"Bízol bennem?"

A karácsony és a szilveszter szinte elrepült az orrunk előtt,annyira kiegyensúlyozott és boldog voltam Castiel mellett,hogy még az se tűnt fel igazán,hogy tavasz lett.
Nick az elmúlt pár hónapban még közelebb került Rosához,szinte úsztak ők is a boldogságban.Bella elmondta nekem nemrég Lys vallomását,és ígéretét amit a fiú hűségesen be is tart.Minden nap ahogy beérünk a suliba,felhívja Bellát a tetőre és elmondása szerint,egyre szenvedélyesebb csókokat ad neki.Azt veszem észre,hogy kezdi elfelejteni Nicket,mert egyre többet áradozik a csókokról.
Az osztályba is sok változást történt.Kim szilveszter óta végre magáénak tudhatja teljesen Tylert,szerinte ő a világon legjobban csókoló fiú,ezért megtartja.Nem egyszer vitázunk rajta ki pasija csókolhat a legjobban.Alexy az én drágám is teljesen megváltozott,de sajnos nem a jó irányban.Mostanában alig lehet hozzá szólni.Nem viccelődik már velünk annyit,és zavarja ha ölelgetjük.Többször is próbáltuk Irissel kideríteni mi baja ,de olyankor mérgesen elviharzott.Nathaniel is talált egy lányt magának,Kim és az én segítségemmel.Egy évfolyamba jár velünk a lány,csak a másik osztályba,a neve Harper.Nath már régóta figyelte a lányt,amikor neki volt foci edzés,a lánynak akkor volt röplabda edzés.Tényleg nagyon szép lány volt illett Nathez,szőke haja,barna szeme volt,és nagyon csinosan öltözködött.Egy nap elmentünk mi is az edzésére Kimmel,majd beszédbe elegyedtünk a lánnyal,hamar kiderült,hogy tetszik neki Nath.Gyorsan kaptunk is az alkalmon,és titokban elhívtuk őket a másik nevében egy kávézóba.Persze Kimmel hűségesen mentünk utánuk,hogy sikerülni fog-e tervünk?És sikerült,azóta elválaszthatatlanok,sőt ami a legviccesebb volt,amikor Nath,Castieltől kért tanácsot szeretkezés ügyben.Amikor Cas elmesélte nekem azt hittem megfulladok a nevetéstől.
Szóval mindenki élte a kis boldog életét,de engem csak nem hagyott nyugodni Alexy viselkedése.
Lyukas óránk volt az utolsó előtti,a vörösöm kiment cigizni a többiekkel,a csajok meg a büfébe mentek.Én Arminnal tartottam az udvarra,kellemes meleg volt már,így sütetük magunkat a napon.

