyiket először gyengébben dobtam felé ami majdnem eltalálta. A labda kitérése elől egy kicsit megingott, ezt kihasználva olyan erősen és gyorsan amint csak tudtam hozzávágtam a másik labdát. Pont orrba találtam. Az orrát fogva összerogyott, majd gyilkosan rám nézett.
- Te barom. Eltörted az orrom.- sipákolta. Dake szaladt oda hozzá, majd felsegítette és elkísérte az orvosiba. Nem kicsit vérzett neki az orra. Nem éreztem sajnálatot iránta. Elégedetten mentem oda a csajokhoz.
- Most már muszáj  lesz plasztikáztatnia. - nevettem el magam.
- Szándékosan céloztad a fejét mi? -vihogott Kim.
- Tuti. Láttam, hogy elborult az agyad mikor beszólt Castnak. - veregette meg a vállam Viola.
- Nem volt szándékos annyira. De élvezettel töltött el, hogy a pofájába vághattam.
- Cicám kezdek tőled félni. Milyen erő lakozik benned? - szólalt meg a hátam mögött Cas nevetve. Megfordultam majd rá mosolyogtam.
- Félhetsz is.Velem senki se szórakozhat. - mondtam és nevetve megöleltem.
- Na gyerekek mára ennyi volt. Jövőre találkozunk. Egészségetekre. - köszönt el a Testnevelés tanár. Gyorsan átöltöztünk, majd a kapuban vártam Rosával és Castiellel a többieket.
- Este átmegyek jó? - fordított maga felé Cas.
- Addigra tuti hazaérek. Csak ha nem találkozom valami jobb fickóval. - incselkedtem.
- Nálam jobb pasi nincs cicám! -mondta Castiel széles vigyorral az arcán.
-Hát nincs is,nekem te vagy a tökéletes. - egy csókot nyomtam a szájára,nemsokára  már a többiek is jöttek!

- Na jól van szerelmesek,majd később folytatjátok.Gyerünk Reina. - szólt Rosa,és elrángatott Castiel mellől. Útközben csak pletykáltunk, volt mit kitárgyalni! Mikor a pláza elé értünk úgy viharoztunk be mint a kis gyerekek. Azon gondolkodtam,hogy hogy vegyem meg Rosalya ajándékát? Valami jó ürügyet kell találnom,nem könnyű átverni.
- Reina eljössz velem keresni valami szuper ajándékot,anyukámnak meg apukámnak? -kérdezte Rosa kislányos hangon és boci szemekkel!
- Persze! Cserébe te is segítesz nekem Castielnek venni egy ajándékot aminek örülne! -mondtam mosolyogva.
- Alap,hogy segítek.Tudod,hogy jó vagyok ajándék terén,ha fiúkról van szó.-kacagta Rosa
Ahogy keresgéltünk  találtam egy gyönyörű vázát,tele volt díszekkel és ahhoz képest,hogy gyönyörű volt,nem is volt olyan drága.
- Hé Rosa nézd csak ezt a szép vázát! Ott!-mondtam Rosának mire ő csillogó szemekkel oda futott.   -Úristen ennek anya biztos örülne! - ugrándozott.Kicsit megnézték a vásárlók Rosát,hogy miért is ugrándozik vajon?Én csak jót kuncogtam rajta. Amíg vásárolgattunk,Rosa fogta maga előtt a vázát és bámulta nagy vigyorral az arcán.Nagyon tetszett neki.
- Na már csak apának kell ajándék.
- Apukád nem dohányzik? Olyan szép szivarok vannak ott.-mutattam egy kis asztalkára ami tele volt elegáns szivarokkal.
- De igen.Nem is tudom miért kérted az én segítségem,hogy válasszak Castielnek ajándékot?Miközben a szüleimnek te találtad meg a tökéletest.
- Te is tudod milyen Cas,nem lehet tudni minek örül.És én valami különlegest akarok adni neki.
- Akkor gyere nézzünk valami különlegest a te lovagodnak.
- Mennyünk... - azzal el indultunk.

Ketté váltunk hátha gyorsabban haladunk így.A pultnál az ékszereket nézegettem,és kiszúrtam két karkötőt.Mind a kettőn egy fél szív lógott.Biztosra vettem,hogy Rosa örülne egy barátság karkötőnek.
