2015. március 10., kedd

Én vagyok az aki boldoggá akar tenni




                                                              Bella



Ahogy az ajtón kiléptünk,szinte futottunk Leigh háza felé. Még szerencse,hogy tudom hol lakik.Ahogy befordultunk a sarkon Leigh utcájába,szinte sokkot kaptam a látványtól. Leigh a földön feküdt, Nick pedig rajta ült, úgy püfölte. Körülöttük pedig emberek bámészkodtak,senki nem merte szétszedni őket. Lys előre szaladt, próbálta leszedni Nicket Leigh-ról.
-Nick hagyd abba kérlek! -mondtam lihegve mire odaértem.
-Bella menj innen kérlek! - szólalt meg dühösen,de ekkor Leigh behúzott neki egyet.Lys közéjük ugrott, majd behúzott egyet Leigh-nak mielőtt újból ütne, Nicket pedig félre lökte.
Odamentem és elakartam rángatni Nicket , mikor egy erős kar elrántott Nicktől.
-Hívtam rendőröket. -az idegen csak ennyit mondott majd lefogta Nicket. Lysander pedig Leight.
-Engedj el bárki is vagy! Ez a szélhámos meg ütötte a húgomat és le k**vázta majd meg mutatom én neki! -kiabált Nick ,véres szájjal.
Próbálták kiszabadulni mindketten, tiszta vér volt mind a két fiú.Nagyon féltem, hogy Nickenek komolyabb baja esik.
Itt volt már az ideje jöttek a rendőrök Nicket és Leight, elvitték. Én csak néztem könnyes arccal, amikor az egyik rendőr meg fogta a karom és a rendőr kocsiba tuszkolt, tanú voltam.Lysandert is beültették Leigh mellé a másik kocsiba.
Amikor elindultunk próbáltam Nicholast nyugtatni és magam is.
-Jól vagy? Nagyon fáj az arcod?-kérdeztem Nicket könnyes szemekkel .
-Jól vagyok ,ne aggódj, csak nagyon dühös vagyok.
-De aggódom. Komolyabb bajod is eshetett volna. Akkor nem is tudom mit csináltam volna.-mondtam majd elsírtam magam.
-Ne sírj. -a homlokát az én homlokomnak támasztotta- Köszönöm, hogy így aggódsz értem. De meg kellett tennem.Nem hagyom, hogy a Reinat, még egyszer valaki is bántsa. Régen nem tudtam megvédeni, de most már megtudom.Ha kellett volna, addig ütöm azt a szerencsétlen amíg lélegzik. Senki nem bánthatja azokat akiket szeretek.-mondta könnyes szemmel. Nem tudtam válaszolni. Ilyenkor mit mondjon az ember? Igen jól tetted, hogy majdnem agyonverted? Nem…
Ráhajtottam a fejem a vállára, majd vártam,hogy megérkezzünk.
 A fiúkat elvitték két külön cellába.Engem és Lyst pedig kihallgattak.Elmondtam amit láttam.A rendőr azt mondta, ha nem tesz senki feljelentést, akkor pár óra múlva hazajöhetnek. Megkönnyebbültem. Vettem az automatából egy jó meleg kávét és készültem Reinát felhívni csak nem tudtam, hogy mondjam el neki.Elővettem a mobilom és Reinát tárcsáztam elég gyorsan felvette.
-Szia.Megtaláltad?
-Igen meg, jól van nyugi. De most nem tudunk hazamenni még.Kell pár óra!-válaszoltam idegesen
-Mi történt? Hol vagytok? Mért vagy ideges?
-Reina hát. ..-a többit szinte suttogva mondtam el.
-Hogy micsoda?Azonnal indulok.-hallottam Reina keserves hangját.
Letettem a telefont, majd leültünk a váróba.
-Nyugi Bella. Nem lesz Nicknek semmi baja most már… -próbált vigasztalni Lys
- Tudom, de nagyon megrémisztett Nick. Annyira féltem, hogy valami baja esik. És Leigh? Annyira félre ismertem.
- Én sem gondoltam volna, hogy ezt teszi Reinával. Semmi jel nem mutatott rá, hogy ő ilyen.
- De legalább az nyugtat, hogy tudom Reina most biztonságban van Castiellel.
- Igen én is. Abban reménykedem még, hogy Castiel és Reina megtudják beszélni a dolgokat. Remélem ez a dolog ráébreszti Cast, hogy valljon Reinának.
