2015. május 26., kedd

" Engedd, hogy boldoggá tegyelek "




Éreztem,hogy az erőm egyre kezd elhagyni. A lüktető fájdalom, amit a karomban éreztem,lassan kezdet elhalványulni.Nem éreztem már semmi fájdalmat.Lassan összeomlottam Leigh karjaiba.Ahogy letett a földre, még a szemembe nézett egy önelégült mosollyal.Igaz homályosan láttam,de simán kitudtam venni az arcvonásaiból azt a rohadt vigyort. Összeszedtem minden erőm és teli gyűlölettel a szemébe néztem.
- Remélem a pokol tüzén fogsz egyszer égni - mondtam erőtlenül.
Hirtelen Noah arca jelent meg Leigh háta mögött, majd mindketten eltűntek a szemem elől.
Eljött értem,eljött hogy megmentsen.



                                                                  Noah


Amint elráncigáltam azt a nyomorultat Reina mellől, püfölni kezdtem eszeveszettül. Mellette kellett volna lennem és védelmeznem. Egyetlen egyszer hibázok és majdnem Reina életébe került ez.
Az a rohadék önelégült vigyorral nézett rám,ahogy ütöttem, amitől még jobban elöntött a düh. Teljes testtel leszorítottam a földre. Kikaptam a fegyverem és a fejéhez szegeztem.
- Lőj csak - szólalt meg gúnyosan.
- Megérdemelnéd te rohadék! - ordítottam rá. - Ki küldött?
- Nem nyilvánvaló?
- Miért? - vertem bele a fejét a betonba. Egy pillanatra becsukta a szemét,de mikor kinyitotta, ugyan azzal  undorító tekintettel nézett rám.
- Ez csupán a kezdett volt. Egy kis figyelmeztetés Rayen Clair részéről - felelte megvetően.
A dühöm még hatalmasabb lett attól a gondolattól,hogy az az átkozott végig figyelt minket, és én nem vettem észre semmit.Kibiztosítottam a fegyvert és kiakartam nyírni ezt a piszkot, amiért hozzá nyúlt Reinánhoz.
- Várj Noah! - fogtam meg a karom Kol. Értetlenül néztem fel rá. Hogy került ide? Reina felé néztem és Nick térdelt mellette.
- Szükségünk lehet még rá - folytatta Kol. Elengedtem azt a nyomorultat, és Kol lábai elé löktem.
- Szenvedjen - néztem Kolra,aki csak bólintott majd kezelésbe vette.
Reina mellé futottam és kikaptam Nick karjai közül. Remegő testtel öleltem át. Gyengeség futott át rajtam. Sosem éreztem még ezelőtt ilyet,de féltem,hogy elvesztem őt.
- Noah hívtam a mentőket! - mondta aggódva a mellettem térdelő Nick,majd Reinára nézett. - Nem lesz semmi baj húgi. Csak légy erős - mondta neki a könnyeivel küszködve. Még annyi lélek jelenléte volt,hogy egy aprót bólintson, majd elvesztette az eszméletét.Aggódva néztem Nickre,aki ugyan úgy rémületbe esett. Szerintem ez kellett ahhoz,hogy még jobban kijöjjön a sodrából,mert felállt mellőlem és Kol kezei közül kivette azt a patkányt.Sohasem láttam még ilyen állapotban Nicket,de úgy verte azt a rohadékot mint egy őrült.
Visszafordultam Reina felé,majd lassan leraktam a földre. Levettem az ingem és szaggattam belőle egy darabot. Óvatosan felemeltem a kezét, majd bekötöttem vele a kezét.
- Annyira sajnálom. Az egész az én hibám - mondtam halkan amikor újra magamhoz öleltem. - Elfelejtettem,hogy mi a dolgom és hagytam,hogy ez megtörténjen. Már az, hogy melletted vagyok és megvédlek, régóta nem csak munka.
Megsimítottam az arcát, és egy apró csókot leheltem az arcára.Soha többé nem fogom hagyni,hogy bárki is bántson, ezt most megígérem.



