"Miért tettétek ezt?"

Gyors kinyitottam az ajtót és beléptem az aulába.
Éreztem ahogy minden szempár rám szegeződik, és sugdolóznak körülöttem.
Körbenéztem a diákok között,és akkor fedeztem fel,hogy mindenki egy papírt szorongat a kezében.
Amber elém állt és bűnbánó szemekkel az én kezembe is adott egy papírt.
Nick és az én képem volt rajta egy cikkben.

"Miért kell elviselnünk,hogy egy gyilkos gyerekeivel járjunk egy iskolába"

Rövid nyomozás után sikerült kiderítenünk,hogy a tökéletesnek tűnő testvérpár nem is olyan tökéletes.Egy gyilkos gyermekei.Megbízható információk szerint az apjuk megölte az anyjukat.Személyes véleményünk szerint a gyilkos hajlam öröklődhet.És ezért kérdjük,várjunk amíg kitör belőlük is?Reina Clair egyszer már bizonyította,hogy nem olyan ártatlan kislány amilyennek látszik.Hiszen pár hónappal ezelőtt Amber Roberstnek is nekitámadt az osztályteremben. Mi van ha még egyszer elborul az elméje,és neki ront valakinek?Mi lesz ha akkor senki nem tudja megállítani?Őszintén félve jövünk iskolába.Nicholas Clair se egy ma született bárány.Szintén megbízható forrásból tudjuk,hogy a húga előző barátját jól helyben hagyta.Végül még a rendőrségen is kikötött.
Nem akarunk a következők lenni akit elintéznek.
Szerintünk tennünk kellene valamit.
Ti hogy gondoljátok?


