2015. május 6., szerda

" Kicsúszott az irányítás a kezeim közül "


 - Az apámról.Ezt ő tervelte ki...
-  Ezt hogy érted? - kérdezte Nick.
- Mikor reggel lelépett Castiel,anya felhívta apát.A szobámból hallgatóztam,hogy mit is beszélnek.Anya teljesen kiakadt,ő sem tudott arról,hogy Cas apához költözik.Utána hosszú csend volt,apa beszélt gondolom.Aztán anya hatalmas kiabálásba kezdett telefonon keresztül,hogy ez mire volt jó,és miért találta ki ezt.Meg nincs joga elválasztani titeket egymástól.Ez a terv,egy szégyentelen húzás volt a részéről.
- Nem hiszem,hogy bármivel is ártottam az apádnak.Még ha ő is tervelte ki az egészet,semmit nem változtat azon a tényen,hogy Castiel csak úgy elment.Nem érdekel mi volt ezzel az apátok célja.Az okai sem érdekelnek - néztem Bellára,majd felkeltem az ágyból,és az ablakhoz álltam.A nap az arcomra sütött,de szikrái mintha,csak még jobban fagyasztották volna a szívemet.
- Reina,ne mondj ilyet.Ha ez tényleg apa terve volt,ki kell derítenünk miért tette! - közölte velem Bella.
-  Mondtam már! - kiáltottam rá. - Nem érdekel! Semmi nem változik meg attól,hogy megtudod az igazságot.Nem hozza vissza Castielt,nem hozza vissza az álmaim,a boldogságom,az életem.Semmit se... - fakadtam ki Bellára idegesen.
Szótlanul meredtek rám mindannyian.Ők nem érthetik mit érzek most,nem érzik át,hogy most vesztem el örökre.
- Kérlek húgi - állt elém Nick. - Ne tegyél úgy,mint akit nem érdekel a dolog.Szereted Castielt tudom,és azt is,hogy ez most nagyon fáj neked de...
- Mi de Nick? - vágtam a szavába. - Te nem éltél át ma annyi szörnyűséget mint én.Tudni akarod,hogy érzek? - meredtem rá.
- Tudni.Nem akarom,hogy magadban tartsd.
- Minden hazugság volt körülöttem Nick.Castiel szerelme,a család,amit annyira szerettem.Minden.Sohasem fogja már betölteni semmi azt az űrt,ami most a szívemen keletkezett.Romba dőlt az életem egy nap alatt.Castielért bármit megtettem volna.Érted? - rángattam meg a pólójánál fogva.
- Engem még soha nem sebeztek meg ennyire,soha nem fájt még semmi ennyire,mint most.Itt belül Nick - mutattam a szívemre. - Itt nagyon fáj.Nem akarok soha többé érezni.Soha többé nem fogom megengedni magamnak,hogy szerelmes legyek.A fájdalom,amit érzek elviselhetetlen.
- Reina - szólalt meg halkan,és átakart ölelni,de elhátráltam tőle.Meglepetten nézett rám,nem tudta miért nem hagyom,hogy megöleljen.
- Többé nem akarok egy ölelést sem,senkitől sem.Legyél az te,vagy bárki.Az ölelések is hazudnak.Ne akarj megölelni többet.
- Én nem hazudtam neked soha, ezt te is nagyon jól tudod. Az egész család szeret téged.Itt vannak a lányok - mutatott Bellára és Amberre.- Rosa,Agatha és még Caroline is.
- A család? Az a legnagyobb hazugság az életünkben Nick.Semmi nem igaz az egészből. Agatha és Caroline,a két leghazugabb ember a világon - közöltem vele haragosan.Castiel miatt,Nick még nem is tudja,hogy mit tudtam meg ma.
- Miért mondasz ilyeneket Reina? - kérdezte idegesen Bella.
- Azért,mert ma beszéltem Amber anyjával,és elég érdekes dolgokat tudtam meg - néztem rá.
- Mit? - rémült meg.
- Miről beszélsz Reina? - fogta meg Nick a karom.
- Arról,hogy mi sosem voltunk Rayen Clair gyerekei.Arról,hogy az igazi apánk,a te hőn dicsőített gitár oktatód. Angel Hamilton!- jelentettem ki megvetően.
- Ez nem lehet igaz! - bámult maga elé.
- Ő is megerősítette az információt.Elmentem hozzá ma,és bevallotta.Nick,mindvégig hazudtak nekünk. - néztem a bátyámra,de ő még mindig csak meredten bámulta a földet.
- Nick - állt mellénk Bella,és megfogta a tesóm vállát.
Nick hirtelen felemelte a fejét,és mélyen Bella szemébe nézett.Tudtam mit érzett Nick,keserű mély fájdalmat.Minden vágyam az lett volna,hogy megöleljem a bátyám,de nem ment.Egyszerűen nem tudtam megtenni.
Nick ismét rám nézett-Kék szemeibe tükröződött a fájdalom.Elkapta a tekintetét rólam,és feldúltan kiviharzott a szobámból.
- Hová megy? Utána menjünk? - kérdezte Amber.
- Nem.Neki is beszélnie kell Angellel.Addig úgysem nyugszik meg - feleltem.
Ahogy Nick elhagyta a szobát,ismét felvettem a rideg komor álarcom,és magamba fordultam.Bekuporodtam a szobám egyik sarkába.Lábaim felhúztam,és összekulcsoltam a kezeimmel.
- Kicsim,figyelj! Beszélj róla,jobb ha kiöntöd a szíved.Hidd el megkönnyebbülsz utána - guggolt le elém Amber.
- Hagyjatok magamra - morogtam.
- Nem megyünk el! - guggolt le Bella is elém.
- Ha azt akarjátok,hogy valaha is szóba álljak veletek,akkor most menjetek el - mondtam nekik.
Szomorúan néztek a szemebe,de engedelmeskedtek.
Az ajtóból még visszanéztek rám,de elfordítottam a fejem.Kiakartam zárni mindent,ami körülöttem volt.Igyekeztem nem gondolni semmire,és senkire.





                                                             Nick

Zaklatottan futottam le a lépcsőn a nappaliba. Angelhez akartam indulni,de először úgy gondoltam Agathát osztom ki. Nem értettem mi folyik körülöttem.Angel az apánk? Sose sejtettem erről semmit.Megbántottnak,és elveszettnek éreztem magam. Szerettem az apám,még ha olyan is volt amilyen.Most pedig kiderül mindvégig mást hittem az apámnak.
Agatha és Casroline,idegesen járkált fel alá a nappaliba.Amint az ajtóba álltam mindketten rám néztek.
- Hogy van Reina? - kérdezte aggódva Agatha.
Megvetően pillantottam felé.
- Meg lesz - köptem oda neki.
- Nick,mi történt? - kérdezte Car.
- Tudjátok,a húgom ma reggel megtudott valami igazán fontos dolgot a családunkról.Azt,hogy ti két hazug nőszemély vagytok.Mit gondoltatok meddig maradhat titokban,hogy Angel az apánk? - ordítottam.
Mindketten megdöbbenve néztek rám.Nem mozdultak,de még csak nem is vettek levegőt sem,szerintem.
- Bogaram,honnan veszed ezt? Ez nem igaz - tiltakozott Agatha.
- Legalább ne hazudj tovább Nénikém.Angel is bevallotta Reinának!
- Mi csak a legjobbat akartuk nektek.Értsd meg - közölte velem Car.
Kezeim ökölbe szorultak,majd felé fordultam.
- Jót akartatok? Ezzel? Reina soha nem fogja megbocsájtani nektek,amit tetettek.Ahogy én sem.Eltitkolni 18 éven át,hogy nem is vagyunk Clairek,hanem Hamiltonok.Szánalmas és felháborító.Ti mind csak hazudni tudtatok,anyával az élen.Ez a közös vétketek.Hát ennyit ér nektek az életünk? Képmutatóak vagytok ... - mondtam kemény rideg hangon.Becsaptak,és döntöttek ők az életünk felett.Anya,aki mindig a legszentebb dolog volt az életemben,most ő is egy kaptafára való közülük.A nőről,akiről azt hittem sosem hazudna a gyerekeinek, az álomképem összedőlt.
- Nick hallgass végig... - kérlelt Agatha.
- Nem foglak.Most pedig megyek beszélek Angellel is.Ti pedig - néztem megvetően a szemükbe. - Ne próbáljatok Reina közelébe menni.Eleget szenvedett ma,hagyjátok békén - azzal megfordultam,és kimentem a házból.
Beültem a kocsiba,és egyenesen Angel háza felé vettem az irányt.
Nap mint nap feljártam hozzá,oktatott,beszélgetett,edzett velem,és én mit sem sejtettem róla,hogy az a apám.
Aznap amikor először találkoztam vele,és körbevezettem a suliba,már akkor fel kellett volna,hogy tűnjön a dolog.Egész idő alatt én és Reina voltunk a téma,és fiamnak szólított.Tiszteltem,becsültem Angelt,amikor elmesélte a múltját.Mi van ha az is egy hazugság volt? Hogy bízhatnék benne ezek után? Apámként hogy tekintsek rá?
Ahogy a háza elé értem,megláttam a kocsijának támaszkodó Angelt.Megálltam a kocsival,és becsapva magam mögött az ajtót kiszálltam.Sebes léptekkel Angel felé tartottam.Mérhetetlen dühöt éreztem,és rajta akartam levezetni.Amint elé álltam megadóan nézett a szemembe.Megmarkoltam az ingének gallérját,és a kocsinak szorítottam.
- Miért? Miért? - ziháltam neki feldúltan.
Némán tűrte ahogy ráncigáltam,és szorítottam a kocsinak.
- Mondj már valamit! - ordítottam.
