"Fiam"

Próbáltam kiszabadulni a karjai közül amikor megindult de nem tudtam.Erősen húzott maga után.Az emberek jöttek mentek mellettünk,de senki még csak ránk sem nézett volna.Hát ennyi jelent egy emberi élet?
Egy fekete kocsi mellé értünk,neki nyomott az autónak remegve pillantottam fel rá.
- Leigh kérlek. Engedj el. Nem veszed észre, hogy nem akarok tőled semmit. Mire jó ez neked? - próbáltam sírva győzködni
- Nem szeretem, ha játszanak velem. Te pedig azt csináltad. Senki nem nézhet bolondnak. Mindig megkapom amit akarok, és most is megfogom. Nem érdekel ha ellenkezel akkor is mellettem maradsz, nem pedig Castiel mellett.Élvezni fogom minden pillanatát annak,ahogy majd Castiel szenvedni fog,hogy a kis szerelme nem lesz mellette.Azzal a tudattal él tovább,hogy nem lát többet.Ez mindent megér nekem.
- Ezt te sem gondolod komolyan, hogy csak így elrabolhatsz? Keresni fognak.
- De majd nem találnak. - gonosz mosolyt húzott a szájára, majd erőszakosan megcsókolt. Próbáltam elfordítani a fejem, de nem engedte. A számat össze szorítottam, de nem érdekelte erőszakosan tört utat a nyelvével a számba. Teljes testtel neki szorított a kocsinak, hogy mozdulni se tudjak. Olyan erősen szorította a nyakam, hogy azt hittem megfulladok. A keze lazult a torkomon majd lecsúszott a lábam közé, megrezzentem és próbáltam ellökni magamtól.
- Nem menekülsz most már. Az enyém leszel örökre.Szenvedni fogsz mellettem,pokollá fogom tenni az életed.Majd megtanulod így,hogy nem packázhatsz velem kényedre kedvedre. - suttogta a fülembe majd ördögien mosolygott.
- Nem játszottam veled.Ez nem te vagy Leigh,beteg vagy.Hová lett az a kedves fiú akit megismertem?
- Sosem létezett...Az igazi énem évekkel ezelőtt meghalt,de neked ehhez semmi közöd.Most pedig szállj be.- ordított rám.

Megragadta a kezem és beakart tuszkolni a kocsiba. Amennyi erőm volt, azzal próbáltam tiltakozni de nem sok sikerrel. Vadul megrángatta a karom, és teljes erővel neki lökött a kocsinak. Éreztem, hogy a fejem valami keménynek ütközik, hirtelen megszédültem és elestem majd erős fájdalmat éreztem a szememnél. A pilláimat másodpercek alatt ellepte a vér, alig láttam. Újból felráncigált, de a szorítása nem tartott sokáig. Elengedte a karom majd kiabálást hallottam.
- Hogy merészelsz nőket bántani te állat? - ordította egy hang.
Összeszedtem minden erőm ,kabátom ujjával letöröltem az arcomról a vért majd a megmentőmre néztem. A parkos pasas volt. Hatalmas kő esett le a szívemről, de egyben féltem is. Mi van ha nem sikerül megállítania Leight?
- Takarodjon az utamból. Foglalkozzon a saját dolgával. Beszédem van a barátnőmmel. - ordította Leigh majd megpróbált behúzni a férfinak egyet. Szerencsésen kivédte a támadást, megfogta Leigh karját és a háta mögé csavarta.
 - Nekem nem úgy tűnt, hogy a barátnőd beszélni akar veled. Sőt azt is tudom hogy nem a barátnőd. - szólt halál nyugalommal Leigh-hoz a férfi.
- Reina? Feltudsz állni? Menj el innen. Hívj segítséget. - nézett rám aggódva.
- Megyek… - nehezen felálltam, majd elvánszorogtam az iskola elé. Pár ember jött ment, de inkább kikerültek. Szánalmas az emberi lény, ha valaki segítségre szorul inkább tovább mennek. Visszanéztem a kocsi irányába a pasas leszorította Leight a földre és telefonált. Biztos a rendőröket hívta. Visszaindultam hozzá ,de a semmiből egy ismerős hangot fedeztem fel.
- Reina? Te jó isten mi történt veled? - megfordultam és Lysanderrel találtam szembe magam. Szorosan átöleltem majd ismét kitört belőlem a sírás.
- Lys istenem de jó, hogy itt vagy. Leigh elakart rabolni. De az a férfi megmentett. - elengedtem majd mutattam a férfire aki még mindig Leight szorította a földre.
- Odamegyek te maradj itt. Van nálad valami amivel a sebedre rakhatsz, hogy ne vérezzen annyira? - kérdezte aggódva.
- Itt a táskámba a tesi cuccom, majd azzal.
- Maradj itt ne mozdulj. - elengedett majd odaszaladt a férfihoz.
Elővettem a táskámból a torna felsőm és a sebre szorítottam. Lysandert és a férfit néztem közben. Leigh próbált kiszabadulni de nem tudott. A férfi erősen szorította, Lys pedig párszor belerúgott. Nem láttam még Lysandert ilyennek. A megszokott nyugodtsága eltűnt. A férfi Lyshez beszélt majd átadott a kezébe valamit,ő bólintott és felém indult. Elé futottam szorosan átöleltem.
- Mi lesz most Lys?