                                      Írta :Carla Lewis,Lisa Scott


Ahogy cikk végére értem azt hittem elsírom magam.Hogy történhetet ez meg?
Milyen megbízható forrásból?Nem sokan tudnak róla.Akik meg tudják azokban megbízom.
Nem értettem mit tettem ellenük,amiért ilyen hazugságokat hordtak össze rólunk.Pulzusom egyre gyorsabban vert,éreztem hogy csak úgy lüketettnek az ereim.De nem attól,hogy sírnom kellett volna,hanem attól a dühtől amit éreztem.
Ránéztem Bellára és Rosára akik szintén elolvasták addigra.
-  Reina,ne törődj velük.Hagyd a francba.Senkit nem érdekel az áskálódásuk.Mi tudjuk az igazat ennyi bőven elég.- ölelt át Rosa,de ellöktem magamtól,majd Amberre néztem.
- Azt mondod neked nincs benne a kezed?- néztem rá ridegen
-Nincs hidd el.Tegnap ezt titkolták előlem.De mikor reggel megláttam,hogy mindenkinek osztogatják már késő volt.Próbáltam elvenni tőlük a többit,de ők ketten voltak,én meg egyedül.Tudom,hogy nehéz nekem hinned,de semmi közöm hozzá.- felelte sírva.
Ha nem lettem volna tiszta ideg,talán még törődtem volna azzal a ténnyel,hogy Amber miattam sír,de nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy megtaláljam Lisát és Carlát.
- Hol vannak most?- kérdeztem tőle
- Ne menj oda,csak tovább fognak provokálni.- próbált lebeszélni.Ökölbe szorult a kezem és újra kérdeztem.
- Felelj.Hol vannak?- kiabáltam rá.
- Az első emelten voltak amikor megláttalak az ablakból,és idejöttem.- hálásan rápillantottam és elindultam az emeletre.
- Ne csinálj semmi őrültséget.Megkeresem Castielt és Nicket.Kérlek légy észnél.- fogta meg a karom Bella,de kitéptem a karom a kezei közül és tovább mentem.Rosa és Amber szorosan követtek.
A lépcsőfordulóba jártam,amikor megláttam őket a lépcső tetején vihorászni.Kettesével szeltem a lépcsőket,majd megálltam Carla előtt.
- Hogy merészeltétek ezt tenni? Mire volt ez jó?- kérdeztem feldúltan majd megragadtam a csuklóját.- A fele se igaz annak amit írtatok.
- Valóban? Mondjuk a gyilkos hajlamotokról szóló rész lehet túlzás volt,de az igaz amit az apádról írtunk.Egy gyilkos.- mondta cinikusan,és annyi megvetéssel nézett rám amennyivel csak tudott.
- Honnan veszed ezt? Milyen megbízható informátorod lenne?- sziszegtem mérgesen
- Te magad voltál az.-ahogy kimondta a szemeim elkerekedtek.Én?- Ne nézz ilyen ostobán,tudod az unokanővérem egy tetováló szalonban dolgozik.Karácsonykor amikor eljött hozzánk,akkor mesélt egy aranyos klienséről,aki az ő kezei között öntötte a szívét ki a barátainak.Elmondta,hogy egy idős lehetett velem a lány.Megkérdeztem,hogy néztek ki a barátai és amikor mondta,hogy egy fehér hajú lány,és egy kék hajú fiú volt,egyből levágtam,hogy te voltál.De nem akartam egyből elhíresztelni.Vártam a megfelelő pillanatra,amikor a legboldogabb vagy akkor robbantok.És sikerült látod.Talán még a kis Castieled se tudott róla?Mert nem látom melletted,pedig mindig egymás seggébe vagytok.Milyen szánalmas.
- Miért? Miért tettétek?- üvöltöttem.
- Mert gyűlölünk.- felelte Lisa.- Amióta csak idejöttél mindenki a te barátod akar lenni.Addig a napig amíg be nem tetted a lábad az iskolába,mi voltunk azok akiket bálványoztak.De te tönkre tettél mindent.Elcsavartad Castiel fejét is könnyűszerrel.Ez csak arra vall,hogy egy igazi kis lotyó vagy.Irritálsz minket nagyon,főleg azok után,hogy Amber is megbékélt veled.Az volt az utolsó csepp a pohárba,tönkre kellett volna tenni téged,azért mert elvetted tőle Castielt.De ő csak megbékélt a helyzettel és nem törődött veletek.Így hát helyette mi léptünk.Remélem mindenki megfog utálni téged a suliba,és a lehető legrosszabb lesz neked itt.- mondta lekezelően.
- Ti tényleg szörnyetegek vagytok,soha nem ártottam nektek,én csak élem az életem.Szerintem csak az fáj nektek,hogy én boldog vagyok,ti pedig csak két megkeseredett fúria vagytok.Ambernek pedig szíve joga,hogy kit kedvel és kit nem.Nem ti mondjátok meg.De ezt nagyon csúnyán megkeserülitek,esküszöm.Azt is,hogy a tesóm belekevertétek.-elengedtem Carla kezét és megvető pillantást vetettem rá.
- Megérdemelte ő is.Visszautasította Lisát ezért a kis libáért.Hát vesszen ő is.- mutatott Rosára Carla
- Majd mindjárt meglátod ki a liba.Soha ne merd bántani Nicket mert megöllek.- ordította Rosa,majd megindult Carla és Lisa felé.Lisa elugrott előle,de Carla gonosz mosollyal várta.
Rosa hatalmas pofont kevert le neki,de ő ugyan úgy nevetett tovább.Rosa belecsimpaszkodott a hajába,erre már Carla is mérges lett és támadott.A lépcső közepén tépték egymást.Féltettem Rosát,megragadtam a karját és egy kicsit elrángattam onnan.
- Fejezed be,még bajod esik.- szóltam rá,de nem nagyon érdekelte.
- Engedj oda.Kinyírom.- kiáltotta miközben letörölt egy vércseppet az ajkairól.
Carla vérengző vigyorral elém állt.
- Tiszta szívemből gyűlöllek titeket.Legjobb lenne ha meghalnátok.- szegezte mondatát a szemembe, majd egy váratlan pofont kevert le nekem.
Meglepődtem,de egyben feltüzelt a pofon,Carla elfordult majd leindult a lépcsőn.Léptem kettőt és megragadtam a karját.
- Senki nem pofozhat fel engem csak úgy.- vetettem oda neki,majd én is adtam neki egyet.
Másodjára is akartam adni neki,de Rosa közénk állt és ellökött.Ahogy arrébb lökött,lábam megcsúszott a lépcsőn és éreztem,hogy elvesztem az egyensúlyom.Megkapaszkodtam a korlátban,de Lisa hirtelen elrántotta onnan a karom és meglökött.
Amber ellökte Lisát és elkapta a kezem,de nem tudott elég biztosan tartani,mind a ketten legurultunk a lépcsőn,úgy hogy Amber pont rám esett.
Fájdalmasan feljajdultam,de Amber is.Rosa sikítását hallottam,meg Carla nevetését.Kinyitottam a szemem Amber feje egy picit vérzett.Kentin jelent meg a semmiből majd lesegítette Ambert rólam,felakartam állni,már majdnem sikerült,amikor az összes erőm mintha elszállt volna összecsuklottam.De nem éreztem fájdalmat.Felnéztem és egy fiú karjaiba voltam.
- Ne csinálj hirtelen mozdulatokat egy ilyen esés után.Jól vagy?Nem fáj semmid? - kérdezte aggódva.
A fejem majd szét robbant,de nem tudtam vele törődni,mert egyfolytában a megmentőm néztem.Soha nem láttam még őt.Mintha a szemeimet vonzotta volna az arca,férfira nem mondunk ilyet,de olyan gyönyörű volt.Érezhette,hogy nézem.Mosolyogva pillantott le rám a karjaiba.
- Ne bámulj már ennyire.Olyan zavarba ejtő.Elég egy köszönöm,hogy elviszel a gyengélkedőbe.- mosolygott tovább.
Elszégyelltem magam,majd összehúzódtam a  karjaiba.
 Követte Kentin a gyengélkedőbe,óvatosan lerakott az ágyra majd összeborzolta a hajam.
- Nincs mit Szöszke.Most már vigyázz magadra.Remélem egyszer a hangod is hallom majd,normális hangnemben.- kacsintott rám mosolyogva és Kentinnel kimentek.
Egyetlen egy szó se jött ki a torkomon egész végig.Meg sem köszöntem neki semmi.Lehet azt hitte megnémultam.Ilyen se volt még,hogy lefagyjak egy fiú előtt.
A nővér ellátott minket.Amber egy kicsit beverte a fejét az egyik lépcsőbe,de nem volt vészes,plusz apró zúzódásokat szerzett.
Nekem is szintúgy zúzódásaim voltak,de a fájdalom csillapító után már nem fájt annyira,csak lábra állni nem tudtam.
- Köszi Amber,hogy megakartál tartani.Sajnálom,hogy magammal rántottalak.- a másik ágy felé fordultam ahol ő feküdt.
- Nincs mit Clair.Te is megtetted volna a helyemben.- válaszolta a szokásos stílusában.
- Ezek szerint kedvelsz? - vigyorogtam rá,amitől elvörösödött.
Válaszolni nem jutott ideje,mert a többiek berontottak a terembe.
- Annyira sajnálom.- mondta sírva Rosa miközben leborult az ágyamra.
- Nem semmik lehettetek,ha ott lettem volna már halott lenne mind a kettő.- mondta Kim és megfogta a kezem.
- Semmi baj csajok.Jól vagyunk.Igaz Amber?- néztem felé.Lehajtott fejjel ült az ágyán,de ahogy hozzászóltam elmosolyodott.
- Igen jól.- felelte halkan.
- Köszi Amber,hogy próbáltál segíteni Reinának.- fordult felé Rosa.Amber ismét elpirult és lehajtotta a fejét.
Egymás után jöttek be az osztálytársaink megnézni,hogy vagyok és biztosítani abban,hogy őket nem érdekli az a cikk.
Nagyon sok szeretett kaptam tőlük,és boldog voltam amiért bíznak bennem.Mindenki bejött hozzám egyedül Castiel és Nick nem.
- Lys hol van Castiel és Nick?- kérdeztem tőle.Mire minden vizsgálatot elvégzett a nővér rajtam, addigra csak ő maradt mellettem.
Nem szólt semmit csak nézett maga elé.
- Lys mi van?
- Amikor reggel bejöttem már nem voltak itt.Elijah mondta,hogy leléptek valahova Nickel.Hívtam őket amikor megláttam a szórólapokat,és meghallottam mi történt veled meg Amberrel,de nem vették fel.
- Nem hiszem el,hogy eltüntek és elérhetetlenek.Nem tudom miért történik megint annyi rossz dolog.Nick a tesóm,Castiel a szerelmem,de mégis akárhányszor történik velem valami,te vagy mindig mellettem.Egy kicsit letör a gondolat,hogy megígérik,hogy mellettem lesznek,de soha nincsenek ott ha valami baj van.Nem tudom ma is hova tűnhettek.
- Ne aggódj.Biztos előkerülnek.-biztatott Lys
- Ha elő is kerülnek,nem érdekel.Csináljanak amit akarnak.- kezdtem sírva.
- Ne mondj ilyet.Nyugodj meg,majd megtudjuk hol voltak,ha előkerülnek.- mondta és átölelt.
Én egyáltalán nem voltam nyugodt.A tegnapiak után meg főleg.Tudom Cas haragszik rám,de nem kellene így eltűnnie.Megint szükségem lett volna rá és sehol sincs.
Lassan összeszedtem magam,majd Lyssel elhagytuk a gyengélkedőt.Amber már hamarabb lelépett Kentinnel,aki visszajött hozzá megnézni.
A nővér szólt nekünk,hogy az igazgatónő látni akar,így oda vettük az irányt.Lábaim nem voltak még önmaguk,így Lysbe kapaszkodva mentem az igazgatói iroda felé.Az ajtó előtt elbúcsúztunk.
Félve léptem be a terembe,nem tudtam mi vár rám.
Meglepetésemre Mr.Hamilton,és az a fiú is ott volt aki segített nekem.
-Jó napot igazgató nő.Hivatott?- szólaltam meg félve.
A fiú felállt,és segített nekem az egyik székig elmenni és leülni.Rá sem mertem nézni olyan zavarba voltam még mindig.
- Hogy vagy Reina?Nem esett komolyabb bajod?- kérdezte aggódva Angel.
- Minden rendben.A lábam fáj még egy kicsit,de már nem vészes,a gyógyszerek segítettek.- feleltem.
- Nos Miss Clair azért hívtam,hogy meghallgassam az ön álláspontját is az esetről.
Szóról szóra elmondtam neki az én verziómat is,amit elég nyugodtan végig is hallgatott.Pedig azt hittem majd őrjöngeni fog.Kiderült az a fiú is azért volt bent,mert ő végig hallotta és látta az esettet,és a diri kíváncsi volt ő hogyan emlékszik a dolgokra.
Carlat és Lisát egy hónapra felfüggesztették,Rosa,Amber és én pedig igazgatói figyelmeztetésben részesültünk csak.
Miután elmondta a diri a dolgokat távozhattam is a helységből.
- Mr.Hamilton,magát miért hívta az igazgató nő?- kérdeztem Angeltől amikor a folyosóra értünk.
- Pont tárgyaltunk amikor szóltak,hogy mi történt,azért maradtam itt.Érdekelt mi lett veled.De ne aggódj,minden szórólapot eltüntettünk,és a lányok se fognak zargatni most egy darabig.Te csak menj haza és pihenj.Miss Robertset is hazaküldtük.Itt van Castiel vagy Nick valahol,hogy segítsen hazamenni?- kérdezte mosolyogva.
- Őszintén,nem tudom hol vannak.Egész nap nem jöttek be suliba.Valószínű Nick még nem tud az egész históriáról.- lehajtottam a fejem és csak arra tudtam gondolni mi lehet velük?
- Akkor várj meg.Felmegyek a tanáriba a kulcsomért és hazaviszlek.Oké?
- Nem,ne fáradjon miattam.- vonakodtam
- Alig tudsz menni.Azt hiszed hagyom,hogy így indulj útnak?Na sietek kölyök.- megborzolta a hajam és elment.
A megmentőm felé fordultam,aki az egyik szekrénynek támaszkodott és engem nézett.
- Ööö...Hogy is mondjam...Köszönöm,hogy segítettél.- mondtam,egyfolytában a cipőm bámulva.
- Semmiség Szöszke.Szép lányokért bármit.- mosolygott féloldalasan és elém állt.
- A nevem Eren.- nyújtotta a kezét.Felnéztem az arcára,és attól a mosolytól megremegtem a lábaim.Nem értettem mi történik a testemmel.
- Reina.- megfogtam  kezét,de ő hirtelen magához rántott és átölelte a derekam.
- Örülök,hogy megismerhetlek Reina.Kellemes első napot szereztél nekem.Nem minden nap menthetek meg,ilyen szép lányokat mint te.- bókolt.
Arca olyan közel volt az enyémhez,hogy a leheletét az arcomon éreztem.Normális esetben egyből ellöktem volna,de most annyi erőm se volt.Meg valójában a karjaim se akartak működni.Mintha lefagytam volna az ölelésében.Elmerengtem tengerkék szemeiben,és a rózsaszín telt ajkaiban.
- Most már elengedhetnél.Kezd kicsit zavaró lenni a dolog.- eszméltem fel,majd kiakartam szabadítani magam.
- Nyugi,nem harapok.Csak ha nem fognálak összeesnél.Nem kis ütést kaptál.- mosolygott rám.- Nem voltam túl gyors,hogy elkapjalak mielőtt leestél,sajnálom.
- Nem kell sajnálnod.Nem a te hibád,lehet nem fájna annyira mindenem,ha Amber nem esik rám.
- Mostantól rajtad tartom a szemem,ha a lépcső közelébe jársz.Elkaplak,ha leesni készülsz.- szemeimbe nézett,elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra- Vigyázz magadra Reina.

