"Ajándékok"

Reggel kellemes cirógatásra ébredtem, kinyitottam a szemem,és az én szerelmem szürke szempárjaival találtam szemben magam.
 - Jó reggelt Boszi. - suttogta és egy csókot kaptam tőle.
- Neked is szép jó reggelt. - suttogtam én is.
 - Ennél szebb nem is lehetne.A tegnap este felejthetetlen volt.
 Bevallom egyből elpirultam ahogy visszagondoltam a tegnap estére.
 - Igen az volt valóban. - mosolyogtam rá.
 - Nem kell így elpirulni cicám. - mondta és megpöckölte az orrom. - De gyönyörű vagy így is.
 - Te jól érzed magad? - majd a kezem a homlokára raktam.
 - Most mi a baj?
 - Az, hogy túl kedves vagy. Te nem az én Castielem vagy! A bunkó, arrogáns ,beképzelt seggfej… - nevettem fel. - Kérem vissza őt.
- Ugyan boszi. Valld be, hogy tetszik ez is?Vagy tényleg a rosszabbik énem kell? -nézett rám perverzen majd közel hajolt hozzám. - Akkor megkapod.Ha most azonnal nem szeretkezel velem megint olyat mint tegnap este, akkor előveszem a rosszabbik énem,de te azt nem szeretnéd látni.- mosolygott ravaszan.
 - Nem tudsz újat mutatni.-pimaszkodtam.
Becsukta a szemeit és elmosolyodott.Itt már tudtam,hogy valamire készül.Aztán hirtelen fölém kerekedet és leszorított.
- Akkor most jól figyelj.Én mindig tudok újat mutatni.
Mikor felém hajolt, különös melegség szűrődött át rajtam. Csak a forró leheletét éreztem a bőrömön. Nagyon finoman csókolóztunk. Éppen hogy csak, mintha nem volnánk biztosak benne. Csak az ajkaink érnek össze.Derekamat átölelte, majd kezes lassan a fenekemre csúszott.Édes csókokból átváltott vad féktelen csókokra.Vágyakozással ölelt és csókolt,én pedig elengedtem magam.Annyira szeretem őt,nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy ismét az övé legyek,ismét egymáséi legyünk...



                                                                Lysander



Unottan léptem ki a szobám ajtaján,fejem csak úgy zsongott.Tegnap egy kissé túlzásba vittem az ivást.
Épp Reina és Cas szobája előtt haladtam el,kissé furcsa hangok szűrődtek ki.
Mostantól nem igen lehet majd őket kirobbantani a szobából.Elmosolyodtam majd lementem a konyhába.Viola,Alexy és Rosa nagyban serénykedtek a konyhában.
- Ti mit csináltok itt kora reggel?- kérdeztem tőlük majd leültem a pulthoz.
- Tortát sütünk.Ma van Nick és Reina születésnapja.- válaszolt Rosa
- Ma? Nem is tudtam.- lepődtem meg.
- Szerintem még ők is elfelejtették.Annyi minden történt mostanában,hogy nem erre gondoltak szerintem.
- Nem is vettem nekik semmi ajándékot. - sóhajtottam és lekönyököltem a pultra.
- Épp ezért sütünk nekik tortát meg csinálunk kaját.Ahogy ismerem őket ennek jobban fognak örülni.
- Amúgy Bella meg Kim nem kelt még fel?
- Tyler már volt lent,Kim kicsit szét van esve.Bellát még nem láttam.Nick alszik még,meg szerintem Reina meg Cas is.
- Ők már nem,épp a reggeli torna hangjait hallottam a szobájukból amikor elmentem ott.- nevettem.
A csajok hangos nevetésbe kezdtek.
- Szegény Reina,Castiel megízlelte a jót és most már nem szabadul tőle egy könnyen.-vihogott Rosa
- Rosa,hogy mondhatsz ilyet?- röhögött Alexy és meglökte kicsit Rosát.
- Na jó skacok megnézem Bellát jól van e?- intettem nekik majd felmentem Bella szobájába.
Teljesen összekuporodva feküdt az ágyba,biztos hogy fázott mert a takarója a földön volt.
Felvettem a takarót a földről és betakartam majd leültem mellé.
Olyan édesen aludt,óvatosan megsimogattam az arcát majd csak néztem.
Már napok óta furcsa érzéseket hoz ki belőlem ez a lány.Gyerek korom óta ismerem,de sose gondoltam rá úgy mint nőre egészen a múlt hétig.


*Visszaemlékezés*


Castiel és Reina most kivételesen nem volt együtt egész nap,így átmentem Castielhez egy kicsit délután próbálni.Mostanában nagyon elhanyagoltuk a bandát.
- Szedd már össze magad haver,úgy gitározol mint aki most vette először a kezébe ezt a hangszert.- teremtettem le.
- Ne oktass ki,csak fáradt vagyok ennyi.
- Mostanában sosincs kedved zenélni.Hogy szerzünk így akkor egy menedzsert ha nem gyakorolunk és nem játszunk jól?Nem az az álmod,hogy felfedezzenek minket és sikeresek legyünk?He?
- Tudom én is,te hülye.-morgott.
- Akkor meg ne játszd a halálos beteget,inkább játssz normálisan,vagy tényleg el leszel tiltva Reinától.
- Most mi bajod? Ehhez neki semmi köze.
- Semmi? Mióta együtt vagytok azóta nem foglalkozol a zenével.Pedig biztos vagyok benne,hogy össze lehetne egyeztetni a kettőt.
- Ez nem igaz.-csattant fel.- Igen is foglalkozok a zenével,de most Reina az első számú az életemben,nem a zene.
- Reina mindig itt lesz neked,de az a fellépés ahol több menedzser is lesz csak egyszer van az évbe.Most kell megmutatnunk,hogy mit tudunk.
- Mondtam már ne oktass ki,tudom és megteszek mindent azért,hogy ott jól játsszunk.
- Áprilisban lesz.Addig profin kell előadnunk a dalt és szedd össze magad.
- Pff...  Oké.
- Tudod mit szedd össze magad,addig kimegyek a konyhába iszok valamit.- odadobtam elé a kottát majd kimentem a konyhába.
Nekem nagyon fontos az a fellépés,szeretném ha végre felfedeznének minket.Castielnek is ez volt az álma keményen dolgozott eddig,de mióta Reina vele van elhanyagol mindent.Nekem nincs ellenemre a kapcsolatuk,csak foglalkozzon a bandával is.
Odamentem a hűtőhöz majd  kivettem egy dobozos kólát,ahogy csuktam be az ajtót Bellát pillantottam meg mellettem.Elég meglepődött fejet vágott,ahogy én is.Nem is tudom mi ütött belém de hirtelen végig néztem rajta.Egy szál törölközőben állt előttem.A combjai kivillantak a törölköző alól.Eszméletlen formás lába van.Hogy nem vettem észre eddig?
- Te perverz mit lesed a nyálad csorgatva a combom?- kiabálta és fejbe vágott.
- Ne haragudj,én nem...
- Mi te nem? Ne nézz így rám te hülye.Azt hittem Castiel áll itt.
- Hát nem ő hanem én,de már megyek is.Bocsi.- feleltem majd kikerültem és elindultam Cas szobája felé.Nem bírtam ki,hogy ne nézzek hátra.
Bella épp a felső polcról vette le egy poharat,ahogy nyújtózkodott jobban látszottak a töklétes combjai.Megdermedtem és csak néztem azt a tökéletes alakot.
Nagyon sokszor láttam már így,de ez most valahogy másként hatott rám.Ha jobban megnézem Bellát ő egy gyönyörű nő,igaz a modora olyan mint Castielé de azt leszámítva egy bombázó.

*Visszaemlékezés vége*


Nem tehetek róla,de az a nap óta nem tudok csak gyerekkori barátként nézni Bellára.Lehet ezt fogni a tomboló hormonokra vagy akármire,de ez a csaj tetszik nekem.
Felakartam állni az ágyról,amikor Bella hirtelen megszólalt.
- Te mit keresel itt?- kérdezte álmosan
Visszaültem az ágyra és mosolyogva ránéztem.
- Csak jöttem megnézni,hogy vagy?Este nagyon kiütötted magad.
- Nem emlékszem semmire,onnantól kezdve,hogy Kim mellé álltam.
- Nem is baj.Mindketten elég sokat itattok.
- Csináltam valami hülyeséget?
- Nem semmit,csak beájultál majd Castiel felhozott.
- Mintha derengene,hogy ő rakott ágyba,meg mondott pár cifra mondatot nekem amiért ennyire kész lettem.- mosolygott majd gondterhelten a hátára fordult.
- Jól vagy?Ne hozzak gyógyszert vagy egy kis vizet? -kérdeztem aggódva
-Nem kell köszi,nem fáj a fejem vagy ilyesmi.Nem dönt le engem egy kis másnaposság.Tudod milyen vagyok.- felelte mosolyogva majd felkönyökölt és rám nézett.- Csak szeretném gyors elfelejteni a tegnapot.Rendben?Ne beszéljünk róla többet.
- Felőlem oké.Akkor,hogy elfeledtessem veled,menj fürödj le,utána gyere le a konyhába.A csajok már sürögnek forognak,ma van az ikrek szülinapja.
- Tudom,Cas említette tegnap,hogy ne felejtsem el.Meg arról,hogy valamivel készül Reinának.
- Kíváncsi lennék mi az?De nem tartom valószínűnek,hogy egyhamar kijönnek a szobából.- nevettem
- Miről maradtam le?- nézett rám tágra nyílt szemekkel
- Csak annyiról,hogy este hozzánk vágott Reina egy szatyor óvszert,utána megfenyegetett minket,hogy senki ne zavarja meg őket ha felmentek aludni.De Castiel még rá kontrázott azzal,hogy még csak az ajtó előtt se merjünk elmenni.
- Ahh értem.Legalább ők boldogok az lényeg nem?
- Mert te nem vagy az? Van valami baj?- kérdeztem majd megfogtam a kezét.
Meglepődve nézett rám,és kikapta a kezét a kezemből.szótlanul néztük egymást tovább.
- Sajnálom,ha ezzel megbántottalak.-szólaltam meg én végül,majd felálltam és indulni készültem ki.
- Lys várj.- kiáltott utánam.Megfordultam,és már ott állt szorosan mögöttem.- Miért vagy ilyen velem napok óta? Kedves,figyelmes és csodálattal néző.Mi az oka?
- Tudod én nem Castiel vagyok,nem kertelek kimondom kerek perec.Tetszel nagyon Bella.Ha ez a barátságunkba is kerül,de én bevallom.- ránéztem,semmit nem tudtam kiolvasni az arcából.Aztán hirtelen lehajtotta a fejét és megszólalt.
-Te nem vagy rossz fiú,igenis helyes vagy meg minden.De sajnos én mást szeretek.- mondta bűnbánóan
- Tudom.
- Mi?-emelte hirtelen a fejét fel.
- Tudom legyen ennyi elég,de azt is tudnod kell ,hogy elfogom érni azt,hogy kiverd a fejedből azt a másikat.Én leszek az akit előbb utóbb szeretni fogsz.- közelebb hajoltam hozzá,megfogtam az állát és magamhoz húztam.- Mellettem sosem kellene szomorúnak lenned.Tudom nem vagyok egy Nick vagy Castiel,de szeretni ugyan úgy tudok mint ők.Csak annyit kérek ne ellenkezz hagyd,hogy mosolyt csaljak az arcodra.
- Lys én nem tudom mit mondjak erre.Ez olyan hirtelen jött...- suttogta,és szemeivel hol a szemeimbe  nézett,hol a számra.
Megsimogattam a másik kezemmel az arcát, és megcsókoltam.
Először meglepődött,de nem ellenkezett inkább erősen magához ölelt, s visszacsókolt.
Nyelve az enyém köré fonódott, számomra eddig ismeretlen forróságot ébresztve a testemben. Nem csupán csókolóztunk, ez már szerintem sokkal több volt.
Lassan elengedtem,ahogy ránéztem arcára tiszta piros volt,lehajtotta a fejét,de én visszahúztam,hogy a szemébe tudjak nézni.
- Ilyen csókokkal fogom elfelejtetni veled azt a másikat.Minden nap kapni fogsz egy csókot,addig a napig amíg nem szeretsz ki a másikból.
- És utána? - kérdezte remegve
- Ha belém szerettél nem csak csókot fogsz kapni,hanem boldogságot is.- hüvelykujjammal megsimítottam ajkait majd elengedtem,és kimentem az ajtón.Becsuktam az ajtót és nekidőltem a falnak.
Még magam se hiszem el amit tettem és amiket mondtam.Teljesen úgy viselkedtem mint Castiel,de megérte mert éreztem,hogy elgondolkodott rajta,sőt vissza is csókolt.Nem érdemli meg,hogy boldogtalan legyen és elfogom érni,hogy megszeressen még ha úgy kell viselkednem mint Castiel.



                                                        Reina


   Szinte az egész napot ágyban töltöttük, már sötétedet odakint mire elértem azt Castielnél,hogy végre  lefürödjek és felöltözhessek. Castiel épp akkor jött ki a fürdőből mikor a tükör előtt csináltam a hajam.Szorosan mögém bújt és átölelt.
- Ne kösd össze,én úgy szeretem ha ki van engedve.Szeretem amikor végig simíthatom a kezem rajta.- majd kihúzta a gumit a hajamból és eligazította a hajam.- Így jobb.Olyan selymes és puha...-megfogott egy tincset és az orrához emelte.- Olyan jó illata van.
- Már megint kezded.-néztem rá mérgesen.
- Most mi van?Mért nem tetszik ha kedveskedni akarok neked?Elvileg minden nő szép szavakra vágyik a párjuktól.
- De te nem vagy ilyen és én sem.Én úgy szeretlek amilyen vagy bunkón.- mosolyogtam majd megfordultam,kezeim az arcára tettem és megcsókoltam.
Karjaival átölelt,csókja egyre szenvedélyesebbé vált,karjaim a nyaka köré fontam és hozzásimultam.Szinte elolvadtam a karjaiban,testemben újra fellobbant a vágy.Kezeit lecsúsztatta a combjaimra majd felemelt.Lassan az ágy felé haladt mikor valaki kopogott.
Castiel megállt majd bosszúsan az ajtó felé nézett.
- Ki az?- morogta mérgesen.
- Szerinted ki az te hülye?- kiabált a tesóm.- A többiek küldtek fel,és azt üzenik menj le te agysérült.
- Agysérült a tudod kid,te idióta.Gyere be.- kiáltotta neki Cas.
Ránéztem Castre,hogy most már lerakhatna mert még mindig az előbbi pozícióba voltunk. Nick benyitott majd elröhögte magát.
- Csak nem megzavartam megint valamit?- nevetett tovább
Én csak bosszúsan ránéztem.
- És ha igen?Mondtam,hogy ne zavarj minket.-nyelveltem neki.
- Az estéről volt szó,nem az egész napról.Ettél egyáltalán ma már valamit?
Mosolyogva Castielre néztem aki elröhögte magát.
- Ja ettünk,egész nap azt csináltuk.Édes desszertet...- - felelte Cas és egy puszit nyomott az ajkaimra majd lerakott.-Megyek akkor megnézem mit akarnak.
Castiel kiment a szobából én pedig fáradtan dőltem le az ágyra.Nick feküdt mellém.
- Megmentettél Nick.- mosolyogtam rá.- Annyira fáradt vagyok.
- Meghiszem,aki egész éjszaka meg nappal szerelmeskedik ne csodálkozzon.- vigyorgott
- Bolond.- rácsaptam a vállára,ő pedig nevetve magához húzott.
- Boldog vagy igaz?-kérdezte
- Igen nagyon.Megkaptam mindent amire vágytam.Itt vagy te, a barátaink és a szerelmem,egyszóval minden amit akartam.
- Akkor boldog vagyok én is ha te az vagy.-mosolygott rám.
- Mért csak akkor vagy boldog ha én is? Rosával nem alakulnak jól a dolgok?- felemeltem a fejem majd a szemébe néztem.
- Vele minden rendben.Őszintén teljesen belezúgtam.Csak tegnap történt valami amit nehezen tudok elfelejteni...- sóhajtotta
- Nekem elmondhatod.Én is mindent megosztok veled úgy hogy ki vele.-erősködtem
- Tegnap mikor kint voltunk és hógolyóztunk,Bella majdnem megcsókolt.-mondta gondterhelten.
Valahogy éreztem,hogy történt tegnap valami Bellával,csak nem akarta elmondani és biztos azért is itta le magát annyira.
- És te mit szóltál hozzá? Érzel iránta valamit?
- Év elején tényleg tetszett,de úgy gondoltam soha nem jöhet össze vele a dolog.Most meg hirtelen megtudom,hogy tetszem neki? Összezavarodtam.Egész este azon agyaltam mi legyen most,nem tudom ezt a majdnem csókot olyan gyorsan elfelejteni.Viszont azt meg tudom,hogy Rosát nagyon szeretem és nem akarok már Bellától semmit.Csak ezt nem tudom,hogy közöljem vele is...
- Nick...Én már rég sejtettem,hogy tetszel neki.Csak nem akartam beleszólni.De ha Rosát tényleg szereted,akkor nem kérdés hogy mit kell tenned.Olyan nehéz ez hogy mindketten a barátnőim,nem állhatok senki pártján.Ezt te magad döntsd el.
- Nyugi megoldom,te ezen ne törd a fejed.Te csak légy boldog most.Amúgy meg boldog szülinapot.-mosolygott majd össze-vissza puszilt.
- Te jó ég tényleg.Elfelejtettem, neked is bátyus-vigyorogtam rá.
- Tudtam,hogy elfelejted tavaly is kiment a fejedből.De szerintem a többieknek nem.Nagyon sürögtek a konyhába,meg amint megláttak felzavartak hozzád.
- Gyere leskelődjünk.Kíváncsi vagyok.- felálltam és felhúztam őt is.
- Biztos jó ötlet? Rosa a leglelkesebb ha rájön,hogy kutakodunk kinyír.
- Majd lenyugtatod pár csókkal.Indulj már.-megfogtam a kezét majd halkan kinyitottam az ajtót,és lementünk a lépcső aljára.
Kidugtam a fejem egy kicsit a fal mellől,így pont a konyhára láttam.Castiel osztotta az észt a többieknek.
- Te idióta.Hova rakod azokat?Ide kell ...- vette ki Rosa kezéből az evőeszközöket,és helyes sorrendeben rakta le a tányérok mellé.Nem tudtam,hogy ezt is tudja?Ki nem nézném belőle.
-Tudod ki az idióta te eszetlen.Egész nap gürcöltünk,te meg letolod a pofád ilyenkor és dumálsz?- ordította Rosa - Megtudom csinálni egyedül is, nem kellesz.
- De kellek mert az én csajom,azt akarom minden úgy legyen ahogy elterveztem-kiáltott rá majd szikrázó pillantásokat küldtek egymás felé.
Nick  a hátam mögött alig bírta visszatartani a nevetését.Hirtelen oldalba bökött,de én nem voltam felkészülve rá,hogy ekkorát üt rajtam,meginogtam a lépcsőm majd lezúgtam.
Mikor földet értem a fenekem fogtam és idegesen néztem Nickre,aki ijedten nézett rám és odaszaladt hozzám.
- Jól vagy? Nem gondoltam,hogy leesel.- aggódott
- Te hülye mondtam,hogy ne mozdulj és maradj csendben.Mégis mit gondoltál? Épp,hogy lábujjhegyen álltam a lépcsőn annyira nézelődtem,te meg meglöksz?Zsibbad a fenekem.-fújtattam mérgesen.
- Így jár aki kíváncsi.-szólalt meg Lysander.
Teljesen zavarba jöttem,nagyon ciki volt így lebukni.Zavart vigyorral a többiekre néztem.Castiel karba tett kézzel és morcosan bámult,a többiek meg mosolyogva.Rosa hirtelen széles mosolyt vett fel,és a pultról felvette a tortát és elénk lépett.
- Ha már így lebuktunk akkor Boldog Születésnapot Nektek.- vigyorgott
Nagyon aranyos volt tőlük,hogy gondoltak ránk teljesen meghatódtam.Igaz a torta nem épp nézett már ki tortának,egy kicsit össze volt esve,de nagyon örültem neki.Nick segített felállni majd könnyes szemmel elvetem Rosátol a tortát leraktam az asztalra és megölelgettem.
- Köszi de nem kellett volna bajlódnotok ilyesmivel.- mondtam szipogva amikor elengedtem,majd a megterített asztalra mutattam.
- Az ember egyszer 18.Utána már vén asszony leszel.-nevetett
- Ki lesz a vén asszony kislány?- háborodtam fel viccesen - Csak megsúgom neked én 30 évesen is bombázó leszek.- nevettem és hajam átdobtam a vállamon.
- Az egoista.Majd meglátjuk melyikünk lesz csinosabb 30 évesen,jah bocs te akkor már 31 leszel.- öltötte ki a nyelvét rám.
- Na csajok én mindkettőtöket szeretni fogom ha 30 évesek leszünk,úgyhogy csend.- állt közénk Nick és átölelt minket.- Senki oldalán nem lesz két ilyen jó csaj.
Csak nevetni tudtunk Nick kijelentésén Rosával.Tesóm nagyon optimista ki tudja mi lesz velünk harmincévesen?Ahogy elvettem a szemem Nickről,Bellára pillantottam aki búsan nézett minket.
Nagyon sajnáltam szegényt,szereti Nicket de nem kaphatja meg.Hirtelen a tekintetem a kezére siklott és azt vettem észre,hogy Lys fogja a kezét.Mi a franc? Szemeim az tekintetükre emeltem Bella szomorúan nézett Lysre,ő pedig csak biztatóan mosolygott rá amitől Bella elvörösödött.
Tovább kutakodtam volna még kettejük közt a szememmel,ha nem a drága vörösöm állt volna elém.
- Na engedd el a csajom paraszt.- kacsintott Nickre és magához húzott.- Boldog szülinapot Boszi.
Szorosan átöleltem,felpipiskedtem hozzá,és gyengéd csókot leheltem az ajkaira.
- Köszönöm-mosolyogtam rá
- Gyertek együnk, a többiek kitettek magukért.
Castiel az asztalhoz kísért,kihúzta nekem a széket én pedig leültem.
Nagyon boldog voltam,ezek a srácok tényleg megleptek minket.Az étel valami isteni finom volt,és a torta is.Először elgondolkodtam azon ,hogy megkóstoljam mert a kinézete nem volt valami megnyerő,de ízre nagyszerű volt.
Az egész vacsora nagyon jól telt el.Az elmúlt napok feszültsége szinte eltűnt a légkörből,mindenki nagyon jól érezte magát.Szinte már sajnáltam,hogy holnap haza kell mennünk.Itt tudtam volna maradni örökre velük,ők az új családom és nagyon büszke vagyok rá ,hogy ezt elmondhatom.
Vacsora végeztével Castiel kihívott a teraszra beszélgetni,nem sok kedvem volt hozzá mert nagyon hideg volt kint,de a kedvéért bármit megteszek.

Először sétálni volt kedvem így jártunk egyet a ház körül,utána a teraszra vissza mentünk.Hozott magával egy pokrócot és leültünk a hintaágyra.Összeölelkeztünk,és így gyönyörködtünk a csillagokba.
- Van számodra valamim Boszi.- szólalt meg pár perc csend után,és a kabátja zsebéből egy fehér kis dobozt vett ki,majd a kezembe adta.
- Nem kellett volna tudod.Nekem annyi is elég,hogy itt vagy mellettem.
- Ne dumálj már,hanem nyisd ki.- szólt morcosan.
Vettem egy mély levegőt majd kinyitottam a dobozt.A lélegzetem is elállt amikor megláttam mi van benne.Egy gyönyörű szép aranynyaklánc volt benne,amin egy medál lógott.A mi nevünk kezdőbetűi voltak összefonódva rajta.
Öröm könnyek gyűltek a szemembe,de nem akartam sírni előtte inkább gyorsan megcsókoltam.
- Köszönöm nagyon tetszik. - mondtam két csók között.
- És ez még semmi.- mosolygott majd egy újabb fehér dobozt vett elő.- Ez is a tied,nem tudok karácsonyig várni.
- Ne már Castiel,a nyaklánc épp elég volt.Ne csináld ezt velem,ez olyan lenne mintha kihasználnálak.Nekem nem kellenek ilyen ajándékok,nekem csak te kellesz.- felpillantottam szemeire,de ő csak mosolygott.
- Figyelj Boszi,ha nem fogadod el megharagszom ennyi.És tudod milyen vagyok ha mérges leszek,tudom,hogy te nem olyan vagy mint a többi csajom,akik csak a pénzre mentek de hagyd,hogy ajándékokat vegyek neked.Szeretlek és el kell fogadnod,hogy ilyen vagyok.Szeretném ha elfogadnád őket.- olyan szépen nézett rám,hogy nem tudtam ellenkezni.
- Rendben elfogadom,ha ez neked annyira fontos.- sóhajtottam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Akkor nyisd ki.
Nyeltem egy nagyot majd kinyitottam ezt a dobozt is.Ha az előzőre azt mondtam,gyönyörű akkor ez valami eszméletlen szép volt.
Egy szép aranygyűrű volt benne,fehér kövekkel kirakva.
Castiel elvette a kezemből a dobozt,és kivette a gyűrűt belőle.Megfogta a bal kezem majd felhúzta a gyűrűs ujjamra.
- Szeretném ha addig hordanád amíg szeretsz.Sőt remélem örökké hordani fogod.- szólalt meg és szájához emelte a kezem és megpuszilta a gyűrűt.- Ez a gyűrű illik hozzád,olyan szép mint te.
Megadóan mosolyogtam rá,nem volt kedvem már vitázni vele,hogy ne vegyen nekem ilyen drága dolgokat.Valóban örültem az ajándékoknak mert szívből adta őket,és nekem ez sokat jelentet.
A fiú az ölébe ültetett és szenvedélyesen megcsókolt,apró csókokkal borította el arcom minden pontját,és közben szerelmes szavakat suttogott nekem.Megfogtam a plédet ami rajtunk volt és magunkra húztam,hogy eltakarjon a kíváncsiskodó szemek elől,akik az ablakban figyeltek minket.
Hogy miért szeretem? Nem tudom megmondani.Már megpróbáltam nem szeretni őt,de nem ment.Ahogy a számon érzem a csókjait,az izgalmát minden megszűnik számomra.
Csak ketten léteztünk a sötétségben, mi és a szerelmünk ami sosem múlhat el....

"Ő mindaz amit csak kívánhatok magamnak... "

                                                             Bella



Csak vártam és vártam,de nem történt semmi.Kinyitottam a szemem Nick komoly arckifejezéssel nézett rám.
- Bocsáss meg Bella én nem....- szólalt meg majd felállt.
Félve néztem fel rá,testem szinte remegett annyira zavarban voltam.Mit csináltam?Nem tudtam uralkodni a kezeimen,majdnem megcsókoltam miközben tudom,hogy Rosa bent van.
Nick kinyújtotta a kezét,hogy felsegítsen.Elfogadtam,majd segített felállni.A szívem mélyén szerettem volna,ha úgy történik mint a filmekben,mikor segítenek felállni a lánynak majd szorosan magukhoz húzzák  és elcsattan a csók.De ez a valóság,Nick ügyelt arra,hogy ne kerüljön megint közel hozzám.Hát tényleg szereti azt a lányt?
Elfordította a fejét majd,Castielnek kiáltott aki még mindig Reinát fürdette a hóban.Mondjuk jobban megnézve itt már nem arról volt szó.Egyfolytában smárolást nem nevezném annak.
- Nem megyünk be? Én már átfagytam meg szerintem a húgom is Cas.
- Mehetünk,már megkaptam amit akartam.- kiáltotta a tesóm.Segített felkelni Reinánk.Persze,hogy még szarabbul érezzem magam,nekik sikerült filmbe illő jelenetet összehozni.Nem is az öcsém lenne,ha nem tette volna meg.
- Castiel indulj már, Reina még a végén oxigén hiányban hal meg.- állt Cas mellé majd elhúzta Reinától.
- Most ezt mért kell te hülye?Csak kihasználok minden együtt töltött percet a csajommal.Te is azt tehetnéd.-teremtette le Cas Nicket.
- Tőlem azt csináltok amit akartok ,de ne a szemem láttára.Tudom,hogy nem a középkorban vagyunk,de végtére is a húgom.Nincs kedvem végig nézni ahogy magadévá teszed.
Castiel elnevette magát és vállon veregette Nicket.
- Nyugi nem teszek semmi olyat a húgoddal amit nem szeretne.-vigyorgott Cas
Nick csak megcsóválta a fejét,és beindultak a házba.
Reina belém karolt ,mi is elindultuk.
- Bella jól érzed magad? Kicsit feszültnek tűnsz.
- Nincs semmi gond csak fázok ennyi.Gyere melegedjünk fel.-mosolyogva bementem az ajtón.
Láttam rajta,hogy nem nagyon hitt nekem.Pár hónap alatt nagyon jól kiismert.
Mindenki a nappaliba ült,Reina és én gyorsan elmentünk átöltözni,majd csatlakoztunk a társasághoz.
Igaz csak egy évvel vagyok idősebb náluk,de még engem is megtudnak lepni ezek a srácok a perverzitásukkal.Lysander aki a maga módján csendes a suliba,most teljesen másnak tűnt.
Olyan 9 óra fele,mikor már majdnem mindenki enyhén ittasan mászkált a nappaliba,Lys kitalálta az üvegezést.Az a Castieléhez hasonló mosoly amit néha megeresztett,teljesen ledöbbentett.
- Ahh Lys na most te vagy a soros.- nevettem mikor előtte állt meg az üveg.Eddig szívatta a többiket,de most ő jött.
- Oké gyerekek merek.-felelte
Castiel és Nick összesúgtak majd vigyorogva ránéztek.
- Csókold meg Violát.-szólt Cas.
Viola szinte kiköpte az innivalóját amit épp kortyolt,Kim a hasát fogva nevetett mellette,majd megveregette barátnője hátát.
- Gyerünk Viola.Nem sok mindenki mondhatja el magáról,hogy csókolózott Lyssel.-nevetett rajta.
Viola felállt majd Lys elé állt,ő lehúzta az ölébe amitől szegény lány tiszta vörös lett.Megsimította az arcát majd megcsókolta. A lány egy kicsit zavarba volt,de utána mintha felengedett volna,mint két kiéhezett hiéna úgy falták egymást.Kikerekedett szemekkel figyeltem őket,de nem csak én a többiek is.
- Na jó menjetek szobára,csak egy csókról volt szó,nem arról hogy egészbe lenyelitek egymást.- kiáltott Alexy vigyorogva
Viola elszakadta Lystől,kipirulva nézett a srácra,Lys a szokásos mosolyát vette fel,majd amikor a lány felakart állni visszahúzta az ölébe.
- Maradj nyugodtan,engem nem zavar.-mondta neki.
Viola csak mosolygott,és elhelyezkedett az ölébe.Na erre nem számítottam, ez a félénk lány és Lysander? Mondjuk furcsa ember furcsához illik.
- Na jó,ha abbahagytátok a megdöbbenést folytassuk.-szólalt meg Lys majd megpörgette az üveget.Castielnél állt meg.Fehér hajú barátunk ördögien felnevetett.
- Castiel.Felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Akkor menj oda Alexyhez és puszild meg.10 másodpercig ott kell maradni a szádnak.
Castiel ledöbbent,Reina mellette eldőlt úgy nevetett.
- Ugyan béby tedd meg.Én is minden nap adok neki,nem leszek féltékeny.-röhögött Reina.Cas mérgesen ránézett,majd Lysre.
- Ezt te sem gondolod komolyan?Soha nem puszilok meg egy fiút se,legyen az bárki.Úgyhogy nem csinálom meg.- vágta be a durcát.
- Ha nem csinálod meg nem fogom hagyni,hogy a húgommal egy szobába aludj.És hidd el megtudom tenni,hogy ne jussatok egymás közelébe.- vigyorgott Nick.Cas és Reina fapofát vágott,majd Reina lökdösni kezdte Cast,hogy induljon.
- Indulj nem halsz bele.
- Nem én ezt akkor sem.
- Akkor csak egy színt mondok PIROS.Tudod mire gondolok.
Cas elmosolyodott,majd nagyokat sóhajtva Alexy elé guggolt.
- Ha ezt bárki is elmondja valakinek megölöm.- fenyegetőzött majd a vigyorgó Alexy felé fordult.- Legalább ne mutasd ki,hogy mennyire örülsz te féleszű.
- Nem tehetek róla,a suli legjobb pasijától kapok puszit.-mondta röhögve Alexy
Cas elmorgott pár szidalmat majd arcon puszilta,Lys lassan elkezdett számolni,de nem olyan gyorsan kiakarta élvezni minden pillanatát ennek a jelenetnek.Lejárt a 10 másodper,az öcsém szinte elugrott Alexy elől,majd Reinára vetette magát és megcsókolta.
- Mi volt ez? -kérdezte meglepődve Reina mikor Cas elengedte
- Csak megakartam bizonyosodni róla,hogy nem lettem meleg.De nem, talán még rosszabb is lettem.Lehet gyakrabban puszilom meg Alexyt.
A szobába kitört a nevetés.
Mindenki kiröhögte magát majd Lys újból pörgetett.Ezúttal előttem állt meg.
Vacilláltam rajta,hogy mit válasszak,de gyorsan döntöttem.Nem lehet baj belőle.
- Akkor Bella...-kezdet bele Lys
- Merek.
Elgondolkozott,hogy mit is adhatna nekem.Szerintem nem mer nagyon durvát,tudja milyen vagyok ha mérges leszek.
- Ülj bele 1 teljes percre Nick ölébe.- mondta
Arcomról lefagyott a mosoly, de Nickéről is.Rosa vigyorogva szólalt meg mellette.
- Ugyan Bella ez semmiség,eddig tied a legkönnyebb feladat.-mosolygott
Szegény Rosa ha tudnád,hogy érzek a te pasid iránt nem mondanál ilyeneket.
Összeszedtem minden bátorságom és odamentem Nickhez,majd beleültem az ölébe.
Nagyon  is kellemetlenül éreztem magam.
A többiek addig ittak,amíg le nem telik az egy perc.
Talán nem is az miatt éreztem magam  kellemetlenül,hogy Nick ölbe kellett ülnöm,hanem az,hogy olyan merev testtel ült,hogy az fájt.Kezeit szorosan maga mellett tartotta,miközben szemeivel Rosát nézte.
Ez fájt a legjobban,hogy szembesülnöm kellett azzal,hogy nem érez irántam semmit.A szívem hirtelen össze szorult azt hittem ott mentem elsírom magam.
Biztos vagyok benne,hogy Lys látta a reakcióm mivel hamarabb megszólalt.
-Oké lejárt.
Megkönnyebbülve szálltam ki az öléből.
Friss levegőre volt szükségem,gyors felkaptam a kabátom és kimentem.Leültem a lépcsőre,kezemmel összekulcsoltam a két lábam és bámultam a sötétségbe,könnyeimet elengedve.
- Jól vagy Bella?- szólalt meg mellettem Alexy és leült mellém.- Nem kéne itt ülnöd felfázol.
-Te is azt csinálod,akkor te is fel fogsz.- feleltem a könnyeimmel küszködve.
- De most nem én vagyok a lényeg.Tudod láttalak odabent.Biztos nagyon rossz lehet neked.
- Miről beszélsz?
- Arról ahogy Nickel viselkedtél.Délután is láttam az ablakból a kis eleséseteket.
- Micsoda?- néztem ijedten rá
- Nyugi csak én láttam.A többik pont mással voltak elfoglalva.Tudom milyen érzés ha visszautasítanak,de ilyenkor jó ha van melletted egy barát akinek kiöntheted a szíved.
- Igen jó lenne egy olyan barát.Reinának szívesen elmondanám,de nem tehetem.Rosa a legjobb barátnője nem tudom neki elmondani.Félek megharagudna.
- Te is tudod,hogy nem olyan,inkább arról van szó,hogy te félsz elmondani neki.Ha így könnyebb lenne neked,nekem nyugodtan elmondhatod.Tartom a szám.-mosolygott rám és az ölébe húzott.-  Na gyerünk öntsd ki a szíved.

- Tudod,addig a pillanatig amíg nem ismertem meg Nicket jobban,úgy voltam vele ,hogy nem leszek szerelmes.Persze megváltoztak a dolgok mert beleszerettem.
15 évesen átkellet élnem egy szörnyű dolgot ami mindig rávetődött a kapcsolataimra amik alakultak volna.Féltem közelebb kerülni a fiúkhoz,de Nick valahogy más mint a többi fiú,előtte megtudtam volna nyílni.
- Mi az a szörnyű dolog?
- Nem tudom elmondani, ne haragudj.- feleltem majd sírva a fejem a térdemre hajtottam.
- Semmi baj,ne haragudj ha tolakodó voltam.- nyugtatgatott Alexy.-Te egy erős lánynak tűnsz nem szabad feladnod.Kicsit olyan déjá vu érzésem van,szinte hasonló a helyzeted mint Reináé volt Castiellel.Tudom,hogy most a barátom ellen fogok beszélni,de nem akarok többé senkit olyan állapotban látni mint Reinát.Úgyhogy szerintem jobb lenne ha beszélnél Nickel, mond el neki mi a helyzet és ha tényleg Rosát szereti,akkor el kell fogadnod bármilyen nehéz is.
- Tényleg nagyom déjá vu ez a dolog.-nevettem kínosan.- De nagyon nehéz Nick szemébe néznem azok után,hogy majdnem megcsókoltam.
- Szembe kell néznünk a tetteinkkel.
- Tudom.Megfogom tenni,de nem most. Szórakozni jöttünk nem?- próbáltam oldani a feszültségem.
- Bizony! Majd én felvidítalak,ahogy elnéztem a többieket nekünk nem lesz csak párunk.De így jól érezhetjük magunk. Gyere,- felállt és a kezét nyújtotta.
Igaza van nem szomorkodhatok.Alexy vidámságot csalt az arcomra,majd vigyorogva mentünk be a házba.Többiek a konyha pultnál ültek és ittak,kivéve Reinát és Castielt.Ők csak nevettek Kimen ahogy sorba itta a feleseket.Gondoltam egyet és beálltam Kim mellé,és inni kezdtem én is.
Kimben nagyszerű ivótársa leltem addig a pillanatig amíg be nem ájult.Tyler nevetve vitte fel a szobájába,senki nem gondolta volna,hogy ő lesz az első aki kidől.
Én továbbra is csak öntöttem magamba az alkoholt, kiakartam űzni minden gondot a fejemből.
Lehet,hogy egy kicsit túlzásba vittem én is az alkohol ivást,mert ahogy Reinával beszélgettem az arca egyre jobban kezdet halványulni.


                                          
                                                             Reina


Bella makogott nekem össze vissza valamit valami pasiról,amikor hirtelen beájult ő is mint Kim.
Épp eltudtam kapni mielőtt összeesik.
- Most ez komoly ?Bella haho!!- próbáltam ébresztgetni de mélyen aludt.- Valaki nem vinné fel?-fordultam a többiek felé.
Cas átvette tőlem.
- Felviszem jövök mindjárt várj meg.Utána mehetnénk mi is aludni.- kacsintott rám.
Nevetve meglöktem és odamentem a többiekhez.
- Mi is megyünk lassan pihenni asszem,hosszú volt ez az este.
- Persze húgi menjetek csak pihenni.- mutogatott idézőjeleket Nick az ujjaival.
Az egyik bárszéknél ült,háta mögé álltam és jól fejbe vágtam.
- Be kussolsz.
Akik még lent maradtak nevettek a kis testvéries viselkedésünkön.
- Amúgy meg...-kezdtem bele majd a fiókból kivettem azt a szatyrot ami tele volt óvszerrel.Ledobtam a pult közepére.- Ebbe van minden amire szükségetek lehet.Amint felmentünk a szobába,nem vagyok kíváncsi arra,hogy kinek mi a baja.Nem adok senkinek gumit,itt van.Nem vigasztalok meg senkit, úgyhogy tartsátok magatokban a gondjaitokat. Senki ismételem senki ne merjen megzavarni,ezt főleg rátok értem.-néztem Rosára és Nickre.Először mindenki csak nézett rám nagy szemekkel,majd kitört belőlük a nevetés.
- Most mi van? . értetlenkedtem
- Az van cicám,hogy nem érdekli őket mit mondasz.- szólalt meg a hátam mögött Cas.
Végig itt volt? Ajj ez olyan ciki.Zavart mosollyal  megfordultam.
- Mióta állsz ott?
- Elég régóta ahhoz,hogy hozzászóljak a mondókádhoz.- átkarolt és a többiekre nézett.- Ugyan azt mondom amit a csajom csak durvábban.Akárki még csak el mer osonni az ajtó előtt,holnap a halál fia.Nem érdekel lány vagy fiú.Nagyon ideges leszek ha bárki megzavar minket a pihenésben.Értve vagyok?- mondta szigorúan.
Persze nevetve de bólogattak a drága barátaink.
- Akkor megegyeztünk. Na sziasztok. - intett Cas majd felkapott és ölbe vitt a szobánkba.
Ahogy átléptük a küszöböt lerakott,majd azzal a perverz mosolyával neki szorított a falnak.
- Szóval Boszi.Mit is tervezel?
- Mindjárt meglátod.- pólóját fogva magamhoz rántottam és szenvedélyesen megcsókoltam.
Mohón csókolt vissza, szinte felfalt, tenyere szorosan fogta a fejem, ujjai a hajamat túrták, másik keze a hátamat,és a csípőmet szorongatta.
Egy pillanatra elváltak az ajkaink,zihálva kapkodtuk mind a ketten a levegőt.Egymás szemébe néztünk,láttam a szemeibe a vágyat,és én örömmel teljesíteni akartam minden vágyát.
Most ő csókolt meg,de most már gyengéd a csókja, inkább csak sok apró puszi
Aztán csak néz, néz hosszan a szemembe, 
 - Szeretlek - suttogta mosolyogva.



FIGYELEM: Na szóval innentől  kezdve érvénybe lép a 16-18 + karika.
Minden kiskorú csak saját felelősségére olvassa el :)Aki persze érettnek találja magát ehhez nyugodtan olvassa tovább xD Próbáltam azért finomra venni a témát :D




Most én csapok le a szájára, úgy tapadok hozzá egész testemmel, mintha bele akarnék olvadni, eggyé akarnék válni vele és tényleg azt akarom.Ezúttal viszont senki nem zavarhat meg bennünket tudtam,csak mi magunk vagyunk.A bizsergető érzés egyre erősebb lesz,végig árad a testemben minden porcikám elönti a forróság.Nem tudok betelni a csókjaival, egyre jobban kívánom.De valami közénk feszül, és érzem, hogy nem esik jól neki a hevességem. Eltolom a csípőmet tőle,combomnál fogva felemelt,de csókunk addig se szakította meg.Gyengéden lerakott az ágyra, lassan óvatosan vetkőztetni kezd minél kevesebb ruha van rajtam, annál kevesebb hely van a bőrömön is, amit még nem csókolt meg.Rutinos mozdulatokkal megszabadított a melltartómtól,elmosolyodik melleimtől,majd gyengéden megcsókolja őket.Lassan finoman csókolva halad lefele a hasamon,már a bugyimnál jár mire odáig jutok, hogy levarázsoljam róla a pólót, csak velem hajlandó foglalkozni, nem segít nekem, hogy le tudjam vetkőztetni. Mikor a bugyi alatti területet kezdi el feltérképezni ,elmegy a kedvem a további próbálkozásoktól, átadom magam a gyönyöröknek amit halk nyögéssekkel a tudtára is adok. Beleremeg a lelkem az arca látványába.Láttam a szemében,hogy rengetegszer elképzelte már ezt a pillanatot,hogy mi lesz körülöttünk,mi lesz rajtam. Mikor kicsit megnyugszom, hátrahanyatlom az ágyra, húznám magamra őt is, de végre eszébe jut, hogy előbb meg kellene mégis szabadulnia a felesleges ruhaneműktől. Meg is teszi pár rántással, és máris hozzám simul, végre a combjaim közé ölelhetem a derekát, háta mögött keresztbe tett bokáimmal szorosan magamhoz húzom.A nyelvem felfedezőútra indul a szájában, érzem, hogy izgalma magasba csap ettől.Hirtelen elvált ajkaimtól,elmosolyodott és levette rólam a bugyit is.Ösztönösen segítettem én is le róla a bokszerét.Mélyen egymás szemébe néztünk,nem kellettek szavak,hogy tudja akarom. Szenvedélyes csókba forrtunk össze,szétnyitotta a  lábam,lassan fokozatosan hatolt belém, először csak a bejáratot izgatva, aztán egyre mélyebbre elmerülve bennem, míg végül, mikor már a szenvedélyem a csúcson jár, teljesen betöltve.Castiel összekulcsolta kezeinket,majd szép lassan gyorsított a tempón,átkulcsoltam lábammal a derekát,hogy még jobban érezhessem.Átkaroltam a nyakát,közelebb húztam magamhoz,éreztem nem sok kell már és mindketten elérjük a csúcsot.Egyenletesen mozogva szinte egyszerre haladtunk a csúcspont felé.Hirtelen rágyorsított és a testemet elöntötte a forróság, hangos nyögésekre késztetve értem el a csúcsot.Pár másodperc múlva Castiel teste is megfeszült,szorosan magához húzott és beleharapott a vállamban majd ő is a csúcsra ért.A szobában csak a lihegésünket lehetett hallani,tekintettünk mosolyogva és zihálva egybe forrt,fejét a mellkasomra tette,kezeim elengedte és derekamnál fogva átölelt így maradtunk egy darabig.Mikor mindkettőnk teste lenyugodott,lassan elhúzódott tőlem és mellém feküdt.Odabújtam hozzá és egymás szemét néztük.Magához rántott,ránk húzta a takarót átkarolta a derekam és csókokkal árasztott el.
- Tényleg igaz,hogy azzal a legjobb a szex akit igazán szeretsz.- suttogta az ajkaimba 
- Mert eddig nem volt ilyen jó?- kuncogtam
- Nem.Igazán jó és felejthetetlen csak akkor lesz,ha olyasvalakivel teszed akibe szerelmes vagy.És én pont azt a lányt ölelem.Remélem te is így érzed?
- Nekem nincs olyan nagy tapasztalatom mint neked,de ez valami csodálatos volt.Szeretlek.
- Én is szeretlek.- suttogta és ismét szenvedélyes csókba forrtunk össze.
Nem csak arról szólt az egész,hogy a közelemben akartam tartani,nem a vágyról.Hanem arról,hogy úgy aludtam el,hogy hozzám simult és éreztem a szívverését ami értem dobogott.Arról,hogy felnőttem és rájöttem,hogy az ő ölelő karja,az illata, a szemei,a szuszogása maga a tökéletesség számomra.Ő mindaz amit csak kívánhatok magamnak...