- Valljon? Mit? - kérdeztem meglepetten
- Azt, hogy szereti Reinát. Reggel mikor összevesztek, utána mondta el nekem. Csak hát ugye Reina Leight szereti. Ezért nem mondta el neki, azért volt olyan bunkó az elmúlt napokban, mert elakarta felejteni.
- Te jó isten Lys! Reina egyáltalán nem szereti Leight. Castielt szereti, nekem bevallotta. Basszus, ezek ketten szeretik egymást és nem is tudnak róla. Mindkettő mást gondol a másikról.
- Ez vicces. - felnevetett - Akkor sürgősen tennünk kell valamit.
- Teszünk ne aggódj. - mosolyogtam rá.
Többet nem nagyon beszéltünk. Mindketten csak néztünk magunk elé és gondolkoztunk. Nick szavain gondolkoztam." Nem hagyja, hogy még egyszer valaki is bántsa a húgát! Régen nem tudta megvédeni, de most már megtudja." Mi történhetett a múltban amiről nem tudok?



                                                                 Reina




Castiellel amilyen gyorsan csak tudtunk a rendőrkapitányságra siettünk. Caroline hozott be minket, nem engedte Castielnek,hogy ilyen idegállapotban vezessen. Bella és Lys a váróba várt minket .
-Hol van Nick? -kérdeztem megrémülve
-A fogdába. Azt mondták, hogy bent tartják őket, egy kicsit amíg lenyugszanak. Ha nem tesz senki feljelentést, akkor haza jöhet.
-Istenem.Éreztem, hogy hülyeséget, fog csinálni Nick.
-Ez nem hülyeség. Az a szemét megütött.Megérdemelte amit kapott.A sír alá küldtem volna,ha én vagyok ott.-mondta Cas, és átölelt.
Bella és Lys csak értetlenül nézte,ahogy Castiel hátulról átölel.
-Az hiányzott volna még. Ennyit nem ér meg Leigh,hogy bármelyikőtöket lecsukják. - mondtam Castielnek.
-Nem érdekelt volna. De nem ússza meg ennyivel.Még tőlem is kapni fog egy kis felvilágosítást.
-Nem Castiel.Kérlek hagyjuk ennyibe. Nem akarom, hogy te is ide kerülj.
-Nem ígérek semmit.Ha még egyszer meglátom a közeledbe, kinyírom.
-Ezek után biztos nem mer Reina közelébe menni. -szólalt meg Bella.- De te öcsi, mit csinálsz? -mutatott ránk. -Ti együtt?
Mosolyogtam Bellára, majd Castiel szólalt meg.
- Igen. Megbeszéltünk egy pár dolgot és rájöttünk, hogy szeretjük egymást. - majd megfordított és egy puszit nyomott az ajkaimra.
Teljesen elvörösödtem. Caroline csak mosolygott rajtunk majd leült Bella mellé.De Lys és Bella arcáról se lehetett letörölni a vigyort.
- Na Bella,nem kell semmit tennünk akkor. Nélkülünk is összejöttek. - bökte meg Lysander Bella karját.
- Mit akartatok tenni? - kérdeztem tőlük.
- Most már semmit. Hagyjuk. - mosolygott Bella is.
Leültünk mi is ,és vártunk.Nem tudom, mennyi idő telhetett el amikor, Agatha futott be a kapitányságra.Egyből odaszaladt hozzánk.
-Hívtak a rendőrök. Mit a fenét csinált Nick? -nézett rám mérgesen.
-Az úgy volt...-válaszoltam volna,De Castiel a szavamba vágott.
-Leigh megütötte Reinát,Nick pedig megleckéztette. A rendőrök pedig behozták őket.
-Te jó isten.Ugye jól vagy bogaram?-kérdezte Agatha miközben elém állt. Majd észrevette a szám. Könnyek szöktek a szemébe.
-Igen, jól vagyok.Szerencse, hogy ott volt Bella velem,és nem történt semmi komolyabb.
-Még szerencse, hogy elhívtad. - szólat meg Caroline
Szerintem Agatha még csak most vette észre, hogy Car is ott van. Meglepően nézett rá.
- Ohh Szia Caroline. - köszönt neki. - Rég láttalak.
- Neked is Szia. Igen rég találkoztunk.
