2015. március 14., szombat

Barátság extrákkal




Lassan nyitottam ki a szemem, a fény olyan hatással volt a retinámra, hogy azt hittem menten kiég a szemem.Felakartam ülni, de valami, vagyis valaki karja megakadályozott.Castiel karjai voltak, szorosan ölelt. Végig néztem rajta, olyan ártatlannak tűnt.Megsimogattam az arcát,és apró csókot leheltem ajkára. Elmosolyodott és kinyitotta a szemét.
-Nem tudsz aludni Szöszi? -kérdezte kicsit rekedten
-Hogy is tudnék, ha álmaim pasija fekszik mellettem? -kuncogtam - Elviselném minden reggel a látványod.
-Örülne a fantáziád neki mi?Ne szokj hozzá,még egy olyan estét mint a tegnapi,nem tudnék elviselni.
-Ugyan miért? Majdnem jól sült el.-nevettem
-Az a baj, hogy ott a majdnem.Ha legközelebb veled alszom, ugye tudod ,hogy nem szabadulhatsz?
-Tegnap sem akartam,te nem zártad be az ajtót.Nem az én hibám.
-Ha bezártam volna ha nem, Nick akkor is bejött volna valahogy.Nagyon elemében volt az éjjel.
-Ki is ment a fejemből.Meg kell tudom ki volt nála.-mondtam és a plafon felé fordultam.-Remélem nem az akire gondolok.
-Inkább ne gondolj senkire hanem gyere ide egy kicsit.-mondta és magához húzott. Egymás szemébe néztünk.A vágy újra fellángolt testemben,vágytam rá, hogy megérintsen. De ő továbbra is kitartóan csak a szemembe nézett.
-Mit bámulsz ennyire?-kérdeztem egy huncut mosoly kíséretében.
-Akarod tudni?Hát nem csak bámulni szeretnélek. - mondta halkan. Aztán lefogta a karomat, és szájon csókolt. Olyan meglepetésszerűen ölelt át és olyan erővel, hogy az első pillanatban csak valami furcsa bénulást éreztem. Az egyik karomat kiszabadítottam, és ösztönös mozdulattal a mellének feszítettem. Aztán hamarosan felismertem, hogy védekezésem hiába való,mert a lelkem mélyén kívánom a csókját és az ölelését. Hamar abba is hagytam a védekezést.Vad csókcsatába kezdtünk,keze felfedezte testem,minden pontját, és én engedtem a csábításnak,nem akartam,és nem is tudtam volna már leállítani a folyamatot. Belefeledkeztem inkább , zsibbadtam a gyönyörűségtől, attól a vonzalomtól, amely egyre erősebben uralta testem pillanatnyi állapotát.Érezte,hogy nem fogok harcolni ellene, és egyre vadabbul vette birtokba az ajkaim.Kezem végig simítottam izmos mellkasán,éreztem belemosolyodott csókunkba, pillanatnyi gyengeségét kihasználtam,fordítottam helyzetünkön, ő került alulra. Apró csókokkal árasztottam el felső teste minden részét,gyengéden csókolva és simogatva haladtam a nyaka felé.Teste szinte remegett és kisebb nagyobb sóhajokat vett. Örömmel töltött el a tudat, hogy ilyen hatással vagyok rá.Lassan újra az ajkaihoz értem amit vadul vettem birtokba, erősen belemarkolt a hajamba,szenvedélyesen viszonozta a csókom. Mielőtt bármit is folytathattam volna,valaki kopogott az ajtón.
-Ez ugye csak vicc?Nem hiszem, hogy ebbe a házba mindenki akkor akar tőlünk valamit mikor benne vagyunk a dolgokba. -engedte el Cas
-Ha Nick az esküszöm,lelököm a lépcsőn. -mondtam idegesen és leszálltam Castielről.Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Meglepetésemre nem Nick állt előttem hanem Rosa.Teljesen kisírt szemekkel.

