2015. február 16., hétfő

Az a bizonyos második nap part1

*Sziasztok .Most extra hosszú résszel jöttem,és ez is két részből fog állni.Sietek gyorsan megírni a másik felét is .Most elég sok időm van így lehet ,hogy holnap már tudom hozni.Arra kérlek titeket ,hogy írjatok valami megjegyzést ,hogy tetszik e egyáltalán a történet.Ne törjem feleslegesen magam.Köszönöm és akkor nem is húzom tovább .Itt az új rész.*





Másnap szinte rekord gyorsasággal keltem ki az ágyból az ébresztőm csörgése után. Nagyon vidám voltam ,éreztem ez a nap is nagyon jo lesz.Lezuhanyoztam,és a szekrényem elé álltam. Az a bizonyos kérdés. Mit vegyek fel? Mikor a szekrény tele van ruhákkal. Mivel még mindig tombolt a meleg úgy döntöttem, hogy egy farmer mini nadrágot, egy fehér atlétát a szerelésemhez illő farmer mellényel veszek fel.Tökéletes. Felvettem még hozzá fehér szandálom.Felvettem a táskám és elindultam. Amikor kiléptem a szobám ajtaján pont akkor lépet ki Nick is az övén.
-Szia Húgi- köszönt mosolyogva
-Szia- mosolyogtam
Lementünk a konyhába és megreggeliztünk. Agatha ma is korán elment dolgozni. Már a pénzem vettem el a pultról mikor Nick megszólalt.
-Nem baj ha ma nem megyünk együtt ? Egy haverom most jött vissza a városba és együtt megyünk suliba. -mondta a szemembe nézve
-Dehogy is majd akkor a suliba találkozunk. -mondtam neki és egy puszit nyomtam az arcára és elindultam.
Nagyon meleg van már kora reggel nem hiszem el.Mi ez az időjárás? Ha az ősz ilyen milyen lesz a nyár? Gondolkoztam miközben kiléptem a kapun.Lassan haladtam, volt még fél órám nyolcig. Néztem a rohanó embereket. Mindenki rohant gondolom dolgozni,iskolába vagy épp máshová. Ahogy néztem az embereket megpillantottam egy velem szembe jövő fiút. A szemem nem tudtam róla levenni. Vörös haja volt, a szeme színét nem láttam ,messze járt még tőlem. De én egyből kiszúrtam a tömegből.Laza járása volt, biztos valami nagy menő lehet. Az öltözködése alapján rockernek mondanám.Nem nagyon rajongok a rockerekért de ő valahogy más volt.Lassan egymás közelébe értünk .Akkor a fiú is rám nézett. Lehet észrevette, hogy őt bámulom? Mondjuk elég feltűnően néztem. Mikor elhaladtunk egymás mellett ő rám nézett, én meg rá.Elmosolyodott
és továbbment. Mos tmár láttam azokat a csodálatos szemeket. Szürke!!De nem egyszerűen szürke hanem az az igéző szürke ,amitől az ember egyből elolvad. Azon kaptam magam, hogy megálltam és hátra néztem ,de a fiút már nem láttam. Kicsit elszomorodtam megráztam fejem és tovább indultam. A suli kapujában már Rosa és Alexy várt. Amint megláttak Rosa egyből hozzám szaladt megölelt és megpuszilgatott. Na ez azért furcsa .Egy nap után úgy viselkedünk mint akik ezer éve ismerik egymást.Alexy is odajött és megölelgetett. Még volt 15 perc csengőig így leültünk az udvaron egy padra és vártuk a többieket.
-Te Alexy!-szóltam a mellettem lévő kék hajú fiúnak- Armint amúgy hol hagytad? -folytattam
-Bent kockul már a teremben. Az istenért nem lehetne kivenni a kezéből azt a játékot. -mondta nevetve
-Igen Armin nagy játék függő. -szólt hozzá Rosa is.
-Én nem rajongok az ilyen játékokért, valahogy nem köt le. Ha nem sikerül végigvinni egy pályát inkább a falhoz csapom a játékot. -mondtam nevetve.
-Milyen kis agresszív vagy porcelán cica- szólalt meg Alexy és elkezdte bögdösni a hasam. Amitől felnevettem.
-Porcelán cica? Az milyen becenév? -kérdeztem
-Szép!-jelentette ki.-Olyan kis cuki vagy mint egy cica, és olyan kis törékenynek tűnsz mint a porcelán. Így együtt porcelán cica. -mondta már a végét röhögve
-Na jó de csak te hívhatsz így oké? -mondtam hamis sértődöttséggel, de a végén elnevettem magam.Nem lepődtem meg Alexyn és nem is vettem nyomulásnak, tegnap elmondta nekem, hogy meleg. Így tudtam ,hogy csak barátilag csinálja. Lassan megérkezett Kim és Viola is, együtt indultunk be a terembe.Mindenki elfoglalta a helyét.
