2015. május 22., péntek

" Lennél a párom? "




A nyár eltelt, és hamar azon kellett kapnom magam,hogy újra iskolába kell járnom. Teljes bizonytalanságban telt az első napom. Akárhányszor ki kellett mennem a teremből,mindig éreztem mások pillantását rajtam. Persze gondolhattam volna,hogy nem marad titokban a szakításunk Castiellel.De reménykedtem,hogy elfelejtik ennyi idő alatt. Bár soha senki, még egy szót sem szólt hozzám,és senki nem említette meg a dolgot,de mégis zavaró volt a környezet.
 Az első nap a suliba, amikor Noah is velem jött borzalmas volt. Minden lány szinte olvadozott,ahogy elhaladt mellettük. Szünetekben letámadták, és próbálták folyamatosan randira hívni a lányok. Eleinte vicces volt számomra a szituáció,de mára már egy kissé idegesítő. Nem arról van szó,hogy birtokolni szeretném őt.Hisz nincs semmi közünk egymáshoz,de mégis, ha egy lány jön oda hozzánk és randira hívja,a szívem kiugrik a helyéről idegességemben. Elég népszerű lett a suliba, és ez engem egy kicsit zavar.
Az első hetekben nagy bejelentést tett az igazgató nő.Kivételesen egy őszi bált akar szervezni a diákoknak. Persze minden lány most nagy lázban ég,hogy párt találjon magának. Ostoba hiedelem,miszerint, aki elvisz az első bálodba, az lesz a párod egy élten át.Vagyis inkább a kislányok gondolják ezt.
Én nem aggódtam ennyit ezen a bál témán.Nagyon jól tudtam,hogy Noahval kell mennem. Mindig mellettem kell lennie,így biztosra veszem,hogy ott is vele kell lennem. Valójában nem bánom,ha vele kell mennem.Mostanában nagyon jól kijövök vele.Rengeteget beszélgetünk és nevetünk együtt.Ő az, akiért érdemes volt tovább lépnem.Bár a mai napig kimondatlanok maradtak köztünk a dolgok,amik még a múltba történtek.De nem bántam,hogy így van. Se ő, se én nem akar a múltba visszatekinteni.
Bella azóta is nálunk lakik és elkezdett Agatha cégénél dolgozni, mint személyes titkárnő.Nagyon élvezi a munkáját, mindent belead,hogy jól teljesítsen.Kicsit azért bántam,hogy ő már nem gimis.Nagyon szerettem vele lógni szünetekben.
Nick is nagyra tarja magát most,hogy végzős lett. Olyan büszkén sétál a a suliba végig a folyosón,hogy nekem ég a pofám miatta.A kapcsolatuk még mindig kiegyensúlyozott Rosával, és ennek nagyon örülök.Őrülten szeretik egymást és ez így van jól.
Angellel is remek kapcsolatot sikerült kialakítanom,ami még jobban ösztönzött arra,hogy tovább kell lépnem.Első lépésnek az új család kialakításában, egy nehéz döntést kellett meghoznunk.
- Nem is tudom már, hogy akarom-e - sóhajtozott Eren mellettem, amikor az ének terembe tartottam Nickkel és vele.
- Most fejezed be.Nem ezért álltam fél napig sorba, abba a nyomorult hivatalba,hogy most visszalépj - mondtam neki mérgesen.
- Nagyon magabiztos voltál, amikor Reina kitalálta ezt az egészet!  - veregette meg a vállát Nick.
- Mert annyira jó volt látni a lelkesedését, hogy nem tudtam neki nemet mondani - válaszolta.
- Na akkor álljunk meg egy percre! - álltam a két fiú elé. - Akarod vagy nem? Ne ringassuk akkor Angelt hiú ábrándokba, ha te visszalépsz.
Pár percig méregetett engem,hol pimasz nézéssel,hol pedig mérgesen.
- Hjajjj add azt a papírt! - vette ki a kezemből a papírt és bement a terembe.
- Szevasz apa!  - köszönt Eren az asztalnál ülő Angelnek.Ahogy meglátott minket, egyből felpattant a székről és üdvözölt minket.
- Sziasztok gyerekek! - mosolygott ránk. - Mi járatban? Nincs is ma órátok velem!
- Nem azért jöttünk, hanem,hogy ezt aláírd - mondta flegmán Eren és átnyújtotta neki a papírt.
- Legalább beszélj akkor normális hangnemben, amikor én is itt vagyok,te lüke! -  csaptam Eren tarkójára,aki mérgesen nézett rám.
- Ezért ugye tudod, hogy meglakolsz?
- Bocsi nekem testőröm van, aki megvéd! - nevettem el magam.
- De most nincs itt - húzta mosolyra a száját.
- Meg ne próbáld! - mondtam amikor egy kaján vigyorral az arcán megindult felém.
- Na elég legyen már! - állt közénk Nick. - Nem azért jöttünk,hogy ti szét tépjétek egymást.
Nick,Angel kezében lévő papírra mutatott.
- Szeretnénk ha aláírnád és elismernéd, hogy a gyerekeid vagyunk.Valamint elfogadod azt,hogy a te vezetékneved szeretnénk felvenni - mondta Nick mosolyogva.
- Ez most komoly? - nézett ránk Angel.
- Ja, az. Reina ötlete volt.Mi meg belementünk - mondta Eren,majd mellkasa előtt összefonta a karjait. - Ha nincs semmi kifogásod ellene,akkor aláírod, és már visszük is vissza a hivatalba.
- Jól mondja Eren - szólaltam meg én is. - De csak, ha te is szeretnéd!
Angel levette a szemüvegét, majd megtörölte a szemét és átölelt mindhármunkat.
- Köszönöm! Ezzel most nagyon boldoggá tetettek - mondta szipogva.
- Ne köszönj semmit - felelte Nick. - Te vagy az apánk,és azt szeretnénk, ha törvényesen is az lennél.
- Nem is tudom mit mondhatnék még - nézett ránk mosolyogva.
- Talán annyit,hogy most már normális apa leszel - mondta Eren.
- Eren ...- emeltem fel a hangom rá.
Rám kacsintott, majd indult ki a teremből.
- Megyünk Angel. Lassan kezdődik az óra - adtam egy puszit Angelnek és Nicnek, majd Eren után szaladtam.
- Megvárnál te ördögfióka?  - kérdeztem nevetve, amint mellé értem. - Lassan azért megpróbálhatnál kicsivel kedvesebb lenni vele.
- Mindent megteszek az ügy érdekében  - mondta flegmán.
Esküszöm csak azért nem vágom jól pofán, mert a testvérem.Egyszerűen nem tudok hozzászokni ehhez a hűvös viselkedéshez.Teljesen egymás ellentétei vagyunk.
- Végre,hogy megvagytok - hallottuk meg Amber hangját a hátunk mögött.
Eren kissé idegesen fordult hátra,majd vigyorogva nézett Amberre, aki Noah társaságában jött.
- Ennyire hiányoztam volna? - kérdezte tőle Eren.
- Egyáltalán nem.Reinát kerestem - felelte pimaszan Amber.
Eren odasompolygott Amber elé, majd hosszan megcsókolta.
A mai napig nem tudtam megemészteni,hogy ők ketten járnak.Annyira utálták egymást, most meg ők a suli új álompárja.
- Most már bevallhatod,hogy engem kerestél - mondta Eren, amint elengedte a csóktól kábult Ambert.
- Itt aztán nagy a szerelem! - jelentette ki nevetve Noah és mellém állt.
- Inkább a szenvedély.Tüzes a kicsike! - közölte nevetve velünk Eren.
- Fogd be a szád.Nem tartozik rájuk! - akadt ki Amber.
- Nyugi Amber. Asszem tudom milyen Eren hevessége.Nem csoda,hogy levett a lábadról - mondtam nevetve.
Erennel egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni.Senki a mai napig nem tud semmit arról, ami köztünk történt.És nem is szeretnénk elmondani.Ez a mi közös titkunk.
Nem sokáig tudtunk nevetni,mert két lány jött oda hozzánk, és félrehívták Erent meg Noaht.A fiúk bár kelletlenül ,de beszéltek velük.