-Beszélnünk kell Reina. -mondta sírva.Átöleltem és behúztam a szobámba.
- Rosa… Mi a baj? - fejét a vállamra hajtotta, nem tudta abbahagyni a sírást.
Ránéztem Castielre, értette mit szeretnék, felöltözött, majd kiindult a szobámból.
- Átmegyek Nickhez. Jó? - kérdezte az ajtóból visszafordulva.
- Persze,és köszi. - bólintott majd becsukta az ajtót.
-Reina, én tegnap nagy hibát követtem el.
- Sejtem, volt itt este Nick. Kért Castieltől egy kis szívességet. Álmomban sem gondoltam volna, hogy te vagy vele. - felemelte a fejét és rám nézett.
- Miután eltüntetek Cassel, mi még buliztunk. Nem sokra rá, leléptek a csajok is, ketten maradtunk Nickel. Nagyon jól éreztem magam vele, olyan kedves ,aranyos, és iszonyatosan dögös volt. A pia is közre játszott tudom. Elkezdtünk csókolózni, majd a szobájába kötöttem ki. Nem tagadom, igenis akartam akkor abba a percben, de mikor reggel felébredtem mellette,iszonyatosan rosszul éreztem magam. Nem így képzeltem el az elsőt, a legjobb barátnőm, bátyával. Nézd meg csak egy kicsit kiakartam űzni a gondolataimból Lyst, és Nick ágyába kötöttem ki. Hogy nézzek ezek után a tesód szemébe? Nem vártam meg, hogy felkeljen egyből idejöttem. Egy ribancnak érzem magam Reina. Nem akarok a tesódtól semmit, én Lysandert akarom, hogy viselkedhettem így? - még jobban sírt.
- Nyugi babám. Én nem ítéllek el, én is voltam ilyen helyzetben tudod. Annyi különbséggel, hogy én szerettem azt a fiút. De erősnek, kell lenned és beszélni Nickel.A bátyám sose szokta kihasználni a lányokat, nem tudom este mi üthetett belé, lehet bejössz neki. De ha igen, nem így kellett volna csinálnia. Mentségetekre szolgáljon, hogy senki nem volt józan,Castielen kívűl.
- Én csak barátként tekintek Nickre, ezért érzem magam egy szajhának. Ki az aki lefekszik a haverjával?
- Nézz rám. - megfogtam az állát, hogy egymás szemébe tudjunk nézni. - Nem vagy szajha, ismerlek, tudom milyen vagy. Ez egy kis hiba volt, de túl fogjuk élni együtt.Senki nem fogja megtudni megígérem, beszélek a fiúkkal is. Ha tényleg nem akarsz semmit a bátyámtól, akkor is beszélned kell vele. - megszorítottam biztatóan a két kezét. - Te mindig mellettem voltál amikor Castiel miatt szenvedtem. Nem foglak magadra hagyni én sem. Az életem része lettél, a legjobb barátnőm, mindig kitartok melletted, mindig segíteni fogok ha tudok. Ezt is együtt csináljuk végig. - elmosolyodott majd átölelt.
- Soha nem foglak én sem cserbenhagyni. Ugyan így érzek. Köszönöm, hogy vagy nekem, most egy kicsit jobban érzem magam.- elengedett és egy halványan mosolygott .
Örültem, hogy egy kicsit jobb kedve lett.Segíteni akartam neki. A barátom, és bűnét soha nem vágom a képébe, és tudni kell megbocsátani, bármit is tett. Ha pedig beszél hozzám, a szemébe nézek. Ha ő nem adja el a barátságát,én sem árulom el az övét. Ha igaz barátra lelsz az életben, mindent megteszel, hogy kiérdemeld a barátságát, és ő is a tiédet. Ha egyszer kinyújtja feléd a kezét, azt a kezet többé nem engeded el.


                                                                        Nick


Mikor felébredtem Rosa már nem volt mellettem. Az este egy kicsit homályosan derengett, de arra tisztán emlékszem ami vele történt.Rosszul éreztem magam a történtek miatt egy kicsit. Ez nem az én stílusom, hogy csak úgy lefektetek egy csajt, ráadásul a húgom barátnőjét. Az a lány este teljesen elvarázsolt, férfi vagyok nem tudtam uralkodni az ösztöneimnek. Megbántani nem szeretném, csak barátként tekintek rá. Az én szívem már másé. Meg kell keresnem és beszélni vele. Gyorsan magamra kaptam, az alsógatyám, majd indulni akartam ki, amikor Castiel jött be a szobámba.
- Szevasz haver. - köszönt majd lehuppant az ágyamra.
- Most nem érek rá. Meg kell keresnem Rosát.
- Reinával van, beszélgetnek. Azért jöttem át.
- Ohh,akkor már ő is tudja?  Ki fog nyírni. - leültem Cas mellé az ágyra.
- Szerintem is. Amúgy milyen volt a kicsike? Nagyon be voltál indulva az este. -húzta vigyorra a száját.
- Fenomenális.De nem akarom megbántani, ezért akartam megkeresni, hogy beszéljünk.
- Másnap már mit sem ér a beszéd. Fogd fel egy jó kis kalandnak. Majd megbékél vele ő is.
- Te már megint hülye vagy? Én nem vagyok olyan mint te. Előttem meg ne beszélj így ,mert ha a húgommal is ezt szeretnéd csinálni, kinyírlak. - förmedtem rá.
Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy az érzései valósak e  Reina iránt?Nem bízom még benne.


