2015. június 24., szerda

" Visszajöttem "

  



                                                                         Nick



 Boldog vagyok. Érzem, hogy minden rendben van bennem, bár tudom, talán ez csak most van így. De nem érdekel a holnap, sem a tegnap. Csak a most, mert az nagyszerű. A karjaim között alvó lány, akiért küzdenem kellett volna már az elejétől fogva amikor megláttam, csak ő érdekel. A mosolya az, ami felkavart, és ez az érzés, amiről már rég azt hittem nem létezik, hogy mélyen elzártam magamban, újra felszínre tört és én ezt nem bánom.
Más ember lettem, igaza volt Bellának. Egyetlen egy percig sem fordult meg soha a fejemben, hogy valaha is megcsalnám Rosát. De a dolgok változtak. Castiel árulásával együtt én is megváltoztam. Nem akartam, de sodródtam az árral. Hónapokig észre sem vettem, hogy nem vagyok boldog, hogy valami nincsen rendben. Az élet amit Rosával éltem, kevésnek bizonyult. Szeretem őt, de nem úgy ahogy megérdemelné. Erre csak akkor jöttem rá, amikor megcsókoltam Bellát. Ő az a lány, aki a szívemet úgy felforrósítja mint senki más. A közelében boldogabbnak érzem magam, mint bármikor. Csak egyetlen egyszer kellett volna őszintének lennem, és akkor talán nem azon kellene aggódnom, hogy mi lesz ezek után. Hogy mit fogok tenni Rosával, hogy mi fog történni velünk. De a tegnapon változtatni már nem tudok, és nem is akarok. Ha ezer darabra is kell, hogy széthulljak a bűntudta miatt, akkor vállalom.
Ránéztem a karjaimba alvó lányra és elmosolyodtam. Gyönyörű! Miért nem tettem semmit, hogy megszerezem magamnak? Annyi lehetőségem lett volna rá, de én inkább egy másik lány karjaiba menekültem.
Óvatosan elsöpörtem a szemei elől a haját, és megcsókoltam a homlokát. Lassan kinyitotta a szemeit és meglepetten nézett rám.
- Szia - mondtam neki miközben közelebb hajoltam hozzá, és leraktam a fejem a párnára vele szemben. Szótalanul nézett rám. Láttam rajta, hogy nagyon zavarban van, és nem tud mit kezdeni a helyzettel. Percekig csak bámultuk egymást, mikor végre ő törte meg a hallgatásunk. Közelebb bújt hozzám és szorosan átölelt.
- Nick... - suttogta halkan. Gyengéden visszaöleltem és simogattam a hátát.
Az ölelésében benne volt minden kérdésemre a válasza. Nem bánt meg semmit, és nem is akar elengedni.
- Bella... - emeltem fel a fejét, hogy rám nézzen. De szégyenlősen lesütötte és újra a mellkasomba fúrta az arcát. Vettem egy mély levegőt és újból átöleltem.
- Csak hagyd, hogy elmondhassam mit érzek most. Nem akarlak elengedni, nem akarok mással lenni csak veled. Mert te vagy az akivel igazán jól érzem magam - hadartam el gyorsan. Éreztem ahogy a levegőt is alig vesz pár másodpercig. Majd rám nézett és elmosolyodott.
-  Mikor először eljutott a tudatomig, hogy mit is csináltunk, bűntudatom volt. De utána rá kellett jönnöm, hogy nincs miért. Lehet, hogy Rosa életem végégig gyűlölni fog, de nem érdekel. Én veled akarok lenni Nick. A múltban is veled akartam, a jelenben is veled akarok, és a jövőben is. Felhasználom azt a hatalmas önzőséget, amit örököltem a szüleimtől és csak magamra, és rád akarok gondolni. Nem érdekel mit fognak mondani  mások, nekem csak az számít mit fogsz mondani te. Akarod velem komolyan ezt az egészet? - mondta eltökélten és mélyen a szemeimbe nézett.
- Tudom, hogy fájdalmat fogok okozni Rosának, de nem élhetek egy olyan kapcsolatban amiben nem kapom meg teljesen amire vágyom. Te vagy az, akire teljes testtel és lélekkel vágyom Bella.
- De te is tudod, hogy addig nem lehetünk együtt, amíg az egyik lábad még a régiben van. Csak akkor tehetünk  meg egy újabb lépést, ha mindent lezársz - komolyodott el a tekintete.
Teljes mértékben igaza van. Le kell zárnom a  kapcsolatom, bármennyire is fájni fog Rosának és nekem is. Nem tarthatom magam mellett úgy, hogy nem érzek iránta olyan elsöprő szerelmet.



                                                                   Reina


A kis kiruccanásunk után próbáltam felkeresni Rosát, de sikertelenül. Napokig nem jött iskolába és a telefont sem vette fel. Aggódtam érte és elmentem hozzá, de lerázott egy olyan ürüggyel, hogy már nem fontos a dolog, egy kicsit túlreagálta. Nem értettem a viselkedését, soha nem szokott ilyen szétszórt lenni. Éreztem, hogy valamit titkol. Miután a suliba is visszajött, akkor is fent tartotta azt az állítását, hogy semmi baja. Pedig elég sokszor láttam rajta, hogy elgondolkozik és nagyon aggasztja valami.
Az ismeretlen perverz producer is nap mint nap zaklat. Noah elől nem titkoltam el a dolgokat és beavattam őt is ebbe a kis történetbe. A kapcsolati segítségével lenyomozta perverz uraságot, és nem talált róla semmi aggasztót. Tényleg egy Tokiói lemezkiadónál dolgozik, és korábban még volt ott egy együttese is. Egy kicsit azért megkönnyebbültem, hogy nem apám embere.
- Reina - állított meg Noah és maga felé fordított. Az utolsó óránknak is vége volt, így hazafelé tartottunk. - Szerintem el kellene menned beszélni azzal a sráccal. Szeretsz zenélni és tehetséges is vagy. Semmi rossz dolgot nem találtam a múltjában, így nem aggódom miattad. Csak hallgasd meg és próbáld ki magad, semmit nem veszíthetsz.
- Nem tudom... - gondolkodtam el. - Jó lehetőség meg minden, de félek. Nem vagyok én olyan nagy szám. Lehet nem is tetszem majd a főnökeinek.
- Jajj csajszi - húzott magához Kim. - Ne parázz már. Egy igazi tehetséges családból származol, apád is milyen remek zenész, Erenben meg Nickben is megvan a tehetség és benned is. Biztos nagyon jó lennél, próbáld meg.
- Biztos? - néztem rá félénken.
- Ezer százalék. Úgyhogy hívd fel azt a pasast, és kérdezd meg mikor tudtok találkozni - vigyorgott rám barátnőm és kikapta a telefont a kezemből.
Noahra néztem, aki csak bólintott mosolyogva egyet. Vettem egy mély levegőt és felhívtam. Meglepődött a hangom hallatán, nem gondolta, hogy én fogom felhívni. Nem tudom, hogy szerencse vagy előre eltervezte, de pár hetet Párizsban tölt, úgyhogy jelenleg itt tartózkodik. A mai napra megbeszéltünk egy találkozót az itteni lemezkiadónál.
Még mindig félelemmel vártam ezt a beszélgetést. Egyáltalán nem voltam biztos magamban. Elköszöntem Takumától és egy kicsit megkönnyebbülten néztem a többiekre.
- Ma találkozom vele.
- Na látod mondtam, hogy sikerül  megtenned! Csak ott is olyan magabiztosnak kell lenned és sima ügy lesz! - mondta boldogan Kim.
- Kollal mész ha nem baj, oké? Nekem ma a kapitányságra kell mennem Leigh ügyében - mondta Noah.
- Kol, nem elment Nickel egy másik suliba kosármeccsre? - néztem aggódva Noahra.
- A francba, teljesen kiment a fejemből. Pedig még reggel mondta is. Akkor nem tudom mit csináljunk. Talán hívd fel egy másik időpontért.
- Arra semmi szükség! Majd én vele megyek - jelent meg Noah mellett Eren.
- Te itt hallgatóztál? - böktem meg a vállát haragosan.
- Nem hallgatóztam. Ambert vártam és csak meghallottam miről beszéltek. Noah - fordult Noah-val szembe. - Nyugodtan rám bízhatod a nővérem, majd én vigyázok rá.
Noah hol engem nézett, hol Erent. Nem igen tudta eldönteni, hogy rámerjen-e bízni. Nem egy nyápic gyerek Eren, én teljes biztonságban érzem magam mellette. Kérlelően néztem fel Noahra, aki csak idegesen beletúrt a hajába és tovább rágódott a válaszon.
- Rendben. De... - szegezte a tekintetét Erenre. - Mindenhová követed, egy percre sem veszed le a szemed róla. Ha valaki gyanús alak akarja megszólítani, te ott termesz előtte. Az utcán szétnézel tízszer is hogy nincs-e semmi furcsa a környéken. Megértetted?
Eren röhögésbe tört ki először, de aztán a szokásos rideg tekintetével, meredt Noahra.
- Megértettem. Nem vagyok egy idióta. Vigyázni fogok rá.
Kimmel összébb húztuk magunkat, mert a légkör amiben a két fiú bámulta egymást, eléggé dermesztő volt.
Noah, Eren kezébe adta a kocsija kulcsát, és még egyszer próbált nyomást gyakorolni az öcsémre, de sikertelenül. Eren nem fél Noah egyetlen egy gyilkos tekintetétől sem.
Gyorsan a két fiú közé álltam, majd elköszöntem Noahtól és Erent a kocsiig ráncigáltam. Megnyugodva dőltem hátra az ülésen, majd Eren kezébe nyomta a címet és elindultunk.
A stúdióhoz érve, meglepetten vettem észre, hogy Takuma kint áll a bejárat előtt. Kiszálltunk a kocsiból és felé vettük az irányt. Eren, mint egy hűséges kiskutya tapadt rám, egy centimétert sem mozdult mellőlem.
Mikor észre vett minket Takuma, mosolyogva indult el felénk.
- Sziasztok! - köszönt udvariasan. Vigyorogva nézett rám, majd Erenre kapta a tekintetét. - Takuma vagyok, örvendek  - nyújtotta a kezét neki. Eren tetőtől talpig végig mérte a fiút, majd megadóan kezet fogott vele.
- Én is örülök, Eren Hamilton, Reina öccse vagyok.
- Reina, ennyire tartsz tőlem, hogy nem mertél egyedül jönni? Mondtam, hogy semmi  hátsószándékom nincs - fordult felém.
- Nem tartok tőled, de megvan az oka, hogy miért jött velem az öcsém is. De ezt majd máskor elmondanám ha nem baj? - kérdeztem tőle unottan. Minél hamarabb túlakartam lenni ezen az egészen. Annyira zavarban voltam és izgultam, hogy legszívesebben elfutottam volna.
- Jól van. Akkor gyertek utánam - mondta ,majd elindult be az épületbe. Félve követtem Takumát. Nem tudtam, hogy mi fog rám várni, ha bemegyünk.
A folyosón rengeted ember szaladgált jobbra balra, nagyon elfoglaltnak tűntek. De különös volt, hogy akárki elhaladt mellettünk, mind köszönt Takumának. Szóval ő tényleg egy fontos személy lehet itt.
- Egy darabig itt fogok maradni Párizsban, úgyhogy lesz időnk megismerni egymást és a hangodat - zökkentett ki a gondolataimból Takuma.
- Egy darabig? Nem csak pár napig leszel itt? - érdeklődtem.
- Találtam egy másik bandát Japánban, és őket is én fogom felügyelni. Ők is itt laknak, nemrég költöztek vissza, így én is maradok még.
- Értem - néztem magam elé.
Egy szoba elé értünk, ahol a fiú megállt és maga elé húzott.
- Menj be ide - nyitotta ki az ajtót.
Erenre néztem, aki bólintott egyet és ő is lökött rajtam, hogy végre bemenjek. Bent egy lányt ült, épp a zongora előtt írogatta a kottáit. Mikor észrevett mosolyogva elém jött és üdvözölt.
- Szia Jessica vagyok. Mától én leszek az énektanárod - mondta kedvesen nekem.
- Mától? Én még semmibe nem egyeztem bele - mondtam meglepetten és körbe körbe néztem, hogy merre van az a félkegyelmű perverz. A szoba másik végében állt, Erennel és beszélgettek. Később csatlakozott hozzájuk kettő férfi is, majd mind engem bámultak.
- Gyere, akkor kezdjük az ének leckével - fogta meg a kezem és a zongorához húzott.
- Mit kéne csinálnom? - kezdtem zavarodottan.
- Mély hangok kiéneklésével kezdjük oké? - nyomott a kezembe egy papírt.
Erőt vettem a zavarodottságomon és felénekeltem ami a papíron volt.
- Jó, nagyon jó - dicsért amint abbahagytam. - Akkor jöhetnek a magas hangok! - utasított.
- Rendben - bólogattam és folytattam. A kezdeti idegességem elszállt és higgadtan tudtam koncentrálni mindenre, amit a lány mondott nekem. Miután befejeztem Jessica mosolyogva nézett rám és megdicsért.
- Ez sokkal jobb volt, mint a mélyek. Elképesztő, hogy kitudod énekelni a magas hangokat.
- Ne mondj ilyeneket, zavarba hozol - vakartam meg a tarkóm.
- Hé, Reina. Foglalkoztál már ezelőtt zenével? - lépett mellém Takuma és a két férfi.
- Hát csak egy kicsit. Volt egy haverom akivel néha próbáltam, de ennyi.
- Nekünk nagyon tetszett az eddig hallottak. Takuma nem hazudott, hogy nagy tehetség rejlik benned - szólalt meg az egyik férfi.
-Bennem? - jöttem zavarba, majd Takumára néztem.
- Nem kell annyira félned. Majd én egy tökéletes énekest faragok belőled - karolta át a vállam és biztatóan megszorította.
- Minél hamarabb szeretnénk elkezdeni a munkát veled, ha lehetséges - nézett rám ismét a férfi. Köpni nyelni nem tudtam. Elvégre csak beszélni jöttem ide, de Takuma máris belökött a mély vízbe. Most meg már a közös munkáról beszélgetünk. Egy kicsit gyorsan történtek az események. Még közelebb húzott magához és vigyorogva a két férfira nézett.
- Énekelni fog, nyugodjanak meg. Biztosíthatom önöket, hogy elfogadta a munkát - vigyorgott továbbra is a két pasasra.
Percről percre mérgesebb lettem, és beakartam olvasni ennek a szadistának, de annyi eszem volt, hogy visszatartottam magam. Nem akartam a két fickó előtt kiosztani.
Erenere pillantottam, aki a háttérben kuncogott. Legszívesebben őt is pofán töröltem volna.
Miután a másik két alak lelépett, beakartam olvasni a fiúnak, de Jessica nem hagyott rá időt, mert újabb papírt adott a kezembe, és kezdtünk mindent előröl. Két órán keresztül csak énekeltem és énekeltem. Nagyon elfáradtam a végére. Mikor mindennel végeztünk kimentünk a teremből. Az ajtó előtt Takuma és Eren várt már rám.
- Ma igazán keményen dolgoztál, akkor holnap találkozunk - lépett közelebb hozzám Takuma.
- Ki mondta, hogy eljövök? - kérdeztem mérgesen. - Meg sem kérdeztél, hogy akarom-e, de te már azt mondtad azoknak a fickóknak, hogy benne vagyok mindenben.
- Mondtam neked múltkor, nem hagyok kárba egy tehetséget sem. Sokkal több van benned, mint azt gondolnád és nem hagyom hogy elpazarold a tehetséged.
- De, de ... - kezdtem volna bele, de Eren mellém állt.
- Nyugi Takuma, itt lesz holnap is. Személyesen fogom elhozni - mondta.
- Eren, te ki oldalán állsz? - kérdeztem tőle idegesen.
- Természetesen a tiéden, de igaza van a srácnak. Nagyon jó hangod van, és kitudja egyszer talán, ha profi leszel megalakíthatjuk a bandánkat - vigyorgott rám.
- Te meg én? Ne nevettess - mondtam nevetve.
- Amíg ti gyakoroltatok Jessicával, meghallgattam Eren tudását is. Nagyon jól ért a dobokhoz és mesélt a bátyádról is, aki gitározik. Szívesen meghallgatnám őt is - mondta nekem elszántan Takuma.
- Mit akarsz te? Családi együttest? - gúnyolódtam.
- Ritka, hogy egy családon belül ennyi tehetség van. Mesélt Eren az apátokról és gondolom tőle örököltétek.
- Csak egyszer maradnál csöndben Eren - néztem az öcsémre.
- Jól tette. Minden érdekel, ami veled kapcsolatos kislány. Azért, hogy jobban együtt tudjunk dolgozni meg kell, hogy ismerjelek.
- Mégis miért ragaszkodsz hozzám ennyire?
- Mert te fogsz debütálni az új dalommal.
Ledöbbenve néztem az előttem állóra fiúra. Átfutott az agyamon, hogy biztos csak viccel velem, de nem úgy tűnt. Elszántan állta a tekintettem, és úgy éreztem akármit is mondanék, ő fog nyerni.
- Nem, nem és nem - ellenkeztem. Takuma arca még komolyabbá vált, majd szorosan elém állt.
- Nem fogok neked megbocsájtani, hogy ilyen hanggal nem akarsz énekelni. Végre megtaláltalak és nem engedlek el. Addig fogsz énekelni amíg én mondom - nézett magabiztosan a szemeimbe.
A lábam a földbe gyökerezett és megadtam magam. A szemeivel mintha kivégzett volna. Elkaptam a tekintetem az övéről, majd ő is hátrébb állt tőlem.
- Úgysem adod fel. Nyertél  - adtam meg magam.
- Jó kislány! - paskolta meg a fejem.
- Akkor holnap találkozunk - mondtam neki,  majd megragadtam Eren karját és elindultam.
Az úton hazafele nem sokat beszéltem. Forrtam még mindig a dühtől, hogy ilyen könnyen eltudott tiporni az a fiú.
- Miket meséltél te annak az alaknak? - fogtam meg Eren karját mikor kiakart szállni a kocsiból.
Nem Noah előtt akartam megvitatni ezt a dolgot.
- Mindent. Nagyon kíváncsi volt rád, így meséltem neki. Arról, hogy miért vagyok én ott, és Noahról. Meg rólad - nézett rám.
- Te teljesen megbolondultál? Minden információt kiadtál rólam, holott én nem akartam ennek a szadistának mondani semmit? - akadtam ki mérgesen és ökölbe szorítottam a kezeim.
- Nyugi már. Rendes fickó. Egyáltalán nem érdekelte, hogy testőröd van Rayen miatt, meg ilyesmik. Őt tényleg csak a hangod érdekli - próbált nyugtatni, de egyáltalán nem győzött meg. Nem akartam, hogy tudjon rólam bármit is ez az alak.
Nem akartam összeveszni Erennel, inkább kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. Nagyon csendesnek tűnt minden, mintha senki nem lett volna még itthon. Pedig reménykedtem, hogy Bella vagy Noah már hazaért. Csalódottan baktattam fel az emeletre. Mikor az ajtóm elé értem, pont akkor jött ki Bella a szobájából. Ijedten vett észre, majd elnevette magát.
- Megijesztettél csajszi - nevetett rám.
- Bocsi nem akartalak. Nick és többiek még nincsenek itthon? - kérdeztem tőle, miközben bedobtam a szobámba a táskám, majd felé fordultam. Meglepetten vettem észre, hogy az egész arca pirosban pompázik. Kidülledt szemekkel nézett rám, és erősen markolta a szobája kilincsét.
- Honnan tudhatnám hol van Nick? Semmi közöm hozzá. Biztos Rosával van - hadarta el dühösen, majd hirtelen a szemeimbe nézett, és a szája elé rakta a kezét.
- Bella minden rendben?
- Igen minden, de most mennem kell. Szia - köszönt el gyorsan, majd az utánam loholó Erent majdnem lelökte a lépcsőröl, úgy viharzott el mellette.
- Ennek meg mi baja? - kérdezte Eren mikor felért hozzám.
- Fogalmam sincs. Nickről és a többiekről kérdeztem, erre meg ideges lett és elviharzott - mondtam majd beléptem a szobámba, és az ágyam felé vettem az irányt. Vidáman borultam a párnáim közé és hálát adtam az égnek, hogy végre hazaértem.
- Nekem akkor is furcsa ez a lány - huppant le mellém Eren. - Mostanában minden egyes Nickkel kapcsolódó témán felhúzza magát. Lehet, hogy beleesett ?
- Áhh az ki van zárva - legyintettem egyet és belesüllyesztettem a fejem a párnába. Próbáltam egy kicsit pihentetni az agyam, de egyfolytában Eren mondata hangzott a fejemben. Beleesett. Az nem lehet, nem lehet, hogy megint érezzen iránta valamit. De ha jobban belegondolok azzal, hogy ideköltöztettem nyílt utat adtam a régi érzéseinek. Tudhattam volna, hogy ha minden nap találkozik Nickkel, akkor egyszer biztos fellobban az a szikra. De ha ez megtörtént, akkor hatalmas bajban leszek. És Nick? Mi van, ha benne is kétségeket keltettem Bella idehurcolásával? Hiszen számára sem volt közömbös Bella.
A fejem zsongott a kérdésektől. Ha mindez bekövetkezne, mit kellene tennem? Hiszen én adtam a tudtom nélkül esélyt nekik. De reménykedem, hogy mindez csak képzelgés..


                                                                  ***

Még csak egy hét telt el azóta, hogy Takuma bejelentette, én fogok debütálni a dalával. Minden egyes nap suli után ide kell jönnöm, és énekórákat kell vennem. Noah sokat foglalkozik Leigh ügyével, nem akar semmiről sem lemaradni, így minden nap bejár a kapitányságra. Eren vagy Kol jön velem a stúdióba általában. Ma Kol volt a soros, így ő hallgathatja végig a csodálatos ének tehetségem.
Takumát az egy hét alatt szinte alig láttam. Annyira odáig meg vissza volt a tehetségemtől, erre fel meg alig jelenik meg az órákon.
- Akkor ezután próbáld meg kiénekelni ezt a dallamot - rángatott ki a gondolataimból Jessica.
- Rendben - vettem a kezembe a kottát és belekezdtem az utolsó leckébe.
Minden zökkenőmentesen ment. Jessica nagyon jól végezte a munkáját. Lassan még én is elhiszem, hogy énekesnőt tud belőlem faragni.
- Nagyon ügyes voltál ma is - mosolygott rám mikor végeztünk. A cuccaim szedegettem össze, de közben figyeltem minden szavára.
- Akkor holnap találkozunk - köszöntem el tőle mosolyogva.
- Pihend ki magad rendesen. Holnap teljesen mást fogunk csinálni.
- Mit? - érdeklődtem meglepődve.
- Az titok - pöckölte meg az orrom. - Takuma azt kérte, tartsam előtted titokban.
- Az az idióta - fújtattam mérgesen.
Kol kikapta a táskám a kezemből, majd kiment a szobából. Gyorsan utána futottam és érdeklődve néztem fel rá.
- Mi bajod? - kérdeztem tőle amikor megállt az egyik kávé automata előtt.
- Semmi - vágta rá gyorsan.
- Kol! - szóltam rá hangosabban. - A semmiért nem kapod ki a táskám a kezemből és viharzol el.
- Nem tudtam tovább ott maradni, ennyi.
- De miért?
- Jajjj Reina. Annyira, de annyira tetszik Jessica. De ő rám sem hederít. Szerintem még egyszer sem nézett az arcomra, és ez lelomboz  - hajtotta le a fejét szomorúan.
Ahogy néztem Kol esetlen arcát, akarva akaratlanul is nevetni kezdtem rajta.
- Ez nem vicces - nézett rám mérgesen, majd kivette a káváját az automatából és elindult. De pár lépés után megtorpant és megállított engem is.
- Az ott nem Rosa, Takumával? És ki az a fiú mellette? - mutatott nekem jobbra.
Mi folyik itt? Rosa mellett az Lex. De mit keresnek ők itt ? Miért pont Takumával beszélnek?
Kol a kezembe nyomta az poharát, majd majd oda akart menni hozzájuk, de én gyorsan behúztam az automata mögé.
- Ha odamegyünk úgysem mond semmit Rosa - suttogtam neki. - Innen halljuk őket, így kihallgathatjuk miről beszélnek.
Kol kissé kinézett a gép mögül, majd próbáltunk minden szavukat érthetően hallgatni.
- Takuma, köszönjük a lehetőséget. Biztos vagyok benne, hogy jól fog menni a közös munka - beszélt Lex hozzá.
- Sikeres jövőt látok a zenekarotokban, és mindenben támogatni foglak titeket.
Az odáig rendben van, hogy Lexnek biztos van egy bandája, de mit keres itt Rosa? Mi köze van Lexhez?
Gondolkoztam magamban, de nem találtam magyarázatot a kérdéseimre.
- Lehet, hogy Rosa megcsalja Nicket ezzel a pojácával? - suttogta nekem Kol.
- Nem hiszem. Lex csak Castiel bandájának régi dobosa, onnan ismerik egymást. De nagyon érdekel, hogy mit keres itt vele Rosa - hajoltam hozzá közelebb.
- Psszt. Kijött a teremből egy másik fiú is. Odamegy hozzájuk. Ez a Rosa csupa pasival van itt - mondta mérgesen Kol.
- Milyen fiú hadd nézzem - próbáltam leskelődni, de Kol maradásra intett.
- Na Castiel, hogy ment az egyeztetés? Sikerült mindent megbeszélni? - szólalt meg Takuma.
Ahogy meghallottam azt a  nevet, akkora fájdalom tört rám, hogy a lélegzetem is elakadt és én is meglepődtem irtózatos erejétől. Megkövültem meredtem magam elé, majd szemrebbenés nélkül végig néztem, ahogy a pohár kicsúszik megdermedt kezeim közül. Semmi mást nem akartam, csak elfutni a szívem görcsös fájdalmától. A sok fájdalmas emlék és érzés másodpercek alatt lejátszódott előttem. Nem tudtam mozdulni, olyan volt mintha az egész testem megdermedt volna.
- Reina mi a baj? - emelte fel aggódva a fejem Kol. Egyetlen könnyes pillantásomból rájött, hogy valami nincs rendben.
- Kol.. suttogtam halkan.
- Ne mond, hogy ez az a Castiel? - kérdezte a szemeimbe nézve.
Nem tudtam neki válaszolni, elakartam menekülni ebből a helyzetből. Nem akartam őt újra látni. Nem akartam tudomásul venni, hogy itt van. Kiléptem az automata mellől és a kijárat felé vettem az irányt.
-  Nocsak, itt van a másik szupersztárom. Reina, gyere ide - hallottam meg Takuma hangját ahogy hozzám szól. Kol, aki mellém ért kérdően nézett rám. Nem tudtam mit csináljak. Ha most megfordulok valószínűleg itt helyben sírva fakadok. De ha elfutok, akkor az azt jelenti, hogy megadom Castielnek azt az örömöt,amint lát összeomlani. Ökölbe szorítottam a kezem, majd vettem egy mély levegőt és megfordultam.
Rosa gondolom már eddig is a nevem hallatán lesápadt, de Lex és Castiel arca sem mutatott mást, amint feléjük fordultam. Minden erőm összeszedtem és egyenesen Castielre néztem. A vörös festék teljesen eltűnt a róla, fekete hajkoronával pompázott előttem. Szemei szinte belefúródtak az enyéimbe, amitől még nagyobb fájdalom kezdte nyomni a szívem. Az eltel idő semmit sem változtatott azon, hogy mennyire ellenállhatatlanok a vonásai. Az érzelmeim össze vissza kavarogtak bennem. Akármi történik, amint ránézek az arcára a testem megremeg és elgyengül. A távolság csak addig volt gyógyír számomra, amíg újra nem találkoztam vele. Legszívesebben dührohamot kaptam volna ezektől az érzésektől, de most nem tehettem.
Lassan közelebb sétáltam hozzájuk, de egyetlen egy percre sem vettem le a tekintettem Castieléről. Amint eléjük értem, ő is tett néhány lépést felém. Hirtelen bepánikoltam és megálltam, majd ő is.
- Reina - szólt hozzám elcsukló hangon Castiel.
Minden fájdalmam és gyűlöletem próbáltam a szemeimen keresztül átadni neki. Azt akartam, hogy tudja és érezze, milyen kínokon mentem át az elmúlt pár hónapban miatta.
- Szóval ismeritek egymást? - lépett elém Takuma, majd  átkarolt a vállam és a többiek felé fordult. - Ő a másik tehetség akiről beszéltem nektek. Nemrég találkoztunk, és egyből beleszerettem a hangjába. Reina Hamilton lesz, aki debütál a következő dalommal - dicsekedett Takuma.
Nem nagyon érdekelt mit mondott. Szigorúan még mindig Castiel tekintetével voltam elfoglalva. Rosa jelent meg Castiel mellett, majd könnyes szemekkel nézett rám.
- Szóval neked ennyit jelent a barátságunk? - kérdeztem tőle megvetően.
- Nem az van amire te gondolsz - kezdett mentegetőzni.
- Akkor miről? - emeltem fel a hangom.
- Reina, beszélnünk kell. Hagyd, hogy elmagyarázzak mindent - állt elém Castiel. - Mindennek megvan az oka, amiért elhagytalak. Csak arra kérlek hallgass meg, mert...
- Elég! -ordítottam rá. - Ha tényleg szerettél miért hagytál el? Azt mondtad mindig velem maradsz, de te hazudtál. Én mindenem neked adtam, de neked ez nem volt elég ahhoz, hogy velem maradj. Most pedig azt kéred, hogy hallgassalak meg? Tudod te mennyit szenvedtem? Mennyi mindent és mindenkit dobtam el magamtól? - néztem fel rá könnyes szemmel.
Megakarta érinteni a könnyes arcom, de elhátráltam tőle.
- Ti jártatok? - nézett ránk értetlenkedve Takuma.
- Egyszer rég. De gyűlölettel gondolok vissza minden egyes percére. Bárcsak vissza tudnék menni arra a napra, amikor találkoztam veled Castiel. Hogy aztán elsétálhassak és soha ne engedjem magamnak, hogy érezzek is irántad valamit.
- Hallgass már meg, csak most az egyszer! -  förmedt rám Castiel.
Ijedten néztem fel rá és megrémültem az arca látványától. Annyira meggyötört volt és fájdalommal teli, hogy egy pillanatra nekem is fájt ami neki.
- Most már elég legyen ! - lökött félre Kol, és abban a pillanatban behúzott Castielnek egy hatalmasat.
Hirtelen megijedtem és oda akartam menni hozzá, de Kol elállta az utam. A két fiú gyűlölködve nézett egymásra. Kol teste megfeszült és tudtam, hogy bármelyik pillanatban képes lenne félholtra verni Castielt.
- Mondtam neked amikor ideköltöztem Reina, hogy ha egyszer találkozni fogok vele, akkor kap tőlem egyet. Itt volt ez ideje - nézett rám, majd ismét Castielhez fordult. -  Az én nevem Kol. Nick és jelenleg Reina testőre vagyok. Valamint gyerekkori barátok vagyunk. Csakhogy tudd, az én hercegnőm nagyon sokat szenvedett miattad. Megígértem neki, hogy amikor találkozni fogok veled, kapni fogsz tőlem, amiért sírt miattad. De én valami mást is szeretnék tőled. Ezért most vidd Reinát, és mesélj el neki mindent, hogy mit miért tettél - lépett oda Castielhez és felsegítette a földről.
- Ezt nem értem - nyögte halkan Castiel.
- Én megadom neked az esélyt, hogy tisztázd magad. Noah, Reina barátja az én társam és barátom is egyben. Örülök neki, hogy egy párt alkotnak. De... Amíg ez a dolog nincs letisztázva kettőtök között, addig semelyikőtök nem lehet boldog.
Hitetlenkedve hallgattam Kol szavait. Most készül elárulni a legjobb barátját. Nem akarok semmit sem megbeszélni Castiellel. Számomra teljesen vége ennek a kapcsolatnak.
- Kol, én nem megyek sehova - fogtam meg a karját idegesen.
- De! - parancsolt rám. - Noaht felhívom és elmondom neki, hogy még maradunk egy darabig gyakorolni. Te addig elmész ezzel a fiúval, és megbeszéled a dolgokat. Nem csak a lelkivilágodról van szó, hanem a jövődről is. Nagyon jól tudom, hogy nem tudnál teljes erőbedobással dolgozni, ha nem tisztázzátok a dolgokat. Ő is itt fog dolgozni, és minden nap látjátok majd egymást, ezért kell ezt tennem. Elejébe megyek a dolgoknak.
- Nem... - sziszegtem összeszorított fogakkal.
Kol bosszúsan pillantott rám, majd megfogta a kezem és Castielhez lökött.
- 2 órát kaptok. Se több se kevesebb. Itt foglak várni titeket - fordított hátat nekünk Kol. - És Castiel, remélem tudod, hogy nagy kockázatot teszek azzal, hogy elengedem veled. Minden sarkon veszély leselkedik rá, úgyhogy vigyázz rá nagyon.
- Tudom és értettem - mondta Castiel Kolra nézve, majd lenézett rám és gyengéden megfogta a karom. Lassan húzott maga után, és én nem ellenkeztem. Féltem, hogy mi fog történni. Hogy lesz-e elég erőm Castiel ellen. Minden egyes lépés, amit kéz a kézben tettem meg vele, egyre jobban elbizonytalanított. Az eszem rohant volna el ebből a helyzetből, de a szívem és testem követte Castiel minden mozdulatát.
A szívem elárult engem teljesen... 












9 megjegyzés:

  1. Szia!Nagyon tetszik a blogod!Várom a folytit. :D

    VálaszTörlés
  2. Tök jóóó. Várom a folytit naon :-D

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszett ez a rész is de eszméletlenül. KÉRLEEEK minél előbb hozd a folytatást.!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  4. Imádom! :3 siess vele nagyon :)

    VálaszTörlés
  5. Imádom! :3 siess vele nagyon :)

    VálaszTörlés
  6. Mikorra várható a folyti? :0

    VálaszTörlés