Én ennél többet érzek

-Igen.Rólad… - súgta a fülembe,és átült a helyére.
Rólam? Az nem lehet, hogy ő… ?Hisz maga mondta, hogy csak barátok vagyunk.Ledöbbentem, azt hiszem levegőt sem vettem.A szívem vadul kalapált ahogy visszagondoltam arra a két szóra.
A nap további részében nem beszéltünk ,került engem. Nem is bántam, nem tudtam hová rakni amit mondott.

                                           ***

Suli után sétáltam haza.Még nagyszünetben felhívtam Leight, hogy sürgősen találkozunk kell. Nem halogathatom tovább az elkerülhetetlen. Bellával is megbeszéltük, hogy négykor találkozunk a park előtt. Hazamentem lepihentem még egy kicsit. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit is fogok mondani Leighnak. Hát nem nagyon sikerült. Három óra volt még csak, tanácsot kellett kérném, így átmentem a tesómhoz. Valamin nagyon agyalhatott ő is, mert csak feküdt az ágyon és bámulta a plafont. Leültem az ágya szélére.
- Nemsokára indulok Leighhoz. Nem tudom mit mondjak neki Nick. Félek nagyon megbántani. - mondtam miközben markolásztam a takarót.
- Az igazat mond, neki. Ne próbáld szépíteni a dolgokat. Jobb lesz ez így. Mondd el, hogy nem tudsz többet érezni iránta, és nem akarod tovább húzni a dolgokat.
- Ez olyan nyersen hangzik.
- Nem nyers, ez az igazság. - felült majd komoly tekintettel a szemembe nézett. - Ennek így kell lennie Reina. Szánalomból nem lehetsz vele,hogy félted mit fog érezni.
- Tudom. Megyek inkább. Túl kell esnem rajta. Majd jövök. Szia. - puszit nyomtam az arcára, és indultam.
Bellával az útközben összefutottam, együtt indultunk tovább. Amikor a park bejáratához értünk megálltam.
-Te maradj itt.Ha bármi történne ,de szerintem nem fog, akkor gyere oda.Oké? -mondtam neki kétségbeesve.
-Rendben.
Elindultam be a parkba. Már láttam, hogy Leigh egy padon ül. Idegesen dobolt az ujjaival a combján.Mikor odaértem, rám nézett és abba hagyta.
-Szia. -köszöntem halkan.
-Szia.-mondta. Felállt a padról elém állt és megakart csókolni, de elfordítottam a fejem.Értetlenül nézett rám.
-Mi a baj?-kérdezte ingerülten
-Leigh figyelj. Valamit el kell mondanom .
-Ne folytasd.Gondolom véget akarsz vetni a kapcsolatunknak. Nem?
-Sajnálom Leigh,de nem tudok tovább hazudni sem neked, sem magamnak.Azt hittem,hogy ki fog valami alakulni köztünk, de nem így lett.Nem érzek szerelmet irántad.Mást szeretek. -az utolsó mondatnál kicsit elcsuklott a hangom.Láttam az arcán, hogy nagyon mérges. Szemei szinte szikrákat szórtak.
-Bolondítottál csak? -kérdezte idegesen.
-Nem Leigh, nem.Eszem ágában sem volt.Próbáltalak még jobban megkedvelni de a szívem nem engedte. Sajnálom. ..
-Ki az? -kérdezte.Megrémültem,soha nem láttam még ilyennek az arcát.Talán apa arca volt ilyen mindig amikor elborult az agya. Ettől a gondolattól még jobban megijedtem és hátrálni kezdtem tőle,de ő elkapta a karom és erősen megszorította.
-Ki az? Nem kérdezem még egyszer.-szavai tele voltak gyűlölettel.