                                                           ***

Miután a mentők megérkeztek, ellátták Reinát és kórházba szállították.Nick és Kol vele tartott.Nekem még volt egy kis elintézni valóm a rendőrségen azzal a nyomorulttal.
- Nem mondott még mindig semmit? - kérdeztem a parancsnoktól. Az üvegen keresztül néztük ahogy az egyik százados vallatja.
- Azt mondta,hogy ő mindent elmondott neked, amit tudnod kell - felelte.
- Semmi konkréttal nem felelt,csak annyival,hogy ez egy figyelmeztetés volt. Tudni akarok mindent erről a fiúról,hogy ki ő, és miért bérelte fel Rayen! - néztem szigorúan a parancsnokra.
- Igen. Mindent kiderítünk. Akkor indulok is - felelte, majd kiment a szobából.
Azt a mocskos vadállatot figyeltem,amikor Kol és Nick léptek mellém.
- Ti miért nem a kórházban vagytok? - érdeklődtem.
- Nem mehettünk még be Reinához,ezért ide akartam jönni,hogy lássam mi lesz ezzel a döggel.Nyugi rendőrök maradtak a kórházban vele - felelte mérgesen Nick, majd közelebb lépett az üveghez és erősen szuggerálta azt a fiút.
- Nick - fordultam felé. - Ki ez a srác?
- A neve Leigh. Valamikor még jó barátom volt. Sőt Reina barátja is volt. De amikor Castiel miatt szakított vele a húgom,akkor csúnyán elborult az elméje. Még Reinát is bántotta. Egyszer már megleckéztettem én is meg Angel is,de úgy látszik nem volt neki ez elég. De azt nem értem, hogy miként került az apám közelébe - sorolta Nick.
- Szóval ez tényleg egy patkány - néztem gyilkos tekintettel Leighra.
- Valószínűnek tartom,hogy Rayen szépen csendben összeszedegette az ellenségeiteket. Biztosra veszem,hogy nyomozott utánatok. Ha nem így tett volna, nem bérelte volna fel ezt a fiút - mondta Kol.
- Igazad lehet - helyeseltem. - Kik akartak még ártani nektek? Kikkel voltatok rosszban,akiket könnyen befolyásolhat Rayen? - néztem Nickre.
- Leigh-on kívül nem nagyon volt más. Voltak a suliba kisebb hatalmi harcok a lányok között,de az már rég elrendeződött.Amber is teljes szívből gyűlölte a húgom,de annak már vége.Benne megbízom.Tudom,hogy nem árulná el Reinát,azok után, amit tettek egymásért.Úgyhogy nem tudom kiket hálózhatott még be apám.
- Innentől kezdve,jobban figyelnünk kell rátok. Egy percre sem fogunk magatokra hagyni! - néztem rájuk.
- És mi lesz a cserével? Apád haza akar vinni téged! - mondta Kol.
- Nem érdekel apám. Az én hibám amiért Reina közelébe mehetett ez a fiú. Jóvá fogom tenni ezt a bal lépésemet, és kifogom nyírni Rayen Clairt. Senkinek nem tűröm el, hogy bántsa Reinát - mondtam ridegen, majd elhagytam a szobát.
Zsebre dugott kézzel ballagtam végig az Örsön, majd kimentem a kocsihoz.Nick és Kol is velem tartott,csak ők másik kocsival voltak.Megálltam még a kocsi előtt és nekidőltem.
Már este volt.A csillagok csak úgy ragyogtak.A düh amit éreztem mostanra átalakult fájdalommá,és ezt nem akartam.Utálom ezt az érzést.Akárhányszor becsuktam a szemem, Reina arca villant be,ahogy a kezem között van.
Annyira nyomorultul érzem magam. Az lett volna a feladatom,hogy megvédjem őt.Amit meg is tettem eddig.De közben elfelejtettem, hogy az érzéseimről is gondoskodom kellett volna. Túlságosan átéltem a szerepem.Én elengedtem őt két évvel ezelőtt. Azt hittem nincs szükségem rá,hogy csak egy múló pillanat volt.De amikor a múltkori estén újra rám mosolygott, rájöttem, hogy  valójában sohasem engedtem el.
- Miket gondolok te jó isten - ráztam meg a fejem,majd beszálltam a kocsiba.Egyenesen a kórház felé vettem az irányt.
Szinte minden egyes családtagja és barátja a váróba ült. Amint megjelentem aggódva fordult felém mindenki. Ami az ingemből maradt az volt rajtam, amit még mindig Reina vére áztatott.Angel jött oda hozzám, majd félre hívott.
- Noah menj haza nyugodtan.Pihenj le és öltözz át - mondta nekem kedvesen.
- Nem mehetek. Soha többé nem fogom magára hagyni a lányod. Sajnálom,hogy nem tudtam megvédeni - néztem bocsánat kérően rá.
- Nem a te hibád volt. Én nem okollak semmiért sem.
- De az enyém.Minél jobban akarom védelmezni Reinát, annál jobban nem megy Angel. Ma rettenetesen éreztem magam. Ezt nem fogja nekem megbocsátani a lányod - hajtottam le a fejem.
-Tudom,hogy megfogja. Nem olyan lány ő,aki sokáig haragudna valamiért.Másrészt meg nincs oka haragudnia. Nagyon jól végezted eddig a dolgod, és tudom,hogy ezek után is jól fogod - mosolygott rám.
Próbáltam én is felvenni az arcomra valami mosoly félét,de nem tudtam magam rávenni erre.Furdalt a lelkiismeret, amiért hagytam, hogy ez történjen.Féltem, hogy Reina meggyűlölt.
Önmarcangolásomból az orvosi ajtó nyitódása rázott ki.



