2015. május 18., hétfő

" Ég veled Castiel "




Talán az idő múlása,vagy a barátaim,a családom és Noah társaságában töltött idő elteltével,egyre jobban kezdtem érezni,hogy talán újra lehetek a régi Reina.
Sokat változtam egy nyár alatt.A Castielhez fűződő érzéseim kezdenek elhalványulni.Nem akarok többé visszanézni a múltba,előre kell néznem és haladnom kell tovább az életben.
Sokszor felriadok még álmomból,de olyankor mindig tudatosul bennem,hogy Cas már nincs mellettem.De valaki más igen.Minden rémálmom után,amit Castiel emlékével élek át,Noah segít túljutni. Úgy érzem nem csak a testem akarja megvédeni,hanem a lelkem és a szívem is.
Bár mi ketten nem voltunk már ugyan olyanok, mint régen,de jelenleg annyival is beértem,hogy mellettem van és támogat. Kimondani is nehéz és önzőségnek hangzik,de egy támaszra volt szükségem,és benne megtaláltam.
A nyárnak lassan vége, és Rayenről nem kaptak a fiúk semmi hírt.Mintha a föld nyelte volna el.
Az utolsó napok a szünetből igen eseménydúsan teltek. Minden nap valami újjal rukkoltak elő a többiek,hogy még felszabadultabb legyek.
Most vasárnap van,végre egy kis pihenés.Ilyenkor mindenki otthon a családjával van,közös ebéd és közös délutáni programok.Ez az egyetlen egy nap, amikor megtudok szabadulni a többiektől.
Tulajdonképpen, nálunk sem telt másként a vasárnap eddigi része.Angel és Eren jött hozzánk ebédre.
Kezdtem végre felengedni az érzéseim Angel és Agatha felé.Valójában, nagyon megbántottnak éreztem magam a történtek után,de ők a családom.Nem felejtetem el,hogy Agatha mennyi mindent tett értem.Angel pedig mennyi mindent akar értem tenni.
- Most komolyan, ki az a idióta, aki pont ebéd után zaklat téged telefonon ? - dőlt le Eren az ágyamra.
Miután végeztünk az ebéddel feljöttünk egy kicsit beszélgetni.
- Hmm... Amber kereset már vagy tízszer - néztem meg a telefonom.
- Amber? - kérdezte dadogva Eren.
- Sosem jelent jót, ha ennyiszer hív egy óra leforgása alatt. Rossz óment jelent Amber hívása - sóhajtottam,majd visszahívni készültem Ambert.
- Én inkább lépek - állt fel gyorsan Eren az ágyamról. - Sürgős dolgom akadt!
Érdeklődve néztem az öcsémre.Hirtelen milyen sürgős dolga akadhatott? Amíg nem mondtam,hogy Amber hívott semmi baja nem volt.
- Eren Payne ! - szóltam rá erélyesen. - Van valami titkolnivalód előttem?
- Nekem? Semmi! Rémeket látsz!  - fakadt ki idegesen és az ajtóhoz sietett. Noah jött be pont a szobába, amikor kiakart menni Eren.
- Öregem jól vagy? - kérdezte Noah, Erentől. - Tiszta ideg vagy! Történt valami? Úgy izzadsz mint egy disznó - röhögte el a végét Noah.
- Nem vagyok ideges! Ne képzelegj! - szólt mérgesen Eren.
- Ne kapd már fel annyira a vizet,csak vicceltem.
- Ez nem vicces ! - morogta Eren,majd sebesen elhagyta a szobát.
- Ebbe meg mi ütött? - kérdezte tőlem Noah.
Legyintettem neki,hogy mindegy. Majd utána végre Ambert hívtam.
- Reina,Reina ,Reina ... - hallottam Amber izgatott hangját meg, egy csörgés után.
Talán végig szorongatta a telefont és várta,hogy mikor hívom?
- Nagyon izgatott a hangod,mi történt? - kérdeztem nyugodtan.