- Kisasszony? Azt a két karkötőt eltudná nekem rakni?Később visszajönnék érte,ha a barátnőm nem lesz velem. - szóltam az eladó lánynak.
- Persze kisasszony.De előtte ki kell fizetni ha nem gond?
- Nem gond,még választok valamit a páromnak,és azzal együtt fizetném.
- Mit szeretne a párjának ajándékozni?Hátha segíthetek.- kérdezte mosolyogva
- Nem tudja még ő sem.-lépett mellém Rosa mosolyogva
- Valóban.De azért vagy itt,hogy segíts!Úgyhogy pofa be nézelődj...- vigyorogtam Rosára
- Ékszerre nem gondoltatok? Vannak szép férfias nyakláncok, gyűrűk.-mondta a lány majd kivette a pult alól a kínálatot.Nagyon szép ékszerek voltak.Azt sem tudtam,hova nézzek.Na meg az áruk se volt semmi.
- Reina,nézd azt az ezüst gyűrűt.Olyat eltudnék képzelni Castielen.-mutatott Rosa egy szép ezüst gyűrűre,ami fekete kövekkel volt kirakva.
- Ezt tényleg szép.Én is eltudnám képzelni rajta.- nagyon megtetszett,tudtam ez lesz a tökéletes ajándék.-Gravíroztatni lehet itt helyben?-kérdeztem a lányt
- Persze.10perc alatt megcsinálják.-felelte
- Mit akarsz bele íratni? Ugye nem azt,hogy szeretlek? Az olyan átlagos.-kíváncsiskodott Rosa
- Nem.Az a szó már túl hétköznapi a mai világban.- mosolyogtam Rosára,majd egy cetlire leírtam az eladó lánynak,hogy mit is szeretnék gravíroztatni bele.Elvette a cetlit majd bevitte a gyűrűt csináltatni.
- Ez milyen nyelven van?He?-értetlenkedett Rosa
- Latinul." In saecula saeculorum" vagyis "mind(örökkön) örökké"- az a két szó ami angolul volt anya és az a férfi fényképén,nagyon megragadt bennem.Lehet,hogy ez egy rossz ómen,mivel valószínű ha ők tényleg egy pár voltak akkor gyorsan szétmehettek,de érzem ez velünk nem fog megtörténni.Ezért is akartam másként ráíratni,a latin pedig tökéletes.Örökkön örökké olyan szép lenne...
- Te tudsz latinul?-kérdezte Rosa
- Tavaly jártam latin órára.Megragadt pár dolog.-mosolyogtam rá
- Nem lepődöm meg,csupa meglepetés vagy nekem.De ennek tuti örülni fog Castiel.
- Remélem,ha nem megfojtom.-nevettem el magam.
Pár perc elteltével visszajött a eladó lány is.Nagyon szép lett a gravírozás.Rosával kifizettük amiket vettünk majd elindultunk megkeresni a többieket.Épp kávézgattak.Leültünk mi is hozzájuk.
- Na sikerült mindent megvennetek?-kérdezte Kim
- Igen.Megtaláltuk a tökéletes ajándékokat.-válaszolt Rosa- És ti?
- Szerinted ez a sok szatyor mi?-mutatott nevetve Viola az asztal mellett sorakozó szatyrokra.
- Ti nem apróztátok el.-mosolyogtam rájuk.-És miről maradtunk le?
- A szilveszterről beszélgettünk,hogy akkor is együtt kellene buliznunk.A múltkori tracsparti is nagyon jól sült el.-válaszolta Iris
- Az bizony.Én benne vagyok,ott el is kezdhetitek a pasi vadászatot.-nevettem
- Elkezdjük bizony.Tylert is hívom majd magunkkal.- felelte sejtelmesen Kim
- Tyler? Lemaradtam valamiről?
- Semmiről még.De nagyon bejön nekem a fickó,és egy buli tökéletes alkalom a flörtölésre.
- Biztos csak flört lesz? Nem több?