Ismét nem jöttek szavak az ajkaimra.Olyan volt ez a fiú mint egy herceg,aki azért jött,hogy megmentsen.A nézésétől néha a szívem gyorsabban vert,de gyorsan magamhoz tértem ebből a édes kábulatból.Castiel látta volna ezt a jelenetet,akkor nagy balhé lett volna.
- Reina kész vagyok.- hallottam meg Angel hangját.
Eren lazított az ölelésén,majd segített Angelhez mennem.
- Akkor Helló Reina.Majd még találkozunk.- intett nekem.
- Szia.- köszöntem halkan.
- Menj már órára Eren,elég volt a lógásból.- szólt rá erélyesen Angel.Eren csak fintorgott rá egyet majd elment.
Angel kocsival hazavitt,segített bemenni a házba és a szobámba is.Befeküdtem az ágyamba,ő leült mellém és beszélgettünk még egy kicsit.
- Ne hívjam fel a Nénikéd?Vagy Carolinet? Nem szeretném ha egyedül maradnál.- kérdezte
- Megleszek nem kell.Úgyis csak szét aggódna,felettem mind a kettő magát.
- Igen ők ilyenek.A testvéred próbáltad már hívni? Hova tűnhetett?
- Nem tudom hol vannak,de nagy patáriát fogok csapni ha előkerülnek.Castielt pedig kinyírom.
- Jól megvagytok még azzal a fiúval?- érdeklődött,majd elnézett az ajtó felé mintha nem érdekelné.
Nem értettem,miért érdeklődik ennyire utánam.Az ének órákon is mindig engem kérdez,engem énekeltet.Szünetekben ha nincs velem senki,odajön és beszélget velem.Nicknek külön gitár leckéket ad mióta tudja,hogy szeretne megtanulni játszani rajta.Néha még  a kosár edésükre is elmegy,és beáll ő is játszani közéjük.Lehet azért törődik velünk annyit mert ismerte anyát,meg ismeri Cart és Agathát ,nem tudom.
- Igen nagyon.Szerelmes vagyok belé,sokat jelent számomra, és én is neki.Nélküle el sem tudnám képzelni az életem.
- Milyen szép is a gyerek szerelem.- sóhajtotta.
- Ez nem gyerek szerelem.Nélküle semmi vagyok.Ha ő elhagyna én abba belehalnék,ugyan olyan szinten fontos nekem mint Nick.Én a jövőm vele képzelem el senki mással.Tudom mik az érzéseim,és azok szikla szilárdak felé,soha nem voltam még ilyen biztos abban,hogy ő a tökéletes számomra.Soha nem találnék jobbat nála,ha szét is válnának útjaink soha nem tudnék úgy szeretni senki mást mint őt.Egyszer jön el az ember életébe az igazi,és nekem ő az.Úgyhogy ne beszéljen nekem itt gyerek szerelemről amíg nem élt át ilyet.
 - Reina,én sajnálom nem akartalak megbántani.Elhiszem,hogy szereted azt a fiút. Tudod én is voltam hasonló helyzetben.Számomra ő volt az igazi.De sajnos az élet elválasztott minket.Igazad van abban,hogy az igazi egyszer jön el az életben.Én azóta se találtam nála jobbat.- szemeibe apró könnyeket fedeztem fel,de tartotta magát.
- Akkor miért hagyta elmenni?
- Mert tiltották tőlem.A szüleinek nem voltam elég jó. Egy senki kis zenész voltam,jobbat szántak a lányuknak. Ő pedig beletörődött a helyzetbe,és elfogadta azt a fiút,akit a szülei szántak neki.
- Találkozott vele azóta? - érdeklődtem tovább,bár magam sem értem miért.
- Nem... És már nem is fogok.Sajnos ő már meghalt.- mondta lehajtott fejjel.
- Nem tudtam sajnálom.- biztatóan megfogtam a kezét,felemelte a fejét és mosolygott.
- Semmi baj kölyök. - simogatta még a fejem.- Megyek,ha nem baj?Nekem még lesz órám.
- Menjen nyugodtan.Köszönök mindent.- rám mosolygott és átölelt.Kicsit meglepett az ölelése,de boldogan visszaöleltem.
Angel nagyon jó ember,mindig kedves és mosolygós.Ha kívánhatnék valamit azt kérném,bárcsak ilyen apám lenne mint ő.
- Pihenj,és majd találkozunk holnap ha jobban leszel.
- Remélem tudok menni holnap. Viszlát.
- Viszlát.- felállt még az ajtóból vissza nézett mosolyogva majd elment.
Nem nagyon tudom mire venni ezt a kedvességét felém és Nick felé,de örülök neki hogy megismerhettük.Talán egyszer lesz elég bátorságom arra is,hogy anyáról kérdezzek tőle. Nagyon sok dolog homályos nekem a fiatal koráról.Arról,hogy mi is volt köztük, hiszen azon a képen is úgy néztek ki,mint akik szerelmesek. Talán anya volt az a nagy szerelme akiről beszélt? Hiszen azt mondta már meghalt, és anya is meghalt.
Hirtelen felületem az ágyba és összeállt a kép.
- Anya és Angel egy pár voltak.-
Agatha és Car is olyan furcsán reagáltak Angel jelenlétére. A nagyszüleim tiltották volna őket egymástól? Sosem ismertem őket.Miután elmentünk Amerikába, anya velük is megszakított minden kapcsolatot.
Ki fogom deríteni mi történt, hogy anya miért apa mellett döntött,és miért nem harcolt a szerelméért.
   

"Bízol bennem?"

A karácsony és a szilveszter szinte elrepült az orrunk előtt,annyira kiegyensúlyozott és boldog voltam Castiel mellett,hogy még az se tűnt fel igazán,hogy tavasz lett.
Nick az elmúlt pár hónapban még közelebb került Rosához,szinte úsztak ők is a boldogságban.Bella elmondta nekem nemrég Lys vallomását,és ígéretét amit a fiú hűségesen be is tart.Minden nap ahogy beérünk a suliba,felhívja Bellát a tetőre és elmondása szerint,egyre szenvedélyesebb csókokat ad neki.Azt veszem észre,hogy kezdi elfelejteni Nicket,mert egyre többet áradozik a csókokról.
Az osztályba is sok változást történt.Kim szilveszter óta végre magáénak tudhatja teljesen Tylert,szerinte ő a világon legjobban csókoló fiú,ezért megtartja.Nem egyszer vitázunk rajta ki pasija csókolhat a legjobban.Alexy az én drágám is teljesen megváltozott,de sajnos nem a jó irányban.Mostanában alig lehet hozzá szólni.Nem viccelődik már velünk annyit,és zavarja ha ölelgetjük.Többször is próbáltuk Irissel kideríteni mi baja ,de olyankor mérgesen elviharzott.Nathaniel is talált egy lányt magának,Kim és az én segítségemmel.Egy évfolyamba jár velünk a lány,csak a másik osztályba,a neve Harper.Nath már régóta figyelte a lányt,amikor neki volt foci edzés,a lánynak akkor volt röplabda edzés.Tényleg nagyon szép lány volt illett Nathez,szőke haja,barna szeme volt,és nagyon csinosan öltözködött.Egy nap elmentünk mi is az edzésére Kimmel,majd beszédbe elegyedtünk a lánnyal,hamar kiderült,hogy tetszik neki Nath.Gyorsan kaptunk is az alkalmon,és titokban elhívtuk őket a másik nevében egy kávézóba.Persze Kimmel hűségesen mentünk utánuk,hogy sikerülni fog-e tervünk?És sikerült,azóta elválaszthatatlanok,sőt ami a legviccesebb volt,amikor Nath,Castieltől kért tanácsot szeretkezés ügyben.Amikor Cas elmesélte nekem azt hittem megfulladok a nevetéstől.
Szóval mindenki élte a kis boldog életét,de engem csak nem hagyott nyugodni Alexy viselkedése.
Lyukas óránk volt az utolsó előtti,a vörösöm kiment cigizni a többiekkel,a csajok meg a büfébe mentek.Én Arminnal tartottam az udvarra,kellemes meleg volt már,így sütetük magunkat a napon.

- Úgy szeretem a tavaszt.Soha többé nem akarok telet.-sóhajtottam
- Nekem mindegy milyen évszak van.Tudod,hogy inkább a szobába játszok.De nem tudtam nemet mondani a szép mosolyodnak amikor kihívtál ide.Bevallom még jó ötlet is volt,nagyon jó idő van.- mosolygott rám Armin
- Csak kár,hogy a tesód nem tudtuk kicipelni.Nem tudom mi baja lehet.Megbántottuk volna valamivel? Tettünk vagy mondtunk valamit? - néztem kérlelően Arminra hátha mond valamit
- Én sem tudom nyugi.Akárhányszor felhozom a témát,csak duzzogva bemegy a szobájába és nem jön ki.Pedig semmi extra nem történt az életünkben,minden ugyan olyan,én sem értem a változását.
- Beszélni fogok vele,nem érdekel ha elhajt akkor is rá erőszakolom magam.
- Gyere át délután hozzánk,ott nem tud elfutni sehova,max a szobájába.
- Ez jó ötlet,ha kell betöröm a szoba ajtót.- kacagtam fel
- Óra után jó lesz? Vagy Castielnek más terve van?
- Ma próbálnak,két hét múlva itt a nagy fellépésük.Minden szabad perce most arra megy.-mondtam búsan
- Ne búsulj héjj.-lökte meg a vállam.- Ha híres lesz,legalább megkapsz tőle mindent.Bár mondjuk,nem mintha most nem kapnál meg.-nevetett fel majd megemelte a nyakláncom.
Egy kicsit zavarba jöttem,hogy ilyen közel jött hozzám,és még a nyakam is megérintette.Zavarom leplezzem mérgesen ránéztem.
- Most te arra célzol,hogy elvárom az ajándékokat tőle?
- Nem nem... Félreértetted.- emelte kezét védekezően maga elé.
- Remélem is ,hogy nem úgy értetted,mert akkor véged.-nyújtottam ki a nyelvem rá.
- Nektek csajoknak tényleg hirtelen hangulat változásaitok vannak.Értem a tesóm miért lett meleg.- nevetett fel hangosan.
Ránéztem Arminra,és ahogy nevetett az engem is megnevettetett.Hangos nevetésbe törtünk ki,de szerintem nem is tudtuk már min nevetünk,valószínű egymáson.
Zavartalan nevetésünket Amber érkezése törte meg.
- Sziasztok.- köszönt nekünk és leült mellénk.
Arminal egymásra néztünk kikerekedett szemekkel,majd Amberre.
- Amber jól vagy? Azt hiszem eltévesztetted a társaságot,mi nem a barátnőid vagyunk.- szólt hozzá Armin.
- Tudom te kocka.Csak összevesztem velük,és vidámságra volt szükségem.Ti meg olyan jól mulattatok.Gondoltam ide jövök,de ne szokjátok meg.- nézett ránk lenézően.
- És min kaptak össze a pláza cicák?- érdeklődött Armin.
Meglöktem a vállát,ránéztem szigorúan.Nem nagyon akartam Amberrel egy társaságba lenni.
- Valamin nagyon szervezkednek,de engem nem avatnak be.Van egy olyan érzésem,hogy ellenem akarnak valamit tenni.Tudom jól,hogy nem igazi barátnők,mind csak azért van velem mert én vagyok Amber Roberts,és bármikor tehetnek ellenem valamit.És ez most nagyon bosszant.- hadarta el gyorsba.
Nagyokat pislogtam rá,ő meg értetlen fejjel nézett engem.Egy kicsit talán még meg is sajnáltam.Mondani akartam valami biztatót neki,de Castiel,Dake,Lys,Nath és Tyler jöttek oda hozzánk.
- Hát ti így hármasban? - nézett ránk Tyler furcsán.- Nem megszokott téged a mi kis bandánkkal látni Amber?
- Nem is fogsz többet.- állt fel mérgesen Amber,majd rám és Arminra nézett.- Köszi,hogy végig hallgattatok és felejtsétek el,hogy itt voltam.Na pá. - táskáját a vállára dobta,és betipegett az épületbe.
- Valamivel bántott a húgom titeket?- kérdezte Nath
- Nem semmivel,csak elújságolta,hogy összeveszett a cicuskáival.Egy kicsit azért meglepődtem,hogy idejött hozzánk.Még,hogy mi vidámak voltunk és neki most arra volt szüksége?Ki hallott még ilyet? - rá néztem Arminra és mindketten elnevettük magunk.
Castiel egy kicsit morcosan nézett rám,a hátam mögé ült és átölelt,majd a fülembe suttogott.
- Boszi,ne nevess ilyen kacéran Arminal,mert majd felrobbanok olyan féltékeny vagyok.- meglepődve fordultam felé,dühösen nézett rám.
- Ne már Cas.Most mi bajod? - nem válaszolt csak megfogta a kezem és behurcolt a suliba.Olyan gyorsan ment,hogy alig kaptam már levegőt mire az emeletre vezető lépcső aljára értünk,majd ott behúzott a lépcsőfordulóba ami a pincébe vezet.
Neki nyomott a falnak és feldúltan bámult rám.
- Ne féltékenykedj már.Armin csak a barátom.Eddig nem volt ezzel semmi bajod.- egyenesen a szemeibe néztem,amik szinte vérben forogtak.
- Nagyon is az vagyok.Ahogy a kapuba álltam a többiekkel,pont rátok láttam.És azt is láttam ahogy hozzád ért,majd a nyakláncoddal játszadozott.Azt hittem megüt a guta ahogy láttam azt a kis jelenetet.Ne engedd meg többé senkinek,hogy hozzád érjen.Csak én érinthetlek meg.-láttam a szemében,hogy komolyan gondolja amiket mondott.
Kezeimmel megfogtam az arcát.
- Nagyon jól tudod mennyire szeretlek,úgyhogy nem kell féltékenynek lenned.Én soha nem csalnálak meg.Nekem te vagy az egyetlen férfi az életemben.És nagyon jól tudod,hogy utálom a féltékeny embereket,mert mindig az apám jut eszembe róluk.Ezért kérlek fejezd ezt be.
- Sajnálom.- vett egy mély levegőt és folytatta.-Ne haragudj csak hirtelen elborult az agyam.Nem akarom,hogy az apádra hasonlítsak.
- Nem haragszom,de pont Arminra nem kellene féltékenynek lenned.De akkor nem is tudom,hogy fogsz reagálni ha elmondom a délutáni programom.
- Mert? Most már mond.
- Suli után átmegyek hozzájuk,hogy kiderítsem mi Alexy baja.De ha téged ez megnyugtatna,elviszem magammal Rosát is.
- Rendben menj,és nem muszáj vinned.Tudom,hogy szeretsz ennyi elég nekem.- még mindig szigorúan nézett rám,majd sóhajtott egy nagyot és elvigyorodott.- De ezért cserébe büntetés vár rád.- féloldalas mosolyra húzta a száját,karom magam mellé szorította és szenvedélyesen lecsapott az ajkaimra.Lehunytam a szemem,kezeimet elengedte,majd felemelt.Lábaimat összekulcsoltam a dereka körül,hogy jobban hozzátudjak simulni.Karom a nyaka köré fontam,és megfeledkeztem mindenről arról,hogy hol is vagyunk.Egyre követelőzőbb lettek a csókjai,kezeit becsúsztatta a szoknyám alá és a fenekem markolászta,a testem megadta magát Castiel csábításának.Hevesen tapadtam az ajkaira és viszonoztam a szenvedélyes csókokat.
- Nem bírok magammal.Akarlak most.- lihegte Cas mikor ajkaink elváltak pár másodpercre,de nem hagyott időt,hogy válaszoljak újból megcsókolt.Újabb és újabb,egyre követelőzőbb csókokat kaptam tőle,ajkai bejárták a nyakam minden szegletét.Benyúltam a pólója alá,és körmeimet végig húztam a hátán amitől felszisszent.Válaszként olyan csókot kaptam tőle amibe beleremegett a testem.Ha Castiel nem tart biztos,hogy összeestem volna.A vágy erősebb volt az akarat erőmnél.Tudtam,hogy helytelen amit tenni akarunk,hiszen az iskolába vagyunk bárki megláthat minket,de pont nem érdekelt már.Annyira akartam azt a fiút,hogy ilyen örültségbe is képes lettem volna belemenni.
Mikor keze ismét a szoknyám alá ért,hirtelen megszólalt a csengő és a diákok szinte kiözönlöttek a termekből.Mint akiket szétrobbantottak úgy ugrottunk szét.Egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
- Te őrült vagy.Soha többet ne csinálj ilyet a suliba.- fogtam meg Castiel kezét és elindultam ki az udvarra.
- Béby tudod,hogy őrült vagyok.Bárhol és bármikor képes vagyok csinálni veled,hisz tudod.- kacsintott és átölelt.
- Ne is emlékeztess,soha többet nem megyek veled sehova.
Kiértünk az udvarra,de mielőtt csatlakoztunk volna a barátinkhoz megállított.
- Ha vége a próbának érted megyek,és akkor muszáj lesz velem jönnöd,és újra csodálatos perceket szerezni egymásnak. - hüvelykujjával végig simította remegő ajkaim és mintha szemeiből kiolvasta volna a gondolataim.- Csodás lesz.- súgta a fülembe és kellemes lágy csókot kaptam tőle.
Pimaszul rá mosolyogtam és otthagytam.Beálltam Kim mellé.
- Most ez komoly? Már zavarba se tudlak hozni?- nézett rám értetlenkedve Cas.
- Már nem vöröske.- nyújtottam ki a nyelvem rá.
- Ahogy látom ti nem unatkoztatok lyukas órán.- vihogott mellettem Kim.
- Miből gondolod drága barátnőm?- kérdeztem tőle amikor átkaroltam a vállát.
- Ebből az Európa térképről a nyakadon.Kicsit heves volt Cas mi? Reggel még nem volt ott.- mutatott a nyakamra.
Kikaptam a táskámból a tükröm és megnéztem.Úristen tényleg ott volt.
Dühösen csaptam a röhögő Castiel karjába.
- Te állat.Most nézd meg mit tettél?- fújtattam rá mérgesen.
- Bocsi,de nem tehetek róla,megőrjítesz.- szólalt meg, magához húzott és átölelt.Fejem a mellkasára raktam és én is átöleltem.De azért még egy kicsit belecsíptem az oldalába.
- Na mizu gyerekek?- jött oda hozzánk a tesóm Rosa társaságába.
- Semmi extra.A drága szerelmes párunkat nevetjük.- nevetett Nath aki Harpert ölelte.
- Mit csináltál már megint a húgommal te szadista?
- Miért gondolod,hogy én? Egyszer lehet a húgod is a tettes.
- Azt kétlem,neki nincsenek olyan perverz gondolatai mint neked.
- Abba nem lennék olyan biztos.- ravaszul mosolygott,nekem pedig lángolni kezdett az arcom.Megfordultam és Castiel mellkasába temettem az arcom.
- Látod cicám tudlak még zavarba hozni.-simogatta meg a hátam.
- Csak menjünk befelé a terembe,és ne nézzetek rám.- suttogtam Cas mellkasába és beindultunk a suliba.


                                                              ***

Végül csak nem jött velem Rosa,így Arminnal ketten mentünk el hozzájuk.Amikor kicsöngettek utolsó óráról Alexy olyan gyorsan elsietett,hogy jóval előttünk ért haza.
Armin megmutatta hol van Alexy szobája,majd magunkra hagyott.
- Miért jöttél? Mondtam már,hogy nincs kedvem beszélgetni.Menj haza kérlek.- morogta Alexy.
Az ágyán hasalt,a fejét pedig egy párnába temette.Óvatosan mellé másztam és kényszerítettem,hogy rám nézzen.
- Alexy te butus.Ne kérj ilyet,hogy hagyjalak békén.A barátom vagy és nagyon aggódok érted,ne tedd ezt velem,hogy semmibe veszel.Ezzel csak fájdalmat okozol nekem és a többieknek is.Kérlek oszd meg velem mi a bajod.Segíteni szeretnék neked.Tudod mennyire szeretlek,olyan vagy számomra mintha az öcsém lennél...- szomorúan a szemébe néztem,de ő újra a párnába temette az arcát.
- Szörnyű dolog történt,múltkor mikor elmentem egyedül az egyik lemezboltba.- kezdett bele majd oldalára fordult és rám nézett.- Ígérd meg,hogy nem mondod el senkinek.Ígérd meg.
- Megígérem.
- Találkoztam ott egy lánnyal,sokszor összefutottunk már és beszélgettünk is már egy párszor.Kiderült erre lakik ő is,így együtt jöttünk haza.Egész úton beszélgettünk,nagyon jól elvoltunk.De amikor a házuk elé értünk és elbúcsúztunk,én megcsókoltam.Olyan szinten megijedtem a tettemen,hogy hazáig futottam.Nem értem miért tettem?És ne nevess ki kérlek.
- Nem nevetlek.És milyen volt?Már mint a csók?
- Soha nem hittem volna,hogy ezt mondom de jó.Beleborzongtam amikor a szája az enyémhez ért.De nem lehet én a fiúkat szeretem,nem a lányokat.- ingatta meg a fejét.- Ezért se akartam,hogy a közeletekben legyek,mert félek,hogy veletek is csinálnék valamit.Olyan labilis lettem ettől a csóktól.
- Alexy figyelj rám.- néztem rá szigorúan és mélyen a szemébe néztem.- Nincs ezzel semmi baj.17 éves vagy érthető,hogy vonzódsz a másik nemhez is.Teljesen addig úgysem könyvelheted el magadnak,hogy meleg vagy,amíg nem próbáltad ki lánnyal is.És valószínű ha ilyen hatással volt rád ez a lány,akkor nem csak a fiúk érdekelnek.Ezzel nincs semmi baj,sok ember van a világon aki biszexuális,nem te lennél az első.Meg szerintem beszélj a lánnyal is,biztos rosszul esett neki,hogy úgy elfutottál.És ki tudja lehet  még jó dolog is kisülhet az egészből.Ne rejtőzz el az érzéseid elől,abból csak rossz származik,hisz ezt te is tudod.Miattunk meg ne aggódj,csak legyél olyan mint régen.Tudom,hogy ránk csak barátként tekintesz.De ha ez megnyugtat akkor gyere csókolj meg.- közelebb hajoltam hozzá olyannyira,hogy az ajkaink majdnem összeértek.Rémült fejjel nézett rám,majd becsukta a szemét.
- Nem,nem,nem megy.Vonzónak talállak,de olyan vagy számomra mint a testvérem.Nem tudnálak soha megcsókolni.- elhúzódott tőlem rémülten.
Egy ideig egymást néztük,majd elnevetem magam.
- Nyugi már.Tudtam,hogy nem bírnád megtenni.Ezért is ajánlottam fel,hogy csókolj meg.Látod nem csinálsz velem semmit.Köztünk minden olyan mint régen.
- Te hülye. Ne csinálj többet ilyet.Megijedtem.- nevetett majd magához húzott és átölelt.- Akkor azt mondod beszéljek vele és hívjam el randizni?
- Ohhhoo Randi? Erről nem is volt szó.- felemelem a fejem és egy széles mosolyt vettem fel.- Akkor nagyon bejöhet az a lány. Igen hívd el, és ne parázz.De mondj el neki mindent,mert ha mégse megy neked a dolog,legalább tudja,hogy miért nem akarsz tőle semmit.Oké?
- Rendben.De kérnék még valamit.Hogy kell randizni egy lánnyal?
Felültem mellé törökülésbe és elkezdtem neki ecsetleni ,hogy hogyan is kell egy lánnyal viselkedni,ha randizni viszi.Mindent elmeséltem neki,hogy én mit szeretek amikor Castiellel vagyok és mit nem.Mit szeretnek hallani a lányok és mit nem.Egy két párbeszédet is elpróbáltunk,a végére Alexy nagyon magabiztos lett.Kiderült megvan neki a lány telefonszáma is,így felhívattam vele,hogy megbeszéljenek egy találkát.Mindvégig biztattam őt és elmondtam neki,hogy én mellette állok és segítek bármiben csak kérnie kell.
Örültem,hogy megtudtuk beszélni a dolgokat, megbízott bennem és elmondta a titkát.
Mikor mindent megtárgyaltunk,adtam neki egy biztató ölelést majd elindultam haza.
Útközben Cas is hívott,hogy végzett és elém jön.
- Szia szívtipró.- köszöntöttem mikor beszálltam a kocsiba és megcsókoltam.
- Mi van Boszi?Szívtipró? Csak nem rosszalkodtál?Nagyon vidámnak tűnsz.- kérdezte rosszallóan.
- Nem rosszalkodtam nyugi.Boldog vagyok ennyi.Sikerült Alexyvel megbeszélnem a dolgokat.
- És mi baja volt?- kérdezte miközben elindultunk.
- Csaj dolgok.
- Csak nem? A kis melegnek bejönnek a csajok? - nevetett.
- Ne nevesd ki ha megkérhetlek.Nagyon rosszul érintette a dolog.De segítettem neki és randizni fog a lánnyal.
- Nagyon kíváncsi vagyok,hogy megy majd neki?Ez nagy váltás nála.- röhögött
- Elmondtam neki mindent amit tennie kell ha lánnyal van,úgyhogy nem aggódom.
- Te adtál neki tanácsot? Szegény... Akkor perverz dolgokat fog csinálni.
- Bolond.- ütöttem a combjára.- Olyanokat nem adtam neki.Ez csak egy randi,nem egyből szexelni mennek ahogy te csinálnád.
- Pedig az a legjobb ha egyből a dolgok közepébe vágnak.
- Most fel akarsz bosszantani,hogy ilyeneket mondasz?
- Eszem ágában sincs kiscicám.
- Remélem.Amúgy hova megyünk,nem erre lakunk?- néztem rá,erre ő csak elmosolyodott.



                                                       Castiel



Nagyon kíváncsi volt,hogy hova is megyünk,de nem akartam neki elmondani.Meglepetésnek szántam.Azt találtam ki,hogy elviszem abba a parkba ahová először mentünk,mikor még "csak barátok" voltunk.
Mikor meglátta,hogy hova jöttünk elmosolyodott.Kiszálltunk a kocsiból, egyből ahhoz a fához indult, ahol elmesélte nekem múltját. Hogy megjegyezte hol ültünk? Pedig este volt már. De nem tagadom én is tudtam hol van az a fa. Az az este után,még párszor kijöttem és rá gondoltam olyankor. Leültem a padra, majd az ölembe húztam.
-  Ez aztán kellemes meglepetés.Azóta nem is voltunk itt.
- Ezért is hoztalak ide.Lassan fél éve,hogy az enyém vagy,és ez a hely kedves lett számomra azóta is.Már akkor el kellett volna mondanom,hogy mennyire szeretlek.Megkíméltük volna magunkat a sok szenvedéstől.-majd hosszan megcsókoltam.
- Nem érdekel már mi volt akkor.A most érdekel,amibe együtt vagyunk.A többi nem számít.- azzal a mosolyával nézett rám amit imádok.Átöleltem és magamhoz húztam.Ha tehetném soha nem engedném el,egész nap bezárva tartanám a szobámba,hogy más még csak rá se nézzen.
- Mit szólnál ha délután hátralévő részét is velem töltenéd,de otthon? - kacsintottam rá.
- Neked sose elég? Te perverz...- nyújtotta ki a nyelvét rám.
Gyorsan a szájára tapasztottam az ajkaim és forró csókot váltottunk.
- Nyugi Boszi.Ígérem nem csinálok semmit.
- Hányszor is hallottam már ezt? Utána mindig az ágyadban találtam magam.
- Csak gyenge vagy ennyi.
- Úgysem mondhatok nemet igaz?
- Nem hát.Érted még Lysandert is elküldtem melegebb éghajlatra,hogy veled tölthessem a nap hátra lévő részét.
- Szegény...Akkor mérges lehet rám.
- Rád? Miért?Én dolgom mit kezdek a szabad időmmel,nem az övé.Elég sokat próbálunk mostanában.Egy kis szünet jár nekem is.
- De akkor se veszekedj vele.Jó? - azoknak a csábos pillantásoknak sosem tudok ellen állni.Olyan gyönyörű. Nem lehet betelni a nézésével,inkább rábólintottam,hogy rendben.
Akarom őt nagyon,kibírom ha nem kapok meg valamit,de őt megszereztem magamnak és nem akarom elveszíteni soha.Elég kevés időm jutott mostanában rá,azért is lettem annyira pipa a suliba,amikor láttam ahogy Arminal vihorászik.Már a gondolat is idegesít,ha arra gondolok,hogy mi lenne ha más megtetszene neki.De tudom,hogy nagyon szeret,a karácsonyi ajándéka is csak bizonyítja." Örökön örökké" ez a gyűrű olyan mintha a részemmé vált volna.Vele még a lehetetlennek tűnő dolgokat is véghez tudom vinni.Néha már igen elgondolkozom rajta,hogy orvosilag igazolható-e ilyen szintű vonzódás és szerelem egy másik ember felé.Szeretném boldoggá tenni,az enyémnek tudni örökre.
Mert ő az, aki jobb emberré tesz. Aki támogat,ösztönöz,megerősít, és aki mellett mindezek ellenére attól sem félek, hogy jelentéktelen ember maradhatok.



                                                            Reina 



Csodás délutánt töltöttünk el a parkba.Minden egyes perc amit vele tölthetek nekem a mennyország.
 Mire hozzájuk értünk, már besötétedett. Castiel az ajtó nyitásával, bajlódott, nem tudta kinyitni. Alig bírtam visszatartani, hogy ne röhögjek. Nehezen sikerült kinyitnia az ajtót. Belépve a lakásba érdekes látvány fogadott. A nappaliba szanaszét hevert pár ruha.Ránéztem Castielre elég csúnyán. Egyből az futott át az agyamban, hogy talán mielőtt eljött értem, volt nála valaki.
 - Szerinted én felvennék ilyen inget? Soha. - mutatott a földön heverő ingre.
Na jó tényleg igaza volt. Soha nem venne fel inget, utálja őket.
- Akkor? - fontam össze a karom a mellkasom előtt.
- Most komolyan azt hiszed felhoztam valami nőt?
- Elég félreérthető a szituáció nem?
- Te megbolondultál? Nem hoztam fel senkit.Biztos anyám vagy Bella van valakivel.-felelte mérgesen, majd hirtelen Caroline hangját hallottuk meg.- Anyámnál van valami fickó fújj.Gyerünk innen nem akarom hallani.- megfogta a kezem,majd szinte futva átmentünk hozzánk.
A nappaliba cseverészett Rosa és Nick,de Cas mit sem törődve velük felrohant velem a szobámba.Tudtam,hogy mérges amiért azt mondtam neki.Lefeküdt az ágyra én pedig mellé.Elég mérgesen bámulta a plafont.
- Ne haragudj,de egyből ez jutott az eszembe.Ha én lettem volna korábban férfi faló,te nem ezt gondoltad volna?
- Nem.Mert szeretlek és bíztam volna benned.Tudom reggel én is féltékeny voltam,de ez más.Te egyből azt gondoltad,hogy megfektettem valakit.És Boszi most kibaszott mérges vagyok,hogy azt gondoltad rólam.Tudom nem fényes a múltam,de veled soha nem tenném azt,hogy megcsaljalak.- olyan rég hallottam már ilyen ridegnek a hangját,hogy remegni kezdtem úgy megijedtem.
Bíznom kellene benne mert szeretem.De csak én lehetek ilyen hülye,hogy magam provokálok ki egy veszekedést.Hiszen nem is hívott volna fel magához,ha tudja mit hagyott ott előzőleg.Hülye hülye Reina.
- Ne haragudj kérlek,hülye voltam.- próbáltam közeledni felé,de inkább felült.Felültem én is majd csak néztem őt.

- Ugye tudod,hogy a bizalmunknak kölcsönösnek kell lennie?Én reggel megígértem neked,hogy bízni fogok benned.De felőled most nagyon kételkedem.Tudom,hogy akárhányszor ilyen szituációba keverednénk te azt hinnéd,hogy én mással voltam.Szerintem gondold át,hogy tudsz-e bennem bízni?- mondta halál komolysággal.
Nagyokat pislogtam rá.Most mi van?Na ezt megcsináltam magamnak.De igaza van,nem tudom hogy tudok-e benne bízni.Egy kicsit megrémített a gondolat,hogy elveszíthetem,de össze szedtem minden erőm és a szemébe néztem.
- Rendben van.De tudd én nagyon szeretlek,csak nehezen bízok meg az emberekben,az a sok rossz dolog után.És szerintem akkor inkább menj haza,mielőtt még jobban magamra haragítalak.-arca egy pár percre meglepett volt,de aztán felvette a szokásos Castiel álarcát és kiment a szobámból,de jól becsapta az ajtót.
Elmentem lefürödtem,majd gyors ágyba bújtam.Gondolataim csak úgy cikáztak a fejemben.Meg kell bíznom benne,szeretem mindennél jobban.Tudom,hogy ő is szeret,nem egyszer bizonyította már.Sokat jelentek a számára,értem teljesen megváltozott.
Nagyot sóhajtottam majd hangosan kimondtam.
- Bízok benned mert szertelek.-ahogy kimondtam éreztem végre a szívemben is,hogy készen állok bízni most már benne.
- Reina.Bejöhetek?- kopogtatott az ajtómon Rosa.
- Persze gyere csak.
Kinyitotta az ajtót rám nézett,majd gyors bebújt mellém.Gondolom itt alszik,mert már ő is pizsamában volt.
- Összevesztetek?Castiel elég ideges volt amikor elment.- kérdezte mikor felém fordult.
- Igen egy kicsit.Nem bíztam benne és megharagudott.De holnap el fogom mondani neki,hogy bízok benne.Csak sajnálom,hogy ezért veszekednünk kellett,hogy rájöjjek tudok benne bízni.
- Biztos minden rendben lesz.Ti nem szakíthattok egy ilyen dolog miatt.
- Nem is hagyom.Nincs kedved velem aludni ma? Tudom Nickhez jöttél,de most olyan nagy szükségem lenne rád.
- Nem is kérdés.Nick kibír nélkülem egy estét.-mosolygott és megölelt.
Rosa átszaladt Nickhez,de pár perc múlva a tesóm társaságában jött vissza.Bebújtak mellém,közre fogtak,átöleltek.
- Na jó éjszakát csajok.Aztán nem huncutkodni itt mellettem.- viccelődött tesóm.
- Nem fogunk.Neked is jó éjszakát,és köszi,hogy itt vagy.-megfordultam mert ő a hátam mögött volt,és egy puszit adtam az arcára.
- Még jó,hogy itt vagyok.A csajom nem aludhat nélkülem.Ha ezért cserébe itt kell legyek veled egy ágyba,hát legyen.-nevetett
- De bunkó vagy.Nem csak Rosa miatt vagy itt tudom.
- Na aludjatok már én fáradt vagyok.-szólalt meg Rosa álmosan.
- Na jó hazudtam.Azt hittem jobban ki leszel a Castiellel való vita után,azért is jöttem,de tévedtem.De azért maradok vigyázok rád.- suttogta és megpuszilta a homlokom.
- Akkor most már nyugodtabban alszom el én is.Jó éjt.- suttogtam én is.
- Neked is.- suttogta még Nick.Éreztem,hogy óvatosan elkezdi simogatni az arcom,amitől teljesen megnyugodtam,és pár perc múlva már aludtam is.



                                                             ***


Nem sokat aludtam az éjjel,kicsit szűkös volt a hely az ágyamban hármónk számára.
Nick hagyott egy cetlit a konyhában,hogy bement 0. órára.Rosával ketten ballagtunk a suli felé.
Útközben Bella is csatlakozott hozzánk,de Castiel nem.Állítólag már hamarabb elment.
Kissé csalódott voltam,azt hittem már reggel megtudom beszélni vele a dolgokat.
A suli udvarába érve elég kellemetlen érzés fogott el.
- Ti is észrevettétek,hogy megbámul mindenki minket?- kérdeztem a csajoktól miközben beléjük karoltam.
- Igen.Elég lenézően néznek.Lehet valaki már megint indított valami pletykát?-suttogta nekem Bella.
Ahogy a bejárat felé mentünk elhaladtunk pár ember mellett,akik összesúgtak a hátunk mögött.
- Nézd ő az a csaj.- halottam
Értetlenül néztem a csajokra,majd kiakartam nyitni az ajtót,de hirtelen Amber termett előttem.
- Ne menj be kérlek.-mondta idegesen
- Ugyan miért ne mennék be?Van valami gondod?- néztem rá csúnyán és kikerültem majd nyitni akartam az ajtót de megfogta a kezem.
- Én próbáltam megállítani a dolgot,de nem sikerült.Annyira sajnálom.Ne menj be kérlek.- szemeiben aggódást láttam,amitől ideges lettem és még jobban be akartam menni.Ő soha nem aggódna értem,hisz gyűlöl.Minden rémisztő gondolat lejátszódott a fejemben,hogy Castiel csinált valamit vagy Nick,vagy akárki aki közel áll hozzám.
Gyors kinyitottam az ajtót és beléptem az aulába...