                                                                 Reina


Miután a kórházban felébredtem, összevarrták a sebem, majd saját felelősségemre hazamehettem.Igaz mély vágást ejtett Leigh a karomon, de nem volt olyan súlyos, hogy napokat bent kelljen maradnom.Utálom a kórházakat, és már jobban éreztem magam, ezért amint lehetőségem nyílt rá, közöltem a dokival, hogy menni akarok.
Amint kiléptünk a rendelőből, meglepetésszerűen ért az a tény, hogy mindenki itt várakozik, aki fontos számomra.Egy kicsit még bizonytalanul jártam, de mosolyogva fogadtam a családom aggódó szavait.
Hiába állt mindenki körülöttem, a tömegből simán kiszúrtam a falnak támaszkodó Noaht. Engem figyelt bánatos szemekkel. A ruhája csupa vér volt.Gondolom az, az én vérem lehetett.Tehát nem csak képzeltem, hogy megmentett.
Kibontakoztam a családom karjai közül, és odarohantam Noahhoz, majd szorosan átöleltem.
Hitetlenkedve nézett rám, de én kitartóan mosolyogtam és szorosabban öleltem.
Szinte teljes testtel ölelt vissza és finoman a karjaiba zárt.
- Sajnálom, hogy elszaladtam. Hibát követtem el. Most már értem, hogy miért kell mindig mellettem lennie valakinek - zokogtam a karjaiba.
Megsimogatta a fejem, és egy gyenge puszit nyomott a homlokomra.
- Nem követtél el semmi hibát. Én nem voltam elég óvatos. Nem gondoltam arra, hogy az apád felbérelhet bárkit is - szuszogta a nyakamba amikor oda hajolt. - Féltem, hogy valami komolyabb bajod esik!
- Fáj még de kibírom - mosolyogtam rá. - Köszönöm, hogy megmentettél!
- Azt hittem gyűlölni fogsz, amiért hagytam,hogy ez megtörténjen.
- Sosem tudnálak gyűlölni.
Sokáig álltunk még ott ölelkezve, és folyton bocsánatot kértünk egymástól. Nem engedett semelyikünk az igazából.Nevetségesnek tűnhettünk mások számára, de abban a pillanatban nem érdekelt más,csak az hogy Noah mellettem volt.Nem érdekelt már akkor semmi és senki,csak ő. Mindent megtett értem és ezt nem felejthetem el. Ő az én megmentőm.
Nick nagy nehezen kiszedett Noah karjai közül és haza vittek.
Otthon szigorú fekvésre ítéltek pár napig. Minél hamarabb felakartam gyógyulni, hogy az utolsó esténket együtt tudjam tölteni Noahval a bálon. Meg kell értenem, hogy neki el kell mennie. Nem láncolhatom magamhoz. Neki feladatai vannak, és én is egy voltam közülük. Inkább annyival is megelégszem,hogy mellettem volt ebben a pár hónapban, és kirángatott a magányomból.