- Nem mondhatom el sajnálom.Nem akarom, hogy szenvedj miattam. Felejts el és legyél boldog kérlek nélkülem.- ahogy ezt kimondtam, egy hatalmas pofont kaptam tőle amitől a földre rogytam. Nagyon fájt az arcom, és az is ,hogy ezt megtette velem.Ránéztem ,tiszta gyűlölettel nézett rám.Meghallottam Bella hangját, hogy a nevemet kiáltja. Leigh ránézett és ökölbe szorult a keze.
- Felmentő serget is hoztál magaddal? Szánalmas.
-Én akartam, hogy jöjjön. Nem hittem, hogy erre vagy képes, hogy megüss egy nőt.
-Többre is képes vagyok.-mondta és felrángatott a földről. Olyan erősen szorította a karom,hogy azt hittem eltörik.
-Hagyd békén Leigh. -kiabált rá Bella
-Majd ha megkapta azt ami neki jár. -nézett gyilkosan Bellára.
-Ezt te sem gondolod, komolyan? Ne csináld ezt kérlek. -mondtam neki,de még jobban szorított.
-Ne csináljam? -nézett rám.-Egy rohadt k**va vagy -ordította és Bella elé lökött a földre . Bella leguggolt hozzám és védelmezően átölelt.
-Takarodj innen. MOST! -Kiáltott rá Bella.
-Elmegyek, de még előtte mondok valamit. -közelebb hajolt hozzám.-Azt hiszed különleges vagy Reina?Hát kibaszottul nem.Nem te voltál az egyetlen kártya a paklimban,csak te voltál a legkedvesebb közülük. De te is úgy végezted volna mint a többi. Castiel igazat mondott rólam. -kiegyenesedett, köpött egyet mellénk és elment.Remegve fordultam,Bella felé.
-Köszönöm .-temettem az arcom a vállába és sírtam. Éreztem, hogy számból kiserken a vér.Megfogtam az ajkam,nagyon fájt és vérzett is.
-Nyugodj meg, itt vagyok nem bánthat.Gyere menjünk hozzánk, meg kell nyugodnod. - próbált nyugtatni
-Én haza akarok menni…
-Hozzánk jössz először, anya majd ellátja a szád, majd utána hazaviszlek. - segített felállni és elindultunk. -De a Nicket felhívom.Biztos aggódik már. -mondta és elővette a mobilját.Amíg telefonált,többször is hallottam, hogy a Nick kiabál, ideges lett ahogy Bella elmesélte a történteket. Mire befejezte a beszélgetést ha lehet annak nevezni,már a házuk előtt voltunk. Ahogy beléptünk Caroline láttam meg a nappaliba. Ránk nézett, majd teljesen elfehéredett. Levettem a kabátom ,Bella leültetett a kanapéra.
- Úristen Reina. Mi történt? - kiállította el magát Car, majd átölelt. Caroline hangjára, Castiel is előbújt a szobájából.
- Mi a francért kiabálsz anya… - morogta majd rám nézett. Azonnal odaszaladt hozzám majd leguggolt elém. Nagyon aggódó arckifejezése volt.
- Mi történt veled? Ki tette ezt? - kérdezte feldúltan, majd gyengéden megfogta a karom, ami tiszta véraláfutásos volt ott, ahol Leigh megszorította.
- Az a rohadék Leigh volt. - felelte Bella miközben leült mellém, majd oda adott valami fertőtlenítőt Caroline-nak ,aki lekente a felrepedt szám.Nagyon csípte így felszisszentem.
Castiel keze ökölbe szorult, majd Bellára nézett.
- Miért?
- Azért mert szakítottam vele. Teljesen bedühödött majd… - hangom elcsuklott Caroline vigasztalóan átölelt. Sírnom kellett… nagyon fájt amit Leigh tett velem… A régi emlékek előtörtek belőlem.

