2015. május 3., vasárnap

" Nem lesz,semmi gond "





Útközben nagyon is izgultam,hogy vajon mi fog rám várni Amber anyjánál.
Ahogy a ház elé értem,még izgatottabb lettem.Izzadni kezdtem,és a szívem a torkomban dobogott.
Felhajtottam a bejáróra és kiszálltam.Megrémültem amikor a telefonom megszólalt a kezembe.Bella hívott,de kinyomtam.Nathaniel már várt az ajtó előtt,minél hamarabb túl akartam esni a dolgon.Később akartam visszahívni Bellát.Lenémítottam a mobilt,és elindultam Nath felé.Elég komor arckifejezéssel nézett rám.
Mesélte már párszor,hogy az anyja nagyon nehéz esett,de olyan szörnyű mégsem lehet ahogy leírták.
Idegesen álltam Nath elé.
- Szia,Nath - köszöntem neki kedvesen.
- Szia - adott egy puszit az arcomra. - Készen állsz?
- Persze.Régóta várom ezt a napot,te is tudod - indultam el az ajtó felé.
- Reina,minden igaz amit anyámról mondtam.Ne hagyd,hogy megbántson.Kemény tud lenni nagyon - aggódott.
- Nem lesz gond,próbálkozzon csak - nevettem.
Nathanielnek és Ambernek gyönyörű háza volt.Akár egy palota,régies,de drága dolgokkal volt tele,és az isten tudja hány szoba volt a házban.Hatalmas volt.Nath bekísért a nappaliba,leültünk a kanapéra,és vártuk az édesanyját.Pár perccel később egy elegánsan felöltözött nő lépett be,szőke haja volt,mint a gyermekeinek,az alakját pedig még én is megirigyeltem.
Amber fajta mosollyal az arcán ült le velem szemben.Meg sem tudtam szólalni olyan ideges voltam.
- Szóval te vagy Esther lánya.Hasonlítasz rá.Az én nevem Celeste Roberts.Örvendek - nyújtotta a kezét.
- Reina Esther Clair - válaszoltam,felálltam és kezet fogtam vele,majd leültem.
A szavak,még mindig nem jöttek ki a torkomon.Le meredve ültem előtte,és csak néztem rá.Nath megszorította a kezem,majd a fülembe suttogta,hogy nincs mitől félnem,ő itt van mellettem.Amber trappolt be a nappaliba,és leült ő is mellém.Mind Celestre néztünk.
- Izabella elhadarta nekem múltkor a telefonba,hogy Angel Hamiltonról szeretnétek többet megtudni.Szóval,hallgatlak - mondta,majd kortyolt egyet az italába.
- Az édesanyámról és Angel kapcsolatáról szeretnék megtudni többet.Találtunk Izabellával egy fényképet,amin ők voltak.Látszott a képen,hogy több van köztük mint barátság.Nemrég pedig Angel szólta el magát,hogy mennyire szerelmes volt anyába.Mrs Roberts,Bellának azt mondta ismerte őket.Szeretnék én is tudni mindent róluk - néztem rá kérlelően.
-  Valóban sokat tudok a kapcsolatukról,valaha barátnők voltunk mi hárman.Caroline,Esther és én.Anyád mindig megkapta amit akart,bármiről volt is szó.Kicsi Esther biztos,hogy készen állsz az igazságra?
- Igen.Tudni akarom mit rejt Anya és Angel múltja.
- Én nem titkolózom előtted,mint Agatha és Caroline.Túlságosan is utálom őket ahhoz,hogy hallgassak a titokról.
- Kérem kezdjen bele...
-  Hol volt,hol nem volt,volt egyszer egy szép szőke lány,aki beleszeretett egy senki kis zenészbe...- kezdte cinikusan.
- Anya! - szólt Celestre,Amber
- Jól van vissza fogom magam - nevetett,és egy meggyújtott egy cigarettát. - Esther és Angel őrülten szerelmesek voltak egymásba.A gimi utolsó évében jöttek össze,és az év végéig együtt is voltak.Persze, amint vége lett a giminek,akkor is együtt maradtak,csak ritkábban tudtak találkozni.Esther szülei tiltották a kapcsolatukat,mert jobbat szántak neki.Ekkor került a képbe Rayen Clair.Egy évvel volt idősebb nálunk,Rayen szülei,és a te nagyszüleid nagyszerű lehetőségnek látták a két család egyesítését.Hatalmas vállalkozása volt mind a két családnak.Esther persze nem akarta elfogadni,hogy nem lehet Angellel.Megakart vele szökni jó messzire,de nem tudott.Rayen rájött a tervére,és megakadályozta.
Angel,amiért úgy látta,hogy Esther csak szenvedne mellette,elhagyta.Jobbnak látta,ha feláldozza a szerelmét azért,hogy anyádat boldognak lássa.Utána Esther nagyon összetört,de hamar összeszedte magát.Egyre közelebb engedte magához Rayent. Azt mutatta a világ felé,hogy boldog Rayennel,de korán sem volt így. Mikor Angel rájött,hogy mekkorát hibázott,már késő volt.Az esküvői előkészületek már megvoltak.Esther elzavarta Angelt,pedig még akkor is nagyon szerette.Talán,ezért is töltött vele egy éjszakát,az esküvő előtti napon.Mondván,hogy elbúcsúznak egymástól,és ez egy szép emlék lesz.De az,az este,egy örök emlék lett...
-  Anya sosem szerette apát? Angelt szerette? - néztem magam elé hitetlenkedve.
A boldog családról alkotott képem egy perc alatt összedőlt.A szüleim sose szerették egymást.Apának pedig valós képzelgései voltak.Nem is annyira a betegsége miatt hitte azt,hogy Anya mást szeret.
- Igen Angelt.Sosem szerette Rayent,de nem tehetett mást,hozzá kellett mennie.Majd örököst szülnie.Mond Reina? Mennyi hazugságot bírsz még el?A teljes igazság nagyon fájdalmas lesz - közölte velem rideg hangon.
-  Anya,ne kínozd már.Ennyi elég lesz.- csattant fel Nath,és indulni akart velem.
- Nem Nathaniel,tudni akarok mindent,akármennyire is fájni fog.Mondjon el nekem mindent.Mindent,ami még mindig arra kényszeríti Angelt,hogy foglalkozzon velünk,Esther gyerekeivel.Nem értem,miért akar az életünk része lenni?Lehet bűntudatból?Vagy az emlékek miatt?Tudni akarom!
- Hát nem figyeltél Kicsi Esther? Szerinted Angel, miért akar melletted és a bátyád közelébe lenni? Vajon mi lehet az az örök emlék,amit Angeltől kapott anyád azon az utolsó éjszakán?
Próbáltam értelmezni a szavait,annyira össze voltam zavarodva.Anya és Angel az esküvő előtt együtt voltak.Anya mesélte nekem,hogy a nászúton fogantunk...Nem... Nem...Lehet,hogy már előtte,azon az éjszakán teherbe esett?
- Nem lehet Angel az apám... Hazudik...Nem.... -  borultam ki.
- Pedig ő az. Esther,nagyon jól titkolta.Senkinek nem tűnt fel a dolog.Agatha,Caroline és én tudtuk csak.Számtalanszor kértem őket,hogy mondjuk el az igazságot Angelnek,de nem akarta anyád.Nem bírtam nézni,ahogy Angel egyre lejeb csúszik,szenved Esther hiányától,és attól,hogy másnak szült gyermeket.Ezért gyűlölöm Esthert,amiért hagyta,hogy Angel tönkre menjen... Minden erőmmel megakartam keseríteni az életét.Az nap amikor elköltöztetek,akkor akartam robbantani a bombát az igazságról. De anyád valahonnan megsejtette,és hamarabb lépett mint én.
- Ez nem lehet.Nem hazudhatott mindenki nekem - borultam sírva Amber nyakába.
- Nyugi Clair.Csss - vigasztalt Amber és a fejem simogatta.
Az érzéseim össze vissza kavarogtak bennem.Hogy voltak képesek ennyi éven át hazudni? Anya pedig még akkor is tagadta amikor apa rájött,hogy tényleg nem az ő gyermekei vagyunk.Igaz volt minden, amit akkor apa mondott.Miért tartott ki akkor mégis anya apa mellett?