- Haza viszlek. Angel ideadta a kocsiját, majd ha jöttek a rendőrök eljön hozzátok a kocsiért. Azt mondta tudja hol laktok.
- Angel? Így hívják? - Lys bólintott majd megkerestük Angel kocsiját, segített beszállni, beszállt ő is majd elindultunk.
- Jól vagy? Ne menjünk inkább kórházba a sebed miatt? -aggódott Lys
- Nem olyan vészes már.Szerintem nem repedt fel nagyon. Nagyon megijedtem Lys. Nem tudtam mit akar tőlem. - tört ki belőlem a sírás.
- Most már nincs semmi baj. Még időben jött Angel. Nem tudom mit képzelhetett,Leigh, hogy fényes nappal elrabolhat, vagy mi? Nyugodj meg Reina. Nem bánthat többet ezt ígérem neked.
- Köszönöm. De mit kerestél erre?
- Castielhez mentem volna. Mondta, hogy nem vagy vele így megbeszéltük, hogy átmegyek.
- Ha ezt Castiel megtudja, megöli Leight.
- Nem titkolhatod el előle, próbálkozni fog még érzem. Teljesen elborult Leigh elméje, attól félek arra várt mikor leszel teljesen egyedül és eltudjon rabolni.
- Soha nem vettem észre, hogy figyelne. - szipogtam.
- Remélem egy darabig bezárják, vagy elküldik valami pszichológushoz. Ez nem normális amit csinált. Mi van ha elvisz? Bele se merek gondolni.
Könnyes szemmel rá néztem Lysre aki csak biztatóan rám mosolygott. A csendet a telefonja csörgése törte meg.
- Felvennéd? Nem tudok vezetni meg telefonálni is egyszerre. -kivette a mobilt a zsebéből, megnézte kihívja majd a kezembe nyomta. Mikor megláttam Castiel nevét a kijelzőn ,újból elsírtam magam.
- Lys én nem…
- Vedd fel. Most. Előbb utóbb megtudja, jobb ha tőled.
Vettem egy mély levegőt majd felvettem.
- Hol a picsába vagy már Lysander?? - kiabált köszönés helyett a telefonba Cas.
- Castiel. Reina vagyok. Lys velem van. - válaszoltam neki, és elkezdtem zokogni.
- Miért sírsz Boszi? Mi történt?
- Cas… -nyeltem egy nagyot. - Leigh elakart rabolni.De nem sikerült neki. Lys most visz haza.- nem válaszolt semmit, csak egy nagy csapódást hallottam, majd megszakadt a vonal.
- Szerintem most csapta szét a telefonját…
Lys nem válaszolt semmit, komolyan nézett az útra. Pár perc múlva hazaértünk. Castiel és Nick már a kapuba vártak minket. Mindketten odarohantak hozzám, majd segítettek kiszállni. Castiel aggódva mért végig, majd átölelt.
- Jajj Castiel, úgy féltem. - öleltem szorosabban.
- Ha megtalálom megölöm. Egy kis időre hagylak magadra és egyből rád támad?De ne félj itt vagyok most már. Mutasd a fejed ?- megemelte a fejem, gyengéden félre söpörte a hajam.- Szólok anyának, hogy jöjjön át.
Elengedett majd felhívta Carolinet. Nick nyugtatóan átölelt majd elindultunk a ház felé.
- Ugye nem gondolkozol most semmi őrültségen Nick? - megálltam és rá néztem
- Nem. A rendőrök biztos bevitték már. De ha kiengedik meghal. - idegesen a hajába túrt.
 Kétségbeesett néztem rá. Nem akartam hogy ostobaságot csináljon.
- Reina,ne kérd,hogy ne csináljak semmit.Mi van ha az a szemét elrabol? Mi van ha ezek után is üldözni fog?Tennünk kell valamit,nem vagy biztonságban.Ha valami bajod esik nem tudom mit csinálok.Nekem te vagy a legfontosabb személy az életemben.Megígértem neked amikor eljöttünk New Yorkból,hogy én mindig megfoglak védeni.Erre ez a második alkalom,hogy nem voltam melletted.És ez kibaszottul idegesít,hogy nem tudom betartani a szavam.
- Nick,ez nem a te hibád.Senki nem gondolta,hogy Leigh követ,és el akar rabolni.-magamhoz öleltem,fejem a a mellkasának döntöttem,mélyen beszívtam az illatát.- Soha nem fogok haragudni rád ha nem tudsz megvédeni.nem tudhatjuk előre mi fog történni.Ma sem tudhattuk,hogy Leigh megtámad.Hisz hónapok óta nem láttuk.Csak annyit kérek vigyázz magadra,mert nekem is te vagy a legfontosabb személy az életemben.Ha elveszítlek akkor veled együtt én is elveszek.Mi egyek vagyunk,ikrek vagyunk,szinte egy test egy lélek.Szeretlek nagyon.
- Én is szeretlek.-szorosabban ölelt,gyengéden megpuszilta a fejem búbját.
- Anya jön nemsokára.Gyertek menjünk be.-lépett mellénk Cas.
- Menjünk.Agathát úgyis fel kell keltenünk.-mosolygott rám Nick
- Miért mi van vele?-kérdeztem ijedten
- Mikor Castiel jött és elmondta mi történt,elájult.Lefektettük a szobájába,nem akartuk addig felkelteni amíg nem érsz haza.
- Menjünk akkor gyorsan.-indultam az ajtó felé.