- Úristen ez nem telefon téma.Azonnal találkoznunk kell, a kávézóba a suli mellett.
- Vasárnap van.Hagy legyek már egy kicsit itthon.Fáradt vagyok - nyafogtam.
- Nem érdekel,hogy fáradt vagy.Nekem égető szükségem van rád, és senki másra.A barátnőd vagyok,úgyhogy azonnal indulj el.Ha nem leszel ott 20 percen belül, esküszöm visszatér az az Amber, aki régen megkeserítette az életed! - ordította a telefonba majd kinyomta.
Noahra néztem,aki valószínű mindent hallott, mert annyira kiabált Amber.Nem volt szükség rá,hogy kihangosítsam.
- Ez azt jelenti,hogy vedd a táskád! - mondta nekem mosolyogva.
- Nem baj Noah? Rád férne egy kis pihenés,maradj nyugodtan elmegyek egyedül.
- Úgy látszik még mindig nem érted. - mondta majd közelebb jött hozzám annyira,hogy még egy dobókockát sem lehetett volna eldobni köztünk. - Nekem az a dolgom,hogy melletted legyek mindig.Soha egy percere se téveszthetlek szem elől.Nekem vigyáznom kell rád.
- Értem.Akkor menjünk! - elhúzódtam tőle,majd felkaptam a táskám.
Nagyon jól tudom,hogy miért van mellettem,de mindezeket az ő szájából hallani,furcsa mód szívfájdító volt.
Se Noaht, se engem nem nagyon érdekelt,Amber 20 perces határideje.Szép lassan sétáltunk a kávézó felé.Tudtam,hogy úgysem fog elmenni,valami iszonyatosan fontos dologról lehet szó, és bennem bízik a legjobban.Nem tudja megállni,hogy ne mondja el nekem.
Már a távolból kiszúrtuk Amber frissen festett szőke haját.Amint meglátott minket vad integetésebe kezdet.
- Azt hittem sosem érsz ide! - mondta vigyorogva amikor felállt és megpuszilt.
- Siettünk,ahogy tudtunk - mondtam, majd helyet foglaltunk Noahval az asztalnál.
- Annyira,de annyira izgatott vagyok! - mondta izgatottan.
- Na halljam,miért kellett ideráncigálnod? - dőltem hátra a széken.
- Legalább tehetnél úgy, mint akit érdekel,hogy mi van velem - vetette oda nekem szemrehányóan.
- Jó csak mondd már - hadartam.
- Nem lehetne kettesben? - mutatott Noahra, Amber.
- Nem! Noah nem mozdulhat mellőlem.Ez a dolga - mondtam kicsit gúnyosan.
- Nyugi Amber. Ha valami titokról lesz szó, tartom a szám - mondta unottan Noah.
- Ajánlom is! - fordult felé Amber,majd rám nézett. - Szóval, valami hihetetlen szuperül telt a tegnap estém! Na de kezdem az elején - mondta izgatottan és belekezdett egy örökkévalóságig tartó történetbe.
Imádom Ambert,de az a sok felesleges duma, amit le tud vágni mielőtt a lényegre tér, idegtépő.
Noah unalmába már az asztalra feküdt,nem tudott mit kezdeni a helyzettel.Én kitartóan néztem Ambert, és próbáltam értelmezni,hogy mit is mesél.
- Szerinted,mikor tűnik fel neki,hogy nem is figyelünk rá? - mondta nekem Noah.
- Soha! Most egy álomvilágban van. Onnan mesél nekünk - feleltem.
- Szerintem azt se hallja meg,hogy mi ép beszélgetünk és róla van szó!
- Hát nem hihetetlen? Először én sem fogtam fel,hogy mi történik, és miért pont velem,de valami fantasztikus volt - fogta meg a kezem ragyogó szemekkel Amber.
Hirtelen bepánikoltam,végére ért a történetnek, én meg nem figyeltem,hogy mi a csattanó az egészben.
- Mi ebben a hihetetlen? - próbáltam kisajtolni egy kis információt.