Angel pedig annyi szenvedésen mehetett keresztül.De most rendben van az élete.Ezek szerint a közeledése felénk,nem volt alaptalan.
Felemeltem a fejem Amber vállától,és Celestre néztem.
- Angel tudja? - kérdeztem mérgesen.
- Tudja.Caroline elmondta neki.
- Mindenki csak hazudott körülöttem - fakadtam ki újra sírva.
Azt sem tudtam már,hogy mi igaz,mi nem.Egy pillanatig elgondolkodtam azon is,hogy talán hazudik Celeste.De ahogy összeraktam a képkockákat,rá kellett jönnöm,hogy nem.
Az egész eddigi életem,egy totális hazugság volt.Egy illúzió,amit a családom talált ki.
Nem akartam magamban tartani a dolgot.Nicknek is joga van hozzá,hogy megtudja az igazságot.
Felpattantam a kanapéról és Celestre néztem.
- Köszönöm,hogy elmondott mindent.Ami az anyámat érinti,lehet,hogy maga gyűlöli,de én nem tudom.Mindennek megvan az oka.Ahogy az ő tetteinek is.Hazudott nekem és Nicknek,de az anyám.Most pedig ha megbocsájt,mennem kell - felvettem a táskám és kiindultam.
Nem vártam meg semmilyen reakcióját.Többre nem voltam kíváncsi.
Keserű,és mély fájdalmat éreztem.Agatha,Caroline és Angel is hazudtak nekem.Könnyeimmel küszködve ültem be a kocsiba.
- Nem hagyom,hogy ilyen állapotban vezess - nyitotta ki az ajtót Amber és kiráncigált a kocsiból.
- Most ne ... hagyj magamra - néztem rá kérlelően.
- Normális vagy? Ilyen helyzetben,hogy hagynálak magadra.Most pedig szépen beülsz,és haza viszlek - utasított,majd mutatott az anyósülésre.
Megadóan beültem mellé.
- Nem haza akarok menni - szólaltam meg letörten.
- Akkor hová?
- Angelhez.Csak nem tudom,hol lakik - néztem rá.
- Várj itt.A kulcsot magammal viszem. Nath biztos tudja merre lakik.Megkérdezem - kiszállt a kocsiból és befutott a házba.
A telefonomra pillantottam.Bella keresett egy párszor,de Castiel nem hívott vissza.Nem volt kedvem most Bella fecsegését hallgatni,így Cast próbáltam újra elérni,de sikertelenül.Csalódottan szorongattam a telefonom a kezembe.Fejem az ablakhoz támasztottam,és mély levegőket vettem.
Az élet annyira,de annyira igazságtalan.Végre rendes menetén halad az ember élete,de mindig történik valami,ami felborítja azt.A sors közbe szól,és tesz arról,hogy ne legyünk nyugodtak.
Az arcomat égető könnyeim újra eleredtek. Egy senkinek éreztem magam,egy áldozatnak,akit végig az orránál fogva vezettek.Ott volt még Nick és Eren is.Eren,akivel majdnem közelebbi kapcsolatba kerültem,a testvérem.Égtem a vágytól amikor hozzámért,hogy megcsókoljon.Reszkettem az érintésétől.Közben pedig,mindvégig a testvérem iránt éreztem ezt. Mi lett volna ha engedek neki? Vérfertőzés egy hazugság miatt?
- Itt vagyok.Itt a cím! - ült be a kocsiba zihálva Amber.
- Menjünk akkor - bólintottam neki.
Aki Ambernek adott jogosítványt,az egy agysérült ember lehetett.Nem tudtam megszámolni hány piroson, és stop táblán hajtott át. Próbált érvelni azzal,hogy miattam teszi azért ,hogy minél hamarabb odaérjünk.
A lakótelephez érve kimondhatatlan idegesség lett úrrá rajtam.Nem hibáztattam teljes mértékben Angelt,de tudott a létezésünkről,és mégsem tett semmit.
A megadott lépcsőházba,és emeletre mentünk Amberrel.Megálltam az ajtó előtt,és a szőke lányra néztem.
- Velem maradsz? - suttogtam.