- Lys jössz te is?-kérdezte Cas
- Én megyek szerintem gyerekek.Nyugtassátok meg Reinát meg Agathát,majd holnap találkozunk.- mosolygott rám Lys.
Vissza szaladtam hozzá,és megöleltem.
- Köszönöm Lys,hogy velem voltál,és az égnek is amiért pont akkor jártál arra.
- Igen haver.Nem fogom soha tudni meghálálni,hogy segítettél Reinának.-jött mellénk Castiel is majd átölelt.
- Mit köszönsz te majom?Barátaim vagytok,és pont te mondtad egyszer,hogy a barátok mindent megtesznek a másikért.Amúgy is ne nekem köszönjétek,hanem annak a férfinak.Ő talált Reinára hamarabb,ha Angel nincs akkor most nem beszélgethetnék itt.
- Ha jön az autóért nem győzöm majd megköszönni neki is.-próbáltam mosolyogni rá.



                                                         Nick


 Elköszöntünk Lysandertől,majd bementünk a házba.Nagyon aggódtam Reina miatt.Mérhetetlen bűntudatot éreztem,hogy megint nem tudtam megmenteni a húgom.Próbál erősnek mutatkozni,de tudom belül nagyon fáj neki.
Reina felment a szobájába lefürödni mi addig Castiellel a nappaliba vártunk.
- Nem kellene megnézni Agathát?-kérdezte
- Hagyjuk még egy kicsit,nincs most még hangulatom hallgatni a sikítozását.Ha nem ébred fel addig amíg Caroline ideér,majd csak az után keltsük fel ha ellátta a húgom.
- Mit fogunk tenni Nick? Ha kiengedik Leight szétverem a fejét.Nem hagyom,hogy még egyszer a közelébe menjen.
- Nyugi az nem fog megtörténni,hogy újra a közelébe jusson.Tudom a húgom ki fog akadni,de jobb lesz ha valaki mindig lesz mellette.Én biztos mellette leszek meg gondolom te is.Nem hagyhatunk támadási felületet Leighnak.
- Amennyit csak tudok annyit leszek Reina mellett,nem érdekel ha behisztizik.
- Meg kell értenie mindent érte teszünk majd.
- Tudod milyen makacs,nem lesz könnyű elfogadtatni vele a tényt,hogy egyedül nem mehet sehova.
- felnevettem- Igen tudom, csak egy Clair.A vérébe a makacsság.
- Kimegyek elszívok egy cigit.Jövök mindjárt.- felállt majd kiment a bejárat elé.
Ledőltem a kanapéra,azon agyaltam mit kellene tennünk.Örökké nem loholhatunk Reina nyomában,valami mást is ki kell találnom.Az én kötelességem,hogy megvédjem őt,nem Castielé nem Agatháé senki másé csak az enyém.
Gondolataimból Castiel,Caroline és Bella érkezése rázott ki.
- Hol van? Mi történt?Ugye nincs komolyabb baja?Hogy történhetett ez meg?-szegezte a kérdéseit nekem Bella miközben felráncigált a kanapéról.
- Te meghibbantál? Megértem,hogy aggódsz,de ne engem cibálj meg ezért.-förmedtem rá.
Bosszúsan nézett rám,a szemei szikrákat szórtak.Egy pillanatra elmosolyodtam még ilyen arckifejezéssel is gyönyörű.
- Nem hibbantam meg,csak aggódom a barátnőm miatt.
- Nincs semmi baj Bella,jól vagyok már.-szólalt meg Reina mikor leért a lépcsőn.
Arca nagyon meggyötört volt,de próbált mosolyogni azért.Nem tudom felfogni,hogy ezek után is,hogy bír mosolyogni.Honnan merít erőt?
Caroline leültette a kanapéra majd lekezelte a sebét.Szerencsére nem volt olyan súlyos,nem kellett összevarrni vagy valami.Reina elég elfogathatóan nézett így már ki,ezért felkeltettem Agathát is nagy nehezen.
- Jól vagy Bogaram?Nem fáj semmid?-kérdezgette Agatha
- Jobban vagyok már nem kell aggódnia mindenkinek.Már fáj a fejem a sok kérdéstől.-duzzogott Reina
- Nem kell azért duzzogni kicsikém,csak féltelek.
- Tudom Agatha,de minden rendben van most már.Lys és Angel megmentett,itthon vagyok úgyhogy nem eshet már bajom.- lehajtotta a fejét és az ujjaival játszadozott.Tudom,hogy hazudik egy cseppet sincs jól.Csak próbál erősnek mutatkozni.
- Mit mondtál Angel?-értetlenkedett Agatha,majd szúrós pillantásokat küldött Caroline felé.
Kapkodtam a fejem közöttük,Agatha szinte megölte Cart a tekintetével.
Ki lehet ez a híres megmentő?Agatha nagyon mérges lett a neve hallatán.
Megakartam kérdezni,hogy miért vág ilyen fejet de a csengő megzavart.
- Majd én kinyitom.-vágtam rá,és az ajtóhoz sétáltam.
Kinyitottam majd az állam a földet súrolta a meglepetéstől.Ő mentette meg a húgom?Hiszen ő az új ének tanár az iskolában.Beszélgettem vele a hét elején.