                                                                  ***


Pont a bál napjára, már remek állapotban tudhattam magam.A karomon ott virított egy nagy vágás, de nem foglalkoztam vele. Mindent bele akartam adni, hogy ma jól érezzem magam,és felejthetetlen esténk legyen Noahval.
Rosa és Amber nálunk készülődött. Együtt indulunk a suliba.
- Nem és nem! Ez borzalmas. Mindjárt sírok - kócolta össze még jobban a haját Amber.
- Ez a ruha már nem is tetszik annyira. Utálom a fekete hajam,nem illik a ruhához - hisztizett Rosa is.
Magamban kuncogtam rajtuk miközben öltöztem.
- Te ne nevess ott a sarokban. Inkább segíts nekünk - parancsolta Amber.
- Ki mint vet, úgy arat! - röhögtem el magam.
- Ez csúnya volt - nyújtotta ki a nyelvét rám Rosa.
Nevetve Amber háta mögé álltam, majd lenyomtam a székre és a tükör felé fordítottam.
Egy egyszerű kontyba fogtam a haját, de pár szálat kiengedve hagytam, amit begöndörítettem. Elégedetten néztem végig rajta. Nagyon szép lett. Úgy nézett ki mint egy hercegnő. Biztosra vettem,hogy Erennek majd eláll a szava, amint meglátja.
- Te miért nem csinálod meg a hajad? - fordult felém Amber.
- Leengedve jobban tetszik - fésültem ki a hajam a fésűvel.
- Na csücsülj le ide, de gyorsan - állt fel Amber, majd lenyomott a helyére.
Rosa a kezébe vette a hajvasat, és szépen elkezdte begöndöríteni a hajam.Tűrtem inkább ezt az akciójukat, mert úgy sem hagyták volna abba,amíg nem engedelmeskedem.
Fél ötre mind a hárman menetre kész voltunk. A lányok hamarabb lementek már a nappaliba, de én még vetettem egy utolsó pillantást magamra a tükörben.
- Tökéletes lesz! - mosolyodtam el ahogy végig néztem magamon.
Az elmúlt időszak eseményei végre elhalványulni látszódnak rajtam.Boldognak éreztem magam. Mosolyogni akartam mindig. Eldöntöttem,hogy soha többé nem fogok sírni,senki miatt.Bár Noah holnap elmegy,mégsem voltam szomorú. Ma este ott lesz velem, és tudom,hogy nagyon jól fogjuk magunk érezni.
Forogtam még egyet a tükör előtt, majd nevetve leindultam én is a nappaliba.
A lépcsőn haladtam lefelé, amikor Noah jelent meg az utolsó lépcsőfok előtt.
Tátott szájjal nézett végig rajtam. Szerintem percekig csak azt csinálta, hogy tetőtől talpig végigmér a szemeivel.
Összefontam karjaim majd köhintettem egyet.
- Rendesen az emlékezetedbe vésted, ahogy most kinézek? - mondtam mosolyogva.
- Azt elhiheted. Nem fogom ezt a látványt soha elfelejteni - mondta zavarába.
- A többiek? - léptem le a lépcsőről, majd benéztem a nappaliba.
- Előre mentek.
- Akkor menjünk mi is! - léptem mellé és belekaroltam.
- Induljunk, de előtte van egy meglepetésem a számodra.
- Mi? - fordultam felé érdeklődve.
- Fordulj meg - utasított, majd háttal állított magának.
Éreztem a nyakamon a kezét, ahogy arrébb söpri a hajam.Hideg fémet éreztem a nyakamnál ,majd ahogy magam elé pillantottam egy nyaklánc lógott a nyakamban. Meglepetten néztem a nyakéket. Ugyan olyan volt, amit kiskoromban elhagytam Noah jóvoltából. Nem hittem, hogy emlékezett erre.
- Emlékszel erre? - hajolt le az arcom mellé és megérintette a  medált.
- De hogyan? És miért? - dadogtam.
- Tudom milyen sokat jelentett neked akkoriban ez a nyaklánc.Sokáig furdalt a tény, hogy miattam vesztetted el. Ezért arra gondoltam, hogy a mai nap alkalmából, valami különlegessel leplek meg. Ennél jobbat pedig nem találtam. Sokáig kutattam, mire rátaláltam egy ugyan olyanra, mint az volt  - mondta nekem mosolyogva.
- Köszönöm - fordultam meg és átöleltem.
Jó kedvűen indultunk el a suliba. Egész úton nem engedtem el a karját.Ölelkezve és nevetve értünk be a suliba.
A torna terem gyönyörűen fel volt díszítve. Amint beléptünk Kentin állt elénk vigyorogva.
- Már csak ti hiányoztatok a csapatból! - mondta mosolyogva. - Tessél ez a tietek! - adott át a kezünkbe két álarcot.
- Tudtommal ez nem álarcos bál? - mondtam neki.
- Az utolsó pillanatban változtatott a Diri.Így most én osztogatom mindenkinek - felelte letörten.
- Na ne búsulj! Ha végeztél, táncolok majd veled - nevettem rá,majd elindultam a süteményes asztal felé,ahol Rosa és Nick állt.
- Azért remélem nem osztogatod el az összes táncod! Nekem is kellene kapnom belőle, ha már elhoztalak - karolta át a vállam Noah.
- A tied az első és az utolsó táncom. Megfelel?
- Tökéletes lesz! - jelentette ki mosolyogva.
Nick és Rosa vigyorogva fogadtak minket. Tesóm nagyon fel volt pörögve,pedig a tánc egyáltalán nincs a vérében.
- Azt hittem, hogy útközben elraboltak titeket - mosolygott Rosa.
- Nem csak volt még egy kis megbeszélni valónk - néztem Noahra.
- Reina! Úristen ez gyönyörű - mutatott a nyakláncra. - Ezt tőled kapta? - nézett nagy szemekkel Noahra.
Noah bólintott, majd a kissé ideges Nickkel ment félre beszélni valamit. Rólam lehetett szó, mert Nick folyton engem bámult. A tesómnak addig jó kedve volt, amíg nem vette Rosa észre a nyakláncot. Ez hathatott rá ennyire rosszul? De miért baj az, ha ezt kaptam?
- Figyelsz rám! - rángatta meg Rosa a karom.
- Mondjad, bocsi - fordultam felé.
- Nézd itt van az a vipera is. Pont Kolt fűzi - mutatott Serena irányába.
