"Titok"

Esther? - kérdezte a mély férfi hang.
Olyan szinten nem mertem mozdulni, hogy talán még levegőt sem vettem. Bella szaladt felém, Démonnal a nyomában.
- Uram van valami gondja a barátnőmmel? -kérdezte Bella amikor mellém lépett. Megnyugodtam,hogy ő is itt van mellettem, majd megfordultam.
Szőkés barna hajú, kék szemű 40-es pasas állt előttem. Erőteljesen a szemembe nézett,majd csalódottan elfordította a fejét.
- Elnézést, csak összekevertem valakivel. Bocsánat ha megijesztettem. - próbált sűrű elnézést kérni.
- Máskor ne hozza ránk a frászt. - nyelvelt neki Bella.
A férfi ránézett majd elmosolyodott.
- Látom anyád génjeit örökölted. Caroline beszélt mindig így velem. - mosolygott továbbra is ránk.
Egymásra néztünk Bellával egy mi a franc van nézéssel, majd már csak azt vettük észre ,hogy a férfi elment. Néztünk utána de semelyikünk nem mert utána szólni.
- Ez ki a franc volt? - kérdeztem meglepetten.
- Fogalmam sincs. Soha nem láttam még. Azt sem tudom, honnan ismer engem meg anyát.
- Tudod mi volt a furcsa?
-Mi? -nézett rám értetlenül
- Anyám nevén hívott.Tuti rá értette,mert a második nevem soha nem használom .Ezek szerint ismeri az én anyám is?
- Na ez elég furcsa… Van egy pasas akit soha nem láttunk, ismeri a szüleinket meg valószínű minket is, ha tudta kinek a lánya vagyok. De mi azt se tudjuk ki a franc?
- Szerintem Carolinet kellene megkérdezni.
- Abba biztos lehetsz. Engem ne ijesztgessen semelyik barátja se. - itt már elnevette magát, majd elindultunk hozzájuk.
Démon rekord sebességgel, rontott be a házba, majd lefeküdt a helyére. Castiel a kanapén ült tévézett.
- Anya hol van?? - kérdezte Bella mérgesen.
- Elment egy barátnőjéhez. Majd jön azt mondta. Mi van elég ideges fejet vágsz?
- Az, hogy a szívbajt hozta ránk Car egyik barátja.-mondtam majd leültem Castiel mellé.
- Barátja? Mit csinált? - kérdezte kicsit idegesen
- Bella nem volt mellettem,elindultam megkeresni.Majd anyátok barátja a szívbajt hozta rám, mikor hirtelen megállított. Utána kiderült összekevert mással, bocsánatot kért és elment. De közben még megjegyezte Bellának, hogy olyan mint az anyja. Úgyhogy innen vettük, hogy biztos ismeri.
- Esküszöm titeket nem lehet sehova elengedni egyedül. Ha ketten vagytok mindig történik veletek valami.
- Ez van öcsi. De holnap elkapom anyát. Megmondom neki, hogy a haverjait tanítsa meg arra, hogy ne kövessenek ártatlan lányokat. - felelte mérgesen Bella majd beviharzott a szobájába.
- Miért érzem azt, hogy nem csak ez a baja? -nézett rám Castiel.
Felálltam intettem neki, hogy jöjjön majd beindultam a szobájába, ő pedig hűségesen követett. Elterültem az ágyon, mellém feküdt, és rám nézett.
- Nos? -kérdezte
- Összekaptunk. Teljesen felhúzta magát azon, hogy rákérdeztem arra ,hogy tetszik e neki Nick?
- Tetszik neki? Tudnék róla, nem valami jól leplezi az érzelmeit.
- Ezért jöttem rá én is .Beszélgettünk a buliról, aztán feljött Nick meg a csajok témának. Egyből furcsán nézett. Ugyan olyan fejeket vágott, mikor én néztelek téged akkor az nap. Mikor Yvettel enyelegtél.
- Megnéztem volna akkor az arcod. -nevetett fel.
- Egyáltalán nem volt vicces .Tudod milyen szar érzés volt? - néztem mérgesen rá.
- Tudom. Szerinted nekem, mikor az a kis köcsög csókolgatott, hogy esett?
- Sejtem, ugyan úgy ahogy nekem.De ne is beszéljünk róluk. - felé fordultam majd átöleltem.
- Szerintem se beszéljünk róluk. Bellával meg majd megbeszélitek.
- Úgysem hagyom annyiban. - vigyorogtam rá.
- Úgy látszik a Davis-ek nagyon bírják a Clair ikreket. Te meg én, Bella és Nick. Vicces. - majd nevetve megcsókolt.
- Ellenállhatatlanok vagyunk. - kuncogtam.
- Azt már tudom. Most is alig bírok neked ellen állni. Főleg, hogy anyám sincs itthon, Bella meg tuti nem fog bejönni, nagyobb a kísértés. - lassan végig simította kezét a combomon.

