"Ő mindaz amit csak kívánhatok magamnak... "

                                                             Bella



Csak vártam és vártam,de nem történt semmi.Kinyitottam a szemem Nick komoly arckifejezéssel nézett rám.
- Bocsáss meg Bella én nem....- szólalt meg majd felállt.
Félve néztem fel rá,testem szinte remegett annyira zavarban voltam.Mit csináltam?Nem tudtam uralkodni a kezeimen,majdnem megcsókoltam miközben tudom,hogy Rosa bent van.
Nick kinyújtotta a kezét,hogy felsegítsen.Elfogadtam,majd segített felállni.A szívem mélyén szerettem volna,ha úgy történik mint a filmekben,mikor segítenek felállni a lánynak majd szorosan magukhoz húzzák  és elcsattan a csók.De ez a valóság,Nick ügyelt arra,hogy ne kerüljön megint közel hozzám.Hát tényleg szereti azt a lányt?
Elfordította a fejét majd,Castielnek kiáltott aki még mindig Reinát fürdette a hóban.Mondjuk jobban megnézve itt már nem arról volt szó.Egyfolytában smárolást nem nevezném annak.
- Nem megyünk be? Én már átfagytam meg szerintem a húgom is Cas.
- Mehetünk,már megkaptam amit akartam.- kiáltotta a tesóm.Segített felkelni Reinánk.Persze,hogy még szarabbul érezzem magam,nekik sikerült filmbe illő jelenetet összehozni.Nem is az öcsém lenne,ha nem tette volna meg.
- Castiel indulj már, Reina még a végén oxigén hiányban hal meg.- állt Cas mellé majd elhúzta Reinától.
- Most ezt mért kell te hülye?Csak kihasználok minden együtt töltött percet a csajommal.Te is azt tehetnéd.-teremtette le Cas Nicket.
- Tőlem azt csináltok amit akartok ,de ne a szemem láttára.Tudom,hogy nem a középkorban vagyunk,de végtére is a húgom.Nincs kedvem végig nézni ahogy magadévá teszed.
Castiel elnevette magát és vállon veregette Nicket.
- Nyugi nem teszek semmi olyat a húgoddal amit nem szeretne.-vigyorgott Cas
Nick csak megcsóválta a fejét,és beindultak a házba.
Reina belém karolt ,mi is elindultuk.
- Bella jól érzed magad? Kicsit feszültnek tűnsz.
- Nincs semmi gond csak fázok ennyi.Gyere melegedjünk fel.-mosolyogva bementem az ajtón.
Láttam rajta,hogy nem nagyon hitt nekem.Pár hónap alatt nagyon jól kiismert.
Mindenki a nappaliba ült,Reina és én gyorsan elmentünk átöltözni,majd csatlakoztunk a társasághoz.
Igaz csak egy évvel vagyok idősebb náluk,de még engem is megtudnak lepni ezek a srácok a perverzitásukkal.Lysander aki a maga módján csendes a suliba,most teljesen másnak tűnt.
Olyan 9 óra fele,mikor már majdnem mindenki enyhén ittasan mászkált a nappaliba,Lys kitalálta az üvegezést.Az a Castieléhez hasonló mosoly amit néha megeresztett,teljesen ledöbbentett.
- Ahh Lys na most te vagy a soros.- nevettem mikor előtte állt meg az üveg.Eddig szívatta a többiket,de most ő jött.
- Oké gyerekek merek.-felelte
Castiel és Nick összesúgtak majd vigyorogva ránéztek.
- Csókold meg Violát.-szólt Cas.
Viola szinte kiköpte az innivalóját amit épp kortyolt,Kim a hasát fogva nevetett mellette,majd megveregette barátnője hátát.
- Gyerünk Viola.Nem sok mindenki mondhatja el magáról,hogy csókolózott Lyssel.-nevetett rajta.
Viola felállt majd Lys elé állt,ő lehúzta az ölébe amitől szegény lány tiszta vörös lett.Megsimította az arcát majd megcsókolta. A lány egy kicsit zavarba volt,de utána mintha felengedett volna,mint két kiéhezett hiéna úgy falták egymást.Kikerekedett szemekkel figyeltem őket,de nem csak én a többiek is.
- Na jó menjetek szobára,csak egy csókról volt szó,nem arról hogy egészbe lenyelitek egymást.- kiáltott Alexy vigyorogva
Viola elszakadta Lystől,kipirulva nézett a srácra,Lys a szokásos mosolyát vette fel,majd amikor a lány felakart állni visszahúzta az ölébe.
- Maradj nyugodtan,engem nem zavar.-mondta neki.
Viola csak mosolygott,és elhelyezkedett az ölébe.Na erre nem számítottam, ez a félénk lány és Lysander? Mondjuk furcsa ember furcsához illik.
- Na jó,ha abbahagytátok a megdöbbenést folytassuk.-szólalt meg Lys majd megpörgette az üveget.Castielnél állt meg.Fehér hajú barátunk ördögien felnevetett.
- Castiel.Felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Akkor menj oda Alexyhez és puszild meg.10 másodpercig ott kell maradni a szádnak.
Castiel ledöbbent,Reina mellette eldőlt úgy nevetett.
- Ugyan béby tedd meg.Én is minden nap adok neki,nem leszek féltékeny.-röhögött Reina.Cas mérgesen ránézett,majd Lysre.
- Ezt te sem gondolod komolyan?Soha nem puszilok meg egy fiút se,legyen az bárki.Úgyhogy nem csinálom meg.- vágta be a durcát.
- Ha nem csinálod meg nem fogom hagyni,hogy a húgommal egy szobába aludj.És hidd el megtudom tenni,hogy ne jussatok egymás közelébe.- vigyorgott Nick.Cas és Reina fapofát vágott,majd Reina lökdösni kezdte Cast,hogy induljon.
- Indulj nem halsz bele.
- Nem én ezt akkor sem.
- Akkor csak egy színt mondok PIROS.Tudod mire gondolok.
Cas elmosolyodott,majd nagyokat sóhajtva Alexy elé guggolt.
- Ha ezt bárki is elmondja valakinek megölöm.- fenyegetőzött majd a vigyorgó Alexy felé fordult.- Legalább ne mutasd ki,hogy mennyire örülsz te féleszű.
- Nem tehetek róla,a suli legjobb pasijától kapok puszit.-mondta röhögve Alexy
Cas elmorgott pár szidalmat majd arcon puszilta,Lys lassan elkezdett számolni,de nem olyan gyorsan kiakarta élvezni minden pillanatát ennek a jelenetnek.Lejárt a 10 másodper,az öcsém szinte elugrott Alexy elől,majd Reinára vetette magát és megcsókolta.
- Mi volt ez? -kérdezte meglepődve Reina mikor Cas elengedte
- Csak megakartam bizonyosodni róla,hogy nem lettem meleg.De nem, talán még rosszabb is lettem.Lehet gyakrabban puszilom meg Alexyt.
A szobába kitört a nevetés.
Mindenki kiröhögte magát majd Lys újból pörgetett.Ezúttal előttem állt meg.
Vacilláltam rajta,hogy mit válasszak,de gyorsan döntöttem.Nem lehet baj belőle.
- Akkor Bella...-kezdet bele Lys
- Merek.
Elgondolkozott,hogy mit is adhatna nekem.Szerintem nem mer nagyon durvát,tudja milyen vagyok ha mérges leszek.
- Ülj bele 1 teljes percre Nick ölébe.- mondta
Arcomról lefagyott a mosoly, de Nickéről is.Rosa vigyorogva szólalt meg mellette.
- Ugyan Bella ez semmiség,eddig tied a legkönnyebb feladat.-mosolygott
Szegény Rosa ha tudnád,hogy érzek a te pasid iránt nem mondanál ilyeneket.
Összeszedtem minden bátorságom és odamentem Nickhez,majd beleültem az ölébe.
Nagyon  is kellemetlenül éreztem magam.
A többiek addig ittak,amíg le nem telik az egy perc.
Talán nem is az miatt éreztem magam  kellemetlenül,hogy Nick ölbe kellett ülnöm,hanem az,hogy olyan merev testtel ült,hogy az fájt.Kezeit szorosan maga mellett tartotta,miközben szemeivel Rosát nézte.
Ez fájt a legjobban,hogy szembesülnöm kellett azzal,hogy nem érez irántam semmit.A szívem hirtelen össze szorult azt hittem ott mentem elsírom magam.
Biztos vagyok benne,hogy Lys látta a reakcióm mivel hamarabb megszólalt.
-Oké lejárt.
Megkönnyebbülve szálltam ki az öléből.
Friss levegőre volt szükségem,gyors felkaptam a kabátom és kimentem.Leültem a lépcsőre,kezemmel összekulcsoltam a két lábam és bámultam a sötétségbe,könnyeimet elengedve.
- Jól vagy Bella?- szólalt meg mellettem Alexy és leült mellém.- Nem kéne itt ülnöd felfázol.
-Te is azt csinálod,akkor te is fel fogsz.- feleltem a könnyeimmel küszködve.
- De most nem én vagyok a lényeg.Tudod láttalak odabent.Biztos nagyon rossz lehet neked.
- Miről beszélsz?
- Arról ahogy Nickel viselkedtél.Délután is láttam az ablakból a kis eleséseteket.
- Micsoda?- néztem ijedten rá
- Nyugi csak én láttam.A többik pont mással voltak elfoglalva.Tudom milyen érzés ha visszautasítanak,de ilyenkor jó ha van melletted egy barát akinek kiöntheted a szíved.
- Igen jó lenne egy olyan barát.Reinának szívesen elmondanám,de nem tehetem.Rosa a legjobb barátnője nem tudom neki elmondani.Félek megharagudna.
- Te is tudod,hogy nem olyan,inkább arról van szó,hogy te félsz elmondani neki.Ha így könnyebb lenne neked,nekem nyugodtan elmondhatod.Tartom a szám.-mosolygott rám és az ölébe húzott.-  Na gyerünk öntsd ki a szíved.

- Tudod,addig a pillanatig amíg nem ismertem meg Nicket jobban,úgy voltam vele ,hogy nem leszek szerelmes.Persze megváltoztak a dolgok mert beleszerettem.
15 évesen átkellet élnem egy szörnyű dolgot ami mindig rávetődött a kapcsolataimra amik alakultak volna.Féltem közelebb kerülni a fiúkhoz,de Nick valahogy más mint a többi fiú,előtte megtudtam volna nyílni.
- Mi az a szörnyű dolog?
- Nem tudom elmondani, ne haragudj.- feleltem majd sírva a fejem a térdemre hajtottam.
- Semmi baj,ne haragudj ha tolakodó voltam.- nyugtatgatott Alexy.-Te egy erős lánynak tűnsz nem szabad feladnod.Kicsit olyan déjá vu érzésem van,szinte hasonló a helyzeted mint Reináé volt Castiellel.Tudom,hogy most a barátom ellen fogok beszélni,de nem akarok többé senkit olyan állapotban látni mint Reinát.Úgyhogy szerintem jobb lenne ha beszélnél Nickel, mond el neki mi a helyzet és ha tényleg Rosát szereti,akkor el kell fogadnod bármilyen nehéz is.
- Tényleg nagyom déjá vu ez a dolog.-nevettem kínosan.- De nagyon nehéz Nick szemébe néznem azok után,hogy majdnem megcsókoltam.
- Szembe kell néznünk a tetteinkkel.
- Tudom.Megfogom tenni,de nem most. Szórakozni jöttünk nem?- próbáltam oldani a feszültségem.
- Bizony! Majd én felvidítalak,ahogy elnéztem a többieket nekünk nem lesz csak párunk.De így jól érezhetjük magunk. Gyere,- felállt és a kezét nyújtotta.
Igaza van nem szomorkodhatok.Alexy vidámságot csalt az arcomra,majd vigyorogva mentünk be a házba.Többiek a konyha pultnál ültek és ittak,kivéve Reinát és Castielt.Ők csak nevettek Kimen ahogy sorba itta a feleseket.Gondoltam egyet és beálltam Kim mellé,és inni kezdtem én is.
Kimben nagyszerű ivótársa leltem addig a pillanatig amíg be nem ájult.Tyler nevetve vitte fel a szobájába,senki nem gondolta volna,hogy ő lesz az első aki kidől.
Én továbbra is csak öntöttem magamba az alkoholt, kiakartam űzni minden gondot a fejemből.
Lehet,hogy egy kicsit túlzásba vittem én is az alkohol ivást,mert ahogy Reinával beszélgettem az arca egyre jobban kezdet halványulni.


                                          
                                                             Reina


Bella makogott nekem össze vissza valamit valami pasiról,amikor hirtelen beájult ő is mint Kim.
Épp eltudtam kapni mielőtt összeesik.
- Most ez komoly ?Bella haho!!- próbáltam ébresztgetni de mélyen aludt.- Valaki nem vinné fel?-fordultam a többiek felé.
Cas átvette tőlem.
- Felviszem jövök mindjárt várj meg.Utána mehetnénk mi is aludni.- kacsintott rám.
Nevetve meglöktem és odamentem a többiekhez.
- Mi is megyünk lassan pihenni asszem,hosszú volt ez az este.
- Persze húgi menjetek csak pihenni.- mutogatott idézőjeleket Nick az ujjaival.
Az egyik bárszéknél ült,háta mögé álltam és jól fejbe vágtam.
- Be kussolsz.
Akik még lent maradtak nevettek a kis testvéries viselkedésünkön.
- Amúgy meg...-kezdtem bele majd a fiókból kivettem azt a szatyrot ami tele volt óvszerrel.Ledobtam a pult közepére.- Ebbe van minden amire szükségetek lehet.Amint felmentünk a szobába,nem vagyok kíváncsi arra,hogy kinek mi a baja.Nem adok senkinek gumit,itt van.Nem vigasztalok meg senkit, úgyhogy tartsátok magatokban a gondjaitokat. Senki ismételem senki ne merjen megzavarni,ezt főleg rátok értem.-néztem Rosára és Nickre.Először mindenki csak nézett rám nagy szemekkel,majd kitört belőlük a nevetés.
- Most mi van? . értetlenkedtem
- Az van cicám,hogy nem érdekli őket mit mondasz.- szólalt meg a hátam mögött Cas.
Végig itt volt? Ajj ez olyan ciki.Zavart mosollyal  megfordultam.
- Mióta állsz ott?
- Elég régóta ahhoz,hogy hozzászóljak a mondókádhoz.- átkarolt és a többiekre nézett.- Ugyan azt mondom amit a csajom csak durvábban.Akárki még csak el mer osonni az ajtó előtt,holnap a halál fia.Nem érdekel lány vagy fiú.Nagyon ideges leszek ha bárki megzavar minket a pihenésben.Értve vagyok?- mondta szigorúan.
Persze nevetve de bólogattak a drága barátaink.
- Akkor megegyeztünk. Na sziasztok. - intett Cas majd felkapott és ölbe vitt a szobánkba.
Ahogy átléptük a küszöböt lerakott,majd azzal a perverz mosolyával neki szorított a falnak.
- Szóval Boszi.Mit is tervezel?
- Mindjárt meglátod.- pólóját fogva magamhoz rántottam és szenvedélyesen megcsókoltam.
Mohón csókolt vissza, szinte felfalt, tenyere szorosan fogta a fejem, ujjai a hajamat túrták, másik keze a hátamat,és a csípőmet szorongatta.
Egy pillanatra elváltak az ajkaink,zihálva kapkodtuk mind a ketten a levegőt.Egymás szemébe néztünk,láttam a szemeibe a vágyat,és én örömmel teljesíteni akartam minden vágyát.
Most ő csókolt meg,de most már gyengéd a csókja, inkább csak sok apró puszi
Aztán csak néz, néz hosszan a szemembe, 
 - Szeretlek - suttogta mosolyogva.



FIGYELEM: Na szóval innentől  kezdve érvénybe lép a 16-18 + karika.
Minden kiskorú csak saját felelősségére olvassa el :)Aki persze érettnek találja magát ehhez nyugodtan olvassa tovább xD Próbáltam azért finomra venni a témát :D




Most én csapok le a szájára, úgy tapadok hozzá egész testemmel, mintha bele akarnék olvadni, eggyé akarnék válni vele és tényleg azt akarom.Ezúttal viszont senki nem zavarhat meg bennünket tudtam,csak mi magunk vagyunk.A bizsergető érzés egyre erősebb lesz,végig árad a testemben minden porcikám elönti a forróság.Nem tudok betelni a csókjaival, egyre jobban kívánom.De valami közénk feszül, és érzem, hogy nem esik jól neki a hevességem. Eltolom a csípőmet tőle,combomnál fogva felemelt,de csókunk addig se szakította meg.Gyengéden lerakott az ágyra, lassan óvatosan vetkőztetni kezd minél kevesebb ruha van rajtam, annál kevesebb hely van a bőrömön is, amit még nem csókolt meg.Rutinos mozdulatokkal megszabadított a melltartómtól,elmosolyodik melleimtől,majd gyengéden megcsókolja őket.Lassan finoman csókolva halad lefele a hasamon,már a bugyimnál jár mire odáig jutok, hogy levarázsoljam róla a pólót, csak velem hajlandó foglalkozni, nem segít nekem, hogy le tudjam vetkőztetni. Mikor a bugyi alatti területet kezdi el feltérképezni ,elmegy a kedvem a további próbálkozásoktól, átadom magam a gyönyöröknek amit halk nyögéssekkel a tudtára is adok. Beleremeg a lelkem az arca látványába.Láttam a szemében,hogy rengetegszer elképzelte már ezt a pillanatot,hogy mi lesz körülöttünk,mi lesz rajtam. Mikor kicsit megnyugszom, hátrahanyatlom az ágyra, húznám magamra őt is, de végre eszébe jut, hogy előbb meg kellene mégis szabadulnia a felesleges ruhaneműktől. Meg is teszi pár rántással, és máris hozzám simul, végre a combjaim közé ölelhetem a derekát, háta mögött keresztbe tett bokáimmal szorosan magamhoz húzom.A nyelvem felfedezőútra indul a szájában, érzem, hogy izgalma magasba csap ettől.Hirtelen elvált ajkaimtól,elmosolyodott és levette rólam a bugyit is.Ösztönösen segítettem én is le róla a bokszerét.Mélyen egymás szemébe néztünk,nem kellettek szavak,hogy tudja akarom. Szenvedélyes csókba forrtunk össze,szétnyitotta a  lábam,lassan fokozatosan hatolt belém, először csak a bejáratot izgatva, aztán egyre mélyebbre elmerülve bennem, míg végül, mikor már a szenvedélyem a csúcson jár, teljesen betöltve.Castiel összekulcsolta kezeinket,majd szép lassan gyorsított a tempón,átkulcsoltam lábammal a derekát,hogy még jobban érezhessem.Átkaroltam a nyakát,közelebb húztam magamhoz,éreztem nem sok kell már és mindketten elérjük a csúcsot.Egyenletesen mozogva szinte egyszerre haladtunk a csúcspont felé.Hirtelen rágyorsított és a testemet elöntötte a forróság, hangos nyögésekre késztetve értem el a csúcsot.Pár másodperc múlva Castiel teste is megfeszült,szorosan magához húzott és beleharapott a vállamban majd ő is a csúcsra ért.A szobában csak a lihegésünket lehetett hallani,tekintettünk mosolyogva és zihálva egybe forrt,fejét a mellkasomra tette,kezeim elengedte és derekamnál fogva átölelt így maradtunk egy darabig.Mikor mindkettőnk teste lenyugodott,lassan elhúzódott tőlem és mellém feküdt.Odabújtam hozzá és egymás szemét néztük.Magához rántott,ránk húzta a takarót átkarolta a derekam és csókokkal árasztott el.
- Tényleg igaz,hogy azzal a legjobb a szex akit igazán szeretsz.- suttogta az ajkaimba 
- Mert eddig nem volt ilyen jó?- kuncogtam
- Nem.Igazán jó és felejthetetlen csak akkor lesz,ha olyasvalakivel teszed akibe szerelmes vagy.És én pont azt a lányt ölelem.Remélem te is így érzed?
- Nekem nincs olyan nagy tapasztalatom mint neked,de ez valami csodálatos volt.Szeretlek.
- Én is szeretlek.- suttogta és ismét szenvedélyes csókba forrtunk össze.
Nem csak arról szólt az egész,hogy a közelemben akartam tartani,nem a vágyról.Hanem arról,hogy úgy aludtam el,hogy hozzám simult és éreztem a szívverését ami értem dobogott.Arról,hogy felnőttem és rájöttem,hogy az ő ölelő karja,az illata, a szemei,a szuszogása maga a tökéletesség számomra.Ő mindaz amit csak kívánhatok magamnak...

" Szeretlek "

                  



Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem. Gyorsan felkeltem az ágyból, majd a fürdőbe siettem. Kerestem egy fájdalom csillapítót,majd beálltam a zuhany alá, a gondolataim a tegnapon jártak. Leigh majdnem elrabolt...Mi lett volna ha sikerül neki? Bele se merek gondolni. Hogy lehet egy emberben ennyi gyűlölet? Teljes szívéből gyűlöl engem és Castielt... Túl naiv vagyok, de bárcsak tudnék rajta segíteni. Leigh beteg, segítségre szorul.
Kiszálltam a zuhany alól magamra tekertem a törölközőm majd visszamentem a szobába. Felhúztam a redőnyt hogy legyen egy kis világosság a szobába. Tegnap óta elég sok hó leesett. Keresni készültem valami ruhát, lassan indulni kellett volna a suliba ez az utolsó nap. A szekrényemhez indultam amikor odapillantottam az ágyam felé, majd kiszúrtam a félig lelógó Castielt az ágyamról. Nem is vettem észre hogy itt aludt mellettem, még reggel sem amikor felkeltem. Egyből el is felejtettem hogy sietni kellene a suliba. Mosolyogva bemásztam mellé, majd megpusziltam az arcát.
- Kelj fel Castiel. Elkésünk a suliból. - simogattam meg az arcát.
Lassan kinyitotta a szemét, rám nézett azokkal a gyönyörű szempárokkal, amitől egyből elszállt minden gondom.

- Jó reggelt Boszi. - mosolygott majd magához húzott. - Ugye tudod, hogy ezt a törölközőt könnyen letudom kapni rólad? Úgyhogy máskor ne mássz be mellém így ha csak nem akarsz egy szexi alkamatt tőlem. - ravasz mosolyra húzta a száját.
- Hjajjj te kora reggel is már erre gondolsz? Amúgy meg azt hittem haza mentél.
- Haza akartam.Mikor feljöttél pihenni,utánad jöttem.Már aludtál akkor, nem tudtalak itt hagyni a tegnapiak után. Melletted akartam lenni. Inkább befeküdtem melléd.
- Örülök, hogy itt maradtál. Tegnap nagyon nehéz napom volt. - ráhajtottam a fejem a mellkasára, de gyorsan visszahúzta a fejem,hogy a szemembe tudjon nézni. Megsimogatta a sebem, nagyon furcsa arca volt. Sosem láttam még ilyennek. Szemei az arcom minden pontját végig pásztázták.
- Nagyon féltem tegnap Reina. - kezdet bele, de inkább abbahagyta,fejem a mellkasára tette és szorosan átölelt.
- Castiel mi a baj? Nagyon furcsa vagy. Nem sokszor hívsz a rendes nevemen. Csináltam valamit? - felakartam emelni a fejem de visszanyomta.
- Te mit csináltál volna bolond? Nem vagyok furcsa,csak akárhányszor a tegnapra gondolok elfog a félelem. Nem voltam melletted, és ez dühít. Leigh simán elrabolhatott volna, és ez mind miattam van. Amikor meghallottam a telefonban a hangod,tudtam hogy valami baj van. Miután elmondtad mi történt szinte remegtem a dühtől. - fejem felemelte ismét,mélyen a szemembe nézett. - Szeretlek Boszi. Nem akarom hogy bajod essen. Megígértem neked hogy Leigh nem fog többet bántani, de nekem se sikerült betartanom a szavam.
- De én már…
- Ssss én beszélek. Mostantól jobban fogok rád vigyázni, melletted leszek mindig. Nem érdekel ha nem tetszik majd a dolog. Te vagy az akit még a saját családomnál is jobban szeretek, bármire képes vagyok érted. Soha nem akarlak elengedni.Magamhoz akarlak láncolni, azt akarom minden reggel mellettem ébredj, az én feleségem legyél, a gyerekeim anyja. Te legyél a mindenem amit sose veszíthetek el.
- Cas… - mutató ujjait az ajkaimra rakta.
- Ssss. - Nem éreztem még senki iránt így, te vagy az első aki előtt így felvállalom az érzéseim mielőtt te beléptél az életembe csak egyszer voltam szerelmes.De az ehhez amit most irántad érzek,a fele se volt.Te miattad képes voltam megváltozni, olyan énem hoztad elő amit már rég eltemettem magamban. Nem akarlak elveszíteni soha,te általad lettem jobb ember,és te miattad akarok még jobb lenni.Kérlek hagyd,hogy vigyázzak rád csak ennyit kérek.
- Vigyázhatsz - csak ennyit tudtam mondani .Szorosan megöleltük egymást. 
Nem számított már az,hogy iskolába kellene menni,se Leigh se senki.Annyira vártam,hogy kimondja azt az egy szót amit minden nő szeretne hallani.Most már biztosabb voltam benne,hogy ez a kapcsolat ami köztünk van a sors kötötte.
Abban a pillanatban olyan közel akartam lenni hozzá,amennyire csak lehetséges.Azt akartam,hogy soha ne hagyjon el.Az életem részének akartam abban a percben,másnap és mindörökké.Szükségem van rá,mint még senki másra.
- Lógjuk el az utolsó napot. Amúgy sem szeretném ha látná mindenki,hogy mi történt veled.
- Benne vagyok.Teljesen rossz embert formálsz belőlem.- nevettem és egy gyors csókot akartam a szájára adni,de nem engedett el.
Rám nézett,száját nevetésre húzta,majd arca komoly lett,de nem úgy mint mikor mérges ez valami más volt.Szemembe néz mélyen aztán a számra,majd vissza.A szívem egyre gyorsabban ver,ajkunk össze ér,lágyan,puhán.Csókja édes a legédesebb.Nem akarok mást, nem akarok olyan életet amiben ő nincs benne.



                                                          ***

Végül nagy nehézségek árán csak bejutottunk a suliba,bár nem volt sok kedvem hozzá,hogy mindenki kérdezősködjön,hogy mi történt a fejemmel meg ilyesmi.Persze akárhányszor valaki megakarta tudakolni mi történt,Castiel ott volt mellettem és kimentett.
Az utolsó nap sem volt valami nagy szám.Első két órában kidíszítettük a termeket ahogy azt diri kérte,megtartották a karácsonyi műsort majd mindenki mehetett haza.
Castiel és Nick mint hűséges testőrök követték minden léptem,a suliba is és hazafelé is.Még nem zavart ez az aggódás,de valószínűnek tartom később már jobban fog.
Mivel este Nick lemondta a randit Rosával,így ma délután jött el suli után.
- Nick nem gond ha elrabolom még Rosát egy kicsit ? Utána a tied lehet.- lökdöstem arrébb a tesóm Rosa mellől mikor beértünk a házba.- Addig te trécselj Castiellel.
- Cicám vidd nyugodtan,úgyis beszédem van a bátyáddal.
Megfogtam Rosa karját majd felcipeltem a szobámba.Bevacckoltuk magunk az ágyamban,mint a testvérek összebujtunk.
- Reina mit érzel?Tudom hogy egész nap nem akartál senkivel beszélni erről de én a barátnőd vagyok.Érdekel,hogy vagy?- fordult velem szembe Rosa
- Nem nagyon akarok már erről beszélni,értsd meg. Nem vagyok jól tényleg,nem szerettem őt,de akkor is fáj,hogy ezt csinálja velem. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy félek.Ma hiába volt mellettem mindig valaki,tízszer körbenéztem ,hogy nem látom e valahol.Tudom,hogy lecsukták de akkor is félek még mindig.Nem akarom,hogy ezt Cas vagy Nick megtudja érts meg,csak jobban aggódnánk.Elakarom felejteni a tegnapot örökre.
- El is fogjuk,majd én nem hagyom hogy erre gondolj.-pimasz mosolyra húzta a száját és elkezdte csikizni a hasam. Nevetésem szinte bezengte az egész házat,mikor Rosa lenyugodott végre nyugodtan terültem el az ágyon.
- Amúgy akkor most ez komoly a bátyámmal? 
- Nem tudom még.Tény,hogy az az este óta sokat gondolok rá,annyira kedves és annyira jó szívű,mellesleg nagyon szexi is.-kuncogta 
- De szereted is?És Lys? Őt nem szereted?
- Szeretni nem szeretem még,de jobban megakarom ismerni Reina.Van valami benne ami vonz,amikor a közelemben van érzem,hogy lángol az arcom az szívem szinte néha kihagy dobbanni.Tudom Lysnél is ilyeneket éreztem,de valahogy az utóbbi időkben már nem néztem rá olyan nagy rajongással.Semmilyen jelet nem kaptam felőle,így biztos vagyok benne,hogy engem is csak barátként szeret.
Megakarom próbálni Nickkel és látom rajta,hogy én sem vagyok számára közömbös.
- Én nem vagyok semmi jónak az elrontója tudod,remélem igazad van és tényleg többet érzel a tesóm iránt mint Lys iránt érzel.Csak annyit kérek,ha nem leszel bele tényleg szerelmes ne folytasd tovább vele,ő nagyon tudd szeretni és fájna látni ha szenvedne.
- Persze,ezt mi is megbeszéltük már.Ha nem alakul ki az a fúú de nagy érzés akkor nem folytatjuk.
- Akkor üdv a családban sógornőm.- széles vigyorral az arcomon megölelgettem ahogy ő szokott engem.
- Azért ezt nem gondoltuk volna.Tudjuk mennyire imádjátok egymást de ennyire?- szólalt meg hirtelen Nick az ajtóból.
Rosa arca elkomolyodott,én pedig nevetve jól fejbe vágtam Nicket egy párnával.
- Ezt most mért kellett te ostoba? -kiáltotta nekem mérgesen.
Odaszaladtam elé és megpusziltam.
- Megmondtam már,hogy szokja le a hallgatózásról.
- Megjegyeztem.Amúgy se hallgatóztunk igaz Cas?
- ÁÁ nem semmit nem hallottunk.- mosolygott sejtelmesen Castiel
- Miért nem tudsz legalább egyszer hazudni a kedvemért te idióta?- ordította Casnek majd odaállt mellé és egy tocckost nyomott le neki.
- Ezt,hogy merészelted? Nem tudod ki vagyok?
- Hogy ne tudnám ki vagy.A húgom kiscicája aki csak dorombolni tud.
- Most meghalsz...- ordította Cas majd leterítette Nicket a földre.
Nem tudtam eldönteni,hogy játékból csinálják,vagy tényleg verekedtek.
- Na elég volt fiúk.- szóltam rájuk,de nem is törődtek velem.Odaálltam melléjük majd belemarkoltam mindkettő hajába.
- Áuu ez fáj enged el.- mondták szinte szinkronban.
-Befejeztétek?-bólintottak majd leültem közéjük.- Jól gondold meg Rosa,hogy akarsz e ebbe a családba tartozni?Ezek őrültek.
- Még jó hogy.Én se vagyok százas,tökéletesek vagytok számomra.-majd nevetve beleült Nick ölébe.
Szegény tesóm teljesen elvörösödött,de utána büszkén ölelgette előttünk Rosát.
- Gyere már ide te is Boszi.-húzott Cas is az ölébe.
- Na most,hogy mindenki lenyugodott elmondhatom miért jöttünk.- szólalt meg Nick.- Arra gondoltunk Castiellel,hogy mi lenne ha a hétvégén kikapcsolódnánk?
- Mire gondolsz?- kérdeztem
- Tudod van Agathának a hétvégi háza innen nem messze,lemehetnénk oda pár napra.Kell egy kis nyugalom annyi minden történt,hívhatnád a barátaidat is.Nagy a ház elférnénk,meg nem unatkoznánk.
- Nem rossz ötlet.Rosa benne vagy?
- Nem tudom anya elengedne e?
- Majd azt bízd rám.Akkor hívhatok akár kit? Mikor akarsz menni?-kérdeztem Nicktől. 
- Holnap.Agathát majd lerendezem én nyugi,te csak szervezd be a barátaidat.
- Rendben.


                                                             ***

Még tegnap délután lebeszéltem Kimmel,Violával,Alexyvel,Arminal,Lyssel és Bellával,hogy jöjjenek.Persze mind igent mondtak. Izgatottan készülődtünk Rosával össze reggel.Mondanom se kell már reggel nyolcra itt volt,annyira várta már,hogy menjünk.
- Jajj mikor jönnek már a többiek?- sóhajtozott majd a szekrényem kitárta és kutatott.
- Tízre jönnek nyugi.Addig még van időnk.Kimet próbálnám elérni de nem veszi fel.Azt mondta lehet elhívja Tylert is, nem tud várni szilveszterig.- feleltem Rosának miközben a telefonom nyomkodtam.- Amúgy mit keresel ?
- Valami dögös rucit neked.
- Minek? -néztem rá furcsán
- Mi minek? Van egy olyan érzésem,hogy ezen a hétvégén megtörténik végre köztetek a dolog Castiellel.Ezért kell valami jó kis fehérneműt keresnem neked,amibe elcsábíthatod.-kuncogott.
Teljesen elvörösödtem ez a nő a fejembe lát.
- Nem kell keresned,már bepakoltam.-válaszoltam.Hirtelen kikapta a fejét a szekrényemből majd széles vigyorral a száján elém állt.
- De huncut vagy Reina Clair.Te már ki is tervelted mi? Én meg azt hittem majd nekem kell noszogatni téged.
- Nem kell noszogatni.-csaptam nevetve a vállára.- Majd csak annyi lesz a feladatod,hogy tartsd a bátyám kordába.Tud időzíteni tudod.
- A gondjaimra bízhatod.- mosolygott sejtelmesen
- Jajj a tesóm,nem vagyok kíváncsi a fantáziálásodra.
- Áhhh én nem arra gondoltam.Hogy gondolhatsz ilyenre?Még két napja vagyok vele csak.
- Bezzeg engem egy fél nap után elráncigáltál orvoshoz.Lehet nekem is azt kellene tenni mielőtt indulunk.
- NEM!Nem fog történni semmi.Majd ha komolyabbra fordul a kapcsolat elmegyek orvoshoz.Nem akarom sürgetni a dolgokat. A másodikat már józanul akarom megtenni,és úgy hogy teljesen felkészültem rá.-  mondta
Elvigyorodtam és összedörzsöltem a két tenyerem.
- Azért bepakolok egy túl élő csomagot nektek,hogy ne minket zaklassatok ha rátok törnek az állati ösztönök.-nevettem
- Egyre jobban hasonlítasz Castielre te őrült.Neki vannak mindig ilyen perverz gondoltai.- gonosz tekintettel megindult felém.
- Csak az igazságot mondom.-mondtam nevetve majd elszaladtam előle.
Tíz előtt nem sokkal megérkeztek a többik is.Kivéve Armint.
- Alexy,Armin nem jön?- kérdeztem Alexyt miközben pakoltuk ki a cuccokat.
- Nem.Azt mondta nincs kedve.Tegnap óta nagyon furcsán viselkedik.Valami történt a suliba azóta nem lehet hozzá szólni.Még nekem se mondja el.
- Nem láttam rajta semmit.Mindig ott volt velünk,semmi furcsa nem történt vele.
- Passsz de úgyis kiderítem nyugi.-mosolygott és átölelt.
- Indulhatnánk végre?Ide fagyok.-kiáltott nekünk Cas.
- Megyünk,nem kell kiabálni.- kiáltottam vissza neki.
- Akkor majd jövünk nénikém.Vigyázz magadra.-fordultam Agatha felé.
- Érezzétek jól magatokat.- puszit nyomott az arcomra.
Karon ragadtam Alexyt és a kocsihoz mentünk.
- Én vezetek.-álltam Cas mellé és kikaptam a kulcsot a kezéből.
- Felejtsd el.Soha nem engedem,hogy a kocsim vezesd.Még élni akarok.
- Mi az,hogy még élni? Amúgy se tudod merre kell menni,én meg igen.Talán még jobb sofőr is vagyok mint te.
- Akkor sem, nem bízom egy olyan képességeibe aki még a biciklivel is elesik.Úgy hogy pattanj be mellém és ülj nyugodtan.
- Ez nem ér.Akkor az egyszer estem el,és te azt örökre felhánytorgatod? Amúgy meg semmi köze annak ahhoz,hogy hogy vezetek.-mondtam felháborodva.
- Még ma elindulnánk? Majd lerendezitek ezt ott.-kiáltott Nick a másik kocsiból.
- Ezzel nincs vége Davis.Bosszúm édes lesz.- vigyorogtam rá.
- Remélem köze van a bosszúdnak egy piros fehérneműhöz.- gonoszan mosolygott,magához húzott.Az arcom lángolt.Honnan tudja?
- Ne vágj ilyen fejet cicám,mondtam már,előttem nem tudsz titkot tartani.- a többiekből akik a mi kocsinkba ültek kitört a nevetés.
- Fogjátok be. Nyertél te vezetsz.- ki bújtam a karjaiból majd beültem az autóba.
- Reina kell egy kis víz?Olyan vörös vagy mint Castiel haja.- röhögött Kim.Mérgesen hátra fordultam hozzá,de még jobban nevettek Alexyvel és Tylerrel.
- Senki ne szóljon hozzám amíg oda nem érünk.Értve vagyok?- hátra dőltem az ülésen,majd durcásan összefontam a karom a mellkasom előtt.
- Ne duzzogj már,ilyenkor olyan szexi vagy.- vigyorgott kajánul Cas és megsimította a combom.
A többiek még jobban nevetek hátul.
- Ha most rögtön nem indulsz esküszöm soha nem is fogod látni azt a ruhadarabot.
Nevetett egyet rajtam,összeborzolta a hajam majd elindultunk.
Egész úton én voltam a nevetség tárgya,hogy engem milyen gyorsan zavarba tud hozni Castiel,meg este nagy ívben elkerülik a szobánkat nehogy olyat halljanak ami megrontja a lelkivilágukat.Mintha meg kellene rontani őket,Kim perverzsége még Castielén is túl tesz.
A városba érve,még bementünk a hipermarketba venni némi ételt és alkoholt Nick és Lys unszolására.
A fiúk az alkoholt,mi a kaját vettük meg a lányokkal .
Gyorsan végeztünk a kaja bevásárlásával,így még körbe jártuk a csajokkal a boltot.
- Kim? Az minek neked? - álltam szorosan barátnőm mellé és vigyorogtam rá.Egy csomag óvszert emelt le a polcról.
- Hátha nem csak  neked lesz jó éjszakád.Tudod a csóktól függ.
 - Te nem pazarlod az időd.- nevetett Viola.
- Nem ám egyszer vagyok fiatal.Az meg hogy mit gondolnak rólam,nem érdekel.Nem vagyok egy útszéli ringyó,csak kiakarom használni a fiatalságom.
-Senki nem nézett annak.-veregette meg a vállát Bella.
- Akkor rakok még a kosárba párat,ki tudja kinek milyen éjszakája lesz.-néztem Rosára majd belesöpörtem a kosárba még pár darabot.
Nevetve mentünk a pénztárhoz a fiúk még nem voltak sehol,de jobb is ne lássák hogy egy rakat óvszert vásároltunk.Kifizettük amit mi vettünk majd kimentünk a kocsihoz.A fiúk már ott voltak.
- Azt hittem ezek még bent vannak.-morgolódott mellettem Bella.
-Nem baj.Csak ne tartsd szemelőt azt a szatyrot amibe a készlet van.Ennyi.- súgta oda Kim
Bella gyors a kocsihoz sunnyogott majd eldugta a szatyrot a táskájába.
Mind beszálltunk majd folytattuk az utunkat.
A ház  a várostól egy pár kilométere volt,egy csendes kis erdőszéli részen.
Gyerek koromban amikor Agathához jöttünk nyaralni sokat jártunk le ide.Nyáron nagyon szép hely.
Most először járok itt télen,de valami eszméletlen szép így is ebben az évszakban.
A fiúk kipakolták a cuccainkat a kocsiból,mi lányok pedig a ház felé indultunk.
- Mégis mióta nem voltatok itt? Ki tudja milyen állapotok uralkodnak bent.- kérdezte Rosa
- Nyugi nyáron mikor ideköltöztünk lejöttünk pár napra,akkor kitakarítottunk.Azóta max csak por meg pókok lehetnek.- feleltem miközben a kulcsot elővettem.
- Pókok?? Ilyen helyre hoztatok ? Haza akarok menni...- rémült meg Kim
- Ne már Kim,egyből kiábrándulok belőled.Pont te nem ijedhetsz meg holmi kis pókoktól.- próbálta viccesre venni Viola,de Kim mérgesen nézett rá.
- Majd ha az ágyadba mászik,ne kérj segítséget tőlem.-duzzogott
- Elég legyen szórakozni jöttünk.Irány befele.- Bella kikapta a kulcsot a kezemből majd kinyitotta az ajtót.
Lökdösődve befurakodtunk az ajtón,majd körül néztünk.
- Istenem nem látok pókot.Köszönöm.- könnyebbült meg Kim.
A csajok szétszóródtak a házban körülnézni,én pedig felmentem az itteni szobámba.
Minden ugyan úgy volt még ahogy nyáron hagytuk.Pár fénykép még lógott az ágyam felett anyáról.
Kezembe vettem őket és elöntöttek az emlékek.Olyan jó volt gyerek ként itt lenni.Sosem voltam szomorú ha ide kellett jönni,itt távol vagyunk mindentől,a várostól az emberektől a rossz dolgoktól.
De el kell engednem őt,levettem a képeket majd kerestem egy kis dobozt amibe belerakhatom.
Fáj de sokszor megfogadtam már,hogy elengedem, de eddig nem tudtam.Sok fájdalmas emlék és szép is köt anyához.Nem akarom elengedni de megteszem,mert kell.Mert a jövő felé kell néznem,ami még boldog is lehet.



                                                          Bella


Miután mindenki elfoglalta a szobáját és kipakoltunk,a csajokkal csináltunk egy kis ebédet.
Örültem neki,hogy Reina elhívott legalább nem kell otthon unatkoznom.Másrészt kicsit feszélyezve éreztem magam Nick és Rosa miatt.Hazudtam Reinának és még magamnak is Nickről.Mikor ideköltöztek csak egy átlagos fiúnak tartottam,aki az öcsém barátja.De ahogy jobban megismertem,megkedveltem.Hogy mondhatnám el neki mit érzek?Főleg most,hogy Rosa a barátnője.Túl sokáig vártam.
Soha nem volt még egy kapcsolatom se, egy szörnyű régi emlék beárnyékolja az életem.Ezért nem tudok egy fiú közelébe se férkőzni.Félek,hogy újra átélném azokat a borzalmas dolgokat.De Nick más mint a többi fiú,vele talán újra tudtam volna kezdeni mindent.
A délután nagy részét a szabadba töltöttük, igaz nagyon hideg volt,de egy kis hócsatára bármikor kaphatóak vagyunk.
- Gyere ide mögém itt nem látnak meg..- húztam le magam mellé Reinát.
Nicknek és Castielnek feltett szándéka volt teljesen eláztatni minket.
- Mit csináljunk? Mégis csak két fiú,erősebbek nálunk.A többiek meg nem segítenek.Látod ,hogy iszkolnak befelé a házba?-mutatott a barátaink felé ,akik inkább bemenekültek mint ,hogy vizesek legyenek.Csak mi négyen maradtunk kint.
- Castielt könnyű lefegyverezni,egy kis csábos mosolyt mutatsz felé,egyből elgyengül.Akkor tudsz támadni.Nick a nehezebb,nem könnyű leteríteni.Na de tied Cas, enyém Nick.Pont háttal állnak nekünk gyerünk.- Reina bólintott és Cas háta mögé lopózott,nem tudom mit súghatott a fülébe,de tesóm egyből megtört.Ezt gyors kihasználta és ráugrott amitől mindketten a hóban landoltak.
Oda osontam Nick mögé,annyira nézte és nevetett a Reina -Castiel pároson,hogy nem vett észre.
Megakartam fogni a kabátja hátulját,de hirtelen megfordult.Bepánikoltam ahogy kajánul rám vigyorgott.Hátrálni kezdtem,de felbuktam valamiben.Belekapaszkodtam Nick sáljába,nem volt felkészülve rá ,hogy belecsimpaszkodom.Mindketten elvesztettük az egyensúlyunk és elestünk.Pont rám esett.Arca olyan közel volt az enyémhez,hogy a szívem egyre gyorsabban vert.Belenéztem abba két gyönyörű kék szempárba,és nem tudtam levenni a szemem róluk.Soha nem volt még ilyen közel hozzám.Szemei tanulmányozásából áttértem az ajkaira,olyan tökéletesek szinte hívnak ,hogy csókolj meg.Biztos vagyok benne,hogy észrevette,hogy végig mérem.

- Bocsi,nem tudtam megtartani magam.- szólalt meg, majd felakart állni.
 Kezeim mintha maguktól működtek volna,megragadtam a kabátját és visszahúztam magamhoz.
Fejem felemeltem,lassan közelítettem felé ő is közeledett,szemeim becsuktam és vártam,hogy végre megtörténjen az amit olyan rég várok...