Érdeklődve fordultam feléjük.Ez a nő mintha megérezte volna, hogy nézzük, egyből ránk kapta a tekintetét, majd szorosan odasimult Kolhoz.Egy pillanatra sem vette le a szemét rólam.Olyan kegyetlenül nézett a szemembe ahogy csak tudott.
- Most azt hiszi, hogy ezzel felidegesíthet? - kérdeztem Rosától.
- Azt. Undorodom ettől a nőtől.Amióta visszajött megint csak kavarja a szart.De hála az égnek senki sem hisz már neki. Egyedül az a Deborah van vele jóban a másik osztályból.
- Chöö, kígyónak kígyó a társa. Megérdemlik egymást - mondtam miközben azt figyeltem, hogy játszadozik szegény Kollal.Az az ostoba meg itta minden szavát annak a nőnek.
- Csajok, hozzunk valamit inni? - jött vissza a két fiú hozzánk.
- Veletek megyek én is, nem tudom még mit szeretnék.Jössz te is csajszi? - kérdezte Rosa, majd belekarolt Nickbe.
- Menjetek nyugodtan! - feleltem.
- Jössz Noah? - kérdezte a tesóm miközben indultak.
- Mindjárt. Menjetek előre - mondta majd felém fordult. - Nem gond, ha addig itt hagylak? Ne csámborogj el semerre.
- Nem fogok elszökni megnyugodhatsz - mosolyogtam rá. - De akkor siess mert eladom az első táncom.
- Meg ne próbáld - karolta át a vállam - Sietek - nyomott egy gyors puszit a fejemre és Nickék után eredt.
Alkalmasnak láttam az időt, hogy végre egyek valamit, így fogtam egy tányért és szedtem pár falatot magamnak.
- Üdv Reina - lépett mellém Serena.
Felé fordultam, majd gúnyosan elnevettem magam. Rettenetesen nézett ki abban az álarcban.
- Viszlát - fogtam meg a tányérom  és arrébb akartam menni,de elkapta pont azt a karom, ami fájt még.
A hirtelen fájdalomtól felszisszentem.
- Ohh huppsz! Ez pont a sebes karod volt? Jajj annyira sajnálom - mondta gúnyosan.
- Mit akarsz te némber? - kérdeztem idegesen.
- A múltkori óta nem jöttél suliba,így nem volt időm azóta piszkálni téged.De most egy egész este áll előttünk.
- Megmondtam, hogy akadj le rólam.Nem érdekel engem már Castiel. Mondtam, hogy a tiéd lehet.
- Nem úgy van az. Megmondtam, hogy kicsinállak.
Elnevettem magam, majd szikrázó szemekkel ránéztem.
- Nem ismersz engem. Azt hiszed hagyom, hogy ezt csináld? Hát akkor tévedtél! Nagy felfordulást amúgy sem tudnál okozni nekem. Akkor, hogy tervezed?
-  Megvan a tervem - dőlt neki az asztalnak. - Tudod nagyon jól néz ki a barátod. Noah igaz? Kíváncsi lennék, hogy könnyed elcsábítható-e ? - kacagta kényesen.
- Noah nem a barátom. Másrészt pedig hagyd békén őt. Nem hagyom, hogy belekeverd a kis játékaidba - álltam elé feldúltan.
- Csak nem féltékeny vagy? Nevetnem kell a reakciódon.De majd figyeld meg, hogy az este végére a lábaim előtt fog heverni - mondta ridegen majd közelebb hajolt hozzám.
- Szerintem senki nem fog a lábaid előtt heverni - tette a kezét közénk Noah, majd arrébb húzott attól a perszónától.Talán ha nem jön időben, már rég az asztalon tépném a haját.
- Azt nem úgy értettem - dadogott Serena.
- Nem érdekel, hogy értetted. Ha megbocsájtasz most táncolni megyünk Reinával - mondta neki hűvösen, majd megfogta a csuklóm és bevitt a tömegbe.
Finoman magához húzott, és gyengéden átölelte a derekam.Pont egy lassú szám ment, így kénytelen voltam átkarolni a nyakát.Olyan zavarban éreztem magam. Számtalanszor megöleltem már,de ez a helyzet most más volt. Az idő, a helyszín, minden más volt.Olyan volt ez az érzés, mintha fellobbant volna szikra a szívemben,a mindent elfedő sötétségemben.Zavaromban arrébb akartam lépni,de ő gyengéden megsimogatta az arcom, a jéghideg kezeivel. Én már nem tudtam ellökni.
Noah begyógyította lassan, és észrevétlenül azt a hatalmas sebet a szívemen. Nehéz volt elképzelni, hogy pont ő lesz az, aki már egyszer megsebezte azt.
- Ne törődj azzal a lánnyal - suttogta a fülembe. - Engem nem lehet pali madárnak nézni.
- Azt már tudom. Ismerlek - kuncogtam.
- Azt hiszed jól ismersz kislány ? - emelte fel az állam és mélyen a szemembe nézett.
- Remélni tudom,csak - feleltem halkan.
Halkan elnevette magát, majd közelebb hajolt hozzám.Még az álarcon keresztül is láttam, hogy a szemeiben megcsillant valami.
- Úgy látszik akkor nem ismersz. Mindig van valami titkolni valóm ezt jegyezd meg.
- És számít ez? Addig amíg mellettem vagy, nem érdekel mi titkolni valód van. Többé nem aggódom, nem érdekel mi történik, én hinni fogod benned.
- Ne félj annyira attól, hogy elhagylak kis butusom - simogatta meg az arcom. - Én rám mindig számíthatsz mert... -nem fejezte be a mondatot, hanem inkább átölelt.
Éreztem a teste melegét, hallottam a gyors szív hangját. De miért izgul ennyire?Talán ő ...?
Izgatott vibrálás kezdődött el a mellkasomban. Talán most mielőtt hazamegy, képes leszek megkérdezni.
Meg akarok bizonyosodni arról, hogy az az este nem jelentett neki semmit.
Rászántam magam a dologra és felemeltem a fejem, majd a szemeibe néztem.
De ekkor mintha a légkör ismét megváltozott volna. Remegő kezekkel öleltem, és vágyakozva tudtam csak a szemeibe nézni. Lassan végig simított ujjaival remegő ajkaimon és egyre közelebb hajolt hozzám.
Szinte égett az ajkam, annyira vágytam abban a pillanatban a csókjára.