- Köszönöm, hogy itt vagy a kicsikém mellett.
-Semmiség. Kedvelem az unokahúgod.És te is megtetted volna a helyemben, remélem. - mosolygott rá.
- Azt hiszem igen… - elég furcsán nézett Carolinera. - Én már túltettem magam a múlton.
- Jó ezt hallani.- felelte sejtelmesen Car
- De megyek beszélek valakivel. -mondta Agatha és elviharzott.
Mi történt a múltba? Nagyon furcsák voltak mind a ketten...
Agatha nemsokára Nickel az oldalán jelent meg.Nick nagyon nyúzottnak tűnt. Szája felrepedt több helyen, bal szeme alatt monokli kezdet alakulni, fehér inge csupa vér volt. Odamentem megölelni.Szorosan ölelt vissza, mint aki soha nem akar elengedni. Ő az én bátyám aki mindentől megvéd.Amint elengedtem Nicket, Leigh és valószínű a szülei mentek el mellettünk. Leigh gyilkos pillantást vetett rám, majd halkan mondott valamit. Nem tudok szájról olvasni, de ezt a három szót simán leolvastam az ajkairól. "Még nincs vége."
 Castiel és Nick elém állt. Castielt úgy kellett visszatartania Nicknek, hogy ne menjen neki Leighnak.Leigh szülei lenézően néztek ránk majd kiindultak az épületből. Remegtem ha arra a mondatra gondoltam amit leolvastam a szájáról. Mikor Castiel is megnyugodott Caroline és Agatha kitessékelt mindenkit a kocsihoz.Nem láttam még ilyennek a nénikém, nagyon mérges volt. Féltett nagyon minket.
A kocsinál még elbúcsúztam Castieltől és megbeszéltük reggel jön hozzánk. Együtt megyünk suliba. Gyors csókot nyomott a számra,és mindenki elindult haza.
Lefekvés előtt még lementem a konyhába inni egy pohár vizet.Agatha ott ült a nappaliba, nagyon gondolkozott valamin. Leültem mellé.
-Mi a baj?-kérdeztem
-Jajj Reina, nagyon aggódtam ma.Mikor felhívtak a rendőrök, hogy Nick börtönbe van,nagyon ideges lettem.Mindenféle gondolatok jártak a fejemben.
-De szerencsére nem lett semmi baj.
-Igen,de akkor is mérges vagyok.Hogy csinálhatott ilyet?Megértem, hogy védeni akart téged, de ne ököllel tegye,mint az a....-nyelte le a mondat utolsó szavát .
-Nem olyan mint apa,ezt te is tudod.Soha nem bántana senkit ok nélkül.
-Tudom csak… mindegy hagyjuk. Soha nem gondoltam volna Leigh-ról, hogy ilyet tesz veled.Mi a teljes igazság kicsim?Tudod nekem elmondhatod.Sejtem mondjuk, Castiel nem véletlen adott neked a szádra puszit. Igaz?-mondta érdeklődve,és megfogta a két kezem.
-Igen, nem véletlen.Napok óta vívódtam magamban. Szeretem Castielt Agatha,de nem tudtam ő hogyan érez. Leight pedig nem áltathattam tovább, szakítanom kellett vele.Ezért akadt ki ennyire.Miután Leigh ott hagyott minket a parkba, Belláék mentem. Bella és Lys rohant Nick után, én meg Castiellel maradtam. Sok dolgot átbeszéltünk majd kiderült szeretjük egymást. A szívemre hallgattam Agatha, szeretem őt,és ő is engem.Érzem és tudom.
-Örülök a boldogságodnak kicsim,és annak is, hogy őszinte vagy velem. Ismerem kicsi kora óta Castielt tudom, hogy ő soha nem bántana téged.Tudom mellette biztonságban leszel. De menj pihenni te is,hisz reggel jön a lovagod. -mondta mosolyogva
- Igen megyek, elfáradtam én is.Jó éjt. -nyomtam egy puszit a homlokára és mentem aludni.


                                           ***


Reggel vidáman keltem. Az érzés, hogy Castiellel vagyok boldoggá tett.Talán mióta itt vagyok nem ébredtem ilyen mosolygósan. Gyorsan elkészültem és bementem még Nickhez, aki aludt.Agatha megengedte neki, hogy ma itthon maradjon.Lementem a konyhába megreggeliztem,és vártam a vörös lovagom.7:30-kor meg is érkezett.Gyorsan ajtót nyitottam neki.