- Sajnálom.Hiába mondok bármit,nem fogtok nekem hinni.Csak ennyit tudok mondani,hogy sajnálom.El kellett volna mondanom.
Egy pillanatra átláttam a fájdalmán.Olyan tekintette volt,mint akit meghurcoltak,megvertek,megaláztak.
Az én fájdalmam sem volt kisebb,de be kellett vallanom magamnak,hogy kedveltem ezt az embert.Hogy jól esett amikor Fiamnak szólított,vagy amikor együtt töltöttük a délutánokat.
Elengedtem és hátrébb léptem tőle,de a szemeimet az övéin tartottam.
- Mesélj el nekem mindent.Most! Az elejétől a végéig - mondtam neki.
- Honnan? - kérdezte elcsukló hangon.
- Onnan,hogy megismerted anyámat - feleltem.
Leült a kocsi mellé,és felnézett rám.Követtem a példáját,és mellé ültem.
Lassan komótosan belekezdett egy számomra ismeretlen történtbe,ami az anyámról és róla szólt.
Egy olyan nőről mesélt nekem,aki számomra teljesen idegen volt.Teljességgel lehetetlennek tartottam valaha is,hogy az én anyám,egy másik férfit szeressen.Mindig azt hittem,Rayen az igazi volt számára.Közben pedig egy másik férfi,akinek még gyereket is szült.
Angel őszintesége fájt.Hatalmas űrt keltett bennem a felismerés,hogy eddig egy hamis családban éltem.Hogy talán, nem kellett volna annyi szörnyű verésen,és megaláztatáson végigmennünk Reinával,ha az igazat mondja mindenki.
- Köszönöm - szólaltam meg a történet végén.
- Mi lesz ezek után? Szeretném tudni,hogy érzel Nick.Reina nem hallgatott meg,az ő álláspontját nem tudom!  - nézett rám kíváncsian Angel.
Valójában,még én magam sem tudtam mi lesz ezek után.De egy valamit tudtam.Angel egy áldozat volt,akit csak úgy ráncigáltak ide oda,és hazugságra kényszerítették.Agatha és Caroline,pedig örökre eltitkolta volna,ha Amber anyja nem beszél.
- Nehéz elfogadnom azt a tényt,hogy  nem az az apám,akit én hittem annak,de talán túl sokat agyalunk azon,hogy mi lesz a jövőben. Adok neked egyetlen esélyt Angel. Meg kell mutatnod,hogy te tényleg az apánk akarsz lenni. Reina,mindig egy boldog családot képzelt el maga köré,és most ezt megadhatod nekünk.Ez nem azt jelenti,hogy rád nem haragszom azért amiért hazudtál,csak rád kevésbé. Amit az előbb elmondtál nekem,rádöbbentett arra,hogy te is csak egy mellékszereplő voltál,ebben a körforgásban - tekintetem Angelre vettem,majd megkönnyebbülést láttam rajta.Egy pillanatig megmozdította a karjait,de tétovázott,nem mert közeledni felém.Engedtem a szívem parancsának,és hirtelen megfordultam,majd átöleltem. Váratlanul érte,hogy én tettem meg,de elengedte ő is magát,és viszonozta az ölelésem.
A szívemet melegséggel,és örömmel töltötte el ez az ölelés. Az hogy az apám ölelhettem,akit nem mellesleg nagyon is kedveltem,boldoggá tett.
Túlságosan is elgyengülni éreztem magam,ezért elengedtem. Apró mosolyt húztam a számra,és kacsintottam.Nevetve vállon veregetett,és tovább beszélgettünk.
Nem néztem mennyi az idő,és nem is érdekelt.Minél többet akartam megtudni az apámról.Akár napokig eltudtam volna hallgatni ,ahogy mesél magáról.
Csodálatomból Eren feltűnése rázott ki. Felnéztem a fiúra,aki elénk állt.Arcára döbbenet ült ki,ahogy látta a családias beszélgetésünk az apánkkal.
- Szóval téged sikerült behálózni - vetette a szememre Eren.
- Eren... -  kezdte volna Angel,de a szavába vágtam.
- Nem hálózott be,hanem végig hallgattam,és én megbocsájtok neki.Gondolom,te meg sem hallgattad igaz? - álltam elé,és összefontam karom a mellkasom előtt.
- Nem,mert nem vagyok kíváncsi egy újabb hazugságra - felelte idegesen.
- Eren figyelj.Az öcsém vagy.Ezt el kell fogadnod ahogy Reinának is.Én hiszem,hogy megtudnánk oldani ezt a helyzetet,csak esélyt kell adnunk magunknak.
- Nick,te hallod miket beszélsz? Pont úgy mint ő! - mutatott Angelre.
- Talán mert a fia vagyok.
- Eren.Egyszer hallgass végig,és utána ítélkezz - kérte Angel.
Eren idegesen jártatta a lábát,és többször is beletúrt a hajába.Sóhajtott egy mélyet,és bólintott.Angel neki is elmesélt mindent szóról szóra.Kifejezéstelen arccal hallgatta az apját.Egyszer sem kérdezett semmit,csak bólogatott.Amint befejeződött a történet elindult,hogy beüljön a kocsiba.
- Most hová mész Eren? - kérdezte döbbenten Angel.
- Reinához megyünk.Azt akarom,hogy neki is meséld el,amit nekünk.Majd akkor meglátom,hogy döntök - szólt,majd kiakarta nyitni a kocsi ajtót,de visszatartottam.
- Azt hiszem Reina,ma senkit nem akar végighallgatni. Félek a húgom teljesen összeomlott - lehajtottam a fejem,és egy apró követ kezdetem el rugdosni a kocsi mellett.
- Nem tűnt olyan megviseltnek amikor elment innen.Én beszéltem vele.Biztos ez? - lepődött meg Eren,és felém fordult.
- Nick? Tényleg ilyen nehezen viselte a húgod? - érintette meg a vállam Angel.
Mély levegőt vettem,és rájuk néztem.Mostantól ők is a családom része,tudniuk kell mi történt Reinával.
- Reinát nem csak az a sokk érte ma,hogy kiderült te vagy az apánk.Hanem amikor hazament innen, akkor kellett szembesülnie azzal,hogy Castiel szakított vele egy levélben,és elhagyta a várost - testemet újra elöntötte a düh,ahogy Castielre gondoltam.A legjobb barátomnak tartottam.Ígéretet tett nekem,hogy soha az életben nem fogja összetörni a húgom szívét.Mindazok ellenére mégis megtette. Hittem benne,hogy boldoggá fogja tenni Reinát,és nem figyeltem rájuk.Engedtem,hogy játsszon vele,és utána eldobja.Voltak jelek és sejtések,de nem törődtem velük.
- Az a rohadék - ordította el magát Eren,amint belerúgott egyet a kocsi kerekébe. - Megfog dögleni,ha egyszer megtalálom.Azonnal el kell mennem Reinához -közölte velem feldúltan.
- Várj Eren - állt elé Angel,és rám nézett. - Szerintem pont nem ránk kíváncsi.
- Nem csak rátok,de engem is eltaszított magától.Castiel elvesztése,fájdalmasabb volt neki bárminél.Azt hiszem elvesztettem azt a mosolygós lányt,akit mindig is imádtam - vallottam be keserűen.
Úgy érzem sosem fogom már látni azt a Reinát,akit eddig ismertem.A rideg,érzéketlen szemei,még mindig előttem vannak,ahogy ellökött magától,amikor megakartam ölelni.