* Visszaemlékezés *


Nem tudom ki találta ki ezt az órarendet ,de nagy barom volt.Jöjjek be első órára,de utána a második lyukas?Pompás így kezdeni a hétfőt.Nagyon fáradt voltam nem sokat aludtam az éjjel.Még mindig a péntek este járt a fejemben.Rosa egy különleges lány,nem lenne szabad elszalasztanom.Mikor szombaton hazamentem tőle,rossz érzés fogott el.Mi van ha összejön azzal akit kedvel?Akkor az egyességünknek lőttek.Bár én mondtam neki,hogy másé a szívem,de időközben rá kellett jönnöm,hogy az a lány sose fog úgy tekintetni rám ahogy azt én szeretném.Rosa pedig tetszik nagyon is,a kisugárzása olyan kedves,mindig nevetésre késztet a viselkedésével,a szemei gyönyörűek.Na meg alakra is egy bomba nő.Mit veszíthetek vele ha elhívom randizni?Már semmit.Lehet önzőség amit érzek,hogy a testét már megszereztem,de nekem a lelke és a szíve is kell.Olyan mintha ez a lány a puszta jelenlétével csak rángatna maga után.Mintha egy kötél lenne köztünk amivel húz.
Kint ülve az udvaron a  padon csak ezen járt az eszem.Eléggé fáztam már,a Castieltől lopott cigit is elszívtam inkább bementem az épületbe.
- Ha ezt Reina látta volna,hogy bagózok a földig vert volna.- gondoltam magamban,és hangosan felnevettem.
- Áhh Mr. Clair,de jó hogy látom.Segítene nekem egy kicsit?- bújt ki a Diri a igazgatóiból.
- Muszáj?-mondtam kedvtelenül.
- Nem kérés volt hanem parancs.Gyerünk.-megfogta a karom majd beráncigált maga után.
Mi a szart képzel ez?Azt hiszi minden ok nélkül csak ráncigálhat?Úristen vagy lehet bejönnek neki a fiatal fiúk? Fújjj
Nem voltunk egyedül a teremben,az Diri asztala előtti székben egy férfi ült. A Diri leült vele szemben majd mindketten rám néztek.A férfi mosolyogva végig mért,felállt majd nyújtotta a kezét.
- Üdvözlöm! A nevem Angel Hamilton.Én leszek az új ének tanár a jövő évtől.- kezet fogtam vele.
- Nicholas Clair.-amint kimondtam a nevem a férfi szemei elkerekedtek,majd szélesebb vigyorra húzta a száját.
- Nos Nicholas azért hívtam be,hogy vezesse körbe az iskolában Mr.Hamiltont,hogy januárban ha kezd ne keljen már ezzel bajlódni.- olyan fenyegetően mondta,hogy egyből bólintottam.
- Akkor jöjjön uram.Még fél óra van kicsengőig,utána nekem órám van.
- Menjünk akkor.Miss Chapmen köszönöm a lehetőséget még egyszer.
- Ugyan Angel,régi diákért mindent.-mosolygott rá a Diri.
Minek kell akkor körbe vezetnem ha ide járt régen?Nem úgy néz ki ez az iskola amit nemrég építettek át,hogy ne tudja mi hol volt.
- Kérdezhetek valamit? - tettem fel neki a kérdésem mikor kiértünk a folyosóra.
- Nyugodtan.
- Miért kell körbevezetni ha idejárt régen?
- Tudod az már több mint 18 éve volt.Elfelejtettem már mi hol van.Azóta meg biztos változtak a dolgok.És te melyik osztályba jársz?
- 11B.Majd megismeri jövőre akkor.Ha ajánlhatom kösse fel a gatyáját,nem valami nyugodt osztály az enyém.Na meg a húgomé sem.Az még rosszabb.-válaszoltam miközben a megmutogattam neki mi hol van.Láttam rajta kérdezni akar valamit ,mindig rám rám pillantott.
- Szóval van egy húgod is? kérdezte
Ezen gondolkodott annyit?Nem valami eszes fickó.
- Ja az iker testvérem.De ő a 10A-ba jár.
- Bukott?-kérdezte meglepetten.
- Még az előző sulinkban.De itt már jól megy neki a tanulás,idén biztos átmegy.
- Ezt örömmel hallom.- mintha megkönnyebbült volna.Fura ez a pasas.
A sulit végig jártuk majd megmutattam neki a tesi termet és a kertész klubbot is.Végig csak rólam és a húgomról beszélgettünk.Nagyon érdeklődő volt.Mire körbe jártunk mindent kicsengettek.
- Azt hiszem végig jártunk mindent,nekem mennem kell lassan,a másodikon lesz a következő órám.
- Persze menj csak nyugodtan. Innen már elboldogulok egyedül is.Akkor jövőre találkozunk fiam.- az utolsó szava nagyon is megütötte a fülem. Fiam? Senki nem hívott így soha azon a rohadékon kívül.
Megveregette a vállam mosolyogva elköszönt majd tovább állt.Álltam még ott egy darabig,néztem ahogy elhagyja az iskolát.Fura nagyon is ez a fickó,de valahogy legbelül jól esett,hogy fiamnak hívott.


* Visszaemlékezés vége *





- Helló Nicholas.-köszönt Angel kedvesen majd kezet fogott velem.
- Mr. Hamilton,maga mentette meg a húgom?
- Igen,be kellett mennem az iskolába pár papírért és mikor jöttem kifele láttam,hogy egy lányt akkor a húgodat ráncigálja egy fiú.Senki rájuk se nézett így hát cselekedtem.
