2015. május 11., hétfő

" Talpra kell állnod, Reina "

       


                                                          Rosa



Az életünk teljesen megváltozott amióta Castiel elment.Mindig is azt hittem,hogy az ő szerelmük a legtisztább dolog a világon.De tévedtem.Szerettem volna segíteni Reinának abban,hogy feltudja dolgozni Castiel elvesztését,de teljesen kizárt a világából.Minden egyes nap,órákig ültem a szobája előtt,és kértem,hogy beszéljen velem.Egyszer sem volt hajlandó velem megosztani a fájdalmát. Hiszem,hogy egy ilyen szakítás után,időre van szüksége az embernek,de nem egy örökké valóságig.Nem élhetünk örökre elzárva a világ elől,hogy többet ne sebezzék meg a szívünket.Reina ebbe az álomvilágba menekült.Menekül a világ,és az emberek elől.Nem tudom ezt tovább nézni,ahogy a barátnőm a darabjaira hullik,egy senkiházi miatt.
Nyári szünet közepén járunk már,de mintha még mindig áprilist írnánk.Senki sem tudja elfelejteni ami történt.Minden nap próbálunk valamit kitalálni,hogy miként rángassuk ki Reinát,a maga köré húzott falak mögül.Napi rutinná vált,semmit mást nem csinálunk,csak ezen rágódunk.Azt hiszi csak ő szenved,de mi is, a legjobb barátai.Szenvedünk attól,hogy nem tudunk neki segíteni,és nem is hagyja,hogy megpróbáljunk.
Ma délután is pont erről beszéltünk telefonon Alexy-vel.Még mindig nem volt egy tökéletes terv a kezünkben. Miközben telefonáltam a képeimet néztem,amik a tükrömre voltak felragasztva.Nem is volt olyan,amin ne szerepelt volna Reina.Vissza akarom kapni azt a lányt, akit azokon a képeken láttam.A barátnőmet,a lelki társam.
Gyorsan elköszöntem Alexytől,és Clair ház felé vettem az irányt.Eddig tudtam várni.
Egy jelentéktelen Castiel,nem teheti tönkre őt ennyire.Bármibe is kerül,felkaparom Reinát a földről,ha tetszik neki,ha nem.
Eltökélt céllal érkeztem meg a házuk elé.Nem csöngettem,csak bementem.Nick nem volt otthon,nagyon jól tudtam,Erennel ment valahova.
Felrobogtam Reina szobája elé,amint megfogtam a kilincset, hezitálni kezdtem.Biztos jó ötlet,így rátörni?
Magabiztos voltam, tehát benyitottam.Azt hittem menten összeesek,amikor megláttam Reinát az asztalánál.