* Visszaemlékezés *


Másnap reggel minden porcikám fájt. A tegnap este mély nyomokat hagyott a testemen, és a lelkemen is egyaránt. Leigh a barátom volt, soha nem gondoltam volna, hogy egy újjal is hozzá mer érni Reinához. Annyira bedühödtem, hogy képes lettem volna agyonverni. Nem tudom mi lett volna ha Lys és Bella nem jelenik meg. Soha nem fogom hagyni, hogy bárki is bántsa Reinat.
Agatha ma kivételesen megengedte, hogy itthon maradjak. Szinte szét untam az agyam, vagy aludtam vagy csak bámultam a plafont. Unalmamból Castiel érkezése, rántott ki. Beengedtem, majd felmentünk a szobámba dumálni. Sejtettem miért jött. Tegnap láttam, hogy megcsókolta a húgom. És őszintén szólva nem örültem neki.
- Figyelj haver. Valamit el kell mondanom neked. - kezdett bele majd leült a székre.
- Reináról van szó igaz? Láttam tegnap a kocsinál, hogy megcsókoltad. Casteil nem nagyon örülök ennek. Nem akarom, hogy a húgom is csak egy kis szórakozás legyen számodra. Sokkal jobbat érdemel, annyit szenvedett már. Nem hagyom, hogy még egyszer is valaki megbántsa. - kicsit ideges lettem a mondandóm végére .Hacsak belegondolok, mi lesz Reinával ha Castiel kihasználja, egyből elborul az agyam.
Idegesen nézett rám, a lába egyfolytában járt.
- Nem fogom megbántani Reinat, szeretem és mindent megfogok tenni azért, hogy boldog legyen. Tudom bántottam a viselkedésemmel az elmúlt pár napban, de ezerszer megbántam. Ő az a lány akivel soha nem csinálnám azt amit a többivel. Ismerem én is a múltat, tudom mennyit szenvedett. Ezért se bántanám meg soha, szeretem a mosolyát látni, a tekintetében elveszni, hallgatni a nevetését egyszóval mindent szeretek benne. Ha hiszed ha nem, nincsenek hátsó szándékaim vele. - csattant fel.
- Hogy bízzam benned, ha tudom milyen vagy? Nem megy…
- Egy esélyt adj nekünk. Bebizonyítom neked, hogy én csak boldoggá akarom tenni. Megvédeni Leigh-tól, vagy akárki mástól. Csak ennyit kérek tőled.
- Nem tudom Castiel… - ráztam meg a fejem. - Tudom, hogy a húgom szeret téged abba biztos vagyok, de a te érzéseid felől nem vagyok biztos. Sajnálom de így érzek, nekem Reina boldogsága mindennél fontosabb ,és csak ezért adok neked egy esélyt. Ha tiltanám Reina megutálna engem. De jobb ha tudod, ha egyszer is sír miattad a húgom úgy jársz mint Leigh, de akkor nem fogok megállni. Véged lesz. - a szemébe néztem. Magabiztosan állta a tekintetem.
- Az nem fog megtörténni. Nem csalódsz bennem, és ő sem fog.
- Rendben.Ha boldoggá teszed a húgom, akkor áldásom rátok.
Nem tudom jól döntöttem, vagy nem. De Reina szereti, látom Castielen is, hogy szereti csak nem tudom elhinni, hogy valósak az érzelmei. Időt kell adnom magamnak és neki is, hogy bízni tudjak benne.


