2015. május 14., csütörtök

"A legbiztonságosabb hely számodra, mindig mellettem lesz "

Az elmúlt hónapokban, nem vert úgy a szívem mint most.Kellemetlen nyugtalanság tört rám,nem tudtam elképzelni,hogy mit keress itt ez a két fiú.
- Noah? Ti mit kerestek itt? - mondtam meglepetten a fiúnak.
A mosoly lehervadt az arcáról,majd komoly tekintettel nézett rám.
Semmit sem változott az elmúlt egy évben. Számomra még mindig lehengerlő volt a megjelenése. Csodálkozva néztem a fiúra,akit 1 évvel ezelőtt, csak úgy, se szó,se beszéd nélkül otthagytam Amerikában.
- Mától, itt fogunk mi is lakni - szólalt meg Noah mellett Kol.
- De hát miért? - kérdeztem.
Ahogy néztem a két fiút, a lábaim egyre jobban kezdtek remegni.Mit akarhatnak itt?
Nick mellém állt, és megfogta a vállam.
- Reina, mindent elmagyarázunk, csak ülj le - mondta komoly hangnemben Nick.
Bólintottam a tesómnak, és nyugtalanul ültem le a kanapéra.
- Bogaram,nagyon rossz, és felkavaró hírünk van - kezdte Agatha.Nem bírt sokáig ülve maradni,inkább felállt, és járkált körülöttünk.
- Elmondanátok végre? - kezdtem ideges lenni.
- Rayen, megszökött a börtönből - mondta Nick.
- Mi? Az meg hogy lehet? - csattantam fel.
- Még a rendőrök sem tudják,hogy miként tudott megszökni.Valaki biztos segített neki.Pár nappal ezelőtt történt a dolog - folytatta Kol.
- Mivel tudjuk,hogy Rayen elméje nem éppen százszázalékos,úgy gondoltam,hogy védelemre van szükségetek.Félek,hogy titeket is bántani akar - mondta Agatha idegesen.
- A rohadék! - mondtam,majd felpattantam a helyemről. - Nem fog ide jönni.Hiszen körözik biztos.Hogy juthatna át ide? Minden országhatáron,csak nem tud átjutni!
- Ne becsüld le őt! - nézett rám szigorúan Agatha. - Bármire képes,ezt te is nagyon jól tudod.Nekem pedig a biztonságotok a legfontosabb, amíg el nem kapják.
- És ezt,hogy szeretnéd elérni? - kérdeztem gúnyosan.
- Noah és Kol lesz a testőrötök! - jelentette ki.
Meglepetten néztem a Nénikémre,majd gúnyosan elnevettem magam.
- Ezt te sem gondolod komolyan? Testőr? Ez nevetséges - legyintettem.
- Ne gúnyolódj Reina! - fogta meg mérgesen a karom Nick,amint mellém állt. - Noah és Kol remek testőr kiképzést kaptak, és ők fognak vigyázni rád.
- Felejtsd el! Nem vagyok gyerek,hogy minden mozdulatom kövesse valaki. Ha ezért jöttetek,akkor mehettek is - néztem a két fiúra.
Noah féloldalas mosolyra húzta a száját, és rám nézett.Felállt, majd közelebb jött hozzám.
- Még mindig olyan makacs vagy! Semmit sem változtál.De jobb ha tudod,hogy megbízott a nénikéd azzal,hogy védjelek meg.Én pedig végrehajtom a feladatom,ha tetszik neked,ha nem.Ha kell akkor erőszakkal - mondta ridegen,majd megfogta a karom. - Sosem tudhatod,hogy Rayen Clair mikor jelenhet meg.Ezért mindig melletted leszek,akárhová mész.Jobb ha hozzászoksz a gondolathoz.
- Soha! - vetettem oda neki,majd elhúztam a karom tőle, és felrohantam a szobámba.
Bevágtam magam mögött az ajtót, és mérgesen leültem az ágyra.
Mégis mi a fene történik már megint? Végre úgy éreztem,hogy egy kicsit rendbe szedhetem az életem,erre ez történik? Nagyon jól emlékszem apa utolsó mondatára: "Ti vagytok a következők.Bármi áron!  "
Tényleg képes lenne idáig eljönni azért,hogy bántson minket? Beletemettem az arcom a párnába, és csak ezen járt az agyam.
Miért pont Noaht és Kolt hívta ide? Ebben az országban is vannak testőrök, mért nem őket? Bár mindegy kit hív ide,nekem nem kell egy nyomkövető kutya,aki figyeli minden lépésem.
