" Az érzékeid elől nem tudsz menekülni "

 Miután Angel elment,csak feküdtem az ágyba és próbáltam Castielt hívni,de még mindig ki volt kapcsolva.Olyan gondolatok jártak a fejemben,hogy még jobban kétségbe estem.Rosa is nagyon ideges volt,hogy Nickel mi lett,így órák után egyből jött át hozzám.
- Jobban vagy már Reina?-kérdezte miközben leült mellém az ágyra.
- Jobban igen.Már lábra is tudtam állni az előbb.A suliba mi volt még?- érdeklődtem
- Nyugodj meg,senkit nem érdekel mit hordott össze Carla és Lisa.Az osztály, melletted áll.Szeretnek téged,és nem foglalkoznak azzal,hogy ki az apád.- válaszolta mosolyogva.
Megkönnyebbültem,tudtam az osztály nagyon összetartó és kedvelnek.Megismertek pár hónap alatt,és tudják,hogy én nem az apám vagyok.Nekem már annyi is elég,hogy tudom az osztály mellettem áll,a többi nem érdekel.

- Csak tudnám Castiel és Nick hol van?Már 2 óra,és sehol nincsenek.Aggódom Rosa.- szemébe néztem,de ő is nagyon aggódott.
- Én is nagyon félek.Mi van ha valami bajba kerültek? Hisz tudjuk,hogy minden hülyeségben benne vannak.Lysander szerintem tud valamit,csak nem meri elmondani.Mikor  rákérdeztem csak hallgatott.
- Ugyan azt csinálta nálam is.Pont ő ne tudna arról,hogy ők mit csinálnak? Annyira össze vannak nőve, nem hiszem el,hogy nem tud róluk semmit.De ha valami butaságot csináltak,azt nem bocsátom meg nekik.- kicsit ingerült lettem a gondolattól,hogy bajba kerültek.
Az,hogy mi itt aggódunk,és ők meg arra se méltatnak minket,hogy felhívjanak nagyon mérgessé tett.Pedig gondolhatják,hogy már keressük őket,hisz egész nap nem hallottunk felőlük.Castiel tudja,hogy nem szeretem ha bajba kerül,és ezért nem is bandáztak mostanában a többiekkel.Mielőtt össze jöttünk,minden marhaságban benne voltak,de miattam és Rosa miatt kimaradtak a balhékból.
Nem tudtuk mit kellene csinálnunk.Próbáltuk Lyst is hívni,de már ő sem vette fel.Egyre jobban ment fel bennem a pumpa.Négy óra fele Nick haza is ért,boldogan jött be a szobámba,de amint meglátta az én és Rosa arcát,a mosoly lefagyott az arcáról.
- Mi van veletek? Jó,jó tudom,hogy lógtunk ma,de ne haragudjatok.- nézett ránk nagy szemekkel.
- Hol a fenébe voltál?- kérdeztem feldúltan,ahogy felé fordultam.
Rosa felállt mellőlem,odaállt Nick elé,és egy gyenge kis pofont kapott a tesóm tőle.
- Te megbolondultál?Mi a fenéért kellett ez? -  emelte fel a hangját Rosára.
- Miért kellett? Mert egész nap nem tudtam rólad semmit.De az annyira még nem is idegesített volna,ha nem történik Reinával semmi.Már megint nem voltál a húgod mellett, amikor szüksége volt rád.- kiabálta megvetően.
Rosa arca teljesen vörös lett az idegtől,Nick pedig  értetlenül nézett rá,aztán rám.
- Mi történt? Mi volt a suliba?- kérdezte aggódva és leült mellém.Megakarta fogni a kezem,de elhúztam.Szomorúan néztem rá.
- Az van Nick,hogy az egész iskola tud már arról,hogy apánk megölte anyánkat.Teljesen lejárattak minket az egész iskola előtt.- fejem lehajtottam,és pár könnycsepp legördült az arcomon.
- De..de..kitől?- hangja megremegett,felemelte a fejem és magához ölelt.Eltoltam magamtól, és fájdalmas szemekkel néztem rá.
- Carla és Lisa megtudta,és szétkürtölték a suliba,csak tele hazugságokkal.- ránéztem Rosára aki az ágyam mellett állt.- Nálad van még a szórólap?
- Igen.- a táskájából elővette a lapot,és Nick kezébe nyomta.
Nick meghökkenve olvasta végig az egészet.Mikor végére ért,összegyűrte a lapot.Láttam rajta,hogy a méregtől fel fog robbanni.
- Hogy tehették ezt? Mi történt még?- nézett rám tétován.
Beszédre nyitottam a szám,de ekkor valaki csengetett.
- Nem érdekel ki az,majd abba hagyja.Felelj inkább mi történt még?- folytatta idegesen.
- Hatalmas balhé lett...- kezdtem.De nem tudtam folytatni,mert az a valaki egyfolytában nyomta a csenőt.
- Majd én kinyitom.- szólt Rosa és kiment a szobából.
- Szóval,nagyon összevesztünk Carlával és Lisával.Szó szót követett,Rosa megtépte egy kicsit Carlát.Csak aztán rosszul sültek el a dolgok.Én is kaptam Carlától,de... - nem tudtam folytatni, mert Castiel rontott be a szobámba,Rosával a nyomában.Castiel is nagyon idegesnek tűnt.Gondoltam,hogy Bellától vagy Lystől hallhatta a dolgokat.Odaszaladt hozzám, és átakart ölelni,de őt is leintettem.
- Reina...Bella mondta,hogy...-kezdte félve.
- Ülj le te is.Nem akarom,hogy most ölelgessetek.-vágtam a szavába és mutattam,hogy üljön le Nick mellé.
Cas döbbenten nézett rám,de Nick lehúzta maga mellé.Rosa leült mellém,és biztatóan megfogta a kezem.
- Folytasd.-kérte Nick
- Oké...Rosa közém és Carla közé állt,de elvesztettem az egyensúlyom épp,hogy megtartottam magam,de Lisa lökött rajtam egyet.Amber próbált megfogni,de csak azt érte el vele,hogy magammal rántottam.Mind a ketten legurultunk a lépcsőn.Nem kicsit estünk, ráadásul Amber még rám is esett.Igaz nem történt komolyabb bajunk pár zúzódásnál,de akár nagyobb baj is lehetett volna belőle.Az a két nő gyűlöl engem,és teljesen tönkre akartak tenni.Amikor Lisa lelökött a lépcsőn,láttam a szemébe,hogy azt kívánta bárcsak meghalnék most.- rájuk néztem,csak bámultak rám.- Egész nap titeket kerestünk,soha nem vagytok ott,ha valami történik.Miután a lépcsőröl leestem,nektek kellett volna mellettem lennetek,erre fel egy ismeretlen fiú segített nekem.
Castielt nem nagyon érdekelte amit kértem,hogy ne ölelgessen,de félre lökte Nicket és magához húzott.
- Annyira sajnálom.Nem gondoltuk,hogy valami is történni fog ma.Ismét csalódnod kellett bennünk.Kérlek bocsáss meg.- szuszogta a nyakamba és szorosan ölelt.