* Visszaemlékezés vége *


- Hányszor kell még mondanom, hogy a húgoddal nem ez a tervem. Szeretem őt, nem tudom, hogy bizonyíthatnám be neked. Mindennél fontosabb nekem, de attól a véleményem elmondhatom ha másik csajról van szó. Mért nem bízol bennem? - majd szét robbant a dühtől úgy vágta a képembe.
- Szeretnék neked hinni. De, hogy tegyem ha tudom miket tettél az eddigi csajaiddal?
- Akkor ne tedd sehogy. A legjobb haverom vagy. Szar érzés ha te sem hiszel nekem. Soha nem fogom megbántani a húgod, fontosabb nekem bárkinél, ha kell még ezerszer fogom ezt neked elmondani. - mondta majd felállt, indulni készült.
- Várj Castiel. Nem kell ezerszer elmondanod,nem akarok veled veszekedni. A húgom boldog veled,nekem csak ez a fontos.Értsd meg csak féltem…
- Tudom. De nem fogom, sem bántani, sem összetörni a szívét, és gyereket se fogok neki csinálni. Nincs mitől féltened.
- Este nem úgy láttam, mint aki nem akar csinálni neki… - nevettem fel.
Castiel teljesen elvörösödött és a tarkóját vakargatta.
- Nem tudom miről beszélsz. Nagyon részeg voltál, biztos képzelődtél. - mondta zavarában.
- Mit parázol? Tisztában vagyok vele, hogy ti csináljátok. Ez egy kapcsolatban természetes.
- Na látod, tévedsz. Mi még nem járunk ott. Tegnap lett volna rá alkalom, csak valaki ránk nyitott. - nézett rám szúrós szemekkel. Kitört belőlem a nevetés.
- Tényleg? Hát akkor bocsi. Legközelebb rakjatok ki valami "ne zavarj táblát".-vihogtam
- Vicces vagy. Ebbe a házba biztos nem csinálok soha többet semmit. Este te, reggel Rosa zavart meg,a következő Agatha lesz? - nevetett már ő is.
- Az vicces lenne. Megnézném Agatha fejét.
- Na jó, inkább váltsunk témát. Szedd össze magad aztán keressük meg a csábítód. - kacsintott rám.
Felvettem a farmerom, meg egy pólót és átmentünk Reina szobájába. A lányok nem voltak sehol. Kérdően néztem Castielre, de ő sem tudta hova lettek. Lementünk a konyhába, ott ültek Agathával és beszélgettek.Valamin nagyon nevettek.Láttam Rosa arcán,hogy sírt nagyon pirosak voltak a szemei. Amikor észrevett lehajtotta a fejét.
- Sziasztok - köszöntünk egyszerre Castiellel
- Helló fiúk. Azt hittem ki sem dugjátok az orrotok egész nap a szobából. - mondta Agatha.
Cas leült Reina mellé az asztalhoz, én pedig Rosa mellé. Agatha az asztalfőnél ült.Éreztem, hogy Rosa is feszélyezve érzi magát egy kicsit.
- Na most, hogy mindenki itt van ,mondhatom. - szólalt meg Agatha ismét. - Örülök, hogy jól éreztétek magatokat este, csak ne így. Körülnéztetek már a nappaliban? Káosz van.
Mindenhol üvegek, poharak. Mikor éjszaka hazaértem azt hittem szívbajt kapok. Tőlem bulizzatok, csak ne ennyi alkohollal. Meg pakoljatok össze magatok után. Ennyi a kérésem. Most pedig mindenki feláll és pakol.- egymásra néztünk a többiekkel majd nevetve bementünk a nappaliba. Rosa és én szótlanul pakoltunk, míg Castiel nem bírt magával, Reina akárhányszor lehajolt, ő annyiszor csapott a fenekére. Végül a pakolásukból, birkózás lett a kanapén. Mikor abbahagyták gyors végeztünk mindennel, és elégedetten dőltünk el a kanapén.
