"Ajándékok"

Reggel kellemes cirógatásra ébredtem, kinyitottam a szemem,és az én szerelmem szürke szempárjaival találtam szemben magam.
 - Jó reggelt Boszi. - suttogta és egy csókot kaptam tőle.
- Neked is szép jó reggelt. - suttogtam én is.
 - Ennél szebb nem is lehetne.A tegnap este felejthetetlen volt.
 Bevallom egyből elpirultam ahogy visszagondoltam a tegnap estére.
 - Igen az volt valóban. - mosolyogtam rá.
 - Nem kell így elpirulni cicám. - mondta és megpöckölte az orrom. - De gyönyörű vagy így is.
 - Te jól érzed magad? - majd a kezem a homlokára raktam.
 - Most mi a baj?
 - Az, hogy túl kedves vagy. Te nem az én Castielem vagy! A bunkó, arrogáns ,beképzelt seggfej… - nevettem fel. - Kérem vissza őt.
- Ugyan boszi. Valld be, hogy tetszik ez is?Vagy tényleg a rosszabbik énem kell? -nézett rám perverzen majd közel hajolt hozzám. - Akkor megkapod.Ha most azonnal nem szeretkezel velem megint olyat mint tegnap este, akkor előveszem a rosszabbik énem,de te azt nem szeretnéd látni.- mosolygott ravaszan.
 - Nem tudsz újat mutatni.-pimaszkodtam.
Becsukta a szemeit és elmosolyodott.Itt már tudtam,hogy valamire készül.Aztán hirtelen fölém kerekedet és leszorított.
- Akkor most jól figyelj.Én mindig tudok újat mutatni.
Mikor felém hajolt, különös melegség szűrődött át rajtam. Csak a forró leheletét éreztem a bőrömön. Nagyon finoman csókolóztunk. Éppen hogy csak, mintha nem volnánk biztosak benne. Csak az ajkaink érnek össze.Derekamat átölelte, majd kezes lassan a fenekemre csúszott.Édes csókokból átváltott vad féktelen csókokra.Vágyakozással ölelt és csókolt,én pedig elengedtem magam.Annyira szeretem őt,nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy ismét az övé legyek,ismét egymáséi legyünk...



                                                                Lysander



Unottan léptem ki a szobám ajtaján,fejem csak úgy zsongott.Tegnap egy kissé túlzásba vittem az ivást.
Épp Reina és Cas szobája előtt haladtam el,kissé furcsa hangok szűrődtek ki.
Mostantól nem igen lehet majd őket kirobbantani a szobából.Elmosolyodtam majd lementem a konyhába.Viola,Alexy és Rosa nagyban serénykedtek a konyhában.
- Ti mit csináltok itt kora reggel?- kérdeztem tőlük majd leültem a pulthoz.
- Tortát sütünk.Ma van Nick és Reina születésnapja.- válaszolt Rosa
- Ma? Nem is tudtam.- lepődtem meg.
- Szerintem még ők is elfelejtették.Annyi minden történt mostanában,hogy nem erre gondoltak szerintem.
- Nem is vettem nekik semmi ajándékot. - sóhajtottam és lekönyököltem a pultra.
- Épp ezért sütünk nekik tortát meg csinálunk kaját.Ahogy ismerem őket ennek jobban fognak örülni.
- Amúgy Bella meg Kim nem kelt még fel?
- Tyler már volt lent,Kim kicsit szét van esve.Bellát még nem láttam.Nick alszik még,meg szerintem Reina meg Cas is.
- Ők már nem,épp a reggeli torna hangjait hallottam a szobájukból amikor elmentem ott.- nevettem.
A csajok hangos nevetésbe kezdtek.
- Szegény Reina,Castiel megízlelte a jót és most már nem szabadul tőle egy könnyen.-vihogott Rosa
- Rosa,hogy mondhatsz ilyet?- röhögött Alexy és meglökte kicsit Rosát.
- Na jó skacok megnézem Bellát jól van e?- intettem nekik majd felmentem Bella szobájába.
Teljesen összekuporodva feküdt az ágyba,biztos hogy fázott mert a takarója a földön volt.
Felvettem a takarót a földről és betakartam majd leültem mellé.
Olyan édesen aludt,óvatosan megsimogattam az arcát majd csak néztem.
Már napok óta furcsa érzéseket hoz ki belőlem ez a lány.Gyerek korom óta ismerem,de sose gondoltam rá úgy mint nőre egészen a múlt hétig.


*Visszaemlékezés*


Castiel és Reina most kivételesen nem volt együtt egész nap,így átmentem Castielhez egy kicsit délután próbálni.Mostanában nagyon elhanyagoltuk a bandát.
- Szedd már össze magad haver,úgy gitározol mint aki most vette először a kezébe ezt a hangszert.- teremtettem le.
- Ne oktass ki,csak fáradt vagyok ennyi.
- Mostanában sosincs kedved zenélni.Hogy szerzünk így akkor egy menedzsert ha nem gyakorolunk és nem játszunk jól?Nem az az álmod,hogy felfedezzenek minket és sikeresek legyünk?He?
- Tudom én is,te hülye.-morgott.
- Akkor meg ne játszd a halálos beteget,inkább játssz normálisan,vagy tényleg el leszel tiltva Reinától.
- Most mi bajod? Ehhez neki semmi köze.
- Semmi? Mióta együtt vagytok azóta nem foglalkozol a zenével.Pedig biztos vagyok benne,hogy össze lehetne egyeztetni a kettőt.
- Ez nem igaz.-csattant fel.- Igen is foglalkozok a zenével,de most Reina az első számú az életemben,nem a zene.
- Reina mindig itt lesz neked,de az a fellépés ahol több menedzser is lesz csak egyszer van az évbe.Most kell megmutatnunk,hogy mit tudunk.
- Mondtam már ne oktass ki,tudom és megteszek mindent azért,hogy ott jól játsszunk.
- Áprilisban lesz.Addig profin kell előadnunk a dalt és szedd össze magad.
- Pff...  Oké.
- Tudod mit szedd össze magad,addig kimegyek a konyhába iszok valamit.- odadobtam elé a kottát majd kimentem a konyhába.
Nekem nagyon fontos az a fellépés,szeretném ha végre felfedeznének minket.Castielnek is ez volt az álma keményen dolgozott eddig,de mióta Reina vele van elhanyagol mindent.Nekem nincs ellenemre a kapcsolatuk,csak foglalkozzon a bandával is.
Odamentem a hűtőhöz majd  kivettem egy dobozos kólát,ahogy csuktam be az ajtót Bellát pillantottam meg mellettem.Elég meglepődött fejet vágott,ahogy én is.Nem is tudom mi ütött belém de hirtelen végig néztem rajta.Egy szál törölközőben állt előttem.A combjai kivillantak a törölköző alól.Eszméletlen formás lába van.Hogy nem vettem észre eddig?
- Te perverz mit lesed a nyálad csorgatva a combom?- kiabálta és fejbe vágott.
- Ne haragudj,én nem...
- Mi te nem? Ne nézz így rám te hülye.Azt hittem Castiel áll itt.
- Hát nem ő hanem én,de már megyek is.Bocsi.- feleltem majd kikerültem és elindultam Cas szobája felé.Nem bírtam ki,hogy ne nézzek hátra.
Bella épp a felső polcról vette le egy poharat,ahogy nyújtózkodott jobban látszottak a töklétes combjai.Megdermedtem és csak néztem azt a tökéletes alakot.
Nagyon sokszor láttam már így,de ez most valahogy másként hatott rám.Ha jobban megnézem Bellát ő egy gyönyörű nő,igaz a modora olyan mint Castielé de azt leszámítva egy bombázó.

*Visszaemlékezés vége*


Nem tehetek róla,de az a nap óta nem tudok csak gyerekkori barátként nézni Bellára.Lehet ezt fogni a tomboló hormonokra vagy akármire,de ez a csaj tetszik nekem.
Felakartam állni az ágyról,amikor Bella hirtelen megszólalt.
- Te mit keresel itt?- kérdezte álmosan
Visszaültem az ágyra és mosolyogva ránéztem.
- Csak jöttem megnézni,hogy vagy?Este nagyon kiütötted magad.
- Nem emlékszem semmire,onnantól kezdve,hogy Kim mellé álltam.
- Nem is baj.Mindketten elég sokat itattok.
- Csináltam valami hülyeséget?
- Nem semmit,csak beájultál majd Castiel felhozott.
- Mintha derengene,hogy ő rakott ágyba,meg mondott pár cifra mondatot nekem amiért ennyire kész lettem.- mosolygott majd gondterhelten a hátára fordult.
- Jól vagy?Ne hozzak gyógyszert vagy egy kis vizet? -kérdeztem aggódva
-Nem kell köszi,nem fáj a fejem vagy ilyesmi.Nem dönt le engem egy kis másnaposság.Tudod milyen vagyok.- felelte mosolyogva majd felkönyökölt és rám nézett.- Csak szeretném gyors elfelejteni a tegnapot.Rendben?Ne beszéljünk róla többet.
- Felőlem oké.Akkor,hogy elfeledtessem veled,menj fürödj le,utána gyere le a konyhába.A csajok már sürögnek forognak,ma van az ikrek szülinapja.
- Tudom,Cas említette tegnap,hogy ne felejtsem el.Meg arról,hogy valamivel készül Reinának.
- Kíváncsi lennék mi az?De nem tartom valószínűnek,hogy egyhamar kijönnek a szobából.- nevettem
- Miről maradtam le?- nézett rám tágra nyílt szemekkel
- Csak annyiról,hogy este hozzánk vágott Reina egy szatyor óvszert,utána megfenyegetett minket,hogy senki ne zavarja meg őket ha felmentek aludni.De Castiel még rá kontrázott azzal,hogy még csak az ajtó előtt se merjünk elmenni.
- Ahh értem.Legalább ők boldogok az lényeg nem?
- Mert te nem vagy az? Van valami baj?- kérdeztem majd megfogtam a kezét.
Meglepődve nézett rám,és kikapta a kezét a kezemből.szótlanul néztük egymást tovább.
- Sajnálom,ha ezzel megbántottalak.-szólaltam meg én végül,majd felálltam és indulni készültem ki.
- Lys várj.- kiáltott utánam.Megfordultam,és már ott állt szorosan mögöttem.- Miért vagy ilyen velem napok óta? Kedves,figyelmes és csodálattal néző.Mi az oka?
- Tudod én nem Castiel vagyok,nem kertelek kimondom kerek perec.Tetszel nagyon Bella.Ha ez a barátságunkba is kerül,de én bevallom.- ránéztem,semmit nem tudtam kiolvasni az arcából.Aztán hirtelen lehajtotta a fejét és megszólalt.
-Te nem vagy rossz fiú,igenis helyes vagy meg minden.De sajnos én mást szeretek.- mondta bűnbánóan
- Tudom.
- Mi?-emelte hirtelen a fejét fel.
- Tudom legyen ennyi elég,de azt is tudnod kell ,hogy elfogom érni azt,hogy kiverd a fejedből azt a másikat.Én leszek az akit előbb utóbb szeretni fogsz.- közelebb hajoltam hozzá,megfogtam az állát és magamhoz húztam.- Mellettem sosem kellene szomorúnak lenned.Tudom nem vagyok egy Nick vagy Castiel,de szeretni ugyan úgy tudok mint ők.Csak annyit kérek ne ellenkezz hagyd,hogy mosolyt csaljak az arcodra.
- Lys én nem tudom mit mondjak erre.Ez olyan hirtelen jött...- suttogta,és szemeivel hol a szemeimbe  nézett,hol a számra.
Megsimogattam a másik kezemmel az arcát, és megcsókoltam.
Először meglepődött,de nem ellenkezett inkább erősen magához ölelt, s visszacsókolt.
Nyelve az enyém köré fonódott, számomra eddig ismeretlen forróságot ébresztve a testemben. Nem csupán csókolóztunk, ez már szerintem sokkal több volt.
Lassan elengedtem,ahogy ránéztem arcára tiszta piros volt,lehajtotta a fejét,de én visszahúztam,hogy a szemébe tudjak nézni.
- Ilyen csókokkal fogom elfelejtetni veled azt a másikat.Minden nap kapni fogsz egy csókot,addig a napig amíg nem szeretsz ki a másikból.
- És utána? - kérdezte remegve
- Ha belém szerettél nem csak csókot fogsz kapni,hanem boldogságot is.- hüvelykujjammal megsimítottam ajkait majd elengedtem,és kimentem az ajtón.Becsuktam az ajtót és nekidőltem a falnak.
Még magam se hiszem el amit tettem és amiket mondtam.Teljesen úgy viselkedtem mint Castiel,de megérte mert éreztem,hogy elgondolkodott rajta,sőt vissza is csókolt.Nem érdemli meg,hogy boldogtalan legyen és elfogom érni,hogy megszeressen még ha úgy kell viselkednem mint Castiel.



                                                        Reina


   Szinte az egész napot ágyban töltöttük, már sötétedet odakint mire elértem azt Castielnél,hogy végre  lefürödjek és felöltözhessek. Castiel épp akkor jött ki a fürdőből mikor a tükör előtt csináltam a hajam.Szorosan mögém bújt és átölelt.
- Ne kösd össze,én úgy szeretem ha ki van engedve.Szeretem amikor végig simíthatom a kezem rajta.- majd kihúzta a gumit a hajamból és eligazította a hajam.- Így jobb.Olyan selymes és puha...-megfogott egy tincset és az orrához emelte.- Olyan jó illata van.
- Már megint kezded.-néztem rá mérgesen.
- Most mi van?Mért nem tetszik ha kedveskedni akarok neked?Elvileg minden nő szép szavakra vágyik a párjuktól.
- De te nem vagy ilyen és én sem.Én úgy szeretlek amilyen vagy bunkón.- mosolyogtam majd megfordultam,kezeim az arcára tettem és megcsókoltam.
Karjaival átölelt,csókja egyre szenvedélyesebbé vált,karjaim a nyaka köré fontam és hozzásimultam.Szinte elolvadtam a karjaiban,testemben újra fellobbant a vágy.Kezeit lecsúsztatta a combjaimra majd felemelt.Lassan az ágy felé haladt mikor valaki kopogott.
Castiel megállt majd bosszúsan az ajtó felé nézett.
- Ki az?- morogta mérgesen.
- Szerinted ki az te hülye?- kiabált a tesóm.- A többiek küldtek fel,és azt üzenik menj le te agysérült.
- Agysérült a tudod kid,te idióta.Gyere be.- kiáltotta neki Cas.
Ránéztem Castre,hogy most már lerakhatna mert még mindig az előbbi pozícióba voltunk. Nick benyitott majd elröhögte magát.
- Csak nem megzavartam megint valamit?- nevetett tovább
Én csak bosszúsan ránéztem.
- És ha igen?Mondtam,hogy ne zavarj minket.-nyelveltem neki.
- Az estéről volt szó,nem az egész napról.Ettél egyáltalán ma már valamit?
Mosolyogva Castielre néztem aki elröhögte magát.
- Ja ettünk,egész nap azt csináltuk.Édes desszertet...- - felelte Cas és egy puszit nyomott az ajkaimra majd lerakott.-Megyek akkor megnézem mit akarnak.
Castiel kiment a szobából én pedig fáradtan dőltem le az ágyra.Nick feküdt mellém.
- Megmentettél Nick.- mosolyogtam rá.- Annyira fáradt vagyok.
- Meghiszem,aki egész éjszaka meg nappal szerelmeskedik ne csodálkozzon.- vigyorgott
- Bolond.- rácsaptam a vállára,ő pedig nevetve magához húzott.
- Boldog vagy igaz?-kérdezte
- Igen nagyon.Megkaptam mindent amire vágytam.Itt vagy te, a barátaink és a szerelmem,egyszóval minden amit akartam.
- Akkor boldog vagyok én is ha te az vagy.-mosolygott rám.
- Mért csak akkor vagy boldog ha én is? Rosával nem alakulnak jól a dolgok?- felemeltem a fejem majd a szemébe néztem.
- Vele minden rendben.Őszintén teljesen belezúgtam.Csak tegnap történt valami amit nehezen tudok elfelejteni...- sóhajtotta
- Nekem elmondhatod.Én is mindent megosztok veled úgy hogy ki vele.-erősködtem
- Tegnap mikor kint voltunk és hógolyóztunk,Bella majdnem megcsókolt.-mondta gondterhelten.
Valahogy éreztem,hogy történt tegnap valami Bellával,csak nem akarta elmondani és biztos azért is itta le magát annyira.
- És te mit szóltál hozzá? Érzel iránta valamit?
- Év elején tényleg tetszett,de úgy gondoltam soha nem jöhet össze vele a dolog.Most meg hirtelen megtudom,hogy tetszem neki? Összezavarodtam.Egész este azon agyaltam mi legyen most,nem tudom ezt a majdnem csókot olyan gyorsan elfelejteni.Viszont azt meg tudom,hogy Rosát nagyon szeretem és nem akarok már Bellától semmit.Csak ezt nem tudom,hogy közöljem vele is...
- Nick...Én már rég sejtettem,hogy tetszel neki.Csak nem akartam beleszólni.De ha Rosát tényleg szereted,akkor nem kérdés hogy mit kell tenned.Olyan nehéz ez hogy mindketten a barátnőim,nem állhatok senki pártján.Ezt te magad döntsd el.
- Nyugi megoldom,te ezen ne törd a fejed.Te csak légy boldog most.Amúgy meg boldog szülinapot.-mosolygott majd össze-vissza puszilt.
- Te jó ég tényleg.Elfelejtettem, neked is bátyus-vigyorogtam rá.
- Tudtam,hogy elfelejted tavaly is kiment a fejedből.De szerintem a többieknek nem.Nagyon sürögtek a konyhába,meg amint megláttak felzavartak hozzád.
- Gyere leskelődjünk.Kíváncsi vagyok.- felálltam és felhúztam őt is.
- Biztos jó ötlet? Rosa a leglelkesebb ha rájön,hogy kutakodunk kinyír.
- Majd lenyugtatod pár csókkal.Indulj már.-megfogtam a kezét majd halkan kinyitottam az ajtót,és lementünk a lépcső aljára.
Kidugtam a fejem egy kicsit a fal mellől,így pont a konyhára láttam.Castiel osztotta az észt a többieknek.
- Te idióta.Hova rakod azokat?Ide kell ...- vette ki Rosa kezéből az evőeszközöket,és helyes sorrendeben rakta le a tányérok mellé.Nem tudtam,hogy ezt is tudja?Ki nem nézném belőle.
-Tudod ki az idióta te eszetlen.Egész nap gürcöltünk,te meg letolod a pofád ilyenkor és dumálsz?- ordította Rosa - Megtudom csinálni egyedül is, nem kellesz.
- De kellek mert az én csajom,azt akarom minden úgy legyen ahogy elterveztem-kiáltott rá majd szikrázó pillantásokat küldtek egymás felé.
Nick  a hátam mögött alig bírta visszatartani a nevetését.Hirtelen oldalba bökött,de én nem voltam felkészülve rá,hogy ekkorát üt rajtam,meginogtam a lépcsőm majd lezúgtam.
Mikor földet értem a fenekem fogtam és idegesen néztem Nickre,aki ijedten nézett rám és odaszaladt hozzám.
- Jól vagy? Nem gondoltam,hogy leesel.- aggódott
- Te hülye mondtam,hogy ne mozdulj és maradj csendben.Mégis mit gondoltál? Épp,hogy lábujjhegyen álltam a lépcsőn annyira nézelődtem,te meg meglöksz?Zsibbad a fenekem.-fújtattam mérgesen.
- Így jár aki kíváncsi.-szólalt meg Lysander.
Teljesen zavarba jöttem,nagyon ciki volt így lebukni.Zavart vigyorral a többiekre néztem.Castiel karba tett kézzel és morcosan bámult,a többiek meg mosolyogva.Rosa hirtelen széles mosolyt vett fel,és a pultról felvette a tortát és elénk lépett.
- Ha már így lebuktunk akkor Boldog Születésnapot Nektek.- vigyorgott
Nagyon aranyos volt tőlük,hogy gondoltak ránk teljesen meghatódtam.Igaz a torta nem épp nézett már ki tortának,egy kicsit össze volt esve,de nagyon örültem neki.Nick segített felállni majd könnyes szemmel elvetem Rosátol a tortát leraktam az asztalra és megölelgettem.
- Köszi de nem kellett volna bajlódnotok ilyesmivel.- mondtam szipogva amikor elengedtem,majd a megterített asztalra mutattam.
- Az ember egyszer 18.Utána már vén asszony leszel.-nevetett
- Ki lesz a vén asszony kislány?- háborodtam fel viccesen - Csak megsúgom neked én 30 évesen is bombázó leszek.- nevettem és hajam átdobtam a vállamon.
- Az egoista.Majd meglátjuk melyikünk lesz csinosabb 30 évesen,jah bocs te akkor már 31 leszel.- öltötte ki a nyelvét rám.
- Na csajok én mindkettőtöket szeretni fogom ha 30 évesek leszünk,úgyhogy csend.- állt közénk Nick és átölelt minket.- Senki oldalán nem lesz két ilyen jó csaj.
Csak nevetni tudtunk Nick kijelentésén Rosával.Tesóm nagyon optimista ki tudja mi lesz velünk harmincévesen?Ahogy elvettem a szemem Nickről,Bellára pillantottam aki búsan nézett minket.
Nagyon sajnáltam szegényt,szereti Nicket de nem kaphatja meg.Hirtelen a tekintetem a kezére siklott és azt vettem észre,hogy Lys fogja a kezét.Mi a franc? Szemeim az tekintetükre emeltem Bella szomorúan nézett Lysre,ő pedig csak biztatóan mosolygott rá amitől Bella elvörösödött.
Tovább kutakodtam volna még kettejük közt a szememmel,ha nem a drága vörösöm állt volna elém.
- Na engedd el a csajom paraszt.- kacsintott Nickre és magához húzott.- Boldog szülinapot Boszi.
Szorosan átöleltem,felpipiskedtem hozzá,és gyengéd csókot leheltem az ajkaira.
- Köszönöm-mosolyogtam rá
- Gyertek együnk, a többiek kitettek magukért.
Castiel az asztalhoz kísért,kihúzta nekem a széket én pedig leültem.
Nagyon boldog voltam,ezek a srácok tényleg megleptek minket.Az étel valami isteni finom volt,és a torta is.Először elgondolkodtam azon ,hogy megkóstoljam mert a kinézete nem volt valami megnyerő,de ízre nagyszerű volt.
Az egész vacsora nagyon jól telt el.Az elmúlt napok feszültsége szinte eltűnt a légkörből,mindenki nagyon jól érezte magát.Szinte már sajnáltam,hogy holnap haza kell mennünk.Itt tudtam volna maradni örökre velük,ők az új családom és nagyon büszke vagyok rá ,hogy ezt elmondhatom.
Vacsora végeztével Castiel kihívott a teraszra beszélgetni,nem sok kedvem volt hozzá mert nagyon hideg volt kint,de a kedvéért bármit megteszek.

Először sétálni volt kedvem így jártunk egyet a ház körül,utána a teraszra vissza mentünk.Hozott magával egy pokrócot és leültünk a hintaágyra.Összeölelkeztünk,és így gyönyörködtünk a csillagokba.
- Van számodra valamim Boszi.- szólalt meg pár perc csend után,és a kabátja zsebéből egy fehér kis dobozt vett ki,majd a kezembe adta.
- Nem kellett volna tudod.Nekem annyi is elég,hogy itt vagy mellettem.
- Ne dumálj már,hanem nyisd ki.- szólt morcosan.
Vettem egy mély levegőt majd kinyitottam a dobozt.A lélegzetem is elállt amikor megláttam mi van benne.Egy gyönyörű szép aranynyaklánc volt benne,amin egy medál lógott.A mi nevünk kezdőbetűi voltak összefonódva rajta.
Öröm könnyek gyűltek a szemembe,de nem akartam sírni előtte inkább gyorsan megcsókoltam.
- Köszönöm nagyon tetszik. - mondtam két csók között.
- És ez még semmi.- mosolygott majd egy újabb fehér dobozt vett elő.- Ez is a tied,nem tudok karácsonyig várni.
- Ne már Castiel,a nyaklánc épp elég volt.Ne csináld ezt velem,ez olyan lenne mintha kihasználnálak.Nekem nem kellenek ilyen ajándékok,nekem csak te kellesz.- felpillantottam szemeire,de ő csak mosolygott.
- Figyelj Boszi,ha nem fogadod el megharagszom ennyi.És tudod milyen vagyok ha mérges leszek,tudom,hogy te nem olyan vagy mint a többi csajom,akik csak a pénzre mentek de hagyd,hogy ajándékokat vegyek neked.Szeretlek és el kell fogadnod,hogy ilyen vagyok.Szeretném ha elfogadnád őket.- olyan szépen nézett rám,hogy nem tudtam ellenkezni.
- Rendben elfogadom,ha ez neked annyira fontos.- sóhajtottam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Akkor nyisd ki.
Nyeltem egy nagyot majd kinyitottam ezt a dobozt is.Ha az előzőre azt mondtam,gyönyörű akkor ez valami eszméletlen szép volt.
Egy szép aranygyűrű volt benne,fehér kövekkel kirakva.
Castiel elvette a kezemből a dobozt,és kivette a gyűrűt belőle.Megfogta a bal kezem majd felhúzta a gyűrűs ujjamra.
- Szeretném ha addig hordanád amíg szeretsz.Sőt remélem örökké hordani fogod.- szólalt meg és szájához emelte a kezem és megpuszilta a gyűrűt.- Ez a gyűrű illik hozzád,olyan szép mint te.
Megadóan mosolyogtam rá,nem volt kedvem már vitázni vele,hogy ne vegyen nekem ilyen drága dolgokat.Valóban örültem az ajándékoknak mert szívből adta őket,és nekem ez sokat jelentet.
A fiú az ölébe ültetett és szenvedélyesen megcsókolt,apró csókokkal borította el arcom minden pontját,és közben szerelmes szavakat suttogott nekem.Megfogtam a plédet ami rajtunk volt és magunkra húztam,hogy eltakarjon a kíváncsiskodó szemek elől,akik az ablakban figyeltek minket.
Hogy miért szeretem? Nem tudom megmondani.Már megpróbáltam nem szeretni őt,de nem ment.Ahogy a számon érzem a csókjait,az izgalmát minden megszűnik számomra.
Csak ketten léteztünk a sötétségben, mi és a szerelmünk ami sosem múlhat el....