- Az majd jön magától.Ha jól csókol lehet belőle több is.-vigyorgott Kim
- Nem semmi vagy te nő.-veregette meg a vállát Viola
- Most mi van?Nálam azt számít ki,hogy csókol.Ha nagyon gáz akkor nem kezdek vele.-védekezett Kim
- Nekem mindegy lenne,hogy csókol Castiel.Akkor is szeretném.
- Valld be,ha egy nyáladzó kutya ként csókolna elgondolkodnál rajta te is?-nézett a szemembe Kim
- Nem tudom..-nevettem.-Akkor megtanítanám,hogy kell.De szerencsére ezzel nincs gond.Tökéletes a csókja számomra.
- A kis szerelmes angyalka.-bökdöste meg a hasam nevetve Rosa.
Sokáig elemezgettük még a Castiel csókját,nem tudtam egyezségre jutni Kimmel.Elfogyasztottuk a kávénkat amit még rendeltünk majd mindenki indult haza.
- Este akkor találkozunk csajszi.-puszilt meg Rosa majd indulni készült.Megfogtam a karját megállítottam.
- Ugye tudod,hogy még ezt a Nickes témát el kell bővebben mesélned?
- Tudom tudom,nyugi majd elmondok mindent.
- Szavadon foglak.Akkor majd este.Szia.-nyomtam egy puszit az arcára,elengedtem és elindultam haza.
Ilyenkor bánom,hogy nem lakik felénk több barátnőm . Iris felénk lakik,de most Violához ment még,így egyedül maradtam.Nem szeretek egyedül sétálni.Egyetlen örömöm volt,hogy elkezdett esni a hó.Jó lenne ha fehér karácsonyunk lenne.
A karácsony járt az eszemben,hogy az idei biztos jobb lesz mint a tavalyi.Bár ez az első,hogy anya nem lesz velünk de nem aggódtam miatta.Biztos rossz érzés lesz,hogy nem együtt díszítjük majd a fát mint minden évben tettük,de most itt az új életem,tele új emberekkel,akikhez ugyan úgy ragaszkodom mint hozzá.Az ő közelségük elfeledteti velem a bánatot.
A sulinál jártam már,teljesen kihalt volt.Mindenki hazament már.Megálltam egy percre,végig néztem az iskolán majd indulni akartam amikor valaki megfogta a vállam.Megijedtem,hirtelen arra gondoltam,hogy a múltkori férfi lehet megint.Így megfordultam.De nagyot kellett csalódnom.
Leigh állt velem szemben.
- Mit akarsz te itt?-kérdeztem ijedten.
- Beszélni veled!-majd megfogta a karom és húzni kezdett.
- Engedj el.Nekem nincs mit beszélnem veled.-próbáltam kihúzni a karom a kezéből,de jobban megszorította majd rám nézett.
- Dehogyis nem.Hallottam,hogy az a kis mitugrász miatt dobtál.Tudtam már az elején,hogy odavagy érte,alig tudtad titkolni.
- És ha igen?Szeretem őt.Ő soha nem ütne meg mint te.Mégis mit képzelsz,hogy azok után amit velem tettél,én veled megyek?Soha!Most pedig eressz el.-ismét megpróbáltam kiszabadítani a karom,de nem sikerült.
Nagyon féltem,senki nem volt most mellettem aki megvédhetne tőle.Kérlelően rá néztem,de még jobban  megrémültem amikor azzal a rideg tekintettel találkozott a szemem.
- Nem állt szándékomban felpofozni téged akkor,de te csináltad magadnak a bajt.Ha nem játszod a ringyót és nyugton maradsz mellettem,nem esik bajod.De nehogy azt hidd hagyom,hogy Castielé legyél.Te hozzám tartozol.
- Nem tartozom hozzád,nem vagyok a tulajdonod.Eressz el vagy sikítok!
- Azt már nem.-a hátam mögé állt és befogta a számat,a kezem pedig a hátam mögé szorította.- Ha jó kislány leszel,nem esik bántódásod.
A szívem ezerrel kalapált.Alig lézengett pár ember az utcán,de nem is törődtek velünk.
Nem tudtam mit akar csinálni velem Leigh.
Minden lehetőség átfutott az agyamon.
Megverni...elrabolni...megerőszakolni...MINDEN.