- Kicsim ki jött?- szólalt meg a hátam mögött Agatha. Megfordultam,hogy bemutassam neki, de az arcából ítélve már ismerte.Olyan fehér volt mint a fal.
- Angel? Te itt? Te mentetted meg Reinát?-dadogta
- Igen én.Jöttem megnézni jól van e? Meg az autómért.- pár percig csak nézték egymást,mire Caroline is oda jött.
- Köszönjük,hogy segítettél ha te nem vagy nem tudjuk mi történt volna.Gyere be nyugodtan.- kedveskedett Caroline.Agatha még jobban elfehéredett.
- De Car?
- Nem akarok tovább zavarni lányok,megyek is csak a kocsimért jöttem.
- Dehogy zavar,jöjjön be.- mondtam neki majd megfogtam a karját és a nappaliba vezettem.
Reina,Castiel és Bella között ült,de amint meglátta Mr. Hamiltont felpattant és odaállt elé.
- Köszönöm uram,hogy segített.Nem tudom hogyan hálálhatnám meg.
- Nem kell sehogy kislány.Ez természetes dolog.Jobban vagy már? A fejed fáj még?- kérdezte majd végig húzta az mutató ujját Reina sebhelyén. A húgom kicsit elpirult de mosolyogva válaszolt.
- Már annyira nem,lekezelték a sebet.
- Uram,én is köszönöm,hogy segített Reinának.-lépett Reina háta mögé Castiel és átölelte.-Nem tudom mit csináltam volna ha valami baja esik.De mit lett azzal a szeméttel?
Angel méregette egy kicsit Castielt ahogy Reinát ölelte.Furcsa arca volt,mint mikor egy apa aggódik,hogy a lányát egy fiú ölelgeti.
- Arra én is kíváncsi vagyok mit mondtak a rendőrök?- kérdezte Caroline mikor bejöttek Agathával a nappaliba.
- Bementem én is a rendőrségre,letartóztatták nem tudni meddig tartják bent,feljelentést tettem ellene ha nem baj,és mivel a rendőrfőnök jó ismerősöm megkértem kérjen egy távolságtartási végzést. - átadta Reina kezébe a papírt.
- Köszönjük Angel a fáradozásod.- szólalt meg Agatha
- Te is tudod,hogy nem okoz gondot nekem,hogy segítenem kellett.De most már mennem kell. Jövőre találkozunk órán.-mosolygott rám és elindult kifele.Odaadtam neki a kulcsot amit Lys adott oda nekem,majd ismét vigyorogva megveregette a vállam és elment.
Ez az egész nagyon bizarr volt.Agatha reakciója amint meglátta.Az,hogy ismerik egymást de még soha nem halottam róla...És Caroline is ismeri. Agatha majdnem elájult amikor meglátta,Caroline pedig kedvesen viselkedett vele...Azt mondta több mint 18 éve járt a Sweet Amorisba,akkor ezek szerint anyával egy idős lehet?De semmit nem tudok róla és ez nagyon idegsít...Ki lehet Ő ?  

" In saecula saeculorum" vagyis "mind(örökkön) örökké"

Négy nap telt el azóta, hogy megtaláltuk Bellával azt a képet. Carolinet nem kérdeztük többet arról a képről. Bella biztos volt benne, hogy úgysem fog semmit mondani. Viszont az ő tervéről még mindig nem tudok semmit. Mindig ugyan az a válasza majd megtudom ha kész a teljes terv. Csütörtök van, két nap és végre itt a karácsonyi szünet.Mindenki nagy lázban van, vásárlás ,sütés meg az ilyenkor szokásos dolgok. A csajokkal megbeszéltük, hogy suli után elmegyünk a plázába még a maradék ajándékokat megvenni. Ajándék… hadilábon állok velük. Nicknek és Agathának már megvettem, sőt Alexynek is találtam. De Castielnek és Rosának még semmit.
 - Jaajjj Nath milyen ajándéknak örülne egy fiú? Segíts!! - siránkoztam Nathanielnek miközben leültem mellé. Castiel nem volt még bent 0.órában edzésük volt, így ma Irissel jöttem suliba.
- Castiel igaz?
- Ahha… Semmi nem jut eszembe, minek örülne.
- Jól meggondoltad kitől kérdezed? Castielnek és nekem teljesen más az érdeklődési körünk.
- Jajj azt tudom. De mégis csak fiú vagy. Hmm? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Hát… Kedvenc bandájának cd-je vagy ilyesmi… szereti a csuklópántokat… valami ilyesmibe gondolkozz.
- Ezek nekem is eszembe jutottak. De olyan sablonosak. Valami különlegeset szeretnék neki.
- felnevetett- Különlegeset? Akkor szerintem neked örülne a legjobban. Add magad ajándékba.
- De kis perverz lettél. -csaptam a vállára.
- Majd kitalálsz valamit. Kreatív vagy. - mosolygott rám.
- Valamit ki az biztos. Délután a csajokkal úgyis megyünk vásárolni. Csak találok valamit.
- Kérd Rosa segítségét, ő az aki ért az ajándékokhoz.
- Ha semmi nem jut eszembe magamtól az lesz.- végszóra belépett a terembe az imént említett személy,a tesóm és Castiel társaságában.
- Bébyyyy. Sziaaa. - ugrott a nyakamba Rosa amint felálltam Nath mellől.
- Úristen szombat óta nem láttál , és megvagy őrülve?
- Nem hiányozhat a legjobb barátnőm?
- Hiányozhat, de azért ne fojtsd meg. Nekem még szükségem van rá. - húzott ki Rosa öleléséből Castiel. Majd magához húzott. - Jó reggelt Boszim.-  nyomott egy gyors csókot a számra.
- Neked is. - vigyorogtam rá majd újból megcsókoltam.
- Nem igaz,hogy még itt is ezt csináljátok,én megyek inkább. Elég otthon néznem titeket. Ti nem gondoltok a szinglikre? - viccelődött Nick. 
- Minek gondolnánk? Szerezz te is egy ilyen jó csajt magad mellé, és elfelejted egyből a szinglik érzéseit. -felelte Cas. Nick féloldalas mosolyra húzta a száját, de mielőtt felelhetett volna, az ofő jött be a terembe.
- Mr.Clair, ha megkérhetem hagyja el a termet. Menjen a saját osztályába. - szólt Nickhez
- Megyek már Tanár úr nyugodjon meg. - nézett Mr. Willsonra, majd Rosához fordult. - Este akkor jó?   - Persze, majd 8 fele megyek.- mondta Rosa mosolyogva. Nick bólintott majd lelépett. Meglepődve ültem le Rosa mellé.
- Ez mi volt?
- Mi mi volt?
- Mit csináltok ti este Nickel? Hova mész nyolcra?
- Áthívott filmezni.Hozzátok megyek nyolcra.
- Most akkor ez mi?? Randi? És Lys?
- Tudod a múltkori eset után gondolkodtam. Lysandert tuti nem érdeklem úgy ahogy szeretném. Nickkel pedig kötöttünk egy egységet. Igaz két hónapot adtunk magunknak, hogy összejöjjünk szívünk választottjával. De nem látunk rá sok esélyt, hogy ez össze fog jönni. Így arra jutottunk tegnap, hogy jobban megismerjük egymást, aztán lesz ami lesz. - suttogta, mert már az ofő minket méregetett. Nagyokat pislogtam Rosára. Nem akartam elhinni amit hallok. Ő és Nick? És Bellával akkor mi lesz? Hisz biztos vagyok benne, hogy bejön neki Nick. Itt most nagy kavarodás van…
Nehezen lezavartunk 5 órát, a hatodik óránk tesi volt. A fiúk kosaraztak, a lányok pedig kidobóst játszhattak. A két csapatkapitány én és Amber lettünk. Mondhatom nagyon örültem neki. Gyorsan fogyatkozott mindkét csapatból a játékos, a végére csak én és Amber maradtunk.
- Felkészültél az utolsó ütközetre ?- szólt gúnyosan Amber.
- Már rég. Élvezett lesz kiütni téged, és ismét elkönyvelni magamnak, hogy legyőztelek. - húztam gonosz mosolyra a szám. Amber kitartóan állta a tekintetem, majd támadásba lendült. Sokáig dobáltuk egymást, de sehogy se tudtuk eltalálni a másikat. Egyre több labda került a kezünkbe. Hogy honnan? Kentin és Dajan adogatta befelé az összes labdát nekünk. Arra a tényre, hogy mi ketten maradtunk utoljára még a fiúk is abbahagyták a kosarazást. Mindenki körénk gyűlt. Amber olyan szinten vágta a labdát, hogyha az eltalál biztos eltörik valamim. Láttam a szemébe a gyűlöletet, ha lehetett volna egy labdával agyon vág.
- Jól nézd meg Castiel. A kis cafkádat most eltiprom. - vetette oda Castnek Amber egy csábosnak hitt mosollyal.
- Majd meglátjuk ki tipor el kit. - kiáltottam neki,felkaptam két labdát az egyiket először gyengébben dobtam felé ami majdnem eltalálta. A labda kitérése elől egy kicsit megingott, ezt kihasználva olyan erősen és gyorsan amint csak tudtam hozzávágtam a másik labdát. Pont orrba találtam. Az orrát fogva összerogyott, majd gyilkosan rám nézett.
- Te barom. Eltörted az orrom.- sipákolta. Dake szaladt oda hozzá, majd felsegítette és elkísérte az orvosiba. Nem kicsit vérzett neki az orra. Nem éreztem sajnálatot iránta. Elégedetten mentem oda a csajokhoz.
- Most már muszáj  lesz plasztikáztatnia. - nevettem el magam.
- Szándékosan céloztad a fejét mi? -vihogott Kim.
- Tuti. Láttam, hogy elborult az agyad mikor beszólt Castnak. - veregette meg a vállam Viola.
- Nem volt szándékos annyira. De élvezettel töltött el, hogy a pofájába vághattam.
- Cicám kezdek tőled félni. Milyen erő lakozik benned? - szólalt meg a hátam mögött Cas nevetve. Megfordultam majd rá mosolyogtam.
- Félhetsz is.Velem senki se szórakozhat. - mondtam és nevetve megöleltem.
- Na gyerekek mára ennyi volt. Jövőre találkozunk. Egészségetekre. - köszönt el a Testnevelés tanár. Gyorsan átöltöztünk, majd a kapuban vártam Rosával és Castiellel a többieket.
- Este átmegyek jó? - fordított maga felé Cas.
- Addigra tuti hazaérek. Csak ha nem találkozom valami jobb fickóval. - incselkedtem.
- Nálam jobb pasi nincs cicám! -mondta Castiel széles vigyorral az arcán.
-Hát nincs is,nekem te vagy a tökéletes. - egy csókot nyomtam a szájára,nemsokára  már a többiek is jöttek!

- Na jól van szerelmesek,majd később folytatjátok.Gyerünk Reina. - szólt Rosa,és elrángatott Castiel mellől. Útközben csak pletykáltunk, volt mit kitárgyalni! Mikor a pláza elé értünk úgy viharoztunk be mint a kis gyerekek. Azon gondolkodtam,hogy hogy vegyem meg Rosalya ajándékát? Valami jó ürügyet kell találnom,nem könnyű átverni.
- Reina eljössz velem keresni valami szuper ajándékot,anyukámnak meg apukámnak? -kérdezte Rosa kislányos hangon és boci szemekkel!
- Persze! Cserébe te is segítesz nekem Castielnek venni egy ajándékot aminek örülne! -mondtam mosolyogva.
- Alap,hogy segítek.Tudod,hogy jó vagyok ajándék terén,ha fiúkról van szó.-kacagta Rosa
Ahogy keresgéltünk  találtam egy gyönyörű vázát,tele volt díszekkel és ahhoz képest,hogy gyönyörű volt,nem is volt olyan drága.
- Hé Rosa nézd csak ezt a szép vázát! Ott!-mondtam Rosának mire ő csillogó szemekkel oda futott.   -Úristen ennek anya biztos örülne! - ugrándozott.Kicsit megnézték a vásárlók Rosát,hogy miért is ugrándozik vajon?Én csak jót kuncogtam rajta. Amíg vásárolgattunk,Rosa fogta maga előtt a vázát és bámulta nagy vigyorral az arcán.Nagyon tetszett neki.
- Na már csak apának kell ajándék.
- Apukád nem dohányzik? Olyan szép szivarok vannak ott.-mutattam egy kis asztalkára ami tele volt elegáns szivarokkal.
- De igen.Nem is tudom miért kérted az én segítségem,hogy válasszak Castielnek ajándékot?Miközben a szüleimnek te találtad meg a tökéletest.
- Te is tudod milyen Cas,nem lehet tudni minek örül.És én valami különlegest akarok adni neki.
- Akkor gyere nézzünk valami különlegest a te lovagodnak.
- Mennyünk... - azzal el indultunk.

Ketté váltunk hátha gyorsabban haladunk így.A pultnál az ékszereket nézegettem,és kiszúrtam két karkötőt.Mind a kettőn egy fél szív lógott.Biztosra vettem,hogy Rosa örülne egy barátság karkötőnek.
- Kisasszony? Azt a két karkötőt eltudná nekem rakni?Később visszajönnék érte,ha a barátnőm nem lesz velem. - szóltam az eladó lánynak.
- Persze kisasszony.De előtte ki kell fizetni ha nem gond?
- Nem gond,még választok valamit a páromnak,és azzal együtt fizetném.
- Mit szeretne a párjának ajándékozni?Hátha segíthetek.- kérdezte mosolyogva
- Nem tudja még ő sem.-lépett mellém Rosa mosolyogva
- Valóban.De azért vagy itt,hogy segíts!Úgyhogy pofa be nézelődj...- vigyorogtam Rosára
- Ékszerre nem gondoltatok? Vannak szép férfias nyakláncok, gyűrűk.-mondta a lány majd kivette a pult alól a kínálatot.Nagyon szép ékszerek voltak.Azt sem tudtam,hova nézzek.Na meg az áruk se volt semmi.
- Reina,nézd azt az ezüst gyűrűt.Olyat eltudnék képzelni Castielen.-mutatott Rosa egy szép ezüst gyűrűre,ami fekete kövekkel volt kirakva.
- Ezt tényleg szép.Én is eltudnám képzelni rajta.- nagyon megtetszett,tudtam ez lesz a tökéletes ajándék.-Gravíroztatni lehet itt helyben?-kérdeztem a lányt
- Persze.10perc alatt megcsinálják.-felelte
- Mit akarsz bele íratni? Ugye nem azt,hogy szeretlek? Az olyan átlagos.-kíváncsiskodott Rosa
- Nem.Az a szó már túl hétköznapi a mai világban.- mosolyogtam Rosára,majd egy cetlire leírtam az eladó lánynak,hogy mit is szeretnék gravíroztatni bele.Elvette a cetlit majd bevitte a gyűrűt csináltatni.
- Ez milyen nyelven van?He?-értetlenkedett Rosa
- Latinul." In saecula saeculorum" vagyis "mind(örökkön) örökké"- az a két szó ami angolul volt anya és az a férfi fényképén,nagyon megragadt bennem.Lehet,hogy ez egy rossz ómen,mivel valószínű ha ők tényleg egy pár voltak akkor gyorsan szétmehettek,de érzem ez velünk nem fog megtörténni.Ezért is akartam másként ráíratni,a latin pedig tökéletes.Örökkön örökké olyan szép lenne...
- Te tudsz latinul?-kérdezte Rosa
- Tavaly jártam latin órára.Megragadt pár dolog.-mosolyogtam rá
- Nem lepődöm meg,csupa meglepetés vagy nekem.De ennek tuti örülni fog Castiel.
- Remélem,ha nem megfojtom.-nevettem el magam.
Pár perc elteltével visszajött a eladó lány is.Nagyon szép lett a gravírozás.Rosával kifizettük amiket vettünk majd elindultunk megkeresni a többieket.Épp kávézgattak.Leültünk mi is hozzájuk.
- Na sikerült mindent megvennetek?-kérdezte Kim
- Igen.Megtaláltuk a tökéletes ajándékokat.-válaszolt Rosa- És ti?
- Szerinted ez a sok szatyor mi?-mutatott nevetve Viola az asztal mellett sorakozó szatyrokra.
- Ti nem apróztátok el.-mosolyogtam rájuk.-És miről maradtunk le?
- A szilveszterről beszélgettünk,hogy akkor is együtt kellene buliznunk.A múltkori tracsparti is nagyon jól sült el.-válaszolta Iris
- Az bizony.Én benne vagyok,ott el is kezdhetitek a pasi vadászatot.-nevettem
- Elkezdjük bizony.Tylert is hívom majd magunkkal.- felelte sejtelmesen Kim
- Tyler? Lemaradtam valamiről?
- Semmiről még.De nagyon bejön nekem a fickó,és egy buli tökéletes alkalom a flörtölésre.
- Biztos csak flört lesz? Nem több?
- Az majd jön magától.Ha jól csókol lehet belőle több is.-vigyorgott Kim
- Nem semmi vagy te nő.-veregette meg a vállát Viola
- Most mi van?Nálam azt számít ki,hogy csókol.Ha nagyon gáz akkor nem kezdek vele.-védekezett Kim
- Nekem mindegy lenne,hogy csókol Castiel.Akkor is szeretném.
- Valld be,ha egy nyáladzó kutya ként csókolna elgondolkodnál rajta te is?-nézett a szemembe Kim
- Nem tudom..-nevettem.-Akkor megtanítanám,hogy kell.De szerencsére ezzel nincs gond.Tökéletes a csókja számomra.
- A kis szerelmes angyalka.-bökdöste meg a hasam nevetve Rosa.
Sokáig elemezgettük még a Castiel csókját,nem tudtam egyezségre jutni Kimmel.Elfogyasztottuk a kávénkat amit még rendeltünk majd mindenki indult haza.
- Este akkor találkozunk csajszi.-puszilt meg Rosa majd indulni készült.Megfogtam a karját megállítottam.
- Ugye tudod,hogy még ezt a Nickes témát el kell bővebben mesélned?
- Tudom tudom,nyugi majd elmondok mindent.
- Szavadon foglak.Akkor majd este.Szia.-nyomtam egy puszit az arcára,elengedtem és elindultam haza.
Ilyenkor bánom,hogy nem lakik felénk több barátnőm . Iris felénk lakik,de most Violához ment még,így egyedül maradtam.Nem szeretek egyedül sétálni.Egyetlen örömöm volt,hogy elkezdett esni a hó.Jó lenne ha fehér karácsonyunk lenne.
A karácsony járt az eszemben,hogy az idei biztos jobb lesz mint a tavalyi.Bár ez az első,hogy anya nem lesz velünk de nem aggódtam miatta.Biztos rossz érzés lesz,hogy nem együtt díszítjük majd a fát mint minden évben tettük,de most itt az új életem,tele új emberekkel,akikhez ugyan úgy ragaszkodom mint hozzá.Az ő közelségük elfeledteti velem a bánatot.
A sulinál jártam már,teljesen kihalt volt.Mindenki hazament már.Megálltam egy percre,végig néztem az iskolán majd indulni akartam amikor valaki megfogta a vállam.Megijedtem,hirtelen arra gondoltam,hogy a múltkori férfi lehet megint.Így megfordultam.De nagyot kellett csalódnom.
Leigh állt velem szemben.
- Mit akarsz te itt?-kérdeztem ijedten.
- Beszélni veled!-majd megfogta a karom és húzni kezdett.
- Engedj el.Nekem nincs mit beszélnem veled.-próbáltam kihúzni a karom a kezéből,de jobban megszorította majd rám nézett.
- Dehogyis nem.Hallottam,hogy az a kis mitugrász miatt dobtál.Tudtam már az elején,hogy odavagy érte,alig tudtad titkolni.
- És ha igen?Szeretem őt.Ő soha nem ütne meg mint te.Mégis mit képzelsz,hogy azok után amit velem tettél,én veled megyek?Soha!Most pedig eressz el.-ismét megpróbáltam kiszabadítani a karom,de nem sikerült.
Nagyon féltem,senki nem volt most mellettem aki megvédhetne tőle.Kérlelően rá néztem,de még jobban  megrémültem amikor azzal a rideg tekintettel találkozott a szemem.
- Nem állt szándékomban felpofozni téged akkor,de te csináltad magadnak a bajt.Ha nem játszod a ringyót és nyugton maradsz mellettem,nem esik bajod.De nehogy azt hidd hagyom,hogy Castielé legyél.Te hozzám tartozol.
- Nem tartozom hozzád,nem vagyok a tulajdonod.Eressz el vagy sikítok!
- Azt már nem.-a hátam mögé állt és befogta a számat,a kezem pedig a hátam mögé szorította.- Ha jó kislány leszel,nem esik bántódásod.
A szívem ezerrel kalapált.Alig lézengett pár ember az utcán,de nem is törődtek velünk.
Nem tudtam mit akar csinálni velem Leigh.
Minden lehetőség átfutott az agyamon.
Megverni...elrabolni...megerőszakolni...MINDEN.