- Úgy szeretem a tavaszt.Soha többé nem akarok telet.-sóhajtottam
- Nekem mindegy milyen évszak van.Tudod,hogy inkább a szobába játszok.De nem tudtam nemet mondani a szép mosolyodnak amikor kihívtál ide.Bevallom még jó ötlet is volt,nagyon jó idő van.- mosolygott rám Armin
- Csak kár,hogy a tesód nem tudtuk kicipelni.Nem tudom mi baja lehet.Megbántottuk volna valamivel? Tettünk vagy mondtunk valamit? - néztem kérlelően Arminra hátha mond valamit
- Én sem tudom nyugi.Akárhányszor felhozom a témát,csak duzzogva bemegy a szobájába és nem jön ki.Pedig semmi extra nem történt az életünkben,minden ugyan olyan,én sem értem a változását.
- Beszélni fogok vele,nem érdekel ha elhajt akkor is rá erőszakolom magam.
- Gyere át délután hozzánk,ott nem tud elfutni sehova,max a szobájába.
- Ez jó ötlet,ha kell betöröm a szoba ajtót.- kacagtam fel
- Óra után jó lesz? Vagy Castielnek más terve van?
- Ma próbálnak,két hét múlva itt a nagy fellépésük.Minden szabad perce most arra megy.-mondtam búsan
- Ne búsulj héjj.-lökte meg a vállam.- Ha híres lesz,legalább megkapsz tőle mindent.Bár mondjuk,nem mintha most nem kapnál meg.-nevetett fel majd megemelte a nyakláncom.
Egy kicsit zavarba jöttem,hogy ilyen közel jött hozzám,és még a nyakam is megérintette.Zavarom leplezzem mérgesen ránéztem.
- Most te arra célzol,hogy elvárom az ajándékokat tőle?
- Nem nem... Félreértetted.- emelte kezét védekezően maga elé.
- Remélem is ,hogy nem úgy értetted,mert akkor véged.-nyújtottam ki a nyelvem rá.
- Nektek csajoknak tényleg hirtelen hangulat változásaitok vannak.Értem a tesóm miért lett meleg.- nevetett fel hangosan.
Ránéztem Arminra,és ahogy nevetett az engem is megnevettetett.Hangos nevetésbe törtünk ki,de szerintem nem is tudtuk már min nevetünk,valószínű egymáson.
Zavartalan nevetésünket Amber érkezése törte meg.
- Sziasztok.- köszönt nekünk és leült mellénk.
Arminal egymásra néztünk kikerekedett szemekkel,majd Amberre.
- Amber jól vagy? Azt hiszem eltévesztetted a társaságot,mi nem a barátnőid vagyunk.- szólt hozzá Armin.
- Tudom te kocka.Csak összevesztem velük,és vidámságra volt szükségem.Ti meg olyan jól mulattatok.Gondoltam ide jövök,de ne szokjátok meg.- nézett ránk lenézően.
- És min kaptak össze a pláza cicák?- érdeklődött Armin.
Meglöktem a vállát,ránéztem szigorúan.Nem nagyon akartam Amberrel egy társaságba lenni.
- Valamin nagyon szervezkednek,de engem nem avatnak be.Van egy olyan érzésem,hogy ellenem akarnak valamit tenni.Tudom jól,hogy nem igazi barátnők,mind csak azért van velem mert én vagyok Amber Roberts,és bármikor tehetnek ellenem valamit.És ez most nagyon bosszant.- hadarta el gyorsba.
Nagyokat pislogtam rá,ő meg értetlen fejjel nézett engem.Egy kicsit talán még meg is sajnáltam.Mondani akartam valami biztatót neki,de Castiel,Dake,Lys,Nath és Tyler jöttek oda hozzánk.
- Hát ti így hármasban? - nézett ránk Tyler furcsán.- Nem megszokott téged a mi kis bandánkkal látni Amber?
- Nem is fogsz többet.- állt fel mérgesen Amber,majd rám és Arminra nézett.- Köszi,hogy végig hallgattatok és felejtsétek el,hogy itt voltam.Na pá. - táskáját a vállára dobta,és betipegett az épületbe.
- Valamivel bántott a húgom titeket?- kérdezte Nath
- Nem semmivel,csak elújságolta,hogy összeveszett a cicuskáival.Egy kicsit azért meglepődtem,hogy idejött hozzánk.Még,hogy mi vidámak voltunk és neki most arra volt szüksége?Ki hallott még ilyet? - rá néztem Arminra és mindketten elnevettük magunk.
Castiel egy kicsit morcosan nézett rám,a hátam mögé ült és átölelt,majd a fülembe suttogott.
- Boszi,ne nevess ilyen kacéran Arminal,mert majd felrobbanok olyan féltékeny vagyok.- meglepődve fordultam felé,dühösen nézett rám.
- Ne már Cas.Most mi bajod? - nem válaszolt csak megfogta a kezem és behurcolt a suliba.Olyan gyorsan ment,hogy alig kaptam már levegőt mire az emeletre vezető lépcső aljára értünk,majd ott behúzott a lépcsőfordulóba ami a pincébe vezet.
Neki nyomott a falnak és feldúltan bámult rám.
- Ne féltékenykedj már.Armin csak a barátom.Eddig nem volt ezzel semmi bajod.- egyenesen a szemeibe néztem,amik szinte vérben forogtak.
- Nagyon is az vagyok.Ahogy a kapuba álltam a többiekkel,pont rátok láttam.És azt is láttam ahogy hozzád ért,majd a nyakláncoddal játszadozott.Azt hittem megüt a guta ahogy láttam azt a kis jelenetet.Ne engedd meg többé senkinek,hogy hozzád érjen.Csak én érinthetlek meg.-láttam a szemében,hogy komolyan gondolja amiket mondott.
Kezeimmel megfogtam az arcát.
- Nagyon jól tudod mennyire szeretlek,úgyhogy nem kell féltékenynek lenned.Én soha nem csalnálak meg.Nekem te vagy az egyetlen férfi az életemben.És nagyon jól tudod,hogy utálom a féltékeny embereket,mert mindig az apám jut eszembe róluk.Ezért kérlek fejezd ezt be.
- Sajnálom.- vett egy mély levegőt és folytatta.-Ne haragudj csak hirtelen elborult az agyam.Nem akarom,hogy az apádra hasonlítsak.
- Nem haragszom,de pont Arminra nem kellene féltékenynek lenned.De akkor nem is tudom,hogy fogsz reagálni ha elmondom a délutáni programom.
- Mert? Most már mond.
- Suli után átmegyek hozzájuk,hogy kiderítsem mi Alexy baja.De ha téged ez megnyugtatna,elviszem magammal Rosát is.
- Rendben menj,és nem muszáj vinned.Tudom,hogy szeretsz ennyi elég nekem.- még mindig szigorúan nézett rám,majd sóhajtott egy nagyot és elvigyorodott.- De ezért cserébe büntetés vár rád.- féloldalas mosolyra húzta a száját,karom magam mellé szorította és szenvedélyesen lecsapott az ajkaimra.Lehunytam a szemem,kezeimet elengedte,majd felemelt.Lábaimat összekulcsoltam a dereka körül,hogy jobban hozzátudjak simulni.Karom a nyaka köré fontam,és megfeledkeztem mindenről arról,hogy hol is vagyunk.Egyre követelőzőbb lettek a csókjai,kezeit becsúsztatta a szoknyám alá és a fenekem markolászta,a testem megadta magát Castiel csábításának.Hevesen tapadtam az ajkaira és viszonoztam a szenvedélyes csókokat.
- Nem bírok magammal.Akarlak most.- lihegte Cas mikor ajkaink elváltak pár másodpercre,de nem hagyott időt,hogy válaszoljak újból megcsókolt.Újabb és újabb,egyre követelőzőbb csókokat kaptam tőle,ajkai bejárták a nyakam minden szegletét.Benyúltam a pólója alá,és körmeimet végig húztam a hátán amitől felszisszent.Válaszként olyan csókot kaptam tőle amibe beleremegett a testem.Ha Castiel nem tart biztos,hogy összeestem volna.A vágy erősebb volt az akarat erőmnél.Tudtam,hogy helytelen amit tenni akarunk,hiszen az iskolába vagyunk bárki megláthat minket,de pont nem érdekelt már.Annyira akartam azt a fiút,hogy ilyen örültségbe is képes lettem volna belemenni.
Mikor keze ismét a szoknyám alá ért,hirtelen megszólalt a csengő és a diákok szinte kiözönlöttek a termekből.Mint akiket szétrobbantottak úgy ugrottunk szét.Egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
- Te őrült vagy.Soha többet ne csinálj ilyet a suliba.- fogtam meg Castiel kezét és elindultam ki az udvarra.
- Béby tudod,hogy őrült vagyok.Bárhol és bármikor képes vagyok csinálni veled,hisz tudod.- kacsintott és átölelt.
- Ne is emlékeztess,soha többet nem megyek veled sehova.
Kiértünk az udvarra,de mielőtt csatlakoztunk volna a barátinkhoz megállított.
- Ha vége a próbának érted megyek,és akkor muszáj lesz velem jönnöd,és újra csodálatos perceket szerezni egymásnak. - hüvelykujjával végig simította remegő ajkaim és mintha szemeiből kiolvasta volna a gondolataim.- Csodás lesz.- súgta a fülembe és kellemes lágy csókot kaptam tőle.
Pimaszul rá mosolyogtam és otthagytam.Beálltam Kim mellé.
- Most ez komoly? Már zavarba se tudlak hozni?- nézett rám értetlenkedve Cas.
- Már nem vöröske.- nyújtottam ki a nyelvem rá.
- Ahogy látom ti nem unatkoztatok lyukas órán.- vihogott mellettem Kim.
- Miből gondolod drága barátnőm?- kérdeztem tőle amikor átkaroltam a vállát.
- Ebből az Európa térképről a nyakadon.Kicsit heves volt Cas mi? Reggel még nem volt ott.- mutatott a nyakamra.
Kikaptam a táskámból a tükröm és megnéztem.Úristen tényleg ott volt.
Dühösen csaptam a röhögő Castiel karjába.
- Te állat.Most nézd meg mit tettél?- fújtattam rá mérgesen.
- Bocsi,de nem tehetek róla,megőrjítesz.- szólalt meg, magához húzott és átölelt.Fejem a mellkasára raktam és én is átöleltem.De azért még egy kicsit belecsíptem az oldalába.
- Na mizu gyerekek?- jött oda hozzánk a tesóm Rosa társaságába.
- Semmi extra.A drága szerelmes párunkat nevetjük.- nevetett Nath aki Harpert ölelte.
- Mit csináltál már megint a húgommal te szadista?
- Miért gondolod,hogy én? Egyszer lehet a húgod is a tettes.
- Azt kétlem,neki nincsenek olyan perverz gondolatai mint neked.
- Abba nem lennék olyan biztos.- ravaszul mosolygott,nekem pedig lángolni kezdett az arcom.Megfordultam és Castiel mellkasába temettem az arcom.
- Látod cicám tudlak még zavarba hozni.-simogatta meg a hátam.
- Csak menjünk befelé a terembe,és ne nézzetek rám.- suttogtam Cas mellkasába és beindultunk a suliba.