                                                          Reina




Túléltem a Castiellel való szakítás után,kemény három hónapot. Az idő repült,és én reménytelen magányba fojtottam bánatom.Senkivel nem beszéltem,még Nickel sem.Képtelen vagyok beszélni akárkivel is.Ha beszélnék valakivel erről a dologról, még jobban összetörnék,és már nincs minek törnie.A barátaimat egytől egyig elküldtem.Rosa,Amber,Alexy és Eren nap mint nap próbálkoztak bejutni hozzám,de sikertelenül.Az iskolát kerültem azóta is.Nem akartam én lenni a szegény Reina,akit elhagyott Castiel.Az utolsó hónapokat magán tanulóként tettem le.Már amennyire tudtam tanulni.
Egyszerűen nem álltam még készen.Egyetlen dolog volt,amiért kimozdultam a lakásból,az éjszaki séták voltak. A sötét megnyugtatott,és biztonságot adott számomra.Ahogy,a kellemesen meleg levegőjű éjszakai sötétben sétáltam esténként,egy szebb jövőről álmodoztam.
A mai estém sem telt másként,csak annyiban,hogy más útvonalat választottam.Egy olyat,amin azóta nem mentem végig,mióta Castiel elment.Ahogy a házuk elé értem rá néztem az ablakára.Sötét volt.Az egész környék, a ház, arra emlékeztetett mit vesztettem el.Lehajtott fejjel ballagtam a házunk felé,és az járt a fejemben,hogy így már semmi értelem az életemnek.Egy zavarodott,rideg,elveszett lány lettem.
Kiakartam zárni ezt a gondolatot a fejemből,de nem ment.
Ahogy a beléptem a lakásba nagy üresség fogadott.Agatha elment.Időt akar nekünk adni.Mintha az idő változtatna valamin is.
Felvánszorogtam a szobám ajtajáig.Elnéztem Nick ajtaja felé,sötét volt már.Azt mondta megvár,de biztos elnyomta az álom.Kinyitottam a szobám ajtaját,és bementem az én börtönömbe.Ez lett a börtönöm,ahonnan nem tudok szabadulni.Felkapcsoltam a villanyt,és körülnéztem.Rendetlenség.Régen nem engedtem meg magamnak,hogy akár egy porszem is legyen valahol,de az már régen volt.A jelenemet nem érdekli,hogy néz ki a szobám,és hogy nézek ki én.Semmi sem érdekli.
Ledőltem az ágyamra,és a plafont bámultam.Nem érzek mást,csak fájdalmat.Vajon meddig fog még így lenni?
A telefonom riaszt fel szenvedésemből.Megnézem ki a hívó.Nem lepődtem meg.Rosa volt.
Kinyomtam,és a belefúrtam az arcom a párnába.Napok óta csak sírni szeretnék,de nem megy.Mintha az összes könnycsatornám kiszáradt volna.Mindig azt mondják sírd ki magad,és jobb lesz.De mi van,ha nekem nem megy?
Próbálkoztam,de nem ment.Magamra húztam a takarót,és álmodni akartam.De még álmaimban sem szabadulok meg Castieltől. Üldöz a perzselő szürke szempár,az elveszett pajkos mosolya.
Minden egyes este,fájdalmas emlékek villannak az agyamba.A erős keze,ahogy megérint,a csókja,amitől a szívem kiugrott mindig a helyéről.
Reménytelenül ölelem meg a mellettem lévő párnát.Még érzem rajta az illatát.Mélyen beszívom azt a kellemesen fűszeres illatot.Hiányzik.Nagyon hiányzik.Bárcsak minden másként alakult volna,bárcsak velem lenne,és kiemelne ebből a purgatóriumból,amiben most érzem magam.


                                                           

                                                              ***


A elkövetkező napjaim is ugyan úgy teltek.Felébredtem,és csak feküdtem az ágyamba.Néha kinéztem az ablakon,és néztem az embereket.De sokáig azt sem tettem,mert mindig az a nap jutott eszembe,amikor ugyan ezt csináltam.Mikor először megpillantottam őt,ott az utcán.Mikor még nem tudtam,hogy ő lesz a végzetem.Úgy éreztem ezt sohasem fogom kiheverni.
Leültem a sminkes asztalomhoz,és belenéztem a tükörbe. A tükörképem más lett,nagyon más.Kék szemeimből eltűnt a ragyogás,ajkaim kiszáradtak,és ívtelenek voltak.Egy apró mosolyra sem voltam képes.
Megfogtam a fésűm,és elkezdtem kifésülni hajamból a kócokat.Számtalan emlék villant a szemeim elé.
- Castiel imádta a hajam.Szerette amikor kiengedtem,és érezte az illatát - dünnyögtem magamban.
Gyűlölettel néztem magamra.Mindentől megakartam szabadulni,amit Castiel szeretett rajtam.De hogyan,ha az egész testem szerette?
Megfogtam az asztalomon heverő legélesebb tárgyat.Szabadulni akartam a kínzó fájdalomtól.Utáltam a tükörképem.Utáltam,hogy még mindig egy ártatlan,sebezhető lánynak látszódtam.Utáltam,hogy ahova csak néztem magamon,Castiel jutott eszembe róla.
Lepillantottam a kezembe lévő tárgyra,majd szorosan megmarkoltam.
Kicsúszott az irányítás a kezeim közül,az érzelmeim felett.Nem tudom elfogadni,hogy így éljek tovább...





13 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Remélem nem azt teszi majd Reina, amire gondolok, szegény...amugy jó lett :)

    VálaszTörlés
  3. Szia, nézz be hozzám, mert kaptál két virtuális díjat :)
    http://csabitasboljelesasajattortenet.blogspot.hu/p/dijaim.html
    Mellékesen: Imádom a történeted ^^

    VálaszTörlés
  4. Köszi csajok :)
    Tori,köszi :D

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett :)
    Csak szomorú... mikor lesz a kövi?

    VálaszTörlés
  6. Nagyon izgalmas! Mindig várom,és mikor látom hogy kiraktáll egy részt egyből elolvasom! :) :) :) kicsit szomorú rész volt :( de nagyon jó volt!

    VálaszTörlés
  7. Kovit gyorsan..! IIIIIMMMMAAAAADDDDOOOOMMMM !!!!

    VálaszTörlés
  8. nagyon jó lett mint mindig!kicsit szomorú volt de nem baj :)mikor jön kövi rész?? már nagyon várom!!
    by:miri

    VálaszTörlés
  9. Örülök,hogy tetszet mindenkinek :) Nos,a következő rész fele meg van már,és igyekszem írni tovább. Amint kész lesz rakom is fel :)

    VálaszTörlés
  10. Rendben :D amugy mi a neved Csábításból jelesen?bejelölhetlek?

    VálaszTörlés
  11. Mindig kb.10 percenként nézem meg hogy raktál már fel uújj részt!(nem túlzók)

    VálaszTörlés
  12. Kedves Névtlen :) Nyugodtan irj Facen és ott megadom a neven. :)

    VálaszTörlés