" Végre megtaláltam a tökéletes hangot "

Nick a napok múlásával sem enyhült meg. Mindig árgus szemekkel és bosszúsan figyelt minket. Próbáltam megoldást találni a hármunk közti problémára, de nem ment. Szerettem volna, ha Nick elfogadja a kapcsolatunk és velem örül, de ez nagyon távoli álomnak tűnt.
Nick szobája előtt álltam. Sokáig hezitáltam, hogy bemenjek-e, de végül benyitottam.
A tesóm az ágyán feküdt és zenét hallgatott. Halkan odamentem hozzám, majd bemásztam mellé az ágyba.
- Mit akarsz? - nyitotta ki a szemét,majd levette a fülhallgatót.
- Beszélni veled. Nem bírom tovább, Nick. Nem szólsz hozzám, mérgesen nézel rám minden egyes nap, és Noaht is ellökted magadtól - néztem a szemeibe.
- Annyira rendbe szeretném hozni a dolgokat, de minden ösztönöm azt súgja, hogy legyek óvatos. Reina, nem akarom, hogy Noah-val legyél! - ült fel velem szembe és rám nézett.
- Én szeretem és nem fogom elhagyni. Bízom benne.
- De ne bízz! - mondta haragosan. - Nem akarok tovább erről beszélni veled. Nem fogom elfogadni soha, hogy ti együtt vagytok. Jobb ha elfelejted őt.
- Helyettem te ne hozz semmilyen döntést! - álltam fel az ágyról mérgesen. - Teljesen kifordultál magadból, Nick. Mi jogon akarsz nekem parancsolni?
- Mert a húgom vagy. Amúgy is, nagyon jól tudom, hogy te sem szereted teljes szívedből. - állt fel ő is mérgesen.
-  Hogy mondhatsz ilyet? Én szeretem!
Közelebb lépett hozzám és megfogta karok.
- Te nem szereted! Neked ő csak egy pótlék, hogy elfelejtsd Castielt, semmi több. Ha nem ő dob majd, akkor te fogod, amikor majd rájössz, hogy igazam van.
- Ez nem fog megtörténni! - kiabáltam rá nézve. - Végeztem veled! - fakadtam ki idegesen, majd sarkon fordultam és elhagytam a szobáját.
Miért nem ért meg? Miért kell minden egyes nap veszekednünk? Hogy volt képes azt mondani, hogy én csak egy pótléknak használom. Amióta megtudta, hogy Noah és én egy pár vagyunk, nagyon megváltozott.
Mérgesen vonultam be a szobába, majd levágtam magam Noah mellé az ágyba.
- Gondolom ez azt jelenti, hogy megint összevitatkoztatok - mondta nekem, majd lerakta a telefonját és felém fordult.
- Annyira, de annyira feltud idegesíteni - markoltam meg a levegőt előttem, mintha Nicket szorongatnám.
- Na ne szorongj már ennyit - hajolt hozzám közelebb és egy finom kis csókot nyomott az ajkaimra. - Inkább öltözz!
- Minek? - néztem rá érdeklődve.
- Elmegyünk valahova. Használjuk ki, hogy még jó idő van, úgyhogy készülj azonnal indulunk - mosolygott.
- De nem vagy fáradt? Végre hétvége van, pihenned kellene.
- Jól vagyok. Kár lenne, ha nem használnánk ki ezt a hétvégét - mondta, majd felállt az ágyból és öltözni kezdett.
Kiugrottam az ágyból és rekord sebesség alatt elkészültem. Izgatott voltam, hisz akkor ez egy randi lesz. Ez az első, hogy elmegyünk valahová kettesben úgy, mint egy pár. Mióta szerelmet vallottunk egymásnak, szinte csak a suliig mozdultunk ki, utána meg haza.
Vidáman mentem le a nappaliba, ahol Noah, Kol társaságában várt rám.
- Bocs a várakozásért. Hová megyünk? - kérdeztettem izgatottan.
- Meglepetés - vigyorgott rám , majd összekulcsolta a kezeinket és intett Kolnak. -  Rád bízom, akkor a házat, Kol.
- Nyugi megleszek egyedül, ti csak érezzétek jól magatokat. De azért okosan, még egy ideig nem szeretnék kis Noahra vigyázni - röhögte el magát.
- Bunkó vagy Kol! Ezt még visszakapod - kiáltottam vissza az ajtóból. Noah gyors kitessékelt a házból és a kapu fele húzott.
- Nem kocsival megyünk?
- Most hívtam taxit.
- Taxit? Minek? - értetlenkedtem.
- Ne akarj már annyira tudni mindent, még a végén beráncosodol - nevette el magát és átölelt.
Furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy hova megyünk. Biztos voltam benne, hogy ezt már megtervezte régebben...



                                                                           Nick


  Én csak meg akarom védeni a húgom. Nem akarom azt látni újra, hogy szenved. Ő azt hiszi, én nem tudom, hogy régen milyen érzéseket táplált Noah iránt. Pedig nagyon is tisztában vagyok vele. Egyszer sem tudott még nekem hazudni, és a vele kapcsolatos dolgokban sem tudott soha. Egyből átláttam a szitán, ahogy róla kérdeztem és ő hazugsággal felelt. De ez a helyzet most más. Még alig telt el pár hónap Castiel távozása után. Igazság szerint féltem mindkettőjüket. Féltem Reinát, nehogy becsapja magát hamis érzésekkel. Annyira elakarja felejteni azt az idiótát, hogy még olyan őrültséget tenne, hogy Noaht pótléknak használja. Mély sebeket ejtetettek a húgomon, és félek ehhez Noah kevés lesz.
Feldúltan járkáltam fel alá a szobámba. Nem akarom, hogy bármi is legyen kettejük közt. Azt akarom, hogy minden maradjon úgy ahogy volt.
- Már fáj a fejem! - fogtam meg a fejem és mérgemben leguggoltam a földre.
- Nick? Bejöhetek? - hallottam meg Bella hangját az ajtó mögül.
Odavonszoltam magam az ajtóhoz és kinyitottam. Mosolyogva állt az ajtóm előtt, miközben az ajtófélfának dőlt.
- Bemehetek, vagy itt szobrozzak még? - nézett rám nyelvet nyújtva.
Intettem neki, hogy szabad az út, majd nevetve levetette magát a fotelbe.
- Hallottam reggel megint balhéztatok! - nézett rám szigorúan.
- Kol pletykált igaz?
- Ki más. Miért csinálod ezt Nick? - kérdezte aggódva.
- Egyszerűen nem akarom ezt a kapcsolatot és kész! - zártam le a témát ennyivel.
- Nekem se tetszik, de én nem szólok bele Reina döntéseibe.
- Neked se? Pedig te a barátnője vagy, mindig támogatod mindenben - néztem rám meglepetten.
- Igen támogatom, de én... mindegy pont neked nem szabadna elmondanom, hogy mit gondolok ezzel kapcsolatban - fordította el a fejét.
Leguggoltam vele szembe. Megfogtam az állát és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
- Mondd el!
- Nem akarom!
Közelebb hajoltam hozzá.
- Gyerünk! Ki vele.
- Én az öcsém oldalán akarom látni Reinát. Akármit is tett Castiel, tudom hogy őrülten szerette a húgod. Ugyanúgy mint Reina őt. Érzem, hogy ez a szerelem csak úgy nem múlhatott el, és ha egyszer visszajön az öcsém, remélem Reina megbocsát neki, mert nekik együtt kell lenniük - hadarta el halkan.
Meglepetten húzódtam el tőle, majd egymás szemébe néztünk.
- Azt mégúgy sem fogom hagyni. Castiel örökre elvesztette a bizalmunk. Az enyémet és a Reináét is - mondtam neki, majd felálltam. Velem szembe felállt ő is és megfogta a karom.
- Mi van, ha az öcsémnek nem volt más választása? Egy ilyen ok miatt soha nem hagyta volna el Reinát. Én hiszek az öcsémben és tudom, hogy ha hazajön megfog mindent magyarázni nekünk - próbált győzködni.
Ismét sikerült felmérgesítenie. Nem akarok Castielre, vagy arra gondolni, hogy újra látni fogom.
- Fogd már fel, nem tudsz te sem változtatni a döntéseimen. Gyűlölöm ezt a helyzetet és tenni fogok ellene! Nem kell mindeninek velem foglalkoznia, nincs szükségem rátok - ordítottam Bellára.
Aggódva nézett  a szemeimbe, majd lassan pár könnycsepp jelent meg a szemeibe.
- Miért lettél ilyen Nick? - kérdezte szipogva. - Nem érdemeltem ki, hogy így kiabálj velem.
Megbántam. Ahogy figyeltem a könnyes arcát, legszívesebben visszaszívtam volna mindent. Teljesen elvetettem a sulykot, kifordultam magamból és most rajta vezettem le. Közelebb léptem hozzá majd gyengéden átöleltem.
- Nem változtam meg. Ugyan az vagyok aki régen voltam. Mindenki azt mondja változtam, pedig nem, csak nem hagyom, hogy újból becsapják és kihasználják azokat, akiket szeretek- szuszogtam a nyakába.
Felemelte a fejét és rám nézett.
- Nem. Az a Nick, akit szerettem mára már teljesen eltűnt. Ha belenézek a szemeidbe, úgy érzem egy idegent látok. Akit ez előtt nem ismertem - mondta sírva és megérintette lágyan a szemem környékét az ujjaival.
Belefeledkeztem a gyönyörű szürke szempárjaiba, ahogy rám nézett. Az eltelt idő nem változtatott azon, milyen ellenállhatatlanok számomra arcának vonásai. Bármennyire is szeretem Rosát, sosem tudtam elfelejteni a Bella iránt érzett szerelmem.
Még közelebb lépett hozzám és hosszan rám pillantott. Testemen minden szőrszál égnek meredt, a lélegzetem elakadt. És mindez egyetlen pillantásától. Felemelte a kezét, szemén láttam, hogy vívódik, de aztán gyorsan végigsimított ujjaival az arcomon. Odahúztam magamhoz a derekánál fogva és megcsókoltam. Nem lepődött meg, nem tolt el magától. Először félénken csókolt vissza, de a végére már teljes szenvedéllyel vette birtokba az ajkaim.