                                                         Reina


Ott ültem, és néztem a kezembe lévő ollót.A hajamat szerette a legjobban.Mindig dicsérte, és simogatta.
Felnéztem a tükörbe,majd az ollóval elkezdtem tincseket levágni a hajamból. Minden egyes vágásnál, egy könnycsepp csordult le az arcomon.Hát ez kellett?
- Mit csinálsz? Hagyd abba! - üvöltött Rosa a hátam mögül.Belenéztem a tükörbe,majd a könnyes arcára néztem.
- Rosa ...- szólaltam meg halkan.
Feldúltan a hátam mögé állt, és kikapta az ollót a kezemből.
- Fejezd ezt be.Elég volt,nem bírom tovább. Mégis miért tetted ezt? Nézz magadra Reina,nem süllyedhetsz ilyen mélyre - ordított továbbra is zaklatottan.Megfogta a vállam, és maga felé fordított.
- Hagyd abba kérlek! - zokogott. - Azt hiszed,csak te szenvedsz? Mert nem csak te,én is. Nem bírom elviselni,hogy így látlak.Tudom,hogy egyedül érzed magad,de én itt vagyok neked.Borzasztóan fáj,hogy kizársz, és nem akarod,hogy segítsek.De Reina, én segíteni akarok neked.Úgy szeretlek mintha a nővérem lennél, és nem fogom hagyni,hogy tovább sanyargasd magad - mondta sírva,miközben nem győzte törölgetni a könnyeit.
Hát én is egy önző ember vagyok? Soha egy pillanatig sem gondoltam bele,hogy a barátaim mit éreznek.Egyszer sem érdekelt,hogy velük mi van,csak a magam szenvedésével törődtem.
Rosára néztem, aki még mindig sírt,megfogtam a karját, és magamhoz húztam.Szorosan megöleltem, és belefúrtam az arcom a nyakába.
Az ölelése hirtelen megkönnyebbítette a lelkem.Éreztem,ahogy a könnyeim felszabadulnak.Ott ültem, és szorítottam magamhoz,miközben tele sírtam a vállát.Az elmúlt hónapok összes könnye kijönni készült belőlem.
Megfogta a vállam, és lassan eltolt magától.
- Talpra kell állnod Reina. Az életnek mennie kell tovább.
- Nem tudok,teljesen összetörtem Rosa.Hogyan tudnám összeszedni a darabajaim? Nem megy - törölgettem a könnyeim.
- Nincs olyan,hogy bármi is teljesen összetörne. Ezt csak te hiszed,hogy így van. Vannak dolgok, amiket nem tudunk megváltoztatni,de hagynunk kell,hogy a többi, ami megmaradt nekünk, a helyére kerüljön.Tudom,hogy fáj, és belül most nem érzel mást csak magányt, és szomorúságot,de el kell fogadnod,hogy mostantól nincs veled Castiel. Bánni fogod,hogy nem álltál talpra már hamarabb.Nem kell elzárkóznod minden, és mindenki elől. Merned kellene tovább lépni, és előre haladnod egy új élet felé.Merj újra mosolyogni,szeretni, és semmit se vegyél túl komolyan.Ez a te életed, és tudom,hogy te is jobbat akarsz magadnak. - megfogta a kezem, és gyengéden elmosolyodott.
Igaza van. Teljesen mélyre süllyedtem. Elhagytam magam, és nem foglalkoztam semmi mással. Meg kell mutatnom,hogy Castiel nélkül is tudok élni, és boldog lenni.De tudom,hogy ez nem fog menni egyhamar még.Ezt Rosának is meg kell értenie ,hogy még egy csettintésre nem tudok újra a régi lenni.
- Megteszem,visszatérek.De ne kérd,hogy egyik napról a másikra, olyan legyek mint régen.Olyan már sohasem leszek Rosa. Azt a Reinát,Castiel magával vitte. Bárcsak eltudnám felejteni ezeket a kínzó érzéseket, olyan gyorsan, amilyen gyorsan elvesztettem őt.
- Elfogod, mert muszáj lesz. Meg kell tanulnod nélküle élni.
- Minden tőlem telhetőt megfogok tenni,hogy talpra álljak,de még mindig fáj a szívem, és nem fog olyan gyorsan menni,ahogy azt te szeretnéd - mondtam neki, és ő újból elmosolyodott.
- Tudok várni.Egy egész élet van még előttünk - felelte, és megölelt. -  Az a lényeg,hogy elfogadd a segítségem. Szeretném újra látni,hogy mosolyogsz, és ezért fogok harcolni a mai naptól fogva.
- Akkor nagy csatát fogsz vívni - fintorodtam el.
- Majd meglátjuk Clair - bökte meg a vállam nevetve.
- Nem hívj így! - csattantam fel. - Te is tudod,hogy nem vagyok az - törtem le ismét.
- Igen tudom. És abban is segíteni fogok,hogy elfogadd Angelt, mint apád.Nem lesz olyan nehéz Reina.Nick imádja az apátok,és még Eren is kezd vele megbarátkozni,bár nem mutatja ki.Mindig azt mondja,hogy arra vár, te mit mondasz Angelnek, és akkor fog dönteni ő is.
- Angel jó ember.Sokszor eljátszottam azzal a gondolattal,hogy bárcsak ő lenne az apám.És tessék,megkaptam. De félek,hogy csalódni fogok benne is, mint apa - szomorodtam el.
- Nem fogsz.Hidd el, nem olyan mint Rayen.Most pedig gyerünk - indult el a fürdő felé.
- Hova? Én nem megyek sehova - komolyodtam el.
- Dehogy nem. Első lépésként elmegyünk a fodrászhoz,hogy helyre hozza ezt a borzalmat, amit tettél a gyönyörű hajaddal. Istenem, sosem mertem volna lekaszabolni az enyém. - simogatta meg a haját, és puszilgatni kezdte.
- Majd máskor menjünk,ne most. - kérleltem.
- Nem ! - kiáltotta el magát. - Elmész megfürdesz,utána indulunk.Addig én megpróbálok valami rendet rakni ebbe a koszfészekben. - nézett körül a szobámba.