- Reina.-szólalt meg Rosa- Nem láttad Lysandert? Az udvaron sem láttam meg a terembe sincs. -súgta oda nekem.
-Nem figyeltem .- válaszoltam
-Hmmm remélem azért jön. -mondta sóhajtozva
-Jönnie kell, mert ma beszélgetni fogsz vele.
-Mit fogok csinálni? -
-Jól hallottad. Ez a tervem amit tegnap mondtam.És amúgy mennyire tetszik?
-Nagyon. De ő észre sem vesz. Szerelmes a jegyzetfüzetébe.Ha meg szóba is áll lányokkal nem olyan kislányokkal mint én.
-Ne butáskodj.Nem vagy kislány. Egy gyönyörű 16 éves lány ül mellettem. Nyomodba sem ér egy lány se az osztályból . -mondtam biztatóan. Rosa tényleg gyönyörű lány volt.Nem öltözött se kirívóan, se visszafogottan. Pont úgy volt tökéletes ahogy volt.
-Köszi. Te tényleg jó barát vagy. -Ölelt meg.
Ebben a pillanatban lépet be az osztályterembe az imént említett személy. Ő mellettünk a középső sor utolsó padjába ült az ajtó felőli oldalon.
-Na látod mondtam, hogy jön. -súgtam Rosanak
Ő csak csillogó szemekkel nézte ahogy a padjához ér. Lysander ránk nézet és elmosolyodott.
-Jó napot hölgyeim. -köszönt udvariasan
Rosa azt se tudta mit csináljon. Szerintem még levegőt sem vett.
-Szia Lysander. -köszöntem én is neki.
-Nocsak az új lány már tudja a nevem is?-mosolygott- De én nem tudom a tied!- lépet a padunkhoz.
-Pedig tegnap te is itt voltál mikor az ofő kérdezte a nevem nem? -kérdeztem mosolyogva én is
-Igen itt voltam de azóta el is felejtettem. Sajna én ilyen vagyok .-mondta kicsit bűn bánó szemekkel
Felálltam és ránéztem.
-Akkor Lysander Szia. A nevem Reina Clair- és nyújtottam a kezem neki. Ő csak megfogta a kezem és megcsókolta. Éreztem, hogy elpirulok. Sose csókoltak még kezet nekem.
-Örülök a találkozásnak Reina. Remélem jó barátságban leszünk. -mondta miközben elengedte a kezem. -Aki Rosa barátja az csak jó ember lehet- folytatta és kacsintott Rosara ,aki olyan vörös lett mint a paradicsom.
-Remélem én is, hogy jóban leszünk. -mosolyogtam rá és visszaültünk a helyünkre.
-Mi a fene volt ezzzzz?- kérdezte Rosa az ájulás szélén állva.
-Mire gondolsz? -kérdeztem a hülyét játszva.
-Az osztályból senkihez nem ment még oda bemutatkozni . Pláne nem kezet is csókolni -szinte alig tudott nyugton maradni miközben mondta. -És hogy aki az én barátom az csak jó ember lehet? Úristen annyira jó fej volt. -hüledezett
Válaszolni nem tudtam mert becsengettek és jött az irodalom tanár. Már vagy 10 perce nyomta a szöveget a tanárnő, mikor kopogtak és nyílt az ajtó. Nem nagyon törődtem vele ,mert Rosa próbáltam visszarángatni a földre. Csak fülelni tudtam.
-Castiel. Gondolhattam volna, hogy késik. A tegnapot megértem le van igazolva, de ma miért is késet? -kérdezte mérgesen a tanárnő
-Elaludtam- ennyi volt a válasza .De ekkor már én is arra fordítottam a fejem.Valahogy a hangja érdekessé tette a szituációt. Kíváncsi voltam ki az.Amikor ránéztem azt hittem kiesek a padból. A reggeli fiú volt az.
Akaratlanul is megszorítottam Rosa karját. Aki értetlenkedve nézett rám.
-Mivel még csak a második nap van ,ezért nem kap megrovást.Üljön le. Most azonnal! -az utolsó mondatot szinte már kiabálta.
Elindult felénk. Ahogy jött közelebb én úgy szorítottam jobban Rosa karját. Szegénynek biztos fájt már mert felszisszent. Ahogy közeledte felénk próbáltam pókerarcot vágni.Amikor elénk ért ,rám nézett és megint elmosolyodott. Utána leült mellénk Lysanderhez. Rá néztem Rosara aki egy" mi a franc ütött beléd" fejet vágott. Csak annyit mondtam neki, hogy szünetben megbeszéljük. Ahogy kicsengettek szinte kilőttünk Rosaval, és az udvarra siettünk.Leültünk egy padra és elmeséltem neki mindent.
-Hát igen ,Castiel mindig ilyen reakciót vált ki a lányokból.-mondta sóhajtozva
-Azt észrevettem, hogy ilyen nagy menő lehet- mondtam én is sóhajtozva
-Nagyon furcsa egy fiú,az osztályból is csak Lysanderrel beszél senki mással. Hallottam róla egy két pletykát, hogy imád csajozni,hogy minden nap más van neki meg ilyenek. -Sorolta
-Kinézete alapján én is gondoltam, hogy ilyen lehet.- sóhajtottam újból és megláttam, hogy Castiel az iskola kapujában beszélget más fiúkkal. Ahogy figyeltem őket, valaki integetett nekem abból a tömegből ahol Castiel állt. Nick volt az. Intett ,hogy menjek oda. Ránéztem Rosara mert ő is látta, hogy intenek nekem.Felálltam és húztam Rosat is magammal.
-Ki az a fiú? -kérdezte
-Az én drága bátyám aki tegnap elhagyott. Emlékszel? -
-Ohhh Reina. Dögös pasi. -Kuncogott
-Tudom- mosolyogtam rá.
Nick kijött a haverjai közül és odajött hozzánk. Az összes haverja ránk nézet. Castiel és Lysander is. Most vettem észre Lyst is, hogy itt van.
-Sziasztok csajok! -Köszönt Nick miközben beletúrt szőke hajába.
Rosa ismét elfelejtett levegőt venni.
-Mit szeretnél Nick? -kérdeztem és mellkasom előtt összefontam a karjaim.
-Csak beakartalak mutatni a haverjaimnak. De először te is bemutathatnál a barátnődnek. -mondta miközben Rosat méregette.
-A neve Rosa és az osztálytársam és egyben barátnőm.
-Szia Rosa örülök, hogy megismerhetlek. -mondta és rá kacsintott az én drága barátnőmre.
-Nick ne a barátnőimen gyakorold a csáb erőd.-néztem rá mert Rosa már megint az ájulás szélén állt.
-Jól van Na !-elmosolyodott és megfordult közben maga mellé húzott és átkarolt. -Hé fiúk !-szólt a haverjainak. Persze mind idefigyelt egyből. -Ő itt a húgom Reina. Jól nézzétek meg mert ő az aki tabu a számotokra. -mondta komoly hangnemben. Én csak' mi a francokat beszélsz" fejjel néztem rá, de ő nem foglalkozott vele.A barátai közül volt aki "óó-zot"volt aki azt mondta" de kár" .Egyedül Castiel és Lysander mosolygott úgy mint akik letojják mit mond a bátyám. Sőt Castiel még oda is jött hozzánk.
-És akkor mit csináljak ha egy osztályba járunk? Barátkozni csak szabad vele nem?-kérdezte egy olyan mosoly kíséretében amiről nem tudtam eldönteni, hogy perverz vagy sunyi .
-Lehet csak ésszel Cast. Ismerlek milyen vagy ha egy jó nő van a társaságodban. A hugomat pedig annak tartom. Ha másról lenne szó nem érdekelne,de ő a húgom. -mondta olyan hangnemben Castielnek, hogy azt hittem menten leüti.
-Nyugi haver. Nem csinálok semmit a húgoddal mert még a végén megölnél.-tette hozzá olyan nyugodtsággal, hogy Nick el is hitte.
De álljunk csak meg.Én meg szó nélkül tűröm,hogy Nick szinte eltiltja tőlem a pasikat. Na azt már nem.  Kibújtam az öleléséből és ránéztem .
-Mi a franc közöd van, hozzá Nick, hogy én kivel kavarok? Nem vagyok a tulajdonod ,hogy megtiltsd ki kezdhet ki velem és ki nem. Érted? -az utolsó mondatot már kiabáltam ,amire ő csak nézet rám
mint aki nem látott még embert.Annyira mérges lettem, hogy fogtam Rosat és otthagytam őket. Hallottam még, hogy a haverjai nevetnek és mondják neki, hogy"- nem semmi húgod van".Ő meg csak kiabál, hogy fogják be.Ezért még otthon kapni fogok tőle, de nem érdekelt. A többi óra nagyon lassan telt le.Castiel nem jött be több órára viszont Lysander igen,aki kitartóan vigyorgott akárhányszor ránéztem. Azt hittem sose csengettnek ki.A suliból kifelé megbeszéltük Rosaval, hogy délután átjön és elmegyünk valamerre ,mutat pár jó helyet.A kapuba elköszöntem Alexytől, Nathanieltől és Rosatól. Leírtam gyorsan Rosanak a címem és elindultam hazafele.

1 megjegyzés: