" Megbocsátanál? "

Mintha az izmaim megfagytak volna.Hiába engedett el Eren,én nem mozdultam.Inkább megfordultam,és mélyen a szemébe néztem.Apró mosolyra húzta a száját,és megszólalt.
- Tudtam,hogy nem mész el.Ne fuss előlem,Reina.Kérlek! - húzott magához közelebb.
A szívem a torkomban dobogott,ahogy a kezeivel a csupasz alkaromhoz ért,megborzongtam.
- Miért csinálod ezt Eren? Miért akarod,hogy nekem rossz legyen? - néztem rá.
- Már megmondtam,Reina.Akarlak.Érzem,hogy te is akarsz.Ha nem így lenne,már rég elfutottál volna - megsimította az arcom,és közelebb hajolt. - Te vagy az egyetlen ,aki igazán érdekel.Te döntesz...
Elvesztem a csillogó szempárjaiban.Jobb kezével megérintette az arcom,majd olyan közel hajolt hozzám,hogy orraink szinte összeértek.Igaza volt Erennek.Hiányzik az a tűz,az a szenvedély , amit régen éreztem Castiel mellett.Az agyam ordított,hogy ne tedd Reina,de a testemet nem érdekelte.
Felemeltem én is a jobb kezem,és Eren arcához értem.Amint a tenyerem hozzáért,mintha a szívembe ezer tüske fúródott volna.Felébredtem ebből a kábulatból.Kezeim hozzászoktak Castiel hűvös bőréhez,Erené pedig az ellenkezője volt.Becsuktam a szemem,és elléptem a fiútól.
- Sajnálom.Felejts el Eren,kérlek.Jobb lesz,így.Tégy úgy mintha nem is léteznék - közöltem.
- Tudom,hogy te is akarod.Ne tégy úgy,mint aki nem.Érzem,hogy vonzódsz hozzám - jelentette ki vigyorogva.
- Lehet,de Castielt jobban akarom.Szerelmes vagyok belé! Hányszor mondjam még el? - mondtam neki.
Lehajtotta a fejét,és elnevette magát.Pár percig csak nevetett.Elegem lett belőle,és indulni akartam,de visszarántott a karomnál fogva.Szorosan magához préselt,kezeit átkulcsolta hátulról a derekamnál.Arcunkat pár milliméter választotta el.

- Nem adom fel a harcot olyan könnyen,Cica - húzta mosolyra a száját. - Kelleni fogok neked,amikor már a vöröskédet megunod.Én pedig örömmel foglak várni.Meglásd,hamarabb eljön az a perc,mint gondolnád - suttogta. Idegesen kapkodtam a tekintetem,a szemei,és a szája között.Túlságosan is nagy a csábító ereje.Észrevehette a dilemmám,mert elkuncogta magát.
- Látod,most is a számat nézed.Kíváncsi vagy igaz?Arra,hogy milyen lehet a csókom íze.Én is epekedve várom,hogy a te csókod milyen.De el kell keserítselek,ez most nem fog megtörténni.Kivárom a pillanatot,hogy magad fogsz elém állni,és megcsókolni.Addig is,legyél jó kislány Reina - végighúzta remegő ajkaimon a hüvelykujját,majd ellökött magától.
Zavarodottan néztem,arra az önelégült arcára.Felkaptam gyorsan a táskám,és kifutottam a tornateremből.Dühösen trappoltam az udvaron,majd végül az egyik tölgyfa alá levágtam magam.
Mekkora egy marha vagyok.Egyáltalán nem tudom kezelni Eren közeledését.Nem lehetek egy olcsó kis lotyó,aki megcsalja a barátját.Ha Castiel csalt volna meg,abba bele bolondultam volna.El kell tüntetnem ezt a bunkót a közelemből.
Eren kiiktatásán vacilláltam,amikor Tyler vágta le magát mellém.
Meglepetten néztem rá.Nem nagyon szokott odajönni hozzám, ha egyedül vagyok.Mindig velem van Castiel,vagy Kim.
- Tyler? Te hogy-hogy itt?Nem bent kellene lenned? - kérdeztem.
- Kellene,ahogy neked is. Csak levegőzök - sóhajtott egy mélyet.
- Én is. Kezdet frusztráló lenni bent a légkör.
- Tudom,láttam  - fordult felém aggódva . - Reina,bántott Eren?
- Miről beszélsz? - kérdeztem kétségbe esve.
- Láttam,hogy behúz a lelátó alá,és utána pedig nem engedett el.Reina sajnálom,Eren nevében amit tett,vagy tenni akart,nem tudom.
- Miért te kérsz bocsánatot? Neki kellene,hogy folyamatosan zaklat.De őszintén Tyler,én is hibás vagyok a dologban.Nehezen tudok már ellen állni neki.Napról napra,közelebb engedem magamhoz, pedig nem kellene.Ő egy igazi bunkó ember.Ne értsd félre szeretem Castielt,de valahogy vonzódom Erenhez is.Pedig egy kiállhatatlan fiú.
- Tudom,nehéz vele kijönni.Én ismerem pisis korunk óta.A legjobb haverom.Sajnos a viselkedéséhez közre játszott a múltja is. Nem igazán érti ő sem az érzéseit,sem másokét.Nem szereti az embereket,de ha talál valakit akit megkedvel,akkor nagy ragaszkodik hozzá. Minél jobban kedvel valakit,annál erőszakosabban bánik vele. Veled pont ez a helyzet.Már az első naptól kezdve felfigyelt rád.Ott,amikor megmentett a lépcsőn,már akkor megtetszettél neki.De,az érzéseit nem tudja kimutatni.Soha nem is tudta.Egyszerűen nem volt aki megtanítsa neki - mondta,majd rám pillantott.
- Miért lett ilyen? - kérdeztem félve.Nem vártam el,hogy elmesélje nekem Eren múltját,de egyben égtem is a vágytól,hogy megértsem ezt a fiút.
- Eren magányosan nőtt fel.A szülei nem tervezték,csak úgy becsúszott.Még a születése előtt lelépett az apja.Nem nagyon törődött a fiával.Egy lecsúszott ember lett,egy alkoholista.Az anyja se foglalkozott vele igazán.Mindig csak a dadák foglalkoztak vele.Soha nem kapott szeretetet.Pár évvel ezelőtt,az anyja nagyon beteg lett.Elköltöztek Berlinbe,ahol kezeléseket kapott.Egy ideig be is váltak nála,de pár hónappal ezelőtt rosszabbul lett,és meghalt. Azután került ide vissza az apjához.Mivel időközben visszaköltözött ide az apja,és kigyógyult az alkoholizmusból,ő kapta meg Eren felett a gyámságot.
- Ez nem gondoltam volna - szólaltam meg,majd az égre néztem. - Tudom,milyen érzés szülők nélkül élni.Átérzem a helyzetét.Az apja meg egy igazi seggfej lehet,ha nem törődik a saját gyermekével.Minden gyermeknek szüksége van apára.Legyen az fiú,vagy lány.Az apai szeretet nem maradhat ki az életedből.
- Tudja ezt már az apja is.Próbál is Eren érzéseihez közelebb kerülni,csak nehéz dolga van.De én úgy látom,lassan azért megtörik a jég,és Angelnek sikerül elnyerni a fia szívét - mosolygott rám Ty.
A lélegzetem is elállt amikor kimondta Tyler,az apa nevét.Angel?Az az Angel,aki anyát annyira szerette?Végül is lehet,egy évvel fiatalabb nálam Eren.Simán lehet az apja.
Egy ideig szótlanul ültem,de végül tovább kérdeztem.
- Az az Angel,aki minket tanít? Hisz a vezeték nevük se egyforma.
- Igen az.Eren az édesanyja nevét használja.De Reina,kérlek ne mondd el Erennek,se Angelnek,hogy  elmondtam.Szerintem a Dirin kívül nem is tudja senki sem,csak én - nézett rám aggódva.
- Nem mondom el,ha te se Casnek,ami bent történt.Megegyeztünk? - mosolyogtam a fiúra.
- Megegyeztünk - nevetett és összeborzolta a hajam.





                                                              Amber



Már vagy 20 percre vártunk arra a vén nyanyára,de nem dugta le a pofáját a terembe.Kezdett iszonyatosan melegem lenni bent.Reinát kerestem,de nem találtam sehol.Elindultam megkeresni.Úgy gondoltam,neki is biztos melege volt,lehet felment a mosdóba.Az udvaron átvágtam körül se nézve,és gyorsan az épületbe siettem.A második emelten található mosdóhoz tartottam.Mikor felakartam lépni a lépcsőn,hangokat hallottam a pince felől.Kihegyeztem a füleim,majd Castiel és Lysander hangját hallottam meg.Halkan a pince felé osontam,majd kinéztem a fal mögül.A fiúk háttal álltak nekem.
- Castiel! Meddig akarsz még várni? Miért nem mondod el végre Reinának az igazat? - kérdezte feldúltan Lys.
- Ne gyere már te is ezzel.Tudom,hogy el kellene mondanom neki,de nem tudom megbántani.Még én magam sem tudom,hogy miként fogok dönteni - morogta Lysnek Castiel.
- Itt az idő,hogy eldöntsd.Nem várhatunk tovább.Én már döntöttem,és készen állok.Rád várunk csak.Tőled függ minden - mondta Lys
Castiel idegesen jártatta a lábát,nagyon felhúzhatta Lysander mondandója.
De mi a fene lehet amit titkolnak? Esküszöm,ha Castiel megcsalja Reinát,én magam taposom ki a szerveit.El kellene mondanom Reinának,amit hallottam.Hogyan? Hisz semmi konkrét nincs a kezemben.Közelebb hajoltam,hátha megtudok még pár információt.
- Majd ma döntök.Most pedig megyek megkeresem Reinát.Biztos aggódik már,hogy hova lettem - csattant fel Castiel,és elindult felém.
Nagyon megijedtem,ahogy felém közeledett.Gyorsan felszaladtam pár lépcsőfokot,és úgy csináltam mint,aki most jön le az emeletről.
Mikor Castiel elém ért,rám nézett.
- Reinát nem láttad? - kérdezte mellkasa előtt összefont karokkal.
- Nem.Én is őt keresem - feleltem semlegesen. - De neked nem a tornaterembe kellene lenned?
- Ott vagyok ahol akarok.Semmi közöd hozzá - mordult fel.
- Igazad van,hozzád semmi közöm.De a barátnőmhöz igen.Azt hiszed nem tűnt még fel neki,hogy mindig eltűnsz?Nem tudom mit titkolsz Castiel,de rá fogok jönni.Nem hagyom,hogy fájdalmat okoz Reinának - vetettem neki oda gúnyosan,majd leléptem a lépcsőről,és gyors léptekkel az udvar felé haladtam.Tudtam,hogy most nagyon felhúztam Castielt,és nem akartam megvárni amíg a hargja utolér.Szinte feltéptem az ajtót,és kisiettem az udvarra. A lépcsőn már nem jutottam le,mert Castiel rángatott vissza a karomnál fogva.
- Milyen titkokról beszéltél? Honnan veszed,hogy titkolok valamit? - nézett haragosan a szemembe.
Na most légy okos Amber! Nem tudhatja meg,hogy hallgatóztál.
Oldalra fordítottam a fejem,hogy ne kelljen a szemébe néznem.Ekkor láttam meg az egyik fa alatt,a viháncoló Tylert és Reinát.Visszafordítottam a fejem,és gúnyos mosollyal ránéztem.
- Jobb lesz ha elengedsz.Te sem szeretnéd,ha Reina látná,ahogy szorongatod a barátnőjét - biccentettem a fejem Tyler és Reina felé.
Elengedett,és odavette pillantását.


                                                         
                                                           Reina



Végül nem mentünk vissza a tornaterembe.Nem nagyon érdekelt minket a diri beszéde .Inkább sztorizgattunk az elmúlt évről.A sok nehéz dolog ellenére,sok vicces pillanatunk is volt.Éppen Ambert elemeztük,hogy milyen produkciót vágott le akkor,amikor a szépséget fogalmazta meg az egyik órán.Amikor egy árnyék vetődött fölém.
Felnéztem,és Castiel volt az,mellette pedig Amber állt.
-Ti mit csináltok itt kettesben? - szegezte nekem a kérdést Castiel.
- Reina nem érezte magát jól.Inkább kijöttünk levegőzni.Utána pedig már nem volt kedvünk visszamenni - felelte helyettem Tyler.
Hálásan pillantottam rá,majd felálltam,és Cas karjaiba simultam.
- Nagyon meleg volt már bent.Meg semmi kedvem nem volt hallgatni az igazgatónő hülyeségeit.És ti merre voltatok?
- Én Lyssel beszéltem,Amber meg állítólag téged keresett - mondta Cas,majd Amberre pillantott.
- Igen téged.Nem tudtam hova tűntél - legyintett Amber.
- De jobban vagy már Boszi? - simogatta meg az arcom Castiel.
- Igen jobban - mosolyogtam rá. - Ugye ma már nem lépsz le,és velem leszel egy kicsit?
- Ma már csak a tiéd vagyok.Úgy terveztem - közelebb hajolt hozzám,és forró csókot váltottunk.
- Milyen szép is a szerelem - nevetett Tyler,amikor mellénk állt. - Jobb ha én is megkeresem az angyalom,és követelek tőle egy ilyen csókot.Bár titeket nem lehet utánozni.
Mind ránéztünk Tylerre,és elnevettük magunkat.
- Angyal? Inkább mondanám Kimet,ördögnek - röhögött Cas
- Angyal bőrbe bújt ördög - nevetett tovább Tyler is.
Mosolyogva hallgattam a fiúk beszélgetését.
Lassan a tornaterem felé vettük az irányt.Majdnem oda értünk már,amikor a tömeg kezdet kiözönleni a teremből.Kim az elsők között hagyta el az épületet.Amint észrevett,odarohant hozzánk.
- Ez a vén szipirtyó megbolondult -  durcázott.
- Mi volt a nagy bejelenteni valója? - kérdezte Amber
- Mi ? Azt találta ki a banya,hogy hordjunk egyenruhát.Sok iskola követi már ezt a példát,és szeretné ha mi is azt tennénk.Persze nagy felháborodást keltett az ötlete,így parkoló pályára tette még egy darabig.De tuti lázadás lesz,ha bevezeti - akadt ki Kim.
- Jobb ha elfelejti.Akár most ki is rúghat,mert én biztos nem járok majd öltönyben,vagy mit tudjam én miben is - fakadt ki Cas is.
- Fellázadunk az biztos.Soha nem fogok egyforma ruhát hordani veletek.Erről ne is álmodozzon - siránkozott Amber.
Mi Tylerrel,csak nevetve hallgattuk a többieket.
A nap további részében nem történt eget rengető dolog.Persze voltak,akik már a tüntetést szervezték,ha a Diri meggondolná magát,de én csak jót derültem rajtuk.
Órák után Castiellel megbeszéltük,hogy délután a park bejáratánál találkozunk,és csinálunk valamit közösen.
Hazasiettem,ebédeltem,átöltöztem,majd a park felé vettem az irányt.
Nem kis bűntudatom volt a reggel történtek miatt,de nem akartam most Erenre gondolni.Ahogy megláttam Cast a parknál,nevetve futottam elé,és a karjaiba vetettem magam,majd heves csókokkal üdvözöltem.
- Na mi a program? - érdeklődtem nevetve,amint elengedtük egymást.
- Arra gondoltam lemehetnénk a parthoz.Mit szólsz? Kicsit sétálnánk ott - mondta,majd összekulcsolta a kezünk,és elindultunk.
- Nekem tökéletes.
Sétálva mentünk le az egyik mesterségesen kialakított homokparthoz.Időnk volt bőven,így ráérősen sétálgatunk,és beszélgetünk.Ismét közel éreztem magam Castielhez.
A partra érve letelepedtünk a homokba,és néztük ahogy a víz hullámzott ki a partra.
- Sajnálom,hogy mostanában,nem volt rád időm - ölelt magához Cas.
- Nem fogod elárulni,hogy miért igaz?
- De,csak nem most.Ma nem akarok ilyen dolgokról beszélni.Csak veled akarok foglalkozni.
- Értem - csüggedtem le.
- Mégis lenne valami,amit kérdezni szeretnék.De őszintén válaszolj,kérlek - maga felé fordított,és mélyen a szemembe nézett.
- Mondd...
- Megbocsátanál,ha egyszer csak elmennék,minden magyarázat,és köszönés nélkül? - kérdezte komolyan.
Nem tudtam,hova rakni a kérdését.Miért kérdezi ezt?
- Nem hiszem.Emlékszel amikor arról beszéltem neked,hogy ha valakibe elvesztem a bizalmam,akkor azt soha nem tudja visszaszerezni?
- Emlékszem - felelte majd lehajtotta a fejét,és keserű mosolyra húzta a száját.
- Miért kérdezted ezt tőlem?
- Csak kíváncsi voltam.Ennyi.Felejtsük is el.Oké? - nézett fel rám.
- Rendben.Gyere,szórakozzunk egy kicsit - mondtam,majd felálltam és felhúztam őt is magammal.
Lejeb mentünk a vízhez,addig,hogy a lábunk még ne érje.
- Mikor anya kivitt a tengerpartra,mindig azt mondta,hogy ha írsz valamit a homokba,és azt nem mossa el a víz,akkor az örökké fog tartani.Persze most felnőtt fejjel baromságnak hangzik,de jó visszagondolni rá - mondtam amikor leguggoltam.Castiel is leguggolt mellém.
- Akkor írjunk valamit mi is.
- Biztos? Ez olyan gyerekes - nevettem.
Cas elmosolyodott,majd keresett egy fa darabot,és írni kezdet a homokba.
Mosolyogva figyeltem,amit ír.


                 
                                                       Castiel&Reina
                                                      Always&Forever



Mikor befejezte,felnézett rám és átölelt.Szorosan egymáshoz simultunk,és megcsókoltuk egymást.Csókunknak az vetett véget,hogy a hideg vizet éreztük a talpunk alatt.
Lenéztünk a lábunk alá,és láttuk,hogy a víz elmosta amit írt.
- Ez gyors volt - mondta csalódottan Cas.
- Nem baj.Ez úgyis csak egy gyerek mese volt.A való életben nem lesz így -  mondtam és átöleltem ismét.Nem válaszolt semmit,csak ölelt.A víz már nagyon elérte a lábunkat,így visszaültünk oda,ahol eredetileg ültünk.
Összeölelkezve néztük a lassan lemenő napot.Ahogy a gyenge sugarai rávetődtek a vízre,gyönyörű volt.
- Boszi... - hajolt az arcomhoz Castiel. - Szeretlek,és tudd mindig is szeretni foglak.Soha ne felejtsd el.Akármi is történjék,tudd csak te létezel számomra - suttogta az ajkaimnak.
- Én is szeretlek - válaszoltam,és gyengéden megcsókoltam.

Olyan érzésem volt,mintha ez a csók az utolsó lenne. Az előző szavai jártak az eszembe.Tudtam,hogy nem ez a utolsó csókunk,de nem akartam elengedni.Kétségbeesetten követeltem a következő csókokat.
Mikor már teljesen sötét lett,szenvedősen,de elszakadtunk egymástól.
Nem sokat kellett győzködnöm Castielt,hogy töltse nálam az éjszakát.Örömmel teljesítette minden óhajom,amit furcsálltam is.
Az éjszaka újra,és újra megismertük egymást testét,többször is.A szeretkezéseink olyanok voltak,mintha csak most először csináltuk volna együtt.Szenvedélyes,gyengéd és szerelemmel teli.



                                                                  ***

Reggel mikor felébredtem,Castiel már nem volt mellettem.Ahogy a párnájára néztem,felfedeztem egy fehér borítékot.Magamra tekertem a takarót,majd felültem,és kibontottam a borítékot.Egy levél volt benne,és egy karkötő.Csodaszép karkötő volt,rajta a kapcsolatunk kezdeti dátumával.
A levelet akartam elolvasni,amikor a bátyám tört be a szobámba.
- Ne haragudj,hogy nem kopogtam meg ilyenek,de kibaszottul zavar már a nappaliba a telefonod.Reggel óta csak csörög.Volt pofám megnézni,és Amber hívott,vagy ötvenszer - hadarta a tesóm csukott szemmel.
- Kinyithatod a szemed.Castiel nincs itt - mondtam neki.
- Nincs? - nyitotta ki a szemét. - Azt hittem itt aludt.
- Itt igen,de mire felkeltem elment - válaszoltam letörten.
- Mindegy,úgyis előkerül.Gyere le,mert ha még egyszer hív az a perszóna agybajt kapok - közölte a tesóm,és kiment a szobámból.
Gyorsan lefürödtem és felöltöztem,majd lementem a nappaliba.Tényleg egy csomószor keresett Amber.Gyorsan visszatárcsáztam,és vártam,hogy felvegye.
- Végreee... - ordította a telefonba.
- Neked is Jó reggelt,barátnőm - kuncogtam.
- Ne jó pofiz itt nekem.Milliószor kerestelek.
- Elnézést,hogy szombat van,és pihentem.Miben lehetek szolgálatodra? - nevettem.
- Anya este hazajött,és látni akar téged.Azt mondta egy óra múlva legyél itt,és mindent megtudsz,amit csak szeretnél,Angel Hamiltonról.
- Mért nem ezzel kezdted? - akadtam ki - Ülök a kocsiba és megyek.Szia.
Kinyomtam a telefont,és a táskámért rohantam.Gyorsan felkaptam és a kocsihoz siettem.Mielőtt elindultam volna megpróbáltam Castiel felhívni,de ki volt kapcsolva.Többszöri próbálkozás után,Lysandert is hívtam,hátha tud valamit Casről.De nála is csak a hangposta jelentkezett.Bellát is próbáltam,de ő meg nem vette fel.Csalódottan dobtam a telefonom a másik ülésre.
Nem volt időm,most ezzel törődni.Az járt a fejemben,hogy ma végre megtudok minden titkot,ami a családomat övezi...