- Héjjj fiatalok! Nézzétek mit szereztem! - lépett mellénk Kol vidáman, és egy üveg bort szorongatott.
Mint akiket megrázott az áram, úgy ugrottunk szét Noahval. Nem mertem Noahra nézni, annyira zavarban éreztem magam. Mi majdnem csókolóztunk! Hogy válhatott hirtelen minden ilyenné?
Nem volt egyszerű túljutnom rajta, és helyrehoznunk a barátságunk.Most pedig kiderül,hogy se ő, se én nem győztük még le az érzéseinket? Talán ő is mindvégig gondolt rám?
- Azonnal tedd el azt te hülye. Egy iskolába vagyunk! Meg amúgy is, neked Nicket kellene őrizned - nézett mérgesen Kolra Noah.
- Egy kicsit szórakozni csak lehet? Vagy nem? - értetlenkedett.
- Egy percre sem lazíthatunk te idióta!  - állt fenyegetőzve Kol elé Noah.
- Fiúk bocsi,de kimegyek a mosdóba - fogtam meg a két fiú a karját. - Eltalálok egyedül is.
Otthagytam őket,majd gyors léptekkel a mosdóba mentem. Annyira dobogott a szívem és izzadtam,hogy azt hittem elfogok ájulni. Mégis mi a pokol folyik le bennem?
Levettem az álarcot és a tükörbe néztem.Szemeim csak úgy izzottak. Annyira vágytam arra a csókra. Talán itt az ideje, hogy magamnak is bevalljam. Egyáltalán nem barátként tekintek már Noahra. De mit tehetnék? El kellene felejtenem ezeket az érzéseket, hiszen holnap elmegy. Én pedig ismét itt maradok egyedül. Nem tudhatja meg Noah, hogy milyen érzések kavarognak most bennem.
- Reina. Mi a baj? - fogta meg a vállam Rosa.
Nem tudtam mennyi ideje állhatott mögöttem.Mennyit láthatott a teremben történt eseményekből,de most nagy szükségem volt őrá. Megfordultam és megöleltem.
- Láttál valamit odabent? - kérdeztem tőle szipogva.
- Hát - csuklott el a hangja. - Ami azt illeti igen. Majdnem csók közeli állapotba kerültél Noahval.
- Nem tudom, hogy történhetett ez. Majd meghaltam Rosa, hogy megcsókoljam - borultam a vállára szomorúan.
- Várható volt - kuncogott.
- Te miről beszélsz? - fogtam meg a két vállát és eltoltam magamtól, majd érdeklődve néztem őt.
- A vak is látta, hogy te odavagy érte. Csak még magadnak sem vallottad be. De mondjuk Noah viselkedésen is látszik. Meg ahogy láttam, ő jobban közeledett a csók felé, mint te - gondolkozott el.
- Én nem tudom Rosa. Annak ellenére, hogy én régen elfelejtettem őt, az ölelése, a jelenléte, sőt mindene olyan, mintha még mindig valami fontosat jelentene nekem.
- Többé nem tarthatod vissza az érzéseid Reina. Még akkor sem, ha nem tudod majd megállítani azt a lavinát, ami majd utána jön. Azt akarom, hogy boldog legyél és nevessél!
- Még nem tudom, hogy az előbbit azért éreztem-e, mert szeretem őt. De ha újra ugyan az a helyzet fordulna elő,úgy érzem talán én tenném meg az első lépést.Nem akarom, hogy a dolgok úgy maradjanak ahogy most vannak - hajtottam le a fejem búsan.
- Akkor irány tedd a dolgod - taszigált az ajtó felé.
- Ilyen hirtelen? - rémültem meg.
- Igen, mert ha nem te teszed, akkor Nick fogja. Ő is látott mindent és eléggé felhúzta magát. Tudod mennyire megakarja védeni Castiel óta a szíved - sóhajtozta.
Megrémültem attól, hogy talán Nick neki esik Noahnak. Eszembe se jutott a tesóm. Nem akartam, hogy a barátságuk tönkre menjen. Megfogtam Rosa karját majd kimentünk a mosdóból.
A fiúkat kerestük a szemünkkel,de csak Kolt találtuk meg. Rosa odaszaladt Kolhoz, hogy megtudja merre vannak a fiúk. Láttam, hogy Kol az öltözők fele mutat majd arra mentem.
Az ajtóhoz érve egy kicsit bepánikoltam, de Rosa ahogy mellém ért, betuszkolt az ajtón. Nem láttuk a fiúkat sehol.
- Nem akarom még egyszer ezt látni érted? Nekem mindennél fontosabb a húgom - hallottuk meg Nick hangját a zuhanyzók felől. Rosa csendre intett majd halkan arra osontunk. A fiúk háttal álltak nekünk, de úgy is ki lehetett tapintani a feszültséget, hogy nem láttuk az arcukat.
- Nick félre értsz mindent. Én nem játszadozom a Reinával - mentegetőzött Noah.
- Nem akarom, még egyszer azt látni, hogy szenved. Neked is gondolkoznod kellene mielőtt cselekszel,te mint testőr vagy mellette, vagy nem?
- Igen úgy vagyok. Soha semmi más célom nem volt vele, csak az hogy megvédjem.Tudom jól, hogy mi a munkám, és csak arra koncentrálok semmi másra. Nincs más szándékom a húgoddal - fakadt ki idegesen Noah.
Szíven ütött mindezt Noah szájából hallanom. Lehet, hogy csak játszadozott idáig velem? Az előbbi csak egy kis szórakozás volt a számára?
Rosa megfogta a csuklóm és kiakarta vinni az öltözőből.De ahogy megfordultam pont neki mentem a padnak,ami hangos nyikorgással csúszott arrébb.
- Basszus - szólalt meg rémülten Rosa.
- Reina, Rosa? Ti mit kerestek itt? - jelent meg mögöttünk Noah, majd utána Nick.
Fájdalmas pillantással néztem Noahra.
- Nyugodj meg.Nem okozok semmi galibát. Nyugodtan koncentrálj csak a munkádra. Igazad volt tényleg nem ismerlek - vetettem neki oda.
- Félreértesz. Azt nem úgy gondoltam - mondta majd megakarta fogni a karom,de elhúzódtam.
- Nem érdekel, csak tűnj el az életemből - fakadtam ki sírva, majd kirohantam.
Egyáltalán nem érdekelt már a korábbi ígéretem, hogy nem megyek egyedül sehova.Jöjjön bárki, aki megakar ölni nem izgat. Olyan nyomorultul éreztem magam, hogy a halál most megváltás lett volna számomra. Majdnem hülyét csináltam magamból. Hogy hihettem azt, hogy valamit is érez irántam? Én mindig csak egy barát, és munka leszek a számára.
Hazáig szinte sprintbe futottam. Nem érdekelt ha a ruhám mocskos lesz,vagy ha elszakad. Szerencsémre, vagy nem, senki nem rabolt el útközben. Felszaladtam a szobámba, majd levágtam magam a földre, és sírni kezdtem.
Miért nem tudom betartani az ígértem, hogy többé nem fogok sírni? Miért játszik ilyen kegyetlen játékot velem az életem?
Noah kitartóan hívogatott telefonon,de nem akartam neki felvenni.Mikor már századjára hívott, mégis felvettem és kegyetlenül kiakartam osztani.
- Reina! Hol vagy most? - ordított bele a telefonba mielőtt megszólalhattam volna. - Félre értetted a viselkedésem. És miért rohantál el? Tudod, hogy mennyire aggódom? - ordította tovább.
- Te ne aggódjál értem! - kiabáltam vissza. - Hagyj végre békén. Én azt hittem, hogy jelentek neked valamit,de kiderült tévedtem. Kettőnk közül csak én éreztem ezt. Te sosem gondolsz rám másként, csak mint egy barátra, vagy egy munkára.
- Olyan lassú felfogásod van te idióta - folytatta tovább ugyan olyan hangnemben. - Én nem csak barátként tekintettem rád. Csak nem tudtam hogyan mutassam ki az érzéseim. A fiúk lehetnek ilyen téren félénkek, oké? - higgadt le a hangja.
Magam elé toltam hirtelen a telefont, és meglepetten figyeltem a szerkezetet.
- Igen lehet, hogy lassú vagyok, éppen ezért nem értem meg ha nem mondod ki őszintén! - tettem újra a fülemhez a telefont.
- Gondoltam rá - halkult el a hangja. - Gondoltam rá, hogy elmondom neked. De emlékszel, hogy azon az estén amikor lefeküdtünk, te sírva rohantál haza reggel? Ez annyira fájt nekem, nem tudtam miért sírsz. Akkor azt gondoltam, hogy az ami köztünk történt neked nagyon rosszul esett. Azt hittem meggyűlöltél. Arra is gondoltam, hogy bocsánatot kérek,de mindig olyan dühösen néztél rám. Feltételeztem, hogy rosszul vagy tőlem, ezért többé nem közeledtem feléd.Utána ti elköltöztetek, és én lassan kezdetek elfelejteni. Még amikor idejöttem, akkor is úgy gondoltam, hogy nem érzek már irántad semmit.De amikor a csillagokat néztük és te rám mosolyogtál, rájöttem, hogy én még mindig kedvellek.
- Noah én ... - kezdtem volna.
- Ne mondj kérlek semmit. Csak most az egyszer hallgass végig - szólt rám szigorúan. - Amikor Leigh megtámadott, akkor nagyon megijedtem. Féltem, hogy elveszítelek. Nem látni az édes mosolyod az elmúlt egy évben, nem beszélni veled az elmúlt egy évben. Nagyon nagyon fájt - erősödött fel a hangja. Ekkor éreztem, hogy valaki hátulról átölel. Noah volt az.
Megfordultam és megfogtam a két kezemmel az arcát.