A harag amit éreztem azért,mert nem voltak sehol,nagyon nagy volt.De gyenge vagyok,ha Castiel karjait érzem magamon,mindent elfelejtek.Mintha uralkodni tudna,az elmémen,és a testemen is egyaránt.Forrtam a dühtől,és nem akartam vissza ölelni,de nem tudtam uralkodni az érzéseimen.Szorosan vissza öleltem,és fejem a mellkasának nyomtam.Nem tudok neki ellenállni soha,nyugalom és biztonság érzet tör rám,ha a karjaiba vagyok.Tudtam,hogy rosszul érzik magukat azért,mert nem voltak mellettem,és nem csak nekem fáj ez a dolog.Nick sem bírta magát tovább tartani,két oldalról öleltek.Talán még a tesóm pár könnycseppjét is éreztem a nyakamon.Sokáig nem emelte fel a fejét a nyakamtól,nem akarta,hogy lássuk mennyire elgyengült.
- Fiúk,szerintem Reina nem sok levegőt kap már.Engedjétek el,amúgy is pihennie kell.Ti is össze akarjátok törni?- mondta Rosa és megpróbálta leszedni rólam a fiúkat.
- Tényleg agyon nyomtok már...- szóltam én is,de rám már hallgattak és elengedtek.
- Megkeresem azt a két libát,és tönkre teszem őket.- mondta ingerülten Nick.
- Biztos,hogy ez nem maradhat ennyibe.-Castiel a szemembe nézett,és szinte már láttam a szürke szemeibe,hogy miként fog végezni a két lánnyal.
- Nem kell semmit csinálnotok.Carlát és Lisát felfüggesztették,Mr.Hamilton pedig eltüntette az összes szórólapot.De engem inkább az érdekel,hogy ti hol voltatok egész nap?- néztem  velük farkasszemet.
Egy pillanatra egymásra néztek és elmosolyodtak.
- Az legyen a mi titkunk.De ne gondoljatok semmi rosszra.- mosolygott Cas.
A mosolya egyáltalán nem nyugtatott meg.
- Remélem nem valami balhéba folytatok bele?- néztem rá rosszallóan.
- Nem,semmi balhé,nyugi.- próbált nyugtatni Nick ahogy megpaskolta a fejem.- Pihenj egy kicsit,később visszajövünk és elmondjuk.
- De nem akarok pihenni.- kezdtem bele,de Cas a számra tette a kezét.
- Tényleg pihenj.Nem megyünk sehova,csak a nappaliba.És ez nem kérés parancs.Ha 10 perc  múlva vissza jövök,és nem alszol,akkor nem érdekel milyen állapotban vagy,megbüntetlek.- megeresztett egy szexi féloldalas mosolyt,amitől a hideg kirázott,majd gyorsan a takaró alá bújtam.
- Rendben pihenek.Csak ne csinálj semmit velem.- nevettem a takaró alól.
- Akkor megyünk.- vihogott Nick.
Hallottam,ahogy becsukják az ajtót,fejem kidugtam a takaró  alól.Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban.Még mindig nem tudtam meg,hogy merre jártak a fiúk,de bíztam bennünk,hogy tényleg semmi ostobaságot nem csináltak.Végül mégis megkerültek,és ez többet jelentett bárminél.Tudtam,hogy Castiel betartja a szavát,így próbáltam pihenni,ami sikerült is.A mai nap húzós volt,őszintén nem is bántam,hogy pihenhettem még egy kicsit.