*Visszaemlékezés*

A szobámba ültem, épp a kedvenc könyvem olvastam amikor a konyhából kiabálásokat hallottam. Halkan az ajtómhoz mentem majd hallgatóztam. Anya és Apa veszekedett.Már többször volt, hogy veszekedtek de ez másnak tűnt. Apa hangja borzalmasan rideg volt. Összeszedtem minden erőm és odamentem a konyha ajtó elé. Nem mertem benyitni, féltem. Nick sem volt itthon. Inkább hallgatóztam.
- Rayen kérlek.Nem tudom miről beszélsz. Nem csaltalak meg… - hallottam anya elcsukló hangját.
- Nem? És még hazudsz is te ringyó? - ordította apa, majd egy csattanást hallottam. Reflexből benyitottam az ajtón. Anya a földön feküdt,mellette eldőlve a szék.Apa pedig előtte állt. Anya az arcát fogta és keservesen sírt.Odaszaladtam hozzá és átöleltem, majd apára néztem.
- Miért csináltad ezt? Megőrültél? -kiabáltam rá.
Rám nézett. A szemeibe tiszta gyűlölet volt.
- Takarodj innen, mielőtt te is kapsz. - mordult rám, majd felrántott karomnál fogva anya mellől.
- Apa mit csinálsz? Ez fáj… - annyira erősen szorította a karom, hogy azt hittem eltörik.
- Fogd be a szád. - morogta félelmetes hanggal, majd egy pofont kevert le nekem. Hatalmas erővel sújtott le rám újra és újra. Anya próbálta megállítani, de annyiszor kapott ő is egy újabb pofont.
Nem tudom hányszor csapott le rám.A végén már a vér,csak úgy zúdult a számból.
Nem értettem miért teszi ezt velem. A lánya vagyok, hogy képes ilyenre? Amikor megunta egyszerűen neki lökött a hűtőnek. Annyi erőm nem volt, hogy talpon maradjak,leroskadtam a hűtő elé. Könnyeim patakokban folytak, mindenem fájt. Nehezen felálltam, majd ránéztem anyára. Apa felé közelített, majd pofonra emelte a kezét.
- Fejezd be… Nem volt elég? - kiáltottam rekedten. Keze megállt a levegőbe. Megfordult.
- Ha nem maradsz csendben, megölöm az anyádat!- mondta ridegen. - Most pedig takarodj a szobádba, ha jót akarsz magadnak és a bátyádnak.
Nem akartam, nem hagyhattam anyát magára. Apa látta rajtam, hogy nem fogok elmenni. Belemarkolt a hajamba, majd kihúzott a konyhából egészen a szobámig. Kinyitotta az ajtót majd belökött rajta.
- Nem jössz ki amíg nem mondom. - majd rám zárta az ajtót.
Minden egyes mozdulat fájt, a karom, a nyakam, az arcom, mindenem. Lassan odavánszorogtam a tükörhöz és belenéztem. A szemem kezdett feldagadni, a szám több helyből vérzett.
- Apa miért tetted ezt velem? -kérdeztem magamtól.
Hirtelen sikításra lettem figyelmes, nem tudom honnan kaptam erőt de odaszaladtam az ajtóhoz. Anya keserves sírását hallottam. Apa egyre többször sújtott le rá, ebbe biztos vagyok. Nem láttam, de hallottam. Leültem az ajtóm elé, és vártam, hogy vége legyen. Kezembe temettem az arcom és sírtam.

 Miért történik ez? Mintha a szívemet tépte volna ki apa azzal, hogy így bánt velem. Apa szemében gyűlölet volt, megvetés és harag. MIÉRT? Mindig óvott mindentől, s most ő okozta a legnagyobb fájdalmat nekem. Tudtam, hogy ez a fájdalom amit most éreztem szívemben, nehezen fog begyógyulni.

