2015. április 11., szombat

" Az érzékeid elől nem tudsz menekülni "



 Miután Angel elment,csak feküdtem az ágyba és próbáltam Castielt hívni,de még mindig ki volt kapcsolva.Olyan gondolatok jártak a fejemben,hogy még jobban kétségbe estem.Rosa is nagyon ideges volt,hogy Nickel mi lett,így órák után egyből jött át hozzám.
- Jobban vagy már Reina?-kérdezte miközben leült mellém az ágyra.
- Jobban igen.Már lábra is tudtam állni az előbb.A suliba mi volt még?- érdeklődtem
- Nyugodj meg,senkit nem érdekel mit hordott össze Carla és Lisa.Az osztály, melletted áll.Szeretnek téged,és nem foglalkoznak azzal,hogy ki az apád.- válaszolta mosolyogva.
Megkönnyebbültem,tudtam az osztály nagyon összetartó és kedvelnek.Megismertek pár hónap alatt,és tudják,hogy én nem az apám vagyok.Nekem már annyi is elég,hogy tudom az osztály mellettem áll,a többi nem érdekel.
- Csak tudnám Castiel és Nick hol van?Már 2 óra,és sehol nincsenek.Aggódom Rosa.- szemébe néztem,de ő is nagyon aggódott.
- Én is nagyon félek.Mi van ha valami bajba kerültek? Hisz tudjuk,hogy minden hülyeségben benne vannak.Lysander szerintem tud valamit,csak nem meri elmondani.Mikor  rákérdeztem csak hallgatott.
- Ugyan azt csinálta nálam is.Pont ő ne tudna arról,hogy ők mit csinálnak? Annyira össze vannak nőve, nem hiszem el,hogy nem tud róluk semmit.De ha valami butaságot csináltak,azt nem bocsátom meg nekik.- kicsit ingerült lettem a gondolattól,hogy bajba kerültek.
Az,hogy mi itt aggódunk,és ők meg arra se méltatnak minket,hogy felhívjanak nagyon mérgessé tett.Pedig gondolhatják,hogy már keressük őket,hisz egész nap nem hallottunk felőlük.Castiel tudja,hogy nem szeretem ha bajba kerül,és ezért nem is bandáztak mostanában a többiekkel.Mielőtt össze jöttünk,minden marhaságban benne voltak,de miattam és Rosa miatt kimaradtak a balhékból.
Nem tudtuk mit kellene csinálnunk.Próbáltuk Lyst is hívni,de már ő sem vette fel.Egyre jobban ment fel bennem a pumpa.Négy óra fele Nick haza is ért,boldogan jött be a szobámba,de amint meglátta az én és Rosa arcát,a mosoly lefagyott az arcáról.
- Mi van veletek? Jó,jó tudom,hogy lógtunk ma,de ne haragudjatok.- nézett ránk nagy szemekkel.
- Hol a fenébe voltál?- kérdeztem feldúltan,ahogy felé fordultam.
Rosa felállt mellőlem,odaállt Nick elé,és egy gyenge kis pofont kapott a tesóm tőle.
- Te megbolondultál?Mi a fenéért kellett ez? -  emelte fel a hangját Rosára.
- Miért kellett? Mert egész nap nem tudtam rólad semmit.De az annyira még nem is idegesített volna,ha nem történik Reinával semmi.Már megint nem voltál a húgod mellett, amikor szüksége volt rád.- kiabálta megvetően.
Rosa arca teljesen vörös lett az idegtől,Nick pedig  értetlenül nézett rá,aztán rám.
- Mi történt? Mi volt a suliba?- kérdezte aggódva és leült mellém.Megakarta fogni a kezem,de elhúztam.Szomorúan néztem rá.
- Az van Nick,hogy az egész iskola tud már arról,hogy apánk megölte anyánkat.Teljesen lejárattak minket az egész iskola előtt.- fejem lehajtottam,és pár könnycsepp legördült az arcomon.
- De..de..kitől?- hangja megremegett,felemelte a fejem és magához ölelt.Eltoltam magamtól, és fájdalmas szemekkel néztem rá.
- Carla és Lisa megtudta,és szétkürtölték a suliba,csak tele hazugságokkal.- ránéztem Rosára aki az ágyam mellett állt.- Nálad van még a szórólap?
- Igen.- a táskájából elővette a lapot,és Nick kezébe nyomta.
Nick meghökkenve olvasta végig az egészet.Mikor végére ért,összegyűrte a lapot.Láttam rajta,hogy a méregtől fel fog robbanni.
- Hogy tehették ezt? Mi történt még?- nézett rám tétován.
Beszédre nyitottam a szám,de ekkor valaki csengetett.
- Nem érdekel ki az,majd abba hagyja.Felelj inkább mi történt még?- folytatta idegesen.
- Hatalmas balhé lett...- kezdtem.De nem tudtam folytatni,mert az a valaki egyfolytában nyomta a csenőt.
- Majd én kinyitom.- szólt Rosa és kiment a szobából.
- Szóval,nagyon összevesztünk Carlával és Lisával.Szó szót követett,Rosa megtépte egy kicsit Carlát.Csak aztán rosszul sültek el a dolgok.Én is kaptam Carlától,de... - nem tudtam folytatni, mert Castiel rontott be a szobámba,Rosával a nyomában.Castiel is nagyon idegesnek tűnt.Gondoltam,hogy Bellától vagy Lystől hallhatta a dolgokat.Odaszaladt hozzám, és átakart ölelni,de őt is leintettem.
- Reina...Bella mondta,hogy...-kezdte félve.
- Ülj le te is.Nem akarom,hogy most ölelgessetek.-vágtam a szavába és mutattam,hogy üljön le Nick mellé.
Cas döbbenten nézett rám,de Nick lehúzta maga mellé.Rosa leült mellém,és biztatóan megfogta a kezem.
- Folytasd.-kérte Nick
- Oké...Rosa közém és Carla közé állt,de elvesztettem az egyensúlyom épp,hogy megtartottam magam,de Lisa lökött rajtam egyet.Amber próbált megfogni,de csak azt érte el vele,hogy magammal rántottam.Mind a ketten legurultunk a lépcsőn.Nem kicsit estünk, ráadásul Amber még rám is esett.Igaz nem történt komolyabb bajunk pár zúzódásnál,de akár nagyobb baj is lehetett volna belőle.Az a két nő gyűlöl engem,és teljesen tönkre akartak tenni.Amikor Lisa lelökött a lépcsőn,láttam a szemébe,hogy azt kívánta bárcsak meghalnék most.- rájuk néztem,csak bámultak rám.- Egész nap titeket kerestünk,soha nem vagytok ott,ha valami történik.Miután a lépcsőröl leestem,nektek kellett volna mellettem lennetek,erre fel egy ismeretlen fiú segített nekem.
Castielt nem nagyon érdekelte amit kértem,hogy ne ölelgessen,de félre lökte Nicket és magához húzott.
- Annyira sajnálom.Nem gondoltuk,hogy valami is történni fog ma.Ismét csalódnod kellett bennünk.Kérlek bocsáss meg.- szuszogta a nyakamba és szorosan ölelt.
A harag amit éreztem azért,mert nem voltak sehol,nagyon nagy volt.De gyenge vagyok,ha Castiel karjait érzem magamon,mindent elfelejtek.Mintha uralkodni tudna,az elmémen,és a testemen is egyaránt.Forrtam a dühtől,és nem akartam vissza ölelni,de nem tudtam uralkodni az érzéseimen.Szorosan vissza öleltem,és fejem a mellkasának nyomtam.Nem tudok neki ellenállni soha,nyugalom és biztonság érzet tör rám,ha a karjaiba vagyok.Tudtam,hogy rosszul érzik magukat azért,mert nem voltak mellettem,és nem csak nekem fáj ez a dolog.Nick sem bírta magát tovább tartani,két oldalról öleltek.Talán még a tesóm pár könnycseppjét is éreztem a nyakamon.Sokáig nem emelte fel a fejét a nyakamtól,nem akarta,hogy lássuk mennyire elgyengült.
- Fiúk,szerintem Reina nem sok levegőt kap már.Engedjétek el,amúgy is pihennie kell.Ti is össze akarjátok törni?- mondta Rosa és megpróbálta leszedni rólam a fiúkat.
- Tényleg agyon nyomtok már...- szóltam én is,de rám már hallgattak és elengedtek.
- Megkeresem azt a két libát,és tönkre teszem őket.- mondta ingerülten Nick.
- Biztos,hogy ez nem maradhat ennyibe.-Castiel a szemembe nézett,és szinte már láttam a szürke szemeibe,hogy miként fog végezni a két lánnyal.
- Nem kell semmit csinálnotok.Carlát és Lisát felfüggesztették,Mr.Hamilton pedig eltüntette az összes szórólapot.De engem inkább az érdekel,hogy ti hol voltatok egész nap?- néztem  velük farkasszemet.
Egy pillanatra egymásra néztek és elmosolyodtak.
- Az legyen a mi titkunk.De ne gondoljatok semmi rosszra.- mosolygott Cas.
A mosolya egyáltalán nem nyugtatott meg.
- Remélem nem valami balhéba folytatok bele?- néztem rá rosszallóan.
- Nem,semmi balhé,nyugi.- próbált nyugtatni Nick ahogy megpaskolta a fejem.- Pihenj egy kicsit,később visszajövünk és elmondjuk.
- De nem akarok pihenni.- kezdtem bele,de Cas a számra tette a kezét.
- Tényleg pihenj.Nem megyünk sehova,csak a nappaliba.És ez nem kérés parancs.Ha 10 perc  múlva vissza jövök,és nem alszol,akkor nem érdekel milyen állapotban vagy,megbüntetlek.- megeresztett egy szexi féloldalas mosolyt,amitől a hideg kirázott,majd gyorsan a takaró alá bújtam.
- Rendben pihenek.Csak ne csinálj semmit velem.- nevettem a takaró alól.
- Akkor megyünk.- vihogott Nick.
Hallottam,ahogy becsukják az ajtót,fejem kidugtam a takaró  alól.Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban.Még mindig nem tudtam meg,hogy merre jártak a fiúk,de bíztam bennünk,hogy tényleg semmi ostobaságot nem csináltak.Végül mégis megkerültek,és ez többet jelentett bárminél.Tudtam,hogy Castiel betartja a szavát,így próbáltam pihenni,ami sikerült is.A mai nap húzós volt,őszintén nem is bántam,hogy pihenhettem még egy kicsit.

                                                                               ***

Másnap reggel,már nem éreztem akkor fájdalmat a lábaimban.Igaz Nick leste minden mozdulatom otthon,hiába mondtam neki,nincs már semmi bajom.Kicsit félve indultam a suliba,tudtam az osztály mellettem áll,de azért a többi diáktól tartottam.
-Ne legyél már gyáva nyuszi,Reina.Gyere.- fogta meg Nick a kezem a suli kapujába,majd elindultunk.
- Te könnyen beszélsz,nem te voltál itt tegnap.Nem rád néztek gyilkos ként.- szóltam rá erélyesen.
- Sajnálom már mondtam.De szerintem nem lesz semmi baj.
- Castiel hol van megint?Miért is nem jött velünk ma?- álltam meg,és karba tettem a kezem.
- Van még egy kis dolga.Jajj ne idegeskedj már,majd délután megtudod miért is tűntünk el tegnap.- mosolygott
Egyáltalán nem tudok megnyugodni.Se ő se Cas nem mondja el hol voltak tegnap.Utálom ha titkolnak előlem valamit.
Az udvaron haladtunk az épület felé.Sok diák kint volt már az udvaron,de nem is törődtek velünk.Furcsáltam egy kicsit a dolgot,mintha a tegnap meg sem történt volna.Akikkel beszélő viszonyban voltunk,ugyan úgy mosolyogtak ránk,és köszöntek.Nick is úgy lépkedett, és köszönt a haverjainak,mint aki semmit nem tud a tegnapról.
Ahogy szétváltunk Nickel,kicsit rossz érzéssel léptem fel a lépcsőre,a tegnapi jelenet újra lejátszódott a szemeim előtt.Hamar elhessegettem ezeket a hülye gondolatokat,és elindultam a kémia terembe.Ahogy mentem felfelé,valaki belém karolt.Eren volt az.
- Szia Reina.- köszönt mosolyogva.
- Szia.Köszi,de nem kell segítség már.Tudok járni.- szóltam rá és ki akartam húzni a kezem,de nem engedte.
- Nyugi nem rabollak el.De tegnap mondtam neked,hogy vigyázok rád,ha lépcső közelébe jársz.Meg ha jól sejtem,egy fele megyünk úgy is.- sejtelmes mosollyal nézett rám.
- Én a kémia terembe megyek,nem hiszem,hogy te is oda jössz.- fél szemmel rá pillantottam ,de továbbra is csak mosolygott.
- Oda tartok én is.Kémia órám lesz.
Szerintem a vér is megfagyott bennem,amint felfogtam,hogy mit is mondott.Osztálytársam lesz?Az király...Ha Cas meglátja,hogy a megmentőm egy helyes fiú volt,és ráadásul osztály társunk is,hatalmas féltékenységi jelenetet fog rendezni.Minél hamarabb a terembe akartam érni,hogy megmeneküljek Eren társaságától.A lépcső tetején elengedte a kezem,és boldogan vigyorgott rám.Én csak megeresztettem egy gyenge mosolyt,és gyors léptekkel siettem a terem felé.Nem akartam Eren közelébe lenni.Még mindig zavart az az érzés,amit tegnap éreztem,amikor a karjaiba tartott.Castiel a mindenem,nem szabadna még csak rá néznem más férfira se.
Beléptem a terembe,és minden szempár rám szegeződött.Egy kicsit megrémültem,de utána olyan dolog történt,amit soha nem gondoltam volna.Tyler volt az első,aki odaszaladt hozzám,és jól megölelgetett,utána sorba jött mindenki.
- Jól vagy már királylány?-kérdezte Dake aggóda,amikor befejezte a fuldokló öleléseket.
- Jobban vagyok.- nyögtem ki.
-Ne aggódj Reina.Mi mind melletted állunk.- veregette meg a vállam Stephan.
Szemeim megteltek könnyel,és átöleltem.Nagyon jól esett,hogy tudtam mindenki hisz bennem,nem hittek annak a két libának.Elengedtem Stephant,majd a többiek felé fordultam.
- Köszönöm,hogy hisztek nekem.- mondtam könnyes szemekkel.Senki nem mondott semmit, csak mosolyogtak,majd egy csoportos ölelés részese lettem.Rosa és Kim is mellém keveredett közbe,velem együtt sírtak.Az érzés,hogy ilyen emberek vesznek körül,nagyon sokat jelentett nekem,alig ismernek,de bíznak bennem.Kim és Rosa pedig igazi barátnők,velem sírnak,nevetnek.
Mindenki mosolygott az ölelések végén egymásra.
- Ez aztán az össze tartó osztály.- hallottam meg Eren hangját a hátam mögött.
Felé fordultam és mosolyogtam rá.
- Az haver.Jó kis csapatba csöppentél.- állt Tyler,Eren mellé.
- Azt hiszem,jól fogom magam itt érezni.- kacsintott rám.
Tyler nevetett egyet,és hátba verte Erent.Majd hangos nevetés tört ki.
- Jobb ha nem kacsingatsz Reinára,mert akkor kezdheted ásni a sírod.- röhögött mellette.
- Ugyan miért?- méregetett tovább engem.Láttam,ahogy nyelvével megnyalja az ajkait,amint a combom figyelte.Kellemetlenül éreztem magam,így lábaim szorosan összezártam.
Eren háta mögött,Castiel jelent meg vigyorogva.Arrébb lökte egy kicsit,amitől a fiú megingott,majd Cas mellém állt.
- Ezért...- nézett Erenre Cas,utána felém fordult és megcsókolt.Ez a csók nem volt olyan óvatos,lágy és finom,amikhez hozzászoktam.Inkább vad és tekintély parancsoló,hogy lássa mindenki,az övé vagyok.
- Szóval új fiú,ezért ne kacsingass a barátnőmre,mert akkor véged.Én nem viccelek.Utálom,ha mások arra pályáznak,ami az enyém.Jobb,ha többet nem nézel a csajomra,mert akkor  kidekorálom a kis pofid.- szólt rá erélyesen Cas,majd szorosan magához húzott.Mint aki most nyert valamit,úgy vigyorogtam Castiel karjaiba,és úgy néztem Erenre is.
- Gondolhattam volna,hogy egy ilyen jó csaj nem facér.És a fenyegetéseidtől,pedig nem félek.- vigyorgott továbbra is önelégülten Eren,de még mindig engem nézett.
Éreztem a derekamnál,hogy Castiel keze ökölbe szorul,ahogy a másik fiú végig mér engem többször is.
- Gyere Cas,menjünk a helyünkre.- próbáltam terelni a figyelmét Erenről,majd a padunkhoz húztam.
- Most mért kellett?Pont most akartam képen törölni,amiért bámult téged.Ekkora kis öntelt  bunkót.- vicsorogta,miközben idegesen jártatta a lábát,ahogy leült a székre.Közben Erent nézte.Nevetve az ölébe ültem.
- Nem emlékeztet valakire ez a fiú,édesem? Olyan mint te!- nevettem és átkaroltam a nyakát.
- Ezért nem tetszik,hogy kacsingat rád.Ha kicsit is hasonlít rám,tudja mivel lehet téged levenni a lábadról.- mondta bosszúsan
- De engem,csak te tudsz elcsábítani,senki más.Ne légy ideges,senkit nem érdekel az a fiú.- vállára tettem a fejem,ő pedig megsimogatta az arcom.Nem akartam,hogy nagyobb feszültség legyen a két fiú között.Így inkább nem mondtam el Castielnek,hogy Eren volt az, aki segített tegnap.
Amennyire csak tudtam,próbáltam elterelni a figyelmét Castielnek,bár nem volt könnyű.Lys és Kim,a sok hasonlóságot nevették,ami közte és a srác közt van.
Becsengő előtt pár perccel,Amber is megérkezett a terembe,de bár ne tette volna.
- Na megjött a másik áspis kígyó.- biccentett felé Dajan.Dake és Tyler társaságában ült,mind fintorogtak rá.
Amber lehajtotta a fejét,és az asztalához sietett.
- Amber! Neked is,a többi kis libával kellett volna tartanod.Senki nem kíváncsi rád.- szólt Armin is.