- Veled. Ha kell,lekaratézom az apádat.Nyugi nem lesz baj - mosolygott.
Remegő kézzel nyúltam a csengő felé.Amber megfogta a kezem,és rányomta a csengőre.A hangjára összerezzentem.Készen is álltam erre a beszélgetésre,meg nem is.
Nem telt el pár másodperc,és nyílt az ajtó.A kócos Eren nyitott ajtót.
- Ti mi a frászt kerestek itt? Honnan tudjátok hol lakom? - kérdezte meghökkenve.
- Ne légy egoista.Nem hozzád jöttünk - morogta Amber,majd arrébb lökte az ajtóból Erent,és behúzott magával.
- Na ide figyelj kislány.Semmi jogod,csak úgy bejönni a lakásomba.Tűnjetek el amíg szépen mondom - mutatott idegesen az ajtóra Eren.
- Fogd be a szád Macsókám.Az apádat keressük - küldött haragos pillantásokat Eren felé Amber.
Eren egy kicsit meglepett fejet vágott.
- Honnan tudjátok ki az apám?
- Mi ez a lárma? -  szólalt meg Angel,ahogy kijött az egyik szobából.
Ránéztem arra a férfira,akiről mindig azt hittem,hogy csak anya egyik szerelme volt.Keserűen néztem az arcára,most hogy tudom ő az apám,feltűnt a sok hasonlóság is köztünk.A szemünk,a szánk formája.Legszívesebben a karjaiba borultam volna,és csak öleltem volna,de csalódottságom hatalmasabb volt a szeretetemnél.
- Hozzád jöttem - törtem meg a csendet.
- Gyertek üljetek le - mutatott a nappaliba levő székekre.
- Nem akarok leülni.Kérdezni akarok valamit - kérdeztem közömbös arccal.
- Reina,valami baj történt ? A szemeid tiszta könnyek - aggódott,és közelebb jött hozzám.Megakarta fogni a karom,de elhúztam.
- Felelj nekem egy kérdésre.De őszintén.Te vagy az igazi apám Angel? - kiáltottam sírva.
A szobába megfagyott a levegő.Angel ledöbbent arccal nézett rám,ahogy Eren is.
- Te beszívtál? Már hogy lenne az apád! - vetette nekem oda ingerülten Eren.
- Az igazat Angel! - folytattam
Angel lehajtotta a fejét,és bólintott.
- Jogom lett volna tudni - ordítottam sírva,és elé álltam.Fejét felemeltem,hogy rám nézzen.- Miért nem mondtad el?
- Nem mondhattam.Vagyis elakartam,de Car azt mondta várjak még vele.Most vagytok túl anyátok halálán,és nem bírnál el ekkora terhet most.Annyira sajnálom Reina.Hidd el,nem akartam örökre titokban tartani.Így láttuk jobbnak.Ha eljött volna az ideje,elmondtuk volna neked és Nicknek is,meg Erennek  - mondta bűnbánóan.Szemeibe könnyek jelentek meg,de még nem tudtak engem meghatni.
Eren húzott arrébb,és Angel elé állt.
- Mit tettél te barom? - ordította neki. - Hogy hazudhattál egy ilyen dologban? Hogy?
- Fiam...
- Ne hívj így.Tudod te mit tettél? Úristen - kapott a fejéhez Eren. - Ismét tönkre tetted az életem.Érted?
- Hallgass végig és megértesz - kérte Erent.
Eren bosszúszomjasan nézett Angelre,és megragadta a pólóját.
- Értselek meg? És engem ki fog? Nem tudtam róla,hogy Reina a testvérem,és beleszerettem. Te állat.Szerelmes vagyok a tulajdon nővérembe.Ez mind a te hibád - kiabálta Eren és megrángatta az apját.
Dermedtem hallgattam Eren szavait,ahogy Angel is.
- Én nem tudtam,hogy ti... - nézett hol rám,hol Erenre.
- Igen volt olyan,hogy mi.A ostoba hazugságod miatt,majdnem katasztrófa lett.Soha többet nem akarlak látni - elengedte Angelt ,majd rám nézett. Szemeibe mély fájdalmat éreztem.Eren szíve most tört össze.Olyan sok idő után végre szeretet,és mégse lehet boldog,mert a testvérébe szeretet bele.Feldúltan felhúzta a cipőjét,és kiment a lakásból.
Amberre pillantottam,aki lefagyva bámulta az eseményeket.Nem hagyhattam magára Erent,meg kellett beszélnem vele is a dolgokat.Vetettem még egy utolsó pillantást az összeomlott Angelre,és Eren után futottam.
A fiú szélsebesen a kijárat felé szaladt.Minden erőmmel azon voltam,hogy utolérjem.
A szavai még mindig kavarogtak a fejemben.Szerelmes.Csupán egy múló szeszélynek gondoltam az irántam érzett érzelmeit.Egy kalandnak,testi vonzódásnak,semmi másnak.Sohasem gondoltam volna,hogy ő szerelmes belém.Tyler az igazat mondta.Minél jobban szeret valakit,annál jobban megakarja bántani.Szóval azért erőszakoskodott velem annyit,mert a szíve mélyén szeretett.
Kiértem a ház elé,de Eren eltűnt a szemem elől.Esélyem sem lett volna utol érni,sokkal gyorsabb nálam.
- Itt vagyok - hallottam meg Eren hangját a hátam mögött.
Megfordultam,és a fiú a ház oldalának dőlve guggolt.Mély levegőt vettem,és leguggoltam mellé.
- Én,nem tudtam.Sajnálom.Sohase gondoltam volna,hogy a testvérem vagy - mondtam és megérintettem a vállát.
- Amit bent mondtam felejtsd el.Sőt,felejtsen el mindenki.Ismét rohadtul szar lett minden körülöttem.A fenébe is -  dühöngött,majd felállt,és indulni készült.
Felpattantam a helyemről,majd megfogtam a karját.
- Ne mondj ilyet - szólaltam meg.
- Már miért ne? Az apám egy hazug ember.Apám? - nevetett gúnyosan. - Helyesbítek,a mi apánk. Reina. Szerinted,hogy érezzek most? Azt hiszed,hogy egyik pillanatról a másikra,testvéremként tudok rád tekinteni? Hát nem. Akárhogy próbálok másként nézni rád,nem megy.
- Nekem sem könnyű,ezt elhiheted.Nem azt mondtam én sem,hogy egyből testvéremként szeretlek.De ezen már nem tudunk változtatni,csak elfogadni - dünnyögtem lehajtott fejel.
Óvatosan megérintette az állam,és felemelte a fejem.
- Elfogom fogadni,mert egy vérből valók vagyunk.De előtte meg kell tennem valamit.Kövezzenek meg, vagy égessen el máglyán,nem érdekel.De még a szívem szerelmes,és addig a vágyaim fognak vezetni,amíg nem kapom meg,amit akarok - mondta a szemembe.
Ismét láttam a száján azt a mosolyt,amitől mindig megremegett a testem.Most sem volt másként.Tudtam mire gondol Eren.Talán a hajmeresztő gondolata volt rám ilyen hatással, vagy még az elfojtott érzelmek,amiket még akkor éreztem mikor nem tudtam,hogy az öcsém.A hidegrázás futott végig rajtam,ahogy méregetett.
- Ez ostobaság -  szóltam halkan.
- Az volt ostobaság,hogy nem tettem meg az előtt,mielőtt kiderült volna minden.Akkor könnyebb lelkiismerettel hajtottam volna végig.
Átölelte derekamat,szorosan összesimultunk.Lehajolt hozzám, és szája végigfutott az enyémen. Lehunytam a szemem. Sosem lenne merszem megfogalmazni, mit éreztem, amikor megcsókolt, előbb tapogatón, majd önfeledten,mintha nem tudtunk volna az igazságról.
 - Meg kellett tennem - suttogta amikor elengedett.
Kábultan tekintettem fel rá.Nem hittem volna,hogy ezt megtesszük.Egyben szégyelltem is magam,meg nem is.Szégyelltem,mert a féltestvérem,de nem mi tehettünk róla,hogy a vágy élt még bennünk.Két idegen voltunk még pár nappal,órával ezelőtt.Erennek igaza volt,egyik pillanatról a másikra,nem tudtuk leküzdeni a testi vágyainkat,bármennyire is tudtuk,hogy ez nem helyes.




                                                                   ***

Nem tudtam visszamenni Angelhez.Időre van még szükségem,hogy feldolgozzam a történteket.
Eren a szavát adta,hogy az előbbi dolog köztünk marad,és elfelejtjük örökre.Megpróbálunk testvérként közelebb kerülni egymáshoz.
Amber haza is velem tartott.Megígérte mellettem lesz,és így is tett.Amint leparkolt a házunk előtt,ismét előtört rajtam az a düh,amit akkor éreztem,amikor Celeste elmesélt mindent.
Beakartam olvasni Agathának és Carolinenak a sok hazugságért.
Hazudtak nekem,és többé már nem leszek képes hinni nekik semmiben.
Amber szorosan a nyomomban volt,ahogy a ház felé haladtunk.Egy pillanatra megálltam az ajtó előtt, majd mélyet sóhajtottam,és bementünk a házba.
Meglepetésemre nem csak Agatha és Nick volt otthon.Ott volt Caroline és Bella is.
Amint megálltam a nappali ajtajában,mindenki rémülten pillantott rám.Biztos voltam benne,hogy feltűnt nekik a kisírt szemem,mert rémült tekintetük átváltott szomorú pillantásokra.
Egyből arra gondoltam,hogy Angel biztos értesítette Agathát,hogy mi történt.
Ahogy farkasszemet néztem mindenkivel,és néma csend uralkodott a szobába,még jobban dühbe gurultam.Legalább annyi lenne bennük,hogy megszólalnak.Eléggé feldúlt voltam már ahhoz,hogy belekezdjek a mondandómba,amikor Bella hirtelen elém viharzott,és fulladásig szorongatott.
- Barátnőm.Annyira sajnálom.Nem hittem volna,hogy ezt valaha is megteszi az a barom... - szitkozódott.
Nick is Bella mellé állt.
- Nincs semmi baj húgi.Együtt túléljük.Mindig mindenben melletted vagyok,tudod.Annyira rossz így látni - ölelt át ő is.
Bellán nem lepődtem meg,de Nick szavain igen.Egyáltalán nem volt lesokkolva a hallottaktól.Pedig kettőnk közül,ő a lobbanékonyabb.Azt hittem,ha megtudja,egyből Angel keresésére indul.
- Bogaram,nem lesz semmi gond - szólt nekem Agatha.
- Mi az,hogy nem lesz semmi ? Hogy mondhatsz ilyet? Most dőlt össze az életem.Hazugságokban éltem eddig.És te azt mondod nem lesz semmi gond? Hogy tudsz ezek után a szemembe nézni? - kiáltottam rá. Arca teljes meglepettséget mutatott felém.Úgy csinált,mint aki nem tudja miről beszélek.
- Reina.Ezzel nem dőlt össze a világ.Ne gondolj ilyenekre.Agatha,pedig nem hibás Castiel hülyesége miatt - fordult felém kisírt szemekkel Caroline.
Egy percig elgondolkodtam azon,hogy miről is beszélünk?Castiel?
- Mi a fene köze van Castielnek ehhez ? - néztem rá értetlenkedve és dühösen.
- A szemeid,sírtál.Ha nem Castiel tette miatt,akkor miért? - mondta Bella és megfogta a kezem.
Kikerekedett szemekkel bámultam Bellára.Ők Castiel miatt vannak itt?Ezek szerint nem tudják,hogy tudom az igazságot?
- Reina.Szerintem nem egy dologról beszélünk most - állt mellém Amber. - Ti Castielre gondoltatok,de mi teljesen más miatt vagyunk kiakadva - nézett a többiekre.
- Mi történt még ? - kérdezte aggódva Nick.
- Majd később - vágtam rá. - Hol van Castiel? Mit csinált amiért kiborultatok? - soroltam idegesen.Egy pillanat alatt elfelejtettem Angelt,és ezt az egész históriát.Bármennyire is fájt ami ma történt,Castiel a legfontosabb az életemben.Nem érdekelt semmi már,csak ő.
- Reina... - kezdett bele Bella. - Ma reggel...
- Mondjad már! - ordítottam rá és megfogtam az arcát,hogy a szemembe nézzen.
- Ma reggel elköltözött - folytatta,majd könnyek szöktek a szemébe.
A világ megállt körülöttem.Lefagyva bámultam Bellára.Nem akartam elhinni amit mondott.
- Ez nem igaz - mondtam a könnyeimmel küszködve.Ahogy ránéztem arra a fájdalmas arckifejezésre, láttam,hogy ez nem hazugság.
Kibírhatatlan volt az az érzés,ami egyre csak öntötte el a szívemet.Mintha valaki kitépte volna a helyéről.És a fájdalom csak nőttön nőt,amíg már levegőt is alig kaptam.Csak néztem a többiekre,és nem tudtam megszólalni.Egy hang sem jött ki a torkomon.
Bevillant az agyamba a reggel el nem olvasott levél.A többiek jelenléte már nem érdekelt egyáltalán.Felszaladtam a lépcsőn,és a szobámba mentem.A levelet kezdtem el keresni,de nem találtam sehol.
Hisztérikusan nyitogattam ki a fiókokat az asztalomnál.Minden egyes eltelt perccel,amit a levél keresésével töltöttem,még nagyobb sírás jött rám.Nem tűnhetett el csak úgy.
Megfordultam az ajtó felé,hogy Nicknek szóljak,de már ott állt letörten Bellával és Amberrel.
- Hol van a levél,amit reggel elakartam olvasni amikor bejöttél? - néztem Nickre.
- Utoljára az ágyadban láttam.
Felforgattam az ágyam,és a párnám alatt megtaláltam.
Remegő kezekkel vettem elő a levelet.Nem akartam elhinni,amit Bella mondott.Castiel nem tehette ezt.
Behunytam a szemem,amint megpillantottam a lapon a nevem.
Nem akartam,hogy ez a valóság legyen.Azt akartam,csak álmodjam azt,hogy ez a levél a kezeimben van.
Nick leült mellém,és megfogta a vállam.
- Reina... - csuklott el a hangja.
Kinyitottam a szemem,és a bátyámra néztem.Patakokban folyó könnyeim a levélre hullottak,majd csak áztatták azt a papírdarabot...



                                                                Reina


 Gondolom már felébredtél és észrevetted,hogy nem vagyok melletted.Valószínű  hívni is próbáltál,de nem voltam elérhető.Soha nem fogom tudni magamnak megbocsátani,hogy ilyen módon kellett búcsút intenem neked.BÚCSÚT ! Többször is kérdezted,hogy miért voltam olyan távolságtartó veled. A búcsú miatt. Tudnom kellett,hogy bírok-e nélküled élni?Szánalmas vagyok,de kibírtam.Tudom kíváncsi vagy az okokra is.Most bevallok neked mindent,amit szemtől szemben nem mertem. A mai naptól kezdve,apámnál fogok lakni.Nemrég felkeresett,és egy remek hírt közölt velem.Bár nem kértem tőle,de bejuttatott engem és Lyst egy elit zeneiskolába Japánba.Örültem is az esélynek,meg nem is.Minden álmom az volt,hogy egy ilyen iskolába járjak,de sosem kerültem be a jegyeim,és a magatartásom miatt.Másrészt vonakodtam az esélytől,hisz el kellett volna válnom tőled.Mert apa egyik kikötése az volt,hogy ezt az évet már ott fejezzem be.Napokon át őrlődtem,hogy miként döntsek.Apa minden nap ostromolt a sok lehetőséggel,amit abban az iskolában  szerezhetek,és hogy Japánban,talán könnyebben érvényesülhetünk Lyssel a zene iparban. Lysander egyből igent mondott,neki nem volt akkora visszatartó oka,mint nekem.Életem legnehezebb és legfájdalmasabb döntését hoztam meg.Azt,hogy elmegyek. Lehet most egy önző embernek gondolsz,és így is van.Önző vagyok,mert elhagytalak az álmaim miatt.Tudom,most azt kérdeznéd tőlem,hogy miért nem gondoltam a távkapcsolatra?A távkapcsolat egy marhaság.Te is annak tartod,tudom. A távolság megölte volna a szerelmünket.Japán nem itt van.Talán,hónapokig nem is láttuk volna egymást.Valamelyikünknek előbb utóbb elege lett volna. Hidd el,elakartam mondani neked,de tudtam mi lett volna a válaszod. Biztos vagyok benne,hogy elengedtél volna.Te mindig mindenkinek a jót akarod.De én ezt nem akartam.Nem akartam látni,ahogy szenvedsz attól a tudattól,hogy én elfogok menni.Kívülről az örömöt mutattad volna,de belülről marcangolt volna az érzés. Így hát,ezt az utat választottam.Elvesztetted a bizalmad bennem,és tudom,hogy sohasem fogod megbocsátani,amit most tettem.Soha nem fogom magamnak sem megbocsátani. Azt akarom,hogy tudd SZERETLEK! Hogy a veled töltött napok voltak a legboldogabbak az életemben.Tudom,hogy mostantól ezerszer újra fogom élni az együtt töltött napokat.Hallani fogom  emlékeimben a nevetésed,látni fogom magam előtt az arcod,és érezni fogom az ölelésed.                 Minden hiányozni fog,jobban mint képzelnéd.Beléptél az életembe,és örömet szereztél nekem.Szerettél,elfogadtál úgy ahogy vagyok.Köszönöm az élményeket,és az emlékeket,amiket életem végéig őrizni fogok.  Egy dolgot kérek csak tőled: Soha ne felejts el,soha ne feledd azokat a hónapokat,amiket együtt töltöttünk. Bocsáss meg mindenért.Ha most azt hiszed hazudtam,hogy szeretlek,az nem igaz. A gondolat maga,az a hazugság.Csak téged szeretlek.Gyűlölj,szidj,utálj,de kérlek sohase feledj el.Nem voltam veled őszinte,és nem búcsúztam el tőled. Ezért megértem,ha gyűlölni fogsz.De gyűlölök búcsúzkodni,még jobban gyűlöltem volna magam,ahogy láttam volna  a könnyes arcod.Ha az élet újra feléd sodor,kérlek zúdítsd rám az összes haragod,amit most  ezzel okozok neked.Nem tudom mikor láthatlak újra.Még egyszer le kell írnom,hogy szeretlek,és kérlek bocsáss meg egyszer nekem.Te a részem lettél.Próbálj meg boldog lenni.Kérlek tedd meg ezt nekem... Lehet,hogy nehéz lesz,és most nem úgy érezed,hogy ez lehetséges,de én azt szeretném ha mégis megpróbálnád... 

                                                                         Szeretlek 



Életemben először adtam jelentőséget annak a szónak,hogy vége... naponta százszor is kimondjuk ezt a szót, de nem is tudjuk, mit beszélünk, amíg nem találkozunk egy igazi " végé "-vel. De amikor olyan valaki veszítünk el , akit szeretünk,akkor nagyon is jól megértjük, hogy mit jelent, és ez nagyon-nagyon-nagyon fáj.
Nick aki velem együtt olvasta el a levelet,remegő testtel ölelte át.
- Ígérem neked,itt és most,hogy ezt nagyon megfogja bánni,ha újra a közeledbe jön - ölelt át szorosan.
A szavak ismét bennem maradtak,mintha néma lettem volna.Az erőm elszállt,a lelkem elhagyott,a szívem pedig összetört.
A könnyeim elmaradtak,pedig legszívesebben zokogtam volna,de egy könnycseppet sem tudtam már ejteni.Összetörten,de rezzenéstelen arccal néztem az előttem ülő Bellára és Amberre.Ránéztem újra a levélre,és Bella kezébe nyomtam.Némán bámult rám pár percig,de aztán beleolvastak.Csak szótlanul figyeltem,ahogy a szemgolyóik a sorok között cikáztak.Nem éreztem semmit,mintha sohasem lettek volna érzelmeim.A szemem nem könnyezett,de a szívem vérzett.Tudtam,hogy ezt soha az életben nem fogom megbocsájtani Castielnek.A bizalmam összetört,örökre elvesztett.
- Ooo szívem - borult a nyakamba Amber.Mozdulatlanul tűrtem,ahogy átölel.Nem voltam képes megölelni.Sőt,soha többé nem akartam senkit sem.
- Szóval ez volt a terv része... - mondta a levelet nézve Bella.
- Ügyesen kitervelte a testvéred - feleltem ridegen.
- Nem Casteilről beszélek - nézett rám.
- Akkor kiről? - kérdezte Nick.
- Az apámról.Ezt ő tervelte ki...
    

13 megjegyzés:

  1. Istenem:o Ez nagyooooooon jó lett <3 Minnél előbb folytatást :3

    VálaszTörlés
  2. FOLYTIIT!!!! MINEL ELOBB!*-*

    VálaszTörlés
  3. Folytit minel elobb..itt ulok es csak sirok es sirok..ha szabad kerdeznem mikorra varhato a kovi?nagyon jokat irsz es mindig elorol elkezdem olvasni !!NAGYON TETSZIK!!Egy dolog jarjon a fejedben "NE HAGYD ABBA!" !!!! Egy egesz konyvet tudnek irni hogy mennyire tetszik!!!!kerleeeek minel hamarabb legyen folytatas es ugye egyszer meg vissza jon castiel????

    VálaszTörlés
  4. Egyutt erzek reinaval es bennem is egy vilag dolt ossze!!bocsiiii hohy folyton ezt irom de naaaaaaaagyoooooooon teeeeetsziiiiik!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  5. Lányok,csak annyit ígérhetek,hogy péntek fele max szombaton jön az új rész :D
    Réka,nagyon örülök,hogy tetszik :D Jól esnek az ilyen kommentek.Érzem,hogy van érteleme annak,amit csinálok.Úgyhogy köszii :D Castielre térve,csak annyit írhatok : " Senki sem megy el örökre " ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Es meg csak annyit hogy van e meg blogod?? imadok olvasni :D

      Törlés
    2. Nincs több,ez a blog sok időt igényel.De a közel jövőben tervezek egy másikat.:D

      Törlés
  6. Folytasd nagyon jó. Én még el is sírtam magam... kétszer is. Nagyon jól tudsz írni át lehet érezni..folytasd

    VálaszTörlés
  7. Sírósra szántam,és úgy látszik sikerült is :D Már neki láttam a folytatásnak :)

    VálaszTörlés
  8. Sírósra szántam,és úgy látszik sikerült is :D Már neki láttam a folytatásnak :)

    VálaszTörlés
  9. Szia, nagyon jó lett, tényleg!! Én is sírtam, nagyon jókat írsz!
    Azt kérném, hogy minél hamarabb jöjjön vissza Castiel :((

    VálaszTörlés