Az érintése melegséggel töltötte el minden porcikám.Közelebb húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Kezét egy percre sem vette le a combomról, inkább tovább merészkedett a fenekemig. Mikor ajkai a nyakamra tévedtek,elkezdtem lehúzni róla a pólóját, amiből egy kis segítséggel ki is bújt. Ugyan ezt tette ő is, a hasamat csókolgatva segített le rólam felsőt. Visszatért az ajkaimra és vadul vette birtokba őket. Ajkaimról ismét a nyakamra tért, és szép lassan haladt lefelé ,amikor a hasam tájékát csókolgatta egyre lejjebb és lejjebb, a forró ajka szinte égette a testem. Szép lassan a nadrág gombomhoz nyúlt de a hasam addig is csókolta. Innen már tudtam nincs visszaút. Ahogy a nadrágom húzta lefele, csókokkal árasztotta el a lábam, a nadrágomat követve. Ajka a combom közepére ért, bizsergés járta át a testem . Castiel csak perverz mosolyra húzta a száját és tovább csinálta. A testem összes porcikája már égett a vágytól,hogy meg kapjam. Mire lehúzta a nadrágom, már csak arra vágytam, hogy újra megcsókoljon. Magamra húztam majd csókolni kezdtem én is az ajkát és a nyakát.Kigomboltam a nadrágját, szenvedélyesen megcsókoltam, lerúgta magáról a felesleges ruhaneműt, majd hirtelen ismét magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. A csókja, szinte égetett és feltüzelt. A lábammal átkulcsoltam a csípőjét és elkezdtem simogatni Először a hátát fel alá, utána az oldalánál folytattam. Azt akartam, hogy minél hamarabb az övé legyek. Már éppen a melltartómmal babrált, amikor hirtelen kinyílt az ajtó.
- Azt a kibaszott k**rva eget… - káromkodott Bella.
Castiel hirtelen legurult rólam, majd magára húzta a takarót,így eltakarva a bokszerben uralkodó állapotokat. Kínomban gyorsan egy párnát kaptam magam elé.
- Mi a fészkes fenéért nem tudsz kopogni,vagy egyszerűen csak a szobádba maradni? - ordított rá Castiel
Bella zavarában még mindig az ajtóban állt, fogta a kilincset és minket nézett.
- Én… azt akartam csak… ahh Reina hagytam neked a fürdőbe ruhát. - majd megfordult kiment.
Castielre néztem aki tajtékzott a dühtől. A fejét fogta és morgott maga elé.
- Ismét a te hibád. - kínomban elnevettem magam. - A kulcs a zárban dísznek van?
Morcosan rám nézett, mondani akart valamit de inkább hátradőlt az ágyban. Odamásztam mellé majd megpusziltam.
- Nem érdekel Clair mit mondasz erre. Szépen kiveszünk egy szobát valahol, mert már nem bírok magammal. Ott legalább nem zavar minket senki.-
Nevetnem kellett a kijelentésen.
- Benne vagyok. Megyek fürdeni,és ne gyere utánam, nem tudom ki lenne a következő aki ránk nyitna.
- Olyan ideges vagyok, hogy most tényleg nem akartam utánad menni. - majd felkönyökölt és várta a pusziját. Gyors megpusziltam majd elmentem fürdeni. Mikor végeztem Castiel is elment fürdeni, elővettem addig a telefonom. Írtam Agathának egy smst, hogy nem alszom otthon. Mire Castiel visszaért már bevackoltam magam, aludni készültem. Befeküdt mellém, átölelt hátulról.
- Tudod még a szexnél is jobban örülök annak, hogy itt alszol mellettem. - suttogta majd megpuszilta a vállam. A derekamon pihenő kezét átkulcsoltam az enyémmel.
- Én is. Szeretlek ,jó éjt.



                                 ***


Másnap mikor kinyitottam a szemem, az én vörös hercegem látványa fogadott. Békésen szunyókált még, nem akartam felkelteni. Csendben kimásztam az ágyból, felvettem a Bellától kapott ruhákat, majd kimentem a konyhába. Caroline már fent volt épp kávézott.
- Szia Reina. Kérsz egy kis kávét, vagy reggelit? - kérdezte vidáman.
- Egy kávé jól esne. Köszönöm .- mosolyogtam rá.
Kiöntötte a kávét, majd leültünk az asztalhoz.
- Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva
- Nagyon jól. De miért?
- Csak kíváncsi voltam. A ti korotokba már nem sok idő jut az alvásra… - mondta sejtelmesen
- Ohh leesett, nyugi Car a fiad tartja még a távolságot. Nem ugrunk fejest a dolgokba.
- Tényleg? Jó ezt hallani, úgy szeretnék rád vigyázni ahogy Esther tenné, ezért is kíváncsiskodtam. - mondta megkönnyebbülten.
- Köszi az aggódást. Mielőtt tovább haladnánk a témába, felvilágosítás se kell. Tudok mindent ,orvos se kell, szedek gyógyszert, úgyhogy unokád se lesz még .- nevettem el magam. Caroline is jó ízűen felnevetett.
- Úgy látom akkor feleslegesen féltelek. Mintha anyádat hallanám. Ugyan olyan a stílusotok ,ő is mindig előre látó volt.
- Car…
- Mond nyugodtan.
- Tegnap este mikor elvittük Démont sétálni,találkoztunk egy férfival.A szívbajt hozta ránk, majd a szavaiból azt vettük ki, hogy ismer téged. Sőt valószínű anyát is mert az ő nevén szólított engem.
- Ki volt az? - kérdezte idegesen.
Meglepődtem a reakcióján.
- Nem mondta meg a nevét. De magas szőkés barna, kék szemű, elég helyes férfi volt.
- Nem tudom ki lehetett. - felelte mérgesen.- Remélem nem ijesztett meg annyira titeket.
- Én egy kicsit megijedtem. De Bella tudod milyen, őt nem lehet könnyen megijeszteni. -mosolyogtam.
- Igen, erős jelleme van. De most nekem el kell mennem.Nem baj? Sietek haza, sürgős dolgom akadt. - gyorsan felpattant majd felöltözött és elment.
Furcsáltam a viselkedését. Hirtelen dolga akadt, amint ez a fickó szóba került?
Egy ideig még a konyhában ültem.Caroline viselkedésen gondolkoztam. Majd Bella szobája felől hangokat hallottam, felálltam majd szobája felé vettem az irányt. Akkor lépett ki az ajtón pont mikor nyitottam volna ki az ajtót. Egymásnak ütköztünk.
- Auu. - fogtam meg a fejem.
- Bocsi… Fáj?
- Csak egy kicsit, de nem vészes. Beszélni akartam veled. Ne haragudj a tegnapiért.
- Ezt majd megbeszéljük. Most dolgunk van. - megfogta a kezem és Car szobájába húzott.
- Ha jól hallottam anya elment igaz?
- Igen. De mit keresünk itt?
- Egész este azon a férfin agyaltam. Valahol láttam már Reina tuti. Olyan mintha egy régi fényképen láttam volna már. Ezért jöttünk ide, megbizonyosodni, hogy jól emlékszem.
- Beszéltem reggel Carrel de azt mondta nem ismeri. Szerinted hazudott?
- Majd kiderül. Gyere.
Előkotort a szekrény tetejéről egy dobozt. Mindenféle régi képek voltak benne.
Bella csak úgy dobálta ki a képeket belőle, én megnéztem néhányat. Volt amin anya és Caroline volt. Sőt nagyon sok olyan kép volt. Anya mindegyiken olyan boldognak tűnt. Viszont a doboz legalján megtalálta Bella azt a képet amit keresett. Kivettem a kezéből. Anya volt rajta meg az a férfi, csak fiatalként. Meglepődve néztem Bellára.

-Caroline  igen is ismerte azt a férfit. De miért hazudott?
- Nem tudom ki lehet ez a pasi, hogy anya hazudott róla.De jobban megfigyelve a képet, nekem nem épp barátnak tűnnek.
- Hát… - jobban szemügyre vettem a képet. - Lehet igazad van.
Vissza akartam rakni a képet, de kiesett a kezemből. Ahogy felvettem megláttam, hogy van valami írva a hátuljára. Tipikus férfi írás volt. "Always and Forever" .Bella elmosolyodott.
- Biztos, hogy nem csak barátok voltak!
- Mesélt egy két gimis szerelméről, meg a képeiket is mutatta, de róla nem láttam.
- Azt hiszem anyát hiába kérdezzük.Ha azt mondta nem ismer ilyen férfit, nem fog semmit mondani. De miért titkolózik? Ki lehetett ő? Meg kell tudnunk, most már nagyon kíváncsi vagyok én is.
- Szerinted akkor én? Az anyámról van szó. És mégis, hogy derítjük ki?
- Azt majd én megoldom. Azzal ne törődj. Már van egy tervem…
- Castiel? Neki is el kellene mondanom. Szerinted?
- Felejtsd el. Tudod nagyon, hogy csak lebeszélne róla. Nem engedne bele semmilyen nyomozósdiba. Amíg nem tudunk biztosat ne mondj neki semmit.
- Nem szeretnék hazudni neki Bella...
- Megakarod tudni ki az a pasas?
- Meg…
- Akkor nincs más választásod.


           
                                                                     Caroline

Lehet Reina furcsálta egy kicsit a viselkedésem, de amint elmondta, hogy mi történt tegnap este nagyon ideges lettem. Persze, hogy tudtam ki az a férfi. De nem mondhatom el neki. Lassan 18 éve cipelem ezt a titkot, és eddig jól is őriztem.
Egy közeli lakótelep felé vettem az irányt. Nagyon jól tudtam, hogy itt fogom megtalálni. Kiszálltam a kocsiból, majd az egyik lépcsőház 4 emeletére mentem fel. 18 évvel ezelőtt is itt élt. Biztos vagyok benne, hogy most is itt lesz. Egy pillanatra megálltam az ajtó előtt. A múlt szinte újra lepörgött a szemeim előtt. Azon a napon is ugyan így álltam az ajtaja előtt. Erőt vettem magamon és kopogtam.
Hosszú percekig várakoztam, mire meghallottam, hogy elfordul a zárba a kulcs. Majd lassan kinyílt az ajtó.
- Caroline? Te itt?
- Angel. Rég láttalak. Beszélnünk kell. Most! - majd félrelöktem az ajtóból és bementem.
A lakás elég lepusztult volt. Mindenhol szét dobálva a szennyes ruha, étel maradékok szanaszét.
- Hogy tudsz te így élni? Hova süllyedtél Angel?
- Nekem ez jutott. Nem az a nagy pompa amibe te élsz. De bökd ki, hogy mit akarsz? Ennyi év után, biztos nem a lakásom kinézetéről jöttél csevegni.
- Igen nem arról. Hallottam a tegnapi kis akciódról.Mégis mit kerestél a lányok közelében?
- Csak arra jártam. De megláttam a parkba a lányod barátnőjét. Ugyan úgy nézett ki távolról mint Esther. Muszáj volt megbizonyosodnom róla, hogy ő az vagy csak már hallucinálok.Tudom, hogy meghalt, de…
- Angel, ne menj  Reina közelébe. Megértetted?
- Reina? Nem az nem lehet, hogy ő volt. Felismerném a…
- Szerinted ki volt? Ki hasonlíthatna annyira Estherre mint a lánya? Most, hogy tudod ki volt ő,ne keresd fel. Se őt se Nicket. Boldog gyerekek most, én vigyázok rájuk. Pont úgy ahogy Esther tenné. Annyit szenvedtek az elmúlt időszakban, ne akard te is felkavarni az életük.Ők azt hiszik nem tudom az igazságot Esther haláláról, és nem is fogom háborgatni őket ezzel. Elvesztették az szüleiket, még azt sem dolgozták fel rendesen.Ne akard, hogy máris a múlttal keljen megint foglalkozniuk. Minden jó így ahogy van Angel. Rayen börtönben, a gyerekek Agathánál.
- Azt akarod, hogy itt üljek ölbe tett kézzel ?Soha! - csattant fel. - Eleget vártam. Engedtem Esthernek, hogy elmenjen Rayennel, és mi lett a vége? Megölte. Elvesztettem akkor mindent, mikor elköltözött.Ha nem tartasz vissza akkor, hogy ne menjek utána még most is élne.
- Ne engem okolj. Nem tudtam, hogy Rayen képes lenne megölni Esthert. A barátnőm volt, én csak a legjobbat akartam neki. Mégis mit tettél volna ha utána mész Amerikába? Ha ilyen gyilkos hajlama volt Rayennek, már akkor megölte volna ha te kiteregeted a szennyest. Sőt még téged is megölt volna.
- De mit hittetek mégis? Hogy örökre titokban maradhat ez a dolog? Szerettem Esthert,majd bele bolondultam, hogy Rayen felesége lett. Az pedig végleg padlóra küldött,mikor elment és megtudtam, hogy az két gyermek akiket nap mint nap láttam mikor még itt laktak, az én véreim voltak. Ők az én gyerekeim, nem Rayené. Jogom van hozzájuk.
- Jogod az lehet van. De ha egy kicsit is szereted őket, a háttérbe maradsz.Olyan fiatalok még Angel, ne kelljen egymás után többször és többször összetörniük.Tudom, hogy egyszer úgyis kiderül az igazság, de most még nem állnak készen. Nick lehet, de Reina nem. Annyira törékeny egy lány, teljesen összezuhanna ha kiderülne. Csak annyit kérek várj még.Látom most már minden nap,amióta a fiam barátnője, és tudni fogom mikor jön el az idő, hogy elmondjuk nekik.
- A fiad barátnője? Ezt, hogy engedhetted? Még olyan fiatal.
- Angel. Ma holnap 18 éves Reina. Nem gyerek már, a fiam pedig boldoggá teszi. Szeretik egymást. Én nem állok az útjukba. Ne akard, hogy a múlt megismétlődjön.
- Igazad van. De Caroline,nem várhatok örökre.
- Kérlek, csak egy kis időt bírj még ki. De addig ne menj a közelükbe. Ha Agatha meglát, nem tudom mit csinál.-felálltam és az ajtó felé indultam. Mielőtt kiléptem volna az ajtón visszanéztem. Angel olyan összetörten ült a kanapén. Hova lett az az erős, magabiztos férfi aki volt? A múlt sebei rajta látszanak meg a legjobban. Barátok voltunk valaha. Jóban rosszban kitartottunk egymás mellett. Amikor a Esther és Angel szülei tiltották a kapcsolatukat,én mellettük álltam. Mikor Esther férjhez ment itt voltam Angelnek.De én okoztam neki a legnagyobb fájdalmat is, amikor elmondtam neki a gyerekekről az igazságot.
- Angel! Megígérem neked, vigyázok rájuk. Légy erős kérlek, és szedd össze magad. Azt akarod, hogy a gyerekeid egy lepukkant embert ismerjenek meg? - a szemembe nézett, elmosolyodott. Mosolyogtam én is majd kiléptem az ajtón.
Tényleg igaz, a múlt elől hiába fut az ember mindig útól éri. Csak bízni tudok benne, hogy a gyerekek elég erősek lesznek hozzá, hogy megtudják az igazságot a szüleikről. Helyre kell hozni a fiatalkori hibáinkat, de még nem most. Nincs itt az ideje.

Barátság extrákkal

Lassan nyitottam ki a szemem, a fény olyan hatással volt a retinámra, hogy azt hittem menten kiég a szemem.Felakartam ülni, de valami, vagyis valaki karja megakadályozott.Castiel karjai voltak, szorosan ölelt. Végig néztem rajta, olyan ártatlannak tűnt.Megsimogattam az arcát,és apró csókot leheltem ajkára. Elmosolyodott és kinyitotta a szemét.
-Nem tudsz aludni Szöszi? -kérdezte kicsit rekedten
-Hogy is tudnék, ha álmaim pasija fekszik mellettem? -kuncogtam - Elviselném minden reggel a látványod.
-Örülne a fantáziád neki mi?Ne szokj hozzá,még egy olyan estét mint a tegnapi,nem tudnék elviselni.
-Ugyan miért? Majdnem jól sült el.-nevettem
-Az a baj, hogy ott a majdnem.Ha legközelebb veled alszom, ugye tudod ,hogy nem szabadulhatsz?
-Tegnap sem akartam,te nem zártad be az ajtót.Nem az én hibám.
-Ha bezártam volna ha nem, Nick akkor is bejött volna valahogy.Nagyon elemében volt az éjjel.
-Ki is ment a fejemből.Meg kell tudom ki volt nála.-mondtam és a plafon felé fordultam.-Remélem nem az akire gondolok.
-Inkább ne gondolj senkire hanem gyere ide egy kicsit.-mondta és magához húzott. Egymás szemébe néztünk.A vágy újra fellángolt testemben,vágytam rá, hogy megérintsen. De ő továbbra is kitartóan csak a szemembe nézett.
-Mit bámulsz ennyire?-kérdeztem egy huncut mosoly kíséretében.
-Akarod tudni?Hát nem csak bámulni szeretnélek. - mondta halkan. Aztán lefogta a karomat, és szájon csókolt. Olyan meglepetésszerűen ölelt át és olyan erővel, hogy az első pillanatban csak valami furcsa bénulást éreztem. Az egyik karomat kiszabadítottam, és ösztönös mozdulattal a mellének feszítettem. Aztán hamarosan felismertem, hogy védekezésem hiába való,mert a lelkem mélyén kívánom a csókját és az ölelését. Hamar abba is hagytam a védekezést.Vad csókcsatába kezdtünk,keze felfedezte testem,minden pontját, és én engedtem a csábításnak,nem akartam,és nem is tudtam volna már leállítani a folyamatot. Belefeledkeztem inkább , zsibbadtam a gyönyörűségtől, attól a vonzalomtól, amely egyre erősebben uralta testem pillanatnyi állapotát.Érezte,hogy nem fogok harcolni ellene, és egyre vadabbul vette birtokba az ajkaim.Kezem végig simítottam izmos mellkasán,éreztem belemosolyodott csókunkba, pillanatnyi gyengeségét kihasználtam,fordítottam helyzetünkön, ő került alulra. Apró csókokkal árasztottam el felső teste minden részét,gyengéden csókolva és simogatva haladtam a nyaka felé.Teste szinte remegett és kisebb nagyobb sóhajokat vett. Örömmel töltött el a tudat, hogy ilyen hatással vagyok rá.Lassan újra az ajkaihoz értem amit vadul vettem birtokba, erősen belemarkolt a hajamba,szenvedélyesen viszonozta a csókom. Mielőtt bármit is folytathattam volna,valaki kopogott az ajtón.
-Ez ugye csak vicc?Nem hiszem, hogy ebbe a házba mindenki akkor akar tőlünk valamit mikor benne vagyunk a dolgokba. -engedte el Cas
-Ha Nick az esküszöm,lelököm a lépcsőn. -mondtam idegesen és leszálltam Castielről.Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Meglepetésemre nem Nick állt előttem hanem Rosa.Teljesen kisírt szemekkel.

-Beszélnünk kell Reina. -mondta sírva.Átöleltem és behúztam a szobámba.
- Rosa… Mi a baj? - fejét a vállamra hajtotta, nem tudta abbahagyni a sírást.
Ránéztem Castielre, értette mit szeretnék, felöltözött, majd kiindult a szobámból.
- Átmegyek Nickhez. Jó? - kérdezte az ajtóból visszafordulva.
- Persze,és köszi. - bólintott majd becsukta az ajtót.
-Reina, én tegnap nagy hibát követtem el.
- Sejtem, volt itt este Nick. Kért Castieltől egy kis szívességet. Álmomban sem gondoltam volna, hogy te vagy vele. - felemelte a fejét és rám nézett.
- Miután eltüntetek Cassel, mi még buliztunk. Nem sokra rá, leléptek a csajok is, ketten maradtunk Nickel. Nagyon jól éreztem magam vele, olyan kedves ,aranyos, és iszonyatosan dögös volt. A pia is közre játszott tudom. Elkezdtünk csókolózni, majd a szobájába kötöttem ki. Nem tagadom, igenis akartam akkor abba a percben, de mikor reggel felébredtem mellette,iszonyatosan rosszul éreztem magam. Nem így képzeltem el az elsőt, a legjobb barátnőm, bátyával. Nézd meg csak egy kicsit kiakartam űzni a gondolataimból Lyst, és Nick ágyába kötöttem ki. Hogy nézzek ezek után a tesód szemébe? Nem vártam meg, hogy felkeljen egyből idejöttem. Egy ribancnak érzem magam Reina. Nem akarok a tesódtól semmit, én Lysandert akarom, hogy viselkedhettem így? - még jobban sírt.
- Nyugi babám. Én nem ítéllek el, én is voltam ilyen helyzetben tudod. Annyi különbséggel, hogy én szerettem azt a fiút. De erősnek, kell lenned és beszélni Nickel.A bátyám sose szokta kihasználni a lányokat, nem tudom este mi üthetett belé, lehet bejössz neki. De ha igen, nem így kellett volna csinálnia. Mentségetekre szolgáljon, hogy senki nem volt józan,Castielen kívűl.
- Én csak barátként tekintek Nickre, ezért érzem magam egy szajhának. Ki az aki lefekszik a haverjával?
- Nézz rám. - megfogtam az állát, hogy egymás szemébe tudjunk nézni. - Nem vagy szajha, ismerlek, tudom milyen vagy. Ez egy kis hiba volt, de túl fogjuk élni együtt.Senki nem fogja megtudni megígérem, beszélek a fiúkkal is. Ha tényleg nem akarsz semmit a bátyámtól, akkor is beszélned kell vele. - megszorítottam biztatóan a két kezét. - Te mindig mellettem voltál amikor Castiel miatt szenvedtem. Nem foglak magadra hagyni én sem. Az életem része lettél, a legjobb barátnőm, mindig kitartok melletted, mindig segíteni fogok ha tudok. Ezt is együtt csináljuk végig. - elmosolyodott majd átölelt.
- Soha nem foglak én sem cserbenhagyni. Ugyan így érzek. Köszönöm, hogy vagy nekem, most egy kicsit jobban érzem magam.- elengedett és egy halványan mosolygott .
Örültem, hogy egy kicsit jobb kedve lett.Segíteni akartam neki. A barátom, és bűnét soha nem vágom a képébe, és tudni kell megbocsátani, bármit is tett. Ha pedig beszél hozzám, a szemébe nézek. Ha ő nem adja el a barátságát,én sem árulom el az övét. Ha igaz barátra lelsz az életben, mindent megteszel, hogy kiérdemeld a barátságát, és ő is a tiédet. Ha egyszer kinyújtja feléd a kezét, azt a kezet többé nem engeded el.


                                                                        Nick


Mikor felébredtem Rosa már nem volt mellettem. Az este egy kicsit homályosan derengett, de arra tisztán emlékszem ami vele történt.Rosszul éreztem magam a történtek miatt egy kicsit. Ez nem az én stílusom, hogy csak úgy lefektetek egy csajt, ráadásul a húgom barátnőjét. Az a lány este teljesen elvarázsolt, férfi vagyok nem tudtam uralkodni az ösztöneimnek. Megbántani nem szeretném, csak barátként tekintek rá. Az én szívem már másé. Meg kell keresnem és beszélni vele. Gyorsan magamra kaptam, az alsógatyám, majd indulni akartam ki, amikor Castiel jött be a szobámba.
- Szevasz haver. - köszönt majd lehuppant az ágyamra.
- Most nem érek rá. Meg kell keresnem Rosát.
- Reinával van, beszélgetnek. Azért jöttem át.
- Ohh,akkor már ő is tudja?  Ki fog nyírni. - leültem Cas mellé az ágyra.
- Szerintem is. Amúgy milyen volt a kicsike? Nagyon be voltál indulva az este. -húzta vigyorra a száját.
- Fenomenális.De nem akarom megbántani, ezért akartam megkeresni, hogy beszéljünk.
- Másnap már mit sem ér a beszéd. Fogd fel egy jó kis kalandnak. Majd megbékél vele ő is.
- Te már megint hülye vagy? Én nem vagyok olyan mint te. Előttem meg ne beszélj így ,mert ha a húgommal is ezt szeretnéd csinálni, kinyírlak. - förmedtem rá.
Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy az érzései valósak e  Reina iránt?Nem bízom még benne.


* Visszaemlékezés *


Másnap reggel minden porcikám fájt. A tegnap este mély nyomokat hagyott a testemen, és a lelkemen is egyaránt. Leigh a barátom volt, soha nem gondoltam volna, hogy egy újjal is hozzá mer érni Reinához. Annyira bedühödtem, hogy képes lettem volna agyonverni. Nem tudom mi lett volna ha Lys és Bella nem jelenik meg. Soha nem fogom hagyni, hogy bárki is bántsa Reinat.
Agatha ma kivételesen megengedte, hogy itthon maradjak. Szinte szét untam az agyam, vagy aludtam vagy csak bámultam a plafont. Unalmamból Castiel érkezése, rántott ki. Beengedtem, majd felmentünk a szobámba dumálni. Sejtettem miért jött. Tegnap láttam, hogy megcsókolta a húgom. És őszintén szólva nem örültem neki.
- Figyelj haver. Valamit el kell mondanom neked. - kezdett bele majd leült a székre.
- Reináról van szó igaz? Láttam tegnap a kocsinál, hogy megcsókoltad. Casteil nem nagyon örülök ennek. Nem akarom, hogy a húgom is csak egy kis szórakozás legyen számodra. Sokkal jobbat érdemel, annyit szenvedett már. Nem hagyom, hogy még egyszer is valaki megbántsa. - kicsit ideges lettem a mondandóm végére .Hacsak belegondolok, mi lesz Reinával ha Castiel kihasználja, egyből elborul az agyam.
Idegesen nézett rám, a lába egyfolytában járt.
- Nem fogom megbántani Reinat, szeretem és mindent megfogok tenni azért, hogy boldog legyen. Tudom bántottam a viselkedésemmel az elmúlt pár napban, de ezerszer megbántam. Ő az a lány akivel soha nem csinálnám azt amit a többivel. Ismerem én is a múltat, tudom mennyit szenvedett. Ezért se bántanám meg soha, szeretem a mosolyát látni, a tekintetében elveszni, hallgatni a nevetését egyszóval mindent szeretek benne. Ha hiszed ha nem, nincsenek hátsó szándékaim vele. - csattant fel.
- Hogy bízzam benned, ha tudom milyen vagy? Nem megy…
- Egy esélyt adj nekünk. Bebizonyítom neked, hogy én csak boldoggá akarom tenni. Megvédeni Leigh-tól, vagy akárki mástól. Csak ennyit kérek tőled.
- Nem tudom Castiel… - ráztam meg a fejem. - Tudom, hogy a húgom szeret téged abba biztos vagyok, de a te érzéseid felől nem vagyok biztos. Sajnálom de így érzek, nekem Reina boldogsága mindennél fontosabb ,és csak ezért adok neked egy esélyt. Ha tiltanám Reina megutálna engem. De jobb ha tudod, ha egyszer is sír miattad a húgom úgy jársz mint Leigh, de akkor nem fogok megállni. Véged lesz. - a szemébe néztem. Magabiztosan állta a tekintetem.
- Az nem fog megtörténni. Nem csalódsz bennem, és ő sem fog.
- Rendben.Ha boldoggá teszed a húgom, akkor áldásom rátok.
Nem tudom jól döntöttem, vagy nem. De Reina szereti, látom Castielen is, hogy szereti csak nem tudom elhinni, hogy valósak az érzelmei. Időt kell adnom magamnak és neki is, hogy bízni tudjak benne.


* Visszaemlékezés vége *


- Hányszor kell még mondanom, hogy a húgoddal nem ez a tervem. Szeretem őt, nem tudom, hogy bizonyíthatnám be neked. Mindennél fontosabb nekem, de attól a véleményem elmondhatom ha másik csajról van szó. Mért nem bízol bennem? - majd szét robbant a dühtől úgy vágta a képembe.
- Szeretnék neked hinni. De, hogy tegyem ha tudom miket tettél az eddigi csajaiddal?
- Akkor ne tedd sehogy. A legjobb haverom vagy. Szar érzés ha te sem hiszel nekem. Soha nem fogom megbántani a húgod, fontosabb nekem bárkinél, ha kell még ezerszer fogom ezt neked elmondani. - mondta majd felállt, indulni készült.
- Várj Castiel. Nem kell ezerszer elmondanod,nem akarok veled veszekedni. A húgom boldog veled,nekem csak ez a fontos.Értsd meg csak féltem…
- Tudom. De nem fogom, sem bántani, sem összetörni a szívét, és gyereket se fogok neki csinálni. Nincs mitől féltened.
- Este nem úgy láttam, mint aki nem akar csinálni neki… - nevettem fel.
Castiel teljesen elvörösödött és a tarkóját vakargatta.
- Nem tudom miről beszélsz. Nagyon részeg voltál, biztos képzelődtél. - mondta zavarában.
- Mit parázol? Tisztában vagyok vele, hogy ti csináljátok. Ez egy kapcsolatban természetes.
- Na látod, tévedsz. Mi még nem járunk ott. Tegnap lett volna rá alkalom, csak valaki ránk nyitott. - nézett rám szúrós szemekkel. Kitört belőlem a nevetés.
- Tényleg? Hát akkor bocsi. Legközelebb rakjatok ki valami "ne zavarj táblát".-vihogtam
- Vicces vagy. Ebbe a házba biztos nem csinálok soha többet semmit. Este te, reggel Rosa zavart meg,a következő Agatha lesz? - nevetett már ő is.
- Az vicces lenne. Megnézném Agatha fejét.
- Na jó, inkább váltsunk témát. Szedd össze magad aztán keressük meg a csábítód. - kacsintott rám.
Felvettem a farmerom, meg egy pólót és átmentünk Reina szobájába. A lányok nem voltak sehol. Kérdően néztem Castielre, de ő sem tudta hova lettek. Lementünk a konyhába, ott ültek Agathával és beszélgettek.Valamin nagyon nevettek.Láttam Rosa arcán,hogy sírt nagyon pirosak voltak a szemei. Amikor észrevett lehajtotta a fejét.
- Sziasztok - köszöntünk egyszerre Castiellel
- Helló fiúk. Azt hittem ki sem dugjátok az orrotok egész nap a szobából. - mondta Agatha.
Cas leült Reina mellé az asztalhoz, én pedig Rosa mellé. Agatha az asztalfőnél ült.Éreztem, hogy Rosa is feszélyezve érzi magát egy kicsit.
- Na most, hogy mindenki itt van ,mondhatom. - szólalt meg Agatha ismét. - Örülök, hogy jól éreztétek magatokat este, csak ne így. Körülnéztetek már a nappaliban? Káosz van.
Mindenhol üvegek, poharak. Mikor éjszaka hazaértem azt hittem szívbajt kapok. Tőlem bulizzatok, csak ne ennyi alkohollal. Meg pakoljatok össze magatok után. Ennyi a kérésem. Most pedig mindenki feláll és pakol.- egymásra néztünk a többiekkel majd nevetve bementünk a nappaliba. Rosa és én szótlanul pakoltunk, míg Castiel nem bírt magával, Reina akárhányszor lehajolt, ő annyiszor csapott a fenekére. Végül a pakolásukból, birkózás lett a kanapén. Mikor abbahagyták gyors végeztünk mindennel, és elégedetten dőltünk el a kanapén.
- Na gyerekek ügyesek vagytok. Ha mindig így csináljátok nem lesz gond. - mosolygott Agatha
- Én biztos nem iszok többet. - sóhajtott Rosa.
- Soha ne mondj olyat amit nem tudsz betartani. - szúrta oda nevetve Reina, Rosanak.
- Igazad van. Úgyis lassan itt a szülinapotok, akkor meg csak inni kell. - nevetett Rosa.
- Jaja akkor piálunk. De most Rosa  gyere velem. Beszéljünk .- nem vártam meg mit reagál, megfogtam a kezét majd felmentünk a szobámba. Leültünk az ágyra, egy ideig nem szóltunk csak néztük egymást.
- Ami tegnap este történt, én azt nem bántam meg. Nagyon csinos lány vagy, szinte tökéletes, de azt is tudnod kell, hogy a szívem másé. Nem akarlak ezzel megbántani, fontos a barátságunk, de ha a történtek utána nem akarsz látni megértem. - egyfolytában a szemébe néztem, látni akartam a reakcióját. Amikor befejeztem megkönnyebbült, majd rám mosolygott.
- Ugyan így vagyok vele én is. A szívem másé, és ugyan úgy jól éreztem magam én is veled. Csak a szerelmemmel képzeltem el az elsőt.- kicsit elszomorodott az utolsó mondatnál. Közelebb mentem hozzá majd átöleltem.
- A lányoknak tudom, milyen fontos az első.Én viszont örülök, hogy én lehettem az akivel megtetted.Vegyük úgy ,hogy barátság extrákkal. - nevettem, mire ő is elmosolyodott.
- De egyszeri alkalom volt ez a barátság extrákkal? - nevetett ő is.
- Van kedved egy egyességet kötni?
- Miről van szó?
- Ha két hónap múlva ,még mindig nem sikerül semelyikünknek összejönni a szíve választottjával, akkor eljössz velem randizni. Mit szólsz?
- Benne vagyok. Veszteni már nem vesztek semmit. - nevetett majd átölelt szorosan, amit viszonoztam én is. Boldog voltam, hogy ezt megbeszéltük. Mikor elengedett, rám nézett a szép szemeivel.
- Most már mennem kell haza, anya biztos aggódik.
- Majd hazaviszlek, gyere.
- Nem kell Nick, nem muszáj.
- Nincs duma. Viszlek és kész. Gyere. - nevetve belekaroltam amitől elpirult, majd leindultunk a nappaliba. A szerelmesek már nem voltak ott, csak Agatha.
- Jövök nemsokára, hazaviszem Rosat. Reina hova lett?
- Átment Castielhez kicsim, úgy gondolták nem jöttök elő egy darabig, így elmentek. - felelte Agatha.
- Jól van. Na szia .
- Viszlát - köszönt Rosa is.
Beültünk a kocsiba, majd Rosa elmagyarázta merre is lakik. Egész úton jól elvoltunk. Beszélgettünk, baromkodtunk. Mintha a tegnap este meg sem történt volna. Rosa háza előtt még beszélgettünk egy kicsit, majd barátok módjára elváltunk. Egy főnyeremény ez a lány, nem tudom miért nem vettem észre hamarabb, mielőtt a szívem másé lett. Akkor biztos nem hagytam volna ,hogy csak barátok legyünk.
Hazamentem majd bedőltem az ágyamba, sok mindent kellett átgondolnom, ez az este egy kicsit megváltoztatja a döntéseim.


                                   Reina


A kis kiruccanásom Castielhez egész napos lett. Nem akart hazaengedni, este hatkor már úgy kellett kérlelnem hogy hazamenjek.
- Na most már megyek. Elég volt belőled Vöröske. - kacagtam majd lelöktem magamról.
- Ne akard szívi, hogy bevessem én is a te módszereid.- mosolygott sejtelmesen, miközben megint fölém mászott. Kezeim a fejem fölé szorította.
- Engem azokkal a módszerekkel nem tudsz meghatni, te vagy csak olyan gyenge. - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Mondtam neked egyszer, hogy leharapom ha még egyszer kinyújtod a. Most betartom a szavam. - vigyorgott majd száját az ajkaimra tapasztotta. Hűvös, sima ajka hosszan, gyöngéden becézgette az enyémet, amíg karjaim a nyaka köré nem fontam, és nem kezdtem el kissé túl nagy lelkesedéssel viszonozni a csókját. Mikor ajkaink szétváltak ,mélyen a szemébe néztem.
- Szeretlek - suttogtam.
- Most már te vagy az életem - felelte egyszerűen.
- Szóval csak ennyi? Szeretsz te? - tettem a sértettet.
Elmosolyodott majd újból megcsókolt. Nem olyan csók volt, mint először, nem az az éhes, vágyakozó, csók. Nem hasonlított egyetlen csókunkra sem. Olyan lágy volt, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Keze megérintette a nyakamat, a hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Nem azt mondta az érintés, hogy "több kell". Azt mondta,"ezt akarom". Elengedett majd megszólalt.
- Így csókolnálak, ha szeretnélek.
- Akkor ez válasz volt a kérdésemre ?- pimaszkodtam.
Bólintott majd mosolyogva mellém feküdt és átölelt.
- Itt maradsz akkor?
- Nem mondhatok úgysem nemet. Igaz?
- Nem bizony .Én vagyok az alfa a kapcsolatunkban. - nevetett fel.
- Azt még meglátjuk. - vigyorogtam rá. - Mit szeretne csinálni az alfa ma este?
- Mindjárt meglátod... - perverz vigyorra húzta ajkait, majd megakart csókolni, de kopogtak.
- Gyerekek, gyertek enni. - kiáltott be Caroline.
- Jó megyünk. - kiáltottam neki.
- Jól van. Siessetek.
- Kezdem úgy érezni, hogy ki kell vennem egy szobát valahol, hogy senki ne zavarjon minket. - morogta Cas.
- Na ne legyél ilyen morcos. Gyere menjünk. Lesz olyan, hogy kettesben leszünk, nyugi. - felálltam, majd vártam, hogy összeszedje ő is magát.
A vacsora alatt Caroline cikis dolgokat mesélt a kicsi Castielről. Neki annyira nem tetszett, hogy az anyja róla beszél, de mi Bellával annyira nevettünk néha, hogy majd leestünk a székről. Vacsora végeztével,megbeszéltük Bellával,hogy elvisszük Démont még sétálni.Mind a ketten imádunk télen a kivilágított utcákon sétálni.
- Este megint kimaradtam a buliból mi? -kérdezte Bella miközben a park felé tartottunk.
- Tudom megint nem szóltam, de olyan spontán buli lett. Csak pletykáltunk volna elvileg, de aztán előkerült az alkohol is.
- Biztos jó buli lehetett ha az öcsém se jött haza. - vigyorgott kitartóan rám.
- Ne képzelegj. -nevettem. - Semmi olyan nem volt.
- Ahh nem unjátok még, hogy csak kerülgetitek a forró kását?
- Tegnap meguntuk, csak a drága tesóm belerondított. Pont mikor már alakultak a dolgok, akkor kellett beesnie az ajtón. Nem volt már józan…
- Nick?? Uhh… Ciki lehetett. - nevetett
- Nekem nem - kacagtam - Inkább Castielnek, rajta jobban meglátszott a izgalmi állapota. - a hasunk fogtuk úgy nevettünk.
- Tudom mire gondolsz. -törölgette a könnycseppjeit annyira nevetett. - Na de akkor Nick is berúgott?
- Eléggé. A csajok nem hagyták, hogy ne igyon.
- És valamelyiket elcsábította? - érdeklődött
Furcsa volt nekem az arckifejezése, kicsit mintha féltékeny lett volna. És ekkor hirtelen leesett nekem is, csak most fordított volt a helyzet.Akkor ő jött rá, hogy szeretem az öccsét, most pedig én jöttem rá, hogy tetszik neki Nick.
- Nyugodtan megmondhatod ha féltékeny vagy. Tudom bejön neked a bátyám. - vigyorogtam rá.
- Eszednél vagy? Nekem ő??Fújj.. - próbálta tagadni.
- Én is őszinte voltam veled. Mióta?
- Most lopod a a szövegem? Itt nincs mióta, s nem is lesz… - mondta kicsit felháborodva. Majd Démon után ment, hogy rárakja a pórázt.
Értetlen fejjel néztem utána. Nem kicsit húzta fel magát a történteken. Tuti, hogy bejön neki a tesóm. De mért akarja ugyan azt eljátszani amit mi is eljátszottunk Castiellel? Tanulhatott volna a mi esetünkből.
Körbenéztem, Bellát kerestem a szememmel, de nem láttam sehol.

-Hova lett? -kérdeztem hangosan magamtól.
Egy kicsit beijedtem bevallom. Alig lézengett pár ember a parkban, sötét is volt. Sóhajtottam egy nagyot majd sétáltam abba az irányba ahova Bella indult Démon után. Hirtelen meleg leheletet éreztem a nyakamnál majd valaki megfogta a vállam és megállított.
- Esther ?