2015. július 17., péntek

" Minden ígéret megszeghető "





A reggeli napfény már javában besütött a szobába, de én nem akartam kinyitni a szemem. Féltem, ha felébredek teljesen, ennek a csodálatos álomnak vége lesz. Hamar rájöttem, hogy nem álom. Erős karokat éreztem a derekam körül, a hátam mögé pillantottam, és megláttam a békésen szunyókáló Noah arcát. Hátamnak simulva, védelmezően ölelve aludt. Megfordultam, közelebb bújtam hozzá, majd erősen átöleltem. Ugyan így tett ő is. Elmosolyodtam, és egy csókot nyomtam az ajkaira.
Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény.
- Szia! - suttogta halkan.
- Neked is Szia! - suttogtam kuncogva.
- Mit nevetsz? - kérdezte nevetve.
- Csak úgy jött. Boldog vagyok! - néztem a csillogó szemeibe.
- Ennek örülök, mert én is. Nem akarok még egy estét különtölteni. Borzalmas volt Kollal aludni - fintorgott.
- Kol nem is tud neked olyan örömöket szerezni, mint én! - nyújtottam ki a nyelvem.
- Ha csak a tegnap estére gondolok - gondolkozott el mosolyogva.
- Elég legyen, zavarba hozol! - fogtam be a száját nevetve.
- Akkor terelem a témát. Menned kell ma Takumához?
- Őszintén szólva, nem tudom. Azt mondta, hogy este felhív, de nem tette. - feleltem szomorúan, majd a telefonom kezdtem el keresni. Az ágy mellé ledobva sikeresen meg is találtam. Rémülten vettem észre, hogy 5 nem fogadott hívásom volt tőle.
- Úgy látszik ő keresett - hajolt közelebb Noah, majd a telefonomra pillantott.
- Le fogja ordítani a fejem! - néztem keservesen Noahra.
Visszatárcsáztam Takumát, majd vártam hogy felvegye. Második csöngés után fel is vette.
- Szia! Téged aztán elég nehéz utolérni - szólt bele álmosan.
- Bocsánat, ha felkeltettelek, és azért is, hogy nem vettem fel tegnap este! - mentegetőztem.
- Semmi baj. Gondoltam,hogy biztos sok dolgod van. De máskor, ha mondom, hogy hívni foglak, legyen nálad a telefon.
- Értettem. Szóval akkor mi volt tegnap?
- Meghallgatta a főnök, és nagyon tetszett neki. Úgyhogy készülj fel, mert hétfőtől gőzerővel dolgozni fogunk a dalon. 
- Uhh, nagyon örülök neki! - ujjongtam. - Akkor a hétvégém szabad?
- Igen! Elég keményen dolgoztál mostanában, és arra gondoltam, hogy kijár neked egy kis pihenő! 
- Köszönöm Takuma. Hétfőn a legeslegjobb formám fogom hozni. Ígérem.
- El is várom - nevetett. - Pihenj és majd találkozunk. Szia.
- Rendben. Szia. - mondtam én is nevetve. Kinyomtam a telefon, és Noah karjaiba dőltem.
- Mondtam én, hogy sikerülni fog. Híres énekesnő leszel! - bökdöste meg az ajkam.
- Te pedig egy híres énekesnő testőre, és barátja lehetsz! - mondtam, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Tetszik az ajánlat! Na de, akkor ma csak is az enyém vagy! Mit szeretnél csinálni? - ölelt át.
- Hmmm... Ágyban maradni, egész nap, kettesben!
- Micsoda kis perverz lettél - nevetett.  - Nekem is tetszik az ötlet. A hétvégén csakis az enyém vagy Reina Hamilton - döntött hátra az ágyban. - Lássuk mivel kezdjük a napot. Szerintem egy kis reggeli torna, jól esne mindkettőnknek - húzta vigyorra a száját. Karjaimat gyengéden a fejem fölé szorította, majd szenvedélyesen megcsókolt. Boldogan adtam át magam, ennek a kellemes érzésnek. Csak az ujjai léteztek a bőrömön. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a bőrömön vándorló tenyerére. Átölelt, és magához szorított, a testéből annyi szerelem, rajongás áradt, hogy behunytam a szememet, és elmerültem az érzésben.


                                                             
                                                                     ***

Az eltelt pár hét, maga volt a boldogság számomra. Noahval még jobban elmélyült a kapcsolatunk, azt hiszem. Minden percben boldog voltam, amit vele tölthettem. Úgy vettem észre, hogy Castiel tényleg békén hagy. Egyáltalán nem keresi a társaságom, és nem üldöz a szerelmével. Örültem neki, hogy felhagyott a zaklatásommal, de másrészt, valahol legbelül, hiányoltam őt. Minden nap látni, és mellette ülni rossz érzés volt. Rosa azóta sem akart beszélni velem Nickről, de legalább már odáig eljutottunk, hogy újra barátkozik velem. Nem győztem elégszer bocsánatot kérni tőle, és bizonygatni, hogy mellette leszek bármi történjék.

Alexyvel és Rosával álltam az iskola fő ajtójánál. Az üvegajtón keresztül néztük, ahogy a hó beborítja az iskolaudvart. Annyi minden történt mostanában, hogy észre sem vettem, az idő múlását.
- Itt a tél! - örvendezett Alexy. - Ami azt jelenti, hogy nemsokára karácsony. Ami még azt jelenti, hogy ajándékozás. Ami meg azt, hogy nem tudom mit vegyek Cleo-nak! - sápadt el kék hajú barátunk.
Rosával nevetve egymásra néztünk, majd két oldaláról átkaroltuk a fiút.
- Ránk mindenben számíthatsz, hisz tudod! Lányok vagyunk, majd segítünk ajándékot választani. Bízz mindent ránk - mosolygott Rosa, Alexyre.
- Nem is tudom mi lenne velem nélkületek - szorított magához minket.
- Nélkülünk? Bele se vágtál volna ebbe a kapcsolatba. Még mindig emésztenéd magad az miatt, hogy tetszik egy lány - böktem meg az arcát nevetve.
- Igazatok van. Főleg te Reina - nézett rám. - Ha akkor nem jössz el hozzám, biztos nem lépek semmit az ügy érdekében. Meg persze Castiel tanácsai is jól jöttek.
- Tanácsai? - kérdeztük meglepetten Rosával egyszerre.
- Hát azt mondta akkor, hogy maradjon kettőnk között. Nem akarta, hogy bárki is tudjon róla, mert rontana, a róla kialakított képen, ha kiderül, hogy ellátott pár tanáccsal - gondolkozott el.
- Én erről nem is tudtam semmit - morogtam magam elé. - Soha nem mondta, hogy beszélt veled Cleoról.
- Sok dologban segített nekem. Akkor ismertem meg egy kicsit jobban, Castiel törődő énjét - mosolygott Alexy.
- Na, de mindegy. Menjünk kajáljunk valamit. Éhes vagyok - nyújtózkodtam, majd ismét Alexybe karoltam. A menza felé vettük az irányt.
Hosszú sor állt az ebédlőben. Rosa bevállalta, hogy majd sorba áll, mi csak üljünk le.A szokásos kis hármas asztalunkhoz ültünk. Olyan rég voltunk már csak így hármasban. Rossz érzés volt egy kicsit, hogy mennyire elhanyagoltuk a barátságunk.
- Többször is elszökhetnél Noahtól. Jó végre együtt lenni - mondta Alexy miközben helyet foglaltunk.
- Nem kell elszöknöm, te bolond. A suliban bármikor elenged egyedül. Sőt már otthonról is. Úgy tűnik apám eltűnt. Azt feltételezik, hogy nem fog utánunk jönni. Így Noah is megkönnyebbült, és én is. Nem vigyázza már minden léptem. Képzeld, még vásárolni is elmehettem egyedül. Hát nem szuper? - nevettem fel.
- Dilis - borzolta össze a hajam. - Mint aki most szabadult nem tudom hány év után a börtönből, úgy mondod ezt.
- Mert olyannak is éreztem. Mindenhová követnie kell téged valakinek. Nem tehetsz semmit engedély nélkül. Nem csinálhattam egyedül semmit. De most boldog vagyok, hogy visszakaptam a szabadságom.
- Akkor Noahval és Kollal mi lesz? Hazamennek?
- Egyenlőre még maradnak. Szeretnének a közelben lenni egy kis ideig. A suliban is azért maradtak, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem vagyunk célpontok többé. De, ha vége ennek, valószínű Noah maradni fog. Itt vállal majd munkákat, meg ahogy elnézem, Kol is. Úgyhogy nem aggódom semmi miatt - mosolyogtam Alexyre.
Elfordítottam a fejem, és Rosat kerestem a szemeimmel. Kíváncsi voltam kell-e neki segítség. Pár asztallal  arrébb tőlünk, kiszúrtam Castielt és Serenát. Castiel az ebédjét fogyasztotta, az a pióca pedig egyfolytában duruzsolt a fülébe.  Szemeimet nem tudtam levenni róluk. Tudtam, hogy Serena próbálkozni fog, de nem gondoltam, hogy Castiel hagyni is fogja magát. Elvégre annyira bizonygatta, hogy szerelmes még mindig belém, és én maradok számára az egyetlen.
A szívem majd megszakadt, ahogy néztem őket. De nem szóltam semmit, egyetlen egy szót sem.
Talán Bella erre gondolt? Hogy mit fogok tenni, ha Castiel tovább lép?
És én tényleg mit akarok tenni?
Mintha megérezte volna Cas, hogy nézi valaki őket. Felemelte a fejét, és szürke szemeit, pont az enyéimre szegezte. Levegőt sem vettem. Szótlanul néztünk egymásra. Arcán szomorúságot láttam, majd lehajtotta a fejét, felvette a tálcáját, és elment. Minden egyes mozdulatát követtem a szemmel. Még azt sem vettem észre, hogy Rosa időközben leült közénk.
- Próbálhatsz úgy tenni, hogy nem érdekel. Becsukhatod a szemeidet, hogy ne lásd azt, amit nem akarsz. De a szíved, akkor is érezni fog iránta, bármit is teszel! - fogta meg Alexy a kezem.
- Miért nem megy? - szólaltam meg halkan. - Az eltelt pár hétben elfelejtettem. Boldog voltam. De most, látom azzal a szukával, és majd felforr a vérem. A mellkasom pedig szúr. Miért?
- Mi nem akarjuk megmondani, hogy mit tegyél. De, ha szereted még, miért nem lépsz? - kérdezte Rosa aggódva.
- Nem szeretem. Noaht szeretem! - morogtam.
- Hetek óta csak ezt hallgatjuk, Reina. - sóhajtozott Alexy. - Elhisszük, hogy érzel iránta is valamit, de nem tagadhatod, hogy Castielt még mindig szereted. Hisz most voltunk szemtanúi.
- Miért szeressem? Miért érdekeljen? Én ... én... én... - kezdtem el dadogni. - Nem állok készen. Még nem!
- Miről beszélsz? - kérdezték egyszerre.
- Kimegyek a mosdóba. Jövök mindjárt! - álltam fel bizonytalanul.
Lábaim nehéznek tűntek. A mosdó, ami pár lépés volt, nagyon távolinak tűnt. Nem tudtam kiverni a fejemből Castielt és Serenát. Átkoztam magam, hogy csak erre tudok gondolni. Nehezen bebotorkáltam a mosdóba, majd hideg vízzel megmostam az arcom. Folyattam egyfolytában a vizet, és jó párszor az arcom is leöblítettem. Kiakartam minden őrült gondolatot űzni a fejemből. Lépteket hallottam a hátam mögött. Elzártam a vizet, majd megfordultam. Serena az ajtónak támaszkodva állt előttem, és azzal a démoni vigyorával méregetett.
- Csak nem érintett rosszul, amit az előbb láttál? - kérdezte gúnyosan.
- Ugyan. Engem hidegen hagy, hogy ti mit csináltok! - néztem rá szúrós szemekkel.
- Valóban? Nekem nem úgy tűnt. - kacagott ördögien.  - Akkor az sem zavar, ha azt mondom, hogy visszaszerezem magamnak. Vagy már visszaszereztem?
Az izmaim megfeszültek, és a kezem ökölbe szorult. A tekintete olyannyira felidegesített, hogy legszívesebben itt helyben neki estem volna.
- Elvitte a cica a nyelved, kicsi Reina? - gúnyolódott. - Tudod, nagyon megkönnyíted azzal a dolgom, hogy nem foglalkozol Castiellel. Szegénykém olyan elesett, és magányos. De én bármikor ott vagyok neki, ha szüksége lesz rám. Köszi, hogy a karjaimba üldözöd.
- Soha nem menne vissza hozzád. Ő még mindig engem szeret! - feleltem indulatosan.
Nevetve közelebb jött hozzám. Szinte az arcát az enyémbe fúrta.
- Az engem nem érdekel! Megmondtam neked, hogy visszaszerzem. Senki nem állhat az utamba. Te se próbálj meg, mert a végén még valami bajod esik. Nem venném a lelkemre, ha eltörne pár csontod.
- Fenyegetsz?  - kérdeztem kacagva. - Hát idefigyelj! Nem félek tőled. Nem tudsz nekem ártani. Azt csinálok Castiellel, amit akarok. Sosem lesz a tiéd. Talán egy-két éjszakára elszórakozna veled, de ő mindig is engem fog szeretni! - néztem rá lenézően, majd kikerültem, és az ajtó felé indultam. Hirtelen elkapta a karom, és teli gyűlölettel a szemében nézett rám.
- Kifoglak nyírni te szajha! - fenyegetett és jobban megszorította a karom. - A pokol legbensőbb bugyraiban fogsz szenvedni.
- Ereszd el a karom, vagy itt helyben széttéplek! - sziszegtem mérgesen. - Egyetlen egy ujjal sincs jogod hozzám érni.
Elengedte a karom, majd a kezét ütésre lendítette. Gyors lendülettel egy pofont kevert le. Nem volt időm tétovázni, mert már újra lendült a karja. Megragadtam a karját, majd ráugrottam. A súlyomtól a földre esett, én pedig rá. Egyik kezemmel leszorítottam a jobb kezét a földre, a másikkal pedig egy pofont gyűrtem le neki. A szabad kezével a hajamba markolt, és húzni kezdte. A fájdalomtól felsikítottam, majd mindkét kezemmel én is belecsimpaszkodtam a hajába. Felülkerekedett rajtam, megfordította a helyzetünket, és engem nyomott le a padlóra. Eleresztette a hajam és pofozni kezdett. Éreztem, ahogy a körmei vágást ejtenek az arcomon. Megfogtam mind a két kezét szorosan, és az orrába fejeltem. Hirtelen nagyon jól jött, hogy sokat néztem Noaht edzeni.
Az orrából patakokban folyt a vére, de nem engedtem el a kezét. Tekintette szinte elhomályosult. Kirángatta a kezét az enyéimből, majd ököllel az arcomba vágott. Egy pillanatra megszédültem, és már azt láttam, hogy az ökle újból lendül, de nem ért célt.
A tesóm alakja tűnt fel Serena háta mögött. Kezeit a háta mögé szorította, és lerángatta rólam. Kezem az arcomra tettem. Borzalmasan fájt, és vérzett. Rosa guggolt le mellém, Alexy és Lys társaságában. Segítettek felülni, majd mind aggódva néztek rám.
- Istenem, jól vagy? - kérdezte aggódva Rosa.
- Engedj, kinyírom ezt a rohadékot! - mondtam idegesen, majd felakartam állni, de visszahuppantam a földre.
- Gyere te ribanc! Amíg lélegzel, addig ütlek! - ordította Serena. Próbált kiszabadulni a tesóm szorításából, de nem sikerült.
- Befogod a pofád! - kiabált rá Nick. - Ha még egyszer hozzáérsz a húgomhoz, én leckéztetlek meg! Most pedig indulj! - rángatta ki a tesóm a mosdóból.
Lys a karjaiba vett, majd aggódva nézett rám.
- Elviszelek az orvosiba! - mondta miközben kiindult. Akik a közelben voltak, mind minket néztek. Lys mellkasába  fúrtam az arcom a kíváncsiskodó szemek elől.
- Honnan kerültetek ide? - kérdeztem Lystől.
- Rosa látta, hogy Serenával vagy bent a mosdóba. Jobbnak látta, ha szól Noahnak, de belém és Nickbe futott először. Azonnal rohantunk. Ismerem Serenát, tudom jól milyen, ha elborul az agya.
- Köszönöm Lys - néztem fel a fiúra.
- Ne köszönj semmit. A barátom vagy, és a barát dolga, hogy segítsen a másikon.
- Sajnálom, hogy bántottalak !  - mondtam szipogva. - Én mindig számíthattam rád.
- Soha nem haragudtam azért, amit mondtál. Igazad volt. Csak felejtsük el, oké? - kérdezte mosolyogva.
Bólintottam, hogy rendben, majd a fejem leraktam pihenni a mellkasára.
Nem láttam Serenát az orvosiban. Valószínűnek tartottam, hogy Nick az igazgatóiba cipelte. Nem nagyon érdekelhette, hogy valószínű betört az orra. A doktornő lefertőtlenítette a karcolásokat az arcomon, de nem engedett be a következő órára. Még mindig szédültem, és jobbnak látta, ha pihenek egy kicsit. A srácok itt akartak velem maradni, de a nővér mindenkit kitessékelt, hogy menjenek órára. Unottan forgolódtam az ágyban, nem tudtam magammal mit kezdeni. Az adrenalinszintem még mindig az egekben volt. Egy nappal ezelőtt, még álmodni se mertem volna arról, hogy én Castiel miatt fogok verekedni. Nem tudom, hogy fajultak idáig a dolgok, de nem bántam meg. Az a nő megérdemelte, amit kapott.
Az orvosi szoba ajtójának nyitódására lettem figyelmes, majd Noah bekandikáló fejét vettem észre. Sem a nővér, sem a doktornő nem voltak bent. Amint meglátta, hogy tiszta a levegő, hozzám szaladt.
- Annyira aggódtam. Mutasd az arcod!  - mondta aggódva, majd jobban szemügyre vette az arcom. - Ez a nő megőrült!
- Megkapta ő is a magáét, ne aggódj. - vigyorogtam Noahra.
- Láttam! - mondta még mindig komoly tekintettel.  - Az igazgató ide küldte őt is, de Nick jobbnak látta, ha kapun kívül kíséri. Az orra sem vérzett már, és inkább szó szerint kidobta.
- A tesóm egy bolond.
- Nem bolond, csak félt téged, ahogy én is. Ha nem mennek utánatok, ki tudja mi történik! - ölelt át szorosan.
- Nem kell félteni. Te is láthattad, megtudom magam védeni. De az biztos, hogy ennyivel nem ússza meg az a ribanc! - mérgelődtem.
- Nem! - parancsolt rám. - Nem engedem, hogy Castiel miatt összeverekedj akárkivel is!
Kimeredt szemekkel néztem Noahra. Kíváncsi lettem volna arra, hogy honnan tudja.
- Nem Castiel miatt volt. Ő gyűlöl engem. Provokált, majd én is mondtam neki pár dolgot. Ő esett nekem, nem én. Önvédelem volt! - mentegetőztem.
Nem akartam, hogy Castiel miatt újból veszekedjünk. Annyira jó volt az elmúlt pár hét, hogy nem engedhettem, ennek az álomnak a végét.
- Nagyon jól tudom, hogy Castielt szereti az a lány, és ezért gyűlöl téged, mert miattad nem kell ő neki - felelte higgadtan.
- Igen így van. De akkor sem hagyom, hogy lehordjon minden jöttment ribancnak. Nem tudtam szó nélkül tűrni. Sajnos ilyen vagyok! - vontam meg a vállam.
- Tudom milyen vagy! - borzolta össze a hajam, most már mosolyogva. - Az a lényeg, hogy jól vagy! Ezek a karcolások meg nem vészesek, inkább a szemed alatti monokli lesz majd szép - érintette meg a bal szemem alatt, az egyre dagadó dudorom.
- Túlélem! - húztam magamhoz és átöleltem. - De most már menj órára. Tudom, hogy kiszöktél! Ha visszajött a doki, megyek én is!
- De addig is, pihenj egy kicsit. Ígérd meg? - mutatta a kisujját nevetve.
- Megígérem! - nyújtottam én is, majd összekulcsoltuk őket.
Még egyszer megölelt, megcsókolt, majd elhagyta a kórtermet. Könnyebb szível dőltem le a párnára, éreztem a szemeim fáradtságát. Gyorsan sikerült álomba merülnöm.
Nem tudom mennyit aludhattam, de egy puha, és hideg kéz érintését éreztem az arcomon. Gyengéden simogatta az arcom, többször is. Nem akartam kinyitni a szemem. Annyira jól esett ez az érintés. Nyugodtsággal töltött el minden perc, amíg a kezét az arcomon éreztem.
Hallottam amint feláll a székről, ami az ágyam mellett volt. Hiányérzet fogott el abban a pillanatban, amint elvette a kezeit az arcomról. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy Castiel az ajtó felé sétál. Nehézkesen felültem, majd utána szóltam.
- Nem illik belopakodni valakihez, miközben alszik!
Az ajtó előtt állt meg, majd visszafordult. Szomorú és keserű arccal nézett engem.
- Sajnálom Reina. Nem tudtam, hogy idáig elmenne Serena. Figyelmetlen voltam!  - kezdte rekedtes hangon. Hangjából annyi megbánás, és bú áradt, hogy tudtam az igazat mondja.
- Nem a te hibád Castiel. Ez a nő maga az ördög!
- Amint meghallottam, hogy mi történt ideakartam jönni, de gondoltam, hogy a lovagod itt lesz. Csak megakartam nézni, mit tett veled az a liba! - mondta, majd az ágyamhoz sétált, leült és megérintette az arcom.
- Apró karcok, semmit több. De jobb lenne, ha elmennél. Szerinted nem fog feltűnni Noahnak, hogy nem vagy bent órán? - kérdeztem.
- Nem fog, mert a kosárcsapat tagjait a tornaterembe hívták, hogy a szokásos orvosi vizsgálatokat elvégezzék. Ott van a doki, és a nővér is. Én voltam az első, mondtam Nickenek, hogy falazzon nekem, majd leléptem, és egyből idejöttem. Nem kell félned, nem tudja meg a barátod - felelte már vigyorogva.
- Akkor most, hogy megnézted jól vagyok-e, mehetsz is, nem gondolod? - néztem rá közömbös arccal.
- Tudod Reina, nagyon féltem. Szinte remegtem a dühtől, és a félelemtől. Az, hogy bármelyik pillanatban történhet veled valami, és én nem lehetek melletted, a tudat, hogy nem védhetlek minden percben, felemészt - morzsolgatta az ujjait. - Akartam, hogy az enyém legyél újra. De már kételkedem. Bármit is teszek vagy mondok, nem fog visszahozni téged újra mellém. Már csak az emlékeim maradtak, amikre nap mint nap gondolni fogok. Tudod mi a legkedvesebb emlékem? - emelte a tekintetét rám, majd a szemeimbe nézett.
- Nem érdekel Castiel. Azt kértem, hogy menj el. Kérlek, ne nehezítsd meg az életem - mondtam neki kérlelően. De mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam. Csak folytatta.
- Emlékszel amikor kint voltunk az utolsó esténken a tengerparton? Ültünk a homokban, te pedig a karjaiban pihentél, úgy néztük a csillagokat. Minden pillanatban, amikor rád néztem, te csak mosolyogtál. Már csak a mosolyodtól boldog voltam. Emlékszem, hogy megfogtam a kezed - nézett továbbra is a szemembe. Éreztem, hogy megfogja a kezem, de nem tudtam levenni a tekintettem róla. A szívem ezerrel kalapált, már egyetlen érintésétől is.
- Ez nem működik Cas, kérlek - próbáltam elhúzni a kezem. - Tudom, hogy csodálatos hónapjaink voltak együtt, de amikor rád nézek, akkor..
- Akkor mi? Mit érzel? - vágott a szavamba.
- Úgy érzem - kezdtem halkan. - Hogy egy idegent nézek, mert sosem leszek képes, neked megadni újra amit akarsz. Mert fáj! - kezdtem zokogni.
- Vannak dolgok, amiket nem törölhetsz ki a szívedből - hajolt közelebb hozzám. - De az a tudat, hogy mennyi szenvedést okozok neked, nekem is fáj. Nem véletlenül akartam elmondani neked a legszebb emlékem kettőnkről.
- Mire akarsz kilyukadni ezzel? - törölgettem meg a szemem.
- Meg volt rá az esélyem, hogy örökre velem maradj, de elbaltáztam. Rájöttem, hogy miattam elvesztettél egy csomó dolgot az életben. A tiszta örömöd, a ragyogó mosolyod, és még sorolhatnám, ami a régi szőke hajú lányhoz tartozott. De most megvan az esélyed arra, hogy újra boldog legyél. Az igazság az, hogy nélkülem könnyebb lenne neked. Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig.
- Miről beszélsz?
- Elhagytalak. Te újra kezdted! Azt akarom, hogy boldog legyél ,és éld az életed. Én mindig szeretni foglak Reina, és ez ad erőt ahhoz, hogy elengedjelek - felelte könnyes szemekkel.
Az életem során, azt az egyet nagyon jól megtanultam, hogy minden ember tekintete árulkodik, hogy a szemek mindig az igazat mondják. Láttam a szemeiben a fájdalmat, azt a szenvedést, amit én is éreztem, és érzek még mindig. Elengedte a kezem, lehajtotta a fejét, és az ajtó felé indult. Könnyes arccal néztem, a lassan lépdelő Castiel után. Rá kellett jönnöm, hogy sosem bírtunk elszakadni egymástól teljesen. Néha úgy éreztem, mindent feláldoznék a szerelméért, máskor meg éppen ellenkezőleg, a lehető legmesszebb akartam kerülni tőle, annak reményében, hogy akkor sikerül majd lenyugodnom,és elfelejtenem őt. De most, örökre itt akar hagyni. Boldognak kellene lennem, de a szívem, és a lelkem, összetörik minden egyes távolodó lépésétől.
- Azt mondtad azon az estén, hogy örökké fog tartani! Ígéretet tettél. Sohasem felejtettem el, amit akkor mondtál! De most megszeged az ígéreted! - szóltam utána kicsit hangosan. Hangom remegett, az arcomat a könnyeim áztatták.
Megállt az ajtó előtt. Egyik kezét a kilincsre tette, majd kinyitotta az ajtót.
- Minden ígéret megszeghető! - felelte halkan. Nem fordult vissza, és így nem láttam az arcát, de legbelül, a szívem mélyén éreztem, hogy szenved.
Kilépett a teremből, és becsukta maga mögött az ajtót. Még nagyobb sírás jött rám, ahogy a csukott ajtót bámultam. Tudtam, és éreztem, hogy most tényleg örökre elhagyott. Minden kívánságom ez volt, nélküle élni, és boldognak lenni. De nem tudok. Egy olyan életet élni, amiben ő nincs jelen, képtelenség számomra. Bármit is akarok tenni azért, hogy csak Noahra tudjak gondolni, nem sikerül.
Meglepett a felismerés, hogy én még mindig mennyire szeretem őt. Mennyire magam mellett akarom tudni. De most ennek vége. Sosem fogja megmásítani a véleményét. A fájdalom egyre csak nőt, és nőt a szívemben. A fejem a párnába süllyesztettem, és csak sírtam.
A szívemet üresség töltötte el, miután ráébredtem, hogy mennyit jelent még mindig nekem, és most elvesztettem.
Nem hagyhatom, nem bírom elviselni ezt a fájdalmat. Magamra kaptam a ruháimat, és rohantam Castiel után.
Hagyom legyőzni a büszkeségem. Nem érdekel semmi, és senki. Nem éri meg élnem nélküle...









21 megjegyzés:

  1. Szia nagyon tetszik a blogod. Egyszeruen csodalatos. Mar nagyon varom a folytatast
    Èn nagyon Noah-nak drukkolok de kivancsi vagyok mi lesz :3

    VálaszTörlés
  2. Folytasd gyorsan lééééécccccciiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!!
    nagyon szuper és imádom!Már várom a folytatást

    VálaszTörlés
  3. Nagyon gyors folytiiiiii! Olyan jól irsz egyszeruen nem tudom letenni!
    Remelem Reina es Cas egyutt lesznek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :) Lassan itt a vége, és kiderül kivel marad :)

      Törlés
  4. Folytasd. :) Én foggalmam sincs kinek drukkolok. Mind a kettőnek :) Siess a folytatással. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kár, hogy mindkettőt nem választhatja xD

      Törlés
    2. Hát, semmi se lehetetlen én azt mondom! :D
      Nagyon sajnálom, hogy lassan vége a blognak, mert nagyon jó eddig. Mindig amikor új részt teszel fel izgatottan olvasom és amikor vége, izgatottan várom a következőt. Remélem azért ha ennek vége akkor még folytatod!? :)

      Törlés
  5. http://emmaloveelsokrtikablogja.blogspot.hu/2015/07/blog-kritikaaz-eletem-jatekai.html


    Itt a kritika

    VálaszTörlés
  6. Imádom a blogodat. Minden egyes részt végig izgulom. :) Én nagyon Noah drukker vagyok. Meglátjuk mi sül ki belőle. ;) Várom a folytit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy izgalmasnak találod a részeket :D Meglátjuk az biztos :D

      Törlés
  7. Vá gyorsan folytatást! Remèlem Reina castot választja! :)

    VálaszTörlés
  8. Szia.
    Imádom ezt a blogot. 2 és fél nap alatt elolvastam az összes részt. Hu.
    Annyira jól írsz hogy az valami képtelenség.
    Nekem amúgy néha erőltetettnek tűnik, de aztán tovább olvasom és minden újra jó. Nekem nincs Team Castiel vagy Team Noah.
    Szerintem egyikhez sem kellene "tartoznia" Reinának. Mindegyik elkövetett valamit, ami miatt úgy érzem, hogy Reina jobbat érdemelne.
    Először is ott van Castiel: Az zavar benne a legjobban, hogy elvesztette Reina bizalmát ,pedig jól tudja ,milyen a múltja, ennek ellenére próbálja visszakapni a főhősnőt.
    A másik meg Noah: Hogy vele mi bajom? Nem tudom, valahogy olyan furcsa a srác.
    Remélem hogy Reina és Nick ki fognak békülni...
    Még egyszer imádom a blogod. Remélem nem zavar a véleményem.
    Dina Alma
    Ui: tudom hogy ez csak egy történet, de nagyon bele tudom élni magam. Legfőképp Nick-be.
    Szia!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huhh, hát nagyon örülök, hogy tetszik, és azt is, hogy kifejtetted a véleményed :D
      Nick, nem sok mindenkinek tetszik, de örömmel tölt el, hogy van akinek igen :D
      A szerelmeseink pedig eléggé bonyolultan oldják meg a dolgaikat. Cas szereti Reinát, mindennél jobban, ezért is akarta visszakapni. Tudja mi a múlt, de a jövőt nem nagyon tudta nélküle elképzelni.
      Noah pedig, igen fura. Ő inkább titokzatos és optimista szerintem. Mindent tökéletesen lát :)

      Törlés
  9. Folytasd, folytasd nagyon gyorsan vagy az örületbe megyek!!!! :D Hogy lehet itt abba hagyni ?????? Ez már kegyetlenség kérlek ! Nagyon siess a kövivel !! ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is annyira kegyetlen xD Kell egy kis izgalom :D De már készül a folytatás :)

      Törlés
  10. Jeszusom ez nagyon jó! Már megint megsirattattál! Abba kéne hagynom mert ennyit nem sírtam még. De az nem birnám ki,hogy ne olvassam. Nagyon jól írsz. Castielnek drukkolok. És remélem, hogy hamarosan jön a folytatás! ;)

    VálaszTörlés
  11. Folytaasd nagyon gyorsan! Nagyon jol irsz! ☺☺

    VálaszTörlés
  12. Tudom, már kijött a kövi rész, de nyaraltam, és nem volt netem D: És méghogy nem szeretik Nicket??!!:D én is szeretem. Castal ne jöjjön össze pls D: Noah nak drukkolok :$ Igyis-ugyis rengeteg Castos blog van... őszintén, én nem nagyon rajongok Castért . Nagyon tetszik a blogod, én azt gondolom hogy az egész világon ez a legjobb blog :D
    Nagyon szomoru vagyok hogy hamarosan vége, de mindenképp kezdj egy újat. Mert ez már tehetség. Elképesztő, hogy egyetlen egy résszel, mennyi örömöt tudsz szerezni több száz, söt több ezer embernek. Nagyon ügyes vagy, én csak gratulálni tudok, és ha lesz kövi blog, kívánni, hogy ugyanilyen sikeres legyen. Én biztosan rendszeres olvasód leszek, mert a rajongód vagyok :D Köszike ha elolvasod.
    By.: Miri :D

    VálaszTörlés