- Te figyeltél rám egyáltalán? Hát a tegnapi csókom Erennel ! - csapott dühösen az asztalra Amber.
Meglepetten meredtem Amberre.Ő és Eren? Mindig is utálták egymást,most meg smárolnak.
- Akkor ezért volt olyan ideges ma! - mondta nevetve Noah.
- Ideges? Mit mondott neked? - fogta meg mérgesen Noah ingének a gallérját Amber.
- Ne pánikolj itt nekem Szöszi! - fejtette le Amber ujjait az ingéről Noah. - Semmit nem mondott.Csak szimplán ideges volt ennyi.
- Neked se mondott? - szegezte nekem a kérdést.
Én még teljes döbbenet alatt voltam.
- Te meg Eren. Ezt soha nem gondoltam, még a legvadabb álmaimban sem - mondtam még mindig meghökkenve.
- Már miért ne lehetne elhinni kettőnkről? Nem tudom miért mondasz ilyet! Lehet álmaidban azért nem tudod elképzelni ,mert te még mindig annyira Castielről álmodozol, és nem érdekel téged,hogy mi van mással ! - csúszott ki mérgesen a száján.Amint eljutott a tudatáig,hogy mit mondott én már menni készültem.
- Reina sajnálom,nem úgy gondoltam - mondta sajnálkozva, majd megfogta a karom.
- Mindegy hogy gondoltad, kimondtad.Nagyon jól tudod,hogy mennyire fájó pontom ez a téma.És te csak mérgedben, úgy vagdalózol a szavakkal és nem gondolkozol,hogy ezzel mennyire megbántasz - vetettem oda neki és elindultam.
Noah csendben haladt mellettem.Sosem volt olyan,hogy beleszóljon mások vitájába.Mindig kimaradt belőle.
- Szerintem se gondolta komolyan - szólalt meg hirtelen Noah.
- Nem érdekel. Hogy mondhat ilyet? - kérdeztem majd megálltam. - Amúgy se szólj bele.Ez a mi dolgunk!
- Nagyon jól tudom,hogy nem az én dolgom,de most tényleg megbánta az a lány amit mondott.
Nem akartam vitába szállni Noahval. Pont ő az, akivel nem szeretném a szerelmi ügyeim megbeszélni.Fájna Castielről beszélnem neki.
Dühösen toporzékoltam még ott egy darabig,majd amikor megláttam,hogy Amber felém tart,hirtelen megindultam.Olyan gyorsan szedtem a lábaim,ahogy csak tudtam.Még Noaht is lehagytam.Nem voltam most képes beszélni Amberrel.
Hátranéztem,hogy még jön-e utánam.Csalódnom kellett, mert mindketten szorosan a nyomomba voltak.Ahogy visszafordítottam a fejem, már csak egy mellkast láttam magam előtt,aminek sikeresen nekiütköztem.Szerencsésen seggre ültem a betonon.
- Elnézést hölgyem. Az én hibám volt,nem figyeltem - mondta majd nyújtotta a kezét.
Elfogadtam a kezet és segített felállni.Amint ismét egyeneses álltam,akkor kellett szembesülnöm a mellkas gazdájával.
- Reina te vagy az ? - kérdezte meglepetten Lysander.
- Lys - néztem rémülten rá.
- Nem esett bajod? - ért mellém aggódva Noah, és szinte kitépett Lys karjai közül.
- Te mi a frászt keresel a városba? Itt van az a félkegyelmű barátod is? - kiabált Lysre Amber, amint mellém ért ő is.
A szó szoros értelmében lefagytam.A szívem majd kiugrott a helyéről,ahogy Lysandert figyeltem.Ha ő itt van, akkor az azt jelenti,hogy Castiel is a városban van.
Miért ? Miért pont most kellett ennek megtörténnie? Végre kezdtem boldog lenni,erre fel hazajönnek?