- Mit akarhat az a két ribanc? Mindjárt odamegyek, és kitépem annak a kis vörösnek a haját - mutatott mérgesen Amber az egyik lányra.
- Mit parázol? Szeret téged az öcsém,ennyi nem elég?
- Bárcsak tudnám,hogy szeret-e? Soha nem mondta! Sőt még a bálba sem hívott még el.Pedig pár nap, és itt az idő - mondta búsan.
- Biztos elfog hívni! Ki mással menne,ha nem veled?
- Remélem velem, és nem azzal a kis cafkával.
- Fejezd már be! - szóltam most már rá mérgesen. - Higgy nekem! Amúgy is, miért veszed annyira a szívedre a dolgot?  Ez csak egy bál,semmit több.
- Semmi több? Te beteg vagy? - lépett hozzám közelebb és a homlokomra tette a kezét. - Minden lány életében fontos az első bálja. A szerelmeddel mész, az élted párjával - mondta álmodozva.
- Nekem aztán nyolc! Még párom sincs, úgyhogy lehet nem is leszek ott! - jelentettem ki letörten.
- Mi az, hogy nem leszel ott? Ott kell lenned! - közölte velem mérgesen,majd odaráncigált Noahhoz és Erenhez.
- Jobb ha elhúzzátok a csíkot amíg szépen mondom! - közölte a két lánnyal Amber.
A lányok, Amber vérszomjas tekintete láttán, egyből felvették a nyúl cipőt.
- Mit féltékenykedsz ? - kérdezte Eren mérgesen Ambertől.
- Neked nem osztottam lapot! - mondta lekezelően Amber,majd Noah felé fordult. - Hogy képzelted azt,hogy nem hívod el Reinát a bálba? Olyan nincs,hogy ő nem lesz ott! Megértetted?
- Figyelj Szöszi! Én döntöm el kivel megyek! Ne üsd bele mások dolgába az orrod - mondta nyugodtan Noah, majd elindult le a lépcsőn. Utána mentem és lassan ballagtam le vele.
- Nem kell annyira a szívedre venned azt, amit Amber mondott - mondtam neki,amikor leértünk a a lépcsőn és megállítottam.
- Nem vettem a szívemre.Nem nagyon érdekel, mit mondanak mások.
- Akkor jó. A bállal kapcsoltban, pedig menj azzal, akivel  igazán szeretnél,nem kell miattam aggódnod. Én, ha el is mennék a bálba,akkor azt egy herceggel tenném. Aki romantikusan hív el, és úri ember lesz egész idő alatt.De most jelenleg nem ismerek ilyen férfit,de sebaj - álmodoztam csillogó szemekkel.
- Olyan idióta vagy! - jelentette ki nevetve, majd összeborzolta a hajam.Nevetve indult el a termünk felé.
- Most miért mondasz ilyeneket? - kérdeztem dühösen és utána trappoltam. - Talán te nem vagy romantikus fajta,de én az vagyok.
- Ohh nagyon is romantikus vagyok!
- Mikor álmodtad ezt? - gúnyolódtam. - Ha olyan romantikus vagy, látni akarom,hogy hívod el azt a lányt, akivel menni akarsz a bálba.
- Honnan veszed,hogy van már valaki, akit elakarok hívni? - kérdezte érdeklődve
- Egész nap ostromoltak a lányok.Gondolom,hogy van már valaki, akit választottál? - kérdeztem félénken.
- Persze, van már valaki! - jelentette ki mosolyogva.
- Igen? - kérdeztem csodálkozva.Egy kicsit elszomorított a tény,hogy van már valaki, akit elakar hívni.Én meg hoppon maradtam.Ezek szerint egyedül kell mennem.Pedig biztosra vettem,hogy Noah velem jön,mint testőr vigyázz rám.De persze nem várhatom el,hogy miattam ne legyen magánélete.
- Akkor jó.Sok sikert az elhívásához - vonultam be durcásan a terembe.
- Meg lesz.Köszi - suttogta Noah a fülembe, amikor utolért a teremben,majd levágódott Nath mellé.