                                                              ***

Végül csak nem jött velem Rosa,így Arminnal ketten mentünk el hozzájuk.Amikor kicsöngettek utolsó óráról Alexy olyan gyorsan elsietett,hogy jóval előttünk ért haza.
Armin megmutatta hol van Alexy szobája,majd magunkra hagyott.
- Miért jöttél? Mondtam már,hogy nincs kedvem beszélgetni.Menj haza kérlek.- morogta Alexy.
Az ágyán hasalt,a fejét pedig egy párnába temette.Óvatosan mellé másztam és kényszerítettem,hogy rám nézzen.
- Alexy te butus.Ne kérj ilyet,hogy hagyjalak békén.A barátom vagy és nagyon aggódok érted,ne tedd ezt velem,hogy semmibe veszel.Ezzel csak fájdalmat okozol nekem és a többieknek is.Kérlek oszd meg velem mi a bajod.Segíteni szeretnék neked.Tudod mennyire szeretlek,olyan vagy számomra mintha az öcsém lennél...- szomorúan a szemébe néztem,de ő újra a párnába temette az arcát.
- Szörnyű dolog történt,múltkor mikor elmentem egyedül az egyik lemezboltba.- kezdett bele majd oldalára fordult és rám nézett.- Ígérd meg,hogy nem mondod el senkinek.Ígérd meg.
- Megígérem.
- Találkoztam ott egy lánnyal,sokszor összefutottunk már és beszélgettünk is már egy párszor.Kiderült erre lakik ő is,így együtt jöttünk haza.Egész úton beszélgettünk,nagyon jól elvoltunk.De amikor a házuk elé értünk és elbúcsúztunk,én megcsókoltam.Olyan szinten megijedtem a tettemen,hogy hazáig futottam.Nem értem miért tettem?És ne nevess ki kérlek.
- Nem nevetlek.És milyen volt?Már mint a csók?
- Soha nem hittem volna,hogy ezt mondom de jó.Beleborzongtam amikor a szája az enyémhez ért.De nem lehet én a fiúkat szeretem,nem a lányokat.- ingatta meg a fejét.- Ezért se akartam,hogy a közeletekben legyek,mert félek,hogy veletek is csinálnék valamit.Olyan labilis lettem ettől a csóktól.
- Alexy figyelj rám.- néztem rá szigorúan és mélyen a szemébe néztem.- Nincs ezzel semmi baj.17 éves vagy érthető,hogy vonzódsz a másik nemhez is.Teljesen addig úgysem könyvelheted el magadnak,hogy meleg vagy,amíg nem próbáltad ki lánnyal is.És valószínű ha ilyen hatással volt rád ez a lány,akkor nem csak a fiúk érdekelnek.Ezzel nincs semmi baj,sok ember van a világon aki biszexuális,nem te lennél az első.Meg szerintem beszélj a lánnyal is,biztos rosszul esett neki,hogy úgy elfutottál.És ki tudja lehet  még jó dolog is kisülhet az egészből.Ne rejtőzz el az érzéseid elől,abból csak rossz származik,hisz ezt te is tudod.Miattunk meg ne aggódj,csak legyél olyan mint régen.Tudom,hogy ránk csak barátként tekintesz.De ha ez megnyugtat akkor gyere csókolj meg.- közelebb hajoltam hozzá olyannyira,hogy az ajkaink majdnem összeértek.Rémült fejjel nézett rám,majd becsukta a szemét.
- Nem,nem,nem megy.Vonzónak talállak,de olyan vagy számomra mint a testvérem.Nem tudnálak soha megcsókolni.- elhúzódott tőlem rémülten.
Egy ideig egymást néztük,majd elnevetem magam.
- Nyugi már.Tudtam,hogy nem bírnád megtenni.Ezért is ajánlottam fel,hogy csókolj meg.Látod nem csinálsz velem semmit.Köztünk minden olyan mint régen.
- Te hülye. Ne csinálj többet ilyet.Megijedtem.- nevetett majd magához húzott és átölelt.- Akkor azt mondod beszéljek vele és hívjam el randizni?
- Ohhhoo Randi? Erről nem is volt szó.- felemelem a fejem és egy széles mosolyt vettem fel.- Akkor nagyon bejöhet az a lány. Igen hívd el, és ne parázz.De mondj el neki mindent,mert ha mégse megy neked a dolog,legalább tudja,hogy miért nem akarsz tőle semmit.Oké?
- Rendben.De kérnék még valamit.Hogy kell randizni egy lánnyal?
Felültem mellé törökülésbe és elkezdtem neki ecsetleni ,hogy hogyan is kell egy lánnyal viselkedni,ha randizni viszi.Mindent elmeséltem neki,hogy én mit szeretek amikor Castiellel vagyok és mit nem.Mit szeretnek hallani a lányok és mit nem.Egy két párbeszédet is elpróbáltunk,a végére Alexy nagyon magabiztos lett.Kiderült megvan neki a lány telefonszáma is,így felhívattam vele,hogy megbeszéljenek egy találkát.Mindvégig biztattam őt és elmondtam neki,hogy én mellette állok és segítek bármiben csak kérnie kell.
Örültem,hogy megtudtuk beszélni a dolgokat, megbízott bennem és elmondta a titkát.
Mikor mindent megtárgyaltunk,adtam neki egy biztató ölelést majd elindultam haza.
Útközben Cas is hívott,hogy végzett és elém jön.
- Szia szívtipró.- köszöntöttem mikor beszálltam a kocsiba és megcsókoltam.
- Mi van Boszi?Szívtipró? Csak nem rosszalkodtál?Nagyon vidámnak tűnsz.- kérdezte rosszallóan.
- Nem rosszalkodtam nyugi.Boldog vagyok ennyi.Sikerült Alexyvel megbeszélnem a dolgokat.
- És mi baja volt?- kérdezte miközben elindultunk.
- Csaj dolgok.
- Csak nem? A kis melegnek bejönnek a csajok? - nevetett.
- Ne nevesd ki ha megkérhetlek.Nagyon rosszul érintette a dolog.De segítettem neki és randizni fog a lánnyal.
- Nagyon kíváncsi vagyok,hogy megy majd neki?Ez nagy váltás nála.- röhögött
- Elmondtam neki mindent amit tennie kell ha lánnyal van,úgyhogy nem aggódom.
- Te adtál neki tanácsot? Szegény... Akkor perverz dolgokat fog csinálni.
- Bolond.- ütöttem a combjára.- Olyanokat nem adtam neki.Ez csak egy randi,nem egyből szexelni mennek ahogy te csinálnád.
- Pedig az a legjobb ha egyből a dolgok közepébe vágnak.
- Most fel akarsz bosszantani,hogy ilyeneket mondasz?
- Eszem ágában sincs kiscicám.
- Remélem.Amúgy hova megyünk,nem erre lakunk?- néztem rá,erre ő csak elmosolyodott.



                                                       Castiel



Nagyon kíváncsi volt,hogy hova is megyünk,de nem akartam neki elmondani.Meglepetésnek szántam.Azt találtam ki,hogy elviszem abba a parkba ahová először mentünk,mikor még "csak barátok" voltunk.
Mikor meglátta,hogy hova jöttünk elmosolyodott.Kiszálltunk a kocsiból, egyből ahhoz a fához indult, ahol elmesélte nekem múltját. Hogy megjegyezte hol ültünk? Pedig este volt már. De nem tagadom én is tudtam hol van az a fa. Az az este után,még párszor kijöttem és rá gondoltam olyankor. Leültem a padra, majd az ölembe húztam.
-  Ez aztán kellemes meglepetés.Azóta nem is voltunk itt.
- Ezért is hoztalak ide.Lassan fél éve,hogy az enyém vagy,és ez a hely kedves lett számomra azóta is.Már akkor el kellett volna mondanom,hogy mennyire szeretlek.Megkíméltük volna magunkat a sok szenvedéstől.-majd hosszan megcsókoltam.
- Nem érdekel már mi volt akkor.A most érdekel,amibe együtt vagyunk.A többi nem számít.- azzal a mosolyával nézett rám amit imádok.Átöleltem és magamhoz húztam.Ha tehetném soha nem engedném el,egész nap bezárva tartanám a szobámba,hogy más még csak rá se nézzen.
- Mit szólnál ha délután hátralévő részét is velem töltenéd,de otthon? - kacsintottam rá.
- Neked sose elég? Te perverz...- nyújtotta ki a nyelvét rám.
Gyorsan a szájára tapasztottam az ajkaim és forró csókot váltottunk.
- Nyugi Boszi.Ígérem nem csinálok semmit.
- Hányszor is hallottam már ezt? Utána mindig az ágyadban találtam magam.
- Csak gyenge vagy ennyi.
- Úgysem mondhatok nemet igaz?
- Nem hát.Érted még Lysandert is elküldtem melegebb éghajlatra,hogy veled tölthessem a nap hátra lévő részét.
- Szegény...Akkor mérges lehet rám.
- Rád? Miért?Én dolgom mit kezdek a szabad időmmel,nem az övé.Elég sokat próbálunk mostanában.Egy kis szünet jár nekem is.
- De akkor se veszekedj vele.Jó? - azoknak a csábos pillantásoknak sosem tudok ellen állni.Olyan gyönyörű. Nem lehet betelni a nézésével,inkább rábólintottam,hogy rendben.
Akarom őt nagyon,kibírom ha nem kapok meg valamit,de őt megszereztem magamnak és nem akarom elveszíteni soha.Elég kevés időm jutott mostanában rá,azért is lettem annyira pipa a suliba,amikor láttam ahogy Arminal vihorászik.Már a gondolat is idegesít,ha arra gondolok,hogy mi lenne ha más megtetszene neki.De tudom,hogy nagyon szeret,a karácsonyi ajándéka is csak bizonyítja." Örökön örökké" ez a gyűrű olyan mintha a részemmé vált volna.Vele még a lehetetlennek tűnő dolgokat is véghez tudom vinni.Néha már igen elgondolkozom rajta,hogy orvosilag igazolható-e ilyen szintű vonzódás és szerelem egy másik ember felé.Szeretném boldoggá tenni,az enyémnek tudni örökre.
Mert ő az, aki jobb emberré tesz. Aki támogat,ösztönöz,megerősít, és aki mellett mindezek ellenére attól sem félek, hogy jelentéktelen ember maradhatok.



                                                            Reina 



Csodás délutánt töltöttünk el a parkba.Minden egyes perc amit vele tölthetek nekem a mennyország.
 Mire hozzájuk értünk, már besötétedett. Castiel az ajtó nyitásával, bajlódott, nem tudta kinyitni. Alig bírtam visszatartani, hogy ne röhögjek. Nehezen sikerült kinyitnia az ajtót. Belépve a lakásba érdekes látvány fogadott. A nappaliba szanaszét hevert pár ruha.Ránéztem Castielre elég csúnyán. Egyből az futott át az agyamban, hogy talán mielőtt eljött értem, volt nála valaki.
 - Szerinted én felvennék ilyen inget? Soha. - mutatott a földön heverő ingre.
Na jó tényleg igaza volt. Soha nem venne fel inget, utálja őket.
- Akkor? - fontam össze a karom a mellkasom előtt.
- Most komolyan azt hiszed felhoztam valami nőt?
- Elég félreérthető a szituáció nem?
- Te megbolondultál? Nem hoztam fel senkit.Biztos anyám vagy Bella van valakivel.-felelte mérgesen, majd hirtelen Caroline hangját hallottuk meg.- Anyámnál van valami fickó fújj.Gyerünk innen nem akarom hallani.- megfogta a kezem,majd szinte futva átmentünk hozzánk.
A nappaliba cseverészett Rosa és Nick,de Cas mit sem törődve velük felrohant velem a szobámba.Tudtam,hogy mérges amiért azt mondtam neki.Lefeküdt az ágyra én pedig mellé.Elég mérgesen bámulta a plafont.
- Ne haragudj,de egyből ez jutott az eszembe.Ha én lettem volna korábban férfi faló,te nem ezt gondoltad volna?
- Nem.Mert szeretlek és bíztam volna benned.Tudom reggel én is féltékeny voltam,de ez más.Te egyből azt gondoltad,hogy megfektettem valakit.És Boszi most kibaszott mérges vagyok,hogy azt gondoltad rólam.Tudom nem fényes a múltam,de veled soha nem tenném azt,hogy megcsaljalak.- olyan rég hallottam már ilyen ridegnek a hangját,hogy remegni kezdtem úgy megijedtem.
Bíznom kellene benne mert szeretem.De csak én lehetek ilyen hülye,hogy magam provokálok ki egy veszekedést.Hiszen nem is hívott volna fel magához,ha tudja mit hagyott ott előzőleg.Hülye hülye Reina.
- Ne haragudj kérlek,hülye voltam.- próbáltam közeledni felé,de inkább felült.Felültem én is majd csak néztem őt.

- Ugye tudod,hogy a bizalmunknak kölcsönösnek kell lennie?Én reggel megígértem neked,hogy bízni fogok benned.De felőled most nagyon kételkedem.Tudom,hogy akárhányszor ilyen szituációba keverednénk te azt hinnéd,hogy én mással voltam.Szerintem gondold át,hogy tudsz-e bennem bízni?- mondta halál komolysággal.
Nagyokat pislogtam rá.Most mi van?Na ezt megcsináltam magamnak.De igaza van,nem tudom hogy tudok-e benne bízni.Egy kicsit megrémített a gondolat,hogy elveszíthetem,de össze szedtem minden erőm és a szemébe néztem.
- Rendben van.De tudd én nagyon szeretlek,csak nehezen bízok meg az emberekben,az a sok rossz dolog után.És szerintem akkor inkább menj haza,mielőtt még jobban magamra haragítalak.-arca egy pár percre meglepett volt,de aztán felvette a szokásos Castiel álarcát és kiment a szobámból,de jól becsapta az ajtót.
Elmentem lefürödtem,majd gyors ágyba bújtam.Gondolataim csak úgy cikáztak a fejemben.Meg kell bíznom benne,szeretem mindennél jobban.Tudom,hogy ő is szeret,nem egyszer bizonyította már.Sokat jelentek a számára,értem teljesen megváltozott.
Nagyot sóhajtottam majd hangosan kimondtam.
- Bízok benned mert szertelek.-ahogy kimondtam éreztem végre a szívemben is,hogy készen állok bízni most már benne.
- Reina.Bejöhetek?- kopogtatott az ajtómon Rosa.
- Persze gyere csak.
Kinyitotta az ajtót rám nézett,majd gyors bebújt mellém.Gondolom itt alszik,mert már ő is pizsamában volt.
- Összevesztetek?Castiel elég ideges volt amikor elment.- kérdezte mikor felém fordult.
- Igen egy kicsit.Nem bíztam benne és megharagudott.De holnap el fogom mondani neki,hogy bízok benne.Csak sajnálom,hogy ezért veszekednünk kellett,hogy rájöjjek tudok benne bízni.
- Biztos minden rendben lesz.Ti nem szakíthattok egy ilyen dolog miatt.
- Nem is hagyom.Nincs kedved velem aludni ma? Tudom Nickhez jöttél,de most olyan nagy szükségem lenne rád.
- Nem is kérdés.Nick kibír nélkülem egy estét.-mosolygott és megölelt.
Rosa átszaladt Nickhez,de pár perc múlva a tesóm társaságában jött vissza.Bebújtak mellém,közre fogtak,átöleltek.
- Na jó éjszakát csajok.Aztán nem huncutkodni itt mellettem.- viccelődött tesóm.
- Nem fogunk.Neked is jó éjszakát,és köszi,hogy itt vagy.-megfordultam mert ő a hátam mögött volt,és egy puszit adtam az arcára.
- Még jó,hogy itt vagyok.A csajom nem aludhat nélkülem.Ha ezért cserébe itt kell legyek veled egy ágyba,hát legyen.-nevetett
- De bunkó vagy.Nem csak Rosa miatt vagy itt tudom.
- Na aludjatok már én fáradt vagyok.-szólalt meg Rosa álmosan.
- Na jó hazudtam.Azt hittem jobban ki leszel a Castiellel való vita után,azért is jöttem,de tévedtem.De azért maradok vigyázok rád.- suttogta és megpuszilta a homlokom.
- Akkor most már nyugodtabban alszom el én is.Jó éjt.- suttogtam én is.
- Neked is.- suttogta még Nick.Éreztem,hogy óvatosan elkezdi simogatni az arcom,amitől teljesen megnyugodtam,és pár perc múlva már aludtam is.