- Igaza van Arminak,te is olyan vagy mint azok.Igazi gonosz emberek vagytok.Mindenkinek  csak ártani tudtok.- köpte oda neki Cas is.
Amber eddig a pontig tartotta magát,sírva dobta le a táskáját a földre,és ki akart szaladni a teremből.Elé álltam és megfogtam a kezét.Kicsit rémülten nézett rám.
- Castiel fejezd be Amber szekálását.- vetettem egy szigorú pillantást a páromra.- Sőt mindenki fejezze be.Amber nem hibás abban ami tegnap történt.Ő segített nekem és  ezért hálás vagyok neki.Szembe szállt Carlával és Lisával is miattam,én nem hibáztatom semmiben.Tudom nem fényes a kettőnk múltja,de én nem neheztelek rá.Tegnap bebizonyította nekem,hogy nem is vagyunk annyira nagy ellenségek.Ezért,ha őt bántjátok akkor engem is.A tegnapi cselekedete,elfedi az összes rossz dolgot,amit tett vagy mondott nekem.Ne ítéljétek el azért amit nem ő tett,hanem a barátnői.- mondandóm végén körbe néztem a terembe,mindenki döbbenten figyelt engem.
- Boszi,ezt te sem gondolod komolyan?- értetlenkedett Cas.
- Komolyan gondolom.Sőt még azt is hiszem,hogy még barátok is lehetnénk.-néztem rá Amberre,aki meglepetten figyelt engem.Láttam a szemeibe,hogy nem tudja hova rakni a viselkedésem.Elengedtem a karját és rá mosolyogtam.De a reakciója meglepett,hirtelen kiviharzott a teremből.
- Látod,ő nem akar a barátod lenni.- hátra dőlt a széken,egy önelégült vigyorral az arcán Cas.
- Castiel,kérlek...- fordítottam rá a tekintetem,majd egy kis szemrehányó pillantást vetettem rá.Cas csak felemelte a két kezét,és inkább nem szólt többet.
Gondoltam,hogy Amber a mosdóba mehetett,így utána siettem.A sejtésem beigazolódott,ott kuporodott a falnak dőlve,és sírt.Odamentem,majd leültem mellé.
- Menj el Reina.Nem kell az áll barátságod.- zokogta
- Nem könyörületből vagyok itt veled.- megfogtam a kezét és ő rám nézett.
- Akkor miért? Annyi rosszat mondtam rólad,nem egyszer ringyóztalak le,te mégis kiálltál mellettem.Nem érdemlem meg...
- Mindenki megérdemel egy új esélyt.Értem én,hogy mindent azért tettél,mert szerelmes vagy Castielbe,de ...
- Nem szeretem.-vágott a szavamba.- Vagyis már nem szeretem,mikor ti össze jöttetek,akkor még szerettem,de már elmúlt.Mást szeretek.
- Akkor már semmi akadálya annak,hogy ne gyűlöljük egymást.Amit tegnap értem tettél,az felnyitotta a szemem,hogy te nem is vagy olyan rossz ember.Nagyon rosszul kezdődött a kapcsolatunk,de hiszem lehetnénk akár barátok is.
- Nem tudom Reina... az olyan furcsa lenne.- kétségbe esett szemekkel nézett rám
- Tudod mit? Tegyünk egy próba barátságot.Amíg Carla és Lisa a felfüggesztésüket töltik, addig te velem leszel.Mit szólsz?Tudod mit semmit ne szólj,úgy lesz ahogy mondom.- felálltam,majd felhúztam magammal őt is.Nevetve bele karoltam és kihúztam a mosdóból.
- Reina ez nem jó ötlet.Mit fognak szólni a többiek?Rád is haragudni fognak.
- Nem érdekel.Az én döntésem kivel barátkozom.Castiel miatt pedig ne aggódj,lerendezem ha egy rossz szót is szól.Na de gyere siessünk,mert már öt perce tart az óra.- elővarázsoltam legszebb mosolyom,amitől ő is elnevette magát.A terem elé érve kicsit vonakodott,de karöltve mentünk be.Meglepett fejekkel találtuk szemben magunkat,de nem foglalkoztam velük.Kimagyaráztam magunk a tanár előtt,majd folytatódott az óra.


                                                                      ***

Utolsó óra után,még Castielnek be kellett mennie a torna terembe Borishoz,valami megbeszélni valója volt a kosárcsapattal.A lelkemre kötötte,hogy várjam meg,mert végre elmondja mit titkolnak előlem.
Beszaladtam még a mosdóba rendbe tenni magam,majd az udvarra indultam.Senki nem volt már az aulába,akinek órája volt az azon ült.
- Hello Reina.- húzott vissza az ajtóból Eren,majd berángatott a takarító szertárba és a falnak préselt.Azt hittem a szívem kiugrik a helyéről,annyira megijedtem.
- Mit csinálsz Eren? Engedj ki! - mordultam rá.
- Nem,nem.Beszélnünk kell,és sajnos ilyen módszerhez kell folyamodnom,ha nem akarom,hogy a vöröskéd agyonverjen.Bár nem mintha félnék tőle.- csóválta a fejét.
- Akkor mond gyorsan,Castiel vár.- oldalra fordítottam a fejem,hogy ne kelljen a szemébe néznem.Valahogy a tekintetének nem tudok ellenállni.
- Csak nem félsz tőlem?- megfogta az állam és maga felé fordított.- Nem akarlak bántani vagy ilyesmi.Tudod,tegnap amikor először megláttalak,felkeltetted az érdeklődésem.Nem sok lánynál kezdeményezek én,de te más vagy.Engem nem érdekel,hogy ott van a vöröskéd.Mindig megkapom akit,és amit akarok.
- Engem nem fogsz megkapni.Én szeretem Castielt,soha nem csalnám meg veled.-válaszoltam ingerülten,és arrébb akartam lökni,de erősebben odapréselt a falnak.
Öntelt vigyorral méregetett,majd olyan közel hajolt az arcomhoz,hogy az ajkaink szinte súrolták egymást.A szívem a torkomban dobogott,és reszkettem az érintésétől.
-Még ha nem is az a srác vagyok akit szeretsz,az érzékeid elől nem tudsz menekülni.Érzem,ahogy reszketsz amint hozzád érek.- suttogta az ajkaimnak.- Mi lenne ha tovább mennék?Mi lenne ha megcsókolnálak?Biztos vagyok benne,hogy nem löknél el.- becsukta a szemét,és tudtam,hogy megakar csókolni.Mintha testem nem engedelmeskedett volna az agyamnak,nem akartam,de én is becsuktam a szemem.Meleg ajkait már éreztem  a számon amikor megszólaltam.
- Soha.Soha.Soha.- szólaltam meg,mielőtt teljes erőből megcsókol.Ahogy kinyitotta a szemét,a fülemhez hajolt.
- Soha ne mond,hogy soha cica.-mondta halkan. A szívem egyre hevesebben dobogott,de nem tudtam megérteni,hogy miért.Nekem egyáltalán nem kell ez a srác.
- Mégis minek képzelsz engem?Egy lotyónak aki mindenkivel kavar?Hát nem vagyok olyan.Én pedig azt hittem még tegnap,hogy te egy kedves ember vagy,de most bebizonyítottad,hogy tévedtem.Most pedig eressz.Engem nem fogsz megkapni.- erőt vettem magamon,és teli gyűlölettel a szemébe néztem.Kicsit meglepődött,majd elhátrált előlem.
- Szóval ennyire szereted?- kérdezte
- Igen.Jobban mint hinnéd,és ezért nem fogom megcsalni.Lehet a testem reagált az érintéseidre,de a szívem,és az eszem soha se fog.Többé ne gyere a közelembe.- kiáltottam neki majd kiszaladtam a szertárból.
Ahogy az udvarra értem ,dühösen levágtam magam az egyik padra.Eren viselkedése feldühített nagyon,a mostani viselkedése,összehasonlítva a tegnapival,teljesen más volt.Az ártatlan arca mögött,egy valódi nőcsábász lakozik, aki úgy cseréli a lányokat,ahogy a ruhát.És képes voltam,majdnem utat engedni a testi vágyaimnak.Nem szabad a közelébe mennem még egyszer.
Nem sokáig tudtam erre gondolni,mert lassan megjelent Castiel és Nick.Ahogy megláttam Castielt, egyből odaszaladtam hozzá,és kétségbeesett csókokkal a nyakába vetettem magam.
- Mi van Boszi?Nem szoktál ilyen heves lenni.Ennyire hiányoztam?- kérdezte nevetve,ahogy megpörgetett a levegőben,majd magához szorított.Amint megláttam a mosolyát és megízleltem a csókját,tudtam,hogy Eren fele annyit se ér mint Castiel.Az övé a szívem,a lelkem és mindenem.Eren ezeken nem tud változtatni,bármennyire is akar.
- Hiányoztál igen.Minden perc amit nélküled töltök,tiszta kínszenvedés.- válaszoltam nevetve és újabb csókot adtam neki.
Legbelül mardosott a bűntudat,hogy majdnem engedtem Eren csábításának,és most meg úgy csinálok,mintha semmi nem történt volna.De szerelmes vagyok Castielbe,és nem bírnám elviselni ha elhagyna.Ahogy azt sem,ha megtudná,hogy Eren kikezdet velem,majd szétverné.Jobb ha titokban marad,és elfelejtek mindent.
Ahogy elindultunk haza,Eren jött ki az ajtón a suliból.Akaratlanul is felé fordítottam a fejem,és megvető pillantásokat küldtem felé,majd szorosabban Castielhez simultam.Ezen reakciómon csak nevetett egyet,és kacsintott rám.Rémülten fordítottam vissza a fejem,tudtam ezzel még nincs vége.


                                                                         Castiel

Miután végeztünk a megbeszéléssel,megígértem Reinának,hogy elmondom neki miért is nem voltam tegnap mellette.Inkább mondjuk úgy,hogy megmutatom neki.A házuk előtt jártunk már,amikor megállítottam,hogy ne menjünk be.
- Nem megyünk be?Most már nagyon kíváncsi vagyok mit fogsz elmondani nekem.- kérdezte,amikor megfogtam a karját.
- Nem mondani szeretném,hanem mutatni.- közelebb húztam magamhoz és az ellenállhatatlan mosolyommal néztem rá.
- Mutatni? Na jó,elég a titkokból fiúk,kezdek ideges lenni?- nézett rám és Nickre szinte toporzékolva.
- Ne hisztiz húgi.Örülni fogsz neki.- mondta Nick neki majd a háta mögé állt és bekötötte a sáljával a szemét.- Most már indulhattok.
- A szemem miért kellett bekötni? Megbolondultatok?- kérdezte idegesen
- Meglepetés lesz.Jobb ha csendbe maradsz,és nem hisztizel addig,amíg oda nem érünk.- átöleltem a derekát,majd elköszöntem Nicktől és a kocsihoz vezettem Reinát.
- Hova megyünk Cas?Tudod,hogy nem rajongok a meglepetésekért.- durcáskodott.
Nem szóltam semmit,csak segítettem neki beszállni Nick kocsijába.Beszálltam én is,majd elindultam.Egész út alatt mérgesen fújtatott és kérdezősködött,de nem válaszoltam neki semmire.Tudtam,hogy a haragja hamar el fog szállni,amint rájön mire készülök.A házukhoz közeli lakótelepre hajtottam,kiszálltunk a kocsiból és bevezettem az egyik lakásba.
- Hol vagyunk?Ugye nem valami perverz dologra készülsz?Ha igen jobb ha most elfelejted.- mondta,amikor beléptünk az ajtón.
- Semmi olyannal nem készültem,de ha már így mondod,változtathatok a programon.- röhögtem el magam.Nem készültem semmilyen erotikus dologgal,de ha már felhozta,nem mondhatok nemet.
- Nagyon vicces vagy Castiel.Légyszi hagy vegyem le a sálat.Zavar már nagyon- könyörgött.
- Leveheted.-
Levette a sálat és meglepődve nézett körül.
- Kié ez a lakás? És miért jöttünk ide?- kérdezősködött,miközben nézelődött.
A háta mögé álltam és óvatosan átöleltem,a fejem a vállára hajtottam.
- Hogy kié? Ha te is szeretnéd,a miénk lenne.Mit szólsz?- éreztem egy percre,hogy levegőt is alig vett,majd felém fordult.Hitetlenkedve nézett a szemembe.Annyira szeretem ezt a kis esetlen arckifejezését.
- Mi az,hogy a miénk?- pislogott nagyokat.
- Apámtól kaptam ezt a lakást a 18. szülinapomra.Emlékszel azt üzente,hogy egy nagy meglepetéssel készül,a felnőtté válásom alkalmából?Hát ez lett az.Igaz nem nagy,de az enyém,és ha te is azt szeretnéd a miénk lenne,hogy pontosítsak.Tegnap azért nem voltunk suliba Nickel,mert elkísért az ügyvédhez,ma pedig reggel a papírokat kellett aláírnom.- mosolyogva néztem rá,láttam az arcán,hogy nem nagyon fogja még fel a dolgokat.
- Nem is tudom Cas.Agatha őrjöngene ha összeköltöznénk.És miből élnénk? Még suliba járunk,nem várhatjuk el,hogy Caroline és Agatha tartson el.-lehajtotta a fejét,kezeit morzsolta és a padlót bámulta.Felemeltem a fejét,és megcsókoltam lágy ajkait.
- Semmiért nem kell aggódnod.Agatha volt az első akivel beszéltem erről,és nehezen,de beleegyezett.Anya is rábólintott a dologra.A pénz miatt pedig ne aggódj,igaz amíg suliba járunk,anya és apa segít majd talpon maradnom,de utána én keresem meg azt a pénzt,hogy boldogan élhessünk.Agatha pedig úgy döntött,hogy az örökségedből,minden hónapban adni fog annyit amennyi kell.Neked csak igent kell mondanod arra,hogy velem akarsz élni.Én,mindennél jobban vágyom rá,hogy minden percem veled tölthessem.Tudom még csak,fél éve vagyunk együtt,de már az első naptól kezdve tudom,hogy veled akarom leélni az életem.- a gyönyörű kék szemeibe néztem,amik csak úgy csillogtak.Szorosan átöleltem és arcom a nyakába fúrtam.- De ha még nem akarod,azt is megértem.Ez a lakás akkor is itt fog állni,ha készen állsz az együtt élésre.
- Benne vagyok.- nyögte ki bátortalanul.
- Melyik részében vagy benne?
- Te idióta.- csapott a vállamra nevetve majd átkarolta a nyakam.- Szeretlek mindennél jobban.Én lennék a világon a legboldogabb,ha minden nap melletted ébredhetnék,senki mással nem tudnék együtt élni,csak veled.- majd mosolyogva megcsókolt.
- Akkor ezt igennek veszem Boszi.- felkaptam a karjaimba nevetve.- Mit gondolsz felavassuk a hálószobát már most?- kérdeztem egy perverz vigyor társaságában.
- Éreztem,hogy ez lesz az első gondolatod.- nevetett.
Nem vártam meg,hogy mást mondjon szenvedélyesen csaptam le az ajkaira.Hosszú és végtelennek tűnő,szenvedéllyel túlfűtött csókolózásba kezdtünk.A finom ajkai szinte borzolták a testem,a meleg érintései feltüzelték a testem.Tudom,hogy ő az a lány akit a sors mellém rendelt,ő az akiért bármire képes lennék.Hosszú,és fájdalmas úton mentünk mindketten végig,mire egymásra találtunk.De most itt vagyunk a közös jelenünkben,és a közös jövőnk küszöbén,és soha nem akarom,hogy ez a szerelem elmúljon.
Kezeim lassan fáradni kezdtek,így a szoba felé kezdtem el haladni,Reinával a karomba.Egyetlen egy percre se hagytam,hogy ajkaink szétváljanak.Gyengén berúgtam a szoba ajtót,majd lassan letettem az ágyra,és fölé másztam.Vigyorogva ránéztem és lassan újra megcsókoltam.De nem tarthatott sokáig...
- Mostantól kapcsoljuk ki a telefont,ha itthon vagyunk.- morogtam amikor meghallottam a telefonja csörgését.
- Kívánságod számomra parancs.- mondta nevetve majd kimászott alólam.- Bella keres.
Reina felvette a telefont,és elég sokáig beszélgettek.Arca néha nagyon komoly lett és ijedt.Valami pasasról beszéltek,meg titkokról.Amikor lerakta a telefont,kicsit mérgesen és érdeklődve fordultam felé.
- Milyen csávóról beszélgettek ti?- kérdeztem feldúltan
.Csak bámult rám aztán nagyot sóhajtott.
- Azt hiszem itt az ideje,hogy bevalljak neked valamit.Van valami amit eltitkoltam előled.- mondta rémülten és idegesen egyben.
Kicsit se esett jól,hogy van valami amit titkol előlem.Azt hittem mindent elmondunk egymásnak,és nincsenek titkaink.A bizalom kérdés,újból felmerült bennem.Ki nem bízik kiben?