- Na gyerekek ügyesek vagytok. Ha mindig így csináljátok nem lesz gond. - mosolygott Agatha
- Én biztos nem iszok többet. - sóhajtott Rosa.
- Soha ne mondj olyat amit nem tudsz betartani. - szúrta oda nevetve Reina, Rosanak.
- Igazad van. Úgyis lassan itt a szülinapotok, akkor meg csak inni kell. - nevetett Rosa.
- Jaja akkor piálunk. De most Rosa  gyere velem. Beszéljünk .- nem vártam meg mit reagál, megfogtam a kezét majd felmentünk a szobámba. Leültünk az ágyra, egy ideig nem szóltunk csak néztük egymást.
- Ami tegnap este történt, én azt nem bántam meg. Nagyon csinos lány vagy, szinte tökéletes, de azt is tudnod kell, hogy a szívem másé. Nem akarlak ezzel megbántani, fontos a barátságunk, de ha a történtek utána nem akarsz látni megértem. - egyfolytában a szemébe néztem, látni akartam a reakcióját. Amikor befejeztem megkönnyebbült, majd rám mosolygott.
- Ugyan így vagyok vele én is. A szívem másé, és ugyan úgy jól éreztem magam én is veled. Csak a szerelmemmel képzeltem el az elsőt.- kicsit elszomorodott az utolsó mondatnál. Közelebb mentem hozzá majd átöleltem.
- A lányoknak tudom, milyen fontos az első.Én viszont örülök, hogy én lehettem az akivel megtetted.Vegyük úgy ,hogy barátság extrákkal. - nevettem, mire ő is elmosolyodott.
- De egyszeri alkalom volt ez a barátság extrákkal? - nevetett ő is.
- Van kedved egy egyességet kötni?
- Miről van szó?
- Ha két hónap múlva ,még mindig nem sikerül semelyikünknek összejönni a szíve választottjával, akkor eljössz velem randizni. Mit szólsz?
- Benne vagyok. Veszteni már nem vesztek semmit. - nevetett majd átölelt szorosan, amit viszonoztam én is. Boldog voltam, hogy ezt megbeszéltük. Mikor elengedett, rám nézett a szép szemeivel.
- Most már mennem kell haza, anya biztos aggódik.
- Majd hazaviszlek, gyere.
- Nem kell Nick, nem muszáj.
- Nincs duma. Viszlek és kész. Gyere. - nevetve belekaroltam amitől elpirult, majd leindultunk a nappaliba. A szerelmesek már nem voltak ott, csak Agatha.
- Jövök nemsokára, hazaviszem Rosat. Reina hova lett?
- Átment Castielhez kicsim, úgy gondolták nem jöttök elő egy darabig, így elmentek. - felelte Agatha.
- Jól van. Na szia .
- Viszlát - köszönt Rosa is.
Beültünk a kocsiba, majd Rosa elmagyarázta merre is lakik. Egész úton jól elvoltunk. Beszélgettünk, baromkodtunk. Mintha a tegnap este meg sem történt volna. Rosa háza előtt még beszélgettünk egy kicsit, majd barátok módjára elváltunk. Egy főnyeremény ez a lány, nem tudom miért nem vettem észre hamarabb, mielőtt a szívem másé lett. Akkor biztos nem hagytam volna ,hogy csak barátok legyünk.
Hazamentem majd bedőltem az ágyamba, sok mindent kellett átgondolnom, ez az este egy kicsit megváltoztatja a döntéseim.


                                   Reina


A kis kiruccanásom Castielhez egész napos lett. Nem akart hazaengedni, este hatkor már úgy kellett kérlelnem hogy hazamenjek.
- Na most már megyek. Elég volt belőled Vöröske. - kacagtam majd lelöktem magamról.
- Ne akard szívi, hogy bevessem én is a te módszereid.- mosolygott sejtelmesen, miközben megint fölém mászott. Kezeim a fejem fölé szorította.
- Engem azokkal a módszerekkel nem tudsz meghatni, te vagy csak olyan gyenge. - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Mondtam neked egyszer, hogy leharapom ha még egyszer kinyújtod a. Most betartom a szavam. - vigyorgott majd száját az ajkaimra tapasztotta. Hűvös, sima ajka hosszan, gyöngéden becézgette az enyémet, amíg karjaim a nyaka köré nem fontam, és nem kezdtem el kissé túl nagy lelkesedéssel viszonozni a csókját. Mikor ajkaink szétváltak ,mélyen a szemébe néztem.
- Szeretlek - suttogtam.
- Most már te vagy az életem - felelte egyszerűen.
- Szóval csak ennyi? Szeretsz te? - tettem a sértettet.
Elmosolyodott majd újból megcsókolt. Nem olyan csók volt, mint először, nem az az éhes, vágyakozó, csók. Nem hasonlított egyetlen csókunkra sem. Olyan lágy volt, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Keze megérintette a nyakamat, a hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Nem azt mondta az érintés, hogy "több kell". Azt mondta,"ezt akarom". Elengedett majd megszólalt.
- Így csókolnálak, ha szeretnélek.
- Akkor ez válasz volt a kérdésemre ?- pimaszkodtam.
Bólintott majd mosolyogva mellém feküdt és átölelt.
- Itt maradsz akkor?
- Nem mondhatok úgysem nemet. Igaz?
- Nem bizony .Én vagyok az alfa a kapcsolatunkban. - nevetett fel.
- Azt még meglátjuk. - vigyorogtam rá. - Mit szeretne csinálni az alfa ma este?
- Mindjárt meglátod... - perverz vigyorra húzta ajkait, majd megakart csókolni, de kopogtak.
- Gyerekek, gyertek enni. - kiáltott be Caroline.
- Jó megyünk. - kiáltottam neki.
- Jól van. Siessetek.
- Kezdem úgy érezni, hogy ki kell vennem egy szobát valahol, hogy senki ne zavarjon minket. - morogta Cas.
- Na ne legyél ilyen morcos. Gyere menjünk. Lesz olyan, hogy kettesben leszünk, nyugi. - felálltam, majd vártam, hogy összeszedje ő is magát.
A vacsora alatt Caroline cikis dolgokat mesélt a kicsi Castielről. Neki annyira nem tetszett, hogy az anyja róla beszél, de mi Bellával annyira nevettünk néha, hogy majd leestünk a székről. Vacsora végeztével,megbeszéltük Bellával,hogy elvisszük Démont még sétálni.Mind a ketten imádunk télen a kivilágított utcákon sétálni.
- Este megint kimaradtam a buliból mi? -kérdezte Bella miközben a park felé tartottunk.
- Tudom megint nem szóltam, de olyan spontán buli lett. Csak pletykáltunk volna elvileg, de aztán előkerült az alkohol is.
- Biztos jó buli lehetett ha az öcsém se jött haza. - vigyorgott kitartóan rám.
- Ne képzelegj. -nevettem. - Semmi olyan nem volt.
- Ahh nem unjátok még, hogy csak kerülgetitek a forró kását?
- Tegnap meguntuk, csak a drága tesóm belerondított. Pont mikor már alakultak a dolgok, akkor kellett beesnie az ajtón. Nem volt már józan…
- Nick?? Uhh… Ciki lehetett. - nevetett
- Nekem nem - kacagtam - Inkább Castielnek, rajta jobban meglátszott a izgalmi állapota. - a hasunk fogtuk úgy nevettünk.
- Tudom mire gondolsz. -törölgette a könnycseppjeit annyira nevetett. - Na de akkor Nick is berúgott?
- Eléggé. A csajok nem hagyták, hogy ne igyon.
- És valamelyiket elcsábította? - érdeklődött
Furcsa volt nekem az arckifejezése, kicsit mintha féltékeny lett volna. És ekkor hirtelen leesett nekem is, csak most fordított volt a helyzet.Akkor ő jött rá, hogy szeretem az öccsét, most pedig én jöttem rá, hogy tetszik neki Nick.
- Nyugodtan megmondhatod ha féltékeny vagy. Tudom bejön neked a bátyám. - vigyorogtam rá.
- Eszednél vagy? Nekem ő??Fújj.. - próbálta tagadni.
- Én is őszinte voltam veled. Mióta?
- Most lopod a a szövegem? Itt nincs mióta, s nem is lesz… - mondta kicsit felháborodva. Majd Démon után ment, hogy rárakja a pórázt.
Értetlen fejjel néztem utána. Nem kicsit húzta fel magát a történteken. Tuti, hogy bejön neki a tesóm. De mért akarja ugyan azt eljátszani amit mi is eljátszottunk Castiellel? Tanulhatott volna a mi esetünkből.
Körbenéztem, Bellát kerestem a szememmel, de nem láttam sehol.

-Hova lett? -kérdeztem hangosan magamtól.
Egy kicsit beijedtem bevallom. Alig lézengett pár ember a parkban, sötét is volt. Sóhajtottam egy nagyot majd sétáltam abba az irányba ahova Bella indult Démon után. Hirtelen meleg leheletet éreztem a nyakamnál majd valaki megfogta a vállam és megállított.
- Esther ?



5 megjegyzés:

  1. Mint mindig nagyon jó lett! ;) Várom a folytatást! :DD :3

    VálaszTörlés
  2. Nagyon nagyon joo lett. Folyti.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amm Erika vagyok csak nem akartam google fiokkal fel lépni.

      Törlés
  3. Köszönöm :) Lesz folytatás nemsokára :)

    VálaszTörlés