A gondolat teljesen megsemmisített. Elég Lys jelenléte ahhoz,hogy ismét padlóra kerüljek? Játszom itt a boldog lányt,akit nem érdekel már Castiel,és mégis képes egy arc a padlóra küldeni.
Lys, nem válaszolt Amber kérdéseire,hanem kitartóan csak az én szemembe nézett. Mintha minden pillantásomból kiakarta volna deríteni,hogy milyen most a jelenlegi lelkivilágom.
- Castiel nem jött velem! - jelentette ki még mindig engem nézve. - Én jöttem haza pár napra anyához,mert nagyon beteg volt.
Meg kellett volna könnyebbülnöm attól,hogy Castiel nincs a városba,de valahogy a testem és a szívem nem akarta abbahagyni a remegést. Kétségbeesetten kapaszkodtam Noah karjaiba.
- Reina,beszélhetnénk? - lépett közelebb hozzám Lys,de én még jobban Noahhoz simultam.
- Szerintem haver,jobb ha most elmész. Sejtem ki vagy és nem akarom,hogy Reina ismét szenvedjen - mondta fenyegetően Noah Lysnek.
- Rendben,elmegyek - felelte Lys.
- Jobban is teszed.Sőt, jobb ha soha többé nem is jöttök vissza ide! Castiel tönkre tette Reina életét,te pedig teljesen megbántottad Bellát.Így hát senki nem kíváncsi rátok - fújta dühösen Lysre Amber.
- Nagyon jól tudom,hogy mit tettünk Amber! - fordult mérgesen Amber felé Lys. - Szerettem Bellát és Castiel is Reinát. Azt is tudom,hogy önzőek voltunk, amiért csak úgy leléptünk. De el kellett mennünk. Ezt az esélyt nem hagyhattuk ki. Tudom, hogy gyűlöltök most mindannyian minket, de minket is meglehet érteni.És el kell fogadnotok a döntésünk. Tudom,hogy ... - folytatta volna a monológját,de közbevágtam.
- Mit tudsz te Lys? Nem tudom elfogadni,hogy így ment el Castiel,úgyhogy ne kérd tőlem ezt. Azt hiszed,hogy egy levéllel elintéztetek bármit is? Hát kibaszottul nem! Tudom,hogy ez egy nagy lehetőség számotokra és számára is, de ez nem lehet ok arra,hogy felrúgjon mindent,ami jól működött.Hogy lehet,hogy nem tette mérlegre mindazt,amit együtt éltünk át? Hogy vághatott bele gondolkodás nélkül egy ilyen kalandba,ahonnan talán vissza sem jön? Hogy? - ordítottam sírva Lysnek.
Minden összeomlott amit eddig felépítettem.Egyáltalán nem voltam kíváncsi Lys magyarázatára.Patakokban folyó könnyeim, túl nagy fájdalommal bírtak.Menekülni akartam és elfelejteni mindent. Amíg a dolgok kimondatlanok maradtak,láttam rá esélyt,hogy elfeledhessem őt.De ez egy absztrakt képzelgés volt.
Ránéztem Lys elgyötört arcára, ami majdnemhogy fájdalmas volt.Valaha barátok voltunk,de nem vagyunk már azok, csak két idegen, közös emlékekkel.
Senki nem szólalt meg.Mindenki engem nézett,ahogy fújtattam a dühtől.Lys megjelenése hatalmas port kavart bennem. De valahogy éreztem,hogy nem csak bennem. Lys a mi házunk felől jött, ami arra engedett következtetni, hogy Bellánál volt.
Az, hogy képes volt még elmenni Bellához ezek után, még jobban feldühített.Elengedtem Noaht, majd Lys elé álltam és teljes erőmből pofont vágtam.
- Ezt üzenem a barátodnak - vetettem oda neki. - Ja, és Bella nevében is kaptad.
Hátat fordítottam neki és teljes erőből elkezdtem futni.Hallottam, hogy Noah fut utánam és kiabál,hogy álljak meg,de nem akartam. Bellának nagyobb szüksége volt most rám,minthogy én, az imént történtekről beszélgessek Noahval.


                                                                   
                                                          Lysander



Szörnyű volt látni Reinát ilyen állapotban.Ha tehettem volna visszafordítottam volna az időt, és nem mondtam volna semmit előtte.Most kellett megértenem,hogy amit tettünk, az egy nagyon aljas húzás volt tőlünk. Ehhez Reina arca kellett,hogy rádöbbenjek.Amikor felsegítettem és megláttam,hogy ő az, teljesen ledöbbentem.A fekete haja, és az arca egészen megváltozott. Biztosan sokat szenvedett amióta elmentünk.
Úgy terveztem,hogy nem futok össze senkivel,de a sors nem így akarta.Fájt,hogy ezt kellett látnom, és ezt nem tarthattam magamban.
- Jó hogy elértelek - szóltam a telefonba amit felvette Castiel.
- Mi van ennyire hiányzom? - szólt vissza flegmán.
- Most fejezd be ezt a dumát - mondtam mérgesen. -  Bekövetkezett az, amit nem akartam.
- Kivel találkoztál? - kérdezte rémülten.
- Az imént futottam össze Reinával, Castiel. Istenem ha láttad volna, hogy néz ki,és hallottad volna miket vágott a fejemhez.
- Hogy értetted azt,hogy-hogy néz ki?
- Castiel... - halkultam el. - Teljesen megváltozott. Nincs többé az a Reina, akit te ismertél. Az arca és a hangja fájdalommal teli. A szeméből eltűnt az a kedvesség, amit mindig is annyira szerettél benne.Ez mind a mi hibánk haver - mondtam.
Néma csend állt be a vonalba.Hallottam Castiel sűrű szuszogását, tudtam,hogy ott van még.De amit még jobban tudtam,hogy most ő is nagyon szenved.Soha nem láttam a barátom sírni, és most sem fogom,de sejtettem,hogy a csend okozója az, hogy eleredtek a könnyei.
- Be kell fejeznünk ezt Castiel - szólaltam meg én.
- Nem lehet Lys, már késő - felelte rekedtes hangon.
- Sosincs késő! Nekik is tudniuk kell a teljes igazságot.Talán még helyre hozhatunk mindent!
- Az igazság már nem fog változtatni azon,hogy Reina gyűlöl...