-Jó reggelt. Hmm de fitt valaki. -mondta mosolyogva,majd közelebb lépett hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Ajkunk össze ért, lágyan tele szenvedéllyel vette birtokba az ajkaim. A csókja édes volt, a legjobb, a legédesebb. Nem akarok mást rajta kívül .Csak ő kell nekem senki más.Bizsergető érzés járta át a testem, valami teljességgel zavarba ejtő érzés.Talán ez a vonzalom, szerelem, kívánás egyben?
Éreztem, hogy benne is lejátszódik valami, mert szorosan magához ölelt, majd hideg ujjaival végigsimította az arcom, amitől még jobban megborzongtam.
-Minden reggelem így akarom kezdeni. -szólt meg ő először csókunk után.
-Majd azt meglátjuk .-nyújtottam ki a nyelvem rá,és indultam ki az ajtón.Nem mertem sokáig farkas szemet nézni vele, mert éreztem, hogy az arcom lángol. Becsukta az ajtót és jött utánam.
-Szerinted hány gyilkos pillantást fogunk kapni az iskolában? -kérdeztem tőle mikor mellém ért.Lazán zsebre dugott kézzel sétált mellettem.
-Nem tudom,de nem is érdekel.Akinek nem tetszik valami az elmehet a francba.
-Lehet nem kellene mondanunk semmit még.
-Azt felejtsd el szépségem. Most már a csajom vagy, tudja hát mindenki, hogy te tiltott gyümölcs vagy a számukra.Te csak az enyém vagy.
-Felnevettem. -Még tiltott gyümölcs!? -nevettem tovább,de már ő se bírta ki nevetés nélkül.
-Én nem akarok titkolózni,hozzám tartozol mostantól Clair,ezt el kell fogadnia mindenkinek.-megfogta a kezem, és megállított,szembe fordított magával. -Elég időt pazaroltam arra, hogy néztem ahogy mással vagy,más tesz boldoggá.Most már én vagyok az aki boldoggá akar tenni és ezt a világnak is a tudtára adom,nem érdekel ha azt gondolják rólam, hogy Castiel Davis nyálas gyerek lett.-
Örömmel töltöttek el szavai,el is múlt a félelemem, hogy mit fognak szólni majd a többiek. Átkaroltam a nyakát és ő megcsókolt. Finoman,lágyan,rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a körülöttünk lévő emberekről , a helyről, az időről ,és az okról csak arra gondoltam, hogy szeret,én is szeretem, akar, és az övé vagyok.
A suliba kapujába érve, elég sok kíváncsi szempár szegeződött ránk. A tegnapi veszekedésünk után nem is csodálom.A kapuba megtorpantam, hezitáltam, hogy bemenjek-e? Castiel rám nézett majd összekulcsolta a két kezünk, úgy léptünk be az udvarra.
Ha lehet mondani, most még többen néztek, de már nem érdekelt.Büszkén sétáltam mellette.A kis csoportunk már ott gyülekezett az egyik padnál. Mindenki minket nézett. Lysander elismerően bólogatott felénk,Rosa és Alexy kikerekedett szemekkel néztek. Kim veregette meg a hátukat,hogy levegőt azért vegyenek.
-Sziasztok. -köszöntem mikor odaértünk
-Sziasztok. Wow ez aztán a meglepetés, hogy ti ketten együtt? A tegnapi után mindent gondoltam volna,csak ezt nem.-mondta Kim nevetve.
-Látod Kim, békülésben verhetetlen vagyok.-mondta Cas miközben hátulról átölelt.
-Nélkülem nem is boldogultál volna haver,ha nem megyek utánad a tetőre még mindig ott ülnél.-mondta büszkén Lys majd megveregette Cas vállát.
-Igen, és köszönöm. Ha te meg a nővérem nem vagytok, akkor most nem ölelhetném a világ legjobb nőjét. -mondta büszkén Cas
-Én mindjárt elájulok. Ez ugye egy álom? Alexy csípj meg! Ti tényleg jártok? És Castiel, olyan szavakat mondasz amiket, soha nem gondoltam volna, hogy hallok tőled… -mondta teljesen a megdöbbenve Rosa. De aztán az arckifejezése megváltozott. - Mi a fene történt a száddal?
- Ez öhh Leigh volt. - hajtottam le a fejem.
- Mi?? De miért? - akadt ki Rosa és Kim egyszerre.
- Mert nem tudta elviselni az a balfácán, hogy dobták. - felelte mérgesen Cas. Majd ecsetelni kezdte nekik a történteket.
Rosa, Kim és Alexy is megdöbbenve hallgatták végig Castielt. Senki nem gondolta volna róla.
-Na jó cicám, én örülök nektek.-szólalt meg végül Alexy is, majd átölelt.
Már nagyon fáztunk,így a terem felé vettük az irányt. Még mindig kézen fogva ballagtunk Castiellel.
Az osztály nagyja már bent volt a terembe, egy kicsit megnézték minket,de különösebben nem foglalkoztak velünk. Szerintem tudták, hogy ez előbb utóbb be fog következni. A padunk felé haladtunk Castiellel, mikor egy nagy sikítást hallottam a hátunk mögött.Mind a ketten megfordultunk.Amber állt előttünk, teljesen vörös fejjel,mint aki mindjárt robban.
-Ezt, ezt, ezt, hogy képzelted Castiel? Össze jössz egy ilyen kis riherongyal? -háborgott Amber.
Cas válaszolni akart neki, de leintettem. Odamentem Amber elé.
-Mit is mondtál nekem egyszer? Emlékszel? Hogy,nem vagyok ellenfél számodra. Most mégis velem van Castiel nem veled.-mondtam neki gúnyosan és megindultam a helyemre.
-Ezzel még nincs vége. Csak a csatát nyerted meg Reina. -szólt utánam. Visszafordultam és szorosan elé álltam.
- Milyen költői vagy Amber. Ki sem néztem belőled. De tudod a háborút is én nyerem. Idézzem szavaid,TE nem vagy ellenfél számomra .
Szemei vörösek lettek, azt hittem mindjárt elsírja magát,inkább nem szóltam semmit.Legyintettem rá és leültem Rosa mellé.
-Mesélj, tudni akarok mindent.Hogy? Mi volt? Mikor? Hogyan?-kérdezte izgatottan.
-Cssssss halkabban.
-Oké Oké de kezd már. -dörzsölte össze a tenyerét mint aki jó szaftos részletekre vár.Elmondtam neki mindent elejétől a végéig .Mikor befejeztem csak nézett rám, még pislogni sem pislogott.Valamin nagyon gondolkozott. Hirtelen megmozdult és felkiáltott.
-Te jó ég. Délután dolgunk lesz.-kiáltotta el magát.
Oldalra néztem Castielre és Lysre,akik csak röhögtek rajtunk.
-Hova akarsz te menni? -fordultam vissza Rosához
-Hát hová dokihoz.-súgta oda nekem.
-Minek mennék?Nem vagyok beteg.
-Te hülye. Nőgyógyászhoz. Kell neked antibaby.
-Megvesztél.Még egy napja se vagyunk együtt,és te már azt hiszed beadom a derekam?
-Casteil barátnője lettél.Szerinted majd csak csókolózni fogtok? Hát vele nem.Inkább előzzük meg a bajt. Erről nem nyitok vitát.Írók is smst a dokimnak, hogy órák után megyünk.
Elkezdett sms-t írni.
-Rosa, ne már.Ez olyan ciki.
-Mi?Ez nem ciki. Vagy talán még? Tudod na..
-Bolond. Voltam már én is ilyen doktornál,és az is megtörtént már egyszer...
-Igen???És még csak most mondod? Mesélj!
-Biztos, hogy nem itt.Majd máskor.
-Jól van, de nem úszod meg.
Rosát nem lehetett a tervétől eltántorítani.Lerázta Cast azzal, hogy divatriadó van,most mennünk kell. Elmentünk az orvoshoz, megcsinált pár vizsgálatot.Rosa unszolására gyógyszert is írt fel nekem.Mielőtt haza indultunk beültünk még egy kávéra az egyik kávézóba.
- Amúgy, füllentettél nekem.Tudok már róla .- mondta Rosának miközben kortyolgattam a kávém.
- Tudom. Sajnálom Reina, de annyira felhúzott akkor Castiel, hogy a képebe kellett vágnom. Azt akartam, hogy szenvedjen. - mondta és lehajtotta a fejét.
Felemeltem a a fejét és mosolyogva a szemébe néztem.