Mérgesen foglaltam helyet Rosa mellett. Magam sem értettem, miért húztam fel magam ennyire,de nagyon dühbe gurultam attól a gondolattól,hogy Noah vajon kit akar elhívni.
Tetőzte az idegességemet még az is,hogy akárhányszor felém fordult,mindig elnevette magát.Direkt húzta az agyam.



                                                                     ***

A csajok, suli utánra tervezték a ruhák megvételét.Persze nekem is mennem kellett.Attól,hogy nem volt még párom,muszáj volt nekem is ruhát keresni szerintük. Fejükbe vették,hogy ha még egyedül is,de el kell menne a bálba.
Amber és Kim, már vagy millió ruhát próbáltak fel,de egy sem nyerte el a tetszésük. Rosa és Viola elsőre rátaláltak az igazira.
- Kim! Dönts már kérlek. Semmi kedvem itt rohadni egész nap! - mondta ingerülten Noah, Kimnek.
- Nyugodtan elmehettél volna.Ez egy iszonyú nehéz döntés.Alaposan át kell gondolni, mit akarok majd viselni - nyelvelt neki vissza Kim.
- Nem mehetek el! Nem hagyhatom Reinát magára - fordult felém mosolyogva. - Te miért nem próbálsz fel valamit ?
- Minek? Mindegy miben megyek.Kinek tetszek,ha egyedül megyek? - feleltem unottan, majd hátradőltem a kanapén, és a többieket néztem.
- Talán igazad van - mondta nevetve.
- És még szemétkedsz is velem? - néztem rá dühösen.
- Olyan idióta vagy! - paskolta meg a fejem,majd felállt.
- Egész nap csak ezt mondod nekem.Egyáltalán nem vagyok az!
- Dehogy nem! - hajolt le hozzám és mosolyra húzta a száját.
- Pukkadj meg Noah! - nyújtottam ki a nyelvem rá, és durcásan a másik irányba néztem.
- Héjj Rosa! - kiáltott Noah, Rosának.- Idetudnál jönni?
Rosa vigyorgva odajött és lehuppant mellém.
- Befejeztétek a gyerekes civódást? - mondta nekem.
- Hűtsd le a barátnőd amíg vissza nem jövök.És ne enged,hogy elmozduljon innen! Oké? - kérdezte Noah, Rosától.
- Rám bízhatod! - kacsintott Rosa.
- Hová mész? - kérdeztem.
- Ne légy ennyire kíváncsi, te idióta! - megfogta az állam, majd elnevette magát.
- Addig foglak ütni, amíg el nem felejted ezt a szót! - sziszegtem neki mérgesen.
- Jövök nemsoká. - indult el az ajtó felé. - Ja,és csajok.Valami ruhát aggassatok már erre a nőre! - mutatott rám.
A csajok csak nevetve bólintottak, és a ruhák tömkelegébe húztak.
- Nézzük csak mi állna jól neked ! - nézelődött Amber. - A szőke hajadhoz jobban tudtam volna választani ruhát.
- Jajj, nem kell ennyire gondolkozni ezen.Egy egyszerű ruha is jó lesz nekem - mutattam egy átlagos fekete estélyi ruhára.
- Úgy néznél ki benne, mint a halál angyala.Unom már a fekete mániád - szólta le Kim az ötletem.
- Asszem én találtam egyet. Gyertek csajok  - mondta Rosa, majd egy tört fehér, ujjatlan,hátul egy fordos ruhához vezetett.
- Ez mese szépen állna rajtad - ámuldozott Amber.
- Ez olyan mintha esküvőre mennék,úgyhogy nem! - fordultam meg,de Viola megfogta a karom és a ruha elé állított.
- Most felpróbálod és kész! - parancsolta.
- Addig terrorizáltok úgyis, amíg nem veszem fel - sóhajtottam, majd az eladóhölgyhöz fordultam segítségért.
Bementem a próbafülkébe, és a hölgy segített nekem felvenni a ruhát.Ahogy rám adta, és bele néztem a tükörbe meglepődtem.Baromi jól állt tényleg.Hosszú percekig néztem magam a tükörben és forogtam jobbra balra.