                                                                     ***

Életkedvem egyenlő volt még mindig a nullával,de engedtem Rosa akaratának. A pláza bejárata előtt meglepetten vettem észre,hogy minden barátom ott vár.
Gonosz tekintettel néztem Rosára, ahogy feléjük haladtunk.
- Ez a nagy terved? Mindenkit ide csődítesz? - morogtam.
- Igen! - jelentette ki büszkén. - Mindannyian aggódtunk érted.Segíteni akarnak ők is.
A kapucnim alá bújtam, amint a társaság elé értünk.Pár perc néma csöndben nézte mindenki egymást,de végül Alexy elvisította magát, és elém állt.Lehajtottam a fejem ,erre ő meg leguggolt,hogy a szemembe tudjon nézni.
- Remélem észhez tértél? - kérdezte merev arcmimikával.Sosem láttam még őt ilyen komolynak.Meglepődtem,hogy a mindig mosolygós srác,most feszült és ideges. Ez mind az én hibám.
- Észhez - nyögtem ki nagy nehezen.
- Akkor hagy lássam mit műveltél magaddal! - közölte velem, és lerántotta a kapucnit a fejemről.
- Te jóságos ég !!!! - sikította Amber,majd gyorsan visszahúzta a fejemre a kapucnit. - Ezt azonnal orvosolnunk kell,te idióta. El ment az eszed?
- Már egy pár hónapja elment... - dünnyögtem.
Szikrázó szemekkel tekintett rám,amitől még a hideg is kirázott, és próbáltam minél kisebbre összehúzni magam.
Bella és Kim a háttérben nevetek, Amber reakcióján.Odajöttek hozzám, és átakartak ölelni,de elhúzódtam.
Rosa ölelése ép elég volt mára.Igaz megfogadtam,hogy többé nem akarok senkit sem megölelni,de abban a percben, amikor láttam,hogy mennyire szenved a barátnőm is, meg kellett tennem.
Nem bántódtak meg azon,hogy elhúzódtam.Inkább közre fogtak, és besétáltunk mind az épületbe.
- Na ide figyelj kislány! - nézett rám Kim. - Első dolgunk a fodrász lesz,utána pedig egy kis életkedvet sajtolunk beléd.Nem szólalsz meg.Követed az utasításainkat.Ha megértetted bólints - közölte velem anyáskodó hangnembe.
Bólintottam, majd bementünk a fodrász üzletbe. Egy harmincas éveiben járó,fiatalosan öltözött nő lépett elénk, és teli szájjal mosolygott ránk.
- Sziasztok.Amber szabad vagyok most,kit kellene kezelésbe vennem? - nézett vigyorogva Amberre.
- Itt van. - tolt a nő elé. - Szegénynek elborult az elméje, és bele vágott több helyen is a hajába.Ezt kellene rendbe hozni.
A nő hirtelen megfogta a kezem, és szinte beledobott az egyik székbe.A tükör felé fordított,majd levette a fejemről a kapucnit.
Percekig csak nézegette a hajam, és körbe körbe, járkált körülöttem.
- Hmm... Le szeretnéd vágatni teljesen,vagy pótoljuk? - kérdezte tőlem a tükörből nézve.
Elgondolkodtatott a kérdése.Azért akartam levágni a hajam, mert Castiel jutott róla mindig eszembe,amikor hozzáért, és simogatta.Talán ez jó kiinduló pont lenne, egy új Reina felé, ha rövid hajam lenne..
- Rövidet -mondtam.
- Azt már nem! - csattant fel egyidejűleg mindenki.
Oldalra néztem a barátaimra, akik mellettem ültek sorba.