15 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett!!!Már várom a következő részt!Mikorra várható az új rész? :D
    by:miri

    VálaszTörlés
  2. Ne szívass már! :c Pont most kellett abba hagyni :( Amúgy nagyon jó lett! :3

    VálaszTörlés
  3. Köszi lányok :) jövőhét vége fele lesz csak új rész :D

    VálaszTörlés
  4. Gyönyörü lett ez a rész FOLYT KÖV .. . minél elöbb!!!

    VálaszTörlés
  5. Akkor Most Angle és Reina anyuja ? Mi lett velük ?? Járrak vagy sem vagy MIVAN ???

    VálaszTörlés
  6. Bár van egy olyan sanda gyanum hogy Reina Angle Lánya hümmmmm..... de akkor Nick is Angle fia lenne :/ Reina egy kész Rejtély !

    VálaszTörlés
  7. Pár résszel ezelőtt,volt egy Caroline -Angel resz ott,kiderült pár dolog.A titok cimű részt olvasd vissza :)

    VálaszTörlés
  8. Visza olvastam de vikor lesz az a Rész mikor Rejna megtuja az igazságot Angel-röl Hogy ö az igazi apja ? ^-^ *-* nagyon várom a Kövi részt :) =)

    VálaszTörlés
  9. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  10. Már elkéstél a kövi résszel....

    VálaszTörlés
  11. Ne hibáztasd. Szerintem más elfoglaltsága volt. Nem baj ha 1-2 vagy három nappal jön a kövi rész :) De azért várom!! *o* Folytit!!!!

    VálaszTörlés
  12. Nagyon sajnálom,hogy nem volt eddig rész.De eléggé beteg voltam :/ Ma elkezdem az új rész írását :D

    VálaszTörlés