                                                             ***


Nem sokat aludtam az éjjel,kicsit szűkös volt a hely az ágyamban hármónk számára.
Nick hagyott egy cetlit a konyhában,hogy bement 0. órára.Rosával ketten ballagtunk a suli felé.
Útközben Bella is csatlakozott hozzánk,de Castiel nem.Állítólag már hamarabb elment.
Kissé csalódott voltam,azt hittem már reggel megtudom beszélni vele a dolgokat.
A suli udvarába érve elég kellemetlen érzés fogott el.
- Ti is észrevettétek,hogy megbámul mindenki minket?- kérdeztem a csajoktól miközben beléjük karoltam.
- Igen.Elég lenézően néznek.Lehet valaki már megint indított valami pletykát?-suttogta nekem Bella.
Ahogy a bejárat felé mentünk elhaladtunk pár ember mellett,akik összesúgtak a hátunk mögött.
- Nézd ő az a csaj.- halottam
Értetlenül néztem a csajokra,majd kiakartam nyitni az ajtót,de hirtelen Amber termett előttem.
- Ne menj be kérlek.-mondta idegesen
- Ugyan miért ne mennék be?Van valami gondod?- néztem rá csúnyán és kikerültem majd nyitni akartam az ajtót de megfogta a kezem.
- Én próbáltam megállítani a dolgot,de nem sikerült.Annyira sajnálom.Ne menj be kérlek.- szemeiben aggódást láttam,amitől ideges lettem és még jobban be akartam menni.Ő soha nem aggódna értem,hisz gyűlöl.Minden rémisztő gondolat lejátszódott a fejemben,hogy Castiel csinált valamit vagy Nick,vagy akárki aki közel áll hozzám.
Gyors kinyitottam az ajtót és beléptem az aulába...                             

"Ajándékok"

Reggel kellemes cirógatásra ébredtem, kinyitottam a szemem,és az én szerelmem szürke szempárjaival találtam szemben magam.
 - Jó reggelt Boszi. - suttogta és egy csókot kaptam tőle.
- Neked is szép jó reggelt. - suttogtam én is.
 - Ennél szebb nem is lehetne.A tegnap este felejthetetlen volt.
 Bevallom egyből elpirultam ahogy visszagondoltam a tegnap estére.
 - Igen az volt valóban. - mosolyogtam rá.
 - Nem kell így elpirulni cicám. - mondta és megpöckölte az orrom. - De gyönyörű vagy így is.
 - Te jól érzed magad? - majd a kezem a homlokára raktam.
 - Most mi a baj?
 - Az, hogy túl kedves vagy. Te nem az én Castielem vagy! A bunkó, arrogáns ,beképzelt seggfej… - nevettem fel. - Kérem vissza őt.
- Ugyan boszi. Valld be, hogy tetszik ez is?Vagy tényleg a rosszabbik énem kell? -nézett rám perverzen majd közel hajolt hozzám. - Akkor megkapod.Ha most azonnal nem szeretkezel velem megint olyat mint tegnap este, akkor előveszem a rosszabbik énem,de te azt nem szeretnéd látni.- mosolygott ravaszan.
 - Nem tudsz újat mutatni.-pimaszkodtam.
Becsukta a szemeit és elmosolyodott.Itt már tudtam,hogy valamire készül.Aztán hirtelen fölém kerekedet és leszorított.
- Akkor most jól figyelj.Én mindig tudok újat mutatni.
Mikor felém hajolt, különös melegség szűrődött át rajtam. Csak a forró leheletét éreztem a bőrömön. Nagyon finoman csókolóztunk. Éppen hogy csak, mintha nem volnánk biztosak benne. Csak az ajkaink érnek össze.Derekamat átölelte, majd kezes lassan a fenekemre csúszott.Édes csókokból átváltott vad féktelen csókokra.Vágyakozással ölelt és csókolt,én pedig elengedtem magam.Annyira szeretem őt,nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy ismét az övé legyek,ismét egymáséi legyünk...



                                                                Lysander



Unottan léptem ki a szobám ajtaján,fejem csak úgy zsongott.Tegnap egy kissé túlzásba vittem az ivást.
Épp Reina és Cas szobája előtt haladtam el,kissé furcsa hangok szűrődtek ki.
Mostantól nem igen lehet majd őket kirobbantani a szobából.Elmosolyodtam majd lementem a konyhába.Viola,Alexy és Rosa nagyban serénykedtek a konyhában.
- Ti mit csináltok itt kora reggel?- kérdeztem tőlük majd leültem a pulthoz.
- Tortát sütünk.Ma van Nick és Reina születésnapja.- válaszolt Rosa
- Ma? Nem is tudtam.- lepődtem meg.
- Szerintem még ők is elfelejtették.Annyi minden történt mostanában,hogy nem erre gondoltak szerintem.
- Nem is vettem nekik semmi ajándékot. - sóhajtottam és lekönyököltem a pultra.
- Épp ezért sütünk nekik tortát meg csinálunk kaját.Ahogy ismerem őket ennek jobban fognak örülni.
- Amúgy Bella meg Kim nem kelt még fel?
- Tyler már volt lent,Kim kicsit szét van esve.Bellát még nem láttam.Nick alszik még,meg szerintem Reina meg Cas is.
- Ők már nem,épp a reggeli torna hangjait hallottam a szobájukból amikor elmentem ott.- nevettem.
A csajok hangos nevetésbe kezdtek.
- Szegény Reina,Castiel megízlelte a jót és most már nem szabadul tőle egy könnyen.-vihogott Rosa
- Rosa,hogy mondhatsz ilyet?- röhögött Alexy és meglökte kicsit Rosát.
- Na jó skacok megnézem Bellát jól van e?- intettem nekik majd felmentem Bella szobájába.
Teljesen összekuporodva feküdt az ágyba,biztos hogy fázott mert a takarója a földön volt.
Felvettem a takarót a földről és betakartam majd leültem mellé.
Olyan édesen aludt,óvatosan megsimogattam az arcát majd csak néztem.
Már napok óta furcsa érzéseket hoz ki belőlem ez a lány.Gyerek korom óta ismerem,de sose gondoltam rá úgy mint nőre egészen a múlt hétig.


*Visszaemlékezés*


Castiel és Reina most kivételesen nem volt együtt egész nap,így átmentem Castielhez egy kicsit délután próbálni.Mostanában nagyon elhanyagoltuk a bandát.
- Szedd már össze magad haver,úgy gitározol mint aki most vette először a kezébe ezt a hangszert.- teremtettem le.
- Ne oktass ki,csak fáradt vagyok ennyi.
- Mostanában sosincs kedved zenélni.Hogy szerzünk így akkor egy menedzsert ha nem gyakorolunk és nem játszunk jól?Nem az az álmod,hogy felfedezzenek minket és sikeresek legyünk?He?
- Tudom én is,te hülye.-morgott.
- Akkor meg ne játszd a halálos beteget,inkább játssz normálisan,vagy tényleg el leszel tiltva Reinától.
- Most mi bajod? Ehhez neki semmi köze.
- Semmi? Mióta együtt vagytok azóta nem foglalkozol a zenével.Pedig biztos vagyok benne,hogy össze lehetne egyeztetni a kettőt.
- Ez nem igaz.-csattant fel.- Igen is foglalkozok a zenével,de most Reina az első számú az életemben,nem a zene.
- Reina mindig itt lesz neked,de az a fellépés ahol több menedzser is lesz csak egyszer van az évbe.Most kell megmutatnunk,hogy mit tudunk.
- Mondtam már ne oktass ki,tudom és megteszek mindent azért,hogy ott jól játsszunk.
- Áprilisban lesz.Addig profin kell előadnunk a dalt és szedd össze magad.
- Pff...  Oké.
- Tudod mit szedd össze magad,addig kimegyek a konyhába iszok valamit.- odadobtam elé a kottát majd kimentem a konyhába.
Nekem nagyon fontos az a fellépés,szeretném ha végre felfedeznének minket.Castielnek is ez volt az álma keményen dolgozott eddig,de mióta Reina vele van elhanyagol mindent.Nekem nincs ellenemre a kapcsolatuk,csak foglalkozzon a bandával is.
Odamentem a hűtőhöz majd  kivettem egy dobozos kólát,ahogy csuktam be az ajtót Bellát pillantottam meg mellettem.Elég meglepődött fejet vágott,ahogy én is.Nem is tudom mi ütött belém de hirtelen végig néztem rajta.Egy szál törölközőben állt előttem.A combjai kivillantak a törölköző alól.Eszméletlen formás lába van.Hogy nem vettem észre eddig?
- Te perverz mit lesed a nyálad csorgatva a combom?- kiabálta és fejbe vágott.
- Ne haragudj,én nem...
- Mi te nem? Ne nézz így rám te hülye.Azt hittem Castiel áll itt.
- Hát nem ő hanem én,de már megyek is.Bocsi.- feleltem majd kikerültem és elindultam Cas szobája felé.Nem bírtam ki,hogy ne nézzek hátra.
Bella épp a felső polcról vette le egy poharat,ahogy nyújtózkodott jobban látszottak a töklétes combjai.Megdermedtem és csak néztem azt a tökéletes alakot.
Nagyon sokszor láttam már így,de ez most valahogy másként hatott rám.Ha jobban megnézem Bellát ő egy gyönyörű nő,igaz a modora olyan mint Castielé de azt leszámítva egy bombázó.

*Visszaemlékezés vége*


Nem tehetek róla,de az a nap óta nem tudok csak gyerekkori barátként nézni Bellára.Lehet ezt fogni a tomboló hormonokra vagy akármire,de ez a csaj tetszik nekem.
Felakartam állni az ágyról,amikor Bella hirtelen megszólalt.
- Te mit keresel itt?- kérdezte álmosan
Visszaültem az ágyra és mosolyogva ránéztem.
- Csak jöttem megnézni,hogy vagy?Este nagyon kiütötted magad.
- Nem emlékszem semmire,onnantól kezdve,hogy Kim mellé álltam.
- Nem is baj.Mindketten elég sokat itattok.
- Csináltam valami hülyeséget?
- Nem semmit,csak beájultál majd Castiel felhozott.
- Mintha derengene,hogy ő rakott ágyba,meg mondott pár cifra mondatot nekem amiért ennyire kész lettem.- mosolygott majd gondterhelten a hátára fordult.
- Jól vagy?Ne hozzak gyógyszert vagy egy kis vizet? -kérdeztem aggódva
-Nem kell köszi,nem fáj a fejem vagy ilyesmi.Nem dönt le engem egy kis másnaposság.Tudod milyen vagyok.- felelte mosolyogva majd felkönyökölt és rám nézett.- Csak szeretném gyors elfelejteni a tegnapot.Rendben?Ne beszéljünk róla többet.
- Felőlem oké.Akkor,hogy elfeledtessem veled,menj fürödj le,utána gyere le a konyhába.A csajok már sürögnek forognak,ma van az ikrek szülinapja.
- Tudom,Cas említette tegnap,hogy ne felejtsem el.Meg arról,hogy valamivel készül Reinának.
- Kíváncsi lennék mi az?De nem tartom valószínűnek,hogy egyhamar kijönnek a szobából.- nevettem
- Miről maradtam le?- nézett rám tágra nyílt szemekkel
- Csak annyiról,hogy este hozzánk vágott Reina egy szatyor óvszert,utána megfenyegetett minket,hogy senki ne zavarja meg őket ha felmentek aludni.De Castiel még rá kontrázott azzal,hogy még csak az ajtó előtt se merjünk elmenni.
- Ahh értem.Legalább ők boldogok az lényeg nem?
- Mert te nem vagy az? Van valami baj?- kérdeztem majd megfogtam a kezét.
Meglepődve nézett rám,és kikapta a kezét a kezemből.szótlanul néztük egymást tovább.
- Sajnálom,ha ezzel megbántottalak.-szólaltam meg én végül,majd felálltam és indulni készültem ki.
- Lys várj.- kiáltott utánam.Megfordultam,és már ott állt szorosan mögöttem.- Miért vagy ilyen velem napok óta? Kedves,figyelmes és csodálattal néző.Mi az oka?
- Tudod én nem Castiel vagyok,nem kertelek kimondom kerek perec.Tetszel nagyon Bella.Ha ez a barátságunkba is kerül,de én bevallom.- ránéztem,semmit nem tudtam kiolvasni az arcából.Aztán hirtelen lehajtotta a fejét és megszólalt.
-Te nem vagy rossz fiú,igenis helyes vagy meg minden.De sajnos én mást szeretek.- mondta bűnbánóan
- Tudom.
- Mi?-emelte hirtelen a fejét fel.
- Tudom legyen ennyi elég,de azt is tudnod kell ,hogy elfogom érni azt,hogy kiverd a fejedből azt a másikat.Én leszek az akit előbb utóbb szeretni fogsz.- közelebb hajoltam hozzá,megfogtam az állát és magamhoz húztam.- Mellettem sosem kellene szomorúnak lenned.Tudom nem vagyok egy Nick vagy Castiel,de szeretni ugyan úgy tudok mint ők.Csak annyit kérek ne ellenkezz hagyd,hogy mosolyt csaljak az arcodra.
- Lys én nem tudom mit mondjak erre.Ez olyan hirtelen jött...- suttogta,és szemeivel hol a szemeimbe  nézett,hol a számra.
Megsimogattam a másik kezemmel az arcát, és megcsókoltam.
Először meglepődött,de nem ellenkezett inkább erősen magához ölelt, s visszacsókolt.
Nyelve az enyém köré fonódott, számomra eddig ismeretlen forróságot ébresztve a testemben. Nem csupán csókolóztunk, ez már szerintem sokkal több volt.
Lassan elengedtem,ahogy ránéztem arcára tiszta piros volt,lehajtotta a fejét,de én visszahúztam,hogy a szemébe tudjak nézni.
- Ilyen csókokkal fogom elfelejtetni veled azt a másikat.Minden nap kapni fogsz egy csókot,addig a napig amíg nem szeretsz ki a másikból.
- És utána? - kérdezte remegve
- Ha belém szerettél nem csak csókot fogsz kapni,hanem boldogságot is.- hüvelykujjammal megsimítottam ajkait majd elengedtem,és kimentem az ajtón.Becsuktam az ajtót és nekidőltem a falnak.
Még magam se hiszem el amit tettem és amiket mondtam.Teljesen úgy viselkedtem mint Castiel,de megérte mert éreztem,hogy elgondolkodott rajta,sőt vissza is csókolt.Nem érdemli meg,hogy boldogtalan legyen és elfogom érni,hogy megszeressen még ha úgy kell viselkednem mint Castiel.



                                                        Reina


   Szinte az egész napot ágyban töltöttük, már sötétedet odakint mire elértem azt Castielnél,hogy végre  lefürödjek és felöltözhessek. Castiel épp akkor jött ki a fürdőből mikor a tükör előtt csináltam a hajam.Szorosan mögém bújt és átölelt.
- Ne kösd össze,én úgy szeretem ha ki van engedve.Szeretem amikor végig simíthatom a kezem rajta.- majd kihúzta a gumit a hajamból és eligazította a hajam.- Így jobb.Olyan selymes és puha...-megfogott egy tincset és az orrához emelte.- Olyan jó illata van.
- Már megint kezded.-néztem rá mérgesen.
- Most mi van?Mért nem tetszik ha kedveskedni akarok neked?Elvileg minden nő szép szavakra vágyik a párjuktól.
- De te nem vagy ilyen és én sem.Én úgy szeretlek amilyen vagy bunkón.- mosolyogtam majd megfordultam,kezeim az arcára tettem és megcsókoltam.
Karjaival átölelt,csókja egyre szenvedélyesebbé vált,karjaim a nyaka köré fontam és hozzásimultam.Szinte elolvadtam a karjaiban,testemben újra fellobbant a vágy.Kezeit lecsúsztatta a combjaimra majd felemelt.Lassan az ágy felé haladt mikor valaki kopogott.
Castiel megállt majd bosszúsan az ajtó felé nézett.
- Ki az?- morogta mérgesen.
- Szerinted ki az te hülye?- kiabált a tesóm.- A többiek küldtek fel,és azt üzenik menj le te agysérült.
- Agysérült a tudod kid,te idióta.Gyere be.- kiáltotta neki Cas.
Ránéztem Castre,hogy most már lerakhatna mert még mindig az előbbi pozícióba voltunk. Nick benyitott majd elröhögte magát.
- Csak nem megzavartam megint valamit?- nevetett tovább
Én csak bosszúsan ránéztem.
- És ha igen?Mondtam,hogy ne zavarj minket.-nyelveltem neki.
- Az estéről volt szó,nem az egész napról.Ettél egyáltalán ma már valamit?
Mosolyogva Castielre néztem aki elröhögte magát.
- Ja ettünk,egész nap azt csináltuk.Édes desszertet...- - felelte Cas és egy puszit nyomott az ajkaimra majd lerakott.-Megyek akkor megnézem mit akarnak.
Castiel kiment a szobából én pedig fáradtan dőltem le az ágyra.Nick feküdt mellém.
- Megmentettél Nick.- mosolyogtam rá.- Annyira fáradt vagyok.
- Meghiszem,aki egész éjszaka meg nappal szerelmeskedik ne csodálkozzon.- vigyorgott
- Bolond.- rácsaptam a vállára,ő pedig nevetve magához húzott.
- Boldog vagy igaz?-kérdezte
- Igen nagyon.Megkaptam mindent amire vágytam.Itt vagy te, a barátaink és a szerelmem,egyszóval minden amit akartam.
- Akkor boldog vagyok én is ha te az vagy.-mosolygott rám.
- Mért csak akkor vagy boldog ha én is? Rosával nem alakulnak jól a dolgok?- felemeltem a fejem majd a szemébe néztem.
- Vele minden rendben.Őszintén teljesen belezúgtam.Csak tegnap történt valami amit nehezen tudok elfelejteni...- sóhajtotta
- Nekem elmondhatod.Én is mindent megosztok veled úgy hogy ki vele.-erősködtem
- Tegnap mikor kint voltunk és hógolyóztunk,Bella majdnem megcsókolt.-mondta gondterhelten.
Valahogy éreztem,hogy történt tegnap valami Bellával,csak nem akarta elmondani és biztos azért is itta le magát annyira.
- És te mit szóltál hozzá? Érzel iránta valamit?
- Év elején tényleg tetszett,de úgy gondoltam soha nem jöhet össze vele a dolog.Most meg hirtelen megtudom,hogy tetszem neki? Összezavarodtam.Egész este azon agyaltam mi legyen most,nem tudom ezt a majdnem csókot olyan gyorsan elfelejteni.Viszont azt meg tudom,hogy Rosát nagyon szeretem és nem akarok már Bellától semmit.Csak ezt nem tudom,hogy közöljem vele is...
- Nick...Én már rég sejtettem,hogy tetszel neki.Csak nem akartam beleszólni.De ha Rosát tényleg szereted,akkor nem kérdés hogy mit kell tenned.Olyan nehéz ez hogy mindketten a barátnőim,nem állhatok senki pártján.Ezt te magad döntsd el.
- Nyugi megoldom,te ezen ne törd a fejed.Te csak légy boldog most.Amúgy meg boldog szülinapot.-mosolygott majd össze-vissza puszilt.
- Te jó ég tényleg.Elfelejtettem, neked is bátyus-vigyorogtam rá.
- Tudtam,hogy elfelejted tavaly is kiment a fejedből.De szerintem a többieknek nem.Nagyon sürögtek a konyhába,meg amint megláttak felzavartak hozzád.
- Gyere leskelődjünk.Kíváncsi vagyok.- felálltam és felhúztam őt is.
- Biztos jó ötlet? Rosa a leglelkesebb ha rájön,hogy kutakodunk kinyír.
- Majd lenyugtatod pár csókkal.Indulj már.-megfogtam a kezét majd halkan kinyitottam az ajtót,és lementünk a lépcső aljára.
Kidugtam a fejem egy kicsit a fal mellől,így pont a konyhára láttam.Castiel osztotta az észt a többieknek.
- Te idióta.Hova rakod azokat?Ide kell ...- vette ki Rosa kezéből az evőeszközöket,és helyes sorrendeben rakta le a tányérok mellé.Nem tudtam,hogy ezt is tudja?Ki nem nézném belőle.
-Tudod ki az idióta te eszetlen.Egész nap gürcöltünk,te meg letolod a pofád ilyenkor és dumálsz?- ordította Rosa - Megtudom csinálni egyedül is, nem kellesz.
- De kellek mert az én csajom,azt akarom minden úgy legyen ahogy elterveztem-kiáltott rá majd szikrázó pillantásokat küldtek egymás felé.
Nick  a hátam mögött alig bírta visszatartani a nevetését.Hirtelen oldalba bökött,de én nem voltam felkészülve rá,hogy ekkorát üt rajtam,meginogtam a lépcsőm majd lezúgtam.
Mikor földet értem a fenekem fogtam és idegesen néztem Nickre,aki ijedten nézett rám és odaszaladt hozzám.
- Jól vagy? Nem gondoltam,hogy leesel.- aggódott
- Te hülye mondtam,hogy ne mozdulj és maradj csendben.Mégis mit gondoltál? Épp,hogy lábujjhegyen álltam a lépcsőn annyira nézelődtem,te meg meglöksz?Zsibbad a fenekem.-fújtattam mérgesen.
- Így jár aki kíváncsi.-szólalt meg Lysander.
Teljesen zavarba jöttem,nagyon ciki volt így lebukni.Zavart vigyorral a többiekre néztem.Castiel karba tett kézzel és morcosan bámult,a többiek meg mosolyogva.Rosa hirtelen széles mosolyt vett fel,és a pultról felvette a tortát és elénk lépett.
- Ha már így lebuktunk akkor Boldog Születésnapot Nektek.- vigyorgott
Nagyon aranyos volt tőlük,hogy gondoltak ránk teljesen meghatódtam.Igaz a torta nem épp nézett már ki tortának,egy kicsit össze volt esve,de nagyon örültem neki.Nick segített felállni majd könnyes szemmel elvetem Rosátol a tortát leraktam az asztalra és megölelgettem.
- Köszi de nem kellett volna bajlódnotok ilyesmivel.- mondtam szipogva amikor elengedtem,majd a megterített asztalra mutattam.
- Az ember egyszer 18.Utána már vén asszony leszel.-nevetett
- Ki lesz a vén asszony kislány?- háborodtam fel viccesen - Csak megsúgom neked én 30 évesen is bombázó leszek.- nevettem és hajam átdobtam a vállamon.
- Az egoista.Majd meglátjuk melyikünk lesz csinosabb 30 évesen,jah bocs te akkor már 31 leszel.- öltötte ki a nyelvét rám.
- Na csajok én mindkettőtöket szeretni fogom ha 30 évesek leszünk,úgyhogy csend.- állt közénk Nick és átölelt minket.- Senki oldalán nem lesz két ilyen jó csaj.
Csak nevetni tudtunk Nick kijelentésén Rosával.Tesóm nagyon optimista ki tudja mi lesz velünk harmincévesen?Ahogy elvettem a szemem Nickről,Bellára pillantottam aki búsan nézett minket.
Nagyon sajnáltam szegényt,szereti Nicket de nem kaphatja meg.Hirtelen a tekintetem a kezére siklott és azt vettem észre,hogy Lys fogja a kezét.Mi a franc? Szemeim az tekintetükre emeltem Bella szomorúan nézett Lysre,ő pedig csak biztatóan mosolygott rá amitől Bella elvörösödött.
Tovább kutakodtam volna még kettejük közt a szememmel,ha nem a drága vörösöm állt volna elém.
- Na engedd el a csajom paraszt.- kacsintott Nickre és magához húzott.- Boldog szülinapot Boszi.
Szorosan átöleltem,felpipiskedtem hozzá,és gyengéd csókot leheltem az ajkaira.
- Köszönöm-mosolyogtam rá
- Gyertek együnk, a többiek kitettek magukért.
Castiel az asztalhoz kísért,kihúzta nekem a széket én pedig leültem.
Nagyon boldog voltam,ezek a srácok tényleg megleptek minket.Az étel valami isteni finom volt,és a torta is.Először elgondolkodtam azon ,hogy megkóstoljam mert a kinézete nem volt valami megnyerő,de ízre nagyszerű volt.
Az egész vacsora nagyon jól telt el.Az elmúlt napok feszültsége szinte eltűnt a légkörből,mindenki nagyon jól érezte magát.Szinte már sajnáltam,hogy holnap haza kell mennünk.Itt tudtam volna maradni örökre velük,ők az új családom és nagyon büszke vagyok rá ,hogy ezt elmondhatom.
Vacsora végeztével Castiel kihívott a teraszra beszélgetni,nem sok kedvem volt hozzá mert nagyon hideg volt kint,de a kedvéért bármit megteszek.

Először sétálni volt kedvem így jártunk egyet a ház körül,utána a teraszra vissza mentünk.Hozott magával egy pokrócot és leültünk a hintaágyra.Összeölelkeztünk,és így gyönyörködtünk a csillagokba.
- Van számodra valamim Boszi.- szólalt meg pár perc csend után,és a kabátja zsebéből egy fehér kis dobozt vett ki,majd a kezembe adta.
- Nem kellett volna tudod.Nekem annyi is elég,hogy itt vagy mellettem.
- Ne dumálj már,hanem nyisd ki.- szólt morcosan.
Vettem egy mély levegőt majd kinyitottam a dobozt.A lélegzetem is elállt amikor megláttam mi van benne.Egy gyönyörű szép aranynyaklánc volt benne,amin egy medál lógott.A mi nevünk kezdőbetűi voltak összefonódva rajta.
Öröm könnyek gyűltek a szemembe,de nem akartam sírni előtte inkább gyorsan megcsókoltam.
- Köszönöm nagyon tetszik. - mondtam két csók között.
- És ez még semmi.- mosolygott majd egy újabb fehér dobozt vett elő.- Ez is a tied,nem tudok karácsonyig várni.
- Ne már Castiel,a nyaklánc épp elég volt.Ne csináld ezt velem,ez olyan lenne mintha kihasználnálak.Nekem nem kellenek ilyen ajándékok,nekem csak te kellesz.- felpillantottam szemeire,de ő csak mosolygott.
- Figyelj Boszi,ha nem fogadod el megharagszom ennyi.És tudod milyen vagyok ha mérges leszek,tudom,hogy te nem olyan vagy mint a többi csajom,akik csak a pénzre mentek de hagyd,hogy ajándékokat vegyek neked.Szeretlek és el kell fogadnod,hogy ilyen vagyok.Szeretném ha elfogadnád őket.- olyan szépen nézett rám,hogy nem tudtam ellenkezni.
- Rendben elfogadom,ha ez neked annyira fontos.- sóhajtottam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Akkor nyisd ki.
Nyeltem egy nagyot majd kinyitottam ezt a dobozt is.Ha az előzőre azt mondtam,gyönyörű akkor ez valami eszméletlen szép volt.
Egy szép aranygyűrű volt benne,fehér kövekkel kirakva.
Castiel elvette a kezemből a dobozt,és kivette a gyűrűt belőle.Megfogta a bal kezem majd felhúzta a gyűrűs ujjamra.
- Szeretném ha addig hordanád amíg szeretsz.Sőt remélem örökké hordani fogod.- szólalt meg és szájához emelte a kezem és megpuszilta a gyűrűt.- Ez a gyűrű illik hozzád,olyan szép mint te.
Megadóan mosolyogtam rá,nem volt kedvem már vitázni vele,hogy ne vegyen nekem ilyen drága dolgokat.Valóban örültem az ajándékoknak mert szívből adta őket,és nekem ez sokat jelentet.
A fiú az ölébe ültetett és szenvedélyesen megcsókolt,apró csókokkal borította el arcom minden pontját,és közben szerelmes szavakat suttogott nekem.Megfogtam a plédet ami rajtunk volt és magunkra húztam,hogy eltakarjon a kíváncsiskodó szemek elől,akik az ablakban figyeltek minket.
Hogy miért szeretem? Nem tudom megmondani.Már megpróbáltam nem szeretni őt,de nem ment.Ahogy a számon érzem a csókjait,az izgalmát minden megszűnik számomra.
Csak ketten léteztünk a sötétségben, mi és a szerelmünk ami sosem múlhat el....