*Visszaemlékezés vége*


 Azt mondják az idő minden sebet begyógyít. Szerintem ez nem így van! Csökken a fájdalom, de sosem múlik el.
- Semmi baj kicsim. Most már biztonságban vagy. Szerencsére az én Izám is veled volt. Nem is merek belegondolni, mi lett volna ha egyedül vagy.
- Valahogy éreztem, hogy magammal kell vinnem Bellát, de nem gondoltam, hogy ez fog történni. - összeszedtem magam, majd elengedtem Carolinet.
Castiel még mindig előttem guggolt, és engem nézett. Megfogta a kezem, majd felhúzott a kanapéról.
- Gyere, pihenj egy kicsit. Nem engedem, hogy ilyen állapotban menj haza. - Car és Bella is csak helyeslően bólogattak.
- Nem,haza kell mennem. Félek Nick valami baromságot fog csinálni.
- Majd én intézkedem, hogy ne csináljon. Te Castiel, tudom mit forgatsz a fejedben, de tegyél le róla. Itt maradsz Reinával. Nick nagyon kiakadt amikor elmondtam neki, hogy mi történt, úgyhogy már szerintem Leigh-nál lehet. Majd én odamegyek. - mondta Bella szigorúan majd felállt.
- Még mit nem. Azt hiszed hagyom, hogy ezt büntetlenül megússza? Hát nem, szétverem a fejét. - idegességében a falba vágott Cas. Meg kellett volna szólalnom de nem tudtam. A szavak mintha a torkomra fagytak volna.
- Igaza van kisfiam Bellának.Nem kell, hogy te is bajba kerülj. Bella te pedig siess, hátha nem csinált még semmi ostobaságot Nick. - mondta Caroline, Bella felkapta a kabátját majd indult volna, de Castiel visszarántotta az ajtóból.
- Mondtam, hogy én megyek. - mordult rá Cas, fogta a kabátját majd indulni készült. Kinyitotta az ajtót, de Lys mellkasának ütközött.
- Te ?- nézett meglepetten Lysre Castiel.
- Nick hívott. Elmesélte mindent majd mondta, hogy jöjjek ide mert tudja, hogy te is elakarsz majd menni Leigh-hoz. De ő egyedül akarja elintézni.
- Itt mindenki megbolondult? Azt hiszitek hagyom, hogy ezt megússza?
-Igen! Lysander gyere velem, Nick után indultam. Jobb lesz ha velem jössz. Te pedig itt maradsz.Nincs vita. - mondta Bella majd fogta Lyst és már indultak is.
Kérdően néztem Castielre, de ő inkább az anyjára nézett.
- Bent leszünk az én szobámba. Ha bármi van szólj azonnal. - megfogta újból a kezem, majd behúzott a szobájába.
Nem jártam még itt, tipikus fiús szoba volt. Cas ledőlt az ágyra, majd intett nekem is. Nem akartam odamenni. Nekidőltem az ajtó melletti falnak,bámultam ki az ablakon.Castiel a plafont bámulta.Nem szóltunk egymáshoz.Elegem lett nem bírtam tovább, nem maradhatok kételyek között.
- Tudod, az a legborzasztóbb, hogy nem mondasz semmit, hogy nem tudunk beszélgetni. Ezt mindennél nehezebben bírom.És most nem a Leighos dologra gondolok. Hanem a reggelire.Az a dolog jobban fájt mint Leigh pofonja.
-El kellene mondanom tudom. De félek a következményektől.Sohase érdekelt senki érzelme, de most érdekel.Régóta nem tudtam szeretni, és most… Áhh mindegy. Tudom, hülyén hangzik de így van.-felült és rám nézett . -Reina, ha elmondom mi a bajom minden megváltozik, és te nem tudom, hogy fogsz a dologhoz állni.
-Ha elmondod,akkor eltudnám dönteni ,hogy álljak a dolgokhoz. Én nem az életedet kérem tőled, Cas, csak hogy légy őszinte velem.
- Nem gondolkoztam reggel, csak kibuktak egymás után a szavak.Nem tehetek róla, ilyen vagyok. De nem akartalak szándékosan megbántani téged sohase. De nem tudom már megváltoztatni a múltat. Sajnálom, hogy megváltoztam,és ezzel bántottam téged.
- Ha ahelyett, hogy beszélsz és inkább gondolkoznál előtte mit is fogsz mondani, nem kellene utólag megbánnod, hogy butaságokat mondtál.
-Tudom.
-Ez még mindig nem a teljes igazság. Folytasd.
-Nem tehetem. ..
-De jogom van tudni ha rólam van szó. -odamentem hozzá leguggoltam elé,és ránéztem. -Castiel, kérlek! -rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel, tudtam és éreztem, hogy belül vívódik, hogy mit is mondjon nekem. De nem szólt semmit,csak magához húzott. Az ölébe ültetett és átölelt.Meglepődtem, annyira jó érzés volt a karjaiba lenni, nem akartam szabadulni tőle.Mindig amikor átölel azt akarom, hogy örökké tartson. Mindig látni akarom a mosolyát,nézni azt a két gyönyörű szem párt, hallani a nevetését,érezni ahogy átölel.Imádok vitákba szállni vele,és legyőzni szócsatába. Leigh a fele érzést sem tudta kihozni belőlem,mert nem őt szerettem.Nem hazudhatok tovább neki. Igenis szerelmes vagyok belé ,és ezt tudnia kell. Fejem a mellkasának döntöttem,még szorosabban ölelt.Éreztem ,ahogy a szavak önkéntelenül kicsúsznak a számon.
-Castiel ,én szeretlek.Nem mint barátot,ez több annál.Lehet most veszélybe sodrok mindent , de nem érdekel.Próbáltam tagadni még magamnak is,hogy mit érzek.Próbáltam nem rád gondolni,ezért is kezdtem Leigh- al.Próbáltalak kiölni a gondolataimból,azt hittem vele sikerülhet, de nem megy. Most már nem.Nem tudom mi lesz ezután velünk,csak annyit kérek mond, hogy nem haragszol.
Felemelte a fejem, hogy egymás szemébe tudjunk nézni.
-Nem.Én ennél többet érzek. Nem akartalak megszeretni, de megtörtént.Akármennyire próbáltam csak a barátod lenni nem ment.Inkább még jobban megszerettelek. Amikor összejöttél Leigh- al ,azért lettem ideges,mert őt választottad. Az elmúlt napokban azért voltam rideg veled, mert elakartalak felejteni. Régóta nem szerettem senkit. Aztán jöttél te,egy mosolyoddal levettél a lábamról. Összetörted azt a rideg, komor,szívtelen álarcom amit eddig viseltem.Nem tudtam elmondani neked, mert úgy hittem te nem így érzel.Aztán Rosa elkotyogta, hogy éreztél irántam valamit, de már elfelejtettél és boldog vagy Leigh-al. Még jobban elakartalak felejteni, mert tudtam, hogy én üldöztelek el magam mellől. És most elmondtad mit is érzel.Váratlanul ért, nekem kellett volna beszélnem, helyettem te tetted meg.
Szóhoz se jutottam. Ő engem? Nem az álom lehet.Rosa beszélt rólam neki?
A szemébe néztem .Elmosolyodott, ajkai lassan közelítették meg az én ajkaim.Mire felfoghattam volna, hogy ez tényleg megtörténik, már meg is történt.

