2015. június 1., hétfő

" Soha nem fogom hagyni "


  FIGYELEM!!!
 +18 következik!
Csak akkor olvasd, ha elmúltál annyi, vagy érzel magadban annyit, hogy végig bírod olvasni!
Felelősséget nem vállalok, senki lelki világa miatt, mert én szóltam előre! 
Puszii mindenkinek: Sofiaa






- Ha most nem állítasz le, akkor nem fogok tudni később megállni...
Kezeimmel én is megérintettem az arcát és mélyen a szemébe néztem.
- Nem akarom, hogy megállj! -  suttogtam.
Szelíd mosolyra húzta a száját és már csókoltuk is egymást. Falánkul, szenvedéllyel csókolta a számat,  kezeivel ölelt, és simogatott egyszerre. Gyengéden átkarolt, éreztem izgalmát ahogy beleszuszogott a fülembe. Csókolgatni kezdte a nyakamat, és a keze elkalandozott egy kicsit a testemen. Végig simított a fenekemen, aztán  szorosan magához húzott. Markolta a melleimet, és egyre hangosabban szuszogott. Ekkor éreztem, hogy innen már nincs vissza út. Hátra nyúltam, és én is simogatni kezdtem, csókoltam és harapdáltam ahol csak értem.
Hirtelen megszakította a csókunkat, majd lassan kibújtatott a ruhámból. Nekem sem kellett kétszer mondani, megfogtam a nadrágja övét és kikapcsoltam. Lábammal segítettem lecsúsztatni róla a ruhadarabot. Kezeimmel az ingére tévedtem, egy hirtelen mozdulattal le is téptem róla.Nem telt bele pár percbe és mindketten meztelenül feküdtünk.
Nyelve elkalandozott a nyakamon, simogatva érzékeimet. Mellbimbóim meredezve várták kényeztetését. Lassanként haladt, nem kapkodott el semmit. Behunyt szemem szinte látta, ahogy testem minden pontján tüzet gyújt érintése. Már mindenem lüktetett, a fülemben hallottam szívem egyre szaporább ütemét. Noah érezhetően élvezte a "kínzást", végig csókolta a hasam, a combom külső oldalát, végül a térdemtől kezdve a combom belső oldalán haladt felfelé, belemarkoltam a hajába és a szemébe nézve suttogtam.
- Akarlak, kellesz nekem!!
Egy gyors elhatározással megfordítottam a testhelyzetünket. Most már ő volt alul, én pedig szorosan hozzá simultam. Behunyt szemmel élvezte minden érintésem. Ujjam hegyével cirógattam a nyakát,
nyelvem hegyével követve minden mozdulatomat. Izzott mindene. De nem hagyta sokáig,hogy kényeztessem. Kezeimet erősen megszorította, majd ismét fordult a helyzetünk.
Vágyakozva a szemembe nézett, és egy erőteljes mozdulattal belém hatolt. Felnyögtem, majd szenvedélyesen megcsókoltam.
A csípője lassú mozgásba kezdett, őrjítően jó érzés volt. Rám feküdt teljesen, kezeivel simogatta forró bőröm, szájával csókolt ahol ért. Apró mégis erőteljes mozdulatokkal haladtunk a gyönyör felé. Én a hátát simogattam, ő a combom és csókolt ahol ért.
- Imádlak! - szuszogta az ajkaimba.
- Én is...én is... - feleltem lihegve és már éreztem is, ahogy  egész testem elönti a forróság. Testem beleremegett és hatalmas nyögések hagyták el az ajkaim.
Abban a pillanatban beleharapott ajkaimba, és egy utolsó erőteljes lökés kíséretében a csúcsra jutott ő is.
Már nem voltam önmagam. Átengedtem magam teljesen ennek az új érzésnek...


Másnap délben ébredtünk, egymás mellett, ölelve, szorítva a másikat.
Belenéztem abba a gyönyörű szempárba, és újra éreztem a szívem vad kalapálását. Szokatlan érzések, gondolatok kavarogtak bennem. Itt van ő, akit szeretek, és akivel végig szerelmeskedtem az egész éjszakát.
Ráadásul élveztem minden egyes pillanatát mind testben, mind lélekben. Most hogyan lesz tovább? Ahogy néztem arcát, ugyan azt a feszültséget véltem felfedezni tekintetében.
- Reggelizünk? - kérdeztem csendesen, feszülten mosolyogva.
- Éhes vagyok - felelte, miközben felkönyökölt mellém - De másra! - nevetett fel, és a karjai közé húzott.
- És mégis mire? - most már én is felszabadultabban nevettem.
- Rád  - komolyodott el, ahogy felém fordult. Mélyen a szemembe nézett, és  folytatta.
 - Ennek meg kellett történnie. Megbántad? - újra feszült volt a tekintete. Éreztem, lélegzetét visszafojtva várja a válaszom.
- Noah! - suttogtam a fülébe - Nem, nem bántam meg! Nem tudom hogy történt, de azt hiszem, az első pillanattól kezdve, amikor beléptél azon az ajtón, akartam, szerettem volna, ha ez megtörténik!  - arcomat simogatta megkönnyebbült sóhajtása.
- Annyira féltem, hogy megbánod! - mondta csendesen. Keze rákulcsolódott kezemre, behunyta szemeit, ahogy fölém hajolt és megcsókolt. Gyengéden, nem követelőzően. Körberajzolta nyelve hegyével a szám, egyszer, kétszer, ki tudja hányszor, fogai közé szívta felső ajkam és kicsit megharapta... Kibontottam kezem kezéből, a tarkójára csúsztatva beletúrtam a hajába.
Nyelve már nyelvemet simogatta, kezébe vonva arcomat, teste forró volt, ahogy rám borult. Lélegzete kapkodóan gyors, bőre tűzként égetett, csókjának íze mámorító volt.
Ujjam hegyemmel végig siklottam a hátán, gondosan követve gerince vonalát, simogatóan, lágyan. Elveszítettem a fejem teljesen. Beleolvadtam ölelő karjába, elmerültem csókja zamatában, reszketett az egész bensőm.
- Mi a franc? - hajolt el tőlem, amint meghallotta a telefonjának csengését. Megnézte ki a hívó, majd az ölembe borult és felvette. Hallottam szinte minden egyes szót. Kol volt az. Nagyon kíváncsi volt, hogy hová tűntünk egész éjjel. Azt vettem ki a szavaiból, hogy sejti mi történhetett. Én tényleg nem gondoltam, hogy ennyire nyilvánvaló volt, hogy kedvelem Noaht.
Letette a telefont, majd fejét szomorúan felém fordította.
- Már mindenki aggódik odalent. Kol elrendezte annyival, hogy azt mondta, ő feljött megnézni minket és jól vagyunk,csak beszélnünk kell, senki ne zavarjon - mondta mosolyogva.
Megsimogattam a fejét és egy csókot nyomtam az ajkaira.
- Kol tudta, hogy te miként érzel irántam? - érdeklődtem.
- Már az első esténk óta tudta. Sőt sejtette is, hogy ha idejövünk nem fogok bírni magammal, ha rólad van szó. Úgyhogy egyből levágta, hogy nekünk sürgős dolgunk volt az éjszaka, azért nem mentünk vissza a bálba. Helyettem is elsimította a dolgokat.
- Nem is olyan hülye gyerek. Vagy csak játssza a hülyét előttem? - gondolkoztam el nevetve.
-Csak előtted - nevetett ő is. - Nagyon szeret téged mint barátot, és mindent megtenne érted. Hisz látod ezt is bevállalta, hogy falaz nekünk. Pedig Nick már a tegnapi táncunkat sem nézte jó szemmel - hervadt le a mosoly az ajkairól és gondolkodva bámult a plafon felé.
- Nagyon nehéz menet lesz Nick. Tudom, hogy nem akarja azt látni, hogy a múlt megismétli magát. Castiel a legjobb barátja volt, olyan közel állt hozzá, mint te hozzá. Talán van valami tehetségem abban, hogy vonzom Nick barátait - nevettem el magam kínosan. - De gondolom, hogy a tesóm félt engem és félti a barátságotokat is.
Mereven nézett rám, de nem szólt semmit. Lassan felült úgy, hogy pont velem szembe legyen. Megfogta a csuklóm, majd magához rántott és a karjaiba zárt.
- Én nem vagyok Castiel, ezt jegyezd meg! - mondta mogorván. - Mindent megfogok tenni azért, hogy ne forduljon elő az ami a múltban. De ehhez egyedül kevés leszek. Neked is ugyan úgy akarnod kell a dolgokat. Minden elénk gördülő akadállyal, együtt kell szembe néznünk. Ha tényleg velem akarsz lenni, akkor minden rendben lesz. Se Nick, se Castiel, senki nem tud akkor elvenni tőlem. Engedd, hogy olyannyira szeresselek, hogy már csak rám tudj gondolni - kezével megérintette az arcom, majd biztatóan elmosolyodott.
- Melletted akarok maradni. Nem akarom, hogy újra eltűnj az életemből - feleltem mosolyogva. Hirtelen bevillant az agyamba a mai utazása, és a mosoly egyből lehervadt az arcomról.
- De ez, hogy lesz megvalósítható, ha te a világ másik végén leszel? - öleltem át a nyakát, majd szép lassan a könnyeim eleredtek.
- Hányszor ismételjem még el magam. Te tényleg idióta vagy - felelte mérgesen. Felkapta a fejem a mellkasáról és ujjaival letörölte a könnyeim. - Nem megyek sehova! Itt maradok melletted. Megmondtam,  az előbb, nem?  Nem hagyom, hogy a múltad megismétlődjön - mondta most már mosolyogva.
Mintha egy ezer tonnás súlytól szabadultam volna meg, olyan megkönnyebbültnek éreztem egyből a szívem.
- Eddig miért nem mondtad? - fakadtam ki.
Hangosan elnevette magát, majd nevetve a szemeimbe nézett.
- Elakartam tegnap este, de olyan sok váratlan dolog történt, hogy nem tudtam. Készülj fel Reina, mert nem szabadulsz tőlem egyhamar - hajolt közelebb az ajkaimhoz és szenvedélyesen megcsókolt. Oly szenvedéllyel és vággyal csókolt meg, hogy a lélegzetem is elállt. Nem akartam engedni ebből az édes és forró érzésből. Abban a pillanatban, amint ajkai elengedték az én ajkaim, kétségbeesetten húztam vissza őt. Úgy csókoltam mintha csak egy elveszett részem lenne ő, és amit most visszakaptam. Megtudtam, milyen újra tűzzel csókolni, milyen emelkedni újra a felszíntől, milyen vággyal, félelemmel, szeretettel, féltéssel csókolni!

                                                             

                                                                       Castiel



Szeretem a magányt. Vagy inkább meggyőztem magam arról, hogy jó így nekem. Egyedül szenvedek, egyedül akarok megbirkózni vele.
 Élveztem, amikor kettesben lehettünk, és szerettem volna még több időt vele tölteni. Nemcsak az utolsó este, de másnap, harmadnap. Mindent szerettem benne, a könnyed nevetésétől az eszén át a segítőkészségéig, olyan újszerűen hatott rám, és nagyon imponált. A közösen töltött idő arra is rádöbbentett, hogy mennyire magányos voltam az előtt, hogy vele megismerkedtem.
 Nagyon fáradt és magányos lettem, és nagyon fájt a szívem a hazugságtól. Hazugság volt, hogy jobban érdekel a saját karrierem jövője, mint a mi szerelmünk. Aznap reggel még emlékeztettem magam, hogy az éjszakai érzést soha ne felejtsem el. A szenvedélyes szerelmem soha ne felejtsem el. Érte tettem, a biztonságáért, a boldogságáért.
Számtalanszor összepakoltam a bőröndöm és vissza akartam menni hozzá. De nem tehettem. Ha vissza is mennék, hogy nézhetnék azok után a szemébe? Elvesztettem a bizalmát és tudom, hogy nem szerezhetem vissza. Még ha az igazságot is elmondanám neki, az nem változtatna azon a tényen, hogy ő szenvedett miattam. Minden amit Lysander mesélt nekem, hogy Reina milyen irányba változott, az én hibám volt.
Összetörtem lelkileg azt a lányt, akit teljes szívemből szerettem.
Bármennyire is kínzó ez a gondolat, de teljesítenem kellett az alku rám eső részét azért, hogy megvédjem.
El kellett hagynom, a biztonsága érdekében.
Semmilyen iskola nem volt, semmilyen kivételes esély. Hanem apám akarta volt csak, akit Reina apja a markában tartott. Addig a napig nem is tudtam arról, hogy ők ketten szoros barátságban álltak, és, hogy az apám egyáltalán nem olyan szerény ember, mint amilyennek ismertem. A pénzét nem tisztességes munkával szerzi, hanem drog, fegyverek és mi egy más. Az ember akit apámként ismertem, nem is létezik. Akármennyire is tiltakozom és gyűlölöm amit csinál, vele kellett jönnöm. Reinát használta aduászként. Megfenyegetett, hogy ha nem hagyom el, akkor azt Reina testi épsége fogja bánni, valamint elárulja Rayennek, hogy hol tartózkodik a lánya. Bele kellett mennem, hogy megvédjem. Tudtam, hogy ha valami baj is történne, Nick megvédi majd őt. Elhatároztam magam és döntöttem, inkább nekem fájjon, legyek magányos és örömtelen, mint hogy Reinanak valami baja essen. Akkor még nem is sejtettem, hogy mindez egy csapda volt. Egy csapda, amit az apám és Rayen állítottak. A céljuk, hogy minden egyes embert eltávolítsanak Reina és Nick közeléből akik megvédhetik őket. De azzal nem számoltak, hogy lesz más is, aki megvédheti őket. Természetesen én tudok arról Alexy jóvoltából, hogy testőröket kaptak maguk mellé, miután Rayen megszökött. Azóta nem tudom mi folyhat Rayen és apám között, mert nem voltam képes egy fedél alatt élni egy olyan emberrel, aki bántani akarja a saját fiát és annak a szerelmét.
De haza sem mehettem és a rendőrségre sem. Ha a rendőrség rajta kapott volna apámon, akkor egyből rájöttek volna, hogy én dobtam fel. Félek, hogy haragjában tenne valamit Reinával és Nickkel.
Haza pedig, hogy mehettem volna? Gyűlöl minket mindenki otthon, a családunk, a barátaink, a kedveseink. Nem akartam Lyst belerángatni, de hajthatatlan volt és velem jött. A barátságunk igazi kötelék kettőnk között. Velem akart lenni és segíteni. Ő döntött helyettem is, hisz Bella miatt is tette. Apám egyszer már tönkre tette Bellát, és képes lett volna újra megtenni csak azért, hogy vele menjek Japánba. Sosem szerette a nővérem úgy, mint egy apának kellene a lányát.
Egy olcsó kis lakásban tengetjük napjaink. Nem akarok többé apámra, vagy anyámra támaszkodni pénzügyileg.
Napközben iskolában vagyunk, délután és esténként pedig egy klubban zenélünk. Nem rossz pénzt kapunk érte, de nem kárpótol mindazért, amit elvesztettem.
Ma szabad napos vagyok, de mégsem volt kedvem sehova sem kimozdulni. Lys dalszövegeket ír, én pedig csak fekszem és bámulom a plafont. Mint mindig. Ebből az idilli helyzetből a telefonom csörgése ránt ki.
Megint az a ostoba liba hív.
- Mit akarsz már megint Serena? - kérdeztem tőle köszönés helyett.
- Csak hallani akartam a hangod szerelmem - kezdte mézes mázos hangon.
A hideg kiráz ettől a nőtől. Valaha lehet, hogy szerettem, de azóta rá kellett jönnöm, hogy ő is csak egy áspis kígyó.
- Nem vagyok a szerelmed. Le lehetne már végre kopni rólam - közöltem vele száraz rideg hangnembe.
- Ne csináld már Cassy. Tudod mennyire szeretlek és újra akarom kezdeni veled - könyörgött.
- Szánalmas vagy. Megmondtam neked, hogy nem akarok tőled semmit. Nem szeretlek értsd már meg! Ne gyere ide többet és ne hívogass - feleltem mogorván.
- Nem áll szándékomban el menni hozzád. Jelenleg Párizsban tartózkodom egy  ideig.
- Mi a francot keresel te ott? - akadtam ki.
- Visszajöttem! - nevetett. - Meg persze megismerni a riválisom.
- Ha egy újjal is hozzá mersz érni, kinyírlak te ribanc! - ordítottam a telefonba.
- Nem értem mit szeretsz te ezen a nőn. Annyira semmilyen és beképzelt. Én ezerszer jobb vagyok nála!
- Még egyszer elmondom. Hagyd békén őt. Ahhoz pedig semmi közöd miért szeretem.
- Jajj szegénykém, milyen kitartóan szereted azt a fruskát. Pedig ő már rég elfelejtett, más karjaiba vigasztalódik - mondta gúnyosan.
Váratlanul ért amit mondott. Van valakije? Persze az várható volt, hogy előbb utóbb elfelejt és lesz valakije, de mindvégig reménykedtem, hogy ez nem történik meg.
De mi van ha ez a nő csak hazudik?
- Nem hiszek neked! - szóltam bele a telefonba.
- Majd elhiszed, ha megnézed azt a képet amit most küldtem át! - jelentette ki gúnyosan nevetve. - A te hercegnőd már nem vár rád.
Mérgemben kinyomtam a telefont, majd megnéztem az üzenetet amit küldött. Megnyitottam a fájlt, és egyből a szemeim elé tárult a kínzó valóság. Reina és egy fiú volt rajta, amint szorosan összebújva táncoltak.
Remegés futott át a testemen, majd a falhoz vágtam azt a átkozott telefont. Lysander kérdően nézett rám, de nem szóltam hozzá. Dühödten a szobámba mentem, rá hasaltam az ágyamra, majd beletemettem az arcom a párnába.
Már nem az enyém, elvesztettem. Már más személy fontos neked. Ez mind az én hibám. Ha egy kicsit is erősebb vagyok és kitartok melletted, akkor ez nem történik meg.
Csak azt nem tudom, miért vagyok ilyen csalódott. Hiszen én mondtam neked, hogy legyél boldog. Talán azért vagyok csalódott, mert adtál egy büdös nagy pofont az egómnak. Hogy még rám sem lehet örökkön-örökké várni. Rápillantottam a kezemen lévő gyűrűre, majd a férfiak egyetlen, sosem látott gyengesége tört elő belőlem. Mint egy gyerek, aki most veszítette el a játékát úgy sírtam. Látni akarom őt, és visszakapni. Újra ölelni és csókolni, magaménak tudni.
Lysander lépett be a szobába, majd leült mellém.
- Haver, mit mondott Serena? - szólalt meg pár perc csend után.
- Egy képet küldött, amin Reina egy másik fiúval van. Lerí róluk, hogy odáig meg vissza vannak egymásért - feleltem letörten.
- A fiúnak véletlenül nem fehér haja van?
- De. Te ezt honnan tudod? - kaptam a tekintetem rá.
- Amikor otthon találkoztam vele, akkor is vele volt. Már akkor láttam, hogy nagyon fontos személy lehet Reina életében.
- Nem bírom tovább Lys. Azt hittem elfelejtem majd, de nem megy. Visszaakarom kapni - néztem továbbra is rá. - Mi van, ha ő volt az igazi?
- Az volt, és mindig ő lesz a nagy szerelmed, de nem mehetsz vissza ezt te is tudod. Ha az apád rájön, hogy elhagytuk a várost, a lányok bajban lesznek. Tudod, hogy nem tett még le arról, hogy átvedd az üzletét.
- Letojom mit akar, én sosem leszek olyan mint ő. Gyűlölöm.Vissza fogunk térni és visszaszerzünk mindent, amit elveszítettünk! Nem tudsz jobb belátásra bírni. Amint megvan minden ahhoz, hogy hazatérjünk, indulunk! - jelentettem ki, majd felálltam és az ablakhoz mentem. Felnéztem az égre és magam elé képzeltem Reina arcát.
Visszamegyek és újra megfoglak hódítani. Látni akarlak és érezni. Én leszek az, aki megvéd téged és szeretni fog amíg élsz, nem más, csak is én. Szeretlek Reina.





                                                                          Reina



Miután Kol hívott minket, lassan összeszedtem magam, majd lefürödtem és felöltöztem. Noah a fürdőben volt, épp zuhanyozott. Nem akartam egyedül lemenni a többiekhez, így inkább a szobába vártam rá. Kimentem az erkélyre, majd felnéztem a gyönyörű szép kék égre. A gyenge szellő az arcomat simogatta, ami jó érzéssel töltött el. Boldog voltam, a mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról. Megfogtam a korlátot, majd egy kicsit kihajoltam, szabadnak és frissnek éreztem magam pár percig. Ahogy újra felnéztem az égre, a szívem görcsbe rándult. A fülemben csengett, ahogy Castiel ezt mondja "Szeretlek Reina".
Visszaálltam a korlát mögé, majd a szívemre tettem a kezem.
Nem akarom őt hallani, nem akarok rá gondolni. De mégis akárhányszor elfeledkezem róla, mintha a szívem megérezné és emlékeztet rá, hogy ő még valahol kint a nagyvilágban ott van. Él és létezik, nem egy halott ember, aki sohasem fog visszatérni, és lassan elfelejthetek. Mi ez a kötelék, ami arra késztet, hogy még mindig gondoljak rá? Én tényleg úgy érzem, hogy szeretem Noaht teljes szívemből, de akkor miért nem tudom Castielt elfeledni? Mások olyan könnyen túljutnak egy-egy szerelmükön, akkor nekem miért nem megy?
 Azt hittem, elég lesz mosolyognom,és úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki mással. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok velem maradtak. Nem tudok megszökni előlük, bármennyire is szeretnék. Csak azt tehetem, hogy felkészülök a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadom, mert szükségem van rá. És most megragadom mert Noah, és én is megérdemeljük, hogy boldogok legyünk. Egy reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé. Nem támasz, nem pótlék volt ő nekem, hanem valami csodálatos új életnek a legfőbb alkotó eleme. Rövid életem óta először érzem igazán jól magam. Először érzem, milyen, amikor valaki mindent odaadna értem, és mindent megtenne azért, hogy szeressem, és ez jó. Biztonságot adó, borzongató érzés, hogy ennyire fontos vagyok neki. Nem tudom, hogy mi vár még ránk az életben, de az biztos, hogy mi összetartozunk, bármi történt is.
Szeretem ezt a fiút, aki most mellettem van, és a szívem legsötétebb zugába fogom elzárni a Castiel iránti érzéseim, majd jól lelakatolom és a kulcsot messzire hajítom. Mert Noah nem érdemli meg, hogy bántsam. Ő boldoggá akar tenni engem, és én is őt.
Jéghideg kezeket éreztem a mellkasomnál, majd egy szoros ölelésbe fonódtak össze a kezek. Megmosolyodtam ezt a kis akciót. Elengedtem magam és Noah mellkasának dőltem.
- Egy cseppet sem ijedtem meg! - viccelődtem nevetve.
- Éreztem. Valahol máshol jártál gondolatban. Talán aggaszt valami? - pihentette meg az állát a vállamon.
- Nem aggaszt semmi, csak azon tűnődtem, hogy mi fog történni ha lemegyünk.
- Biztos, hogy csak ennyi? Úgyis megtudom, ha rejtegetsz valamit bébi! - nevette el magát.
- Nem rejtegetek semmit, megnyugodhatsz. Mostantól, ha valami nyomaszt megbeszélem veled. Nem akarok megint abba a hibába esni, hogy eltávolodunk egymástól, mert nem voltunk őszinték egymással - mondtam, majd megfordultam és felnéztem az arcára. Két kezemet átkulcsoltam a nyakán, és szorosan hozzá simultam.
- Ha ilyen eszközökhöz folyamodsz, nem tudok nem hinni neked - húzta féloldalas mosolyra az ajkait, majd egy szempillantás alatt az én ajkaimra tapasztotta az övéit.
Nem tudok betelni a csókjaival, egyre jobban vágyom rá, hogy minden percben megcsókoljon. Olyan szenvedéllyel vette birtokba az ajkamat, hogy azt hittem mentem belehalok a gyönyörűségbe.
Az ujjait lassan végigsimította a gerincemen, éreztem, ahogy felgyorsul a lélegzete. Egy másodpercre elengedett, majd újból előrehajtotta a fejét, és másodszor is megérintette hűvös ajkaival az enyémet.
- Mi a szart csináltok ti ott? - hallottuk meg Nick hangját.
Ijedten ugrottunk szét, majd mindketten az udvaron álló Nickre néztünk. Láttam a tesómon, hogy fortyog a dühtől. Vetett még egy utolsó pillantást ránk, majd feldúltan besietett a házba.
Aggódva néztem Noahra, de ő csak megfogta a kezem és szép lassan leballagott velem a nappaliba.
Nick, Kolnak ecsetelte a dolgokat amiket látott.
- Uhh tényleg? Nem gondoltam volna - mondta csodálkozva Nicknek Kol, de simán le lehetett olvasni róla, hogy hazudik.
- Nick! - szólalt meg Noah.
Tesóm felénk fordult, majd dühödten Noah elé állt. Hirtelen megragadta a pólójánál fogva és a falhoz szorította.
- Te rohadék! Hogy volt pofád a húgomhoz nyúlni. Megmondtam neked akkor, amikor betetted először ebbe a házba a lábad, hogy ne merd Reinát elcsábítani - mondta idegesen.
Noah kitartóan állta Nick gyilkos tekintetét, de nem mozdult meg. Hagyta, hogy a tesóm ki ordítsa magát.
Riadtam álltam a két fiú előtt. Nick szemeiben, mérhetetlen gyűlölet volt, ami megrémisztett.
Megfogtam a karját. Azt akartam, hogy fejezze be most azonnal, ezt az őrült viselkedést.
- Nick, kérlek beszéljük meg nyugodtan - próbáltam higgadtan beszélni.
Szikrázó szemekkel felém fordult.
- Te csak maradj csöndben! - ordította. - Nem tanulsz a hibáidból? Megint szenvedni akarsz? Ugyan olyan sorsa jutna ez a kapcsolat is, mint az előző. De isten a tanúm, hogy nem fogom hagyni, hogy köztetek bármi is legyen.
Mintha szíven szúrtak volna a szavai. A sírás kerülgetett és nem tudtam elvenni a tekintetem, Nick dühöngő arcáról. Nagyon bántottak a szavai.
- Állj le! Ne merj így beszélni a húgoddal - szólalt meg Noah. Leráncigálta Nick kezeit a nyakáról és arrébb lökte a tesóm.
- Szeretem Reinát! Nem tilthatod, hogy együtt legyünk. Én nem fogom a húgod bántani - nézett rá higgadtan.
Csodáltam Noaht, amiért ebben a helyzetben ilyen nyugodt tudott maradni. Az én pulzusom az egekbe verdesett, de ő halál nyugodtsággal bámulta a tesóm.
- Nem hiszek neked. Egyszer már hallottam ezt a dumát, és amikor engedtem a dolgot, Reina szíve összetört. SOHA!!! - üvöltötte. - Soha nem fogom hagyni, hogy ez újra megtörténjen. Többé nem leszek olyan naiv, mint Castiel esetében voltam. Nem érdekel, hogy a barátom vagy, akkor sem hiszem el, amit mondasz. Ismerlek régóta, te is csak szédíteni tudod a nőket - kiabálta és beleütött a falba. Ránézett Noahra, és már láttam a lelki szemeim előtt, hogy neki fog esni.
Kol időben termett Nick előtt és lefogta.
- Haver erre semmi szükség - fogta le Nick kezeit Kol. - Most pedig elmegyünk és kiszellőztetjük az agyad.
- Engedj el! Nem fejeztem még be ezt a beszélgetést.
- Dehogynem öcsém! Nem vagy eszednél, majd ha lenyugodtál folytatjuk - orrolt rá Nickre, Kol.  Elrángatta a tesóm, majd kivonszolta a házból.
Remegve borultam Noah karjaiba.
- Megfogja érteni, majd egyszer, csak idő kell neki. Most egy kalap alá vesz engem még Castiellel. De majd rájön, hogy én nem ő vagyok. Te csak nyugodj meg - ölelt szorosan magához.
Egyetlen egy szó sem jött ki a számon. Noah vállába temettem az arcom és sírni kezdtem. Nick elvesztette a fejét. Biztos voltam benne, hogy magát is hibáztatja a Castiellel történtek miatt. De eszembe se jutott idáig, hogy a  következő kapcsolataimat, hozzá fogja hasonlítani. Elhiszem, hogy megakar védeni egy újabb csalódástól, de ne így tegye. Nem az rendített meg, hogy leordított, hanem az, hogy gyűlölettel nézett rám és Noahra. Nem vagyok rá dühös, de ő a lehetetlent akarja. Azt, hogy soha többé ne szenvedjek. De ezt még ő sem tudja megvalósítani. Át kell élnem ezer meg ezer szenvedést, amíg el nem jutok oda, hogy most már senki sem bánthat. Lehet nem Castiel vagy Noah volt az utolsó szerelem az életemben. De most Noahval akarok  túllépni mindenen. Nem hagyom el. Mellette leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra, vagy arra, hogy vele kell álmodnom tovább az egész éltem, mert ő az akit a sors mellém rendelt...



 













 

15 megjegyzés:

  1. Úúú, nagyon jó lett!!! ;))
    Egyre jobban írsz, csajszi! xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is. :). Várom a folytatást :)))

      Törlés
    2. Szegény Castiel, remélen újra együtt lesznek és Noah is talál valakit Reina helyett !! :D Egyébként imádom a történeted !!! Siess a folytival !!♥♥♥

      Törlés
    3. Szegény Castiel, remélen újra együtt lesznek és Noah is talál valakit Reina helyett !! :D Egyébként imádom a történeted !!! Siess a folytival !!♥♥♥

      Törlés
  2. Egyet értek papviki01 -el Noah elmehet a buzsba Castiel meg jöjjön vissza mert fenéken rugdosom

    VálaszTörlés
  3. Mikorra várható a folytatás?????
    :))
    Amúgy csúcs szupi lett!!!!!!

    VálaszTörlés
  4. Visszajön Cas hamarosan nyugi :D
    Ma kezdtem neki a folytatásnak. Hétvége körül igyekszem hozni :)

    VálaszTörlés
  5. Haaaat... Ezzel a resszel nem nagyon fogtal meg... Eddig egyediek voltak, meg minden, de most beallit a sablon sztori, hogy "szakitok a baratommal, aztan osszejovok egy masik sraccal".... Ez most egy kicsit rossz lett... Valamint az elejen a 18+... Hat, nem irtad le olyan toredekesen, igy csak 16+-t lehetne ra mondani... Na mindegy... Te irtad, nem en...

    VálaszTörlés
  6. Hát sajnálom, ha nem nyerte el a tetszésedet. Inkább 18+t raktam ki, nehogy gond legyen belőle.

    VálaszTörlés
  7. kövi résszel hogy álsz????. Nagyon várom már :)

    VálaszTörlés
  8. Folytasd mert mindig van akinek lesszbek kifogasai de azok feltekenyek tanacsot fogadhel rosz kommetel ne torodj. Mert itt vagyunk mi tobbiek akik alig f
    varjak a folytatasodat. Nagyon jol irsz igy tovabb

    VálaszTörlés
  9. Igaza van lili bánhegyinek én is igy vagyok vele jol irsz folytasd :)

    VálaszTörlés
  10. Legyen már folyti!!!
    Nagyon jól írsz,nehogy abba hagyd!

    VálaszTörlés
  11. Sziasztok
    smile hangulatjel

    Jöttem egy kis helyzetjelentéssel!
    Ne haragudjatok, amiért ilyen régóta nincs rész, de nagyon sok dolgom van mostanában. Próbálok időt szakítani az írásra amennyit csak tudok. Nem akarok egy összecsapott részt hozni nektek, ezért a türelmeteket kérem. Ma már kb. a felét megírtam, de hátra van még a java. Sietek kész lenni vele, és hozni nektek
    grin hangulatjel

    Köszönöm a türelmeteket:D

    VálaszTörlés