- Igen...Nekem is fájt! - néztem rá könnyezve.
- Engedtelek elmenni, mert nem akartam neked szomorúságot okozni. De az igazság az, hogy én soha nem akartalak elengedni - mondta rekedtes hangon.
- Én sem akartalak - feleltem szipogva.
Belenéztem a szemeibe, ami pár könnycsepptől volt nedves. Sohasem hittem volna, hogy ő és én ugyan azt éreztük mindvégig. Nem akartam újra érezni szerelmet senki iránt. Nem akartam újra csalódni. Azt mondtam, hogy nem fogok senkibe beleszeretni, de mégis megtettem. Te vagy az Noah. Nem tudom miért, de ő volt az, aki újra megtanított szeretni. Közben pedig a régi érzések, szépen lassan a felszínre kerültek. Számtalan találkozás és remény után véletlenül egymásra találtunk.
Becsuktam a szemem és az ajkaink egymáshoz értek. Szinte elmerültem az ajkaiban. Olyan volt mintha egymás után távolította volna el az összes védelmem, amit nagy nehezen felépítettem.
- Maradj mellettem! Engedd, hogy boldoggá tegyelek - szakította félbe a csókunk.
- Tehetsz egy próbát - suttogtam majd ismét megcsókoltam.
Úgy csókoltam, mintha ő lenne a levegő, ami nélkül megfulladnék, és ő ugyanígy csókolt vissza. Az egész olyan volt, mint egy mese, csak éppen nem mese volt, hanem maga a valóság, és mindez velünk történt meg. Hogy az álom, amit régen mindig valóra akartam váltani, most valóra vált.
Lassan felhúzott a padlóról, majd szorosan átölelt.