- Hagy döntsem már el mit akarok - néztem rájuk csúnyán.
- Nem, és nem - állt a fodrász mellé Rosa. - Tegye rendbe neki,majd hajhosszabbítást kérünk.Körülbelül akkora legyen, mint volt eredetileg.Megoldható?
A nő, hol az én mérges arcomra nézett,hol a Rosa parancsoló tekintetére.
Nem nagyon akart belefolyni ebbe a vitába,inkább hátrébb lépett kettőt.
- Rosa,kérlek. Nem akarok tovább hosszú hajat.Mindig Castiel jut eszembe róla, ha tükörbe nézek.Változtatni akarok - néztem rá kérlelően.
- Akkor sem! - jelentette ki határozottan.
- Akkor befestetem,nekem az is jó! - nyújtottam ki a nyelvem rá.
- Neked tényleg elment az eszed! - fakadt ki Alexy.
- Nem ment el az eszem,csak változtatni akarok. Nem tudjátok,hogy érzem magam,amikor csak belenézek a tükörbe.Mindig Castielt látom magam előtt,ahogy megérinti a hajam, és duruzsol a fülembe.Tudom,hogy ez nem sokat segít,hogy más színű lesz a hajam,de egy kis megkönnyebbülést hozna számomra.Nem akarok már a régi Reina lenni srácok.Túl sok fájdalmat hordoz az az énem - mondtam nekik, és belenéztem a tükörbe.
Tudom azzal,hogy a kinézetemen változtatni akarok, az emlékeim, és az érzéseim nem tűnnek el,de kezdő pontnak megteszi most ez is nekem.
- Legyen akkor - nézett Rosa a fodrászra. - Két hajfestést kérünk.
- Kettőt ? - néztem értetlenkedve rá.
- Igen.Megmondtam,hogy harcolni fogok azért,hogy visszakapjam azt a lányt, aki voltál.Barátnők vagyunk, és ami neked fáj nekem is.Mindenben melletted akarok állni,és veled együtt végig menni ezen a nehéz úton.
- Rosa, ezt nem akarhatod.Azt sem tudod milyen hajszínt akarok. Feketét!
Kikerekedett szemekkel nézett felém,de vett egy mély levegőt, és lenyugtatta magát.
- Fekete? Megértem miért,a gyász és a bánat színe a fekete - sóhajtozott. - Igaz sosem tudtam elképzelni magam feketén,de majd meglátjuk milyen lesz.
Leült mellém a másik székbe, és mosolyogva fordult felém.
- Vágjunk akkor bele! - mondta Rosa.
Jött egy másik fodrász is,majd elkezdték a hajunk csinálni.
Szerettem a szőke hajam,ez volt az egyetlen dolog, amit anyától örököltem.Talán avval,hogy megszabadulok ettől a színtől,elvesztem az utolsó dolgot is, ami hozzá kapcsolt.
Hosszú óráknak tűnt mire befejezték a hajam.
Rosával egymásra néztünk.Nagyon jól állt neki ez a szín.A borostyán színű szemét teljesen kiemelte.
Valószínű most jutott el a tudatomig,hogy erre képes volt értem,mert ahogy őt figyeltem elérzékenyültem. Igazi barátaim vannak, és sokat köszönhetek neki,mellettem vannak még akkor is ,ha mindig elzavartam őket az elmúlt pár hétben.
- Na nem sírni itt nekünk - pofozgatta meg egy kicsit az arcom Bella. - Nagyon csini lettél!
Belenéztem én is a tükörebe.Csini? Inkább megrettentem magamtól.Úgy néztem ki a táskás szemeimmel mint egy kaszás gyilkos. Bár a hajam ismét hosszú lett, és fekete, ami nagyon jól sikerült,nem nagyon éreztem változást még.

- Már csak az arcom kell átszabatni, és úgy jó leszek - próbáltam viccelődni.
- Kikészít ez a nő! - ájuldozott Amber.
Többiek csak nevettek a mondatomon,tudják,hogy nem szabatnám át magam senki kedvéért sem.
Miután végeztünk a fodrásznál,mindannyian beültünk az egyik gyorsétterembe enni valamit.
- Mióta nem ettél rendes ételt ? - kérdezte Bella, miközben az asztalunk felé tartottunk a megvásárolt ételeinkkel.Mind a ketten rántott sajtot rendeltünk,zöldségkörettel.
- A napját sem tudom.Az elmúlt időszakban, csak éppen ettem pár falatott - vallottam be letörten.
- Majd én felhizlallak porcelán cicám! - jelentette ki büszkén Alexy,majd lehúzott maga mellé.
A barátaim jelenléte nagyon sokat jelentett számomra.Egy önző libaként viselkedtem,amiért hamarabb nem engedtem,hogy segítsenek nekem.Magamban kerestem a megoldást a problémámra,közben pedig végig az orrom előtt volt. Az ő szeretetük,támogatásuk kell ahhoz,hogy merjek tovább lépni.
Az elmúlt három hónapban, nem ettem ennyit, mint most egy óra alatt.Alexy életcélnak tűzte ki azt,hogy felfog hizlalni,és mindent megtesz ezért.
Egy kis vásárolgatás, és mozizás után,lementünk még a partra,hogy élvezzük egy kicsit a nyári meleget.
Fájdalmas emlékek kötnek ehhez a partszakaszhoz,de végül eljöttem velük. Nem kerülhetem örökké azokat a helyeket, ahová Castiellel mentem.
- Ez a forróság megöl - huppant le mellém a homokba Amber.
- Nekem mondod? Ideje lenne fürdeni egyet valamelyik nap.Mit szóltok hozzá? - kérdezte Kim,miközben végig nézet mindenkin.
- Szerintem mind benne vagyunk.Senkitől nem fogadok el nemleges választ! - közölte a mellettem ülő Alexy,majd átkarolta a vállam. - Amúgy is,egy kis színt kell csalnunk rád.Ilyen fehér nőt még nem is láttam,mint te.
- Te ostoba! - vágtam fejbe. - Nagyon jól tudom milyen színű a bőröm.Ne aggódj,a nyár végére csoki barna leszek.
- Akkor holnaptól kezdjük a barnulást! - ujjongott Rosa. - Bár, ehhez a hajszínhez nem áll jól a barna bőr. - szomorodott el,majd babusgatni kezdte a haját, mintha egy baba lenne.
- Srácok! - szólaltam meg. - Szeretném ha körém ülnétek.
Érdeklődve néztek rám, és mind körém gyűltek.
- Szeretném, ha együtt is megbeszélnénk az elmúlt pár hónap dolgait - néztem körbe.
- Biztos vagy benne Reina? Tudunk még várni.Mi annak is örülünk,hogy végre kimozdultál a szobádból. - mondta Amber.
- Muszáj,szeretném ha ti is tudnátok mit éreztem, és érzek. - mormogtam. - Szóval,aznap pokolian fájt, ami történt.Az,hogy Castiel egy levélben szakított velem, összetörte a szívem, és a lelkem teljesen.Egy idő után teljesen elveszve éreztem magam.Sírni akartam,nagyon-nagyon sírni,de nem ment. Mintha csak egy test lettem volna,semmi más.
- Mi sem értjük,hogy miért tette ezt.Annyira szeretett,már bocs,hogy közbe szólok - mondta Kim.
- Nyugodtan mondjátok el ti is a véleményeteket. Castiel pedig,ha tényleg szeretett volna,nem megy el így.Éreztem,hogy valamit titkol,de homokba dugtam a fejem.Nem akartam tudomást venni róla.
- Tudod Reina, az nap,amikor téged kerestelek a suliba,hallottam Castielt és Lyandert beszélgetni.Döntésekről, és válaszokról beszéltek. - mondta Amber lehajtott fejjel.
 - Miért nem mondtad el? Talán megtudtuk volna akadályozni ezt az egészet - kérdezte mérgesen Rosa.
 - Én nem tudtam,hogy miről lehet szó,ezért nem akartam elmondani.Ha csak beképzeltem volna,hogy tényleg van valami titkolni valója, vagy megcsalja Reinát, akkor én lettem volna a hibás,hogy miért beszélek butaságokat.
- Ennek már nincs jelentőség lányok - néztem rájuk. - Ha megtudjuk az nap az igazat,ha nem, úgyis elment volna.Ő már eldöntötte.
- Igazad van - szólalt meg Alexy.
- Csak annyit szeretnék,hogy felejtsük el őt örökre,és lépjünk tovább.Szeretnék újra boldog lenni, és mosolyogni.Szerintetek ez lehetséges? - néztem körbe.
- Lehetséges, mi itt vagyunk, és boldoggá fogunk tenni - ölelt át Bella.
- És a mosoly? Fogok még valaha nevetni? - mondtam halkan.
- Persze! - szólalt meg hangosan Kim.
- Mégis mikor? - csordult ki pár könnycsepp a szememből.
Mindenki vigasztalóan átölelt, és szorosan hozzám bújtak.
- Mikor majd valami iszonyatosan vicces dolog fog történni - szuszogta Alexy a nyakamba.



                                                                 ***


A mai kis kiruccanás nagyon jót tett nekem.Félig meddig feltöltődtem,de sok dolgom lesz még,amíg újra teljes életet tudok élni.
Rosa is velem tartott haza,megakarta mutatni Nicnek,hogy milyen áldozatot hozott értem.
Kicsit be volt rezelve attól,hogy Nick mit fog szólni az új hajszínéhez.
- Ha nem tetszik neki,akkor fel is út, le is út.Nem a hajszíned miatt szeret,úgyhogy ne parázz már annyit - mondtam neki miközben nyitottam az ajtót.
- Akkor is félek. Ismered te is a tesód.Ha valamit a tudta nélkül csinálunk, mindig megharagszik.Így volt a tetkóval is, nem emlékszel? - kérdezte riadtan,majd a hátam mögé bújt, amint a nappali elé értünk.
- Gyáva vagy Rosa! - gondoltam magamban,majd benéztem a nappaliba.
Nick a a kanapén ült, és nagyon nyomkodta a telefonját.Köhintettem egyet,amire felfigyelt.
- Hova a francba tűntél? Mindenhol kerestelek! - mondta idegesen,és elénk állt. - Mi  történt a hajatokkal? Ugye ezt ki lehet mosni belőle?
- Nem Nick,ez rendes festék.Mától jobb ha hozzá szoksz,hogy ilyen a hajunk - mondtam neki,majd kikerültem, és leültem a kanapéra.
- Béby,azt elhiszem,hogy a húgom megörült,de te is ? - meredt nagy szemekkel Rosára, Nick
- Én csak támogatni akarom Reinát.Ne haragudj, amiért nem avattalak be,de hirtelen döntés volt - mondta Rosa szipogva.
- Ne húzd már fel magad annyira.Inkább örülnöd kellene,hogy végre kimozdultam a szobámból, és elmentem a barátaimmal csavarogni - vetettem neki oda szemrehányóan.
- Akkor maradtál volna a szobádba örökre,minthogy ilyen őrültséget csináljatok mindketten - felelte dühösen.
Feldühített amit mondott.Éppen be akartam neki olvasni,amikor Agatha dolgozószobájának az ajtaja nyitódott.A nénikém lépett ki rajta.
- Te mit keresel itt? - néztem rá döbbenten.
- Mától itthon lakom megint! - mondta szigorúan.
- Reina,van valami amit elszeretnénk neked mondani - fordult felém ismét Nick.
Zavarodottan kapkodtam a fejem közöttük. Sejtésem sem volt,hogy mit akarnak nekem mondani.Kavarogtak a gondolatok a fejemben,hogy biztos történt már megint valami.
- Fiúk gyertek ki! -  szólt be Agatha a dolgozószobájába.
Összenéztünk Rosával,nem értettük mi folyik itt.Egyáltalán kik vannak ott bent? Mit akarnak ők Agathától?
- Helló Reina!
Összerezzentem a hang hallatán. Elfordultam Rosa felől, és a hang felé néztem.Mind a két fiú Agatha mellé állt, és mosolyogva néztek rám.
Ránéztem a hang tulajdonosára, és a lábam a földbe gyökerezett.Sosem hittem volna,hogy újra látni fogom őt.Hogy újra szemtől szemben állunk majd. Olyan sok idő telt el azóta,hogy nem láttam, de ő semmit sem változott.
A tekintete, a mozgása,a hangja ... minden a régi...



8 megjegyzés:

  1. Ú de szupi! Bár az ollónál se az történt amit gondoltam :) szóval nem mondok előre semmit,mert lehet h nem az lesz :DD

    VálaszTörlés
  2. most komolyan ne mááááááár.....sieeeeees!!!!kéééérleeeeeeeeeeeeeeeek..én ezt nem bírom tovább....... hát kérdem én MIERT MIERT MIEEEERT ?????pont most hagytad abba nneeeeeeeeeee...... :D mikorra varható a folytatas??

    VálaszTörlés
  3. Ezt muszáj most folytatnod! >•< :D

    VálaszTörlés
  4. Nyugalom csajok :D Dominika,sosem lehet tudni mi lesz,még én is változtatom 5 percenkent xD
    A folytival sietek,de beletelik 2-3 napba.De igyekszem tudjátok :D

    VálaszTörlés
  5. Jó lenne ha Castiel lenne, de szerintem nem ő lesz, hanem Eren, a másik meg... Angel? Vagy nem tudom, de remélem Castiel.... :D

    VálaszTörlés
  6. Jujciiiiiiiiii, imádom a blogodat, ez az egyetlen ami így tetszik!!pedig sok blogot olvasok!!!!IZGIIIIIII,gyorsan folytit!!(tudom, nagyon gyerekes vagyok, de nagyon tetszik xD :) )

    VálaszTörlés
  7. Nemsokára kiderül,hogy kik lesznek azok :D
    Névtelen,nem vagy gyerekes egyáltalán :D Örülök,hogy tetszik :D

    VálaszTörlés