- Milyen csodálatos lenne,ha te is itt lennél velem - suttogtam magam elé és lehajtottam a fejem.
Néhány könnycsepp csordult a szemembe,ahogy bevillant a szemeim elé,hogy most Castiel kedvéért próbálnám a ruhákat.Hogy vele mennék a bálba és nem egyedül.És milyen szép esténk lenne.
Megráztam a fejem és a tükörbe néztem.
- Engedd el Reina! - hallottam meg Rosa hangját a hátam mögött.
Hátam mögé néztem és ő ott állt.Elhúzta maga után a függönyt és mellém lépett.
- Lenyűgözően nézel ki csajszi! - jelentette ki mosolyogva. - Tudom,hogy most rá gondoltál.Azért könnyes a szemed.De engedd el őt végre.Lásd meg azt, ami a szemed előtt van, és aki a boldogságot jelentheti számodra.
- Nincs senki előttem Rosa! - mondtam letörten. - Hisz még a bálba sem hívott el egy fiú sem.
- Dehogy nem van előtted,csak te nem veszed észre. Nyisd ki végre a szemed, és lásd meg azt a személyt.A többi fiú meg nem lényeges,volt okuk, amiért nem hívtak el - nézett rám.
- Nem tudlak követni! - értetlenkedtem.
- Nem is kell! Gyere mutasd meg a többieknek - mondta, majd elhúzta  függönyt és megfordított.
Meglepetésemre nem a lányok álltak előttem, hanem Noah, egy csokor rózsával a kezében.Lehajtott fejjel állt előttem, bámulta a kezében lévő virágokat.
Rosa köhintett egyet, mire Noah felnézett.Végig nézett rajtam, majd szélesen elmosolyodott.
- Ez tökéletes lesz! - jelentette ki.
- Mi folyik itt? - néztem Rosára és Noahra,majd a szememmel a többieket kerestem, akik távolabb álltak és vigyorogtak mind ránk.
- Még mindig nem fogtad fel? Tényleg idióta vagy - mondta Noah, majd elém állt. - Látni akartad,hogy hívom el azt a lányt romantikusan a bálba, akivel menni akarok,nem?
- Igen - dadogtam zavaromban.
- Akkor Reina Hamilton - térdelt le elém Noah, és átnyújtotta a csokrot nekem. - Boldoggá tennél azzal,ha velem jönnél el a bálba! Senki mással nem szeretnék menni, csak veled.Lennél a párom azon az estén?
Hol a virágra néztem meglepetten,hol Noah a arcára.Váratlanul ért, hogy pont engem akar romantikusan elhívni.Éreztem ahogy az arcomba szökik a vér, és valószínűnek tartom,hogy az arcom teljes pirosságban pompázott.
- Mondj már valamit! - bökte meg Rosa a vállam.
- Igen! Leszek a párod - mondtam az előttem térdelő Noahnak,majd megfogtam a virágot és elvettem tőle.
Mosolyogva felállt és sóhajtott egy nagyot.
- Ez egy egyszeri alkalom volt,hogy ilyen romantikus voltam.Oké? 
- Elviselném többször is -csúszott ki hirtelen a számon ez a mondat. Zavaromban inkább nevettem.
- Az nem tenne jót a barátságunknak - suttogta a fülembe.
Rá kellett eszmélnem hirtelen az igazságra. Ő csak a munka miatt van mellettem, semmi más miatt.
Miután mindenki letudta a vásárlást a csapat szétszéledt.Mielőtt haza mentünk volna, beugrottunk még Noahval a hivatalba,hogy leadjam a papírt a névváltoztatásról.Mikor haza felé tartottunk, Rosa mondatain gondolkoztam.Talán Noahra gondolt? Ő lenne az orrom előtt, csak nem veszem észre? Esélytelen.Ami egyszer nem jött össze, az másodjára sem fog.
Észre sem vettem,hogy Noaht bámultam már percek óta,amióta ezen gondolkodom.
- Tudom,hogy lenyűgöző a megjelenésem,de ha nem akarod,hogy karambolozzunk akkor ne nézz egyfolytában - szólalt meg hirtelen,de nem vette le a szemét az útról.
- Uhhh bocsi.Csak elgondolkoztam - mondtam zavarodottan.
- Csak nem rajtam? - kuncogott.
- Ne legyél öntelt.Nem vagyok a rajongóid egyik,hogy folyton rólad álmodozzak - legyintettem flegmán egyet. - Azon elmélkedtem, amit Rosa mondott.Miért is nem hívott el engem, egy fiú sem a bálba?
Eltűnt az a beképzelt mosoly az arcáról,majd egy nagy levegőt vett.
- Hát, elég sok fiú elakart téged hívni a bálba,most hogy Castiellel nem alkottok egy párt.De akkor beleköptek volna a levesembe,úgyhogy megmondtam mindegyiknek,hogy te velem jössz. Ne is merjenek próbálkozni - mondta egy kicsit elvörösödve.
Ahogy a piros arcát néztem rám tört a nevetés.
- Talán féltékeny volt az uraság? - kérdeztem nevetve.
- Én? Soha! - nézett rám szigorúan. - Nekem ez a dolgom.
- Tudtommal az a dolgod,hogy apámtól védj meg.Nem pedig a fiúktól - jelentettem ki.
Az utolsó mondatom végére értünk haza.Noah felhajtott a bejáróra, és sebesen kiszállt a kocsiból,majd bement a házba.
Nem értettem mi ütött belé.Semmi olyat nem mondtam neki, amin meg kellene sértődnie.
Kiszálltam én is a kocsiból.Majd utána mentem.Senkit nem találtam a nappaliba.Sőt valószínű senki nem volt még otthon sem. Kinéztem a teraszra és Noah ott ült a hintaágyban.
Gyors levágódtam mellé és megfogtam a kezét,hogy ne tudjon elszabadulni.
- Na akkor mondd el szépen,hogy mi is a bajod! - közöltem vele mérgesen.
- Nagyon jól tudom,hogy kitől kell megvédenem téged.Nem kell emlékeztetned rám - nézett rám rosszallóan. - Csak szerettem volna,ha együtt töltjük az utolsó esténket.Ezért mondtam mindenkinek,hogy ne merjenek elhívni téged.
- Mi az,hogy utolsó? - kérdeztem rémülten.
- Apa mást akar helyettem küldeni melléd.Úgy érzi,hogy rám ott nagyobb szükség van, mint itt.Semmi nem történt az elmúlt pár hétben, és úgy gondolta,hogy akkor menjek haza.Kol mellé pedig küld mást - mondta letörten.
Szóhoz sem jutottam, csak néztem a szomorú arcát. Tudtam,hogy egyszer el kell mennie,de ne most. Nem állok még készen arra,hogy elengedjem.Most lettünk újra jóban,szükségem van rá.
- NEM! - csattantam fel idegesen. - Nem fogadok el más testőrt mellettem.Akkor ne is küldjön senkit,mert nem fog érdekleni! Itt kell maradnod Noah...
- Sajnálom,de nem maradhatok.Engednem kell apa akaratának,ő a főnököm is egyben.
- Akkor most az egyszer ne engedelmeskedj.Értem tedd meg! - mondtam zaklatottan.Éreztem,hogy könnyek gyűlnek a szemembe, inkább felálltam,majd fel alá járkáltam.
- Tudod nagyon jól, hogy nem szállok soha szembe, apám akaratával! - felelte
 idegesen.
- Ha elmondanám a valódi érzéseim,akkor maradnál? - kérdeztem tőle őszintén.Össze voltam zavarodva.Még én magam se ismerem az érzéseim,de nem engedhetem el Noaht.
- Reina, miről beszélsz? - kérdezte meglepetten,majd felállt és megfogta a kezem. - Ne próbálj meg érzelmileg zsarolni. Ha olyat mondasz ami hazugság,akkor inkább maradj csendben. Ezzel,csak azt éred el,hogy hamarabb lelépjek.
- Akkor, akár most elmehetsz! Nem kell mellém senki.Te is csak lelépni tudsz és elhagyni! Gyűlöllek! - fakadtam ki sírva, majd berohantam a házba,onnan pedig ki az utcára.
A szívem sajgott a fájdalomtól.Olyan közel éreztem magamhoz az elmúlt napokban Noaht.Nem akarom elengedni. Akármennyire is próbálom kiűzni ezeket a gondolatokat az agyamból, nem megy. Magam mellett akarom tudni és el nem engedni. Tudom,hogy ez már nem szerelem,de érzem,hogy valami még pislákol a szívem mélyén iránta, és az az egy szikra nem akarja tudomásul venni azt,hogy ő elakar menni.
Zokogva mentem ki a kapu elé,ahol Bella állt egy barna hajú lánnyal.Meglepetten nézett a sírástól piros szemeimre, majd karomnál fogva megállított.
- Reina mi történt? - kérdezte aggódva.
- Kérdezd Noaht és hagyj békén! - mondtam neki mérgesen,majd kitéptem a karom a kezei közül, és indulni akartam tovább.Mindegy volt hová, csak el Noah mellől.
- Ó, szóval te vagy az a híres Reina - szólalt meg a lány amikor elindultam.
Rideg tekintettel visszafordultam,majd a lányra néztem.
- Mi közöd hozzá?
- Elég sokat hallottam rólad.Valamint sok közös van bennünk - mondta kényes hangnembe.
Ez a csaj teljesen a régi Amberre emlékeztetett, amitől kirázott a hideg.
- Fejezd ezt be és menj el innen! - szólt a lányra Bella mérgesen.
- Dehogy megyek.Még csak most kezdődik a buli - felelte nevetve.
- Azt sem tudom ki vagy! És semmi közöst nem vélek felfedezni kettőnkben. Én nem vagyok egy öntelt liba, mint te - vetettem neki oda lekezelően.
Gúnyos mosolyra húzta a száját, és közelebb lépett hozzám.
- A nevem Serena. A közös dolog pedig kettőnkben, Castiel. Jöttem tönkre tenni azt a lányt,aki elvette tőlem őt .
Meglepődtem azon amit mondott.Ő lenne az a Sererna akiről a lányok meséltek? A viselkedése teljesen olyan volt,amilyenek leírták.Még hogy tönkretenni az éltem? Ugyan, mit tudna ezen már tönkretenni?
- Ha ezért jöttél,akkor sajnálattal kell közöljem veled,hogy Castiellel már nincs semmilyen kapcsolatom - vetettem oda neki közömbösen.
- Nagyon jól tudom!
- Akár le is szállhatsz rólam akkor!
- Dehogy fogok.Addig nem nyugszom, amíg te ott vagy a világában.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem meglepetten.
- Úgy,hogy Japánban találkoztam vele,és újra akartam vele kezdeni az egész kapcsolatunk,de ő teljesen elutasított. Az a kis rohadék, még mindig téged szeret halálosan.De addig nem nyugszom, amíg el nem távolítalak az utamból - felelte idegesen.
Nem,nem lehet, hogy ő még mindig gondol rám.Ez csak egy hazugság lehet,hogy összezavarjon.
- Csinálj amit akarsz.Engem nem érdekel Castiel. Neked adom,vidd nyugodtan - néztem rá lekicsinylően.
Majd felforrt a dühtől,hogy nem készültem ki attól, amit mondott. Próbáltam olyan rideg tekintettel ránézni,amennyire csak tudtam.Fájt azt hallanom,hogy talán még mindig érdeklem Castielt,de erősnek kellett maradnom. Belefáradtam a Castielhez kötődő múltamba.Akármit csinálok,hogy elfelejtsem őt,mindig jön valaki,aki emlékezetet rá,hogy mi történt.Számomra ő volt a legfontosabb,és nem hiszem el bárki bármit mond,hogy én is az voltam neki.
Noah jelent meg Serena háta mögött.Aggódó tekintettel nézett rám.Bella megráncigálta a karjánál fogva,majd ordibálni kezdett vele,hogy mi történt,mindent tudni akart.