A csókja lágy volt, végtelenül gyengéd.Felkavart, a pulzusom az egekbe szökött .Ártatlan volt,mégis bensőséges, a szívem olyan gyorsan dobogott ,hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Átölelt, és magához szorított, behunytam a szememet.Nem akarok másra gondolni csak rá,vele lenni és soha el nem engedni.Lassan szétváltak ajkaink,egymásra néztünk mosolyogva.
-Maradj velem kérlek.Próbáljuk ki együtt.Végre érzem megint, hogy van szívem és nem akarlak elengedni soha.
-Én sem.Most, hogy tudom az érzéseim nem viszonzatlanok, nem akarlak én sem elengedni.
-Ugye tudod, hogy egy boszi vagy aki megbűvölt engem?
-Tudom.-mondtam nevetve és egy apró csókot nyomtam a szájára. - Akkor azért mondtad nekem tegnap este, hogy hazudok neked, mert Rosa pletykált?
- Igen, sajnálom. Nagyon összevesztem vele, és szerintem nem akarva de elmondta. Az volt a célja, hogy bántson. Ami sikerült is.
- Ha ideges nem tudja tartani a száját. - mosolyodtam el. - De minden rendben van az a lényeg. Csak őszintének kellett volna lennünk és nem történik, ez a sok rossz dolog.
- Most már tudom,csak kapjam el azt a selyemfiút, a földig verem.
-Hagyd kérlek nem ér annyit. Nem akarom, hogy bajod legyen belőle. Én voltam a naív. Nem gondoltam, hogy ilyenre képes. -feleltem. Magához húzott és átölelt,fejem a vállára hajtottam és elkezdtem sírni.
-Ne sírj, most már itt vagyok.Nem nagyom, hogy még egyszer bántani merjen. -próbált vigasztalni, gyengéden megsimította a karom ott ahol Leigh megszorította. - Nem gondoltam volna, hogy ezt megteszi veled. Ahogy megláttalak az előbb a nappaliba, nagyon megijedtem. Komolyabb bajod is eshetett volna.
- De nem lett szerencsére. Nagyon fáj, hogy ezt tette velem. Teljesen megváltozott a viselkedése, olyan volt mint apám.Nem akarom ezt átélni még egyszer.
- Nem is fogod.Én sosem lennék rá képes, hogy megüsselek. Azt sem fogom hagyni, hogy más megüssön. - a szemébe néztem, tudtam és éreztem, hogy igazat mond.
Sokáig beszélgettünk még, volt mit tisztáznunk.Mindvégig öleltük egymást. Közben végig egymást bámultuk, egymásra szegezve a tekintetünk, amit egyikünk sem lett volna képes elveszíteni. A másikat.
 Egyszer csak a telefonom csörgésére lettem figyelmes.Gyorsan elővettem. Bella hívott. Felvettem.
-Szia.Megtaláltad?
-Igen meg jól van nyugi. De most nem tudunk hazamenni .Kell pár óra!-válaszolta idegesen
-Mi történt? Hol vagytok? Mért vagy ideges?
-Reina hát. ..-a többit szinte suttogva mondta el.
-Hogy micsoda?