- Nick én nem ... - tolt el magától.
Vágyakozva néztem a szemeibe és megsimogattam remegő ajkait.
- Bocsáss meg. Nem tudom mi ütött belém - mondtam sajnálkozva és lehajtottam a fejem.
Hirtelen felemelte a fejem és egy puszit nyomott az arcomra.
- Semmi baj. Én is akartam ezt, már régóta - suttogta. -  Csak nem úgy, hogy te foglalt vagy. Én nem akarom Rosát megbántani.
Az arcát egy pillanatra sem húzta el. Nem érdekelt már az, hogy Rosa a barátnőm. Teljesen a rég elfojtott vágyaim vezették már a tetteim. Ismét közelebb hajoltam hozzá, majd ő kezdeményezte az újabb csókot. Nem az előbbi félénk csók volt, inkább heves csókcsata vette kezdetét. Szorosan összesimultunk, és próbáltuk minél jobban egymás melegségét érezni bőrön át.
Előrelendültem, megragadtam Bellát és az ágyra fektettem. Meglepetten nézet fel rám, de nem hagytam szóhoz jutni. Egy szenvedélyes csókkal befogtam száját, közben pedig igyekeztem lekapkodni róla a ruháit.
Csókolóztunk, cirógattuk egymást. Vadul csókoltam a nyakát a száját az arcát...



                                                                      Reina


Mi a francot keresek én Côte d’Azur- ban? Ez volt az első kérdés, amit feltettem magamnak amikor megérkeztünk.  Teljes sokkban álltam a szálloda előtt. Félszemmel odasandítottam Noahra, aki csak önelégülten vigyorgott és ballagott mellettem.
- Olyan meleg van - sóhajtozott mellettem.
Megragadtam a karját és hisztérikusan rángattam.
- Miért vagyunk itt? - rángattam tovább. - Én nem erre gondoltam kikapcsolódás alatt!
- Hogy érted, hogy miért? - nézett rám értetlenkedve. - Egy különleges helyre akartalak vinni, és úgy gondoltam ez megfelelne - vette elő a csábos mosolyát, amitől egyből elolvadtam.
- A világ végére is követnélek -borultam nevetve a karjaiba.
- Te kihasználsz! - nyomott egy gyors csókot az ajkaimra.
 Úgy éreztem magam, mint egy híresség, akit a tenyerén hordoznak. Olyan mint egy álom, de nem az. Noahval csak mi ketten vagyunk és végre nem zavar minket senki. Egész délután az én kívánságaimat teljesítette, amit persze ki is használtam. Először tengerpart, vásárlás, városnézés. Mint egy kisgyerek úgy bolyongtam és élveztem minden látnivalót. Láttam Noahn is, hogy tetszik neki a dolog. Akárhányszor csak ránéztem az arcára, mindig egy boldog mosolyt küldött felém. A vásárlás után beültünk a szálloda éttermébe vacsorázni. Nagyon elfáradtam és rettenetesen megéheztem.
- Ahh Tengeri szőlő! - csodáltam meg az ételt a tányéromon. - Ooo ezt láttam múltkor a tévében. Annyira akartam már ilyet enni!
- Kit izgat, csak együnk már - mondta mosolyogva, ezt a lekezelő mondatott.
- Feszültnek tűnsz? Te nem élvezed az itt létet? Pedig te találtad ki. Gyerünk, gyerünk kóstold meg. Szórakozzunk egy kicsit - tartottam a szája elé a villám.
- Nem! Nekem elég szórakozás az, hogy nézhetlek. Rég nem láttalak ilyen boldognak - hajolt hozzám közelebb vigyorogva.
- Egy ilyen helyre hoztál, nincs miért szomorkodnom.
- Igaz, de ezelőtt olyan ritkán láttam a mosolygós arcod, pedig az a leggyönyörűbb benned.
- Zavarba hozol Noah - hajtottam le a fejem, mert éreztem, hogy elpirultam. - De most örülök, mert veled lehetek. Mert ha hazamegyünk megint nézhetem Nick nyomorult fejét - fintorodtam el.
Most olyan boldog vagyok, bárcsak sosem érnének véget ezek a szép idők.
 Miután végeztünk az étteremben, egyből a szállodába mentünk.
- Bejelentkezem, te várj itt - fordult felém.
- Rendben.
- Áhhh Noah! Te itt ? - szólt hozzánk egy női hang, Noah háta mögül. Mindketten arra fordultunk, és egy nagyon szép szőke hajú, barna szemű lány állt előttünk. Sugárzó mosollyal nézett Noahra.
Ki a fene ez a csaj?
- Elena, rég láttalak - mosolygott idegesen Noah a lányra. - Te mit keresel itt?
- A barátnőimmel jöttem ide a hétvégére. Untuk már az otthoni üdülőhelyeket, így egy távolabbi helyett választottunk, ahol nem voltunk még - mondta továbbra is mosolyogva. Kezdett egy kicsit idegesíteni ez a lány. Úgy bámulta Noaht és vigyorgott rá, mint aki bármelyik perceben szerelmet vall neki.
Közelebb osontam Noahhoz.
- Ő ki? - súgtam oda neki.
- Elena Tailor. Az édesapja nagyon fontos ügyfelünk!
- Jajj nem tudtam, hogy társaságod van. Elnézést, ha zavartam - fordult felém a lány. - Egy védenced vagy más? - hajolt közelebb Noahhoz.
- Örülök, hogy találkoztunk Elena - nyújtottam a kezem. - Én...
- Igen, a védencem. A nagynénjének dolgozom most. - veregette meg a vállam Noah.
Teljes döbbenettel néztem Noahra. Védenc? Ezt most miért kellett? Titokban akarja tartani a kapcsoltunk?
Ez miféle vicc?
- És együtt nyaraltok? Ohh biztos nagyon jól kijöttük akkor - lelkesedett fel a lány.
- Gyerekkorom óta ismerem, és nagyon jól kijövünk - vakarta meg a tarkóját zavarában.
Faarccal hallgattam a beszélgetésüket. Mintha ott sem lettem volna, úgy csináltak. Kellemesen elcsevegtek, miközben én majdnem felrobbantam a dühtől.
- Este nem érsz rá egy kicsit? Olyan rég beszélgettünk egy jót. Egy csomó dologról szeretnék beszélgetni veled. Oké? - kérdezte Elena
Rémülten néztem Noahra és próbáltam jeleket küldeni neki, hogy ne merjen igent mondani.
De csak elfordította a fejét és rábólintott, hogy igen. Sokkot kaptam. Idecipel engem, és közben mással tölti az estét. 
Értem, hogy egy fontos ügyfelük lánya, de miért kellett ezt csinálnia?
Bejelentkeztünk, majd mérgesen trappoltam fel a lakosztályba. Bementem a legközelebbi szobába és az ágyra vetettem magam. Órákig sújtottam magam, a szörnyűbbnél szörnyűbb teóriákkal, hogy most mit csinálhatnak ezek ketten.
Nem az döbbentett meg a legjobban, hogy azt a lányt választotta helyettem, hanem az, hogy egy munkának mutatott be. Én azt akartam, mint barátnő mutasson be.
Hallottam ahogy nyikorog az ajtó és Noah belép rajta. Nem emeltem fel a fejem a párnából. Továbbra és szorítottam az arcomhoz és nem akartam ránézni.
- Végeztem - szólalt meg pár perc csönd után. - Én sajnálom, ezért jóvá akarom tenni. Lezuhanyozom és jövök.
- Nem! - jelentettem ki határozottan. - Ne gyere ide. Zuhanyozz le és aludj a kanapén.
- Mi az, hogy nem? Már mondtam ő egy ügyfelünk lánya, nem tehettem mást! Apámnak nagyon fontos az a munka - emelte fel a hangját.
- Akkor is megbántottál. Idehozol és azt mondod, boldognak akarsz látni. Erre ezt csinálod? - fakadtam ki sírva. - Ma nem alszom veled és kész!
- Tégy amit akarsz! Nem értesz semmit! - felelte dühösen és kiviharzott a szobából.
Értem Noah, ne mond azt, hogy nem! Tudom, hogy tenni akart valamit amivel felvidíthat, ezért hozott ide. De ezzel a hazugsággal porrá zúzta azt a kis női büszkeségemet is, amit nehezen sikerült felépítenem.