- Reina,bejöhetek? - kopogott Kol az ajtómon.
Mérgesen felültem az ágyon, és az ajtóra meredtem.
- Gyere - kiáltottam.
Kinyitotta az ajtót,majd a vigyorgó fejét dugta be először.Testőr ő ? Ismerem régóta,nagyon gyerekes. Mit tudna tenni,hogy megvédjen?
- Beszélhetnénk? - kezdte mikor bejött végre, és becsukta az ajtót.
- Nem érdekel ez a testőrös sztori - intettem le.
- Pedig tényleg jobb ha elfogadod.Noah nagyon komolyan gondolja.
- Mégis mióta vagytok ti testőrök? Ez olyan elképzelhetetlen,főleg rólad - néztem a fiúra.
- Te is tudod,hogy Noah apja, komoly tekintéllyel bíró testőr otthon.Régóta jártunk hozzá kiképzésre, ezt te is tudod. Nemrég pedig hivatalosan is elkezdtünk dolgozni.Mondjuk mindkettőnknek ez az első munkája,de nem vagyunk olyan szórakozottak, mint régen.Ha munkáról van szó, akkor nem ismerünk lehetetlent.
- De miért pont ti? Annyi más testőr van az országban.Akkor miért a világ másik végéről rendelt ide titeket Agatha? - kérdeztem kíváncsian. 
- Először nem Agatha gondolt ránk,hanem Noah apja.Amint meghallotta, hogy apátok megszökött a börtönből,egyből felhívta a nénikéd. Ő küldött ide minket,hogy ez a feladat lesz a nekünk való, és téged sem érint,majd olyan rosszul,ha nem vadidegen emberek követnek lépten  nyomon - mondta .
- Kol,akkor sem hiányzik most ez nekem,hogy mindketten kövessetek egész álló nap.
- Félreérted a helyzetet. Bár nagyon jól tudja mindenki,hogy Nicholas megtudja magát védeni,hisz tőlünk tanult mindent,de én mellette leszek. Melletted pedig Noah - nevetett rám.
Köpni nyelni nem tudtam.Csak ő lesz velem? Még ha Kol velünk is lett volna, akkor talán eltudtam volna viselni a helyzetet,de így ? Noah nem szívesen van a társaságomban azok a dolgok után, amik még otthon történtek.
- Nekem ez akkor is nehéz most,ép próbálom rendbe tenni az életem,erre megint összekuszálódik minden - sóhajtottam.
- Ismerjük a jelenlegi helyzeted,de nyugi ki fogod bírni - mosolygott rám.
- Mi az,hogy ismeritek? - kérdeztem idegesen.
- Hát ...- vakarta meg a tarkóját. - Nick elmesélt nekünk mindent,hogy mi történt veled az elmúlt pár hónapban.
- A nyomorult! - álltam fel mérgesen.
- Ne aggódj már annyit Reina.Ha akarod,majd amikor újra visszajön az a féreg, akkor jól elverem.Mit szólsz hozzá? - karolt át nevetve.
- Ha addig nem én verlek el téged - néztem fel rá.
- Hátrább az agarakkal kislány. Keményebb vagyok nálad! - jelentette ki büszkén, és megveregette a mellkasát.
- Tegyük fel,hogy belemegyek a dologba.Akkor a suliba mi lesz? Lassan itt az évkezdet.Azt biztos nem fogom hagyni,hogy ott is loholjon utánam Noah.
- Az már megvan oldva. Ha addig nem kapják el az apád,akkor mi is beiratkozunk tanulónak.Én Nick osztályába fogok járni,Noah meg a tiédbe.
- Na ez abszurd. Nem néztek ki tizennyolc évesnek - vetettem rá pár lesújtó pillantást.
- Nem is vagyok olyan öreg - akadt ki teljesen. - Attól,hogy 20 évesek vagyunk,kinézzünk még tizennyolcnak - mondta sértődötten.
- Ez irtó ciki lesz,előre látom!





                                                                 ***


A következő pár nap, szinte rémálom volt a számomra.Noah minden egyes lépésem figyelte, és jött velem mindenhová. Ami a legborzasztóbb,hogy még a szobámba is beköltözött,mert nem bízik bennem.Attól tart,hogy megszöknék.
Ma délután megbeszéltük a többiekkel,hogy lemegyünk a partra egy kicsit fürdeni, és napozni.
Kezdem az életkedvem visszakapni,bár ez lehet annak köszönhető,hogy Noah jelenléte miatt, kevesebbet tudok Castielre gondolni.
- Nem hiszem el,hogy egyáltalán nem jön be neked ez a fiú ! - közölte velem Kim,amikor lecuccoltunk a parton.Noah tisztes távolságból figyelt engem.
- Tényleg olyan helyes, és izmos - ájuldozott Amber. - Ilyen férfiról álmodoztam mindig!
- Akkor viheted nyugodtan - mondtam neki.
- Ne már Reina! Ez a fiú pont hozzád való.Talán vele elfelejthetnéd azt a barmot - rebegtette a szempilláit rám Rosa.
- Az kivan zárva. Nem akarok többé semmilyen kapcsolatot Noahval - szögeztem le.
Mind a három lány, szinte az arcomba fúrta a fejét, és vigyorgott rám.
- Mert már volt? - kuncogott Kim.
- Ki vele, itt és most ! - parancsolta Amber.
Vettem egy mély levegőt, és lehuppantam a homokban.A csajok érdeklődő tekintettel ültek le elém.
- Noah volt az,akiről a traccspartin beszéltem nektek.Az első fiú,akivel voltam - hadartam el gyorsan.
- ÁÁÁÁ! - sikongott Amber,de gyorsan befogtam a száját.
- Halkabban! - szóltam rá.
- Miért nem mondtad eddig? - kérdezte Rosa.
- Mégis mit mondtam volna? Ohh igen,ő volt a legjobb barátom, akiről meséltem nektek,ő vette el a szüzességem,de miután megkapott,leszarta a fejem, és nem foglalkozott velem.Most meg itt van, és ugyan olyan rideg velem, mint volt.Ezt kellett volna mondanom?
- Talán meg kellene beszélnetek a dolgokat. Hisz most együtt fogtok tölteni egy csomó időt.Nem csinálhatod úgy te sem örökké, mintha semmi nem lett volna köztetek - mondta Rosa.
- Nekem így jó.Amúgy is egy bunkó.Addig meg kibírom,amíg nem kapják el azt a rohadékot - mondtam, majd kifújtam egy nagy levegőt.Hátam mögé néztem Noahra,aki a korlátnak támaszkodva figyelte,hogy mit csinálunk.
- Szerintem ő is szeretne neked mondani valamit,csak nem tudja hogyan - hajolt közelebb hozzám Kim.
Barátnőmre néztem,aki csak úgy vigyorgott mellettem. Nincs szükségem most semmilyen drámára, ha megbeszélnénk a dolgokat,talán  még nagyobb felfordulás lenne belőle.
- Honnan veszed ezt? - kérdeztem tőle.
- A nézéséből! Szerintem egy testőr sem néz úgy a védencére, mint ő rád! - jelentette ki.
- Szerintem csak beképzeled,úgyhogy hanyagoljuk a témát - mondtam, és felálltam.Levetkőztem bikinire, és a víz felé indultam.A csajok ugyan így tettek.Tyler és Nick versenyt űztek abból,hogy egyfolytában kínoztak minket, és a víz alá nyomtak.Gyorsan meguntam, és már a tüdőm is tele volt vízzel,így otthagytam a bandát.
Éppen  törölköztem,amikor Erent láttam felbukkanni. Gyorsan ledobtam a törölközőt, és a fiú felé szaladtam.
Az a nap óta nem is találkoztam vele.Eren is vigyorogva indult felém,de Noah elé állt, és elkezdett neki valamit nagyon magyarázni.
- Noah,örülnék ha elengednéd a testvérem! - szóltam rá mérgesen.
- Testvéred? - nézett rám meglepetten.
- Ha Nick elmesélt nektek mindent,akkor azt is tudod,hogy az igazi apámnak van egy másik fia is.
- Akkor te vagy Eren? - kérdezte tőle.
- Jah én.De ha megbocsájtasz,most beszédem van Reinával - közölte vele megvetően Eren,majd megfogta a karom, és arrébb húzott.
- Ez a testőröd ? - érdeklődött.
- Igen! A púp a hátamon! - mondtam.
- Nem tudom minek ez a felhajtás.Én és Nick is megtudtunk volna védeni téged - mondta haragosan Eren.
- Én sem értem,de hagyjuk most ezt. Mesélj mi van veled? - fordultam Eren felé.
- Nem sok.Tengek, lengek.De nem is én vagyok a fontos,hanem te! De látom, nem nagyon kell már aggódnom,kezdesz rendbe jönni - mosolygott rám.
- Kezdek igen. Lassan,de  biztosan túlteszem magam Castielen - feleltem szomorúan.
- Ne szomorkodj te lány ! - fogta meg az állam, és maga felé fordított. - Nem érdemli meg,hogy akár egy könnycseppet is ejts érte.Ha ez a rohadék sors nem akarta volna,hogy a testvéred legyek,akkor most én minden erőmmel azon lennék,hogy boldognak lássalak - mondta.Egy kicsit elpirosodott az arca,majd elengedett.
- Nem vagy még túl a dolgokon igaz? - kérdeztem, és megfogtam a kezét majd összekulcsoltam az enyémmel.,
- Reina figyelj! Én próbálkozom,de nehéz. Nickkel már nagyon jól kijövök,de még mindig nehéz rád úgy néznem, mint a nővéremre.Főleg azok után,hogy megcsókoltalak.Tudom megbeszéltük,hogy elfelejtjük,és el is fogom, csak még kell egy kis idő - mondta,majd idegességében vakargatta a tarkóját.
- Sajnálom,hogy még mindig így érzel,de nem tehetünk mást, mint elfelejtjük.Nekem meg főleg el kell engednem a múltat.
- Nyugi baby ! Tudod,hogy engem nem győzhet le semmi ! - jelentette ki büszkén. - Mindent megfogok tenni,de neked is meg kell.
- Héjj Eren !!! - kiabált Nick neki.
A tesóm felé néztünk, aki jött kifele a vízből, és felénk tartott.
Megszorítottam Eren kezét, és egymásra néztünk.
- Tegyünk meg mindent annak érdekében,hogy egy család legyünk! - néztem fel rá.
- Megteszünk! - válaszolta nevetve, és közelebb húzott magához. - Akkor ez azt jelenti,hogy Angelt is elfogadod?
- Azt! Megakarom ismerni az apám, veled együtt. A válaszomra vártál nem?
- Igen arra. Ha te is tudsz apaként ránézni, akkor nekem is menni fog.Végül is Hamiltonok vagyunk! - túrt nevetve a hajába.
- Igen azok! - mondtam halkan.
- Na mi folyik itt fiatalok? - mondta Nick, amikor mellénk ért.
- Takard már el magad valamivel ! Úgy festesz, mint egy magazinból kilépett modell ! Mindenki téged néz ! - hadarta el gyorsan nevetve Eren.
- Most mi bajod a testemmel? Engem nem zavar! - jelentette ki Nick vigyorogva.
- Téged nem,de majd Rosát érdekleni fogja,ha az a csapat lány, aki téged néz, idejön - mutatott Eren a másik oldalban álló lány csapatra,akik minket figyeltek.Ahogy odanéztünk mi is, a lányok hirtelen hátat fordítottak.
- Igaza van Erennek! - néztem a tesómra.- Rosa mészárlást fog rendezni.
- Na menjünk akkor inkább vissza a többiekhez - fogta meg a kezünk Nick.
- Én azt hiszem megyek haza srácok. Eléggé elfáradtam már,egész nap itt voltunk - húztam ki Nick kezéből a kezem. - De Eren szívesen megy. Kell neki szerezned egy jó csajt! - löktem Erenen egyet.
- De Reina - kezdte volna Eren.
- Igaza van! Irány a víz, és csajozni öcsi ! - veregette hátba Erent Nick. - Akkor otthon találkozunk Húgi! - szólt még vissza nekem.
- Igen! Sziasztok.
Megvártam amíg bemennek a vízbe, összeszedegettem a cuccom,majd Noahhoz és Kolhoz mentem.
- Én mára végeztem! - közöltem velük.
-  Rendben akkor menjünk - mondta Noah,majd kivette a táskát a kezemből, és elindult.
Gyorsan elköszöntem Koltól, és utána indultam.
Egész úton hazafelé egy szót sem szólt hozzám.Némán ültünk a kocsiba,csak halkan, a zene törte meg a csendet.
Valaha a legjobb barátok voltunk,most pedig úgy ülünk egymás mellett, mint két idegen. A múlton már változtatni nem tudok,de talán a jelenen igen.Csak azt nem tudom hogyan.
Vacsora végeztével a szobámba mentem.Pihenni akartam egy kicsit,nagyon lefárasztott a mai kis kiruccanás.
Noah is fent volt már a szobámba, a pótágyon feküdt, és olvasott.Becsuktam az ajtót, és lefeküdtem az ágyamra.Úgy fordultam,hogy pont rálássak.Felkönyököltem, és csak bámultam rá.
- Mi bámulni való van rajtam? - kérdezte közömbösen.De nem nézett rám,továbbra is a könyvet bújta.