                                                                               ***

Másnap reggel,már nem éreztem akkor fájdalmat a lábaimban.Igaz Nick leste minden mozdulatom otthon,hiába mondtam neki,nincs már semmi bajom.Kicsit félve indultam a suliba,tudtam az osztály mellettem áll,de azért a többi diáktól tartottam.
-Ne legyél már gyáva nyuszi,Reina.Gyere.- fogta meg Nick a kezem a suli kapujába,majd elindultunk.
- Te könnyen beszélsz,nem te voltál itt tegnap.Nem rád néztek gyilkos ként.- szóltam rá erélyesen.
- Sajnálom már mondtam.De szerintem nem lesz semmi baj.
- Castiel hol van megint?Miért is nem jött velünk ma?- álltam meg,és karba tettem a kezem.
- Van még egy kis dolga.Jajj ne idegeskedj már,majd délután megtudod miért is tűntünk el tegnap.- mosolygott
Egyáltalán nem tudok megnyugodni.Se ő se Cas nem mondja el hol voltak tegnap.Utálom ha titkolnak előlem valamit.
Az udvaron haladtunk az épület felé.Sok diák kint volt már az udvaron,de nem is törődtek velünk.Furcsáltam egy kicsit a dolgot,mintha a tegnap meg sem történt volna.Akikkel beszélő viszonyban voltunk,ugyan úgy mosolyogtak ránk,és köszöntek.Nick is úgy lépkedett, és köszönt a haverjainak,mint aki semmit nem tud a tegnapról.
Ahogy szétváltunk Nickel,kicsit rossz érzéssel léptem fel a lépcsőre,a tegnapi jelenet újra lejátszódott a szemeim előtt.Hamar elhessegettem ezeket a hülye gondolatokat,és elindultam a kémia terembe.Ahogy mentem felfelé,valaki belém karolt.Eren volt az.
- Szia Reina.- köszönt mosolyogva.
- Szia.Köszi,de nem kell segítség már.Tudok járni.- szóltam rá és ki akartam húzni a kezem,de nem engedte.
- Nyugi nem rabollak el.De tegnap mondtam neked,hogy vigyázok rád,ha lépcső közelébe jársz.Meg ha jól sejtem,egy fele megyünk úgy is.- sejtelmes mosollyal nézett rám.
- Én a kémia terembe megyek,nem hiszem,hogy te is oda jössz.- fél szemmel rá pillantottam ,de továbbra is csak mosolygott.
- Oda tartok én is.Kémia órám lesz.
Szerintem a vér is megfagyott bennem,amint felfogtam,hogy mit is mondott.Osztálytársam lesz?Az király...Ha Cas meglátja,hogy a megmentőm egy helyes fiú volt,és ráadásul osztály társunk is,hatalmas féltékenységi jelenetet fog rendezni.Minél hamarabb a terembe akartam érni,hogy megmeneküljek Eren társaságától.A lépcső tetején elengedte a kezem,és boldogan vigyorgott rám.Én csak megeresztettem egy gyenge mosolyt,és gyors léptekkel siettem a terem felé.Nem akartam Eren közelébe lenni.Még mindig zavart az az érzés,amit tegnap éreztem,amikor a karjaiba tartott.Castiel a mindenem,nem szabadna még csak rá néznem más férfira se.
Beléptem a terembe,és minden szempár rám szegeződött.Egy kicsit megrémültem,de utána olyan dolog történt,amit soha nem gondoltam volna.Tyler volt az első,aki odaszaladt hozzám,és jól megölelgetett,utána sorba jött mindenki.
- Jól vagy már királylány?-kérdezte Dake aggóda,amikor befejezte a fuldokló öleléseket.
- Jobban vagyok.- nyögtem ki.
-Ne aggódj Reina.Mi mind melletted állunk.- veregette meg a vállam Stephan.
Szemeim megteltek könnyel,és átöleltem.Nagyon jól esett,hogy tudtam mindenki hisz bennem,nem hittek annak a két libának.Elengedtem Stephant,majd a többiek felé fordultam.
- Köszönöm,hogy hisztek nekem.- mondtam könnyes szemekkel.Senki nem mondott semmit, csak mosolyogtak,majd egy csoportos ölelés részese lettem.Rosa és Kim is mellém keveredett közbe,velem együtt sírtak.Az érzés,hogy ilyen emberek vesznek körül,nagyon sokat jelentett nekem,alig ismernek,de bíznak bennem.Kim és Rosa pedig igazi barátnők,velem sírnak,nevetnek.
Mindenki mosolygott az ölelések végén egymásra.
- Ez aztán az össze tartó osztály.- hallottam meg Eren hangját a hátam mögött.
Felé fordultam és mosolyogtam rá.
- Az haver.Jó kis csapatba csöppentél.- állt Tyler,Eren mellé.
- Azt hiszem,jól fogom magam itt érezni.- kacsintott rám.
Tyler nevetett egyet,és hátba verte Erent.Majd hangos nevetés tört ki.
- Jobb ha nem kacsingatsz Reinára,mert akkor kezdheted ásni a sírod.- röhögött mellette.
- Ugyan miért?- méregetett tovább engem.Láttam,ahogy nyelvével megnyalja az ajkait,amint a combom figyelte.Kellemetlenül éreztem magam,így lábaim szorosan összezártam.
Eren háta mögött,Castiel jelent meg vigyorogva.Arrébb lökte egy kicsit,amitől a fiú megingott,majd Cas mellém állt.
- Ezért...- nézett Erenre Cas,utána felém fordult és megcsókolt.Ez a csók nem volt olyan óvatos,lágy és finom,amikhez hozzászoktam.Inkább vad és tekintély parancsoló,hogy lássa mindenki,az övé vagyok.
- Szóval új fiú,ezért ne kacsingass a barátnőmre,mert akkor véged.Én nem viccelek.Utálom,ha mások arra pályáznak,ami az enyém.Jobb,ha többet nem nézel a csajomra,mert akkor  kidekorálom a kis pofid.- szólt rá erélyesen Cas,majd szorosan magához húzott.Mint aki most nyert valamit,úgy vigyorogtam Castiel karjaiba,és úgy néztem Erenre is.
- Gondolhattam volna,hogy egy ilyen jó csaj nem facér.És a fenyegetéseidtől,pedig nem félek.- vigyorgott továbbra is önelégülten Eren,de még mindig engem nézett.
Éreztem a derekamnál,hogy Castiel keze ökölbe szorul,ahogy a másik fiú végig mér engem többször is.
- Gyere Cas,menjünk a helyünkre.- próbáltam terelni a figyelmét Erenről,majd a padunkhoz húztam.
- Most mért kellett?Pont most akartam képen törölni,amiért bámult téged.Ekkora kis öntelt  bunkót.- vicsorogta,miközben idegesen jártatta a lábát,ahogy leült a székre.Közben Erent nézte.Nevetve az ölébe ültem.
- Nem emlékeztet valakire ez a fiú,édesem? Olyan mint te!- nevettem és átkaroltam a nyakát.
- Ezért nem tetszik,hogy kacsingat rád.Ha kicsit is hasonlít rám,tudja mivel lehet téged levenni a lábadról.- mondta bosszúsan
- De engem,csak te tudsz elcsábítani,senki más.Ne légy ideges,senkit nem érdekel az a fiú.- vállára tettem a fejem,ő pedig megsimogatta az arcom.Nem akartam,hogy nagyobb feszültség legyen a két fiú között.Így inkább nem mondtam el Castielnek,hogy Eren volt az, aki segített tegnap.
Amennyire csak tudtam,próbáltam elterelni a figyelmét Castielnek,bár nem volt könnyű.Lys és Kim,a sok hasonlóságot nevették,ami közte és a srác közt van.
Becsengő előtt pár perccel,Amber is megérkezett a terembe,de bár ne tette volna.
- Na megjött a másik áspis kígyó.- biccentett felé Dajan.Dake és Tyler társaságában ült,mind fintorogtak rá.
Amber lehajtotta a fejét,és az asztalához sietett.
- Amber! Neked is,a többi kis libával kellett volna tartanod.Senki nem kíváncsi rád.- szólt Armin is.
- Igaza van Arminak,te is olyan vagy mint azok.Igazi gonosz emberek vagytok.Mindenkinek  csak ártani tudtok.- köpte oda neki Cas is.
Amber eddig a pontig tartotta magát,sírva dobta le a táskáját a földre,és ki akart szaladni a teremből.Elé álltam és megfogtam a kezét.Kicsit rémülten nézett rám.
- Castiel fejezd be Amber szekálását.- vetettem egy szigorú pillantást a páromra.- Sőt mindenki fejezze be.Amber nem hibás abban ami tegnap történt.Ő segített nekem és  ezért hálás vagyok neki.Szembe szállt Carlával és Lisával is miattam,én nem hibáztatom semmiben.Tudom nem fényes a kettőnk múltja,de én nem neheztelek rá.Tegnap bebizonyította nekem,hogy nem is vagyunk annyira nagy ellenségek.Ezért,ha őt bántjátok akkor engem is.A tegnapi cselekedete,elfedi az összes rossz dolgot,amit tett vagy mondott nekem.Ne ítéljétek el azért amit nem ő tett,hanem a barátnői.- mondandóm végén körbe néztem a terembe,mindenki döbbenten figyelt engem.
- Boszi,ezt te sem gondolod komolyan?- értetlenkedett Cas.
- Komolyan gondolom.Sőt még azt is hiszem,hogy még barátok is lehetnénk.-néztem rá Amberre,aki meglepetten figyelt engem.Láttam a szemeibe,hogy nem tudja hova rakni a viselkedésem.Elengedtem a karját és rá mosolyogtam.De a reakciója meglepett,hirtelen kiviharzott a teremből.
- Látod,ő nem akar a barátod lenni.- hátra dőlt a széken,egy önelégült vigyorral az arcán Cas.
- Castiel,kérlek...- fordítottam rá a tekintetem,majd egy kis szemrehányó pillantást vetettem rá.Cas csak felemelte a két kezét,és inkább nem szólt többet.
Gondoltam,hogy Amber a mosdóba mehetett,így utána siettem.A sejtésem beigazolódott,ott kuporodott a falnak dőlve,és sírt.Odamentem,majd leültem mellé.
- Menj el Reina.Nem kell az áll barátságod.- zokogta
- Nem könyörületből vagyok itt veled.- megfogtam a kezét és ő rám nézett.
- Akkor miért? Annyi rosszat mondtam rólad,nem egyszer ringyóztalak le,te mégis kiálltál mellettem.Nem érdemlem meg...
- Mindenki megérdemel egy új esélyt.Értem én,hogy mindent azért tettél,mert szerelmes vagy Castielbe,de ...
- Nem szeretem.-vágott a szavamba.- Vagyis már nem szeretem,mikor ti össze jöttetek,akkor még szerettem,de már elmúlt.Mást szeretek.
- Akkor már semmi akadálya annak,hogy ne gyűlöljük egymást.Amit tegnap értem tettél,az felnyitotta a szemem,hogy te nem is vagy olyan rossz ember.Nagyon rosszul kezdődött a kapcsolatunk,de hiszem lehetnénk akár barátok is.
- Nem tudom Reina... az olyan furcsa lenne.- kétségbe esett szemekkel nézett rám
- Tudod mit? Tegyünk egy próba barátságot.Amíg Carla és Lisa a felfüggesztésüket töltik, addig te velem leszel.Mit szólsz?Tudod mit semmit ne szólj,úgy lesz ahogy mondom.- felálltam,majd felhúztam magammal őt is.Nevetve bele karoltam és kihúztam a mosdóból.
- Reina ez nem jó ötlet.Mit fognak szólni a többiek?Rád is haragudni fognak.
- Nem érdekel.Az én döntésem kivel barátkozom.Castiel miatt pedig ne aggódj,lerendezem ha egy rossz szót is szól.Na de gyere siessünk,mert már öt perce tart az óra.- elővarázsoltam legszebb mosolyom,amitől ő is elnevette magát.A terem elé érve kicsit vonakodott,de karöltve mentünk be.Meglepett fejekkel találtuk szemben magunkat,de nem foglalkoztam velük.Kimagyaráztam magunk a tanár előtt,majd folytatódott az óra.


                                                                      ***

Utolsó óra után,még Castielnek be kellett mennie a torna terembe Borishoz,valami megbeszélni valója volt a kosárcsapattal.A lelkemre kötötte,hogy várjam meg,mert végre elmondja mit titkolnak előlem.
Beszaladtam még a mosdóba rendbe tenni magam,majd az udvarra indultam.Senki nem volt már az aulába,akinek órája volt az azon ült.

- Hello Reina.- húzott vissza az ajtóból Eren,majd berángatott a takarító szertárba és a falnak préselt.Azt hittem a szívem kiugrik a helyéről,annyira megijedtem.
- Mit csinálsz Eren? Engedj ki! - mordultam rá.
- Nem,nem.Beszélnünk kell,és sajnos ilyen módszerhez kell folyamodnom,ha nem akarom,hogy a vöröskéd agyonverjen.Bár nem mintha félnék tőle.- csóválta a fejét.
- Akkor mond gyorsan,Castiel vár.- oldalra fordítottam a fejem,hogy ne kelljen a szemébe néznem.Valahogy a tekintetének nem tudok ellenállni.
- Csak nem félsz tőlem?- megfogta az állam és maga felé fordított.- Nem akarlak bántani vagy ilyesmi.Tudod,tegnap amikor először megláttalak,felkeltetted az érdeklődésem.Nem sok lánynál kezdeményezek én,de te más vagy.Engem nem érdekel,hogy ott van a vöröskéd.Mindig megkapom akit,és amit akarok.
- Engem nem fogsz megkapni.Én szeretem Castielt,soha nem csalnám meg veled.-válaszoltam ingerülten,és arrébb akartam lökni,de erősebben odapréselt a falnak.
Öntelt vigyorral méregetett,majd olyan közel hajolt az arcomhoz,hogy az ajkaink szinte súrolták egymást.A szívem a torkomban dobogott,és reszkettem az érintésétől.
-Még ha nem is az a srác vagyok akit szeretsz,az érzékeid elől nem tudsz menekülni.Érzem,ahogy reszketsz amint hozzád érek.- suttogta az ajkaimnak.- Mi lenne ha tovább mennék?Mi lenne ha megcsókolnálak?Biztos vagyok benne,hogy nem löknél el.- becsukta a szemét,és tudtam,hogy megakar csókolni.Mintha testem nem engedelmeskedett volna az agyamnak,nem akartam,de én is becsuktam a szemem.Meleg ajkait már éreztem  a számon amikor megszólaltam.
- Soha.Soha.Soha.- szólaltam meg,mielőtt teljes erőből megcsókol.Ahogy kinyitotta a szemét,a fülemhez hajolt.
- Soha ne mond,hogy soha cica.-mondta halkan. A szívem egyre hevesebben dobogott,de nem tudtam megérteni,hogy miért.Nekem egyáltalán nem kell ez a srác.
- Mégis minek képzelsz engem?Egy lotyónak aki mindenkivel kavar?Hát nem vagyok olyan.Én pedig azt hittem még tegnap,hogy te egy kedves ember vagy,de most bebizonyítottad,hogy tévedtem.Most pedig eressz.Engem nem fogsz megkapni.- erőt vettem magamon,és teli gyűlölettel a szemébe néztem.Kicsit meglepődött,majd elhátrált előlem.
- Szóval ennyire szereted?- kérdezte
- Igen.Jobban mint hinnéd,és ezért nem fogom megcsalni.Lehet a testem reagált az érintéseidre,de a szívem,és az eszem soha se fog.Többé ne gyere a közelembe.- kiáltottam neki majd kiszaladtam a szertárból.
Ahogy az udvarra értem ,dühösen levágtam magam az egyik padra.Eren viselkedése feldühített nagyon,a mostani viselkedése,összehasonlítva a tegnapival,teljesen más volt.Az ártatlan arca mögött,egy valódi nőcsábász lakozik, aki úgy cseréli a lányokat,ahogy a ruhát.És képes voltam,majdnem utat engedni a testi vágyaimnak.Nem szabad a közelébe mennem még egyszer.
Nem sokáig tudtam erre gondolni,mert lassan megjelent Castiel és Nick.Ahogy megláttam Castielt, egyből odaszaladtam hozzá,és kétségbeesett csókokkal a nyakába vetettem magam.
- Mi van Boszi?Nem szoktál ilyen heves lenni.Ennyire hiányoztam?- kérdezte nevetve,ahogy megpörgetett a levegőben,majd magához szorított.Amint megláttam a mosolyát és megízleltem a csókját,tudtam,hogy Eren fele annyit se ér mint Castiel.Az övé a szívem,a lelkem és mindenem.Eren ezeken nem tud változtatni,bármennyire is akar.
- Hiányoztál igen.Minden perc amit nélküled töltök,tiszta kínszenvedés.- válaszoltam nevetve és újabb csókot adtam neki.
Legbelül mardosott a bűntudat,hogy majdnem engedtem Eren csábításának,és most meg úgy csinálok,mintha semmi nem történt volna.De szerelmes vagyok Castielbe,és nem bírnám elviselni ha elhagyna.Ahogy azt sem,ha megtudná,hogy Eren kikezdet velem,majd szétverné.Jobb ha titokban marad,és elfelejtek mindent.
Ahogy elindultunk haza,Eren jött ki az ajtón a suliból.Akaratlanul is felé fordítottam a fejem,és megvető pillantásokat küldtem felé,majd szorosabban Castielhez simultam.Ezen reakciómon csak nevetett egyet,és kacsintott rám.Rémülten fordítottam vissza a fejem,tudtam ezzel még nincs vége.


                                                                         Castiel

Miután végeztünk a megbeszéléssel,megígértem Reinának,hogy elmondom neki miért is nem voltam tegnap mellette.Inkább mondjuk úgy,hogy megmutatom neki.A házuk előtt jártunk már,amikor megállítottam,hogy ne menjünk be.
- Nem megyünk be?Most már nagyon kíváncsi vagyok mit fogsz elmondani nekem.- kérdezte,amikor megfogtam a karját.
- Nem mondani szeretném,hanem mutatni.- közelebb húztam magamhoz és az ellenállhatatlan mosolyommal néztem rá.
- Mutatni? Na jó,elég a titkokból fiúk,kezdek ideges lenni?- nézett rám és Nickre szinte toporzékolva.
- Ne hisztiz húgi.Örülni fogsz neki.- mondta Nick neki majd a háta mögé állt és bekötötte a sáljával a szemét.- Most már indulhattok.
- A szemem miért kellett bekötni? Megbolondultatok?- kérdezte idegesen
- Meglepetés lesz.Jobb ha csendbe maradsz,és nem hisztizel addig,amíg oda nem érünk.- átöleltem a derekát,majd elköszöntem Nicktől és a kocsihoz vezettem Reinát.
- Hova megyünk Cas?Tudod,hogy nem rajongok a meglepetésekért.- durcáskodott.
Nem szóltam semmit,csak segítettem neki beszállni Nick kocsijába.Beszálltam én is,majd elindultam.Egész út alatt mérgesen fújtatott és kérdezősködött,de nem válaszoltam neki semmire.Tudtam,hogy a haragja hamar el fog szállni,amint rájön mire készülök.A házukhoz közeli lakótelepre hajtottam,kiszálltunk a kocsiból és bevezettem az egyik lakásba.
- Hol vagyunk?Ugye nem valami perverz dologra készülsz?Ha igen jobb ha most elfelejted.- mondta,amikor beléptünk az ajtón.
- Semmi olyannal nem készültem,de ha már így mondod,változtathatok a programon.- röhögtem el magam.Nem készültem semmilyen erotikus dologgal,de ha már felhozta,nem mondhatok nemet.
- Nagyon vicces vagy Castiel.Légyszi hagy vegyem le a sálat.Zavar már nagyon- könyörgött.
- Leveheted.-
Levette a sálat és meglepődve nézett körül.
- Kié ez a lakás? És miért jöttünk ide?- kérdezősködött,miközben nézelődött.
A háta mögé álltam és óvatosan átöleltem,a fejem a vállára hajtottam.
- Hogy kié? Ha te is szeretnéd,a miénk lenne.Mit szólsz?- éreztem egy percre,hogy levegőt is alig vett,majd felém fordult.Hitetlenkedve nézett a szemembe.Annyira szeretem ezt a kis esetlen arckifejezését.
- Mi az,hogy a miénk?- pislogott nagyokat.
- Apámtól kaptam ezt a lakást a 18. szülinapomra.Emlékszel azt üzente,hogy egy nagy meglepetéssel készül,a felnőtté válásom alkalmából?Hát ez lett az.Igaz nem nagy,de az enyém,és ha te is azt szeretnéd a miénk lenne,hogy pontosítsak.Tegnap azért nem voltunk suliba Nickel,mert elkísért az ügyvédhez,ma pedig reggel a papírokat kellett aláírnom.- mosolyogva néztem rá,láttam az arcán,hogy nem nagyon fogja még fel a dolgokat.
- Nem is tudom Cas.Agatha őrjöngene ha összeköltöznénk.És miből élnénk? Még suliba járunk,nem várhatjuk el,hogy Caroline és Agatha tartson el.-lehajtotta a fejét,kezeit morzsolta és a padlót bámulta.Felemeltem a fejét,és megcsókoltam lágy ajkait.
- Semmiért nem kell aggódnod.Agatha volt az első akivel beszéltem erről,és nehezen,de beleegyezett.Anya is rábólintott a dologra.A pénz miatt pedig ne aggódj,igaz amíg suliba járunk,anya és apa segít majd talpon maradnom,de utána én keresem meg azt a pénzt,hogy boldogan élhessünk.Agatha pedig úgy döntött,hogy az örökségedből,minden hónapban adni fog annyit amennyi kell.Neked csak igent kell mondanod arra,hogy velem akarsz élni.Én,mindennél jobban vágyom rá,hogy minden percem veled tölthessem.Tudom még csak,fél éve vagyunk együtt,de már az első naptól kezdve tudom,hogy veled akarom leélni az életem.- a gyönyörű kék szemeibe néztem,amik csak úgy csillogtak.Szorosan átöleltem és arcom a nyakába fúrtam.- De ha még nem akarod,azt is megértem.Ez a lakás akkor is itt fog állni,ha készen állsz az együtt élésre.
- Benne vagyok.- nyögte ki bátortalanul.
- Melyik részében vagy benne?
- Te idióta.- csapott a vállamra nevetve majd átkarolta a nyakam.- Szeretlek mindennél jobban.Én lennék a világon a legboldogabb,ha minden nap melletted ébredhetnék,senki mással nem tudnék együtt élni,csak veled.- majd mosolyogva megcsókolt.
- Akkor ezt igennek veszem Boszi.- felkaptam a karjaimba nevetve.- Mit gondolsz felavassuk a hálószobát már most?- kérdeztem egy perverz vigyor társaságában.
- Éreztem,hogy ez lesz az első gondolatod.- nevetett.
Nem vártam meg,hogy mást mondjon szenvedélyesen csaptam le az ajkaira.Hosszú és végtelennek tűnő,szenvedéllyel túlfűtött csókolózásba kezdtünk.A finom ajkai szinte borzolták a testem,a meleg érintései feltüzelték a testem.Tudom,hogy ő az a lány akit a sors mellém rendelt,ő az akiért bármire képes lennék.Hosszú,és fájdalmas úton mentünk mindketten végig,mire egymásra találtunk.De most itt vagyunk a közös jelenünkben,és a közös jövőnk küszöbén,és soha nem akarom,hogy ez a szerelem elmúljon.
Kezeim lassan fáradni kezdtek,így a szoba felé kezdtem el haladni,Reinával a karomba.Egyetlen egy percre se hagytam,hogy ajkaink szétváljanak.Gyengén berúgtam a szoba ajtót,majd lassan letettem az ágyra,és fölé másztam.Vigyorogva ránéztem és lassan újra megcsókoltam.De nem tarthatott sokáig...
- Mostantól kapcsoljuk ki a telefont,ha itthon vagyunk.- morogtam amikor meghallottam a telefonja csörgését.
- Kívánságod számomra parancs.- mondta nevetve majd kimászott alólam.- Bella keres.
Reina felvette a telefont,és elég sokáig beszélgettek.Arca néha nagyon komoly lett és ijedt.Valami pasasról beszéltek,meg titkokról.Amikor lerakta a telefont,kicsit mérgesen és érdeklődve fordultam felé.
- Milyen csávóról beszélgettek ti?- kérdeztem feldúltan
.Csak bámult rám aztán nagyot sóhajtott.
- Azt hiszem itt az ideje,hogy bevalljak neked valamit.Van valami amit eltitkoltam előled.- mondta rémülten és idegesen egyben.
Kicsit se esett jól,hogy van valami amit titkol előlem.Azt hittem mindent elmondunk egymásnak,és nincsenek titkaink.A bizalom kérdés,újból felmerült bennem.Ki nem bízik kiben?

"Miért tettétek ezt?"

Gyors kinyitottam az ajtót és beléptem az aulába.
Éreztem ahogy minden szempár rám szegeződik, és sugdolóznak körülöttem.
Körbenéztem a diákok között,és akkor fedeztem fel,hogy mindenki egy papírt szorongat a kezében.
Amber elém állt és bűnbánó szemekkel az én kezembe is adott egy papírt.
Nick és az én képem volt rajta egy cikkben.

"Miért kell elviselnünk,hogy egy gyilkos gyerekeivel járjunk egy iskolába"

Rövid nyomozás után sikerült kiderítenünk,hogy a tökéletesnek tűnő testvérpár nem is olyan tökéletes.Egy gyilkos gyermekei.Megbízható információk szerint az apjuk megölte az anyjukat.Személyes véleményünk szerint a gyilkos hajlam öröklődhet.És ezért kérdjük,várjunk amíg kitör belőlük is?Reina Clair egyszer már bizonyította,hogy nem olyan ártatlan kislány amilyennek látszik.Hiszen pár hónappal ezelőtt Amber Roberstnek is nekitámadt az osztályteremben. Mi van ha még egyszer elborul az elméje,és neki ront valakinek?Mi lesz ha akkor senki nem tudja megállítani?Őszintén félve jövünk iskolába.Nicholas Clair se egy ma született bárány.Szintén megbízható forrásból tudjuk,hogy a húga előző barátját jól helyben hagyta.Végül még a rendőrségen is kikötött.
Nem akarunk a következők lenni akit elintéznek.
Szerintünk tennünk kellene valamit.
Ti hogy gondoljátok?


                                      Írta :Carla Lewis,Lisa Scott


Ahogy cikk végére értem azt hittem elsírom magam.Hogy történhetet ez meg?
Milyen megbízható forrásból?Nem sokan tudnak róla.Akik meg tudják azokban megbízom.
Nem értettem mit tettem ellenük,amiért ilyen hazugságokat hordtak össze rólunk.Pulzusom egyre gyorsabban vert,éreztem hogy csak úgy lüketettnek az ereim.De nem attól,hogy sírnom kellett volna,hanem attól a dühtől amit éreztem.
Ránéztem Bellára és Rosára akik szintén elolvasták addigra.
-  Reina,ne törődj velük.Hagyd a francba.Senkit nem érdekel az áskálódásuk.Mi tudjuk az igazat ennyi bőven elég.- ölelt át Rosa,de ellöktem magamtól,majd Amberre néztem.
- Azt mondod neked nincs benne a kezed?- néztem rá ridegen
-Nincs hidd el.Tegnap ezt titkolták előlem.De mikor reggel megláttam,hogy mindenkinek osztogatják már késő volt.Próbáltam elvenni tőlük a többit,de ők ketten voltak,én meg egyedül.Tudom,hogy nehéz nekem hinned,de semmi közöm hozzá.- felelte sírva.
Ha nem lettem volna tiszta ideg,talán még törődtem volna azzal a ténnyel,hogy Amber miattam sír,de nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy megtaláljam Lisát és Carlát.
- Hol vannak most?- kérdeztem tőle
- Ne menj oda,csak tovább fognak provokálni.- próbált lebeszélni.Ökölbe szorult a kezem és újra kérdeztem.
- Felelj.Hol vannak?- kiabáltam rá.
- Az első emelten voltak amikor megláttalak az ablakból,és idejöttem.- hálásan rápillantottam és elindultam az emeletre.
- Ne csinálj semmi őrültséget.Megkeresem Castielt és Nicket.Kérlek légy észnél.- fogta meg a karom Bella,de kitéptem a karom a kezei közül és tovább mentem.Rosa és Amber szorosan követtek.
A lépcsőfordulóba jártam,amikor megláttam őket a lépcső tetején vihorászni.Kettesével szeltem a lépcsőket,majd megálltam Carla előtt.
- Hogy merészeltétek ezt tenni? Mire volt ez jó?- kérdeztem feldúltan majd megragadtam a csuklóját.- A fele se igaz annak amit írtatok.
- Valóban? Mondjuk a gyilkos hajlamotokról szóló rész lehet túlzás volt,de az igaz amit az apádról írtunk.Egy gyilkos.- mondta cinikusan,és annyi megvetéssel nézett rám amennyivel csak tudott.
- Honnan veszed ezt? Milyen megbízható informátorod lenne?- sziszegtem mérgesen
- Te magad voltál az.-ahogy kimondta a szemeim elkerekedtek.Én?- Ne nézz ilyen ostobán,tudod az unokanővérem egy tetováló szalonban dolgozik.Karácsonykor amikor eljött hozzánk,akkor mesélt egy aranyos klienséről,aki az ő kezei között öntötte a szívét ki a barátainak.Elmondta,hogy egy idős lehetett velem a lány.Megkérdeztem,hogy néztek ki a barátai és amikor mondta,hogy egy fehér hajú lány,és egy kék hajú fiú volt,egyből levágtam,hogy te voltál.De nem akartam egyből elhíresztelni.Vártam a megfelelő pillanatra,amikor a legboldogabb vagy akkor robbantok.És sikerült látod.Talán még a kis Castieled se tudott róla?Mert nem látom melletted,pedig mindig egymás seggébe vagytok.Milyen szánalmas.
- Miért? Miért tettétek?- üvöltöttem.
- Mert gyűlölünk.- felelte Lisa.- Amióta csak idejöttél mindenki a te barátod akar lenni.Addig a napig amíg be nem tetted a lábad az iskolába,mi voltunk azok akiket bálványoztak.De te tönkre tettél mindent.Elcsavartad Castiel fejét is könnyűszerrel.Ez csak arra vall,hogy egy igazi kis lotyó vagy.Irritálsz minket nagyon,főleg azok után,hogy Amber is megbékélt veled.Az volt az utolsó csepp a pohárba,tönkre kellett volna tenni téged,azért mert elvetted tőle Castielt.De ő csak megbékélt a helyzettel és nem törődött veletek.Így hát helyette mi léptünk.Remélem mindenki megfog utálni téged a suliba,és a lehető legrosszabb lesz neked itt.- mondta lekezelően.
- Ti tényleg szörnyetegek vagytok,soha nem ártottam nektek,én csak élem az életem.Szerintem csak az fáj nektek,hogy én boldog vagyok,ti pedig csak két megkeseredett fúria vagytok.Ambernek pedig szíve joga,hogy kit kedvel és kit nem.Nem ti mondjátok meg.De ezt nagyon csúnyán megkeserülitek,esküszöm.Azt is,hogy a tesóm belekevertétek.-elengedtem Carla kezét és megvető pillantást vetettem rá.
- Megérdemelte ő is.Visszautasította Lisát ezért a kis libáért.Hát vesszen ő is.- mutatott Rosára Carla
- Majd mindjárt meglátod ki a liba.Soha ne merd bántani Nicket mert megöllek.- ordította Rosa,majd megindult Carla és Lisa felé.Lisa elugrott előle,de Carla gonosz mosollyal várta.
Rosa hatalmas pofont kevert le neki,de ő ugyan úgy nevetett tovább.Rosa belecsimpaszkodott a hajába,erre már Carla is mérges lett és támadott.A lépcső közepén tépték egymást.Féltettem Rosát,megragadtam a karját és egy kicsit elrángattam onnan.
- Fejezed be,még bajod esik.- szóltam rá,de nem nagyon érdekelte.
- Engedj oda.Kinyírom.- kiáltotta miközben letörölt egy vércseppet az ajkairól.
Carla vérengző vigyorral elém állt.
- Tiszta szívemből gyűlöllek titeket.Legjobb lenne ha meghalnátok.- szegezte mondatát a szemembe, majd egy váratlan pofont kevert le nekem.
Meglepődtem,de egyben feltüzelt a pofon,Carla elfordult majd leindult a lépcsőn.Léptem kettőt és megragadtam a karját.
- Senki nem pofozhat fel engem csak úgy.- vetettem oda neki,majd én is adtam neki egyet.
Másodjára is akartam adni neki,de Rosa közénk állt és ellökött.Ahogy arrébb lökött,lábam megcsúszott a lépcsőn és éreztem,hogy elvesztem az egyensúlyom.Megkapaszkodtam a korlátban,de Lisa hirtelen elrántotta onnan a karom és meglökött.
Amber ellökte Lisát és elkapta a kezem,de nem tudott elég biztosan tartani,mind a ketten legurultunk a lépcsőn,úgy hogy Amber pont rám esett.
Fájdalmasan feljajdultam,de Amber is.Rosa sikítását hallottam,meg Carla nevetését.Kinyitottam a szemem Amber feje egy picit vérzett.Kentin jelent meg a semmiből majd lesegítette Ambert rólam,felakartam állni,már majdnem sikerült,amikor az összes erőm mintha elszállt volna összecsuklottam.De nem éreztem fájdalmat.Felnéztem és egy fiú karjaiba voltam.
- Ne csinálj hirtelen mozdulatokat egy ilyen esés után.Jól vagy?Nem fáj semmid? - kérdezte aggódva.
A fejem majd szét robbant,de nem tudtam vele törődni,mert egyfolytában a megmentőm néztem.Soha nem láttam még őt.Mintha a szemeimet vonzotta volna az arca,férfira nem mondunk ilyet,de olyan gyönyörű volt.Érezhette,hogy nézem.Mosolyogva pillantott le rám a karjaiba.
- Ne bámulj már ennyire.Olyan zavarba ejtő.Elég egy köszönöm,hogy elviszel a gyengélkedőbe.- mosolygott tovább.
Elszégyelltem magam,majd összehúzódtam a  karjaiba.
 Követte Kentin a gyengélkedőbe,óvatosan lerakott az ágyra majd összeborzolta a hajam.
- Nincs mit Szöszke.Most már vigyázz magadra.Remélem egyszer a hangod is hallom majd,normális hangnemben.- kacsintott rám mosolyogva és Kentinnel kimentek.
Egyetlen egy szó se jött ki a torkomon egész végig.Meg sem köszöntem neki semmi.Lehet azt hitte megnémultam.Ilyen se volt még,hogy lefagyjak egy fiú előtt.
A nővér ellátott minket.Amber egy kicsit beverte a fejét az egyik lépcsőbe,de nem volt vészes,plusz apró zúzódásokat szerzett.
Nekem is szintúgy zúzódásaim voltak,de a fájdalom csillapító után már nem fájt annyira,csak lábra állni nem tudtam.
- Köszi Amber,hogy megakartál tartani.Sajnálom,hogy magammal rántottalak.- a másik ágy felé fordultam ahol ő feküdt.
- Nincs mit Clair.Te is megtetted volna a helyemben.- válaszolta a szokásos stílusában.
- Ezek szerint kedvelsz? - vigyorogtam rá,amitől elvörösödött.
Válaszolni nem jutott ideje,mert a többiek berontottak a terembe.
- Annyira sajnálom.- mondta sírva Rosa miközben leborult az ágyamra.
- Nem semmik lehettetek,ha ott lettem volna már halott lenne mind a kettő.- mondta Kim és megfogta a kezem.
- Semmi baj csajok.Jól vagyunk.Igaz Amber?- néztem felé.Lehajtott fejjel ült az ágyán,de ahogy hozzászóltam elmosolyodott.
- Igen jól.- felelte halkan.
- Köszi Amber,hogy próbáltál segíteni Reinának.- fordult felé Rosa.Amber ismét elpirult és lehajtotta a fejét.
Egymás után jöttek be az osztálytársaink megnézni,hogy vagyok és biztosítani abban,hogy őket nem érdekli az a cikk.
Nagyon sok szeretett kaptam tőlük,és boldog voltam amiért bíznak bennem.Mindenki bejött hozzám egyedül Castiel és Nick nem.
- Lys hol van Castiel és Nick?- kérdeztem tőle.Mire minden vizsgálatot elvégzett a nővér rajtam, addigra csak ő maradt mellettem.
Nem szólt semmit csak nézett maga elé.
- Lys mi van?
- Amikor reggel bejöttem már nem voltak itt.Elijah mondta,hogy leléptek valahova Nickel.Hívtam őket amikor megláttam a szórólapokat,és meghallottam mi történt veled meg Amberrel,de nem vették fel.
- Nem hiszem el,hogy eltüntek és elérhetetlenek.Nem tudom miért történik megint annyi rossz dolog.Nick a tesóm,Castiel a szerelmem,de mégis akárhányszor történik velem valami,te vagy mindig mellettem.Egy kicsit letör a gondolat,hogy megígérik,hogy mellettem lesznek,de soha nincsenek ott ha valami baj van.Nem tudom ma is hova tűnhettek.
- Ne aggódj.Biztos előkerülnek.-biztatott Lys
- Ha elő is kerülnek,nem érdekel.Csináljanak amit akarnak.- kezdtem sírva.
- Ne mondj ilyet.Nyugodj meg,majd megtudjuk hol voltak,ha előkerülnek.- mondta és átölelt.
Én egyáltalán nem voltam nyugodt.A tegnapiak után meg főleg.Tudom Cas haragszik rám,de nem kellene így eltűnnie.Megint szükségem lett volna rá és sehol sincs.
Lassan összeszedtem magam,majd Lyssel elhagytuk a gyengélkedőt.Amber már hamarabb lelépett Kentinnel,aki visszajött hozzá megnézni.
A nővér szólt nekünk,hogy az igazgatónő látni akar,így oda vettük az irányt.Lábaim nem voltak még önmaguk,így Lysbe kapaszkodva mentem az igazgatói iroda felé.Az ajtó előtt elbúcsúztunk.
Félve léptem be a terembe,nem tudtam mi vár rám.
Meglepetésemre Mr.Hamilton,és az a fiú is ott volt aki segített nekem.
-Jó napot igazgató nő.Hivatott?- szólaltam meg félve.
A fiú felállt,és segített nekem az egyik székig elmenni és leülni.Rá sem mertem nézni olyan zavarba voltam még mindig.
- Hogy vagy Reina?Nem esett komolyabb bajod?- kérdezte aggódva Angel.
- Minden rendben.A lábam fáj még egy kicsit,de már nem vészes,a gyógyszerek segítettek.- feleltem.
- Nos Miss Clair azért hívtam,hogy meghallgassam az ön álláspontját is az esetről.
Szóról szóra elmondtam neki az én verziómat is,amit elég nyugodtan végig is hallgatott.Pedig azt hittem majd őrjöngeni fog.Kiderült az a fiú is azért volt bent,mert ő végig hallotta és látta az esettet,és a diri kíváncsi volt ő hogyan emlékszik a dolgokra.
Carlat és Lisát egy hónapra felfüggesztették,Rosa,Amber és én pedig igazgatói figyelmeztetésben részesültünk csak.
Miután elmondta a diri a dolgokat távozhattam is a helységből.
- Mr.Hamilton,magát miért hívta az igazgató nő?- kérdeztem Angeltől amikor a folyosóra értünk.
- Pont tárgyaltunk amikor szóltak,hogy mi történt,azért maradtam itt.Érdekelt mi lett veled.De ne aggódj,minden szórólapot eltüntettünk,és a lányok se fognak zargatni most egy darabig.Te csak menj haza és pihenj.Miss Robertset is hazaküldtük.Itt van Castiel vagy Nick valahol,hogy segítsen hazamenni?- kérdezte mosolyogva.
- Őszintén,nem tudom hol vannak.Egész nap nem jöttek be suliba.Valószínű Nick még nem tud az egész históriáról.- lehajtottam a fejem és csak arra tudtam gondolni mi lehet velük?
- Akkor várj meg.Felmegyek a tanáriba a kulcsomért és hazaviszlek.Oké?
- Nem,ne fáradjon miattam.- vonakodtam
- Alig tudsz menni.Azt hiszed hagyom,hogy így indulj útnak?Na sietek kölyök.- megborzolta a hajam és elment.
A megmentőm felé fordultam,aki az egyik szekrénynek támaszkodott és engem nézett.
- Ööö...Hogy is mondjam...Köszönöm,hogy segítettél.- mondtam,egyfolytában a cipőm bámulva.
- Semmiség Szöszke.Szép lányokért bármit.- mosolygott féloldalasan és elém állt.
- A nevem Eren.- nyújtotta a kezét.Felnéztem az arcára,és attól a mosolytól megremegtem a lábaim.Nem értettem mi történik a testemmel.
- Reina.- megfogtam  kezét,de ő hirtelen magához rántott és átölelte a derekam.
- Örülök,hogy megismerhetlek Reina.Kellemes első napot szereztél nekem.Nem minden nap menthetek meg,ilyen szép lányokat mint te.- bókolt.
Arca olyan közel volt az enyémhez,hogy a leheletét az arcomon éreztem.Normális esetben egyből ellöktem volna,de most annyi erőm se volt.Meg valójában a karjaim se akartak működni.Mintha lefagytam volna az ölelésében.Elmerengtem tengerkék szemeiben,és a rózsaszín telt ajkaiban.
- Most már elengedhetnél.Kezd kicsit zavaró lenni a dolog.- eszméltem fel,majd kiakartam szabadítani magam.
- Nyugi,nem harapok.Csak ha nem fognálak összeesnél.Nem kis ütést kaptál.- mosolygott rám.- Nem voltam túl gyors,hogy elkapjalak mielőtt leestél,sajnálom.
- Nem kell sajnálnod.Nem a te hibád,lehet nem fájna annyira mindenem,ha Amber nem esik rám.
- Mostantól rajtad tartom a szemem,ha a lépcső közelébe jársz.Elkaplak,ha leesni készülsz.- szemeimbe nézett,elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra- Vigyázz magadra Reina.

Ismét nem jöttek szavak az ajkaimra.Olyan volt ez a fiú mint egy herceg,aki azért jött,hogy megmentsen.A nézésétől néha a szívem gyorsabban vert,de gyorsan magamhoz tértem ebből a édes kábulatból.Castiel látta volna ezt a jelenetet,akkor nagy balhé lett volna.
- Reina kész vagyok.- hallottam meg Angel hangját.
Eren lazított az ölelésén,majd segített Angelhez mennem.
- Akkor Helló Reina.Majd még találkozunk.- intett nekem.
- Szia.- köszöntem halkan.
- Menj már órára Eren,elég volt a lógásból.- szólt rá erélyesen Angel.Eren csak fintorgott rá egyet majd elment.
Angel kocsival hazavitt,segített bemenni a házba és a szobámba is.Befeküdtem az ágyamba,ő leült mellém és beszélgettünk még egy kicsit.
- Ne hívjam fel a Nénikéd?Vagy Carolinet? Nem szeretném ha egyedül maradnál.- kérdezte
- Megleszek nem kell.Úgyis csak szét aggódna,felettem mind a kettő magát.
- Igen ők ilyenek.A testvéred próbáltad már hívni? Hova tűnhetett?
- Nem tudom hol vannak,de nagy patáriát fogok csapni ha előkerülnek.Castielt pedig kinyírom.
- Jól megvagytok még azzal a fiúval?- érdeklődött,majd elnézett az ajtó felé mintha nem érdekelné.
Nem értettem,miért érdeklődik ennyire utánam.Az ének órákon is mindig engem kérdez,engem énekeltet.Szünetekben ha nincs velem senki,odajön és beszélget velem.Nicknek külön gitár leckéket ad mióta tudja,hogy szeretne megtanulni játszani rajta.Néha még  a kosár edésükre is elmegy,és beáll ő is játszani közéjük.Lehet azért törődik velünk annyit mert ismerte anyát,meg ismeri Cart és Agathát ,nem tudom.
- Igen nagyon.Szerelmes vagyok belé,sokat jelent számomra, és én is neki.Nélküle el sem tudnám képzelni az életem.
- Milyen szép is a gyerek szerelem.- sóhajtotta.
- Ez nem gyerek szerelem.Nélküle semmi vagyok.Ha ő elhagyna én abba belehalnék,ugyan olyan szinten fontos nekem mint Nick.Én a jövőm vele képzelem el senki mással.Tudom mik az érzéseim,és azok szikla szilárdak felé,soha nem voltam még ilyen biztos abban,hogy ő a tökéletes számomra.Soha nem találnék jobbat nála,ha szét is válnának útjaink soha nem tudnék úgy szeretni senki mást mint őt.Egyszer jön el az ember életébe az igazi,és nekem ő az.Úgyhogy ne beszéljen nekem itt gyerek szerelemről amíg nem élt át ilyet.
 - Reina,én sajnálom nem akartalak megbántani.Elhiszem,hogy szereted azt a fiút. Tudod én is voltam hasonló helyzetben.Számomra ő volt az igazi.De sajnos az élet elválasztott minket.Igazad van abban,hogy az igazi egyszer jön el az életben.Én azóta se találtam nála jobbat.- szemeibe apró könnyeket fedeztem fel,de tartotta magát.
- Akkor miért hagyta elmenni?
- Mert tiltották tőlem.A szüleinek nem voltam elég jó. Egy senki kis zenész voltam,jobbat szántak a lányuknak. Ő pedig beletörődött a helyzetbe,és elfogadta azt a fiút,akit a szülei szántak neki.
- Találkozott vele azóta? - érdeklődtem tovább,bár magam sem értem miért.
- Nem... És már nem is fogok.Sajnos ő már meghalt.- mondta lehajtott fejjel.
- Nem tudtam sajnálom.- biztatóan megfogtam a kezét,felemelte a fejét és mosolygott.
- Semmi baj kölyök. - simogatta még a fejem.- Megyek,ha nem baj?Nekem még lesz órám.
- Menjen nyugodtan.Köszönök mindent.- rám mosolygott és átölelt.Kicsit meglepett az ölelése,de boldogan visszaöleltem.
Angel nagyon jó ember,mindig kedves és mosolygós.Ha kívánhatnék valamit azt kérném,bárcsak ilyen apám lenne mint ő.
- Pihenj,és majd találkozunk holnap ha jobban leszel.
- Remélem tudok menni holnap. Viszlát.
- Viszlát.- felállt még az ajtóból vissza nézett mosolyogva majd elment.
Nem nagyon tudom mire venni ezt a kedvességét felém és Nick felé,de örülök neki hogy megismerhettük.Talán egyszer lesz elég bátorságom arra is,hogy anyáról kérdezzek tőle. Nagyon sok dolog homályos nekem a fiatal koráról.Arról,hogy mi is volt köztük, hiszen azon a képen is úgy néztek ki,mint akik szerelmesek. Talán anya volt az a nagy szerelme akiről beszélt? Hiszen azt mondta már meghalt, és anya is meghalt.
Hirtelen felületem az ágyba és összeállt a kép.
- Anya és Angel egy pár voltak.-
Agatha és Car is olyan furcsán reagáltak Angel jelenlétére. A nagyszüleim tiltották volna őket egymástól? Sosem ismertem őket.Miután elmentünk Amerikába, anya velük is megszakított minden kapcsolatot.
Ki fogom deríteni mi történt, hogy anya miért apa mellett döntött,és miért nem harcolt a szerelméért.