                                                              Reina


Noah hamar utolért,nem vagyok valami gyors futó.De nem kérdezett semmit, csak futott velem együtt.Bella házához érve vadul csöngetni kezdtem.Percekig nyomtam a csengőt,de nem jött ki senki.Nagyon jól tudtam pedig,hogy itthon van.Eszembe jutott,hogy még mindig megvan a ház kulcsa,így gyorsa előkerestem a táskámból.
- Biztos jó ötlet csak úgy bejönni? -  kérdezte Noah amikor nyitottam az ajtót.
- A barátnőmről van szó,nem érdekel jó ötlet vagy sem - feleltem.
Amint beléptem a házba, megpillantottam a nappaliban Bellát.Összekuporodva ült a kanapén és bámult maga elé.Gyorsan leültem mellé és átöleltem.Tudom,hogy Rosa és Noah kivételével nem engedtem meg senkinek,hogy átöleljen,de éreztem,hogy Bellának most erre van szüksége.
Kétségbeesve kapaszkodott belém és szorosan ölelt vissza.
- Itt volt - mondta zokogva.
- Tudom Bella,ne sírj - simogattam meg a fejét.
- Azt hittem azzal,hogy dobtam még az előtt,hogy elment volna könnyebb lesz,de nem így volt.Borzalmasan fájt,hogy csak úgy lelépett egy viszlát nélkül.Nem akartam senkinek sem mutatni,hogy nekem is mennyire fájt az,hogy mindketten elhagytak.Úgy éreztem neked nagyobb szükséged van a támogatásra, mint nekem.De tévedtem.Elárult Reina... - mondta folyamatosan sírva.
- Én sejtettem,hogy te is szenvedsz,de a saját önzőségemmel foglalkoztam.Nem érdekelt, hogy más szenved. Annyira sajnálom,hogy nem voltam melletted - mondtam szipogva.
- Azt mondta mindig mellettem lesz, és elfogja velem felejtetni Nicket.Hogy egyszer ő lesz az, akit szeretni fogok.Valóra váltotta minden ígéretét, és amikor megszerettem csak úgy elhagyott. Egyedül maradtam. Ő és Castiel, csak úgy itt hagyott.
- Én mindig melletted leszek.Ígérem neked.Nem fogom hagyni,hogy egyedül maradj.
- Köszönöm! - nézett rám könnyes szemekkel.
- Meddig lesz Caroline távol? - kérdeztem.
- Most hónapokig megint.Sűrű beosztása van.
- Akkor pakolj össze! Nálunk fogsz addig lakni, amíg nem jön vissza. - jelentettem ki mosolyogva.
- Nem! Nem akarok teher lenni.
- Nem vagy teher.A barátnőm vagy.Te kiálltál mellettem jóban rosszban, és én is kifogok.Most pedig sipirc pakolni - intettem neki a szobája felé.Egy apró mosolyt erőltetett az arcára, majd a szobájába ment.
Noahra néztem, aki csak mosolygott rám.Értettem a mosolya szándékát.Örült,hogy végre nem csak magammal törődöm.
Felálltam én is kanapéról, és az udvarra néztem.Démon az ajtó előtt ült, és hevesen csóválta a farkát.
Imádtam vele játszani és ő is ragaszkodott hozzám,akárcsak Castielhez.
Beengedtem a kutyát, aki amint elém ért ,össze vissza nyalogatott.Mosolyogva paskoltam meg a fejét,majd összeszedtem a kutya cuccait.Bella még nem volt készen, így volt időm körbenézni.
Bár a lakásba akartam körbenézni,de a lábam egyből Castiel szobája felé vitt.Bemenvén a szobába, fojtogató sírás jött rám,de tartottam magam.Semmi sem változott a szobájába.Mintha még mindig itthon lenne. Leültem az ágyra és megsimogattam az ágyneműt.Annyi szép emlék köt ehhez a házhoz. Egyszer sem jöttem át, amióta Cas elment.A dolgaim és a ruháim, amiket itt tartottam, ugyan ott voltak ahol hagytam.Felálltam és az íróasztalhoz léptem,majd a táskámba pakoltam a dolgaim.
Felnéztem a polcra, hogy hagytam- e ott valamit, és akkor vettem észre azt a  dobozt, amibe a gyűrűt adtam neki karácsonyra.Leemeltem a polcról,de nem mertem kinyitni.Elakarom engedni őt,de mégis fájna ha nem hordaná. Nem könnyű elengedni őt,mert még mélyen legbelül szeretem.De más út nincs. Megszorítottam a dobozt,majd visszaraktam a helyére.
- Elengedlek Castiel Davis - suttogtam magam elé,majd levettem a kezemről a gyűrűt, amit tőle kaptam és az asztalára tettem. Azt mondta nekem,hogy addig hordjam amíg szeretem. És itt, ebben a percben eldöntöttem,hogy nincs tovább. Valahol vár rám egy olyan személy, aki majd megbecsül és sohasem hagyna el.
- Jól vagy Reina? - érintette meg a vállam Noah.
Hirtelen összerezzentem az érintésétől.Nem sejtettem,hogy bejött utánam.
- Most már jól leszek - feleltem még mindig háttal állva neki.
Mellém lépett, majd a falon lévő képeket kezdte el nézni.Megakadt egy képen a szeme,amit le is vett.
- Ez a fiú egy nagy barom volt! - jelentette ki. - Ha rám így mosolyogtál volna,én sosem lettem volna képes elhagyni téged.Ezt a mosolyodat akarom újra látni.Nem azt az erőltetettet, amit nap mint nap felveszel - tolta elém a képet.
Meglepett azzal, amit mondott. Ha rá úgy mosolyogtam volna? Olyan idióta vagy Noah, hányszor mosolyogtam rád régen úgy,és te mégis eltávolodtál tőlem.
- Megígérem neked,hogy fogod még azt a mosolyom látni - fordultam felé.
Mosolyogva lépett közelebb hozzám és átölelt.
- Most már készen állsz arra,hogy beszéljünk! - suttogta a fülembe.
Bella pont ekkor lépett be a szobába, két bőrönddel a kezében.Noah, illedelmesen kivette a kezéből a bőröndöket és elindult.Mielőtt kiléptem volna a szobából, visszanéztem még, és jól az agyamba véstem, a szoba minden pontját.
- Ég veled Castiel!  - suttogtam és becsuktam az ajtót.