- Nem haragszom Rosa. Tudom, hogy nem gonoszságból csináltad.De most már mindennek vége. Boldog vagyok.
- Annyira örülök neki csajszi. -1000wattos mosolyt vett fel. - Te és Ő,még mindig hihetetlen. Főleg az, hogy láttam Castiel szemében reggel a szerelmet feléd. Tuti nem megjátssza magát, ezek valódi érzelmek.
- Ha megjátssza magát majd kinyírjuk. - kacagtam fel. - De érzem én is, hogy szeret.
- Gondoltad volna két hónappal ezelőtt, hogy a suli ügyeletes rossz fiúját elcsábítod? - röhögött
- Bevallom nem. -nevettem. - De az se gondoltam, hogy ennyi minden fog történni ez a két hónap alatt. Jók és rosszak… - halkultam el a mondat végére.
- Ne is gondolj Leighra. Többet remélem nem látjuk. Egy patkány aki ilyet tesz egy nővel.
- Az. Annyira rossz volt. Eszembe juttatta apát is, amikor először megvert. Leigh arca szinte ugyan olyan volt mint az övé. Az összes régi fájdalmam előtört bennem. Soha többet nem akarom látni. -kezdtem el pityeregni
- Na héj. Mi most boldogok vagyunk. Gyerünk mosolyogj. Castiel nem hagyja, hogy újra a közeledbe menjen. Nyugi. Ne is beszéljünk róla inkább. - majd átölelt mosolyogva.
- Igazad van, nincs bánat boldogság van. -vigyorodtam el. - Amúgy is most te jössz. Össze kell hoznom téged Lyssel.
- Ohhh Reina… Nem is tudom. A filmes este óta alig beszéltünk. Nem hiszem, hogy kellek neki.
- Majd azt meglátjuk.Te segítettél rajtam, én is segítek neked. Lehet a te módszereid használom. Kikotyogom Lysnek. - nevettem.
Rosa döbbenten bámult rám.
- Meg ne próbáld.
- Nyugi béby. Majd kitalálunk valamit. Na de menjünk mire hazaérünk este lesz.- majd gyors megittam a maradék kávém és indultunk.
Három körül értem haza, Agatha még nem volt otthon.Felmentem az emeletre, először Nick szobája felé vettem az irányt. Aki vagy még mindig,vagy már megint aludt.Inkább átmentem az én szobámba ahol kellemes meglepetés fogadott .
-Ne is kérdezem, hogy jutottál be a házba, igaz? -kérdeztem az ágyamon henyélő Castielt.
-Neked is Szia szépségem. Nick engedett be.Dumáltunk,aztán mondta, hogy még mindig fáradt alszik.Én meg úgy döntöttem megvárlak.-mondta és lehúzott maga mellé az ágyra.-Megvolt a vásárlás Rosával?Nem látok nálad semmit.
-Nekem nem volt hangulatom most vásárolgatni, így néztem Rosat,ahogy felvásárol mindent.
-Inkább töltötted volna,velem azt az időt is Clair. -mondta mosolyogva,és magához húzott.
-Gondolom mit szerettél volna az idő alatt csinálni. -nevettem
-Most már úgy sem menekülsz Baby. Az enyém vagy.
-Ki akar menekülni? Akkor sem menekültem volna el bevallom ,de én nem az a fajta lány vagyok akiket eddig megszoktál.
-Tudtam, hogy akkor csak elvből nem kaptál egy ilyen szexi alkalmon .-nevetett. -Talán ezért is akarlak annyira, mert te más vagy.
-Szexi alkalom? -nevettem én is.-Kíváncsivá tettél.
-Tarthatok egy kis bemutatót. -mondta pimaszan.
Megemeltem a fejem, és felé fordítottam. Ajka roham tempóban csapott le az enyémre.Szenvedélyesen átölelt. A következő pillanatban már én is őt. Kezdtem nem érezni a csontjaimat, elernyedtem. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az éltető erőmre.. Szükségem volt rá, mint a vízre vagy a levegőre, ő éltetett engem…


4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó volt :D :3 Várom a folytit! :3 :)

    VálaszTörlés
  2. Folytatást, most! *^* Rohadt jól írsz és találod ki a történeteket is :3 (már bocsánat a kifejezésért)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. XD Megvan bocsátva XD Köszii amúgy ;D Már készül a folytatás :D

      Törlés