Ezt láttam a legtökéletesebb alkalomnak,hogy elmeneküljek.Hátat fordítottam nekik,és teljes erőmből futni kezdtem.
A legjobb amit tehetek,hogy elmenekülök a fájdalmaim elől és nem nézek vissza.Tudtam,hogy sosem fogok újra boldog lenni,de Noah mellett mégis reménykedtem. Most pedig ismét darabjaira hullik minden.
Úgy rohantam,mint egy őrült. Nem érdekelt kit lökök fel,vagy mit mondanak rólam.
Lassan minden szuszom elfogyott,így megálltam egy kicsit pihenni. Nekitámaszkodtam a kezemmel az egyik villanyoszlopnak, és próbáltam levegőhöz jutni.Felemeltem a fejem és körül néztem,hogy meddig jutottam.
- Rohadj már meg végre! Miért nem tudlak elűzni innen?  - mondtam magamnak és a szívem táján a mellkasom kezdtem markolni. Pont ott álltam meg,annál az oszlopnál,ahol először találkoztam vele.Minden nap végig mentem ezen az úton az elmúlt időszakban,de sosem volt okom,hogy gondoljak rá.De most megint feltépték a sebeim és mindenhol őt látom.
Nem,nem nem.Nem akarok gondolni rá.Bátorságot vettem magamon és tovább mentem.Ekkor valaki hirtelen berántott az egyik kis utcába.A mellkasának szorított az illető,és befogta a számat.Első gondolatom az volt,hogy Noah az,de hamar rá kellett jönnöm,hogy nem. Noah teste sokkal, erősebb és izmosabb.
- Üzenetet hoztam az apádtól! Már régóta vártam,hogy egyedül legyél - szólalt meg.
Az a hang.Egymillió ember közül is felismerném.Amíg élek nem fogom elfelejteni ezt a hangot,aki annyi fájdalmat akart nekem okozni.
Elengedte a szám,de nem fordított maga felé.
- Leigh ... - mondtam remegve.
- Szóval még felismered a hangom,bébi - mondta gúnyosan. - Ne aggódj,gyors leszek és kíméletes.
- Ne tedd,kérlek! - könyörögtem neki remegve.
- Nem fogsz még meghalni.Ez csak egy apró kis figyelmeztetés Apucitól - felelte ridegen.
Most kellett megértenem,hogy Noah miért is volt mindig mellettem.Miért figyelte minden lépésem. Önző voltam és nem vettem észre,hogy a gondomat viselte,egészen eddig. Olyan buta vagyok.
 Végig a karomon éles fájdalmat éreztem.Ahogy a hideg kés a húsomba vágott. Lábam alatt, láttam a csordogáló vérem. Leigh gúnyos nevetése,a szívemet marcangolta. Azt kívántam, hogy legyen gyorsan vége ennek. Hogy Leigh, öljön meg és ne szenvedtessen...



10 megjegyzés:

  1. UHh en imadom a blogodat.!!! OLyan jo alig varom hogy folytasd! Puszii ❤

    VálaszTörlés
  2. Nnagyonn kerlek ne kinozz es minel hamarabb folytasd :D

    VálaszTörlés
  3. Engem már megint sikerült megrikatnod.... anyira át tudom élni azt amit írsz. Nagyon kiváncsi vagyok a következő részre csak így tovább és minnél elöbb folytasd mert nagyon jó

    VálaszTörlés
  4. WoW. Ez a rész is nagyon meghatott és még egyszer WoW. Nagyon tehetséges vagy. a következő részt kb mikorra tudod hozni??

    VálaszTörlés
  5. Örülök,hogy tetszett csajok :)
    Már írom a folytatást :) Kb: 2-3 nap

    VálaszTörlés
  6. Úristen, félek!! :oo
    Nagyon jó lett, folytiiit :D

    VálaszTörlés
  7. Ma felrakod a kövi részt?? Nagyon várooom.

    VálaszTörlés
  8. Nincs még kész sajnos :( szerda fele hozom :)

    VálaszTörlés
  9. Rendben. Addig tudok várni!!! :) Nagyon kíváncsi vagyok már!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés