2015. április 6., hétfő

"Miért tettétek ezt?"



Gyors kinyitottam az ajtót és beléptem az aulába.
Éreztem ahogy minden szempár rám szegeződik, és sugdolóznak körülöttem.
Körbenéztem a diákok között,és akkor fedeztem fel,hogy mindenki egy papírt szorongat a kezében.
Amber elém állt és bűnbánó szemekkel az én kezembe is adott egy papírt.
Nick és az én képem volt rajta egy cikkben.

"Miért kell elviselnünk,hogy egy gyilkos gyerekeivel járjunk egy iskolába"

Rövid nyomozás után sikerült kiderítenünk,hogy a tökéletesnek tűnő testvérpár nem is olyan tökéletes.Egy gyilkos gyermekei.Megbízható információk szerint az apjuk megölte az anyjukat.Személyes véleményünk szerint a gyilkos hajlam öröklődhet.És ezért kérdjük,várjunk amíg kitör belőlük is?Reina Clair egyszer már bizonyította,hogy nem olyan ártatlan kislány amilyennek látszik.Hiszen pár hónappal ezelőtt Amber Roberstnek is nekitámadt az osztályteremben. Mi van ha még egyszer elborul az elméje,és neki ront valakinek?Mi lesz ha akkor senki nem tudja megállítani?Őszintén félve jövünk iskolába.Nicholas Clair se egy ma született bárány.Szintén megbízható forrásból tudjuk,hogy a húga előző barátját jól helyben hagyta.Végül még a rendőrségen is kikötött.
Nem akarunk a következők lenni akit elintéznek.
Szerintünk tennünk kellene valamit.
Ti hogy gondoljátok?


                                      Írta :Carla Lewis,Lisa Scott


Ahogy cikk végére értem azt hittem elsírom magam.Hogy történhetet ez meg?
Milyen megbízható forrásból?Nem sokan tudnak róla.Akik meg tudják azokban megbízom.
Nem értettem mit tettem ellenük,amiért ilyen hazugságokat hordtak össze rólunk.Pulzusom egyre gyorsabban vert,éreztem hogy csak úgy lüketettnek az ereim.De nem attól,hogy sírnom kellett volna,hanem attól a dühtől amit éreztem.
Ránéztem Bellára és Rosára akik szintén elolvasták addigra.
-  Reina,ne törődj velük.Hagyd a francba.Senkit nem érdekel az áskálódásuk.Mi tudjuk az igazat ennyi bőven elég.- ölelt át Rosa,de ellöktem magamtól,majd Amberre néztem.
- Azt mondod neked nincs benne a kezed?- néztem rá ridegen
-Nincs hidd el.Tegnap ezt titkolták előlem.De mikor reggel megláttam,hogy mindenkinek osztogatják már késő volt.Próbáltam elvenni tőlük a többit,de ők ketten voltak,én meg egyedül.Tudom,hogy nehéz nekem hinned,de semmi közöm hozzá.- felelte sírva.
Ha nem lettem volna tiszta ideg,talán még törődtem volna azzal a ténnyel,hogy Amber miattam sír,de nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy megtaláljam Lisát és Carlát.
- Hol vannak most?- kérdeztem tőle
- Ne menj oda,csak tovább fognak provokálni.- próbált lebeszélni.Ökölbe szorult a kezem és újra kérdeztem.
- Felelj.Hol vannak?- kiabáltam rá.
- Az első emelten voltak amikor megláttalak az ablakból,és idejöttem.- hálásan rápillantottam és elindultam az emeletre.
- Ne csinálj semmi őrültséget.Megkeresem Castielt és Nicket.Kérlek légy észnél.- fogta meg a karom Bella,de kitéptem a karom a kezei közül és tovább mentem.Rosa és Amber szorosan követtek.
A lépcsőfordulóba jártam,amikor megláttam őket a lépcső tetején vihorászni.Kettesével szeltem a lépcsőket,majd megálltam Carla előtt.
- Hogy merészeltétek ezt tenni? Mire volt ez jó?- kérdeztem feldúltan majd megragadtam a csuklóját.- A fele se igaz annak amit írtatok.
- Valóban? Mondjuk a gyilkos hajlamotokról szóló rész lehet túlzás volt,de az igaz amit az apádról írtunk.Egy gyilkos.- mondta cinikusan,és annyi megvetéssel nézett rám amennyivel csak tudott.
- Honnan veszed ezt? Milyen megbízható informátorod lenne?- sziszegtem mérgesen
- Te magad voltál az.-ahogy kimondta a szemeim elkerekedtek.Én?- Ne nézz ilyen ostobán,tudod az unokanővérem egy tetováló szalonban dolgozik.Karácsonykor amikor eljött hozzánk,akkor mesélt egy aranyos klienséről,aki az ő kezei között öntötte a szívét ki a barátainak.Elmondta,hogy egy idős lehetett velem a lány.Megkérdeztem,hogy néztek ki a barátai és amikor mondta,hogy egy fehér hajú lány,és egy kék hajú fiú volt,egyből levágtam,hogy te voltál.De nem akartam egyből elhíresztelni.Vártam a megfelelő pillanatra,amikor a legboldogabb vagy akkor robbantok.És sikerült látod.Talán még a kis Castieled se tudott róla?Mert nem látom melletted,pedig mindig egymás seggébe vagytok.Milyen szánalmas.
- Miért? Miért tettétek?- üvöltöttem.
- Mert gyűlölünk.- felelte Lisa.- Amióta csak idejöttél mindenki a te barátod akar lenni.Addig a napig amíg be nem tetted a lábad az iskolába,mi voltunk azok akiket bálványoztak.De te tönkre tettél mindent.Elcsavartad Castiel fejét is könnyűszerrel.Ez csak arra vall,hogy egy igazi kis lotyó vagy.Irritálsz minket nagyon,főleg azok után,hogy Amber is megbékélt veled.Az volt az utolsó csepp a pohárba,tönkre kellett volna tenni téged,azért mert elvetted tőle Castielt.De ő csak megbékélt a helyzettel és nem törődött veletek.Így hát helyette mi léptünk.Remélem mindenki megfog utálni téged a suliba,és a lehető legrosszabb lesz neked itt.- mondta lekezelően.
- Ti tényleg szörnyetegek vagytok,soha nem ártottam nektek,én csak élem az életem.Szerintem csak az fáj nektek,hogy én boldog vagyok,ti pedig csak két megkeseredett fúria vagytok.Ambernek pedig szíve joga,hogy kit kedvel és kit nem.Nem ti mondjátok meg.De ezt nagyon csúnyán megkeserülitek,esküszöm.Azt is,hogy a tesóm belekevertétek.-elengedtem Carla kezét és megvető pillantást vetettem rá.
- Megérdemelte ő is.Visszautasította Lisát ezért a kis libáért.Hát vesszen ő is.- mutatott Rosára Carla
- Majd mindjárt meglátod ki a liba.Soha ne merd bántani Nicket mert megöllek.- ordította Rosa,majd megindult Carla és Lisa felé.Lisa elugrott előle,de Carla gonosz mosollyal várta.
Rosa hatalmas pofont kevert le neki,de ő ugyan úgy nevetett tovább.Rosa belecsimpaszkodott a hajába,erre már Carla is mérges lett és támadott.A lépcső közepén tépték egymást.Féltettem Rosát,megragadtam a karját és egy kicsit elrángattam onnan.
- Fejezed be,még bajod esik.- szóltam rá,de nem nagyon érdekelte.
- Engedj oda.Kinyírom.- kiáltotta miközben letörölt egy vércseppet az ajkairól.
Carla vérengző vigyorral elém állt.
- Tiszta szívemből gyűlöllek titeket.Legjobb lenne ha meghalnátok.- szegezte mondatát a szemembe, majd egy váratlan pofont kevert le nekem.
Meglepődtem,de egyben feltüzelt a pofon,Carla elfordult majd leindult a lépcsőn.Léptem kettőt és megragadtam a karját.
- Senki nem pofozhat fel engem csak úgy.- vetettem oda neki,majd én is adtam neki egyet.
Másodjára is akartam adni neki,de Rosa közénk állt és ellökött.Ahogy arrébb lökött,lábam megcsúszott a lépcsőn és éreztem,hogy elvesztem az egyensúlyom.Megkapaszkodtam a korlátban,de Lisa hirtelen elrántotta onnan a karom és meglökött.
Amber ellökte Lisát és elkapta a kezem,de nem tudott elég biztosan tartani,mind a ketten legurultunk a lépcsőn,úgy hogy Amber pont rám esett.
Fájdalmasan feljajdultam,de Amber is.Rosa sikítását hallottam,meg Carla nevetését.Kinyitottam a szemem Amber feje egy picit vérzett.Kentin jelent meg a semmiből majd lesegítette Ambert rólam,felakartam állni,már majdnem sikerült,amikor az összes erőm mintha elszállt volna összecsuklottam.De nem éreztem fájdalmat.Felnéztem és egy fiú karjaiba voltam.
- Ne csinálj hirtelen mozdulatokat egy ilyen esés után.Jól vagy?Nem fáj semmid? - kérdezte aggódva.
A fejem majd szét robbant,de nem tudtam vele törődni,mert egyfolytában a megmentőm néztem.Soha nem láttam még őt.Mintha a szemeimet vonzotta volna az arca,férfira nem mondunk ilyet,de olyan gyönyörű volt.Érezhette,hogy nézem.Mosolyogva pillantott le rám a karjaiba.
- Ne bámulj már ennyire.Olyan zavarba ejtő.Elég egy köszönöm,hogy elviszel a gyengélkedőbe.- mosolygott tovább.
Elszégyelltem magam,majd összehúzódtam a  karjaiba.
 Követte Kentin a gyengélkedőbe,óvatosan lerakott az ágyra majd összeborzolta a hajam.
- Nincs mit Szöszke.Most már vigyázz magadra.Remélem egyszer a hangod is hallom majd,normális hangnemben.- kacsintott rám mosolyogva és Kentinnel kimentek.
Egyetlen egy szó se jött ki a torkomon egész végig.Meg sem köszöntem neki semmi.Lehet azt hitte megnémultam.Ilyen se volt még,hogy lefagyjak egy fiú előtt.
A nővér ellátott minket.Amber egy kicsit beverte a fejét az egyik lépcsőbe,de nem volt vészes,plusz apró zúzódásokat szerzett.
Nekem is szintúgy zúzódásaim voltak,de a fájdalom csillapító után már nem fájt annyira,csak lábra állni nem tudtam.
- Köszi Amber,hogy megakartál tartani.Sajnálom,hogy magammal rántottalak.- a másik ágy felé fordultam ahol ő feküdt.
- Nincs mit Clair.Te is megtetted volna a helyemben.- válaszolta a szokásos stílusában.
- Ezek szerint kedvelsz? - vigyorogtam rá,amitől elvörösödött.
Válaszolni nem jutott ideje,mert a többiek berontottak a terembe.
- Annyira sajnálom.- mondta sírva Rosa miközben leborult az ágyamra.
- Nem semmik lehettetek,ha ott lettem volna már halott lenne mind a kettő.- mondta Kim és megfogta a kezem.
- Semmi baj csajok.Jól vagyunk.Igaz Amber?- néztem felé.Lehajtott fejjel ült az ágyán,de ahogy hozzászóltam elmosolyodott.
- Igen jól.- felelte halkan.
- Köszi Amber,hogy próbáltál segíteni Reinának.- fordult felé Rosa.Amber ismét elpirult és lehajtotta a fejét.
Egymás után jöttek be az osztálytársaink megnézni,hogy vagyok és biztosítani abban,hogy őket nem érdekli az a cikk.
Nagyon sok szeretett kaptam tőlük,és boldog voltam amiért bíznak bennem.Mindenki bejött hozzám egyedül Castiel és Nick nem.
- Lys hol van Castiel és Nick?- kérdeztem tőle.Mire minden vizsgálatot elvégzett a nővér rajtam, addigra csak ő maradt mellettem.
Nem szólt semmit csak nézett maga elé.
- Lys mi van?
- Amikor reggel bejöttem már nem voltak itt.Elijah mondta,hogy leléptek valahova Nickel.Hívtam őket amikor megláttam a szórólapokat,és meghallottam mi történt veled meg Amberrel,de nem vették fel.
- Nem hiszem el,hogy eltüntek és elérhetetlenek.Nem tudom miért történik megint annyi rossz dolog.Nick a tesóm,Castiel a szerelmem,de mégis akárhányszor történik velem valami,te vagy mindig mellettem.Egy kicsit letör a gondolat,hogy megígérik,hogy mellettem lesznek,de soha nincsenek ott ha valami baj van.Nem tudom ma is hova tűnhettek.
- Ne aggódj.Biztos előkerülnek.-biztatott Lys
- Ha elő is kerülnek,nem érdekel.Csináljanak amit akarnak.- kezdtem sírva.
- Ne mondj ilyet.Nyugodj meg,majd megtudjuk hol voltak,ha előkerülnek.- mondta és átölelt.
Én egyáltalán nem voltam nyugodt.A tegnapiak után meg főleg.Tudom Cas haragszik rám,de nem kellene így eltűnnie.Megint szükségem lett volna rá és sehol sincs.
Lassan összeszedtem magam,majd Lyssel elhagytuk a gyengélkedőt.Amber már hamarabb lelépett Kentinnel,aki visszajött hozzá megnézni.
A nővér szólt nekünk,hogy az igazgatónő látni akar,így oda vettük az irányt.Lábaim nem voltak még önmaguk,így Lysbe kapaszkodva mentem az igazgatói iroda felé.Az ajtó előtt elbúcsúztunk.
Félve léptem be a terembe,nem tudtam mi vár rám.
Meglepetésemre Mr.Hamilton,és az a fiú is ott volt aki segített nekem.
-Jó napot igazgató nő.Hivatott?- szólaltam meg félve.
A fiú felállt,és segített nekem az egyik székig elmenni és leülni.Rá sem mertem nézni olyan zavarba voltam még mindig.
- Hogy vagy Reina?Nem esett komolyabb bajod?- kérdezte aggódva Angel.
- Minden rendben.A lábam fáj még egy kicsit,de már nem vészes,a gyógyszerek segítettek.- feleltem.
- Nos Miss Clair azért hívtam,hogy meghallgassam az ön álláspontját is az esetről.
Szóról szóra elmondtam neki az én verziómat is,amit elég nyugodtan végig is hallgatott.Pedig azt hittem majd őrjöngeni fog.Kiderült az a fiú is azért volt bent,mert ő végig hallotta és látta az esettet,és a diri kíváncsi volt ő hogyan emlékszik a dolgokra.
Carlat és Lisát egy hónapra felfüggesztették,Rosa,Amber és én pedig igazgatói figyelmeztetésben részesültünk csak.
Miután elmondta a diri a dolgokat távozhattam is a helységből.
- Mr.Hamilton,magát miért hívta az igazgató nő?- kérdeztem Angeltől amikor a folyosóra értünk.
- Pont tárgyaltunk amikor szóltak,hogy mi történt,azért maradtam itt.Érdekelt mi lett veled.De ne aggódj,minden szórólapot eltüntettünk,és a lányok se fognak zargatni most egy darabig.Te csak menj haza és pihenj.Miss Robertset is hazaküldtük.Itt van Castiel vagy Nick valahol,hogy segítsen hazamenni?- kérdezte mosolyogva.
- Őszintén,nem tudom hol vannak.Egész nap nem jöttek be suliba.Valószínű Nick még nem tud az egész históriáról.- lehajtottam a fejem és csak arra tudtam gondolni mi lehet velük?
- Akkor várj meg.Felmegyek a tanáriba a kulcsomért és hazaviszlek.Oké?
- Nem,ne fáradjon miattam.- vonakodtam
- Alig tudsz menni.Azt hiszed hagyom,hogy így indulj útnak?Na sietek kölyök.- megborzolta a hajam és elment.
A megmentőm felé fordultam,aki az egyik szekrénynek támaszkodott és engem nézett.
- Ööö...Hogy is mondjam...Köszönöm,hogy segítettél.- mondtam,egyfolytában a cipőm bámulva.
- Semmiség Szöszke.Szép lányokért bármit.- mosolygott féloldalasan és elém állt.
- A nevem Eren.- nyújtotta a kezét.Felnéztem az arcára,és attól a mosolytól megremegtem a lábaim.Nem értettem mi történik a testemmel.
- Reina.- megfogtam  kezét,de ő hirtelen magához rántott és átölelte a derekam.
- Örülök,hogy megismerhetlek Reina.Kellemes első napot szereztél nekem.Nem minden nap menthetek meg,ilyen szép lányokat mint te.- bókolt.
Arca olyan közel volt az enyémhez,hogy a leheletét az arcomon éreztem.Normális esetben egyből ellöktem volna,de most annyi erőm se volt.Meg valójában a karjaim se akartak működni.Mintha lefagytam volna az ölelésében.Elmerengtem tengerkék szemeiben,és a rózsaszín telt ajkaiban.
- Most már elengedhetnél.Kezd kicsit zavaró lenni a dolog.- eszméltem fel,majd kiakartam szabadítani magam.
- Nyugi,nem harapok.Csak ha nem fognálak összeesnél.Nem kis ütést kaptál.- mosolygott rám.- Nem voltam túl gyors,hogy elkapjalak mielőtt leestél,sajnálom.
- Nem kell sajnálnod.Nem a te hibád,lehet nem fájna annyira mindenem,ha Amber nem esik rám.
- Mostantól rajtad tartom a szemem,ha a lépcső közelébe jársz.Elkaplak,ha leesni készülsz.- szemeimbe nézett,elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra- Vigyázz magadra Reina.

Ismét nem jöttek szavak az ajkaimra.Olyan volt ez a fiú mint egy herceg,aki azért jött,hogy megmentsen.A nézésétől néha a szívem gyorsabban vert,de gyorsan magamhoz tértem ebből a édes kábulatból.Castiel látta volna ezt a jelenetet,akkor nagy balhé lett volna.
- Reina kész vagyok.- hallottam meg Angel hangját.
Eren lazított az ölelésén,majd segített Angelhez mennem.
- Akkor Helló Reina.Majd még találkozunk.- intett nekem.
- Szia.- köszöntem halkan.
- Menj már órára Eren,elég volt a lógásból.- szólt rá erélyesen Angel.Eren csak fintorgott rá egyet majd elment.
Angel kocsival hazavitt,segített bemenni a házba és a szobámba is.Befeküdtem az ágyamba,ő leült mellém és beszélgettünk még egy kicsit.
- Ne hívjam fel a Nénikéd?Vagy Carolinet? Nem szeretném ha egyedül maradnál.- kérdezte
- Megleszek nem kell.Úgyis csak szét aggódna,felettem mind a kettő magát.
- Igen ők ilyenek.A testvéred próbáltad már hívni? Hova tűnhetett?
- Nem tudom hol vannak,de nagy patáriát fogok csapni ha előkerülnek.Castielt pedig kinyírom.
- Jól megvagytok még azzal a fiúval?- érdeklődött,majd elnézett az ajtó felé mintha nem érdekelné.
Nem értettem,miért érdeklődik ennyire utánam.Az ének órákon is mindig engem kérdez,engem énekeltet.Szünetekben ha nincs velem senki,odajön és beszélget velem.Nicknek külön gitár leckéket ad mióta tudja,hogy szeretne megtanulni játszani rajta.Néha még  a kosár edésükre is elmegy,és beáll ő is játszani közéjük.Lehet azért törődik velünk annyit mert ismerte anyát,meg ismeri Cart és Agathát ,nem tudom.
- Igen nagyon.Szerelmes vagyok belé,sokat jelent számomra, és én is neki.Nélküle el sem tudnám képzelni az életem.
- Milyen szép is a gyerek szerelem.- sóhajtotta.
- Ez nem gyerek szerelem.Nélküle semmi vagyok.Ha ő elhagyna én abba belehalnék,ugyan olyan szinten fontos nekem mint Nick.Én a jövőm vele képzelem el senki mással.Tudom mik az érzéseim,és azok szikla szilárdak felé,soha nem voltam még ilyen biztos abban,hogy ő a tökéletes számomra.Soha nem találnék jobbat nála,ha szét is válnának útjaink soha nem tudnék úgy szeretni senki mást mint őt.Egyszer jön el az ember életébe az igazi,és nekem ő az.Úgyhogy ne beszéljen nekem itt gyerek szerelemről amíg nem élt át ilyet.
 - Reina,én sajnálom nem akartalak megbántani.Elhiszem,hogy szereted azt a fiút. Tudod én is voltam hasonló helyzetben.Számomra ő volt az igazi.De sajnos az élet elválasztott minket.Igazad van abban,hogy az igazi egyszer jön el az életben.Én azóta se találtam nála jobbat.- szemeibe apró könnyeket fedeztem fel,de tartotta magát.
- Akkor miért hagyta elmenni?
- Mert tiltották tőlem.A szüleinek nem voltam elég jó. Egy senki kis zenész voltam,jobbat szántak a lányuknak. Ő pedig beletörődött a helyzetbe,és elfogadta azt a fiút,akit a szülei szántak neki.
- Találkozott vele azóta? - érdeklődtem tovább,bár magam sem értem miért.
- Nem... És már nem is fogok.Sajnos ő már meghalt.- mondta lehajtott fejjel.
- Nem tudtam sajnálom.- biztatóan megfogtam a kezét,felemelte a fejét és mosolygott.
- Semmi baj kölyök. - simogatta még a fejem.- Megyek,ha nem baj?Nekem még lesz órám.
- Menjen nyugodtan.Köszönök mindent.- rám mosolygott és átölelt.Kicsit meglepett az ölelése,de boldogan visszaöleltem.
Angel nagyon jó ember,mindig kedves és mosolygós.Ha kívánhatnék valamit azt kérném,bárcsak ilyen apám lenne mint ő.
- Pihenj,és majd találkozunk holnap ha jobban leszel.
- Remélem tudok menni holnap. Viszlát.
- Viszlát.- felállt még az ajtóból vissza nézett mosolyogva majd elment.
Nem nagyon tudom mire venni ezt a kedvességét felém és Nick felé,de örülök neki hogy megismerhettük.Talán egyszer lesz elég bátorságom arra is,hogy anyáról kérdezzek tőle. Nagyon sok dolog homályos nekem a fiatal koráról.Arról,hogy mi is volt köztük, hiszen azon a képen is úgy néztek ki,mint akik szerelmesek. Talán anya volt az a nagy szerelme akiről beszélt? Hiszen azt mondta már meghalt, és anya is meghalt.
Hirtelen felületem az ágyba és összeállt a kép.
- Anya és Angel egy pár voltak.-
Agatha és Car is olyan furcsán reagáltak Angel jelenlétére. A nagyszüleim tiltották volna őket egymástól? Sosem ismertem őket.Miután elmentünk Amerikába, anya velük is megszakított minden kapcsolatot.
Ki fogom deríteni mi történt, hogy anya miért apa mellett döntött,és miért nem harcolt a szerelméért.
   

9 megjegyzés:

  1. Hol van Castiel és Nick !!!!????? :'(

    VálaszTörlés
  2. Nemsoká kiderül :D Próbálom hétvégére összehozni és akkor megtudjátok :D

    VálaszTörlés
  3. Uh, nagyon jó lett mint mindig! :D Gyorsan folytatást!Örülök hogy nem kellet péntekig várnom ! :D Hova tünhetett Cast és Nick?:O Izgiiiiiiii :P
    by: Miri

    VálaszTörlés
  4. Van pár sejtésem hogy Cast és Nick hova mentek 3:)

    1. Cast elment külföldre Nick-el Reina-nak esküvöi gyürüt veni mert Cast megkéri Reina kezét Nick meg csak ment XD
    2. Felépésük lesz
    3. ( Ez hülyeség lesz ) Kirabolnak egy
    bankot


    Ezek nagyn hülye tipek XD

    VálaszTörlés
  5. Na jó azért biztos nem (bocsánat Biborka Barsi) de azért jo lenne az 1. Szituácio : D

    VálaszTörlés
  6. Vannak azért elképzelések,hogy hova lettek xD
    Az utolsó hatalmas Biborka xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mikor lesz kövi rész? Holnap? :))

      Törlés
    2. Köszönöm :) azt reggeli fél 2-kör jött XD csak igy : Kirabolnak egy Bankot XD

      Törlés
  7. Holnap nem valószínű,inkább péntek :)

    VálaszTörlés