Másnap reggel anélkül mentem el, hogy szóltam volna neki. Nem kelt fel reggel, amikor már indultam. Tudom felelőtlenség egyedül elmennem, de kiakartam szellőztetni a fejem.
Tegnap még olyan izgatott voltam, mára pedig semmi nyoma nem maradt. Egész este a történteken járt az agyam. Olyan volt mintha nem is érdekelne már a dolog. Pedig bántott, de nem úgy ahogy kellett volna. Nem tudtam eldönteni, hogy miért tudtam ezen könnyen túltenni magam. Ennyire megváltoztam volna, hogy nem érdekel már az sem, ha összeveszek a szerelmemmel? Nick szavai jártak a fejemben, hogy Noaht csak pótléknak akarom használni. Nem akartam erre gondolni, de minél jobban próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat, annál többet gondoltam rájuk. Ha Castiel csinálta volna ezt velem ,biztos most még mindig ott ülnék a szobába, és azon gondolkoznék, hogy miként béküljünk ki. De most egyáltalán nem jutott ilyesmi az eszembe. Pedig azt kellene tennem most is. Kezdek kétségbeesni, hogy a tesómnak igaza van. Ez egy abszurd képzelgés. Érezném ha nem szeretném. De nekem valójában fogalmam sincs róla, hogy mit érzek most. Teljesen összezavarodtam.
Csak mentem előre amerre a lábam vitt. Nem tudtam merre, csak előre. Egy karaoké bár előtt álltam meg. Nem gondolkoztam csak bementem. Olyan régen énekeltem már. Talán egy kicsit megnyugtat, ha énekelhetnék. Lehetett választani olyat is, hogy csak beülsz egy kis helységbe és magadnak énekelsz. Mintha hívogatott volna az a szoba. Egyből igent mondta és be is ültem a legtávolabbiba. Sokáig válogattam a dalok között. Nem tudtam dűlőre jutni. Inkább találomra választottam ki egyet. Kicsit kínosnak éreztem, hogy pont egy elmúlt szerelem dalt akadt a kezeim közzé.
- Ezek az emlékek kínoznak - sóhajtottam és lassan belekezdtem a dalba.


Vajon mikor vettem észre,
Hogy még mindig szeretlek?
Az előtt rám tört ez az érzés,
Mielőtt tudtam volna róla.


Egy napon képes leszek, elfelejteni téged?
Bizakodom, egy finom régi hanggal az emlékeimben
A jövőm szomorúság, ami mindig üldöz
Örökké ezzel kell élnem úgy hiszem.


Valaha képes leszek, bérbe adni másnak a szívem?
Remélhetőleg mosolygok majd.
A lelkem remeg és fénylik.
A pillanat, a te közeledben folytatódik...


Az elkerülhetetlenül bánatos jövőm,
Örökkévalóságában fogok aludni.                                                                  
A napok amikor én veled voltam,
A szívem mélyébe bevésődtek.


Végül el kell eresztenem a kezed?
Tudom, hogy gyengéd mosolyod                                  .
megremegteti majd lelkemet és
csillagként ragyogó könnyeket csal szemembe.


Az alkonyba forduló ég és mélykék éjjel
Fájdalmas terhet rónak szívemre,
Ahogy a veled töltött napok emlékei is.
Egy nap elfelejthetlek?



A dal végére a könnyeim csorogtak az arcomtól. Egyszerű, mégis nehéz elfogadni a valóságot olyannak, amilyen. Nem akarom tovább raktározni fájdalmat, emlékképekkel, amik már soha nem történnek meg újra.
Akármennyit is hazudok magamnak, akárkit is húzok az életembe, őt képtelenség helyettesítenem, egyszerűen nem megy. Megpróbáltam, de hamar rájöttem, belőle csak egy van, és senki más mellett sem leszek képes úgy érezni magam, mint mellette. Ezt most értettem meg, többé nem keresem őt másban, többé nem próbálom elfelejteni, egyszerűen csak elfogadom, hogy lehet, az életemben senki sem lesz olyan hatással rám, mint ő volt, de továbblépek.
Hirtelen tapsot hallottam az ajtó felől. Ijedten fordultam arra, majd egy fiút láttam meg ott állni.
- Bocsánat ha megijesztettelek. Csak meghallottam az éneked - szólalt meg mosolyogva.
Ki ez a fiú? Értetlenül néztem a fiút, majd inkább felálltam és menni akartam. Nem volt kedvem megvárni, hogy egy zaklató-e ez a fiú vagy sem. De nem jutottam ki a szobából, mert elém állt.
- Ki vagy te? - tettem fel neki a kérdést mérgesen. -  Ha nem gond mennék.
- Várj itt a névjegy kártyán - nyújtotta át nekem.
Mérgesen kikaptam a kezéből és megnéztem mi van ráírva. Takuma Kasuko? Lemezkiadó? Ehh, mit akar vajon tőlem. Inkább visszanyomtam a kezébe a kártyát és ki akartam jutni a teremből. Rendkívül gyanús volt nekem a fickó.
- Várj, hallgass meg - fogta meg a karom.
Mérgesen fordultam felé.
- Engedj el vagy idehívok valakit.
- Tényleg nem akarok semmi rosszat! - mentegetőzött. - De nagyon megfogott a hangod. Rég hallottam ilyen lelkesedéssel énekelni valakit. Kérlek dolgozz nekem.
- Az ki van zárva! - jelentettem ki, majd elindultam. Szorosan loholt utánam és tovább nyaggatott.
- Legalább gondold át. A héten ebben a városban tartózkodom. Ha bármikor meggondolod magad hívj fel. - mondta mosolyogva és a táskámba rakta a névjegyét.
Magamhoz szorítottam a táskám és feldúltan ránéztem. Nem érti, hogy üldözéssel semmire sem megy nálam.
- Én viszont ma hazautazom. Úgyhogy túl van tárgyalva a dolog - vetettem oda neki.
- Ohh igen? Merre laksz? Melyik városban? Ha megmondod, akkor ott találkozunk - faggatott.
- Ilyen perverz nyomulós alakoknak, nem mondok semmit! - fordítottam hátat neki, majd a kijárat felé indultam.
- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani - kuncogott. - De valamit itt hagytál.
Érdeklődve fordultam felé és megláttam, hogy a telefonom van nála. Ez meg hogy lehet? A táskámba volt. Hirtelen megvilágosodtam és rájöttem, hogy biztos akkor vette ki mikor a kártyát belerakta.
- Add vissza most! - nyújtottam a kezem haragosan.
- Mindjárt csak elmentem a számod - mondta nevetve és elővette a telefonját. Gyorsan elé léptem, kiakartam venni a kezéből, de sokkal magasabb volt nálam. Ráadásul még feljebb is tartotta a kezét, hogy ne érjem el. Idegesen toporzékoltam előtte. Amint végzet mosolyogva a kezembe nyomta a telefonom.
- Köszönöm. Majd hívlak, hogy mikor és hol találkozzunk.
- Amint hazaérek lecserélem a számom - fintorodtam el.
- Úgyis megtalállak, Reina Hamilton. - mosolygott szemtelenül rám.
- Honnan tudod a nevem? - kiabáltam rá.
- A telefonod saját névjegye, csak ennyit mondhatok.
Az idegeimre ment azzal az álszent mosolyával. A szemeit nem vette le rólam, és egyfolytában csak merészen méregetett. A vérnyomásom már az egekbe szökött, minél többet néztem a szemébe.
- Ne hívj, ne is keress! Utálom a zenét, az éneklést meg a többit, ennyi - fordítottam ismét hátat neki.
- Ugyan miért? - fogta meg hirtelen vállam. Annyira megijedtem, hogy elugrottam tőle.
- Semmi közöd hozzá.. Most ha megbocsájtsz megyek - néztem rá.

Egyáltalán nem néz ki valami fontos embernek, egy lemezkiadónál. Alig lehet valamivel öregebb mint én.
Én nem akarok a zenével foglalkozni, mert olyankor mindig eszembe jut ő. Neki a zene fontosabb volt még nálam is, nem akarok olyanná válni mint ő. Ha belevágnék mindig ő jutna z eszembe, és azt nem tudnám elviselni.
- Majd meglátjuk Reina. Amikor meghallottam, hogy a dalomat énekled, már az első pár sornál eldöntöttem, hogy az új slágeremet te fogod énekelni.
- A te dalod volt?
- Igen. Én írtam azt, amit énekeltél. Végre megtaláltam a tökéletes hangot, aki elénekelheti a következőt. Úgyhogy készülj, én sohasem adom fel - mondta a szemeimbe eltökélten.
- Akkor jobb, ha most elkezdesz mást keresni, nálam nem éred el a célod és kész.
- Talán a barátod miatt nem akarod?
Barát? Miről beszél? Honnan tudja, hogy van valakim?
- Honnan veszed ezt? - kérdeztem meglepetten.
- A háttérképeden nem a barátoddal vagy? Ő akadályozna abban, hogy énekelj?
- Ezt sosem fogom megbocsájtani, hogy elloptad a telefonom. Semmi közöd a magánéletemhez.
- Ohh én nem akartam kutakodni. De ha már így alakult válaszolná? Ő a barátod? És ő miatta nem akarsz énekelni?
- Nem ő miatta! Amúgy meg csak egy gyerekkori barátom - csúszott ki mérgesen ki a számon.
Időm sem volt felfogni mit mondtam. Szemrebbenés nélkül letagadtam én is Noaht. Nagyon mérges voltam magamra, amiért ezt mondtam. Ugyan miért kellett ezt mondanom? A tegnap este hatásai alatt vagyok még.
- A viszont nem látásra - fordultam meg, majd kiszaladtam.
Egyenesen a hotel felé vettem az irányt. Nagyon rosszul éreztem magam amiért azt mondtam, hogy csak egy barát. Nem is gondoltam eddig bele abba, hogy talán Noahnak is ugyan olyan nehezére esett azt mondani. Tudom, hogy szeret és biztos, hogy bántja őt a dolog. Vissza kell mennem Noahhoz. Nem engedhetem magamnak, hogy most elbukjak. Nem tudom őt elengedni. Végre kettesben vagyunk, és nem lett volna szabad egyedül hagynom őt.
Visszasiettem a szobánkba, de amint beléptem hatalmas káosz fogadott. Noah a kanapé előtt ült, és körülötte szanaszét hevert pár alkoholos ital üvege, amik teljesen üresek voltak.
- Ez meg mi? Miért ittál ennyit? - mentem hozzá közelebb és kiabáltam.
Leguggoltam és összeakartam szedni a körülötte lévő üvegeket. De ekkor felállt és félelmetes szemekkel nézett le rám. Éreztem, hogy majd felrobban a dühtől. Levegőt sem mertem venni. Tudtam, hogy most nagyon kihúztam a gyufát.
- Azt hittem nem jössz vissza! - szólalt meg hátborzongató hangon.
- Visszajöttem az a lényeg. De ülj le kérlek. Nem tudom miért ittál ilyen sokat - álltam fel és leakartam ültetni a kanapéra, de megfogta a karom és ő helyette én kerültem oda. Ijesztő tekintettel felém mászott és leszorított.
- Nem gondolkodtam, csak kicsúsztak a szavak a számon. De te nem az egyik védencem vagy, hanem az én nőm! Érted? - mondta idegesen.
Úristen nagyon részeg. Mit kellene most tennem?
Közelebb hajolt hozzám, majd erősen megmarkolta a mellem és erőszakosan megcsókolt.
- Az én nőm vagy!
- Várj, várj Noah. Állj le, teljesen részeg vagy - próbáltam kiszabadulni a karjai közül.
Egy pillanatra a szemembe nézett, majd mintha lenyugodott volna a tekintette, és a viselkedése is.
- Miért? Én nem tudtam, hogy itt fogunk találkozni valakivel is, akit ismerek. Olyan szánalmasan érzem magam, amiért ezt tettem veled. De elszúrtam. Megint végre boldogan nevettél, én csak azért hoztalak ide, hogy azt az arcod lássam. Ennyi az egész. Többé nem érdekel mit mondanak apám ügyfelei. Sajnálom, hogy nem álltam ki melletted.
Mindvégig ezen gondolkozott és közben alkoholba fojtotta a bánatát? El sem hiszem, hogy ennyire vak voltam, amiért nem vettem figyelembe az ő érzéseit.
- Haragudtam Noah, de a haragom egyből elszállt amikor megláttalak.
- Akkor nem utálsz engem azért?
- Nem!
- Annyira örülök, te vagy az egyetlen ember, aki nem akarom, hogy utáljon. Én szeretlek! Mondd, hogy az enyém maradsz?
Könnyes szemekkel néztem fel rá. Ő teljes szívéből szeret engem. Annyira megkönnyebbültem, hogy hallhattam a szájából ezeket a szavakat. Most már biztos vagyok benne, hogy nem követtem el hibát amikor összejöttem vele.
- Veled maradok. Nem foglak elhagyni, mert én is szeretlek Noah, és soha nem foglak utálni. Ezért kérlek ne csinálj többet ilyet, hogy ennyire lerészegedsz. Rendben?
Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket, de már túl késő volt ezen gondolkozni. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, nem forróságot éreztem, ahol hozzám ért, hanem tüzet. Érezhettem az ajkait, és nekem ennyi és elég volt. Minden kérdésre választ kaptam, minden félelmem eltűnt, minden kétségem megszűnt. Amit ekkor éreztem, nem egyszerű szenvedély volt, hanem egy kezdődő új szerelem. Hozzá tartozom, és végre idetaláltam.
A napunk hátralévő részét, csak együtt töltöttük. Egy pillanatra sem engedtük el egymást. Amilyen kétségbeesetten indult ez a két napos kirándulás, olyan boldogsággal is ért végett.
A ruháinkat pakoltam a bőröndben, mikor a telefonom sms hangjára lettem figyelmes. Először azt hittem, hogy az a perverz, de nem ő volt hanem Rosa. Rengetegszer hívott és egy csomó smst is hagyott. Az utolsót néztem meg legelőször.

 Feladó: Rosa
Üzenet: " Miért nem tudod felvenni azt az átkozott mobilt? Hova tüntettek Noah-val? 
Hatalmas baj van Reina!!!!!! Amint elolvasod ezt az üzenetet hívj vissza!! "

Mi történhetett ? Ilyen kétségbeesett üzenetet még soha nem kaptam tőle...

" Soha nem fogom hagyni "

  FIGYELEM!!!
 +18 következik!
Csak akkor olvasd, ha elmúltál annyi, vagy érzel magadban annyit, hogy végig bírod olvasni!
Felelősséget nem vállalok, senki lelki világa miatt, mert én szóltam előre! 
Puszii mindenkinek: Sofiaa






- Ha most nem állítasz le, akkor nem fogok tudni később megállni...
Kezeimmel én is megérintettem az arcát és mélyen a szemébe néztem.
- Nem akarom, hogy megállj! -  suttogtam.
Szelíd mosolyra húzta a száját és már csókoltuk is egymást. Falánkul, szenvedéllyel csókolta a számat,  kezeivel ölelt, és simogatott egyszerre. Gyengéden átkarolt, éreztem izgalmát ahogy beleszuszogott a fülembe. Csókolgatni kezdte a nyakamat, és a keze elkalandozott egy kicsit a testemen. Végig simított a fenekemen, aztán  szorosan magához húzott. Markolta a melleimet, és egyre hangosabban szuszogott. Ekkor éreztem, hogy innen már nincs vissza út. Hátra nyúltam, és én is simogatni kezdtem, csókoltam és harapdáltam ahol csak értem.
Hirtelen megszakította a csókunkat, majd lassan kibújtatott a ruhámból. Nekem sem kellett kétszer mondani, megfogtam a nadrágja övét és kikapcsoltam. Lábammal segítettem lecsúsztatni róla a ruhadarabot. Kezeimmel az ingére tévedtem, egy hirtelen mozdulattal le is téptem róla.Nem telt bele pár percbe és mindketten meztelenül feküdtünk.
Nyelve elkalandozott a nyakamon, simogatva érzékeimet. Mellbimbóim meredezve várták kényeztetését. Lassanként haladt, nem kapkodott el semmit. Behunyt szemem szinte látta, ahogy testem minden pontján tüzet gyújt érintése. Már mindenem lüktetett, a fülemben hallottam szívem egyre szaporább ütemét. Noah érezhetően élvezte a "kínzást", végig csókolta a hasam, a combom külső oldalát, végül a térdemtől kezdve a combom belső oldalán haladt felfelé, belemarkoltam a hajába és a szemébe nézve suttogtam.
- Akarlak, kellesz nekem!!
Egy gyors elhatározással megfordítottam a testhelyzetünket. Most már ő volt alul, én pedig szorosan hozzá simultam. Behunyt szemmel élvezte minden érintésem. Ujjam hegyével cirógattam a nyakát,
nyelvem hegyével követve minden mozdulatomat. Izzott mindene. De nem hagyta sokáig,hogy kényeztessem. Kezeimet erősen megszorította, majd ismét fordult a helyzetünk.
Vágyakozva a szemembe nézett, és egy erőteljes mozdulattal belém hatolt. Felnyögtem, majd szenvedélyesen megcsókoltam.
A csípője lassú mozgásba kezdett, őrjítően jó érzés volt. Rám feküdt teljesen, kezeivel simogatta forró bőröm, szájával csókolt ahol ért. Apró mégis erőteljes mozdulatokkal haladtunk a gyönyör felé. Én a hátát simogattam, ő a combom és csókolt ahol ért.
- Imádlak! - szuszogta az ajkaimba.
- Én is...én is... - feleltem lihegve és már éreztem is, ahogy  egész testem elönti a forróság. Testem beleremegett és hatalmas nyögések hagyták el az ajkaim.
Abban a pillanatban beleharapott ajkaimba, és egy utolsó erőteljes lökés kíséretében a csúcsra jutott ő is.
Már nem voltam önmagam. Átengedtem magam teljesen ennek az új érzésnek...


Másnap délben ébredtünk, egymás mellett, ölelve, szorítva a másikat.
Belenéztem abba a gyönyörű szempárba, és újra éreztem a szívem vad kalapálását. Szokatlan érzések, gondolatok kavarogtak bennem. Itt van ő, akit szeretek, és akivel végig szerelmeskedtem az egész éjszakát.
Ráadásul élveztem minden egyes pillanatát mind testben, mind lélekben. Most hogyan lesz tovább? Ahogy néztem arcát, ugyan azt a feszültséget véltem felfedezni tekintetében.
- Reggelizünk? - kérdeztem csendesen, feszülten mosolyogva.
- Éhes vagyok - felelte, miközben felkönyökölt mellém - De másra! - nevetett fel, és a karjai közé húzott.
- És mégis mire? - most már én is felszabadultabban nevettem.
- Rád  - komolyodott el, ahogy felém fordult. Mélyen a szemembe nézett, és  folytatta.
 - Ennek meg kellett történnie. Megbántad? - újra feszült volt a tekintete. Éreztem, lélegzetét visszafojtva várja a válaszom.
- Noah! - suttogtam a fülébe - Nem, nem bántam meg! Nem tudom hogy történt, de azt hiszem, az első pillanattól kezdve, amikor beléptél azon az ajtón, akartam, szerettem volna, ha ez megtörténik!  - arcomat simogatta megkönnyebbült sóhajtása.
- Annyira féltem, hogy megbánod! - mondta csendesen. Keze rákulcsolódott kezemre, behunyta szemeit, ahogy fölém hajolt és megcsókolt. Gyengéden, nem követelőzően. Körberajzolta nyelve hegyével a szám, egyszer, kétszer, ki tudja hányszor, fogai közé szívta felső ajkam és kicsit megharapta... Kibontottam kezem kezéből, a tarkójára csúsztatva beletúrtam a hajába.
Nyelve már nyelvemet simogatta, kezébe vonva arcomat, teste forró volt, ahogy rám borult. Lélegzete kapkodóan gyors, bőre tűzként égetett, csókjának íze mámorító volt.
Ujjam hegyemmel végig siklottam a hátán, gondosan követve gerince vonalát, simogatóan, lágyan. Elveszítettem a fejem teljesen. Beleolvadtam ölelő karjába, elmerültem csókja zamatában, reszketett az egész bensőm.
- Mi a franc? - hajolt el tőlem, amint meghallotta a telefonjának csengését. Megnézte ki a hívó, majd az ölembe borult és felvette. Hallottam szinte minden egyes szót. Kol volt az. Nagyon kíváncsi volt, hogy hová tűntünk egész éjjel. Azt vettem ki a szavaiból, hogy sejti mi történhetett. Én tényleg nem gondoltam, hogy ennyire nyilvánvaló volt, hogy kedvelem Noaht.
Letette a telefont, majd fejét szomorúan felém fordította.
- Már mindenki aggódik odalent. Kol elrendezte annyival, hogy azt mondta, ő feljött megnézni minket és jól vagyunk,csak beszélnünk kell, senki ne zavarjon - mondta mosolyogva.
Megsimogattam a fejét és egy csókot nyomtam az ajkaira.
- Kol tudta, hogy te miként érzel irántam? - érdeklődtem.
- Már az első esténk óta tudta. Sőt sejtette is, hogy ha idejövünk nem fogok bírni magammal, ha rólad van szó. Úgyhogy egyből levágta, hogy nekünk sürgős dolgunk volt az éjszaka, azért nem mentünk vissza a bálba. Helyettem is elsimította a dolgokat.
- Nem is olyan hülye gyerek. Vagy csak játssza a hülyét előttem? - gondolkoztam el nevetve.
-Csak előtted - nevetett ő is. - Nagyon szeret téged mint barátot, és mindent megtenne érted. Hisz látod ezt is bevállalta, hogy falaz nekünk. Pedig Nick már a tegnapi táncunkat sem nézte jó szemmel - hervadt le a mosoly az ajkairól és gondolkodva bámult a plafon felé.
- Nagyon nehéz menet lesz Nick. Tudom, hogy nem akarja azt látni, hogy a múlt megismétli magát. Castiel a legjobb barátja volt, olyan közel állt hozzá, mint te hozzá. Talán van valami tehetségem abban, hogy vonzom Nick barátait - nevettem el magam kínosan. - De gondolom, hogy a tesóm félt engem és félti a barátságotokat is.
Mereven nézett rám, de nem szólt semmit. Lassan felült úgy, hogy pont velem szembe legyen. Megfogta a csuklóm, majd magához rántott és a karjaiba zárt.
- Én nem vagyok Castiel, ezt jegyezd meg! - mondta mogorván. - Mindent megfogok tenni azért, hogy ne forduljon elő az ami a múltban. De ehhez egyedül kevés leszek. Neked is ugyan úgy akarnod kell a dolgokat. Minden elénk gördülő akadállyal, együtt kell szembe néznünk. Ha tényleg velem akarsz lenni, akkor minden rendben lesz. Se Nick, se Castiel, senki nem tud akkor elvenni tőlem. Engedd, hogy olyannyira szeresselek, hogy már csak rám tudj gondolni - kezével megérintette az arcom, majd biztatóan elmosolyodott.
- Melletted akarok maradni. Nem akarom, hogy újra eltűnj az életemből - feleltem mosolyogva. Hirtelen bevillant az agyamba a mai utazása, és a mosoly egyből lehervadt az arcomról.
- De ez, hogy lesz megvalósítható, ha te a világ másik végén leszel? - öleltem át a nyakát, majd szép lassan a könnyeim eleredtek.
- Hányszor ismételjem még el magam. Te tényleg idióta vagy - felelte mérgesen. Felkapta a fejem a mellkasáról és ujjaival letörölte a könnyeim. - Nem megyek sehova! Itt maradok melletted. Megmondtam,  az előbb, nem?  Nem hagyom, hogy a múltad megismétlődjön - mondta most már mosolyogva.
Mintha egy ezer tonnás súlytól szabadultam volna meg, olyan megkönnyebbültnek éreztem egyből a szívem.
- Eddig miért nem mondtad? - fakadtam ki.
Hangosan elnevette magát, majd nevetve a szemeimbe nézett.
- Elakartam tegnap este, de olyan sok váratlan dolog történt, hogy nem tudtam. Készülj fel Reina, mert nem szabadulsz tőlem egyhamar - hajolt közelebb az ajkaimhoz és szenvedélyesen megcsókolt. Oly szenvedéllyel és vággyal csókolt meg, hogy a lélegzetem is elállt. Nem akartam engedni ebből az édes és forró érzésből. Abban a pillanatban, amint ajkai elengedték az én ajkaim, kétségbeesetten húztam vissza őt. Úgy csókoltam mintha csak egy elveszett részem lenne ő, és amit most visszakaptam. Megtudtam, milyen újra tűzzel csókolni, milyen emelkedni újra a felszíntől, milyen vággyal, félelemmel, szeretettel, féltéssel csókolni!

                                                             

                                                                       Castiel



Szeretem a magányt. Vagy inkább meggyőztem magam arról, hogy jó így nekem. Egyedül szenvedek, egyedül akarok megbirkózni vele.
 Élveztem, amikor kettesben lehettünk, és szerettem volna még több időt vele tölteni. Nemcsak az utolsó este, de másnap, harmadnap. Mindent szerettem benne, a könnyed nevetésétől az eszén át a segítőkészségéig, olyan újszerűen hatott rám, és nagyon imponált. A közösen töltött idő arra is rádöbbentett, hogy mennyire magányos voltam az előtt, hogy vele megismerkedtem.
 Nagyon fáradt és magányos lettem, és nagyon fájt a szívem a hazugságtól. Hazugság volt, hogy jobban érdekel a saját karrierem jövője, mint a mi szerelmünk. Aznap reggel még emlékeztettem magam, hogy az éjszakai érzést soha ne felejtsem el. A szenvedélyes szerelmem soha ne felejtsem el. Érte tettem, a biztonságáért, a boldogságáért.
Számtalanszor összepakoltam a bőröndöm és vissza akartam menni hozzá. De nem tehettem. Ha vissza is mennék, hogy nézhetnék azok után a szemébe? Elvesztettem a bizalmát és tudom, hogy nem szerezhetem vissza. Még ha az igazságot is elmondanám neki, az nem változtatna azon a tényen, hogy ő szenvedett miattam. Minden amit Lysander mesélt nekem, hogy Reina milyen irányba változott, az én hibám volt.
Összetörtem lelkileg azt a lányt, akit teljes szívemből szerettem.
Bármennyire is kínzó ez a gondolat, de teljesítenem kellett az alku rám eső részét azért, hogy megvédjem.
El kellett hagynom, a biztonsága érdekében.
Semmilyen iskola nem volt, semmilyen kivételes esély. Hanem apám akarta volt csak, akit Reina apja a markában tartott. Addig a napig nem is tudtam arról, hogy ők ketten szoros barátságban álltak, és, hogy az apám egyáltalán nem olyan szerény ember, mint amilyennek ismertem. A pénzét nem tisztességes munkával szerzi, hanem drog, fegyverek és mi egy más. Az ember akit apámként ismertem, nem is létezik. Akármennyire is tiltakozom és gyűlölöm amit csinál, vele kellett jönnöm. Reinát használta aduászként. Megfenyegetett, hogy ha nem hagyom el, akkor azt Reina testi épsége fogja bánni, valamint elárulja Rayennek, hogy hol tartózkodik a lánya. Bele kellett mennem, hogy megvédjem. Tudtam, hogy ha valami baj is történne, Nick megvédi majd őt. Elhatároztam magam és döntöttem, inkább nekem fájjon, legyek magányos és örömtelen, mint hogy Reinanak valami baja essen. Akkor még nem is sejtettem, hogy mindez egy csapda volt. Egy csapda, amit az apám és Rayen állítottak. A céljuk, hogy minden egyes embert eltávolítsanak Reina és Nick közeléből akik megvédhetik őket. De azzal nem számoltak, hogy lesz más is, aki megvédheti őket. Természetesen én tudok arról Alexy jóvoltából, hogy testőröket kaptak maguk mellé, miután Rayen megszökött. Azóta nem tudom mi folyhat Rayen és apám között, mert nem voltam képes egy fedél alatt élni egy olyan emberrel, aki bántani akarja a saját fiát és annak a szerelmét.
De haza sem mehettem és a rendőrségre sem. Ha a rendőrség rajta kapott volna apámon, akkor egyből rájöttek volna, hogy én dobtam fel. Félek, hogy haragjában tenne valamit Reinával és Nickkel.
Haza pedig, hogy mehettem volna? Gyűlöl minket mindenki otthon, a családunk, a barátaink, a kedveseink. Nem akartam Lyst belerángatni, de hajthatatlan volt és velem jött. A barátságunk igazi kötelék kettőnk között. Velem akart lenni és segíteni. Ő döntött helyettem is, hisz Bella miatt is tette. Apám egyszer már tönkre tette Bellát, és képes lett volna újra megtenni csak azért, hogy vele menjek Japánba. Sosem szerette a nővérem úgy, mint egy apának kellene a lányát.
Egy olcsó kis lakásban tengetjük napjaink. Nem akarok többé apámra, vagy anyámra támaszkodni pénzügyileg.
Napközben iskolában vagyunk, délután és esténként pedig egy klubban zenélünk. Nem rossz pénzt kapunk érte, de nem kárpótol mindazért, amit elvesztettem.
Ma szabad napos vagyok, de mégsem volt kedvem sehova sem kimozdulni. Lys dalszövegeket ír, én pedig csak fekszem és bámulom a plafont. Mint mindig. Ebből az idilli helyzetből a telefonom csörgése ránt ki.
Megint az a ostoba liba hív.
- Mit akarsz már megint Serena? - kérdeztem tőle köszönés helyett.
- Csak hallani akartam a hangod szerelmem - kezdte mézes mázos hangon.
A hideg kiráz ettől a nőtől. Valaha lehet, hogy szerettem, de azóta rá kellett jönnöm, hogy ő is csak egy áspis kígyó.
- Nem vagyok a szerelmed. Le lehetne már végre kopni rólam - közöltem vele száraz rideg hangnembe.
- Ne csináld már Cassy. Tudod mennyire szeretlek és újra akarom kezdeni veled - könyörgött.
- Szánalmas vagy. Megmondtam neked, hogy nem akarok tőled semmit. Nem szeretlek értsd már meg! Ne gyere ide többet és ne hívogass - feleltem mogorván.
- Nem áll szándékomban el menni hozzád. Jelenleg Párizsban tartózkodom egy  ideig.
- Mi a francot keresel te ott? - akadtam ki.
- Visszajöttem! - nevetett. - Meg persze megismerni a riválisom.
- Ha egy újjal is hozzá mersz érni, kinyírlak te ribanc! - ordítottam a telefonba.
- Nem értem mit szeretsz te ezen a nőn. Annyira semmilyen és beképzelt. Én ezerszer jobb vagyok nála!
- Még egyszer elmondom. Hagyd békén őt. Ahhoz pedig semmi közöd miért szeretem.
- Jajj szegénykém, milyen kitartóan szereted azt a fruskát. Pedig ő már rég elfelejtett, más karjaiba vigasztalódik - mondta gúnyosan.
Váratlanul ért amit mondott. Van valakije? Persze az várható volt, hogy előbb utóbb elfelejt és lesz valakije, de mindvégig reménykedtem, hogy ez nem történik meg.
De mi van ha ez a nő csak hazudik?
- Nem hiszek neked! - szóltam bele a telefonba.
- Majd elhiszed, ha megnézed azt a képet amit most küldtem át! - jelentette ki gúnyosan nevetve. - A te hercegnőd már nem vár rád.
Mérgemben kinyomtam a telefont, majd megnéztem az üzenetet amit küldött. Megnyitottam a fájlt, és egyből a szemeim elé tárult a kínzó valóság. Reina és egy fiú volt rajta, amint szorosan összebújva táncoltak.
Remegés futott át a testemen, majd a falhoz vágtam azt a átkozott telefont. Lysander kérdően nézett rám, de nem szóltam hozzá. Dühödten a szobámba mentem, rá hasaltam az ágyamra, majd beletemettem az arcom a párnába.
Már nem az enyém, elvesztettem. Már más személy fontos neked. Ez mind az én hibám. Ha egy kicsit is erősebb vagyok és kitartok melletted, akkor ez nem történik meg.
Csak azt nem tudom, miért vagyok ilyen csalódott. Hiszen én mondtam neked, hogy legyél boldog. Talán azért vagyok csalódott, mert adtál egy büdös nagy pofont az egómnak. Hogy még rám sem lehet örökkön-örökké várni. Rápillantottam a kezemen lévő gyűrűre, majd a férfiak egyetlen, sosem látott gyengesége tört elő belőlem. Mint egy gyerek, aki most veszítette el a játékát úgy sírtam. Látni akarom őt, és visszakapni. Újra ölelni és csókolni, magaménak tudni.

Lysander lépett be a szobába, majd leült mellém.
- Haver, mit mondott Serena? - szólalt meg pár perc csend után.
- Egy képet küldött, amin Reina egy másik fiúval van. Lerí róluk, hogy odáig meg vissza vannak egymásért - feleltem letörten.
- A fiúnak véletlenül nem fehér haja van?
- De. Te ezt honnan tudod? - kaptam a tekintetem rá.
- Amikor otthon találkoztam vele, akkor is vele volt. Már akkor láttam, hogy nagyon fontos személy lehet Reina életében.
- Nem bírom tovább Lys. Azt hittem elfelejtem majd, de nem megy. Visszaakarom kapni - néztem továbbra is rá. - Mi van, ha ő volt az igazi?
- Az volt, és mindig ő lesz a nagy szerelmed, de nem mehetsz vissza ezt te is tudod. Ha az apád rájön, hogy elhagytuk a várost, a lányok bajban lesznek. Tudod, hogy nem tett még le arról, hogy átvedd az üzletét.
- Letojom mit akar, én sosem leszek olyan mint ő. Gyűlölöm.Vissza fogunk térni és visszaszerzünk mindent, amit elveszítettünk! Nem tudsz jobb belátásra bírni. Amint megvan minden ahhoz, hogy hazatérjünk, indulunk! - jelentettem ki, majd felálltam és az ablakhoz mentem. Felnéztem az égre és magam elé képzeltem Reina arcát.
Visszamegyek és újra megfoglak hódítani. Látni akarlak és érezni. Én leszek az, aki megvéd téged és szeretni fog amíg élsz, nem más, csak is én. Szeretlek Reina.





                                                                          Reina



Miután Kol hívott minket, lassan összeszedtem magam, majd lefürödtem és felöltöztem. Noah a fürdőben volt, épp zuhanyozott. Nem akartam egyedül lemenni a többiekhez, így inkább a szobába vártam rá. Kimentem az erkélyre, majd felnéztem a gyönyörű szép kék égre. A gyenge szellő az arcomat simogatta, ami jó érzéssel töltött el. Boldog voltam, a mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról. Megfogtam a korlátot, majd egy kicsit kihajoltam, szabadnak és frissnek éreztem magam pár percig. Ahogy újra felnéztem az égre, a szívem görcsbe rándult. A fülemben csengett, ahogy Castiel ezt mondja "Szeretlek Reina".
Visszaálltam a korlát mögé, majd a szívemre tettem a kezem.
Nem akarom őt hallani, nem akarok rá gondolni. De mégis akárhányszor elfeledkezem róla, mintha a szívem megérezné és emlékeztet rá, hogy ő még valahol kint a nagyvilágban ott van. Él és létezik, nem egy halott ember, aki sohasem fog visszatérni, és lassan elfelejthetek. Mi ez a kötelék, ami arra késztet, hogy még mindig gondoljak rá? Én tényleg úgy érzem, hogy szeretem Noaht teljes szívemből, de akkor miért nem tudom Castielt elfeledni? Mások olyan könnyen túljutnak egy-egy szerelmükön, akkor nekem miért nem megy?
 Azt hittem, elég lesz mosolyognom,és úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki mással. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok velem maradtak. Nem tudok megszökni előlük, bármennyire is szeretnék. Csak azt tehetem, hogy felkészülök a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadom, mert szükségem van rá. És most megragadom mert Noah, és én is megérdemeljük, hogy boldogok legyünk. Egy reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé. Nem támasz, nem pótlék volt ő nekem, hanem valami csodálatos új életnek a legfőbb alkotó eleme. Rövid életem óta először érzem igazán jól magam. Először érzem, milyen, amikor valaki mindent odaadna értem, és mindent megtenne azért, hogy szeressem, és ez jó. Biztonságot adó, borzongató érzés, hogy ennyire fontos vagyok neki. Nem tudom, hogy mi vár még ránk az életben, de az biztos, hogy mi összetartozunk, bármi történt is.
Szeretem ezt a fiút, aki most mellettem van, és a szívem legsötétebb zugába fogom elzárni a Castiel iránti érzéseim, majd jól lelakatolom és a kulcsot messzire hajítom. Mert Noah nem érdemli meg, hogy bántsam. Ő boldoggá akar tenni engem, és én is őt.
Jéghideg kezeket éreztem a mellkasomnál, majd egy szoros ölelésbe fonódtak össze a kezek. Megmosolyodtam ezt a kis akciót. Elengedtem magam és Noah mellkasának dőltem.
- Egy cseppet sem ijedtem meg! - viccelődtem nevetve.
- Éreztem. Valahol máshol jártál gondolatban. Talán aggaszt valami? - pihentette meg az állát a vállamon.
- Nem aggaszt semmi, csak azon tűnődtem, hogy mi fog történni ha lemegyünk.
- Biztos, hogy csak ennyi? Úgyis megtudom, ha rejtegetsz valamit bébi! - nevette el magát.
- Nem rejtegetek semmit, megnyugodhatsz. Mostantól, ha valami nyomaszt megbeszélem veled. Nem akarok megint abba a hibába esni, hogy eltávolodunk egymástól, mert nem voltunk őszinték egymással - mondtam, majd megfordultam és felnéztem az arcára. Két kezemet átkulcsoltam a nyakán, és szorosan hozzá simultam.
- Ha ilyen eszközökhöz folyamodsz, nem tudok nem hinni neked - húzta féloldalas mosolyra az ajkait, majd egy szempillantás alatt az én ajkaimra tapasztotta az övéit.
Nem tudok betelni a csókjaival, egyre jobban vágyom rá, hogy minden percben megcsókoljon. Olyan szenvedéllyel vette birtokba az ajkamat, hogy azt hittem mentem belehalok a gyönyörűségbe.
Az ujjait lassan végigsimította a gerincemen, éreztem, ahogy felgyorsul a lélegzete. Egy másodpercre elengedett, majd újból előrehajtotta a fejét, és másodszor is megérintette hűvös ajkaival az enyémet.
- Mi a szart csináltok ti ott? - hallottuk meg Nick hangját.
Ijedten ugrottunk szét, majd mindketten az udvaron álló Nickre néztünk. Láttam a tesómon, hogy fortyog a dühtől. Vetett még egy utolsó pillantást ránk, majd feldúltan besietett a házba.
Aggódva néztem Noahra, de ő csak megfogta a kezem és szép lassan leballagott velem a nappaliba.
Nick, Kolnak ecsetelte a dolgokat amiket látott.
- Uhh tényleg? Nem gondoltam volna - mondta csodálkozva Nicknek Kol, de simán le lehetett olvasni róla, hogy hazudik.
- Nick! - szólalt meg Noah.
Tesóm felénk fordult, majd dühödten Noah elé állt. Hirtelen megragadta a pólójánál fogva és a falhoz szorította.
- Te rohadék! Hogy volt pofád a húgomhoz nyúlni. Megmondtam neked akkor, amikor betetted először ebbe a házba a lábad, hogy ne merd Reinát elcsábítani - mondta idegesen.
Noah kitartóan állta Nick gyilkos tekintetét, de nem mozdult meg. Hagyta, hogy a tesóm ki ordítsa magát.
Riadtam álltam a két fiú előtt. Nick szemeiben, mérhetetlen gyűlölet volt, ami megrémisztett.
Megfogtam a karját. Azt akartam, hogy fejezze be most azonnal, ezt az őrült viselkedést.
- Nick, kérlek beszéljük meg nyugodtan - próbáltam higgadtan beszélni.
Szikrázó szemekkel felém fordult.
- Te csak maradj csöndben! - ordította. - Nem tanulsz a hibáidból? Megint szenvedni akarsz? Ugyan olyan sorsa jutna ez a kapcsolat is, mint az előző. De isten a tanúm, hogy nem fogom hagyni, hogy köztetek bármi is legyen.
Mintha szíven szúrtak volna a szavai. A sírás kerülgetett és nem tudtam elvenni a tekintetem, Nick dühöngő arcáról. Nagyon bántottak a szavai.
- Állj le! Ne merj így beszélni a húgoddal - szólalt meg Noah. Leráncigálta Nick kezeit a nyakáról és arrébb lökte a tesóm.
- Szeretem Reinát! Nem tilthatod, hogy együtt legyünk. Én nem fogom a húgod bántani - nézett rá higgadtan.
Csodáltam Noaht, amiért ebben a helyzetben ilyen nyugodt tudott maradni. Az én pulzusom az egekbe verdesett, de ő halál nyugodtsággal bámulta a tesóm.
- Nem hiszek neked. Egyszer már hallottam ezt a dumát, és amikor engedtem a dolgot, Reina szíve összetört. SOHA!!! - üvöltötte. - Soha nem fogom hagyni, hogy ez újra megtörténjen. Többé nem leszek olyan naiv, mint Castiel esetében voltam. Nem érdekel, hogy a barátom vagy, akkor sem hiszem el, amit mondasz. Ismerlek régóta, te is csak szédíteni tudod a nőket - kiabálta és beleütött a falba. Ránézett Noahra, és már láttam a lelki szemeim előtt, hogy neki fog esni.
Kol időben termett Nick előtt és lefogta.
- Haver erre semmi szükség - fogta le Nick kezeit Kol. - Most pedig elmegyünk és kiszellőztetjük az agyad.
- Engedj el! Nem fejeztem még be ezt a beszélgetést.
- Dehogynem öcsém! Nem vagy eszednél, majd ha lenyugodtál folytatjuk - orrolt rá Nickre, Kol.  Elrángatta a tesóm, majd kivonszolta a házból.
Remegve borultam Noah karjaiba.

- Megfogja érteni, majd egyszer, csak idő kell neki. Most egy kalap alá vesz engem még Castiellel. De majd rájön, hogy én nem ő vagyok. Te csak nyugodj meg - ölelt szorosan magához.
Egyetlen egy szó sem jött ki a számon. Noah vállába temettem az arcom és sírni kezdtem. Nick elvesztette a fejét. Biztos voltam benne, hogy magát is hibáztatja a Castiellel történtek miatt. De eszembe se jutott idáig, hogy a  következő kapcsolataimat, hozzá fogja hasonlítani. Elhiszem, hogy megakar védeni egy újabb csalódástól, de ne így tegye. Nem az rendített meg, hogy leordított, hanem az, hogy gyűlölettel nézett rám és Noahra. Nem vagyok rá dühös, de ő a lehetetlent akarja. Azt, hogy soha többé ne szenvedjek. De ezt még ő sem tudja megvalósítani. Át kell élnem ezer meg ezer szenvedést, amíg el nem jutok oda, hogy most már senki sem bánthat. Lehet nem Castiel vagy Noah volt az utolsó szerelem az életemben. De most Noahval akarok  túllépni mindenen. Nem hagyom el. Mellette leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra, vagy arra, hogy vele kell álmodnom tovább az egész éltem, mert ő az akit a sors mellém rendelt...