Egy pillanatra újra a szemembe nézett, majd újból egymásnak estünk.Nem tudom melyikünk kezdeményezte az újabb csókokat, nem ez volt már a lényeg. A gyomromban újra felébredtek a pillangók, a szívem ott dobogott a torkomban, és alig tudtam megállni a lábamon.Azt kívántam soha ne érjen véget ez a pillanat.
Megfogta a derekam és lassan az ágyamra fektetett. Fölém mászott és újabb csókokkal halmozott el. A nyakam összes gyenge pontját, mintha ismerte volna. Többször egymás után megcsókolt, én pedig már alig kaptam levegőt.Úsztam a kéjben és a boldogságban. A homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.
- Ha most nem állítasz le, akkor nem fogok tudni később megállni...




  


14 megjegyzés:

  1. HUH hat ez nagyon joo resz volt mindig is drukkoltam hogy osszejojjenek es hat osszejottek. Szoval hozd a folytatast minnel hamarabb!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :)
      Hát igen,ideje volt már, hogy egymásra találjanak :D

      Törlés
  2. Jézusooom! Minnél előbb folytatást! :0 :D Eszméletlenül jó lett! :)

    VálaszTörlés
  3. Azztaaa. Nagyon nagyon siess a folytival....... Mégegyszer aztaaa O.o

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett! :D
    A folytatás holnapra várható? :))

    VálaszTörlés
  5. Szia! Imádom a blogod, és hoztam neked egy kis meglepit is! ^^ :) ---> http://enytalecsj.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  6. FFFOOOLLLYYYTTT !!!
    Kiváncsi vagyok mi lesz !!!!!
    Sies vele !!! :) :D

    VálaszTörlés
  7. Mikorra várható a folytatás?

    VálaszTörlés
  8. Mikorr lessz kész kb a folytii???????? Nagyon várom :)

    VálaszTörlés
  9. Jelen állás szerint még csak a felével vagyok kész sajna :( 1-2 nap és próbálom hozni :)

    VálaszTörlés