                                                            ***


Agatha simán beleegyezett,hogy Bella nálunk maradjon.Igaz, így sem voltunk már kevesen a házban,de szoba volt elég, és sok jó ember kis helyen is elfér.
Nehezen tudtam elaludni.Folyton a mai nap járt a fejembe.Lysander hirtelen megjelenése, és Bella fájdalma.
Hagytam a francba inkább az alvást, és lementem a konyhába inni egy pohár vizet.A nyitva hagyott ablakon keresztül, megcsapott a kellemes nyár esti levegő.Kitöltöttem az vizet egy pohárba,majd a kiültem a teraszra a hintaágyba, és a csillagokat bámultam.
- Azt hittem megakarsz szökni - huppant le mellém Noah.Annyira megijedtem,hogy meg a vizet is elejtettem.
- Te őrült.A frászt hoztad rám - vertem vállba dühösen. - Amúgy meg nem akartam megszökni, csak nem tudtam aludni.
- Ismét rémálmod volt? - érdeklődött.
- Nem nevezném annak.Csak ahányszor lehunytam a szemem, a mai nap újra lejátszódott.
- Tudod szerintem nem jó ez,hogy mindig rémálmaid vannak vele.
- Bármennyire is próbálkozom nem vele álmodni, nem megy.Tudod Noah,attól féltem,hogy elfelejtem.Hogy a múlt kicsúszik a kezeim közül.Hogy egy napon, nem fogom tudni visszaidézni az arcát,a szeme színét.Azt nem engedem meg magamnak mostantól,hogy gondoljak rá,de elfelejtenem nem szabad.Mert emlékeznem kell rá ahhoz,hogy tovább tudjak élni.Ez minden - vallottam be őszintén.
Felé fordultam, majd hirtelen az ölébe húzott.
- Azt akarom,hogy soha többé ne álmodj vele.Hogy tépd ki őt a szívedből, és legyél újra boldog.Meg kell tanulnod bízni a sorsban,hogy akinek melletted kell lennie, az melletted fog maradni. Reina... - fogta meg arcom és közelebb húzta az övéhez. - Vissza akarom kapni azt a lányt, akit megismertem 5 évesen.Aki velem együtt nőt fel, és akinek valaha sokat jelentettem - nézett mélyen a szemembe.
Talán eddig magamnak sem mertem bevallani,de Noah közelsége teljesen felmelegítette a szívemet.Amikor ránéztem Noahra,a szívem megint kalapálni kezdett.Annyira zavarba jöttem a saját szívem, túlzott dobogástól,hogy inkább arrébb húzódtam és hátradőltem. Nem mertem ránézni.Féltem,hogy észreveszi rajtam a változást.Inkább újból felnéztem a csillagokra és terelni próbáltam.
- Emlékszem egyszer mutattad, hogy hol van az Orion. Talán még megtalálom! Az ott nem? - mutattam fel az egyik csillagképre.
Halk kuncogásba kezdet mellettem,majd megfogtam a kezem.
- Majd én megmutatom inkább.Az az Orion, a másik oldalon - mutatott a kezemmel a másik irányba.
Valahogy az érintése, most teljesen másként hatott rám.Azon gondolkodtam,hogy nem akarom azt,hogy elengedje a kezem.
- Bocsi elfelejtettem.Régóta nem néztem a csillagokat - tettem le a kezünk magunk mellé,de nem engedtem el az övét.
- Nem is vártam mást, egy eredetileg szőke lánytól - kezdett hangos nevetésbe mellettem.
Mosolyogva néztem a nevető Noaht.Régóta nem láttam ezt az arcát.Amióta ide jött, nem tudtunk ilyen nyíltan és nyugodtan beszélgetni.Talán a fonál, ami összekötött minket az szétszakadt. De érzem,hogy most egy erősebb fonál van kibontakozóba.
Ahogy abbahagyta a nagy hahotázását,felém fordult, és egy szelíd,de csábos mosolyt küldött felém,majd megszorította a kezem.
Csillogó szemekkel néztem a szemeibe, és én visszamosolyogtam rá teljes szívből.Ezt volt a kívánsága, hogy lássa ismét a régi mosolyom. Érte pedig megtettem.
Még szélesebb mosolyra húzta az ajkait és átölelt.
A csillagok, a fájdalmam, a szavai, az érzéseim és az ölelése, mind eltörpültek most.
 Ahogy felnéztem az arcára észrevettem,hogy még mindig mosolyogva a csillagokat nézi.
Kérlek Noah,ne mosolyogj így.Mert menthetetlenül beléd szeretek újra...



                                         

10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett! Remélem Noah és Reina összejönnek :3 Már nagyon várom a folytatást! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó páros lennének :D
      Sietek megírni a következőt :)

      Törlés
  2. Huu hat nekem nagyon tetszet ! Es teljesen at tudom erezni Reinat mert mintha az en eletem ifrnad le! ENGem is igy hagytak el es mondjuk apam nem gyilkos volt de elhagyott en nagynenemel lakom szoval ezzel csak annyit akartam hogy teljesen at tudom erezni! SZoval igy tovab! Puszii ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi 😀😀 Huhh nem gondoltam volna,hogy van valaki az olvasóim között, akinek hasonló szituban volt része,mint Reinànak 😕😕

      Törlés
    2. Haat igen sajnoS. De imadom a ogod szoval mar nagyin varom a folytatast! ❤

      Törlés
  3. nagyon tetszett minnél hamarabb várom a folytatást!!! reina és noah páros nagyon jó de kíváncsi vagyok mi lesz akkor ha valamikor castiel vissza jö!!

    VálaszTörlés
  4. Miként látom hogy mennyit szenved egy folytában csak ezen jár az eszem :Castielt
    én megfojtom remélem hogy a Cas und Reina páros suha többé nem jön össze de az sem lenne baj ha megint összejönnének:3 de most per pillanat a Noah und Reina párost imádom ! :3 jobb vagy mint bármelyik szerző:DD

    VálaszTörlés
  5. Sietek a folytatásával :)
    Nehéz eldönteni melyik páros a jobb :D
    De meglátjuk mit hoz a jövő :D

    VálaszTörlés