- Azon tűnődöm,hogy fejjel lefelé tartva a könyvet,hogy tudod megérteni mit olvasol?
Egyből kiszúrtam, ahogy figyeltem őt,hogy a könyve fordítva van.
Arca színe pipacs vörösre váltott, majd összecsukta a könyvet.
Én sem értettem magam,de ezen kuncognom kellett. Elképesztő nevetőgörcs jött rám,ahogy Noah piros arcát néztem.Alexynek igaza volt.Ha valami vicces dolog fog történni,akkor biztos,hogy nevetni fogok.
- Ez most nagy égő - mondta Noah miközben a plafont bámulta.
- Nekem egy cseppet sem.Én nagyon jót nevetek rajtad - mondtam nevetve.
- Akkor megérte a tettetésem,hogy nevetni lássalak - fordult felém,és felkönyökölt az ágyán.
Hirtelen abbahagytam a nevetést.De vajon miért tettette,hogy olvas?
- Noah - suttogtam miközben az ujjaim tördeltem.
- Tessék?
- Miért nem beszélgetsz velem? Miért vagy olyan távolságtartó? - felültem az ágyamban, és ránéztem.
- Azok után, amit Nick mesélt rólad,nem tudom mit kellene mondanom neked.
- Jó, tudom megváltoztam, meg a Castieles sztori után egy kicsit összezuhantam,de már jól vagyok! Nem kell csöndben lenned mindig mellettem.Vagy már ennyire nincs mit mondanod nekem?
- Nem azért vagyok mindig csöndben melletted mert,nincs mit mondanom neked.Hanem úgy gondolom, nem állsz még készen arra,hogy velem is beszélgess - mondta.
- Ugyan már,miért ne állnék készen? - lepődtem meg.
- Mert még mindig nem engedted el azt a fiút,és nem tudom mit kellene tennem, vagy mondanom,hogy jobban érezd magad.
Be kellett vallanom magamnak is,hogy Noahnak igaza volt. Próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne,de egyáltalán nincs így. Úgy teszek napok óta, mintha nem érdekelne Castiel,pedig igazából minden gondolatom körülötte forog.
- Igazam van ugye ? - kérdezte Noah pár perc csönd után.
Lehajtottam a fejem, és a padlót kezdtem el bámulni.Még mindig nagyon jól kiismerhető vagyok a számára.Mintha a szemeivel belém látna,és ettől a gondolattól, szorongató érzés fog el.
- Az egyik felem már elfelejtette őt,de valahol legbelül, még mindig ragaszkodom hozzá - mormogtam magam elé.
Hallottam ahogy Noah felkel az ágyról,hallottam a lépteit, ahogy felém közeledett,de nem mertem felemelni a fejem.
- Soha nem fogsz igazán kiszeretni valakiből,csak elfogadod,hogy nincs többé veled, és megtanulsz lassan élni nélküle.Felejtened kell Reina - mondta miközben leült mellém,majd megsimogatta a fejem.
Kellemes érzéssel töltött el az érintése.Olyan hosszú idő telt el azóta,hogy megérintett. Gyerekkorunkban mindig együtt játszottunk,mindent együtt csináltunk. Bátyámként viselkedett,óvott, féltett mindentől.Ahogy telt az idő, nálam ez szeretet átalakult szerelemmé.Sohasem mertem neki bevallni az érzéseim,megelégedtem annyival,hogy a barátja lehettem. Sohasem gondoltam volna,hogy így eltávolodunk egymástól,egy buta, félresikerült este miatt.Lehet,hogy akkor azon az estén, amikor lefeküdtünk, arra a következtetésre jutott,hogy egy könnyű nőcske vagyok,akit bárki megkaphat ha leitat. Belegondolni is szörnyű,ha ez a véleménye rólam. De most is gyáva vagyok. Megszeretném beszélni vele azt a dolgot,de nem tudom megtenni.
A közelsége olyan megnyugtató volt. Azt akartam,hogy újból barátok legyünk,olyanok mint régen.
Keze még mindig a fejemet simogatta,megfogtam a kezét, és lehúztam magam mellé,majd szorosan átöleltem. A teste megfeszült amikor átöleltem,nem igazán számíthatott arra,hogy ezt fogom tenni.
Nem kellett sok idő,és felengedett ő is. Erősen a karjaiba zárt, a fejét pedig az én fejemhez nyomta.
- Maradhatunk így amíg megnyugszom? - kérdeztem suttogva - Ismét olyan biztonságban érzem magam.
- A legbiztonságosabb hely számodra, mindig mellettem lesz ...



8 megjegyzés: